Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-28 / 23. szám

Galgamácsa Testületi iilés Képviselő-testületi ülés lesz Galgamácsán február elsején 19 órai kezdettel a községhá­zán. A nyilvános ülésen dr Bee kér Pál, -az aszódi válasz­tókerület országgyűlési képvi­selője tart beszámolót. Isaszegen Fogadóóra Körösjői László országgyű­lési képviselő Isaszegen janu­ár 31-én, csütörtökön 13 órá­iéi a közösségi házban fogadó­órát. tart. Aszú a szélcsatornában Az aszúbogyók szétválasztá­sára alkalmas technológiát, il­letve berendezéseket kutattak es fejlesztettek ki 1985 és 1990 között a Tokajhegyaljai Álla­mi Gazdasági Borkombinát és a Földművelésügyi Minisztéri­um gödöllői székhelyű műsza­ki intézetének szakemberei. A szőlő-bor ágazat technológiájá­nak fejlesztése című, kutatás­­fejlesztési munkát az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is támogatta. A szétválasztás egy függőle­ges szélcsatornában a különbö­ző légellenállás alapján törté­nik, valamint egy ferde szál­lító-válogató asztalon a gördü­­lékenység és tapadóképesség szerint. A gépsorral különvá­lasztott aszú felhasználható a borkészítéshez, de nem minden területen, mert fokozott tiszta­ságot igényel. ideiglenesen eltávozott Szentendrén találja, aki a gödöllői kastélykápolna előtt keresi Ncponiuki Szent János 1790-as években itt felállított szobrát. Mint az 1975-ben Benedek János felelős kiadásával, és Fábián Gyula mellett dr. Für Lajos lektorálásával, megjelent Gödöllő című könyvben Kampis Antal írta. ezt az emlékművet is sza­badtéri nyilvános ünneplésre szánta a főúr, Grassalkovich Antal. Talapzatán most kis tábla hirdeti: restaurálás miatt ideiglenesen eltávozott (Balázs Guszáv felvétele) Nagyon szei'etem hallgatni az emberek beszélgetését. Minden szó hordoz magában valami információt. Szomba­ton reggel rajtam volt a be­vásárlás sora, s mivel a sarki ABC előtti tér a helyi parla­ment színhelye, nem tiltakoz­tam a korai ébresztő ellen, hanem indultam a hétvégi be­szerzésre. Legalább egy kicsit belehallgatok a családok örö­mébe, gondjába, mondtam vi­gasztalásul, amikor a mínusz tízfokos levegő az arcomba mart. Asszonyok sorolták a magu­két: — Semmi se elég nekik, rosszabbak a pap zsákjánál. Mindig csak kérnek, követel­nek. Ide fizess, oda fizess, de arra nem gondolnak, hogy enni is kell. Alig merek a pol­cokra kirakott áruhoz nyúlni! — Hol van már a régi jó világ? — sóhajtott a kerék­párján támaszkodó sokszok­nyás beszélgetőtárs. — Két éve az volt a szórakozásom, hogy szombaton reggel ma­gammal hoztam az unokáimat, aztán megengedtem nekik, hogy azt rakjanak a kosárba, amit akarnak: joghurthabot, túrókrémet, csokoládét, ütítőt — amihez kedvük volt —, de ennek véglegesen lőttek. Egy zsemle 2,50. Egy kakaós csiga tíz forintnál is drágább. Ha leül az öt gyerek — ennyi unokám van —, oda egy szá­zas. És még csak reggeliz­tek: egy csigát, egy csésze ár­pakávés tejet. Megérkezett a harmadik társuk: — Ha a párommal valamikor magunkhoz vettünk egy százast. Aszódon szinte egész hétre bevásároltunk. Most,-amit egy ezresért kapok, belefér a reklámszatyromba. — Lassan már nem is élünk, csak tengődünk — ál­lapították meg sóhajtva. Bent az üzletben — amíg a pénztárnál sorba álltam —, hasonló szózuhatagot hallot­tam. Nyugdíjas férfi állt előt­tem, s amikor hátrafordulva megismert, megmutatta a ko­sarát: — Egy tej, négy zsömle, fél kilő kenyér, egy tejföl, és mert ünnep van. vettem húsz deka parizert is. Csak hétfőn jön a postás, akkor hozza a nyugdíjacskát: — 6121 forin­tot kettőnknek. Az utolsó szá­zast adta kezembe az asszony­kám. És mivel együtt jártunk a Földes István által igazgatott elem! népiskolába, társam bi­zalmasan megkérdezi: — Igaz-e. hogy a kocsmában hatvan forintot kérnek egy üveg sörért, és húsz forintot egy deci borért? Kérdésére nem várt erősítést, csendesen megjegyezte: — Hová jutott a világ? Tudom, nagyon nehéz lett az életünk. Félelmetes gondo­kat," viharokat hurcoló nehéz­ségeket rejteget számunkra a holnap, ám ezeket a ‘reggeli beszélgetéseket hallgatva, mégis bujkál bennem valami­féle ellentmondás. Persze hogy vannak gondjaink, per­sze hogy látványosan és nap­ról napra érezhetőbben talál­kozunk a szegénységgel, a nélkülözéssel, már-már a nyo­morúsággal. Az ötvenes évek elején hal­lottam a galgahévízi Tóth Ist­vántól: — Apámtól azt tanul­jam, hogy a szegény embernek az eszével ki kell fognia még azon a világon is, amelynek a szegénysége olyan mély, akár a tenger mélysége. A gondban, bajban, kenvértelen eszten­dőkben élesedik a szegény ember esze is. és ha nem akar sem éhezni, sem koldulni, nem akar gonosztevő, törvénynek bajt hozó ringy-rongy lenni —, akkor keresse és meg is talál­ja a maga számítását. De ez a számítás csali olyan legyen, amilyen a lehetősége. Keve­set kap, ezért kevéssel szá­molhat, de ebből kell annyi örömet és ünnepet szereznie, hogy valamiként elviselhetők legyenek a derékropogtató terhek. Sokan vannak még, akik emlékeznek a ritka pengőcs­­kékre, amelyeket nagyon meg kellett fogni, hogy az aszódi vagy a túrái vásárban meg­vásárolhassák minden eszten­dőben az egy-két malackát, meg a íelhizialásához szüksé­ges kukoricát. Sokan vannak, akik emlé­keznek az ötvenes évek üres boltjaira, a Pestről hozott ra­gacsos kenyérre, a lesöpört padlásra, elsiratott és eltitkolt megaláztatásokra. Csak hát ilyen az ember. A múlt elveszti félelmetességét, mert elmúlt, átéltük: nem kell félni tőle, hiszen régen volt, talán igaz sem volt. Mindig az ismeretlen jövő tartogat a számunkra vesze­delmeket. A jelen tehát min­dig a legrosszabb: a jövő ba­jok melegágya. Lassan matattam a bicik­limnél, s hallottam a beszéde­ket, az újonnan érkezőket: — Kerül, amibe kerül, meg kell vennem a rizst meg a fűsze­reket. Együtt levágjuk mind a kettőt. Bedobjuk a húst a hűtőbe. Ki tudja, mi lesz hol­nap. de hát akármi lesz is, enni muszáj. Nem igaz? F. M. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVÍII. ÉVFOLYAM. 23. SZÁM 1991. JANUÄR 28.. HÉTFŐ Mogyoródon is döntöttek Egy vagyon lesz a vonaljegy Szokatlan feladatok elé állítja, a képviselő-testületeket az új rendszer. Nehéz döntés van már a mogyoródi kép­viselők mögött is. Népszerűtlen határozatot kellett hoz­niuk, de mit tehetnek, ha nincs választási lehetőség. Tavaly született az árak mégáiilapításáród szóló törvény, amely a menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedés dí­jának — mint hatósági árnak — ,a megállapítását a települé­si képviselő-testületek hatás­körébe utalta. Bizony, most nekik kellett az árat meghatá­rozniuk, de nem akárhogyan, hanem figyelembe véve a Vo­lánbusz szempontjait is. A testületi ülést ^ követően beszélgettem Holló Miklós poi'gá rnieste rrel. — Legutóbbi ülésükön a há­rom téma közül talán a leg­izgalmasabb, egyben a leg­népszerűtlenebb a helyi autó­­buszjáratok viteldíjának meg­állapítása volt. Volt-e kés­hegyre menő vita, hogyan született a döntés? — A népszerűtlen feladato­kat is meg kell oldani, sajnos kikerülhetetlenek. ez pedig még csak el sem odázható. Az előadó Fúró Ferenc forgalmi osztályvezető volt. a Volán­busz Váci Üzemigazgatóságá­tól. Az előterjesztést, a Vo­lánbusz vezérigazgatójának le­velét megkapta minden kép­viselő, s abban sok kérdésre választ adtak. .Leírták, hogy a működési feltételek a jövő­ben lényegesen nem fognak romlani, de ahhoz, hogy dol­gozni tudjanak, árat kell emelni. Azt hiszem, felesleges lenne felsorolni az okokat, hi­szen mindenki ismeri, az üzemanyag, az alkatrész, a bu­szok ára mind-mind emelke­dett az utóbbi időben, és a béreket is illenék emelni. Késhegyre menő vitáról tehát szó sem lehetett, mellékelt a Volánbusz egy ármegállapítá­Egy ellenőr naplójából I. A miniszterhez indultunk A sivatagban megy két kisegér. Htjukba esik egy piros közlekedési lámpa. Körülnéznek, rendőr sehol, sétálnak tovább, bele a pi­rosba. Mennek, mendegél­­nek. Kihalt a sivatag, sehol egy lélek. Flomokviharok jönnek-mennek, ők is men­nek tovább. Találkoznak útközben még közlekedési lámpákkal, van. amelyik piros, van, amelyik zöld, olyan is van, amelyik sár­gán villog. Most már a rendőrt sem kémlelik, bele­mennek a különböző színek­be, hiszen nincs jelentősé­ge a közlekedési lámpának az ellenőrzés hiánya miatt. Jó vicc, ugye? ... Hát ilyen vicc a vállalkozói törvény­nek a kiskereskedelemre vonatkozó része is. Mi, kis naivak többek kö­zött ezt is szerettük volna elmondani a miniszter úr­nak, ha lehetőséget kapunk rá, de a lehetőség elma­radt ... Vannak a kereskedelem­ben bizonyos üzletkörök, melyeket kizárólag abban az esetben lehet a törvény szerint gyakorolni, ha a vállalkozó maga rendelke­zik a végzettséggel, ellenke­ző esetben alkalmazottat kell foglalkoztatnia, ugyan­is szakvégzettséggel rendel­kezőknek kell a nyitva tartás teljes idejében jelen lenni. Na de. ha nincs végzettség — s ugye nincs —, addig nincs baj, amíg ezt nem veszik észre, mert ha nem ellenőrzik, ki megy piros­ban át az útkereszteződés­ben, hát akkor ezt nem is kell komolyan venni. Élelmiszerboltot, kocsmát nyit ma mindenki, a kirú­gott rendőr, a varrónő, a kő­műves és gépészmérnök. Ne értsék félre, nem pa­naszképpen mondom, vál­lalkozzon mindenki, _ aki csak tud, de felhívom a szíves figyelmét a törvé­nyekre, ha vannak, márpe­dig vannak. A vállalkozói szabadság nem egyenlő a törvénytelenséggel, hanem szabadon, minden vállalkozó megtudhatja a rá vonatkozó kötelezettséget, és amikor azzal tisztában van és biz­tosítani tudjp, az üzemelte­tési feltételéket, már csak egy bejelentéssel tartozik az illetékes önkormányzat felé. A törvényalkotóknak ar­ra hívnám fel a szíves fi­gyelmét, ha törvényt hoz­nak, tartsák is be, legyen egy szervezet, amelyet azért tartanak, hogy felügyelje a rendet, mert ellenkező eset­ben nevetségessé válnak, mint az, aki felszereltette a sivatagba a közlekedési jel­zőlámpát ... ★ Folytatás következik az egészségügyi követelmé­nyekről a kereskedelemben és az élelmiszeriparban. — m. a. — si javaslatot, és azt fogadták el. Holló Miklós elmondta, hogy amennyiben nem szavaz­ta volna meg a képviselő-tes­tület a magasabb díjakat, a Volánbusz abbán az esetben is emelt volna, csak akkor az önkormányzat fizette volna a különbséget. — A jegyek ára február 1- jétől változik. Hány forint lesz Mogyoródon egy helyi jegy? — Az eddig nyolcforintos vonali egy ára 14 forint lesz. A tanuló- és nyugdíjasbérlete­kért 45 helyett 95 forintot kell fizetni, a normál bérlet ára pedig 130-ról 280 forintra emelkedik. — Nem gondolja, hogy a lakosság szidni fogja a képvi­selőket, amiért ezt elfogadták? Milyen 'visszhangra számíta­nak? — Nem gondolom, tudom. Ebben a kis községben 11 kép­viselő van, és 38 pályázott a tizenegy helyre. A legtöbbjük nem tudta, milyen nehéz munka vár itt rájuk, fogal­muk nem volt arról, hogy időnként bizony népszerűtlen döntéseket is kell hozni. A ne­vüket, akármilyen lelkiismere­tesek és tisztességesek is, biz­tos, hogy nem fogják imába foglalni, ugyanúgy, ahogyan a tanácstagok is sok szidást kap­tak és legtöbbször ok nélkül. — A járatok sűrűségén vál­toztat-e a Volánbusz az ár­emelést követően? — Nem lesz egyelőre válto­zás. Kimondottan helyi járat napjában négy van, a többi helyi szállítást a helyközi já­ratú autóbuszok oldják meg. Naponta több mint 30 autó­busszal jöhetnek-mehetnek az emberek, véleményem szerint ennél többre nincs szükség. Bizonyos csúcsidőkben nagy a tömeg, de ez országos jelen­ség. — Kértek-e valamit cserébe a drágább jegyekért?, — Igen, a busz- és a HÉV-menetrendek folyamatos egyeztetését. Nem engedhető meg, hogy egy perc miatt a HÉV-vel érkezők fél órát vár­janak, mert közben a busz el­ment. Kértük a megjelent ve­zetőt, figyeljen erre, és a so­főröket is figyelmeztessék, hogy a jövőben ne legyenek effajta panaszok. Mogyoród kis falu, de erős és szívós. Adóssága nincs, sőt milliói vannak letétben, s ka­matoznak. Az emberek mégis egyre ingerültebbek, nyugtala­nabbak. Félnek az adóktól, amelyekről a közeljövőben fognak tárgyalni. A. M. Olvasóink fóruma Közpénzből fizetik! A napokban a város polgár­­mestere szórólapon fordult polgártársaihoz, hogy az ön­­kormányzat által kiadandó lap címére pályázzanak, amely — idézem — pártoktól, intéz­ményektől független sajtóter­mékként objektív tájékozta­tást kíván nyújtani Gödöllő város életéről —, mi több. a nyertes vagy netán nyertesek közül valaki első díjként ez évben térítésmentesen juthat a laphoz, illetve egy 5000 fo­rintos vásárlási utalványhoz. Ebből a felhívásból nem nehéz rájönni arra, hogy az önkormányzat a város szűkös anyagi helyzetében is (amikor még nincs elfogadott költség­­vetése) megengedheti, hogy egy piaci terméket közpénzből finanszírozzon. Azt sem ne­héz kitalálni, hogy ezt a piaci terméket, azaz a lapot meg kell írni: gépelni kell; szed­ni, tördelni kell; nyomtatni kell; terjeszteni kell. Másszó­val rendelkezni kell megfelelő személyi és tárgyi feltételek­kel, szerkesztőséggel, amely­nek komoly költségvonzata van, hiszen — mint afféle piaci terméknél — itt is a piaci viszonyokat illik figye­lembe venni. Csakhogy ebben az esetben azonnal felmerül két kérdés egy újságolvasó átlagpolgár­ban. melyeket nem árt szám­­bavenni, hogy ezzel módja nyíljon, bárkinek vitába száll­ni pró és kontra: — Amennyiben az önkor­mányzat lehetőséget lát arra, hogy támogatni tud egy úgy­mond független lapot, miért nem pályázat útján válasz­totta ki a támogatandó szer­kesztőséget, netán kiadót, aki anyagi kockázatot is vállal és ezt a kockázatot nem hárítja át a város költségvetésére? — Amennyiben saját gazda­sági vállalkozásként tekint a leendő lapra, miként képzeli el azt a képtelen helyzetet, hogy a lap fogyasztói kétszer fizessék ki a lapot, illetve a vásárolni nem szándékozók milyen alapon finanszírozzák a piaci termék'kibocsátását? Mi indokolja ezeknek a kérdéseknek a felvetését? — Többek között az a tény, hogy információkra van szük­ségünk. — A környezetünkben zajló, minket érintő gazdasági és politikai eseményekről, prob­lémákról hiteles képet, tájé­koztatást kívánunk kapni, te­hát kell egy mindenki által elérhető, hozzáférhető kom­munikációs eszköz. — Azért, mert ez az intéz­ményektől független — ahol nem árt azért megjegyezni, hogy érdekes módon a polgár­­mesteri hivatal önmagát nem tekinti intézménynek, de va­jon miért nem? — szóval ez az intézményektől független lap már azzal az egyszerű ténnyel bizonyította volna függetlenségét — amit még deklarálni sem kellett volna —, ha szerkesztősége, kiadója egy meghirdetett pályázatot elnyerve jelenteti azt meg. — Azért, mert tekintettel a hőn áhított rendszerváltásra, azon belül is a piacgazdasági viszonyok között az elenged­hetetlenül szükséges esély­­egyenlőség megteremtésére: nem lehet nem észrevenni azt a belterjességet, ami e terve­zett lap kiadásának előkészü­leteit is jellemzi. — Azért, mert félő, hogy ugyanez lehet a más területen felhasználásra kerülő köz­pénzek sorsa is. Juhász Mihály GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. O A szerkesztőség vezetője: Ba­lázs Gusztáv. # Munkatársak: Árvái Magdolna és Pillér Éva. 01 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. O Szerkesztőségi foga­dóóra: hétfőn 10-tőI 13 óráig. 0 Hirdetésfelvétel: munkana­pokon 8.30-tól 13 óráig a szer­kesztőségben. (ISSN: 0133- 1957) Az alapítvány javára is Veszik a kastélymetszetet metszet eladásából származó bevétel 20 százaléka a város által életre hívott Kastélyala­pítványt gyarapítja. Az elmúlt hetekben sokan vásároltak a metszetből, köz­tük vállalatok, intézmények is, mert — mint elmondták — a szép kiadvány bekeretezve kü­lönösen alkalmas arra, hogy ajándékozás céljára szolgáljon. Mivel tehát szívesen vennék többen is a metszetet aján­déknak, a múzeum alkalmaz­kodik ehhez az igényhez. Ez­után úgy is meg lehet vásárol­ni a metszetet, hogy az ipar­művész által tervezett, bronz­­színű dekoráma keretben van. Igaz. ára így jóval magasabb — 820 fonni 'de 'valóban igényes ajándéknak szám' ez­zel. Aki persze úgy véli, ol­csóbb, ha maga keretezi be a képet, csak a metszetet vásá­rolja meg. Nem. egy szaküzlet­ben készen is kaphatók kü­lönféle keretek, közöttük talán olcsóbbak is. mint az említett Iparművészeti munka. Az eladásból származó bevé­tel első. tételét a múzeum egyébként még januárban be­fizeti a- Kastélyalapítvány számlájára. V. K. Nemrég adtunk hírt arról, hogy a Városi Múzeum a FAZE Autodekor GmbH-val összefogva, szép metszetet je­lentetett meg városunk kasté­lyáról. A példányonként 150 forintba kerülő fakszimile Hol van a régi jó világ? Nehéz lett az életünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom