Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

rrsr MIA. 1 1991. JANUAR 14., HÉTFŐ ■Az arctalan lakások végnapjai Az egyhangúság ötven éve Élj ötszáz élűig, s akkor biz­tosan lesz önálló otthonod! A mai lakásínséget jól jellemző szlogen ötletadó tanácsa nem rossz, csak éppen kivihetetlen, mert rövid az élet. De félre­téve az iróniát, mindenki tud­ja, hogy az átlagember több évtizedes munka révén jut az áhított kincs, a lakás birto­kába. S amikor végre teljesül az álom, a boldog tulajdonos igyekszik túltenni magát a — sokszor ordító — hiányosságo­kon. © De vajon merre tartunk, hogyan építkezünk? Okul­tunk-e az elmúlt évtizedek fél­resikerült gyakorlatából? — Kérdéseinkkel az Építéstudo­mányi Intézet szentendrei te­lepének műszaki vezetőjét, Puppán Jenőt kerestük fel. — Talán azzal kezdeném — hangzik a válasz -r, hogy bi­zonyos időszakokban más és má' funkciók, igények alapján dolgozik az építőipar: a hatva­nas évek közepétől a hetvenes évek végéig-közepéig a panel­építkezés virágzott. Nagyon pontosan körülírható feladatai voltak: gyorsan, nagyszámú lakást, nap- hatékonysággal kellett produkálnia. Ebben az időszakban tizenegy házgyár évente negyvenezer lakást on­tott, hatalmas lakótelepek jöt­tek létre. Ma teljesen megvál­tozott a stratégia. Az építőipai­­teljesítménye a múlt évben hat százalékkal csökkent, s az idén pedig tízszázalékos visszaesést jósolnak. Az állami lakásépí­tés szinte teljesen leállt, nincs pénz, nincsenek anyagi forrá­sok. Mindez új helyzetet te­remtett az építőipari piacon. Q Tehát a panelépítési el­járást is túlhaladta az idő? — Nem minden elvetendő, ami panel, de tény, hogy el­avultnak minősíthető, s első­sorban erkölcsi elavulásról be­szélhetünk. Arról van szó, hogy ezek a lakások egy meg­határozott életformát kénysze­rítenek az emberekre, a panel­ben szinte nyomasztó az egy­formaság, nincs lehetőség a másság, az egyedi megteremté­sére. Arctalan, személytelen, egy kaptafára készült lakások, amelyek teljesen ellentétben állnak az ember eredendő vá­gyával, hogy az enyém ne ha­sonlítson máshoz. Sok minden­re rájöttünk azóta — csak hát későn. Azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy a mennyi­ségi igények kielégítésének hathatós módja volt. Magasak a költségek' A király és a kábeltévé XVI. Károly Gusztáv svéd király ismét szigorú alattvalói­nak kénytelen engedelmesked­ni. Az uralkodó kábeltévét szeretett volna otthonába sze­reltetni, de a művelet, amely egy egyszerű polgárnál csak­­nek kizárólag pénzkérdés, a király számára megoldhatat­lannak bizonyult, Károly Gusztáv családjával együtt ugyanis egy XVIII. századi kastélyban lakik. A palota műemlék, azonkívül idegenforgalmi látványosság, s így történt, hogy a zord kultu­rális hatóságok úgy vélték: a műholdvevő tányér elcsúfítja az épület vonalait. EZ AM A LEMONDÁS Mecénás polgármesterek A kultúra támogatása, a la­kosság „szellemi táplálékkal” való ellátása az önkormányza­toknak ugyanúgy feladatai kö­zé tartozik, mint bármely más létfontosságú szolgáltatások biztosítása. Természetes persze, hogy napjainkban a pénz hiánya és a rendszerváltáshoz kapcsoló­dó sokrétű politikai és helyi feladatok ezt a területet kissé háttérbe szorítják. E nehéz körülmények között annál inkább örvendetes, hogy önkormányzataink többsége kultúrapárti, és ha szűkös esz­közeiből is, de igyekszik áldoz­ni a könyvtárak, művészeti egyesületek, kiállítások támo­gatására. A karácsony előtti időszakban több szép ünnepi műsor, betlehemes játék, hang­szeres és kórushangverseny volt a megye több településén. Ugyanilyen példás szervezés jellemezte az újévi rendezvé­nyeket. Polgármestereink több­sége megjelenésével, részvéte­lével emelte az események rangját, de arra is akad szá­mos példa, hogy akár egyhavi jövedelmüket is kulturális cé lú adományokra utalták át. Az uralkodó ugyan földalatti kábelt is be tudna szereltetni, hogy élvezze a műholdas adá­sokat, csak éppen a költségek bizonyultak túl magasnak szá­mára: 175 ezer dollárnak meg­felelő összegbe kerülne. A ki­rályi család tehát kénytelen megelégedni a két svéd televí­ziós csatorna által nyújtott szórakozással... © Az ÉTI milyen kutatások­kal segíti a korszerűbb eljárá­son létrejöttét, képes-e irányt szabni a gyakorlatnak? — Ez nemcsak célja, hanem feladata is, megbízásaink, illet­ve saját kutatásaink aktuális problémákhoz kapcsolódnak. Visszatérve a panelra, itt több­irányú munkát végzünk: reha­bilitációjuk lehetőségeit vizs­gáljuk, illetve laboratóriuma­inkban modellezzük a mikro­klíma hatásait — zaj, hő, lég­áramlás, nedvesség s még sok minden más —, s figyeljük egy műember segítségével, hogy milyen reakciókat váltanak ki í- mberi szervezetben, közér­zetben. Többféle laborunk van, többek között mechanikai, akusztikai, s ezekben nemcsak hazai megbízásra, de külföldi megrendelésekre is dolgozunk. Eredményeink mindig beépül­nek a gyakorlatba — még ak­kor is, ha negatív eredménye­ket kapunk. Egy panelház élet­tartama úgy ötven év, a kuta­tások révén azonban rehabili­tációjuknak jó esélyei vannak, az időszerű felújításoknál és cseréknél alkalmazhatók ezek az eredmények. © Hogyan építkezzünk a jö­vőben? Milyen receptet ad a szakember? — Feltétlenül úgy, hogy az ember számára szabad, emberi mikroklímát teremtsen a la­kás. Nagyon sok új építőanyag van — többek között ezeik vizs­gálatával is foglalkozunk —, ragasztott fák, műanyagfélék, bio- és gázbeton vagy cement­takarékos beton: kinek-kinek pénztárcája szerint lehet vá­lasztani. Egyet azonban nem feledhetünk: sokak számára a legolcsóbb ár is elviselhetetle­nül magas, így az államnak tu­domásul kellene vennie —, mint ahogyan Nyugaton is így van —, hogy a szociális lakás­építés mellőzése igen jelentős lakossági réteget állít kilátás­talan jövő elé. Vasvári Éva Apadó taglétszám a pedagógus-szakszervezetben Nem szavazott a tárca minisztere Olyanok vagyunk ezzel a felemásan megújult szakszervezet­tel, mint a mesebeli okos lány, aki a szamár hátán fordítva ülve ment is a királyhoz meg nem is, magát bő lepellel ta­karván fel is öltözött, meg nem is, s az ajándékba vitt galam­bot megérkezvén azon mód elengedve vitt is valamit meg nem is — fogalmazott találó hasonlattal Solymosi Sándor megyei titkár szombaton, a Pedagógusok Szakszervezete küldöttértekez­letén. — Mert ahhoz, hogy a szervezet igazából megfeleljen mindazon érdekvédelmi, -képviseleti funkciójának, amit két esztendeje maga elé tűzött, s amin a változó világ jócskán for­dított, ahhoz nem elég csak félig-meddig, hanem egészen men­nünk és tennünk kell. Némely történelmi kort jel­zővel illettünk, lásd a nagy felfedezések kora. Manapság az a nagy felfedezésünk, hogy elérkeztünk a bizonytalanság korába, ami a pedagógustár­sadalomnak annyit tesz, hogy nem áll rendelkezésükre tudo­mányosan megalapozott tan­anyag, gondoljunk csak az át­írásra váró tankönyvekre, igen bizonytalanok az iskolák anya­gi kondíciói, s kötetnyi irodal­ma van a nevelés-oktatásban dolgozók bérköveteléseinek. BIZALMATLANSÁG, TORZSALKODÁS Másutt még csak csurran­­cseppen, de a pedagógusoknak csak a kritika jut — fogalma­zott keserűen az egyik küldött, aki nem volt rest fellapozni a két esztendővel ezelőtti kis­ipari egységárgyűjteményt, s megállapítani: öt négyzetmé­ternyi falfelület meszelésével a festő, öt biztosíték becsava­rásával a villanyszerelő éppen annyit keres, mint amennyit a pedagógusoknak juttatnak egy tanóráért. — A kölcsönös bizalmatlan­ságnál és torzsalkodásnál sok­kal több nem jellemzi ez ideig kapcsolatunkat a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezeté­nek helyi, csoportjaival — Je­gyezte.- meg .Só&m’psi .Sándgr, Mégsem volna helyes azt gondolni, hogy ez az új tömö­rülés szipkázta el azt a három­ezer embert, akik az utóbbi két évben léptek ki a pedagógusok megyei szakszervezetéből. Az ok sokkal prózaibb: a fizetés­ből nem, jut a tagdíjra, ráadá­sul a zsebbe nyúló sem kap több védelmet, képviseletet, mint a nem fizető kollégája — mondta az egyik hozzászóló. Bár a pedagógusok körében öt esztendő után, 19S9-ben sor került központi bérintézkedés­re, az 1990. január 1-jei több­lépcsős érdemi emelés első fá­zisa címkézettségével — 30 százalékot kaptak a pedagógu­sok, 19-et az alkalmazottak — nagy vihart kavart. Az idén esedékes tételről még nem so­kat tudni. Annyi biztos, hogy az idei költségvetés a közok­tatásban dolgozók 30 százalé­kos bérfejlesztésére ad lehető­séget, beépítve ennek fedezfetét az önkormányzatok állami tá­mogatásába, de felhasználási kötelezettség nélkül. Ebből pe­dig arra lehet következtetni, hogy kemény csatározásra kell felkészülniük a pedagógusok­nak a helyi önkormányzatok­kal. Ha mindehhez hozzátesz­­szük a nyomasztó áremelkedé­seket, akkor máris elmegy a vámon az, ami a réven bejött. TÖBBET AKARTAK, DE LESZAVAZTÁK — Több mint ötvenen alakí­tottuk meg a parlamenti pe­dagógus képviselők csoportját — mondta/ a szombati küldött­­értekezleten Kőrösfői László, az MSZP frakciójának parla­menti képviselője. — Az 1991. évi költségvetési vitában hal­lattuk szavunkat, amikor öt­­milliárd forintnyi többletet akartunk megszerezni a külön­böző oktatási intézmények normatív támogatását emelen­dő. Sajnos csak a nemzetiségi óvodák kapták meg a pénzt, a többi javaslatunkat leszavaz­ták. Nem állt mellénk a pénz­ügyminiszter, de amin igen csodálkozom: tartózkodott a szavazástól Andrásfalvy Berta­lan közoktatási és művelődési miniszter. Biztos vagyok benne, hogy annak idején .Eötvös Jó­zsef, Klebersberg Kunó, .sőt Glatz Ferenc sem ezt tette vol­na... Katona Tamás szólt csak a pedagógusok érdeké­ben, de nem tette ezt a tárca minisztere és államtitkára sem. A MEGVALÓSÍTÁS GYEREKCIPŐBEN A szakszervezet — szakítva a korábbi transzmissziós sze­repeivel — tagjai munkavál­lalói érdekeinek képviseletét és védelmét tűzte zászlajára, de a megvalósítás még gyerek­cipőben jár. Megszűnt bár a különböző szintű szervezetek hierarchikus viszonya, s adott az önállóság is, ez ideig még nem sikerült helyzetbe hozni a tisztségviselőket, de magát a tagságot sem. Ezért is tartotta halaszthatatlannak a küldött­­értekezlet a megyei pedagógus­­szakszervezet félbemaradt át­alakulásának továbbvitelét, te­vékenysége hozzáigazítását a megváltozott társadalmi folya­matokhoz. Feladataik között prioritást kap a foglalkoztatás, a munkahelyek megőrzése és minden bérkérdés. A szakmai érdekképviselet ellátását a Pe­dagógus Kamarával együttesen látják optimálisnak. F. E. Szokatlan helyszínen, a szere­­tetkonyhán találkoztam először az írónővel. Azt kérte, ne ott beszélgessünk, hanem inkább nála, az otthonában. Tízemeletes ház nyolcadik szintjén, egyszobás lakásban, könyvek között és játékállatok társaságában él Nádudvari An­na. Másfél évtizeddel ezelőtt költözött Budapestről Gödöllő­re. Hogy miért választotta ép­pen ezt a várost? Jó lenne mon­dani: azért, mert annyira meg­tetszett neki — de igazából nem igy történt. .. — Az ok sokkal prózaibb — mondta. — Budapesten igen rossz lakáskörülmények között éltem, s Gödöllőn kínálkozott számomra megfizethető lehető­ség önálló lakásra. Egyedül ez a szempont számított, mert egyébként nagyon sajnáltam eljönni Pestről, s még jó ideig visszavágytam. Az idő múlásá­val aztán kezdtem megszeret­ni Gödöllőt, felfedeztem, mi­lyen szép kisváros, milyen jó a levegője. Mindezek ellenére mh sem kötődöm igazán ide, csak itt élek. Ülök a lakásban és írok vagy sétálgatok a parkban. Számomra ennyit je­lent. □ És az emberi kapcsolatok? Végül is azok határozzák^ meg az ember érzelmi viszonyát környezetéhez. — Nem tudtam barátságokat kötni — igaz, nem is tettem túl sokat ennek érdekében. Nem vagyok társasági ember, szívesebben időzök egyedül. Meglévő kapcsolataim — szü­lőkkel, néhány baráttal — Pesthez kapcsolódnak. És a fő­városhoz köt színházszerete­tem is! Mindig is érdekelt a színházi világ. Tíz éve megje­lent Honnét lesz a tűz című kötetemet is a vonzódás ins­pirálta. Nagy kedvvel írtam a benne szereplő színészportré-Beszélgetés Nádudvari Annával írónő a szeretetkonyhán kát, élveztem a művészekkel folytatott beszélgetéseket. Olyannyira elkapott ez a szen­vedély, hogy már színdarab­íráson törtem a fejem, ám az nehéz dolog! Nekem legalábbis nem ment, csak az időmet pa­zaroltam vele, úgyhogy egy­szer csak leállítottam magam. Azóta nem foglalkozom ilyen jellegű írásokkal. □ Irodalmi érdeklődését otthonról hozta? — Semmiféle indíttatást nem kaptam szüleimtől erre. De mindig is érdekeltek a köny­vek, rengeteget olvastam, áb­rándoztam, fantáziáltam — s egyszer csak elkezdtem verse­ket, novellákat írni. Egy isme­rősöm tanácsára elküldtem azokat Örkény Istvánnak — aki abban az időben, a hatva­nas évek második felében fog­lalkozott fiatal írókkal — óriási szerencsém volt! Min­denféle kilincselés, várakozás, kínlódás nélkül azonnal meg­jelentek írásaim. Fantasztiku­san könnyű volt számomra az indulás. □ S a folytatás? — Könyveim — 1974-től — már nehezebben láttak napvi­lágot. Igaz, időhiány miatt nem is tudtam olyan ütemben írni, mint szerettem volna. Ép­pen ezért 1975-ben kiléptem munkahelyemről — üzemi új­ságíróként dolgoztam akkor — és szabadfoglalkozású író let­tem. Q Nagy bátorság kellett hozzá ... — Akkor nem gondoltam bele, csak később derült ki, hogy rossz lépés volt részem­ről. Utána ugyanis már hiába próbálkoztam, nem tudtam el­helyezkedni. Alkotómunkámra ugyan kedvezően hatott a kor­látlan szabadidő, de egyre szerényebb színvonalon tudtam élni, és hiányzott a valahová tartozás érzése is. □ Végül is a magyar írótár­sadalomhoz tartozott... — Ó, hát az nem jelent rendszeres kapcsolatot! Nagy ritkán a szigligeti alkotóház­ban összetalálkoztunk ugyan néhányan, de nemigen barát­koztunk. A prózaírók általá­ban magányos lények. □ Mivel foglalkozik mosta­nában „magányos lényként” Nádudvari Anna? > — Befejeztem néhány évvel ezelőtt megkezdett trilógiám harmadik kötetét, de mivel a Magvető Kiadó nehézségekkel küzd. lehet, hogy visszaadják. E? esetben keresnem kell egy olyan magánkiadót, amelyik esetleg együtt kiadná a hár­mat, úgy lenne igazán érdekes és érdemes. Most tisztázom Prágai regény című könyvem kéziratát: prágai élményeim alapján, egy múlt századbeli színházőrült fiatalember bőré­be képzelve magam írtam a naplószem történetet. Sok re­génytörténetem van még, amit meg kéne írni... Tavaly például — váratlan örömként — Ausztráliába kaptam meg­hívást két könyvem alapján kinti magyaroktól, s az ottani élmények kikívánkoznak belő­lem. Szóval lenne munkám bő­ven, kérdés, hogy igénylik-e az olvasók. Mert van úgy, hogy el sem jut hozzájuk. Ez történt Kisországban című, legutóbbi könyvemmel. Sehol sem lehet megvenni, mert az üzletek nem vásároltak belőle egy darabot sem. És miért nem? Mert a kiadó elfelejtette rányomtatni az árát és a rövid ismertetést. Márpedig ezek alapvető dol­gok. Manapság jó reklámszö­veg nélkül nem lehet könyvet piacra dobni! Ma már nem elég az író részéről, hogy meg­írja — külön energia, utánajá­rás, rámenősség szükségelte­tik az értékesítéshez is. Én er­re képtelen vagyok. Egyálta­lán: a kor, amiben élünk, ez a harsányság, könyöklés, erőszak — nem az én világom. □ Mi az ön világa? A sze­­retetkonyha, ahol nap mint nap, beleértve a hétvégeket is, ebédet oszt a szegényeknek, hajléktalanoknak? Beszélget velük, mosogat utánuk? Miért vállalta? Anyaggyűjtés a való életből egy következő könyv számára, vagy egyszerűen jó­tékonykodás? — Ismét azt mondhatom, hogy az ok sokkal prózaibb. Elérkezett az a pont, amikor már nem tudok megélni fix jövedelem nélkül.. Mindig is szerényen éltem, igényeim igazán minimálisak, ám az ár­emelésekkel már így sem tu­dok lépést tartani. Állást kel­lett keresnem. Ez adódott, el­vállaltam. Közhasznú munka havi hatezerért. □ Ezt komolyan mondja? Valóban rászorul erre egy többkötetes mai magyar író? — Az írói honorárium na­gyon alacsony, bizonytalan. El­fogadják-e egyáltalán a kéz­iratot? Ha igen, mennyit fizet­nek érte? Megveszik-e az ol­vasók? Mint mondtam, előfor­dulhat, hogy el sem jut hoz­zájuk. Csupa bizonytalanság minden. □ A szeretetkonyhára járók tudják, hogy ki szolgálja ki őket? — Nem, de nem is hiszem, hogy érdekelné őket. Én min­denesetre nagyon örülök, hogy éppen ezt a munkát sikerült megkapnom. Szeretem a peri­fériára szorult, szegény, kita­szított embereket. Félénksé­gükkel, zárkózottságukkal kö­zel állnak hozzám. Lehet, hogy egyesek saját hibájukból sül­lyedtek oda, ahol vannak. De könnyebb volna kimászniuk a gödörből, ha emberszámba venné őket a társadalom. En­gem érdekel a sorsuk, szíve­sen foglalkozom velük. Él­ményt jelent az is, hogy végre valamiben benne vagyok Gö­döllőn ... Pillér Éva Német import szőnyegek, szőnyegpadlók, függönyök, műszőrmék, dehoranyagok reklámáron. nagy választékban, A I RITMUS ÁRUHÁZ. ÉRD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom