Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

4 1991. JANUAR 15., KEDD BÁRÁNY VAGY KOS A CÍMERBEN A mindenkori bíró nyakában lógott A szígetszentmiklósi múzeum Igazgatója hosszú évek, sőt évtizedek óta foglalkozik hely­­történeti kutatással. Legutóbb a település címertörténetét tár­ta fel, s elküldte javaslatát a város újonnan megválasztott önkormányzatához. Címerter­vét — mely szerint jó lenne visszaállítani az ősi, egészen az ötvenes évekig használt jel­képet — most vizsgálják a szakértők. Mint Vöő Imrétől megtud­tuk, a városi múzeumban több­­mini ötszáz féle pecsétet őriz­nek. Szigetszentmiklós az 1500- as évek elején — feltételezé­sek szerint — mezőváros lehe­tett. Ebből az időből maradt fenn néhány címeres és bár­sonyos pecsét. Azután az 1570- es esztendőkben reformátussá lett az akkori község. A legré­gibb ábrázolás a XV.-XVI. szá­zad fordulójáról, Nagy Simon szentmiklósi bíró leveléről származik. Ennek eredeti kéz­iratát a fővárosban, az Orszá­gos Levéltárban őrzik. Lenyo­matán egy zászlót tartó bá­rányt láthatunk. A múzeum­­igazgató szerint ezt a bárso­nyos pecsétet 1950-ig használ­ták a községházán, a bírói, a jegyzői hivatalban. Ugyancsak ebben az évben verték le a ház homlokzatáról a címeres domborművet. A bárányos címert ábrázo­ló pecsétnyomó annak idején ezüstből készült és — mint megtudtuk — a mindenkori bíró hordta a nyakában, zsineg­re kötve. A következő, tőrrel átszűrt bárányos pecsétet 18G2- ig használták. Ekkor, ezzel az évszámmal új pecsétnyomó készült, melyet ugyancsak pi­ros viaszba nyomva örökítet­tek meg a hivatalos okmányo­kon. Ezen már buzogány lát­ható a bárány mögött. Vöő Imre elmondta, hogy ismernek még egy 1882-es év­számú bélyegzőlenyomatot, melyen az állat a lábával egy zászlót tart. A bárány, vagy inkább kos a címerben a falu joszágtartó voltát jelképezte évszázadokon át. Az ezzel való foglalatosság jó megélhetést jelentett az ott élőknek. Szi­getszentmiklós a mai napig híres az állattartásról. A gu­miból készült bélyegzők 1900- ban váltották fel a régi pe­csétnyomót. A modern változa­ton is ugyanez a címer szere­pel. Szentmiklós közel ötezer lakosával 1940-ben nagyköz­ség lett, de az ősi címer min­den bélyegzőn változatlan ma­radt egészen 1949-ig. Azután huszonegy esztendővel ezelőtt, másodszor lett, nagyközség. Ez ekkor tervezett címerben is megmaradt a bárány, csak nem egészen szerencsésen, mert mellé került egy fogaske­rék, amely az ipart, valamint egy szál búzakalász, mely a mezőgazdaságot szimbolizálta. A múzeumigazgató azt sze­retné, ha az 1940-es években használt, egyszerű címer kerül­ne az intézmények pecsétjeire, bejáratai felé és nem utolsó sorban a város zászlajára. Dr. Úri József polgármester­től, a címerkérdést várhatóan februárban tűzi napirendjé­re a képviselő-testület. M. I. Miből lehet pénzt csinálni? A hetvenes években vált ismertté a kis történet: két Külke­reskedő, egy külföldi tárgyalás szüntetében áll a svédasztal mellett, és kétségbeesetten (zabái?) eszik. Igyekeznek három napra előre jóllakni, nehogy a valutakeretből kelljen élelmi­szerre költeni. Arra téved egy angol kolléga. — Te nem eszel? — kérdik tőle. — Nem, nem vagyok éhes — feleli az angol, és továbbsétál. — Te, ezek csak akkor esznek, ha éhesek? Mint az állatok! — állapítják meg a magyarok, és nyelik tovább az ingyenkosz­­tot. E magyaros mentalitást ismerve, el kellene gondolkodni rajta, nem volt-e túlságosan korai, ma, Magyarországon, a je­lenlegi gazdasági viszonyok között valamit ingyen adni. Tavalyi évben a szaknévsort még 440 forintért árusították, ám kiadójuk, a HTD Kft. már akkor jelezte, hogy az idén — a világ más országaihoz hasonlóan — nálunk is ingyen kapható lesz. Előállítási költségeit kizárólag a benne levő hirdetésekből — illetve címszavakból — fogja fedezni. Bár akkor ezt még kevéssé hittük, most íme, beváltották ígéretüket. A vaskos kötetet valóban térítésmentesen osztogatják a kiadó Gyarmat utcai székháza előtt, a nagy érdeklődésre való tekintettel több­nyire a kerítésen keresztül, mert a hatalmas tömeg, amely sorban áll érte, be sem fér az épületbe. Ahogyan a sorbaállók némelyikét elnézegetem, nemigen tudom elképzelni, vajon mire kell neki a szaknévsor. Az a tarka kendős asszony, aki egyik kezében csecsemőt szorongat, vagy a pecsétes kabátos úriem­ber, aki derekán egy madzagot visel, nem éppen üzletember külsejű egyének. De hát ha állítják, hogy szükségük van a ki­adványra, hát elküldeni őket sem lehet. Egyetlen módot tudják a tömeget szabályozni: egy embernek csak egy könyvet adnak. No persze, mibe kerül újra és újra beállni a sor végére? Ahogy elnézem, a többség itt bizony ráér. Hogy mit tehet az, akinek tényleg szüksége van a szaknév­sorra? Pár nappal ezelőttig a Posta Petőfi Sándor utcai szék­házában lehetett még kapni a tavalyi, az lí)00-es kiadványt. Természetesen ífff f<5nnfPtt.','A^óTá"a2:onban már az is elfogyott. Az 1991-esről pedig fogalmuk sincs, hol szerezhető be. Meg nem nevezhető források szerint a feketepiacon, 300 forint kö­rüli áron. Sz. K. A ferencesek diákjai Szentendrén A barátok feladják a leckét Zeffirelli Napfivér-Holdnő­vér című alkotása a filmmű­vészet klasszikus értéke, mely torokszorítóan mutatja be As­sisi Szent Ferenc életét, aki Istennek felajánlva szolgála­tait a kor társadalmából kivo­nulva értelmes, szép emberi életet él. Bizonyára kevesen tudják, hogy a ferences szer­zetesek már a XXI—XIII. szá­zadban megtelepedtek Ma­gyarországon. Szentendrén 1950-ben az egykori csendőrlaktanya épü­letében kapott helyet a feren­ces gimnázium, hogy oktató­­nevelő munkával szolgálja a földi haza javát. A rend szá­mára ez azokban az időkben történelmi jelentőségűvé vált, mert a tét nagy volt: a rend fennmaradása, sajátosságainak megőrzése Az atyák a nehéz körülmények között is az em­beri kultúra és tudás átadása mellett megismertették tanít­ványaikkal a vallást, közve­títették számukra az egyete­mes emberi értékeket. Mind­ezt tették negyven éven ke­resztül. Az eredményes és színvonalas oktatói munkát fémjelzi, hogy az elmúlt évek­ben az érettségizőknek körül­belül fele tett sikeres egyetemi vagy főiskolai felvételit, és csaknem ugyanennyien sze­reztek nyelvvizsgát. Az egy­házi gimnáziumok nevelői te­vékenységének híre van, ezért ebben az iskolában is sokszo­ros a túljelentkezés, pedig tandíjat is fizetnek a szülők, 2000 forintot évente. A gimnázium kapujánál a Naphimnusz képeit megjelení­tő alkotás fogadja a látogatót. Az ajtóban nem áll vihogó ügyeletes, de marcona portás sem. Egy idős ember a bejá­rati ajtó zárját javítja éppen. Szeptemberben Szentendre díszpolgárává választották, 71 éves korában ő az iskola ícar­­bantartója, gondnoka, minde­nese. Az irányítása alatt el­készítették a diákok az évek folyamán a termek, folyosók falburkolatát, a térelválasztó­kat, a berendezési tárgyakat. Egyébként teológiából szerzett doktorátust, és az ELTE-ma­­gyar-történelem szakán vég­zett. Dr. Soós János, szerzete­si nevén Ányos atya, ma is gyakran tanít, ha helyettesíte­ni kell valakit. Az iskola igazgatója dr. Má­té Károly, Teodóz atya szer­zetesi csuhában jön. Egyik kezével a derekán lógó kötél­­övét morzsolgatva elmondta, hogy a tanári karban 13 szer­zetes és 12 világi, de vallásos tanár tanít. A négy évfolya­mon állami tankönyvekből 320 diák tanul, de a tanárok ok­tatják saját vallásos világné­zetüket is. A bekerülés alap­feltétele a hitbéli alapismere­tek megelőző elsajátítása, mindezek mellett komoly fel­vételi vizsgát is kell tenni alapvető tantárgyakból. Az el­múlt években az iskola se­gélyekből. gyűjtésekből, ado­mányokból tartotta fenn ma­gát, idén már részesülnek ál­lami támogatásban is. Négy nyelvet oktatnak, annak tu­datában, hogy az alapvető műveltségi szinthez elenged­hetetlen valamilyen idegen­­nyelv ismerete. Az épületben felemelő látvány a rengeteg képzőművészeti alkotás, ami­nek tudat alatt is esztétikai nevelő hatása van. A legszebb a hangulatos kápolna. A szü­netben számos fiatal keresi fel áhítatos csendjét. Kicsengetés előtt azon töp­rengtem, hogy itt, ahol a szi­gorúság és a számonkérés, a teljesítmény és a színvonalas nevelés következetesen érvé-A szigorú számonkérés és követelményrendszer mellett jelen van az órákon a humor és a móka is (Yimola Károly felvételei) Jogi tanácsok Másodállás és a járulék • Az éietfárs lakáshasználata • Egy váci karbantartó csoport munkaviszonyán kívül bizo­nyos munkák elvégzésére szer­ződést kötött. Erre az időre is levonták tőlük a nyugdíj járu­lékot, mégis úgy értesültek, hogy a pluszkeresetet sem a nyugdíjnál, sem a táppénzalap­nál nem veszik figyelembe. A társadalombiztosítás ki­adásainak fedezésére a mun­káltató- társadalombiztosítási járulékot, a dolgozó pedig nyugdíj járulékot fizet A tár­sadalombiztosítási járulék mértéke általában 43 százalék, míg a nyugdíj járulék mértéke 10 százalék a saját jogú nyug­díjast, illetve a baleseti rok­kantsági nyugdíjast akik S százalék járulékot fizetnek. A nyugdíjjárulék alapját ké­pező bér jellegű juttatásként a dolgozónak a foglalkoztatójától kapott munkabért, munkadíjat és ilyen jellegű egyéb pénzben! juttatást, továbbá az átképzési támogatást, a bér jellegű ter­mészetbeni juttatást, a prémiu­mot, a jutalékot, a jutalmat, a hűségjutalmat, az év végi ré­szesedést, az eredménytől füg­gő részesedést kell figyelembe venni. A szövetkezeteiknél a jogszabály további jövedelmek beszámítását is előírja. A dolgozó a nyugdíj járulékot a főfoglalkozású jogviszonya alapján a munkáltatójától ka­pott, az előbbiekben részlete­zett bér jellegű juttatást köte­les megfizetni. Előfordul, hogy a biztosított egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban áll. Ilyenkor mindegyik munkavi­szonyából származó bér jelle­gű juttatás után nyugdíjjáru­lékot csak akkor köteles fizet­ni, ha munkaideje egyik jogvi­szonyában sem éri el az adott munkakörre megállapított munikaidőt. Nyugdíj járulékot a másodállásból származó kere­set, az elhelyezkedési támoga­tás és a keresetkiegészítés után nem kell fizetni. Mindezekből következően az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál a főfoglalko­zású munkaviszonnyal egy­idejűleg fennálló mellékfoglal­kozásból eredő keresetet csak időarányosan lehet figyelembe venni, abban az esetben, ha a főfoglalkozású munkakörében megállapított törvényes mun­kaidőnél rövidebb munkaidő­ben dolgozik. A másodállásban elért keresetet nem lehet figye­lembe venni. • öt éve élt élettársa tanácsi lakásában A. E. budapesti gáz­szerelő. Az élettárs baleset kö­vetkeztében meghalt, és annak máshol lakó gyermeke felszólí­totta olvasónkat, hagyja el a lakást. Jogos-e ez az eljárás? Az élettárs az élettársi vi­szony létesítése következtében — ellentétben a házasságkö­téssel — nem válik bérlőtárssá. Tehát az élettársat a bérlő kö­zeli hozzátartozójának kell te­kinteni a lakásügyi jogszabá­lyok szerint. Természetesen az együttlakó élettársalk a la­kással rendelkező szervtől kér­hetik a közös bérbeadást ak­kor, ha együtt költöztek a la­kásba. Amennyiben nem együtt költöztek az élettárs — tanácsi bérlakásban —- akkor lehet bérlőtárs, ha legalább egy évig együtt lakott a lakás bérlőiével, és azzal élettársi kapcsolatot folytatott. Szük­séges továbbá, hogy a feleik kölcsönösen írásban kérjék a lakás bérlőtársi jogviszonyban történő kiutalását, és ezenkí­vül a lakással rendelkező szerv kiutaló határozatot hozzon. Az életközösség megszűnése az élettársak halála folytán, továbbá az egyik fél szándéká­ból következhet be. Ha az élet­­közösség halál miatt szűnik meg, az élettárs — mint közeli hozzátartozó — kérheti a la­kásbérleti jogviszony folytatá­sát, ha legalább egy éve ál­landó jelleggel a lakásban a bérlővel együtt lakott. Az elhalt bérlő gyermeke — — ide értve az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyerme­ket is — tanácsi bérlakás ese­tén a lakásbérleti jogviszonyt akkor As folytathatja, ha a bér­lő halálakor nem lakott ugyan a lakásban, de másutt nincs lakása, továbbá a bérlő halála előtt a lakásigénylését a la­kásügyi hatóság már nyilván­tartásba vette. Ezzel a kivéte­les jogosultsággal a gyermek csak akikor élhet, ha a bérleti jogviszony folytatására nincs más folytatásra jogosult sze­mély. A közölt esetben azon­ban ez a feltétel nem valósul meg, hiszen az élettárs szerzett jogosultságot a lakásbérletre. Dr. Sinka Imre ilkesméeff düh és lázedlás A jr m sr 9 09 jr Hj • • m rr-9 sátán ifjú kővetői Elborzadva, megrettenve tor- dig tudatos bennük — éppen pannak meg a felnőttek, és ezt akarják. elhűlve (olykor némi csodálat- Agresszív indulatok: pusztí­­tal) állnak á gyéfrriekék "ko- t'á'svágy, bosszúállás, a felülke­runk legújabb rémsége, a fia­talok sátáni tettei előtt. Azok a fiatalok — bár ez nem min-A gimnázium legszebb terme ez a kápolna, ahol közös misét tartanak az atyák nyesül, milyen az osztálykö­zösség légköre, milyen a ta­nár-diák viszony, miért sza­rétnek idejárni azok, akik eb­be a gimnáziumba jelentkez­tek. Mert a látottak alapján szívesen lettem volna itt diák jómagam is. Gondolkozva té­vedtem be a III/A. osztályba. Azonnal nyilvánvaló lett, hogy itt is szeretik a csínytevése­ket, borsot is törnek a taná­rok orra alá. A tanulmányi és nevelési többlet, a vallási szemlélet többek között az, ami megtartó erő a számuk­ra. Felfedeztem a fiatalokban azt a lázadást, ami mindig is előbbre vitte a világot, mert a létező jónál egy másikat, job­bat akarnak. Élmény volt be­szélgetni ezekkel a diákokkal. Kedvesek, okosak, tiszták, szép terveik, álmaik vannak, és itt megtanulnak harcolni is azokért. A ferences gimná­zium hangulatát meghatározó szellemi környezet az, amitől ezek a fiatalok többek mint a korosztályuk. Az itt tanító szerzetesek és világi tanárok felkészültsége, szakmai hoz­záállása, embersége, türelme nyomán születik meg az a si­ker, ami az elidegenedő, ro­hanó világunkban egyre kere­settebb hiánycikk. Virág Márton rekedés, mások legyőzésének szándéka már a gyermekekben is megvan. A kudarcaik, a hántások, az akadályok, a meghiúsulások tehetetlen dühe táplálja ezt bennük, és a kör­nyezet, a kultúra nyújtotta agresszív minták alakítgatják ennek megnyilvánulási for­máit. Az agresszív cselekmé­nyeket — jó esetben — a szü­lői tilalmak nyirbálják, s a szo­cializáció folyamata szorítja elviselhető gátak közé. Bizonyos mértékű agressziót megenged, olykor el is vár a társadalom. („A fiú ne legyen anyámasszony katonája”.) így van ez, ha a gyermek alapjá­ban elfogadja a szülői, illetve a társadalmi normákat, vagy legalábbis külsőleg úgy-ahogy meg akar felelni azoknak. Am a serdülő gyakran fellá­zad, azaz nem akarja teljesí­teni a szabályokat, félre akarja rúgni a korlátokat. Ha „jó” viselkedést várnak el tőle, ő szándékosan a „rosszat” vá­lasztja. A sátán a kereszténv vallásban a gonosz megtestesí­tője, a jó és önfeláldozó Krisz­tus ellenpólusa. A rosszaságra való törekvést gyakran megelőzi egy gyanút­lan, de félelmetes kijelentés: a szülő mintegy előlegként „el­vetemült, rossz gyereknek” minősíti csemetéjét, és az ettől kezdve — ha nincs elég énere­je — az ismert „önmegvalósító jóslat” kényszerpályáján süly­­lyed tovább. A gyermek általában ki akar tűnni valamivel a csoportjá­ban. Keresi, mivel vívhatná ki a kortórsak elismerését vagy ámulatát (ha mást nem, leg­alább szörnyülködését) és a felnőttek figyelmét? Ha pozi­tív módon nem képes kiemel­kedni a „szürke tömegből”. negatív cselekedettel próbál kitűnni. Sajnos a túlzott figyelés is kiválthat negatív hatást, ettől való menekülésképpen is sod­ródhat rossz társaságba a fia­tal. Közösségellenes cselekede­tei szimbolikusan bosszantást és bosszúállást is kifejezhetnek a környezet, elsősorban a szü­lei felé. Serdülő fiúk agressziója gyakran irányul a védtelenek (gyengébb gyermekek vagy ál­latok) ellen. Még nem alakult ki náluk a „sportszerűség”, az erkölcs alapvető követelmé­nye, mely megkívánja, hogy legfeljebb „azonos súlycsoport­ban” támadjon. A láncok, a ,.gyengébb nem” ellen is rész­ben ez a csúfolódások, ijeszt­getések, verekedések elindító­ja. Másrészt ennek jól nyomon követhető a szexuális indítta­tása is. A serdülő az ébredező szexuális vágyait még nem képes érett módon a szokásos útra terelni, vagy pedig meg­gátolni. így kerülőúton nyer­tek kielégülést agresszív fantá­ziákban vagy cselekedetekben. Ez az oka, hogy a sátánista fiatalok lányokat fenyegetnek, lányokat szeretnének áldozatul ejteni. Ha a szülők nem megfele­lően foglalkoznak gyermekük­kel, ha a serdülő nem kap elég figyelmet, szeretetet, ha negatív példát lát. ha szabad­jára engedik, vagy ha túlságo­san merev korlátokat szabnak, bizony előfordulhat, hogy rossz útra téved. És még egy: ha egyre fokozódó létbizonytalan­ságban, jövőtlenül, az egzisz­tenciális szorongás légkörében élnek, ez elkeseredett dühöt, lázadást szíthat bennük. Az erkölcsi gátak pedig meggyen­gültek, az értékek devalválód­tak. A fiataloknak rá kellett jönniük, hogy a társadalmi eszmények, melyekben eddig hittek (amit beléjük sulykol­tak a felnőttek), részben hami­sak, és az ellenkezőjükre for­dultak. Ilyen légkörben az alapvető erkölcsi elvek is fel­fordulnak, természetesen csak a (még) kiforratlan jelleműek esetében. Bármennyire próbáljuk is megmagyarázni pszichológiai ismereteink alapján, hogy tní­­lyen lelki és társadalmi hatá­sok táplálhatják a sátánizmus szörnyűségeit, tudni kell, hogy az egyén felelősségét semmi sem kisebbítheti, még akkor sem, ha csak gyermekkorú. Minkenkit ezer és ezer hatás ér, ilyen is, olyan is, mégis maga választja meg. hogy me­lyik úton jár. Még ebben az ingatag világban is biztos pont az a két alapkövetel­mény. hogy kárt, szenvedést senkinek nem szabad okozni, és az is, hogy saját pillanat­nyi vágyainak leküzdését, kés­leltetését. fél retevését min­denképpen meg kell tanulnunk a társas lét kezdetén, már gyermekkorban. Minél előbb, amíg nem késő. Dr. Ignácz Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom