Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

Külterületi iskola A legegyszerűbb megoldás Közlöny a könyvtárban A Ceglédi Hírlap január 18-1 számában megjelent cikk ki­fogásolja, hogy városunkban sehol nem árusítanak Magyar Közlönyt. Kényszermegoldás­ként vagy a fővárosba utazási, vagy az előfizetést látja a cikk írója. A legkézenfekvőbb meg­oldás mégis más. Van a vá­rosnak könyvtára, s' annak •igen széles körű szolgáltatása. A folyóirat-olvasóban közel 300-féle periodika — napilap, hetilap, folyóirat — várja az érdeklődőket Többek között itt. található a Magyar Köz­löny is, amelyet bármikor kézbe vehetnek az olvasók. Ezenkívül az igényelt számról vagy csak a szükséges oldalak­ról. törvényekről azonnal — térítés ellenében — másolatot is készítünk. Ezzel máris se­gítünk megspórolni a siker le­ien vásárlási kísérlet okozta bosszúságot és az utazási költ­ségeket. Továbbá a könyvtár rendel­kezik egy „közhasznú tájékoz­tató” részleggel, amely tudato­san a helyi lakosság kiszolgá­lására létesült. A közhasznú információs tájékoztató adat­bázis egyrészt a helyi informá­ciókat szolgáltató, másrészt az általános információkat szol­gáltató gyűjteményből áll. Itt találhatók a telefonkönyvek, menetrendek. műsorfüzetek, felvételi tájékoztatók, jogi kér­désekre választ adó források, testületi ülések jegyzőkönyvei. Szeretettel hívunk és várunk könyvtárunkba minden ér­deklődőt. ahol segítőkészen állunk rendelkezésükre a he­lyi, közérdekű és közéleti in­formációszolgáltatásunkkal. Jakab Béláné könyvtárigazgató _ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXV. ÉVFOLYAM. 19. SZÁM 1991. JANUÁR 23., SZERDA Névváltozás A külterületi általános isko­lák igazgatósága kérte a pol­gármesteri hivataltól, hogy a Vörös Csillag- iskola nevét m egvá! toztat hassák J ász heré­nyi Üti Általános Iskolára. Az önkormányzati testület elfo­gadta a kérelmet. ALBERTIRSA Testületi ülés Legközelebbi nyilvános ülé­sét január 24-én (csütörtökön) 16 órától tartja Albertirsa nagyközség önkormányzati.tes­tületé. Az ideiglenes szerve­zeti és működési szabályzat tervezetét dr. Thurmann Mária alpolgármester, az ügyrendi bizottság elnöke terjeszti elő. A nagyközség egészségügyi helyzetéről' dr. Mányi Erzsébet, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke tájékoztatja a testületet. Művelődési központ Dzsesszkoncert A dzsessz ceglédi barátai koncerten vehetnek részt ja­nuár 25-én (péntekén) a Kos­suth Művelődési Központban, a Borí-dzsessztrió lép fel. Bori Viktor zongorán és szinteti­zátoron, Lattmann Béla bő­gőn és Szendőfi Péter dobon játszik. Városi távfűtés Nagyobb az energiafelhasználás ] i Az ország legrégebbi társa­dalmi egyesületéről, a Turini. Százas Küldöttségről szól eCné&l hány sor. , Talán a ceglédiek közűi sem ismeri mindenki a nagy múltú társaságot, meiy hosszú idő óta minden évben megemlé­kezik 1377. január 24-ről. A ceglédiek 100 küldötte ezen a napon járult, Kossuth Lajos elé. azzal a szándékkal, hogy rábírja őt a ceglédi képviselői mandátum átvételére és a ha­zatérésre. A' „turini remete” (bár korábban erélyesen tilta­kozott megválasztása ellen) az érkezőket roppant szívélyesen, nem titkolt jóérzéssel fogadta. Bennük igazolva látta koráb­bi törekvései .jogosságát. Kí­vánságukat elhárította — a szavaiból sugárzó politikai ma­gatartás (önmérséklet, tudato­san vállalt alázat, pontos hely­zetismeret) követésre méltó minden kor közéleti szereplői számára. A ceglédiek mégsem; tértek haza eredménytelenül. Talál­kozhattak az élő legendával. Beszélhettek azzal az ember­rel. aki 29 évvel korábban az ő vágyaikat és gondolataikat fogalmazta meg. Helyettük, de értük cselekedett. A küldöttek, majd utódaik hosszú esztendőkön ' keresztül közösen idézték föl e nap ese­ményeit, félretéve a máskor megszokott pártoskodást is. Ápolták, ■ ébren tartották Kossuth emlékét a hétközna­pokon is. Olvasták a róla szó­ló könyveket. Őrizték arcké­pét. Koszorút helyeztek halála évfordulóján szobra talapzatá­ra. Tevékenységük időnként nem volt mentes a formalitá­soktól sem —. tették, amit a korszellem megkövetelt. A Turini Százas Küldött­ségnek nem csupán az útja, hanem egyesületi ténykedése is érdemel néhány szót. 1948-ig folyamatosan működtek. Ám egy közismert rendelet az ő to­vábbi létüknek is véget vetett. Hosszú csend után 1972-ben szerveződött újjá a társaság, mint a Kossuth Múzeum bará­ti köre. A szervezés bonyolult, akkoriban teljesen szokatlan munkáját elsősorban Józsa Fe­renc tanító vállalta magára és sikerrel el is végezte. Eredeti­leg az egykori utazók leszár­mazottai alakították újjá a régi-új társaságot, de nemso­kára az érdeklődők és tiszte­letbeli tagok (egyházak képvi­selői. művelődési intézmények vezetői) is helyet kaptak ben­ne. / Ma már elmondhatjuk, hogy nem csekély bátorság kellett a múzeumbaráti körbe való önkéntes.belépéshez! Bár nyil­vános, tartós megfélemlítésről, vagy, üldözésről nem lenne he­lyénvaló beszélni, ám a kört mindvégig a gyanakvás szel­leme vette körül a helybeli „il­letékes” intézmények részéről. Okot erre a tagság puszta lé­tén kívül mással nem szolgál­tatott, tevékenységük mégis zavart okozott bizonyos szer­vek körében. Talán a szoká­sos előadásokban, pontosab­ban az előadók személyében (Szabad György, Gergely András, Vigh Károly. Katona Tamás) kell keresnünk a ma­gyarázatot? Ma már ugyanígy érthetet­len és hihetetlen: vajon miért akadályozták meg hosszú éve­kig (20 esztendeig!), hogy a múzeumbaráti kör emléktáb­lát állítson Bobory Károly egykori ceglédi plébános tisz­teletére? Réges-régen történt mindez — van annak már 3 éve is! A múzeumi szervezet mindig hálával gdndolt és gondol a kör tagjaira, akik közül na­gyon sokan önzetlenül segí­tették és segítik a közgyűjte­mények gyarapodását — az egész közösség hasznára. Jó­zsa Ferenc, Csala István. Kal­lós Elek szolgálataira az egész város hálával gondolhat. A mai nevek közül is számtalan ide kívánkozna. Ezúttal Magyar Antal személyét emelem ki. Folytatva nagyapja, Dobos Já­nos levéltáros munkáját, több mint 10 éve gyűjti a kör do­kumentumait, melyeket évről évre olvashatnak az érdeklő­dők a társaság évkönyveiben. Ne feledkezzünk meg a mú­zeumbaráti kör ünnepségeinek, hűséges részvevőiről, • a vas­utas dalkarról sem, évről év­re szívesen énekelnek a köz­gyűléseken. Szívesen várjuk a múzeum­baráti körbe az új. fiatal ér­deklődőket is —, nem akár­milyen utódok nyomába lép­nek! Ráznák Erzsébet CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 9 Munkatárs: Rozgo­­nyi István és Tóth Ferenc. ® Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: (20) 11-400. 3 Telex: 22-6353. • Hirdetés­felvétel: Hírlapkiadó vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Te­leki u._ 20.: kedd, csütörtök, péntek 9-tö! 12-ig, szerdán: 10— ÍJ óráig. Telefon: (20) 10-763. (ISSN:, 0133—2600) . Játékterem családi ralin Hozásban A gyerekek örültek a legjobban tagjának. Az elhatározást ha­marosan tett követte. Két hó­napig tartott az átalakítás, s tavaly december 15-én meg­nyílt a Jókai utcában a For­tuna játékterem. A két hölgy a takarítástól a kiszolgáláson át az adminiszt­rációig látja el a feladatokat. Az egy férfi pedig anyagbe­szerzéssel foglalkozik, s alka­lomadtán még az elromlott já­­tekautomatákat is megjavítja. Természetesen a gyerekek örültek a legjobban, a téli szünidőben nagyon sokan is­merkedtek a különböző játék­masinákkal. Gondolom, a pe­dagógusok és a .szülők nem lel­kesedtek ennyire, de hát a já­ték az játék. Szabóék elmon­dása szerint a felnőtt korosz­tály is gyakran „átszellemül” s beveti magát a küzdelembe. Ilyenkor kisebb csoportosulás támad a gépek körül. Persze •korántsem az összegek nagysá­ga serkent időst és fiatalt, ha­nem a játékszenvedély. Szapo­rodtak is az elmúlt egy hónap alatt a vendégkönyvben a di­csérő bejegyzések. Szeretnék, ha a terem megőrizné klub­jellegét, s nem válna egyszerű kocsmává. Néhány vendéget így is figyelmeztetni kel! az elemi viselkedési szabályok betartására. J. F. Amikor a szülők elhunytak, a törteti Szabó Ferencék sokáig nem tudták, mit kezdjenek az üresen maradt családi házzal. Eladni nem akarták a kötődés miatt. Beköltözni nem szándé­koztak, mert volt saját laká­suk. Végül is a véletlen sietett segítségükké... Egy budapesti rokonuk lá­togatásakor merült fel a gon­dolat. Mi lenne, ha bérbe ad­nák az épületet egy német— magyar kft.-nek? Mivel a cég a berendezések és felszerelések biztosításán túl munkaalkal­mat is ígért a család három nem jeleztek a lakók. Termé­szetesen most lényegesen na­gyobb az energiafelhasználás, mint enyhébb időben. — A távfűtési díj nem vál­tozott? — Nem. Légköbmétere 61,20 forint, A kormány bejelentése szerint április elejétől lesz emelkedés, aminek a tényleges terhe már a következő fűtési idényben jelentkezik. A meleg víz drágulásával viszont már májusban is számolni kell. Az enyhe, tavaszias időjá­rás után az idei tél eddig leg­keményebb napjai köszöntöt­tek ránk. Hétfő reggel Ceglé­den is mínusz fi—10 fokot mu­lattak a hőmérők. A város­gazdálkodási vállalat főener­­getikusától — Lehotai Sándor­tól — azt kérdeztük meg, hogy van-é gondjuk a távfűtéssel? — Szerencsére nincs. Ügy tűnik, hogy megfelelően ké­szültünk. szolgáltatásunk szín­vonala kielégítő. A városban 1605 lakást fűtünk. Eddig bajt mogatója a Földművesszövet­kezet volt. A ceglédi tűzoltók, s a MÁV- dolgozók zenekarai ugyanúgy a város zenei életéhez tartoz­tak. mint a szinte egyedülálló Ceglédi Tárogató Együttes: működése Dr. Fülöp László alakította meg társaival, kél első és két második tárogatós. két klarinétos és egy basszus klarinétos • játszott együtt. És hogy milyen gyarló az em­ber memóriája, a különben kitűnő egészségnek örvendő Zsengellér doktor sem tudta mindegyik zenész nevét felso­rolni. A dokumentumoknak ezért is van nagy-nagy jelen­tősége ... Dolmányt Ernő is meghallgatta a híres tárogató­sokat, a tetszés jele lehetett, hogy rádiófelvétele maradt a turnénak. Kicsit lakonikusan mondta az előadó, hogy az '50-es évek­től azután más irányzatok, más ízlés vált uralkodóvá, de félő. hogy a váltással együtt a századelő szintjére csúszott majdnem vissza a zenekari élet. S ez nem a tanult zené­szek hiányával, hanem az íz­lésváltozással igazolható. Érdekes hozzászólások szí­nesítették az összejövetelt, megszólaltak az élő tanúk. Fájó azonban, hogy a fiatalok egyre ritkább vendégek ilyen típusú rendezvényeken: az íz­lésváltozás ezzel is igazolha­tó, de az asztaltársasági dél­után mégis a régiek idézésé­nek kitűnő alkalma volt. (Surányi) A Szent Cecília-egylet ak­tív működése lényegében minden más zenekar alakulá­sát akadályozta, mint Zsen­­„ellér Ferenc mondta — nagy volt az elszívó hatása. A ma­ga módján egészen különle­ges baráti és zenészkapcsola­tot feltételez a dr. Fülöp-fé­­le fúvószenekar, a névadó zenész az Eötvős-téren lakott, s nála gyűlt össze a csapat: Nagy tévedés lenne, ha valaki azt gondolná, hogy a z’enekar tagjai mind azonos osztályré­tegből kerültek ki. hisz épp ebben a kamarában volt szo­bafestő, volt jogász is. A Levente Egyesület zene­kara és a Tesznek-féle szalon­zenekor ugyancsak említést érdemel, mint ahogy a részt­vevő jogán beszélt Zsengellér doktor a Ceglédi Szalonzene­­kar repertoárjáról és a tag­jairól. Bizony korszakot kép­viseltek, 1941-től kezdődően adták széles repertoárjukat elő. A megőrzött plakátok, kalauzok pótolhatatlan doku­mentumok Cegléd számára. A II. világháború sem törte meg a zenélés! kedvet, hisz ha névváltozás árán is, de Zsen­gellér Ferenc és Jánoska Gyu­la nem hagyta annyiban, mert 1953-ban ismét dolgozott az átalakult szalonzenekar; tá­talán a nagy keresettség és. a sok kiszállás idézte elő a tá­vozásukat. Ezzel párhuzamosan viszont más jellegű, polgári ízléshez talán jobban idomuló reper­toárt felvállaló együttesek vi­rágkora kezdődött. A Ceglédi Űri Banda, majd a Szent Ce­cília Ének- és Zeneegyesület jelentkezése a 20-as években — a változást jelezték. A Lyra mint cigánymuzsikát játszó együttes ugyancsak nagyon népszerű volt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület Szalonze­nekara, sőt a Fülöp László­­jéie vonószenekar a város élénk zenei életét igazolja. Összejövetelek, bálok, lako­dalmak. zsúrok mindig elég sok foglalatosságot adtak a zenekaroknak, szívesen zenél­tek a tagok, igazi amatőr együttesek lévén, passzióból űzték a zenészek a nemes foglalatosságot. Papp József, majd Zsengellér Ferenc irá­nyította azt a szalonzenekart, amelyről hosszan kellene mél­tatást írni, amit Molnár Imre meg is tett a Magyar muzsi­ka könyvében, amelyet 1936- ban adtak ki. Természetesen a zenekarok az egyházi ünnep­ségeken is szerepeltek, de nem feltétlen templomi koncertre kell ebben az esetben gon­dolni, hanem délutánokra, es­télyekre is. 5 A Kárpáti Aurél-asztal­^ társaság legutóbb zenei ese- 5 meny részese lehetett, ugyanis dr. Zsengellér Fe­­' renc a ceglédi zenekarokról ^ beszélt. Olyan korról, olyan :: szórakozásról, amelynek a lehetőségei a 90-es években ■! megfogyatkoztak. Megfo­­gyatkoztak. mert az embe­­^ rck életmódja, passziói, di­­^ vatjai sokat változtak. Vi­­$ lágégések. forradalmak, í; emelkedések és többnyire • zuhanások jellemzik az el­­•> mü’t hatvan-hetven évet. Más volt akkor — mondják az idősebbek, hisz a ceglédi Vigadóban, a Hattyú vendég­lőben, a Nagy Sándor-féle vendéglőben, a Nemzeti Szál­lodában, az Arany Sasban és a Központi Szálloda aulájá­ban egyaránt esténként, dél­utánokon1 víg muzsika szólt. Zsákai Zsiga, Völgyi Imre, Kóté-íHpi József, Farkas Já­nos, Zsiga Samu és mások ve­zetésével híres zenekarok biz­tosították a búfelejtést. hisz volt mit felejteni akkor is a ceglédieknek. A legkisebb ze­nekar kéttagú volt, egyik a prímás, a másik a kontrás. Jobb esetekben segédprímás, brácsás, nagybőgős és cimbal­mos is játszott a bandában. Érdekes, hogy a cigányzene­­karokban ritkán dolgozott csellista vagy klarinétos, akit csak síposnak mondtak. Érthe­tetlen, miért, de egv idő múl­tán a cigányzenekarok eltűn­tek a városból, nem a zenei divat, nem a gázsi, hanem Zsengellér Ferenc múltidézője ízlések és divatok Turulban jártak Kossuth szellemiségét ápolják Előkerült az emléktábla Ismét helyén a történelem pert József, a piarista gimná­zium igazgatója mondta a be­szédet. Azért volt ez fontos az esemény megszervezésénél, mert Kósik József annak ide­jén a piarista gimnázium ta­nulójaként, ott érettségizett, így „rehabilitáltuk” őt és tár­sát, így került a helyére ná­lunk a történelem ... A második világháború el­esettéinek a nevét gyűjtik je­lenleg Jászkarajenőn. Hama­rosan azok is fölkerülnek a falu közepén álló emlékműre, amely ma még a „hazánk fel­szabadulásáért életüket vesz­tett hősök emlékét” hirdeti. A temetőben levő szovjet sírok és emlékmű ugyancsak meg­maradnak, gondozzák majd. minit eddig, hiszen ők is áldo­zatok voltak a történelem vi­harában. (tóth) itt a faluban az éhezőknek. Csak segíteni akart minden­kin. ártani sohasem. A törté­nelem viharában mégis éppen őí sújtotta kegyetlen végzet. Az úgynevezett Tanácsköztár­saság idején vörös csapatok többször is átvonultak a falun. Történt pedig 1919. május 4-én — éppen misézett Kosa plébá­nos —, hogy egy részeg vörös­katona kihívta a templomból: „gyere, meg kell halnod!” Fel-, szólította, meneküljön, „nem ártottam senkinek” — szólt a válasz. A plébánia irodájába kísérte, ott végzett vele egyet­len lövéssel. Ezt hallotta meg a káplán — Hornyik Károly —, aki berohant kétségbeeset­ten, de őt két lövés érte. A gyilkost nem sokkal később elfogták és felakasztották. Tíz évvel a tragédia után, 1929- ben helyezték el eredetileg a bronztáblát a plébánia falán a két mártír emlékére. Aztán jött a második világháború., 1944-ben az akkori plébános az orosz csapatok közeledté­nek hallatán levetette és a kertben elásatta. A következő évtizedek igazolták a lépés he­lyességét. Amolyan tudathasa­dásos állapot alakult ki a fa­lu emlékezetében. Sokan is­merték az eseményeket, az em­léktábláról szintén sokan tud­tak, de beszélni .-.nem mertek róla. Közben generációról ge­nerációra tanulták az egysíkú, egyszínű történelmi anyagot, míg a valóságos történelem sokkal bonyolultabb volt an­nál. — Idővel — ahogyan a poli­tikai viszonyök változtak, eny­hültek —, többször keresték az elásott táblát, de nem akad­tak a nyomára. Mígnem 1989 őszén a sírásónk a szokásos kertásás közben rábukkant a kert egy eldugott szegletében. Még akkor elhatároztuk, hogy az eredeti helyére fogjuk visz­­szatenni. Rendbehozatala után erre' végül tavaly december 16-án került sor. Az ünnep­ségen a kecskeméti piarista énekkar adott műsort, dr. Rup-A községháza falán lát­hatóan új még az a felirat, amely szerint ezentúl Kosa József térnek hívják Jász­­karajenő központját. A ka­tolikus plébánia mellett pe­dig egy ugyancsak frissen fénylő bronztábla hívja fel magára a figyelmet: tudtul adván helybelinek és ideve­tődő idegennek egyaránt, hogy a történelmi helyze­tek sokfélék voltak, még ha olykor hallgattunk is ró­luk. Kása József a századelőn élt és munkálkodott a faluban, mint a római katolikus egyház plébánosa. Szerette, megbe­csülte Jászkarajenőn minden­ki. — Olyan ember volt — mondta Szentirmay Endre c. esperes, napjainkban működő plébános —, aki minden hely­zetben tudta, mi a teendő. Csakis azt nézte, hogyan kel­lene összefogni, előrehaladni. Békeidőben iskolát épített, már 1913-ban oda és a temp­lomba bevezettette a villanyt.. Amikor a háború kitört, me­leg ruhát gyűjtött a fagyos­­kodó katonáknak, adományo­kat a hadirokkantaknak, va­koknak.; Ingyenkonyhát nyitott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom