Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 24. szám
\ rrsrf Mh t. > f 1991. JANUÁR 29., KEDD mJ ogi tanácsok Jövedelemadó-előleg • Aszály miatti földadómentesség • Hadifogolyutalvány • A gyermekelhelyezés szempontjai A bűnügyi községeket esz útiam fedezi Virágozzanak a rezesbandák^!) tak, s amelyeket annak idején a rézforgáccsal együtt loptak el a Rákos Mezeje Termelőszövetkezettől. Ezekre vonatkozólag Lakatos úr azt vallotta, hogy Fazekas László kertjében találta és onnan vitte haza azokat. Ezzel szemben Fazekas úr természetesen azt vallotta, hogy az ő kertjében ugyan nem voltak semmiféle kerekek! Hát most már kinek higgyen a bíróság? A jelekből ítélve a vádlottaknak hitt, hiszen felmentette őket. A bizonyítékok dacára Ám a történet, jobban mondva a per ezzel még nem zárult le. A Monori Városi Ügyészség vezetője, dr. Levág Sándor ugyanis 1991. január 10-én a felmentő ítéletet megvétózta és azzal fordult a Pest Megyei Bírósághoz, hogy utasítsák a Monori Városi Bíróságot, új eljárás lefolytatására. Az ügyészi indítványban szerepel egyebek között az is, hogy hallgassák meg azt a négy rendőrtisztet, aki az üggyel foglalkozott. Most már talán választ kapunk arra. hogy miért nem fogadta el a bíróság Lakatos Pál beismerő vallomását? Miért adott hitelt annak, mikor viszszavonta? Miért nem értékelte bizonyítékként a házkutatásnál megtalált kerekeket? A bűnügyi költségeket egyébként — legalábbis az eddigieket — a Monori Városi Bíróság ítélete szerint, az állam fedezi. Gál Judit ták a könnyen azonosítható — honvédségi gulyáságyúról származó — gumikerekeket. A rézlopást jelentő Rákos Mezeje Termelőszövetkezet telephelyén pedig megtalálták Lakatos Pál lovas kocsijának a nyomait. Ezek után őrizetbe vették Lakatos Pált, aki részletes beismerő vallomást tett. Elmondása szerint Oszkár nevű rokonával lopták a fémet, amit azután Fazekas Lászlónál értékesítettek. Ám később az érdemes férfiú beismerő vallomását teljes egészében visszavonta, mondván, hogy ezt csak azért tette, mert remélte, sőt mi több, a nyomozók ígérték is neki. hogv így könnyebben szabadlábra kerül. Szóval Lakatos úr a továbbiakban a tisztelt bíróság előtt is tagadott. Vallomásában azt állította, hogy ő ugyan értéke sített fémhulladékot Fazekas Lászlónál, de rezet soha. kizárólag alumíniumot. Papír pedig nincs se erről, se arról, hiszen Fazekas úr nem vezetett nyilvántartást. Igaz, ott voltak még az ominózus kerekek, melyeket házkutatásnál a rendőrök Lakatos Pálnál megtaláltak és lefoglalEgyike a leggyakoribb bűncselekményeknek kis hazánkban, hogy lopják a rezet. Már megint? így sóhajt fel, aki hallja, és talán legyint is hozzá egyet... Hiszen olyan természetes dolog, hogy ismeretlen tettesek felszedik a kábeleket, kifosztják a raktárakat, és mázsaszámra emelik el a már megmunkált öntvényeket. Az sem baj. ha történetesen bronzból készültek a lopott holmik. A MÉH ugyanis jó áron felvásárolja a férgeket, azután beolvasztják, megmunkálják, és jöhetnek megint a tolvajok. Négy kerékkel több Ebben a fölöttébb érdekes körforgásban talán az a legszebb, hogy a tettes mindig ismeretlen marad. Sajátos módon, úgy látszik, még akkor is, ha a rendőrök elfognak valakit vagy valakiket, akik alaposan gyanúsíthatok a bűncselekmény elkövetésével, és azt be is vallják. Sőt, mi több, házkutatás során némi tárgyi bizonyíték is előkerül. De úgy látszik, hogy olykor a bíróságnak még ez sem elég. Erről szól a következő történet. A három főszereplő: Lakatos Pál, Lakatos Oszkár és Fazekas László. Ketten közülük büntetett előéletűek. A Monori Városi ügyészség megvádolta a két Laltatost nagyobb értékre, bűnszövetségben elkövetett lopással, Fazekas Lászlót pedig üzletszerűen elkövetett orgazdasággal. A Monorí Városi Bíróság mindhármukat felmentette. Az előzményekben pedig nagyon sok minden szerepel, amit a bíróság bizonyítékként elfogadhatott volna. Kezdjük az elején: feljelentést tett a Rákos Mezeje Termelőszövetkezet, melynek telepéről elloptak 5 mázsa sárgarézforgácsot és négy gulyáságyúnak a gumiabroncsát. (Ez utóbbinak a továbbiakban még lesz jelentősége.) A maglódi Vas- és Fémipari Kisszövetkezet telepéről 5-6 mázsányi bronzforgács és négy mázsa sárgarézforgácseltűnését jelentették be. Bevallotta, visszavonta A Monori i Rendőrkapitányság ez alkalommal nem zárta le ismeretlen tettesek címszó alatt a nyomozást. Egy házkutatás során ugyanis Lakatos Pálnál megtalálták és lefoglal• Egy nagykőrösi olvasónk 1990. július 1-jén színeit le sorkatonai szolgálatából. Munkahelyén azonnal elkezdték tőle a személyi jövedelemadó-előleget vonni. Csak most értesült arról, hogy volt katonatársának a jövedelemadó-előleget csak akkor vonják le, ha az éves jövedelme meghaladja az •>5 ooo forintot. Melyikünknél helyes az eljárás? — kérdezi. Valószínűleg mind a két esetben jogszerűen jártak el a munkahelyi adóelőleg-számfejtők, ugyanis az az általános szabály, hogy a személyi jövedelemadó alá eső jövedelem után — az alkalmazotti kedvezmény, valamint az összjövedelmet csökkentő tételek időarányos részével csökkentve — adóelőleget kell fizetni. Az adóelőlegként a munkáltatónak az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem 12-szerese után számított adó egytizenketted részét kell levonni. Ezt a szabályt azoknál is alkalmazni kell, akik csak az év egy részében szereznek jövedelmet. Ha tehát olvasónknak várhatóan az egész évi jövedelme az 55 000 forintot meghaladja, jogszerűen vonják le tőle az adóelőleget. Ismerősének esete szintén szabályos lehet, hiszen a törvény úgy rendelkezik, hogy nem kell adóelőleget levonni abban az esetben, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az összevonás alá eső jövedelme — az adott kifizetést is figyelembe véve — nem fogja meghaladni az évi 55 000 forintos nulla adókulcs felső határát. • Egy tápiószecsoi magángazdálkodó az iránt érdeklődik, hogy az aszály miatt í'öldadómentesség megilleti-c. Az 1990. évben aszály sújtotta szántó és rét művelési ágú földterületek után a magánszemélyek terhére az ez évre megállapított földadó felét törölni kell. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az adott terület'a rendelet alkalmazása szempontjából aszálysújtottnak minősül-e vagy sem, attól függ, hogy a helységben földadófizetési-kötelezettség alóli mentességre jogosult mezőgazdasági nagyüzem működik-e vagy sem. A mentesség akkor állapítható meg, ha a gazdálkodó szervezet szántóterületének hektáronkénti átlagos kataszteri tiszta jövedelme a 19 aranykoronát nem haladja meg. Ugyancsak mentes a földadó fizetése alól a mezőgazdasági nagyüzem, ha a kert, szőlő és gyümölcsös művelési ágba tartozó terület összevontan számított átlagos aranykorona értéke a 28 aranykoronát, míg a gyepnél a 14 aranykoronát nem haladja meg. • .7. P. budaörsi nyugdíjas amerikai fogságban volt. Tudomása szerint a hadifogoly-utalványok kifizetéséről már törvényt hoztak, mégsem kapta meg a járandóságát. A II. világháborúban az Egyesült Államok hadifogságába került Személyek részére kiállított hadifogoly-igazolványok kérdéséről riem törvény született, hanem az Alkotmánybíróság hívta fel a Minisztertanácsot, hogy az utalványok kifizetésével kapcsolatos kérdések rendezéséhez szükséges jogszabály alkotásáról legkésőbb 1990. december 31-ig gondoskodjon. Az Alkotmánybíróság határozata rámutatott arra, hogy a jogi szabályozásnak ki kell terjednie arra, hogy az utalványokat a magyar állam nevében mely szerv, milyen eljárás keretében, milyen pénznemben és milyen kamatokkal fizesse ki. Tekintettel arra. hogy ez a rendezés a hivatalos lapban ez idáig még nem jelent meg. ennek megtörténtéig a követelések elismerése nem lehetséges. • Egy ócsai olvasónk házassága megromlott. Remény sincs a helyreállítására, ami azért súlyos probléma számára, mert egyetlen gyermeküket mindketten szeretnék nevelni. Feleségénél éppúgy jó helyen lenne a gyermek, mint levélírónknál. Ilyen esetben hogyan dönt a bíróság? A házasság felbontását követően a bíróság a gyermek elhelyezésekor elsősorban a szülők megegyezése szerint határoz. Ha azonban a gyermek elhelyezésében nem tudnak megállapodni, vagy ha ez a megállapodás bizonyos mértékig ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság a kiskorút annál a szülőnél helyezi el, akinél a gyermek kedvezőbb testi, erkölcsi és értelmi fejlődése biztosítva van. A bíróságnak tehát adott esetben a jó és a még jobb között kell választania, és el kell bírálnia. döntése mely esetben kedvezőbb a gyermek számára. Előfordulhat olyan eset is, hogy a szülők megegyeznek a gyemnek elhelyezésében, de a vállalt kötelezettség teljesítésére egyikük sem alkalmas, vagy képes. Ez esetben a bíróság harmadik személynél, például nagyszülő, vagy más rokonnál is elhelyezheti a gyermeket, amennyiben ez a személy maga is kéri a bíróság ilyen irányú döntését. Sajnos gyakori, hogy a szülők egyike sem alkalmas, és nincs a gyermek nevelésére vállalkozó harmadik személy. Ilyenkor a gyámhatóság gondoskodik az állami gondozásha vételről. Ha mind a két személy alkalmas a gyermekek nevelésére, a bíróság alaposan megvizsgálja a szülők egyéniségét, a gyermeknek a szülő iránti érzelmeit, a szülő nevelési képességeit, anyagi helyzetét, lakásviszonyait. Fontos szempont a gyermek elhelyezésénél az is, hogy lehetőség szerint a testvérek együtt maradjanak a csonka családban. A gyermekelhelyezési perben kívánatos, hogy az a fél, akinek ellenére döntött a bíróság, ne vesztesnek érezze magát, hanem a volt házastárssal és a gyermekekkel kialakított kapcsolatban a lehető legkisebb mértékűre csökkentse a gyermek számára a válás okozta megrázkódtatásokat. Dr. Sinka Imre Abol a gyerekek játszani tanulnak Színitanoda kicsiknek A tavalyi év elején Farkasházi István, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ népművelője segítőtársaival színpadra állította az Ágacska című mesejátékot — gyermekszereplőkkel. A produkció közönségsikert aratott, nemcsak Cegléden, hanem több vidéki nagyváros művelődési házában, illetve színházában, valamint a budapesti Játékszínben is. Farkasházi István a siker után megszervezte a Játszó- Tér Gyermekszínpad színá tanodáját, amely ősz óta működik. Hogy mit tanulnak s mivel foglalkoznak itt a gyerekek — nos. erre voltam kíváncsi, amikor belátogattam a foglalkozásaikra. Egy színjátszó csoportban alapvetően fontos követelmény a helyes, tiszta beszéd. Molnárné Bene Judit logopédust, a beszédórá vezetőjét arról kérdeztem, hogy milyen tapasztalatai vannak az itt tanuló gyerekek beszédkészségéről. A lányoknál a kényesebb beszédstílus jelentett inkább problémát. Az egyéni artikulációs gondok mellett, hogy kissé zártabban beszéltek, vagy a sziszegő hangokat elmosták, a torokhang megszüntetésére kellett figyelmet fordítani. Egy, a bordaközi izmokat erősítő gyakorlat után különböző hangsúllyal kellett elmondaniuk egy kétsoros mondókát; mérgesen, szerelmesen, áhítozva, felelve és könyörögve. Az órát a relaxációs fellazulási) gyakorlattal fejezték be a gyerekek. Az alig párperces szünetben B. Dobozi Erika zenetanár arról beszélt, hogy sok ügyes gyerek van, akik jól tudnak énekelni. Tisztán és pontosan énekelnek, ugyanakkor a ritmusérzékük sokkal rosszabb. Elsődleges feladattá vált, hogv az énekhang és a ritmusérzék azonos szintre kerüljön mindenkinél. A szakmai képzés mellett — mondta B. Dobozi Erika — nagyon fontosnak tartja, hogy a gátlásosabb, zárkózottabb gyereket hozzásegítse ahhoz, hogy minél előbb nyitottabbá, önkifejezőbbé tudjon válni. Az énekórán egy, már korábban tanult népdalt kellett különböző ritmusú tánclépéssel kísérniük a jelenlévőknek. Amikor valamelyikük elakadt, s emiatt elkeseredett, a többiek noszogatták, biztatták az újrakezdésre. Az ilyen belső erőforrásokból táplálkozó, a másikra való ráhangolódásnak jellemformájó ereje is van. A ceglédi művelődési központ színpadán — ahol Hartmann Teréz, a budapesti Nemzeti Színház művésznője irányítja a színészmesterség-órát — nagy a nyüzsgés. A feladat, amit. a gyerekeknek meg kellett oldaniuk, kettős volt. Egy megadott helyszín és cselekmény alapján egy rövidke történetet kellett kitalálniuk és eljátszaniuk. Azt szeretném — mondta Hartmann Teréz —. ha a tanítványaim megtanulnának színész módra gondolkodni és majd úgy is játszani a következő színdarabban. Olyan technikai dolgokat tanítok a színészmesterség alapjaiból a gyerekeknek, hogy hogyan kell a színpadi térben elhelyezkedniük, hogy biztosabb legyen a térérzékelésük. Mintha az elmondottakat illusztrálná a következő megoldandó feladat, ami egy asszociációs gyakorlat: egy színészről milyen illat jut eszébe a gyerekeknek. A véleményeket közös megbeszélés követte, miközben a művésznő egy-két gyereket a rossz és hanyag testtartására is figyelmeztette. Szégyen, nem szégyen, az órák végére elfáradtam. Milyen jó — gondoltam, hogy Jancsó Sarolta, a debreceni Csokonai Színház művésznője nem ezen a napon tartja a drámatörténeti foglalkozást. Borsos Hedvig Halomsírtemető Százbaloinbattán Múltat kutató szenvedély — 1984-ben megkeresett és felajánlotta, csináljak múzeumot a városnak. Akkoriban már nem sok helyen törődtek a múlt ápolásával, másra sem igen volt már pénz, nemhogy múzeumalapításra. Megkaptam a régi tanácsházát és szabad kezet a munkához. Belevágtam. Felváltva felügyeltem az itt folyó átalakításokat, a földvár feltárását, az ásatási munkálatokat, s közben rendszereztem a leleteket. 1987-ben nyitottuk meg a múzeumot az itt látható állandó kiállítási anyaggal, s az ásatásokkal előrehaladva. időszaki kiállításokat rendezünk az újonnan feltárt leletekből is. □ A múzeum, régészet éppúgy azok közé a pénzt nyelő, de pénzt nem fialó intézmények sorába tartozik, akikről az új önkormányzatok nem tudják,, mit is kéne kezdeni velük. — Tavaly 2.5 millió forintot irányoztak elő a működtetésünkre, de csak szűkösen tudtunk kijönni belőle. Maga az ásatás — nyaranta hatnyolc hét — belekerül 3-400 ezer forintba. Pedig a diákok, egyetemi hallgatók ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak, viszont, akinek fizetni kell, az elkéri a 80 forintos órabért. Ildikó elébe ment a dolognak. felhívást intézett a városhoz egy alapítványra. — A leköszönő tanácstól kaptam 800 ezer forintot. Ez volt az alaptőke. Azóta csurrant-cseppent még hozzá 200 ezer. Nyilván kapunk még valamit az önkormányzattól is. és a környék vállalatai, tsz-ei sem zárkóznak el a támogatástól. Százhalombatta régészeti emlékeinek megmentése közös ügy. nemcsak a történész kell a szivén viselje. Az alapítvány céljai — többek között —: egy egységes szabadtéri bemutatóhely létrehozása. a halmok megvédése, közülük néhány feltárt állapotban történő bemutatása. Ehhez mindenekelőtt meg kell váltani azokat a magáningatlanokat. ahol a halmok állnak. Az asztal túloldalán Ildikó, teli reménnyel és múltat kutató szenvedéllyel. Az asztalon. előttünk, egy többnyelvű alapítványi felhívás. Vajon lesz foganatja? Megértik-e, akikhez szól. a bölcs mondást: a jelen és jövő csak a múlt ismeretében teljes. Matula Gy. Oszkár ra a lökést az általános, majd a középiskola történelemórái adták Debrecenben. Mindvégig kiváló tanáraim voltak, akikkel nyáron eljártam a különböző ásatásokhoz Békésben és Biharban. Más a Balaton-parton, a Mátrában vakációzik, én a gyulavarsándi kultúra lelőhelyein „nyaraltam”. Ilyen indíttatás mellett pillanatig sem gondolkoztam, hogy mi legyek, hová felvételizzek a matúra után. Négy felejthetetlen évet töltöttem Bóna István professzor mellett. aki a bronzkori kultúrák iskolájának megteremtője a magyar régészvilágban. □ Biharból csöppent Budapestre, az egyetemre, de mi hozta Százhalombattára? — Kérdezze inkább úgy, ki csalt ide — javít ki tűnődő mosollyal Ildikó. — Erről a valakiről csak hálával tudok beszélni, ezt a valakit Ferenczy Illésnek hívják, ő volt a városi tanács elnökhelyettese a nyolcvanas évek elején. Ne értsen félre, nem azért becsülöm, mert engem idehozott, hanem, mert laikus létére is átérezte és felvállalta a város és a környező települések régészeti leletei iránti felelősséget. Ezek a leletek a maguk nemében páratlanok. Ferenczy Illés sokat megmentett belőlük. de hogy valójában menynyi ment veszendőbe a két nagy battai beruházás soríjn, arra már sosem derül fény. Sajnos. Azért maradt is belőlük jócskán, ma már százezres nagyságrendű a múzeum tárlóiban és a raktárakban őrzött leletek száma. Ferenczy Illés másik nagy érdeme az a felismerés, hogy nem elég összegyűjteni a leleteket. Szükség van a konzerválásra, a rendszerezésre és a kiállításra is, ez utóbbi nélkül csak öncélú volna a gyűjtők igyekezete. Szazhalombatta „névadójáról”, a város környékén fellelhető száznál több halomról elsőként Anonymus tesz említést a Gesta Hungarorumjában. E halmokról évszázadokig azt hitték, hogy egy hun temetkezési hely hantjai. A téves következtetésre nyilván az adott okot, hogy Kézai Simon 1283-ban írt krónikája szerint a hunok vereségével végződő tárnokvölgyi ütközet a mai Százhalombatta környékén zajlott le. Hogy mit is rejt valójában a föld ezen a tájon, arra az ezerkilencszázhatvanas évek elején elkezdődött nagyberuházások alapozási munkálatai során derült fény. A régészeti feltárásokból ma már tudjuk, hogy a település szerves részét képező óvárostól északra terülő halomsírmezőben a vaskori hallstatti kultúra vezetői nyugszanak, akik időben jó ezer évvel megelőzték a hunokat. A temetkezés eme módjáról Homérosz is hírt ad az Iliászban. A halottat máglyán elégették, majd a hamvakat cserépurnába gyűjtötték. Az urnák száját lapos kővel lezárták, akárcsak a többi agyagedényét, melybe ételt, italt és az elhunyt használati tárgyait helyezték. Mindezek fölé sírkamrát ácsoltak fából, és befödték földdel. A százhalombattai halomsírtemetö páratlan hazánkban, s Európában is ritkaság. Teljes feltárására s a feltárt ritkaságok megőrzésére egv törékeny, fiatal régész vállalkozott, Poroszlai Ildikó, a városi Matrica Múzeum igazgatója. O Hogy lesz valakiből régész, mi inspirál egy fiatal lányt arra, hogy az élete aktív részét mállatag edénycserepek, fosszilis csontok és enyéb régi dolgok vizsgálódásával töltse? — Embere váltja. Számom
