Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
rrvr <, MU, > f.'/j 1091. JANUÁR 26., SZOMBAT 4 Világbanki segítséggel A hazai felsőoktatás szintjének emelésére, a hallgatók korszerű, a nemzetközi próbát is kiálló felkészítésére „Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz” elnevezéssel külön alapot hozott létre a kormány: Mint Pőlónyi István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatási és kutatási főosztályának helyettes vezetője elmondta, a terv megvalósításában a Világbanknak is nagy része van. A,rcagyar kormány és a nemzetközi pénzintézet közötti tárgyar lások napirendjén már 1988 óta szerepelt egy olyan hitelprogram indítása, amelynek célja a szerkezetátalakítás és a műszaki fejlesztés úgynevezett emberi tényezőinek fejlesztése. Szakemberek képzése, tovább- és átképzésének támogatása mellett szerepet szánnak a hitelprogramnak a tudományos kutatás segítésében, a felsőoktatás fejlesztésében és az idegen nyelvek tanításának fellendítésében. A tervezett hitelprogram összetevői közül a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a magyar felsőoktatás és az idegen nyelvi képzés fejlesztését szolgáló programokért lesz felelős. A főosztályvezető-helyettes tájékoztatása szerint a Világbank 1991—1994. között a felsőoktatás fejlesztésére 55 millió dollár, az idegen nyelvi képzés fejlesztésére 12 millió dollár hitelt nyújt. A „Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz” alap részben ennek a hitelnek a kezelésére jött létre. A létezés különös kegyelm e Jól emlékszem arra a meleg nyári napra, amikor többen az ősfa árnyékába húzódtunk. Olyan meghittségben voltunk együtt — sokadmagunkban —, mintha nagy család, régi ismerősök lennénk. Ünnepi volt ez az alkalom Szentendrén. Ismét megnyílt az újjáalakított, belső terében kibővített Ferenczy-múzeum. Jó egy ilyen házban lenni. Tündérkastélyban — fogalmazott akkor a költő. Juhász Ferenc. A létezés különös kegyelme, ha egy egész család szövődik át a lángelmeioég gyötrő, izzó, szigorúkötésü és bogozású aranyfonalaival — ha az a megsokszorozódott, szétszorzott dübörgés-szülte láng, mint az árva apostolok fején a tűznyelv, egy egész család szívét igazítja és biztatja küldetésre. A világ értelmének megmutatkozása e Tündérkastély — szólt még a költő. S mindezt nemcsak megláthattuk az . alkotások révén, hanem — érezhettük is. De jó is ebben a ragyogás nélküli, fáradt januárban visszaidézni ezeket a meleg szavakat és emlékeket! Mégpedig annak a kötetnek a segítségével, amelynek címe: A két Ferenczy, s amelye Ladányi István szerkesztett és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának gondozásában látott napvilágot. Borítólapját Balogh László festőművész tervezte, Gajzágó Jolán és Horváth Béla fotói illusztrálják e könyvet. Amelynek megjelentetését igen jól időzítették, hiszen már távolabb kerültünk a rendezvény apropójától: a századik évfordulótól. Az ünnepi eseményre ugyanis az ikerpár — Noémi és Béni születésnapja okán került sor, S ez a centenárium alkalmat adott arra is, hogy a gazdag tehetségű, képzőművészmúlttal és -hagyományokkal rendelkező családról megemlékezzünk. Ferenczy Noémi a gobelinszövés művésze volt, Ferenczy Béni pedig a szobrászatot választotta hivatásul. Idősebb testvérük, Valér, aki fiatalon elhunyt, az ecsethez és a festővászonhoz kötelezte el magát. A kötet tartalma — kitűnően sikerült válogatás. Kálnoky László, Jánossy István, Toldalagi Pál, Somlyó György, Weöres Sándor, Pilinszky János, Kormos István versben szólnak az alkotókról és a műveikről: Hubay Miklós, Simon István, Juhász Ferenc, Horváth Béla, Csák Gyula, Csoóri Sándor, Tolnai Gábor, Kronstein Gábor prózában; Nagy László, Illyés Gyula — mindkét formanyelven. A könyvben azonban találunk egy szokatlan témájú — s annál inkább érdekes — tudományos munkát is. Czeizel Endre orvos-genetikus a Ferenczy család genealógiáját vizsgálta. Semmiképpen sem kerülhette el figyelmét a tehetséges művészekből álló, s ezt a tehetséget több generáción átörökített família. Hiszen a magyar képzőművészetben szinte egyedülálló például szolgálnak e téren is. Csupán csak kedvteremtönek emelek ki néhány gondolatot ebből az Írásból: az anyák genetikai adottságának jelentősége; a tehetség megmutatkozása; a biológiai adottságok és a művészeti stílus; a szülői nagyság hatása; miért kevés a gyermek a nagy művészeknél. Nemcsak részletes és érthető okfejtéseket olvashatunk ezeken kívül még számos témakörből, hanem megtudhatunk valamennyit a kultúrtörténet és az örökléstan összekapcsolódásáról is. S még valamit e kötetről. Olvasás közben — Juhász Ferenc szavaival élve — ismét ott érezhetjük magunkat e Tündérkastély kristálycsöndszobáiban. Vennes Aranka Margó SZIMPÁTIÁK FEBRUÁRTÓL: BBlSzÍNHÁZI LEVÉLBfgfgi Egy régi — új színház A hét legjelentősebb színházi eseménye az Arany János Színház újjáépített otthonának birtokbavétele volt. Manapság, amikor a magyar színházak napról napra élnek, s általános a pénzügyi, szervezeti, művészeti, vezetésbeli bizonytalanság, óriási dolog, ha gyakorlatilag . új színház indul. Mert hát ez a Paulay Ede utcai épület is kívülbelül újjászületett most, és újjászületett (újjászületőben van) a beköltöző színház is mind művészeti elképzeléseit, mind társulatát illetően. Az épület, mely most világosszürke márványborítású falaival, friss fényeivel valóságos ékkőként ragyog az utca köpött és fantáziátlan bérházai sorában, nagy múltra tekinthet vissza. 1909-ben az akkor gomba módra szaporodó mulatók egyike nyílt itt Parisienne néven. Ez három évig működött. Később Táncpalota lett a neve, még később pedig Revü Színház. Átépítették, s a 20-as évek közepén egy ideig a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt. 1945 és 1949 között itt létezett a korszak legendás vállalkozása, Várkonyi Zoltán Művész Színháza. Mikor ezt megszüntették. Ifjúsági Színház lett a neve. Még később itt indult a Thália Színház Kazimir Károly és Keres Emil vezetésével, s játszott ma már színháztörténeti jelentőségű előadásokat, példáit Visnyevskij Optimista tragédiáját, Pagonyin Arisztokratáját, BeckeV Godot-ra várva című darabját, Fejes Endre Rozsdatemetőjét, Örkény István Tóték című komédiáját, a Mario és a varázslót, , és Weöres Sándor A holdbéli csónakos című játékát. mely most az új színház egyik nyitó előadása. A Thalia Nagymező utcába történt átköltözése után a lerobbant épületben a gyermek- és ifjúsági színház játszott. Az átépítés hamarosan halaszthatatlanná vált. Valamivel több mint két és fél év alatt ez meg is történt, közel 500 millió forint . költséggel. S most itt ez a pincétől a padlásig megújított, nagyon szép és nagyon korszerű színház, melyben az igazgató, Meczner János' elképzelései szerint az ifjúság minden korosztályának szeretnének játszani. Ezt jelzi a Weöres-mesejáték bemutatása (bár ez a darab legalább annyira felnőtteknek is szól. mint a gyerekeknek), de a másik előadás, melyet a kamaraszínházban tartottak. Test—vér—harc címmel. Ez a középiskolák felsőbb osztályai számára eltervezett produkció több klasszikus görög tragédia egybeszerkesztéséből jött létre, s a tragikus so^sú Labdakida család történetét meséli el, Oidipusz király, Antigoné s a többi hős megjelenítésével, igen hatásos, rendezőileg is érdekes keretben. (Rendező és átdolgozó; Valló Péter). A két előadás ismeretében mondhatom: ez a társulat valóban úgy akarja kihasználni a szép és célszerű új otthon adottságait, lehetőségeit, hogy tartalmilag is mást, korszerűbbet, jobbat, jobb színházat. • jobb előadásokat akar nyújtani a közönségnek. Takács István Szentek kellenének az új hatalmi-politikai szervezetek legkülönbözőbb posztjaira, ám kérdés: egy-egy településen rálelni-e elegendő szentre, A tapasztalatok azt 'mutatják, nem. S még valamit elénk penderítenek a mindennapok. Nevezetesen azt, hogy az új hatalom is (akárcsak a régi) előszeretettel foglalkozik az oktatás, a kultúra, a művelődés személyi kérdéseivel. Eszembe sem jut tagadni a személyi feltételek fontosságát. A kétkedés ördögéé akkor keríti hatalmába a hírlapírót, amikor azt látja, hallja, miként egyszerűsödik le a sokat emlegetett rendszerváltás személycserékre, s hogy ezeket a személycseréket nem objektív mércék vezérlik, hanem olyan szimpátiák és untzimpátiák, amelyek a szubjektív elfogultság műhelyében kovácsolódtak, tehát esetlegesek, kiszámíthatatlanok, tetszés szerint alkalmazhatók. Amik ellen szinte lehetetlenség védekezni. Szakajtónyi a napról napra sokasodó példatárból. A helyi szövetséget kötött két párt korifeusai nyilatkozatban szögezték le bizalmatlanságukat az általános iskola igazgatójával szemben. Akinek a „vétke” nem más, mint az, hogy húsz esztendeje(!) elvállalta az úttörő csapatvezető tanár tisztét és betöltötte azt két éven át... A művelődési otthon öt alkalmazottja egyszerre és postán kapta meg a munkaviszonya megszüntetéséről szóló értesítést, bármilyen előzetes beszélgetés nélkül. Másnap már készen állt a lista, igazgatótól a takarító-fűtőig, kik lépnek a helyükbe... A múzeum igazgatóját kétsoros levélben értesítette' a polgármester: az állásra pályázatot hirdetnek meg ... Sorolhatom a tantestület által néhány hete megválasztott igazgató munkáltatói jogainak (törvénytelen) megkurtítását, a művelődési ház klubfoglalkozásaitól az anyagi támogatás megtagadását, azt az iskolaegyesítést, amelyről a két tantestület tagjai először egy, szinte véletlenül betévedt szülőtől értesülhettek ... Semmiféle politikai rendezőelv, semmiféle logika nem fedezhető fel az általam megismert esetekben. Meglepő pártszövetségek, érdekes helyi egyesületi akaratok szövődnek bele képviselő-testületi tagok által i hangoztatott véleményekbe és ellenvéleményekbe, s a közös gyökér valamennyi esetben a szubjektív mérce: a szimpátia és az unszimpátig. A kérdés tehát az, vajon miért jut ki a viseltes cipő sorsa most már sokadszorra azoknak, akik az oktatás, a művelődés, a kultúra munkásai egy-egy településen. A korábbi hatalom szerette hatalmi szóval igazgatni ezt a területet. Tette azt azért, mert érzékelte: más módon nem képes sajátos szempontjai érvényesítésére. A rossz reflex fittyet hány a rend-' szerváltásra, azaz tovább él. Mivel mindig is az oktatáé, a művelődés, a kultúra munkásainak voltak a leggyengébbek az érdekérvényesítési mechanizmusai, mert a legkevésbé lehettek hatalomközelben, ők kínálták fel a leg-, kisebb ellenállással elérhető „sikert”. Ez a siker azonban helyben már nem az országos szempontok, akaratok tükörképe volt, hanem a személyi szimpátiák és aszimpátiák sokszorosan torzító lencserendszerével kialakított kép. Hamis tehát. A központi szándékok látszata csupán, a valóságban viszont a helyi kikit-győz-le vetélkedők végső következménye. Az eredmények is ez utóbbinak a vonzatai voltak, s azok ma is. Nem feledhető: a megyében ezerháromszáz felett van azoknak az intézményeknek a száma, amelyek az oktatás, a művelődés, a kultúra hálózatát alkotják. Ezeken a helyeken — a kisegítő személyzetet most nem számítva — tizennégyezer fő felett van a szakalkalmazottak tábora ... Sereg! Ez a sereg azonban, ahogyan a múltban, ma is (az éppen fent levő hatalomgyakorlók számára) az alattvalók szerepére kárhoztatott abban a pillanatban, amikor nem hajt fejet az épnen aktuális szimpátiák előtt. Ha korábban nem vezetett ez az út, módszertan sehová, akkor vajon megismétlése járhat-e 'mással, mint zsákutcával?! Mészáros Ottó SZOMBAT! KRÉM! R. BRIDE: MAJDNEM TÖKÉLETES FORGATÓKÖNYV Az egyikük kezében duplacsövű puska volt, a másikéban pisztoly. Ezt a pénztár előtt álló asszony homlokának szegezte. — Ide a pénzt! — mondta nyersen. — De azonnal, különben vérfürdő lesz! A pénztáros nyugodtan nézte az álarcost, majd tölteni kezdte a nejlonzacskókat, amelyeket az egyik rabló beadott. — Mindent rakj bele. Azt is, ami a többi szekrényben van! — Röhögés hallatszott a kötött sapka alól. amelyen csak a szemnek hagytak keskeny nyílást. — Ha valakinek eszébe jutna hőst játszani, előbb nézze meg a puskámat! — mondta fenyegetően. Az asszonyon kívül még hatan voltak a teremben, és mind feltartották a kezüket. Egy szakállas öregember szólt bátortalanul: .— Nem. hoz szerencsét maguknak ... — Pofa be! — Álljatok le! Így nem megy. — Egy negyven év körüli farmeres, bőrzakós férfi szólt közbe, aki nyakába akasztott láncon hordta a szemüvegét. — Több félelmet. A hangodnak a bátorság és a kétségbeesés érzését kell kifejeznie. — mondta a szakállas öregembernek. — Végtére is két bandita dolgozik, akik, ha bepörögnek, azonnal lőnek is. Az operatőrhöz fordult. — Még egyszer vesszük. Amikor megcsinálták a jelenetet, a farmerest a bank igazgatója kereste. — Nos, Fleets úr, elégedett? — Igen. Azt hiszem, minden rendben van. Keveset ismételtünk, végtére is az idó pénz. Nem igaz, mister Selby? Még ma befejezzük a munkát. És nagyon köszönöm, hogy ön és az alkalmazottak hajlandók voltak játszani a krimiben. Külön köszönöm. hogy a szokásosnál több készpénzt helyezett a kasszába. Tudja, hogy van az, a tévénézők szeretik látni a pénzkötegeket. Az igazgató megértőén bólintott. — Hogyan alakul tovább a sztori? — kérdezte a rendezőt Fleets belenézett a forgatókönyvbe. ■— A két főszereplő a pénzeszacskóval elhagyja a bankot, közben természetesen fegyverrel fenyegetőznek. Ezt vesszük most. A sarkon áll az autó a meneküléshez. Egyébként ez az utolsó jelenet. — Az igazgatóra mosolygott, majd összeütötte a tenyerét. — Csináljuk, fiúk! — Cliff — suttogta az operatőr —, azt hiszem, nem bírom tovább. — Ne hülyéskedj. Látod, hogy minden úgy megy, ahogyan elképzeltem. Kérdezte valaki, hogy kinek dolgozunk? Csak az érdekli őket, hogy reklámot csináljunk a banknak. Mi most szépen kirámolunk, latod, a bankosok még segítenek is. — És azután? — Mindent előkészítettem. — Fleets arca ragyogott. — Mire az igazgató észreveszi a trükköt, már rég a búvóhelyen leszünk. Nem messze innen van egy telek, romházzal. Alatta találtam egy bunkert, melynek a kijáratait befalazták. Csak egy maradt járható, azt viszont én álcáztam. — Meddig maradunk ott? — Gondolom, egy hétig. Addigra alábbhagy a hajsza. — És ha kutyákat hoznak? — Arra is gondoltam. Az autóról kiderül, hogy lopott, de különben is a nyomokat befújjuk spary-vel. Azt hiszik, hogy egy másik autóval menekülünk tovább. Hank, az operatőr bizonytalanul nézett Fleetsre. Ekkor odalépett a bankigazgató. Fleets tehát hangot váltott. — Az operatőr és én másik kocsival követjük a jelenetet, és menet közben is dolgozunk. Igazgató úr, legyen szíves, álljon félre, hogy folytathassuk a munkát. Lesz idő beszélgetésre, amikor visszahozzuk a pénzt, akarom mondani a kelléket... Figyelem! Kamera indul. Minden úgy ment. ahogyan Fleets. ígérte. A négy „filmes” észrevétlenül surrant a telekre és jutott be a bunkerba. Amint Fleets belülről elreteszelte az ajtót, örömében felkiáltott: — Sikerült, fiúk! Négy nap és négy éjjel voltak már a föld alatt. amikor Hank résnyire nyitotta a csapóajtót, hogy friss levegőt szívjanak. Dörgő motorzúgást hallottak. A sötétséget járművek fényszórói pásztázták. Kiabálás, utasítások hangja hallatszott. Hank bezárta az ajtót, és ismét csend lett. — Mi van itt? -r kérdezte rémülten. Fleets nem válaszolt. A felvonulást irányító mérnök egymás után adta az utasításokat a teherautó-sofőröknek. Pontosan a bunker fölött állt, bár erről fogalma sem volt. Igyekezett túlkiabálni a motorzajt. — Ide! — ordította és a lámpájává! is intett. A sofőr odavezette nehéz járművét. — Itt rakd le a síneket. Még az éjjel beállítjuk őket, mert reggel ötkor jön az emelődaru. Hat óra felé lettek készen a munkával. A sínek, mélyeken a hatalmas daru mozgott, pontosan a csapóajtón feküdtek. — Meddig maradunk? — kérdezte a darukezelő. • — A következő két évben biztosan lesz munkád, ne izgulj — nevetett a mérnök. Amikor a bunker mélyén, lévők megértették, hogy mi történik fölöttük, mindent elkövettek, hogy felhívják az építők figyelmét magukra. Amikor rádöbbentek, hogy nincs menevés, Hank agyát elöntötte a vér, Fleets torkának ugrott — Legelőször te halsz meg — üvöltötte. — Még most is hallom a rohadt hangodat, hogy a beton egyetlen hangot sem enged át, s hogy nyugodtan vigadhatunk, senki sem fogja meghallani !...
