Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
Galgamácsa Testületi iilés Képviselő-testületi ülés lesz Galgamácsán február elsején 19 órai kezdettel a községházán. A nyilvános ülésen dr Bee kér Pál, -az aszódi választókerület országgyűlési képviselője tart beszámolót. Isaszegen Fogadóóra Körösjői László országgyűlési képviselő Isaszegen január 31-én, csütörtökön 13 óráiéi a közösségi házban fogadóórát. tart. Aszú a szélcsatornában Az aszúbogyók szétválasztására alkalmas technológiát, illetve berendezéseket kutattak es fejlesztettek ki 1985 és 1990 között a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát és a Földművelésügyi Minisztérium gödöllői székhelyű műszaki intézetének szakemberei. A szőlő-bor ágazat technológiájának fejlesztése című, kutatásfejlesztési munkát az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is támogatta. A szétválasztás egy függőleges szélcsatornában a különböző légellenállás alapján történik, valamint egy ferde szállító-válogató asztalon a gördülékenység és tapadóképesség szerint. A gépsorral különválasztott aszú felhasználható a borkészítéshez, de nem minden területen, mert fokozott tisztaságot igényel. ideiglenesen eltávozott Szentendrén találja, aki a gödöllői kastélykápolna előtt keresi Ncponiuki Szent János 1790-as években itt felállított szobrát. Mint az 1975-ben Benedek János felelős kiadásával, és Fábián Gyula mellett dr. Für Lajos lektorálásával, megjelent Gödöllő című könyvben Kampis Antal írta. ezt az emlékművet is szabadtéri nyilvános ünneplésre szánta a főúr, Grassalkovich Antal. Talapzatán most kis tábla hirdeti: restaurálás miatt ideiglenesen eltávozott (Balázs Guszáv felvétele) Nagyon szei'etem hallgatni az emberek beszélgetését. Minden szó hordoz magában valami információt. Szombaton reggel rajtam volt a bevásárlás sora, s mivel a sarki ABC előtti tér a helyi parlament színhelye, nem tiltakoztam a korai ébresztő ellen, hanem indultam a hétvégi beszerzésre. Legalább egy kicsit belehallgatok a családok örömébe, gondjába, mondtam vigasztalásul, amikor a mínusz tízfokos levegő az arcomba mart. Asszonyok sorolták a magukét: — Semmi se elég nekik, rosszabbak a pap zsákjánál. Mindig csak kérnek, követelnek. Ide fizess, oda fizess, de arra nem gondolnak, hogy enni is kell. Alig merek a polcokra kirakott áruhoz nyúlni! — Hol van már a régi jó világ? — sóhajtott a kerékpárján támaszkodó sokszoknyás beszélgetőtárs. — Két éve az volt a szórakozásom, hogy szombaton reggel magammal hoztam az unokáimat, aztán megengedtem nekik, hogy azt rakjanak a kosárba, amit akarnak: joghurthabot, túrókrémet, csokoládét, ütítőt — amihez kedvük volt —, de ennek véglegesen lőttek. Egy zsemle 2,50. Egy kakaós csiga tíz forintnál is drágább. Ha leül az öt gyerek — ennyi unokám van —, oda egy százas. És még csak reggeliztek: egy csigát, egy csésze árpakávés tejet. Megérkezett a harmadik társuk: — Ha a párommal valamikor magunkhoz vettünk egy százast. Aszódon szinte egész hétre bevásároltunk. Most,-amit egy ezresért kapok, belefér a reklámszatyromba. — Lassan már nem is élünk, csak tengődünk — állapították meg sóhajtva. Bent az üzletben — amíg a pénztárnál sorba álltam —, hasonló szózuhatagot hallottam. Nyugdíjas férfi állt előttem, s amikor hátrafordulva megismert, megmutatta a kosarát: — Egy tej, négy zsömle, fél kilő kenyér, egy tejföl, és mert ünnep van. vettem húsz deka parizert is. Csak hétfőn jön a postás, akkor hozza a nyugdíjacskát: — 6121 forintot kettőnknek. Az utolsó százast adta kezembe az asszonykám. És mivel együtt jártunk a Földes István által igazgatott elem! népiskolába, társam bizalmasan megkérdezi: — Igaz-e. hogy a kocsmában hatvan forintot kérnek egy üveg sörért, és húsz forintot egy deci borért? Kérdésére nem várt erősítést, csendesen megjegyezte: — Hová jutott a világ? Tudom, nagyon nehéz lett az életünk. Félelmetes gondokat," viharokat hurcoló nehézségeket rejteget számunkra a holnap, ám ezeket a ‘reggeli beszélgetéseket hallgatva, mégis bujkál bennem valamiféle ellentmondás. Persze hogy vannak gondjaink, persze hogy látványosan és napról napra érezhetőbben találkozunk a szegénységgel, a nélkülözéssel, már-már a nyomorúsággal. Az ötvenes évek elején hallottam a galgahévízi Tóth Istvántól: — Apámtól azt tanuljam, hogy a szegény embernek az eszével ki kell fognia még azon a világon is, amelynek a szegénysége olyan mély, akár a tenger mélysége. A gondban, bajban, kenvértelen esztendőkben élesedik a szegény ember esze is. és ha nem akar sem éhezni, sem koldulni, nem akar gonosztevő, törvénynek bajt hozó ringy-rongy lenni —, akkor keresse és meg is találja a maga számítását. De ez a számítás csali olyan legyen, amilyen a lehetősége. Keveset kap, ezért kevéssel számolhat, de ebből kell annyi örömet és ünnepet szereznie, hogy valamiként elviselhetők legyenek a derékropogtató terhek. Sokan vannak még, akik emlékeznek a ritka pengőcskékre, amelyeket nagyon meg kellett fogni, hogy az aszódi vagy a túrái vásárban megvásárolhassák minden esztendőben az egy-két malackát, meg a íelhizialásához szükséges kukoricát. Sokan vannak, akik emlékeznek az ötvenes évek üres boltjaira, a Pestről hozott ragacsos kenyérre, a lesöpört padlásra, elsiratott és eltitkolt megaláztatásokra. Csak hát ilyen az ember. A múlt elveszti félelmetességét, mert elmúlt, átéltük: nem kell félni tőle, hiszen régen volt, talán igaz sem volt. Mindig az ismeretlen jövő tartogat a számunkra veszedelmeket. A jelen tehát mindig a legrosszabb: a jövő bajok melegágya. Lassan matattam a biciklimnél, s hallottam a beszédeket, az újonnan érkezőket: — Kerül, amibe kerül, meg kell vennem a rizst meg a fűszereket. Együtt levágjuk mind a kettőt. Bedobjuk a húst a hűtőbe. Ki tudja, mi lesz holnap. de hát akármi lesz is, enni muszáj. Nem igaz? F. M. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVÍII. ÉVFOLYAM. 23. SZÁM 1991. JANUÄR 28.. HÉTFŐ Mogyoródon is döntöttek Egy vagyon lesz a vonaljegy Szokatlan feladatok elé állítja, a képviselő-testületeket az új rendszer. Nehéz döntés van már a mogyoródi képviselők mögött is. Népszerűtlen határozatot kellett hozniuk, de mit tehetnek, ha nincs választási lehetőség. Tavaly született az árak mégáiilapításáród szóló törvény, amely a menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedés díjának — mint hatósági árnak — ,a megállapítását a települési képviselő-testületek hatáskörébe utalta. Bizony, most nekik kellett az árat meghatározniuk, de nem akárhogyan, hanem figyelembe véve a Volánbusz szempontjait is. A testületi ülést ^ követően beszélgettem Holló Miklós poi'gá rnieste rrel. — Legutóbbi ülésükön a három téma közül talán a legizgalmasabb, egyben a legnépszerűtlenebb a helyi autóbuszjáratok viteldíjának megállapítása volt. Volt-e késhegyre menő vita, hogyan született a döntés? — A népszerűtlen feladatokat is meg kell oldani, sajnos kikerülhetetlenek. ez pedig még csak el sem odázható. Az előadó Fúró Ferenc forgalmi osztályvezető volt. a Volánbusz Váci Üzemigazgatóságától. Az előterjesztést, a Volánbusz vezérigazgatójának levelét megkapta minden képviselő, s abban sok kérdésre választ adtak. .Leírták, hogy a működési feltételek a jövőben lényegesen nem fognak romlani, de ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, árat kell emelni. Azt hiszem, felesleges lenne felsorolni az okokat, hiszen mindenki ismeri, az üzemanyag, az alkatrész, a buszok ára mind-mind emelkedett az utóbbi időben, és a béreket is illenék emelni. Késhegyre menő vitáról tehát szó sem lehetett, mellékelt a Volánbusz egy ármegállapítáEgy ellenőr naplójából I. A miniszterhez indultunk A sivatagban megy két kisegér. Htjukba esik egy piros közlekedési lámpa. Körülnéznek, rendőr sehol, sétálnak tovább, bele a pirosba. Mennek, mendegélnek. Kihalt a sivatag, sehol egy lélek. Flomokviharok jönnek-mennek, ők is mennek tovább. Találkoznak útközben még közlekedési lámpákkal, van. amelyik piros, van, amelyik zöld, olyan is van, amelyik sárgán villog. Most már a rendőrt sem kémlelik, belemennek a különböző színekbe, hiszen nincs jelentősége a közlekedési lámpának az ellenőrzés hiánya miatt. Jó vicc, ugye? ... Hát ilyen vicc a vállalkozói törvénynek a kiskereskedelemre vonatkozó része is. Mi, kis naivak többek között ezt is szerettük volna elmondani a miniszter úrnak, ha lehetőséget kapunk rá, de a lehetőség elmaradt ... Vannak a kereskedelemben bizonyos üzletkörök, melyeket kizárólag abban az esetben lehet a törvény szerint gyakorolni, ha a vállalkozó maga rendelkezik a végzettséggel, ellenkező esetben alkalmazottat kell foglalkoztatnia, ugyanis szakvégzettséggel rendelkezőknek kell a nyitva tartás teljes idejében jelen lenni. Na de. ha nincs végzettség — s ugye nincs —, addig nincs baj, amíg ezt nem veszik észre, mert ha nem ellenőrzik, ki megy pirosban át az útkereszteződésben, hát akkor ezt nem is kell komolyan venni. Élelmiszerboltot, kocsmát nyit ma mindenki, a kirúgott rendőr, a varrónő, a kőműves és gépészmérnök. Ne értsék félre, nem panaszképpen mondom, vállalkozzon mindenki, _ aki csak tud, de felhívom a szíves figyelmét a törvényekre, ha vannak, márpedig vannak. A vállalkozói szabadság nem egyenlő a törvénytelenséggel, hanem szabadon, minden vállalkozó megtudhatja a rá vonatkozó kötelezettséget, és amikor azzal tisztában van és biztosítani tudjp, az üzemeltetési feltételéket, már csak egy bejelentéssel tartozik az illetékes önkormányzat felé. A törvényalkotóknak arra hívnám fel a szíves figyelmét, ha törvényt hoznak, tartsák is be, legyen egy szervezet, amelyet azért tartanak, hogy felügyelje a rendet, mert ellenkező esetben nevetségessé válnak, mint az, aki felszereltette a sivatagba a közlekedési jelzőlámpát ... ★ Folytatás következik az egészségügyi követelményekről a kereskedelemben és az élelmiszeriparban. — m. a. — si javaslatot, és azt fogadták el. Holló Miklós elmondta, hogy amennyiben nem szavazta volna meg a képviselő-testület a magasabb díjakat, a Volánbusz abbán az esetben is emelt volna, csak akkor az önkormányzat fizette volna a különbséget. — A jegyek ára február 1- jétől változik. Hány forint lesz Mogyoródon egy helyi jegy? — Az eddig nyolcforintos vonali egy ára 14 forint lesz. A tanuló- és nyugdíjasbérletekért 45 helyett 95 forintot kell fizetni, a normál bérlet ára pedig 130-ról 280 forintra emelkedik. — Nem gondolja, hogy a lakosság szidni fogja a képviselőket, amiért ezt elfogadták? Milyen 'visszhangra számítanak? — Nem gondolom, tudom. Ebben a kis községben 11 képviselő van, és 38 pályázott a tizenegy helyre. A legtöbbjük nem tudta, milyen nehéz munka vár itt rájuk, fogalmuk nem volt arról, hogy időnként bizony népszerűtlen döntéseket is kell hozni. A nevüket, akármilyen lelkiismeretesek és tisztességesek is, biztos, hogy nem fogják imába foglalni, ugyanúgy, ahogyan a tanácstagok is sok szidást kaptak és legtöbbször ok nélkül. — A járatok sűrűségén változtat-e a Volánbusz az áremelést követően? — Nem lesz egyelőre változás. Kimondottan helyi járat napjában négy van, a többi helyi szállítást a helyközi járatú autóbuszok oldják meg. Naponta több mint 30 autóbusszal jöhetnek-mehetnek az emberek, véleményem szerint ennél többre nincs szükség. Bizonyos csúcsidőkben nagy a tömeg, de ez országos jelenség. — Kértek-e valamit cserébe a drágább jegyekért?, — Igen, a busz- és a HÉV-menetrendek folyamatos egyeztetését. Nem engedhető meg, hogy egy perc miatt a HÉV-vel érkezők fél órát várjanak, mert közben a busz elment. Kértük a megjelent vezetőt, figyeljen erre, és a sofőröket is figyelmeztessék, hogy a jövőben ne legyenek effajta panaszok. Mogyoród kis falu, de erős és szívós. Adóssága nincs, sőt milliói vannak letétben, s kamatoznak. Az emberek mégis egyre ingerültebbek, nyugtalanabbak. Félnek az adóktól, amelyekről a közeljövőben fognak tárgyalni. A. M. Olvasóink fóruma Közpénzből fizetik! A napokban a város polgármestere szórólapon fordult polgártársaihoz, hogy az önkormányzat által kiadandó lap címére pályázzanak, amely — idézem — pártoktól, intézményektől független sajtótermékként objektív tájékoztatást kíván nyújtani Gödöllő város életéről —, mi több. a nyertes vagy netán nyertesek közül valaki első díjként ez évben térítésmentesen juthat a laphoz, illetve egy 5000 forintos vásárlási utalványhoz. Ebből a felhívásból nem nehéz rájönni arra, hogy az önkormányzat a város szűkös anyagi helyzetében is (amikor még nincs elfogadott költségvetése) megengedheti, hogy egy piaci terméket közpénzből finanszírozzon. Azt sem nehéz kitalálni, hogy ezt a piaci terméket, azaz a lapot meg kell írni: gépelni kell; szedni, tördelni kell; nyomtatni kell; terjeszteni kell. Másszóval rendelkezni kell megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, szerkesztőséggel, amelynek komoly költségvonzata van, hiszen — mint afféle piaci terméknél — itt is a piaci viszonyokat illik figyelembe venni. Csakhogy ebben az esetben azonnal felmerül két kérdés egy újságolvasó átlagpolgárban. melyeket nem árt számbavenni, hogy ezzel módja nyíljon, bárkinek vitába szállni pró és kontra: — Amennyiben az önkormányzat lehetőséget lát arra, hogy támogatni tud egy úgymond független lapot, miért nem pályázat útján választotta ki a támogatandó szerkesztőséget, netán kiadót, aki anyagi kockázatot is vállal és ezt a kockázatot nem hárítja át a város költségvetésére? — Amennyiben saját gazdasági vállalkozásként tekint a leendő lapra, miként képzeli el azt a képtelen helyzetet, hogy a lap fogyasztói kétszer fizessék ki a lapot, illetve a vásárolni nem szándékozók milyen alapon finanszírozzák a piaci termék'kibocsátását? Mi indokolja ezeknek a kérdéseknek a felvetését? — Többek között az a tény, hogy információkra van szükségünk. — A környezetünkben zajló, minket érintő gazdasági és politikai eseményekről, problémákról hiteles képet, tájékoztatást kívánunk kapni, tehát kell egy mindenki által elérhető, hozzáférhető kommunikációs eszköz. — Azért, mert ez az intézményektől független — ahol nem árt azért megjegyezni, hogy érdekes módon a polgármesteri hivatal önmagát nem tekinti intézménynek, de vajon miért nem? — szóval ez az intézményektől független lap már azzal az egyszerű ténnyel bizonyította volna függetlenségét — amit még deklarálni sem kellett volna —, ha szerkesztősége, kiadója egy meghirdetett pályázatot elnyerve jelenteti azt meg. — Azért, mert tekintettel a hőn áhított rendszerváltásra, azon belül is a piacgazdasági viszonyok között az elengedhetetlenül szükséges esélyegyenlőség megteremtésére: nem lehet nem észrevenni azt a belterjességet, ami e tervezett lap kiadásának előkészületeit is jellemzi. — Azért, mert félő, hogy ugyanez lehet a más területen felhasználásra kerülő közpénzek sorsa is. Juhász Mihály GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. O A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. # Munkatársak: Árvái Magdolna és Pillér Éva. 01 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. O Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-tőI 13 óráig. 0 Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. (ISSN: 0133- 1957) Az alapítvány javára is Veszik a kastélymetszetet metszet eladásából származó bevétel 20 százaléka a város által életre hívott Kastélyalapítványt gyarapítja. Az elmúlt hetekben sokan vásároltak a metszetből, köztük vállalatok, intézmények is, mert — mint elmondták — a szép kiadvány bekeretezve különösen alkalmas arra, hogy ajándékozás céljára szolgáljon. Mivel tehát szívesen vennék többen is a metszetet ajándéknak, a múzeum alkalmazkodik ehhez az igényhez. Ezután úgy is meg lehet vásárolni a metszetet, hogy az iparművész által tervezett, bronzszínű dekoráma keretben van. Igaz. ára így jóval magasabb — 820 fonni 'de 'valóban igényes ajándéknak szám' ezzel. Aki persze úgy véli, olcsóbb, ha maga keretezi be a képet, csak a metszetet vásárolja meg. Nem. egy szaküzletben készen is kaphatók különféle keretek, közöttük talán olcsóbbak is. mint az említett Iparművészeti munka. Az eladásból származó bevétel első. tételét a múzeum egyébként még januárban befizeti a- Kastélyalapítvány számlájára. V. K. Nemrég adtunk hírt arról, hogy a Városi Múzeum a FAZE Autodekor GmbH-val összefogva, szép metszetet jelentetett meg városunk kastélyáról. A példányonként 150 forintba kerülő fakszimile Hol van a régi jó világ? Nehéz lett az életünk
