Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-21 / 17. szám
1991. JANÜÄR 21., HÉTFŐ A Roma Parlament első kongresszusa Mintha kétkamarásra sikeredett volna A száztagú cigányzenekar köszöntötte a Magyarországi Roma Parlament első kongresszusának résztvevőit. Á meghívás eredetileg vagy kéttucatnyi cigányszervezetek szélt, ám csupán 14 élt vele. A Roma Parlament célja nyilvánvaló; pártérdekeken felüleraelkedX'e tömöríteni a sokféle cigányszervezetet, hathatósabb érdekképviseletet teremteni, olyan testületet, amelyet a hatalom tárgyalópartnernek tekinthet. Az első roma kongresszust Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg egy derűs epizóddal, amikor a mellette álló Osztojkán Béla felmutatta azt a 10 forintost, amelyet az elnök úr a folyosón talált * nokoknak is össze kell kapniuk magukat, ha három percbe kénytelenek sűríteni a mondanivalót. Természetesen nem sikerülhetett e bravúr, a retorikában járatlan cigányoknak. Akit viszont — tekintélyénél vagy mondanivalója tartalmánál fogva — az elnökség hagyott hosszabban szólni, annak magasröptű gondolatait, a közönség unta meg hamar. így hát amíg bent jogi képviseletről, ügyrendi kérdésekről folyt a szó, az előtérben csoportokba verődött cigarettázó cigányok a 30 forintos kenyérről és a megfizethetetlen tejről beszéltek, meg arról, hogy Szabolcsban a munkanélküliség már éhenhalással fenyegeti a családokat, hogy a hideg befagyasztotta a Moszkva téri embervásárt. Eközben a teremben késhegyre menő vita tört ki azon, öt- vagy hattagú legyen-e a jelölőbizottság, esetleg válasszanak melléjük egy hetedik személyt. Az ebédszünet kezdetekor a ruhatár egy nyugodt zugában a Nemzeti és Etnikai Kisebségek Hivatalának tisztviselője éppen arról nyilatkozott egy rádióriporternek, hogy a hazánkban élő összes kisebbségeknek legalább a kétszeresét kitevő cigányságnak máig sincs egységes érdekképviselete. Móza Katalin Szabad-e Kismaroson is magyarnak lenni ? Nyílt levélre nyílt válasz Szabad-e Kismaroson is magyarnak lenni? A kérdés látszólag merő képtelenség, hiszen határainkon belül eddig sem számított főbenjáró bűnnek, ha valaki hazánk fiának vallotta magát. S lehetne-e másként most, a rendszerváltás, a demokrácia megszülette után, amikor olyannyira magyarok vagyunk, hogy nációnk, nemzeti erényeink vállalása, tudatosítása már-már a kormánypolitika rangjára emelkedett. Egyik cikkem kapcsán mégis azt kérdezi tőlem Kismaros ma is köztiszteletnek örvendő volt tanácselnöke, hogy szabad-e végre Kismaroson is magyarnak lenni? S hogy nem valamiféle hajánál fogva e’őráncigáit, elvont problémáról, hanem igenis, az érintettek számára fontos ügyről van szó, ezt a következő indoklás is bizonyitja. Érzékeny a falu A kismarosiaknak éppen ötven esztendeje nehéz magyarnak lenni. Akkor történt ugyanis először, hogy nem kértek a magyarországi németek státusából. Nem mintha Németországból származó őseiket akarták volna megtagadni, hanem azért, mert bár a többség anyanyelveként beszélte a helyi németet, de magyarnak érezte magát. Németnek anynyira végképp nem, hogy vállalja az ezzel kapcsolatos „kiváltságokat”: a Volksbundot, köztársasági elnök és mellette Horváth Aladár képviselő", később talán a Parlamentben is (Vimola Károly felvételei) Göncz Árpád köztársasági elnök azzal, hogy ellátogatott a Roma Parlament ülésére, egyben válaszolt a kétkedőknek is, akik nem tekintik e szervezetet legitimnek. Valójában munkája, az érdekképviselet minősége dönt majd erről. Az egységes képviseletre azonban most minden eddiginél nagyobb szüksége van a cigányságnak, hiszen az egész lakosság számára súlyos gazdasági lépések őket minden más rétegnél kiszolgáltatottabbá tették. A régi és az új hatalom évek óta kijátssza egymással szemben a hatalom kegyeiért rövidlátó módon egymással rivalizáló cigányszervezeteket, szembefordítva őket az autentikus és következetesen politizáló rcmaszervezetekkel. Ezzel súlyos károkat okoznak a cigányság érdekeinek. A Roma Parlament • nem szolgálhat pártérdekeket, hangoztatja nyilatkozatuk. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy döntöttek arról: két SZDSZ-es képviselőt a cigányság szószólójának tekintenek az Országgyűlésben. Ez azonban csak látszólagos ellentmondás: ők ketten valójában a Szabad Demokraták listáján bejutott cigányképviselők. A Magyarországi Roma Parlament elnöke Horváth Aladár országgyűlési képviselő, főtitkára pedig Osztojkán Béla, a Phralipe Független Cigányszervezet ügyvezető titkára lett. A Roma Parlament szóvivőjének választotta Zsigó Jenőt, a Cigány Művelődési Módszertani Központ igazgatóját. S hogy milyen volt ez a Roma Parlament? Kétkamarás. Legalábbis ez volt az érzésem egy idő után. A Keleti pályaudvar kultúrtermébe belépve erős füstszagot éreztem. Nem ízetlenkedni akarok, a helyiségben cigarettafüst felhői lengedeztek. Nem a széksorokban ülő, . sötét bajuszé, villogó szemű cigányok füstöltek. ök, ha már nagyon vágytak egy-két slukkra, kimentek az előtérbe. Az elnökség nem ment ki, hanem töretlenül ült a megvilágított színpadon, és az egyik cigiről a másikra gyújtott, miközben időnként megjegyezte: milyen fegyelmezetlen itt a kongresszus, hogy folyton kiszaladgál, s amikor hozzászólásra kérik, nincs sehol. Aki beszélt volna, azt pedig nem hagyták. Gyakorlott szóA rút kiskacsával utaznak Mindig örömmel számolunk be arról, ha egy megyei néptánccsoport, kórus, netalán egy bábegyüttes ér el hazai és nemzetközi sikereket. így van ez most is. Néhány hónappal ezelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére az Országos Közművelődési Központ közel félszáz hazai bábegyüttes műsorát tekintette meg. Céljuk az volt, hogy az idén Tunéziában megrendezendő VII. nemzetközi bábfesztiválra válasszák ki a legszínvonalasabb, legjobb gyermekcsoportot. Támogatás erdélyi diákoknak Sok az eszkimó... A Cél Alapítvány kezdeményezi, hogy gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek segítsék a Magyarországon tanuló erdélyi diákokat — tájékoztatta a sajtó képviselőit Szabó János, az alapítvány titkára. Elmondta: ily módon személyes kapcsolat alakulhatna ki az adományozók és a támogatást igénylők között. Az alapítvány a továbbiakban a közvetítő szerepét töltené be. Azért javasolják ezt a formál, mert pénzalapjuk kimerült. Az alapítványt a Magyar Hitelbank Rt., a Célpont Kisszövetkezet, a Cél Kft. és a Cél-LIZ Kft. hozta létre 1989 nyarán 1 millió forintos alaptőkével. Az alapítvány pénzalapjait később más gazdálkodószervezetek és magánszemélyek is gyarapították adományaikkal. Több mint 80 gazdálkodószervezettől és 19 magánszemélytől érkezett támogatás. Az ösztöndíjak folyósítását 1989 decemberében kezdték meg, 12 középiskolai diáknak és csaknem 50 egyetemi hallgatónak, havonta 1200—2500 forintot adtak. Technikai eszközöket juttattak azoknak az erdélyi társadalmi szervezeteknek, amelyek segítik a magyar nyelvű oktatást. Tavaly januártól azonban egyre több erdélyi fiatal igényelt támogatást, emiatt kénytelenek voltak csökkenteni az egy diáknak nyújtható ösztöndíj összegét. Ily módon az 1990—91-es tanévben 362 diákot támogathattak szociális ösztöndíjjal. Nagy volt az öröm a biatorbágyi Prospero bábegyüttesnél, amikor a több esztendeje jóban-rosszb'an együtt dolgozó, játszó fiúk és lányok megtudták: ők utazhatnak Afrikába a közelgő szinháztalálkozóra. A biai bábosok a február 3-tól 10-ig tartó rendezvénysorozaton Tuniszban, valamint számos kisebb településen mutatják be. A rút kiskacsa című, nívódíjjal kitüntetett előadásukat. A repülőjeg}^ek ára — mint megtudtuk — több forrásból jött össze: különböző pályázatokból, a volt megyei tanács adományából, valamint a Művelődési Minisztérium és a helyi önkormányzat támogatásából. A település lakói remélik, hogy a bábegyüttes szereplése hozzájárul ahhoz, hogy a távoli, észak-afrikai országban közelebbről megismerjék az európai kultúrának, azon belül Magyarország kultúrájának egy szeletét és nem utolsósorban Biatorbagy nevét. M. I. Rendkímli könyvvásár a Tékánál Amit tegnap nem vehetett meg A Téka Könyvértékesítő Vállalat a következő hetekben nagyszabású könyvvásárt rendez. Az akció célja, hogy segítsen a könyvhöz egyre nehezebben — vagy az eredeti árakon esetleg már egyáltalán nem — hozzájutó rétegeknek. A vásár keretében január 21- től február 20-ig az 1988 végéig megjelent könyveket 50— 80 százalékos engedménnyel árusítják valamennyi Téka-könyvesboltban. A Téka saját boltjain kívül az árkedvezményt kiterjeszti a szövetkezeti könyvesboltokra, a viszonteladókra, s általában minden könyvesboltra és könyvkereskedőre az országban. A könyvtarak is részesednek a mostani kedvezményekből. s ugyanilyen mértékű engedményekkel vásárolhatják meg a könyveket. Az árleszállítás keretében a vállalat megismétli a tavaly ősszel már két ízben is nagy sikert aratott Téka-könyvvásárt a XIII. kerület, Váci út 19. szám alatti központjában. Ez január 25-től — egy héten keresztül — február 1-jéig tart, szombaton és vasárnap is, naponta 10-től 17 óráig. A korábbi gyakorlatnak megfelelően 10 forinttól 80 forintig terjedő egységáron kínálják a sok száz féle könyvet. A magyar kultúra naoiának alkalmából a január 21-gyei kezdődő héten — január 26-ig — a kortárs magyar szerzők műveit és valamennyi verseskötetet féláron árusítják boltjaikban azokat a legújabb könyveket is. amelyek egyébként nem kerültek volna a kedvezményes vásárba. vagy a német katonai egyenruhát. A bátor kiállásból sok haszna nem lett a falunak. Éppúgy, mintha lett volna valami bűnük, 45-ben jött a „málenkij robot”, s fiatal férfinak, nőnek évekig tartó bűnhődést hozott Szibériában. Ilyen előzmények után a kismarosiak sehogy se akarnak németek, nemzetiségiek, svábok lenni. Merthogy a hatvanas években, amikor újra fontos lett a kifelé demonstrálható nemzetiségi politika, ismét kényszerrel akarták a falura s a tanácselnökre a sváb mivottot rábeszélni. S mert magam még egyszer nem akarom elkövetni ugyanezt a hibát, kijelentem, a falu s lakói valóban magyarok, éppen olyanok, mint bárki más. Annál is inkább, mert a zártság, a beíeléfordulás évtizedek óta a múlté, a község háromnegyedét ma már a „betelepülték” teszik ki. „Értsem meg, érzékeny a falu” — mondja a nyugdíjas tanácselnök az önkormányzat ülésén, ahol azért vagyunk együtt egykori földiek, hogy számba vegyük tévedéseimet, melyet az új iskola építéséről szóló tudósításomban (szerintük) elkövettem. A legfőbb kérdést, a sváb jelzőt megbeszéltük. Igazuk van, a kívülálló nem tudhatja, miilyen, soha be nem gyógyuló sebeket tép fel. Kedvemre való az ilyen vita. Hiszen jó szándékú barátok, szomszédok, kedves ismerősök a kritikusaim. És Kismaroson nem új do-iog a demokrácia, a szólásszabadság. Itt akkor is viszonylag jól működött, amikor az országban még másképpen folytak a dolgok. Krebsz József tanácselnöksége idején nem csak azért, mert tehetséges volt a falu első embere, azért is, mert volt iskolatársai, rokonai, barátai gyakorolták fölötte a demokráciát. S ha késett a vonat, az emberek nem a távol levő nagykutyákat szidták, hanem a történetesen a helyben lakó MÁV-vezérigazgató-helyettes kapta csőstül a bírálatokat, aki persze maga is velük zötykölődött a hol hideg, hol koszos szerelvényeken. Valahogy így működött a demokrácia Kismaroson, őszintén, nyíltan, becsületesen, szemtől szembe.. S ugyan miért lenne más ma. amikor az egész ország demokratikus. Most. amikor van választott kormányunk, születtek jó törvényeink, amikor nem csak papíron léteznek a szabadságjogok, s amikor a társadalmi kontrollt a többpártrendszer garantálja. Kcpletes frakciók Természetesen többpártrendszer van Kismaroson is. Íga2, ezt a faluban történetesen csak egy párt képviseli, s ennek is csak annyi a tagja, mint amennyi az embernek az ujja. (Nem ők tehetnek róla, hogy az -mberek itt se akarnak jobban megszerveződni, s arról se, hogy a pártrendszernek a kismarosiak azelőtt sem voltak nagy hívei.) S ha sok párt nincs is, de mint bárhol máshol az országban, rabnak itt is egyező, s összehangolásra szoruló érdekek. Vannak tehát frakciók is. Igaz, nem a szó valódi, hanem inkább annak képletes értelmében. Abban például vitathatatlan volt az egyetértés — cikkemben is megírtam —. hogy kell ennek a községnek is korszerű iskola, tanulhassanak helyben a felső tagozatosok. Abban talán már nem, hogy gyors felépültében kié, s mennyi volt az érdem. Frakciók a szó képletes értelmében a néhány hónapja választott helyi önkormányzatban is lehetnek. Mert vannak például függetlenek és párttagok, vagc faluvédők, s jelen 'ehetnek más világnézet, s más-más eszmék hívei. Persze, ha vannak képletes frakciók, akkor a kismarosi parlamentben frakcióharcok is előfordulhatnának. A kismarosi azonban úgy látszik mégsem igazi parlament. Ha például két-háróm képviselő hiányzik, ez itt éppen olyan, mint amikor a Tisztelt Házban mondjuk az egész ellenzék valamiért megsértődik és kivonul. Egyszerűen nem marad kivel vitázni. S mert nem nagy a község, kicsi a képviselő-testület, ottjártamkor Kismaroson valami ilyesmi esett meg. A megbántott két helyi szervezet prominens képviselői a sajtóvitára valahogy nem bírtak eljönni. Nem mondhatták el, hogy mi nyomja a szívüket, miben, s mi mórion kérnék az elégtételt. Kemény, de becsületes szóváltás során nem fejthették ki érveiket. A többieknek rheg úgy látszik, távollétükben a vitától elment a kedvük. A testület azért lett kissé kedveszegett, mert a dolgok ilyetén fordulata váratlanul érte. Nem számítottak rá, hogy épp a legfőbb ellenkezők tüntetnek majd távolmaradással, arra meg pláne nem, hogy a két helyi, szervezetet (is) képviselő önkormányzó, megmásítva az együtt elhatározottakat, véleményének más fórumon keres majd nyíltabb teret. Nyílt levél született ugyanis a sérelmezett kitételek ügyében, s az önkormányzati testület háta mögött, titokban kezdte élni a maga életét. Utazott országos napilapokhoz, hírügynökséghez. A nyílt levélből én is kaptam. Nem is egy példányt. Kollégáim, más szerkesztőségektől sorra küldték át — nekem. „Túlságosan helyi az ügy, az előzményeket sem ismerik, nem tudnak vele mit kezdeni.” Fölösleges kerülő utak Nincs igazuk. Az, hogy a de-mokrácia miként működik, hogy van-e tisztesség, hogy elmondhatja-e mindenki a maga igazát, az egyrészt igenis fontos, másrészt nem kismarosi ügy. Ezért nem S2abad az ilyen levelet tologatni. S ha más nem is foglalkozik vele, természetesen én megteszem. Megtettem volna akkor i$, ha azon az önkormányzati ülésen hangzanak el a kifogások. Akkor is. ha nem nyílt, hanem zárt a levél. S ha régi ismerőseim, földijeim kérnek — mint gyakorlottabb toliforgatót —, a fogalmazásban segítettem volna magam is. Kényszerű, fölösleges kerülőutak után, de az információ most napvilágra kerülhet. Például az, hogy sokaknak nem nyerte el tetszését december 21-én megjelent Kismarosról szóló írásom Moldova Györgytől kölcsönzött bevezetője. Hogy Kismaroson nemcsak negyven éve nincs, de azelőtt sem volt felső tagozat. Hogy még a pártállami, verőcei tanács szabta ki a kismarosi iskolások után fizetendő tízezreket, s hogy a demokratikusan választott új (verőcei) önkormányzat aligha tenne ilyet. Hogy az Ukolaépítés ügyében több falutörumot és falugyűlést is rendeztek, azt téglajegyek árusításával, jótékony célú bál szervezésével támogatta a faluvédő egylet s az MDF helyi szervezete. S az is, hogy az avatáson jelen volt a község szeretett és tisztelt katolikus papja. S a foghíjasnak és felháborítónak ítélt krónikához tartózik az is. hogy a helyi önkormányzat 10 ezer forintot szavazott meg a társadalmi munkások megven dégelésáre. A faluvédők s a pártszerve,zet nyílt levélbe fogalmazott kiegészítéseit köszönöm. Nincs vitám vele. Plébánosukat éppúgy. mint az aláírók — a személyes ismeretség okán is — masam szintén tisztelem Ami pedig a szóban forgó bált i-tl-e- 11. azon én is táncoltam. Tégt laiftgv^t is vettem. Most Írásban, s a hétvégeken, amikor személyesen is találkozni szoktunk, nem szűnő barátsággal üdvözli a Ír' stnarorin kát: Cía í<tCi iJ-ucUt •CLj
