Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-30 / 25. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA v\"vV íivroT.rAM. ?,S. SZ4i\f 1011 TAVIÉT* 00 «'»•zun o Még mindig bosszankodnak A vezetéket most kötik be Száz méter vízvezeték le­fektetése, bekötése tizenöt hónap alatt. Rrkortlgyor­­saság, rekordidő. Persze mindezt ironikusan állapít­juk meg. Talán emlékezik az olvasó, hogy tavaly feb­ruárban írtunk a DCM C telepen 19S9 októberében megkezdett új vizvezeíék­­cső-leíektetcsi munkálatok­ról. Akkor már kifogásol­ták az ott levő raktárak, üzemek dolgozói, hogy köz­lekedésükben mennyire akadályozza őket a munka, s e bejelentés alapján járta körbe a témát munkatár­sunk. Nyilatkoztak az érintettek, kifejtették, miért van szükség a meglevő helyett új vezeték építésére, s miért éppen a Göncöl Társaság kapta meg a kivitelezés jogát. Fee ser Gyu­lát, a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat íogyo- és állóeszköz­­raktárának vezetőjét, a Pro* montor Kereskedelmi Kft. helyettesét akkor sem, de máig sem tudták meggyőzni azok az ériek, amelyek az új vezeték fektetése'mellett szóltak. — Még most sincs rend, s amit itt a dolgozók műveltek! — mondja Fecser Gyula. — Az úton levő s felhasználásra vá­ró sódert összekeverték a föld­Járja a várost... ... az Elektromos Müvek kosaras kocsija — folyamatosan cse­rélve a hibás világítótesteket —, ezúttal a Széchenyi utcában (Porubszky Dezső felvétele) Színházi hír A „gödi kapcsolat” A színészetnek édes testvére a Ura. •'Elválaszthatatlanul forrtak eggyé évezredek óta. Nemcsak testvérek, de egyet­len testek a művészet szentsé­gében ... Ilyen íennkölt szavakat kell használnom, amikor a Pest Megyei Hírlap január 25-i címoldalán nézem a totótudó­sítást a fővárosi Arany János Színház átépítése utáni meg­nyitásáról. Vimola Károly ér­tesít bennünket az átépítés megyéi vonatkozásáról, ugyan­is a gödi Duna Menti Termelő­szövetkezet saját bányájában kitermelt márványlapokkal burkolta a külső homlokzatot. Hozzátehetem — az egész fel­újítást az a közösség végezte. Mindez gazdasági kérdés lenne, ha nem volna más, me­gy énkhez kapcsolódó jelentő­sége ennek a nagyszerű, új színháznak. Van, mégpedig a múlandó márványlapoknál több. Az, hogy egyik vezető színészük, a fiatal Csankó Zoltán megyei származék. Születése Szolnokhoz köti ugyan, de neveltetése, lelké­nek töltése Felsőgödhöz. Ilka­­majorhoz kapcsolja. Ott tanult hűséget népéhez, ott oltották be minden jóval — remélhe­tőleg! — azért, hogy szerény küldetését majd a magyar Thália szolgálatában teljesít­hesse . .. Gödöt. Ilkamajort emeli a színpadra A kicsi országot. Felléphet a Kőszívű ember fiaiban, Weöres-mesejátékok­­ban, Benceként a vasárnap reggeli tv-mesékben, bármely szinkronszerepekben —, nem szabadulhat családi kötelé­keitől, megyénk megkötő, szo­rító bilincseitől. A vasaktól, melyek örökké szorítják és él­tetik. — esi — del, a homok az még' mindig itt van, mert közben a sódert belapátolták az árokba. Most kezdik csinálni a rákötéseket, amikor ott volt a nyitott ak­na, akkor nem tudták megol­dani. így hát még egyszer ki­nyitották a bekötések helyén. S ami a legérdekesebb, leglé­nyegesebb, anr.ak idején Lip­­ták István, a felújítási csoport vezetője úgy nyilatkozott Szé­les Tamásnak, hogy miért volna ez a munka ablakon ki-, dobott pénz. Ez nem így van, tudniillik lefektették a csőve­zetéket, s akkor nem kötötték be, hanem befedték, s most ott bontották fel, ahol rácsatla­koztattak. Ám ha feltétlenül cserére szo­rult a régi vezeték, akkor kér­dem én, miért csak a PÁÉV új aknájáig cserélték ki a ve­zetéket? Ettől az aknától mint­egy 150 méteres szakasz még mindig a régi. Vagyis: építet­tek nekünk egy új vezetéket, a Promontornak, az Épteknek, a Vendéglátónak, a Híradásnak, mi egyenként ha fogyasztunk napi 200 liter vizet, a PÁÉV mintegy 200 köbmétert. Ne­künk új vezetéket építettek, azoknak meg nem. Hát akkor nagyon sok az ablakon kido­bott pénz! A legnagyobb fo­gyasztó tehát még a régi ve­zetéket használja. ' Talán hamarosan véget ér a C telepieket bosszantó veze­téképítés. Még egy-két helyen dolgoznak a bekötésen, de már valahol rend van, a raktárak dolgozói egyengették el az utat. Jó munkához idő kell — mondja a közmondás. De eny­­nyi? S ki garantálja, hogy jó, szakszerű volt az elvégzett munka, s nem kell ismét — hamarosan — felbontani az utat? Most egymás mellett fekszik a régi s az új veze­ték, csupán az a különbség, hogy az órákra az újat csat­lakoztatták, s abban folyik a víz. H. E. Quo Vádisz? Együttérzéssel olvastam Csankó Lajos legutóbbi írá­sát, azon egyszerű oknál fogva, mert az írás hátte­rében ott feszült a negyven éven át elhallgatásra ítélt Don-kanyarban lezajlott tragédia: amelynek színhe­lyén talán hetven-nyolc­­vanezer katona holtteste hevert. Az értékelés, a továbblépés és az újabb lehetőségek felku­tatása szellemében találkoztak a Váci Demokratikus Ifjúsági Szövetség tagszervezeteinek vezetői és egyéni tagjai a DCM Ságvári-klubban meg­tartott II. közgyűlésükön. Nyolc tagszervezet képvisel­tette magát, és az egyéni ta­gok közül mintegy 50 fő vett részt az eseményen. A rendezvény az elnök be­számolójával és az elmúlt év értékelésével kezdődött: pozi­tívumként szól a lassan ha­gyományossá váló Vádisz­­programokról, mint például a „Koktél”-, illetve „Dili”-hajók, szabadidős tevékenységekről, melyek sikerrel zárultak. To­vábbá a szervezet megpróbál­ta az általa megcélzott réteg érdekképviseletét, illetve az első lakáshoz jutás lehetőségét megteremteni, melynek a mai napig is működő formája a Vádisz lakásépítő akció. A politikai palettán a hú­szas éveiben lévő dolgozó fia­talok véleményét próbálta tükrözni és érvényesíteni a szövetség, önkritikaként je­lent meg a beszámolóban az országos és helyhatósági vá­lasztásokon egyes tagjai ré­széről tapasztalt érdektelen­ség. Holott a Vádisz e válasz­tások során, mint pártoktól független, önálló programmal rendelkező társadalmi szerve­zet, azonos gondolkodású, szakértő, s e speciális réteg programjaira reagáló szemé­lyeket támogatott, függetlenül azok pártbeli elkötelezettsé­gétől. A helyhatósági válasz­tásokon önállóan, semmilyen más társadalmi szervvel neth társulva mdította jelöltjeit, ami egyben a Vádisz megmé­rettetése volt. A választások után alakult ki az a nézet, hogy nem a felduzzasztott taglétszám, hanem a kevesebb, de aktívabb, tenni akaró ta­gok jelentik a jövőt. Az éves beszámolót köve­tően hosszas vita után — mely­nek fő témája szintén a jövő­beli arculat kialakítása volt — a közgyűlés elfogadta az új, módosított alapszabályt, és meghatározta a Vádisz jövő­képének fő vonalait. Ennek értelmében nyitottabb, önte­vékenyebb és tagjainak na­gyobb lehetőségeket nyújtó — például vállalkozásokban részt vevő — szervezetként kíván működni. A későbbiek­ben aktívan részt kívánnak venni a város politikai életé­ben, és szeretnék, ha egyes, a szervezetet is érintő kérdés­Nem szűnik meg Átszervezés várható Őszintén sajnálom, hogy a Váci Hírlap január 18-án, pén­teken leközölt — Kiálltak a családsegítő mellett — című cikke sok félreértésre és talál­gatásra adott okot az olvasók körében. A cikk szerint az em­berek között szóbeszéd tárgya a városunkban működő csa­ládsegítő központ megszünte­tése. A polgármesteri hivatal szo­ciális osztálya és a szociális és karitatív bizottság nevében szeretnék megnyugtatni- min­denkit, különösen az érdekel­teket, erről szó sincs. Nagy hozzá nem értésről tenne tanú­­bizonyságot az önkormányzat, ha az egyre növekvő infláció és munkanélküliség, a szociális körülmények és az életszínvo­nal romlása közepette ilyen döntést hozna. Ellenkezőleg, a szociális segélyezés központo­sításával, átszervezésekkel sze­retnénk kiterjeszteni és haté­konyabbá tenni működésüket. Csuka Tamásné, a szociális és karitatív bizottság elnöke Minden barázdában piros’ó vér folyt... Soha nem lehet elfeledni Ennek a színjátéknak én is szereplője voltam, és még ma is, ha nagyon mély álomban vergődöm, olyankor az álom mindig visszarepít a megszen­vedett, Don-kanyarban átélt napokba, no meg 1944-től 1947- ig a Donyec-medencében letöl­tött hadifogságba. Amikor negyvenhat kilóra fogyva vá­­járkodtam, míg végül, egy bal­eset révén, a bal csuklóm poz­­dorjára tört... Bár a fronton én szerencsés­nek mondhattam magam, mert megúsztam egy karlövéssel, néhány aknaszilánkkal meg egy légnyomással, ami májzú­­zódást, epeömlést okozott (csak). Frontidőmbeli emlékem az is, hogy a Korotojaknál, harcok idején, egy tábori la­pon, verset küldtem felesé­gemnek, kisfiamnak címezve. Ma már csak az első verssza­kára emlékszem, no meg ka­landos sorsára: Fiacskám, apád háborúba jár. / Feje felett ezer gépma­dár. / Dühös karvalyként vé­A kör közepén: Pataki Attila Az öngyógyítás számomra csoda szesen vijjog. / Lába alatt a föld dobban, lobban, villog. / Véres verejtéke szertehull a földre. / Nincs egy tenyérnyi hely, ahol megpihenne. / Fiacs­kám! nékem itt céltalan hull vérem, / Anyáddal egy imát mondjatok el értem. Ezek után számomra a meg­lepetés az volt, hogy felesé­gem megírta, miszerint a ver­set előbb olvasta a Debreceni Hírlapban, mint ahogy a lapot megkapta, ráadásul a kétsoros refrént, a három versszakban megváltoztatták. Valahogy ilyetén: Szép, Nagy hazánkért hull a vérem. A lap szerkesztő­ségéhez írt tiltakozásomra azt a választ kaptam, hogy azzal a refrénnel, melyben a céltalan szó benne volt, nem lehetett volna közölni, viszont a vers .hűen jellemezte a történése­ket, s ők jónak látták, hogyha a nép tudomást szerez arról, ami odakint zajlik. Azt nem közölte a választ adó. hogyan jutottak a tábori laphoz. A következő eset már a Storozsojevnél zajló ellentáma­dás idején voltj amikor egy kis szünet volt, én a hevenyészet­ten elkészült lövészárokban, az aránylag csöndes estét kihasz­nálva, elemlámpa fényénél körmöltem egy verset. Ennek is csak első versszakára emlék­szem: Tegnap még erre véres csa­ta volt, jMinden barázdában piros vér folyt. Most csak a holdfény jár itt tétován. / S néha megcsillan a honvéd szu­ronyán. Ezt a verset én az akkori Váci Hírlapnak küldtem el, ma sem tudom, hogy megje­lent-e, hiszen csak egy évre rá kerültem haza, és őszintén szólva sok egyéb gondom volt. A baj számomra az, hogy ha­lálomig emlékezni fogok az ott elesett baj társaimra, főleg azokra a váciakra, akiket gyer­mekkorom óta ösmertem: Kment Sándor, Pál Sándor, Csányi István, Szabó Károly, Cs. Kurdi János. őket soha nem lehet elfeledni... Együd Lajos mm Mozimé? Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): január 30-án, szerdán este fél 6 és fél 8 órakor A tél foglyai című amerikai bűnügyi filmet vetítik. Rendezte: Arthur Penn. Főszereplője: Mary Seenburgen. — Témája: A film elején egy férfi megfojt egy autóban egy titokzatos nőt. A neves rendező a klasszikus krimireceptek szerint bonyo­lítja a horrorba átváltó lélek­tani történetet... váci hírlap Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztő, ség vezetője: no rí: ó János. <1 Munkatársok: Dudás Zoltán és Halász Erzsé- j bet. • Postacím: Vác, Pl, 32. I 2601. Telefax és telefon: (27> 10 { 095. Telex: 282 297. 9 Szerttesz töségi fogadóóra: keddéspén- j test 13-tól 15 óráig. « Hirdetés- | felvétel a szerkesztőségben na­­ponti délelőtt 9-től 11-ig, vala- j mint a váci hirdc.töirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és ked­den délután 14-től 17 óráig. (ISSN: 0133-2759) ben nem helyettük, hanem velük döntenének. Nagyobb hangsúlyt kívánnak helyezni a városban működő önálló tagszervezetek és tagok mun­kájának koordinálására, a kulturális, szabadidős és ér­dekképviseleti tevékenységek­re, melyek még jobban össze­kovácsolnák tagjaikat. Ennek alapját az önfenntartáshoz szükséges vállalkozások je­lentik. illetve jelentenék. Mint hangsúlyozták, e rétegnek a véleményét szeretnék érvény­re juttatni, mert mint ahogy megfogalmazták: nekünk még nem mindegy ... A közgyűlés ezt követően megválasztotta az új elnöksé­gét, melynek tagjai a követ­kezők: Ferencz Béla elnök, Borsics Zoltán alelnök, Török László, Schenk Lajos és Gyen­ge Károly. Nekünk még nem mindegy Vendégünk volt a rockmű­faj élvonalbeli zenekara, az Edda. Nagy sikerű koncertjük után Pataki Attila, az együttes énekese válaszolt kérdéseimre. — Nem először adtatok kon­certet Vácon. Milyennek talál­tad az itteni közönséget? — Örülök, hogy ilyen so­kan jöttek el a bulinkra, na­gyon jó volt a hangulat. — Egy koncert kemény fizi­kai munka, hogy bírod ezt a hajtást? — Én minden reggel futok, azonkívül két és fél éve vege­táriánus vagj’ok, így étkezé­seimnek is része van az álló­­képességemben. — Hogy tudtad magad rá­szánni, hogy lemondj a húsról? — Elég könnyen leráhdult a nyakam ettől az igénybevétel­től, amit csinálok. Egy orvos ajánlotta, hogy felejtsem el a húst. Azonkívül: egyszer vi­déken tanúja voltam egy puly­ka levágásának. Levágták a fejét baltával, és az állat még rohant tovább fej nélkül. Ez valami elementáris szomorúsá­got, nem undort, szomorúságot váltott ki bennem. — Akkor most mivel táp­lálkozol? — Amikor azt mondtam a feleségemnek, hogy, Mártikéin, holnap reggeltől vegetáriánus vagyok, szétröhögte magát. Tudva azt, hogy nekem a szendvics két szelet hús között egy harmadik hús volt. Most mindent szójával eszem. A töl­tött káposztát, a töltött papri­kát, brassóit, mindent. — Ügy emlékszem, tiz évvel ezelőtt lenyiratkoztatok ko­paszra. Milyen okotok volt rá? — A billentyűsünket, Bartha Alfonzot bevitték katonának* holott orvosi papírja volt, hogy beteg. A nyiratkozás az Edda csendes tüntetése volt. — Ha már a katonaságról van szó, mi a véleményed Irakról, a háborúról? — Aki elolvassa Hargitai könyvét, az Apokalipszis űrha­jóit, nemcsak Irakról, hanem a­­föld állapotáról is képet kap. Ha az emberiség nem tudja ki­védeni önmagát, akkor csak tíz-tizenöt évünk van hátra. Én úgy érzem, az emberiség a kozmológia, kozmosz szem­pontjából egy genetikai téve­dés. Egyelőre ezt a bizonyít­ványt állítottuk ki magunkról. Ha ezen nem tudunk változ­tatni, úgy a szomorú vég kö­zeleg. Nagyon aggódom a gye­rekeim jövőjéért. — Hogy szoktál kikapcso­lódni? Marad rá időd? — Én már akkor is jógáz­­tam, mielőtt elolvastam Silva könyvét, az Agykontroll!. A ki­­kapcsolódásnak sokféle formá­ja van. Meggyőződésem, hogy kívül az ember hiába keresi a boldogságot. A biztonságot, a bizonyosságot csak belül talál­ja meg. Belül kell megterem­tenie magának. Az öngyógyí­tás számomra csodá. Életem csodája. Nálam működik. Ha lemegyek alfába, egy csodála­tos világ nyílik meg előttem, ami a fantasztikum határát sú­rolja. Az önkontrollt tiszta szívvel ajánlom mindenkinek. Ha megtanulja, önmagán és másokon is tud segíteni. — Van valami hobbid? — Az Edda és a rookzené­­lés egy huszonnégy órás szol­gálat. Teljesen kitölti az idő­met — Nekem még mindig az az Edda az igazi, amikor a Slamóval játszottatok együtt. — Most nem akarlak meg­bántani, de azt kell monda­nom, hogy öregszel, ha már nosztalgiázol. — Milyen zenét szeretsz hallgatni? — Mindenevő vagyok. Ugyanúgy tudok örülni egy Wagnernek, mint egy spiri­tuálénak. — Töröd magad a művészi pálya után? Szeretnél mond­juk, frakkban fellépni? — A játék és a show ked­véért nem esik messze tőlem a frakk vagy bármi más. Az a lényeg, hogy az ember egy frakkot milyen tartalommal tölt meg. Az ember egyenes gerinccel állhat frakkban is meg szakadt farmerben is. De lehet nagyon aljas dolgokat is csinálni. — Mik a terveitek a közel­jövőben? — Februárban stúdióba me­gyünk lemezfelvételre, egy anyagunk Amerikába megy ki, és készül egy musical is. Vajda Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom