Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

Visszavont segélyek, elmaradt támogatás A válóper hatodik hónapja Az újságíró szívesen ringatja magát abban a hitben, hogy meglehetősen tájékozott. Aztán egyszer csak a ke­zébe kerül egy bérlista, és nem hisz a szemének. Hihe­tetlennek tartja, hogy egy szakmunkás — 174 ledolgo­zott óra után — 6800—7000 forint bruttó bért kapjon, egy betanított munkás szintén bruttó bére 6300—6400 forint legyen. Nincs ebben valami tévedés? — kérde­zi az érdekelteket. Kiderül, hogy nincs. Ám hall még cifrább dolgokat is... —• A múlt év őszén össze­hívták a vállalati szakszerve­zeti bizottságot, s megszavaz­tatták, hogy a már korábban elosztott jóléti alapot, lakás­­vásárlási alapot vonják meg tőlünk — közölte a megdöb­bentő tényt Fördős Attila, a Penorriah váci gyárának dol­gozója, a Szolidaritás helyi szervezetének egyik ügyveze­tője. — Két dolgozónk ezért nem kaphatott támogatást a lakáshoz jutáshoz, és ezért nem tudtunk azóta segélyt fi­zetni indokolt esetekben sem. Ezt kénytelenek’ vagyunk ösz­­szefüggésbe hozni azzal, hogy szeptemberben megalakult a gyárban a Szolidaritás Mun­kásszakszervezet, s a dolgozók ezt választották. — Mit tettek vagy tesznek e nyilvánvalóan jogtalan intéz­kedés ellen? — Miután ez egyértelműen diszkriminatív intézkedés, jogtalan lépés volt, munka­jogászhoz fordultunk, s taná­csára munkajogi pert kezde­ményezünk a szakszervezeti bizottság titkára, Nelhieber Gábor ellen ... Egyébként bi­zonyítékunk van rá, hogy ő volt az egyetlen szakszervezeti titkár, aki nem. szavazta meg a húszszázalékos bérfejlesz­tést a húsiDarban. Tette ezt akkor, amikor hat-hét-nyolc­­ezer forintos bruttó bérek vannak, s a nettó bérek, az a pénz, amit kézhez kapnak a dolgozók, alig haladja meg a létminimumot! — Önök készültek egy ér­dekegyeztető értekezlet össze­hívására ebben az ügyben? — Igen, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövet­ség váji csoportjának kezde­­ményezesére a napokban lett volna egy ilyen értekezlet — folytatta immár Pintér Sán­dor, a szakszervezet másik tisztségviselője. — Sajnos a gyáregységi titkárok közül csak a balassagyarmati kolléga jött el, viszont itt volt a Mun­kaügyi Minisztérium képvise­lője, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, a Szolidaritás elnökhelyettese és egy elnökségi tagja. A megje­lentek nehezményezték is, hogy a munkavállalókat érin­tő -kardinális kérdések meg­vitatása egyesek érdektelensé­ge miatt meghiúsult. Az én véleményem szerint, ebben a központ nyomása is közreját­szott. — Melyek voltak vagy let­tek volna a témák? — A bérfejlesztés, a kol­lektív szerződéssel kapcsolatos elképzelések egyeztetése, és a prémium-visszafizetés. — Kinek és milyen prémiu­mot kellene visszafizetni? — A szeptemberi munkás­sei eljátszották Gluck Alces­­tis c. operájának a nyitányát, Bartóktól Este a székelyeknél. En írtam és olvastam lel az 'SsSéékő'to szövegét. ' Férencsik János többször fogadta Póhl Gyulát, aki tanácsokat kért, bár akkor kiváló karmeste­rünk a daléneklésben kísérő­ként volt inkább elismert. Régi napilapokat olvasva kerül a kezembe a Szabad Nép 1947. január 26-i száma. A 8. oldalon „A legújabb módsze­rekkel tanítják énekelni és vezényelni a jövő munkáskó­­rus-vezetöit” c. fejezetnél Póhl Gyulára és zenei kvalitásaira vonatkozó fejezettel találkoz­tam. — Idézek belőle: „Ko­dály »HUSZT«-jának kemény­­faragású ütemei, Sugár Rezső kórusgyakorlat óráján a hala­dottabb tudású hallgatók jel­váltva vezénylik a maguk al­kotta kis kórust, s beszélik meg észrevételeiket, javítják a hibákat. Éppen Póhl Gyula bőrdíszművest?) vezényel. Pompás lendülettel, vezény­lésre termett kézzel, értelme­sen dirigál. A tanfolyam egyik legtehetségesebb növendéke — mondják. Olyannyira, hogy nemrég rábízta az egyik bu­dapesti üzem vegyes kórusának karmesterségét és együttesével vasárnap a Városi Színházban szerepel.” Az írást annyiban kell ki­egészíteni, hogy Póhl Gyula mint „növendék”, akkortájt már a 35. éve felé járt; s már Vácott sem volt „bőrdíszmű­ves”, hanem zenekari vezető. Nemrégiben halt meg. Petővári Gyula A város zenei életének jelen állapotából tudjuk: van Vá­cott egy reprezentatív állami zeneiskola, népes tanári kar­ral; tanáraiból alakul! égy szimfonikus zenekar, két ve­gyes kara időnként és alkal­manként hangversenyeket is ad a városnak. Azt is tudjuk, itt él Lehotka Gábor nemzet­közi és hazai kitüntetésekkel rendelkező orgonaművész, számtalan a lemezfelvétele. Innét származott el Szabadi Edit, az Állami Operaház pri­­mabalerinája. Itt él a város­ban Makiári József tanszékve­zető főiskolai tanár, remekívű kórusvezető. De az is tény: Lehotka Gábor csaknem 10 éve nem adott Vácott nyilvá­nos hangversenyt, Szabadi Edit egyáltalán nem táncolt még a városban, annak elle­nére, hogy időnkénti fellépé­sekre mindkettőnek a lehető­ség biztosítva van. Eme kiemelteken kívül már kevesebbet tudunk azokról, akik korábban ehhez a zenei graduálékat megteremtették. A kiemelkedő teljesítmények­hez előzmények is kellettek! Gondolok itt a Bruckner-élet­­utat járt K. Pikéthy Tiborra, a kántortanítóból lett orgo­­násra és zeneszerzőre. Schaf­fer Klára hegedűoktatóra, több templomi kórus szerve­zőjére és kórusvezetőjére, Tóth Ilonkára, aki nemzedé­keket nevelt kitűnő zongorais­kolájával. De még náluk is kevesebbet tudunk Póhl Gyu­láról, aki a két világháború között a hadiárvák intézetében fúvós- és zenekari együttest szervezett és működtetett. Az emlékezés Póhl Gyulá­nál kíván időzni. 1938-ban a m. kir. 15. honvédgyalogezred zenekara Fogarassy József ro­­zettás zenekari tisztségviselő­vel áWományilag Vácott he­lyezkedett el. Térzenét és nemzeti ünnepeken katonain­dulókat játszott professzionista módön. Míg ők Vácra nem ér­keztek, mindezt a zenei szol­gálatot Póhl Gyula és hadiár­­va-együttese látta el. A kar­mester küllemével nem alakul át tamburmajorrá. a fúvós­együttes előtt lépdel, ütemre, tején a Bocskai- és a levente­­sapka között húzódó alkalmi­éi védi kátonasapkával, kissé hátralibbentve, toll. Póhl Gvu­­la szimfonikus zenekara elju­tott Beethoven V. szimfóniá­­jáhdk első tételéig. Ő adta az első kamaraestet Vácott, la­kásán. Bartók—Gluck-esltel, Makiári Józseffel, négvkezes-Zebegényben Időközi választás Időközi választást tartanak vasárnap Zebegényben. Mint már hírt adtunk róla, a meg­választása után néhány héttel lemondott a község polgármes­tere. Kemenczik István. E tisztet ideiglenesen Krebsz Fe­renc alpolgármester látta el, aki most maga is a polgár­mesterjelöltei; között kerül a listára, A másik jelölt Dobróti László, több évtizedet töltött az államigazgatás területén, je­lenleg nyugdíjas. Mindkét jelölt függetlenként indul. A település lakói egy szavazó­körben, a polgármesteri hiva­talban reggel 6-tól este 6-ig adhatják le voksukat. gyűlésen, amelyen önállósági törekvésünket kinyilvánítot­tuk, kifogásoltuk, hogy egye­sek jogtalanul vették fel a prémiumot a Penomahnál — vette át a szót Fördős Attila. — Akkor Mátyus Ferenc igaz­gató kijelentette, hogy ameny­­nyiben a vállalat vagy a gyár­egységek veszteségesek lesz­nek, ezt a prémiumot vissza kell fizetni. Mi úgy gondol­juk, hogy ha ez bekövetke­zik. az igazgatónak tartania kellene a szavát. — Igen, az önállóság... Ha jól számolom, öt hónap telt el szándékuk kinyilvánítása óta. öt hónap küszködés, s ahogy mesélik, nem éppen jó szán­dékú beavatkozásokkal... Mi­kor lesz döntés végre? — Ügy látszik, öt hónap nem volt elég a leváláshoz. Közben egy év alatt kilenc­­venen mentek el tőlünk, har­mincán éppen ez alatt az öt hónap alatt. Ilyen fizetések mellett a legjobb, legkereset­tebb szakmunkások nem tud­tak ellenállni a csábításoknak — mondta Pintér Sándor. — Levelek jönnek, levelek mennek — folytatta Fördős Attila —, a város polgármes­terének levelére maga a mi­niszter válaszolt, aki támogat­ta az önálló városi vágóhíd létrehozásának gondolatát, de azt is közölte, hogy előtte le kell folytatni a már megkez­dett vizsgálatot. Mi nem tud­juk, hogy mikor kezdtek vizs­gálatot, s pláne nem tudjuk, mikor fejezik be ... — T ellátj öt hónap után esetleg még öt hónapot ebben az átmeneti állapotban kell tölteniük? — Elhatározott szándékunk, hogy ha rövid időn belül nem lesz eredmény, mi is felkérünk szakértőket a leváláshoz szük­séges vizsgálat elvégzésére. — Más eszközük nincs? — Január tizedikén tiltako­zásul a minisztérium elé akar­tunk vonulni, és egy petíciót átadni a miniszternek. De er­ről hagytuk magunkat lebe­szélni: beláttuk, hogy ezzel egy megállíthatatlan lavinát indíthattunk volna el, s lehet, hogy perceken belül nem csak mi, háromszázan lettünk vol­na ott, a Kossuth téren. Borsó János Megszűnik a fellebbezés Esélyek és lehetőségek Még néhány hét és felelős­ségteljes döntés elé kerül szü­lő-gyermek egyaránt, mivel nagyon nehéz alig 14 éves kor­ban csalhatatlanul megítélni a helyes pályaválasztási irányt, a megfelelő életpá­lyát. A pályaválasztás gond­jait még tovább fokozza az, hogy demográfiai dagály vé­gén vagyunk, s az idén is rendkívül magas lesz a 8. osztályt végzettek száma, va­lamint ez évtől (minisztérium tájékoztatója alapján) meg­szűnik a fellebbezési lehető­ség, mely korábban 10-15 szá­zalék körül mozgott Az üzemek is egyre keve­sebb tanulót tudnak a tanmű­helyekben foglalkoztatni, hi­szen a szorító gazdasági kény­szerrel ez ellentétesen ható folyamat. (A munkaügyi mi­niszter legutóbb úgy nyilat­kozott; a szakmunkásképzés nem lehet szociális jótékony­kodás, csak annyi szakmun­kástanulót lehet képezni, amennyire az üzemek, válla­latok, intézmények igényt tar­tanak). A demográfiai „dagállyal” nem tud lépést tartani a kö­zépfokú intézményhálózat, va­lamint az előbb említett „friss” tényezők nyomására mást nem tud tenni, mint azt, hogy fo­kozottabban iktatják be a „szűrőket”, azaz a felvételi vizsgákat, a képességeket meg­állapító teszteket. Ez az át­lagos tudású tanulóknál (alat­tiról nem is beszélve) minden­képpen rontani fogja a beke­rülés esélyeit. Erre jó előre fel kell készülni! A veszély még két ponton is tetten érhető. A szülőt gyerme­ke iránti szeretete sok eset­ben elfogulttá teheti, ez a pá­lyaválasztás tekintetében ve­szélyes is lehet. Elég gyakori eset, hogy a szülő egyoldalú látásmódja következtében káprázat áldozata lesz, és gyermekének valamely jobb vagy átlagon felüli adottsá­gában máris „tehetséget” vél látni. Ennek nyomán a vélt tehetség részére különleges elbánást követelnek vagy ki­kövezett utat várnak el az élettől. A káprázatnak mindig valóságra ébredés a vége. Ez pedig már nemcsak a szü­lőknek kellemetlen, hanem olyan törést is okozhat, mely kedvezőtlenül hathat ki a gyermek további sorsára. A túlzott szülői értékelés­sel szemben másik elég gya­kori hiba a tanácstalanság. Egyesek rendkívüli adottsá­gok hiányában, vagy esetleg egyszerű „pályaéretlenség” esetén kilátástalannak látják a gyermek jövőjét. Ilyen esetek­ben kiváltképpen indokolt a pedagógus véleményét meg­hallgatni, vagy esetleg a pszi­chológus véleményét is kikérni. Teljes tanácstalanság esetén pedig venni kell a fáradságot és felkeresni a Pest Megyei Pedagógus Intézetben műkö­dő pályaválasztási tanácsadó szolgálatot. (Cím: PMPI 1117 Budapest, Karinthy F. u. 3.) Dr. Bartha Gyula iskolaigazgató Belűéhség? Azt hiszem, abúzusnak hívják a már-már vissza­élést jelentő beteges ra­gaszkodást valamihez. Le­het, hogy ez a kiirthatatlan vonzódás megnyilvánulhat a betű, az írott szó, az új­ságok, folyóiratok Iránt is. Ha erről nem rendelkezne még ismeretekkel az or­vostudomány, akkor na­gyon is itt lenne az ideje, hogy a kutatásokat ez irányban is folytassák. Ugyanis, a hét elején, egy ködös reggelen, eltűnt egy újságokkal, folyóiratokkal teli zsák. Gazdája nyitás előtt hiába kereste meg­szokott helyén. Szerencsére akadt nyomravezető — a nyomok pedig a MÉH-hez vezettek. Ott meg is került a csomag — pontosabban, nagyobbik része. A hétezer forint értékű sajtótermé­kekből mindössze ezer fo­rint értékű hiányzott. Semmi kétség, az abúzus az oka. Valaki vagy vala­kik, miután már képtele­nek megvásárolni az újsá­gokat, nem tudván ellenáll­ni a sajtótermékek iránti vonzódásnak, rávetették magukat a csomagra. S rö­vid idő alatt ezer forint ér tékűt fel is „habzsoltak”. Aki újságot árul, nyil ván „hivatalból” is szim­patizál az újságot, a betűt kedvelőkkel. Érthetően azonban, a mi árusunk nem volt boldog. —-no« Tizennégy forintos vonatjegy? Érdemi döntés nélkül Inkább csak információkban lettek gazdagabbak a gaz­dasági és városgazdálkodási bizottság tagjai legutóbbi ülésük után, ugyanis a napirendjükre felvett három kér­désben érdemi döntés nem született. Nem is nagyon szü­lethetett volna... Az első, a szociális és kari­tatív bizottsággal közös téma a „hajógyárban” kialakult válsághelyzet volt, s ebben még kérdéseikre sem kaphat­tak kimerítő választ a bizott­ságok tagjai, mivel a hajógyár (.konténergyár) vezetői csupán Tragor kajánsága % abdcrai történet Tragor könyvét, az Abderai történetek című íüzetecskét lapozgattam a minap. Mond­hatom, breviáriumom lett e mulattató szatíra, nem csak a valamikori, de a mai Vác tü­körképe. Mindenre találok példát és feleletet a negyvennyolc olda­lon. A butaságra és restségre csakúgy, mint a város őszinte szeretetére, mert nem epébe mártott tollal írt Tragor, ha­nem megértő mosollyal és el­nézéssel. Ügy, hogy önmagát sem emelte azok fölé, akik különböző pártcsatározásokkal töltötték idejüket, s nem „Ab­­dera” javára ... Nézzük csak az alábbi tör­ténetet 1 „ ... volt e jeles thrák vá­roskának egy még jelesebb szülötte, Paurosz (Pauer Imre, 1845—1930. Cs. L.), aki a fi­lozófiát tanulta és művelte. Magas tudományát az egész ország elismerte, és a hellén akadémia tagjának választot­ta ... mikor a derűs aggkor küszöbén köszvénytől iildöz­­tetve nyugalomba vonult, szo­morúan kellett tapasztalnia: nemo propheta in patria sua. (Senki sem próféta a maga. hazájában.) ... nem ezért volt. philosophus. hogy ez legke­vésbé is bántsa . . olyan feje­delmi módon gondoskodott polgártársainak szellemi szük­ségleteiről. hogy nekik aján­dékozta kincseket érő szülő­házát, hogy a kultúra emlék­tárgyait hordják benne ösz­­sze ... (Azóta is abban a ház­ban van a múzeum! Cs. L.) ... az abderiták erre a nemes cselekedetre elvállalták magu­kénak a nagy tudományit fér­fiút, díszpolgárul fogadták, és egy utcát is elneveztek róla ... nem az ő szülőházának utcáját adták neki, mert azt már egy másik pontifex parvulus (Gal­­csek György) elfoglalta, hanem elvették egy másik pontifex parvulus (Gasparek Kázmér) utcáját. .. mikor ezt a papi tes­tület megtudta, összegyülekez­tek, és nem engedték a másik pontifex utcáját sem, hanem kényszerítették a nomofülaxot (a polgármestert), hogy azt az utcát adják vissza ... a vitás kérdést a százak tanácsa elé vitték. Az agorán ádáz vita indult, de abderita szokás sze­rint csak azt a határozatot hozták, hogy másszor határoz­nak ...” Nos, ennyi a történet Pauer Imre utcájának eseményeiről. A százak tanácsa (az akkori képviselő-testület) kiérdemelte Tragor kaiánságát. . . Miért mondtam el mindezt? Azért, mert a hetven évvel ezelőtti krónika egy kicsit ránk is hajaz. Gondoljunk csak például . . . mire? például a Széchenyi utca sorsa fölötti „abderai” vitára. — csankó — a január 2-i dátummal elkül­dött meghívóból értesülhettek, hogy „napirendre kerültek” ... A gazdasági és városgazdál­kodási bizottság saját napi­rendjén szerepelt a helyi adók­ról megalkotott törvény alkal­mazásának lehetősége, ám a törvény szövege még nem állt rendelkezésre. így csak felté­telezésekbe bocsátkozhattak a bizottság tagjai, illetve össze­gezhették, mi az, amit már tud­ni lehet erről a törvényről. Abban azonban egyetértettek, hogy a helyi adókkal elsősor­ban a vállalkozókat, a gazda­sági tevékenységet végzőket kellene „megcélozni”, nem a lakosság bérből, fizetésből élő részét... A harmadik, mondhatnánk a fő téma a helyi autóbusz-köz­lekedés dijainak megállapítása, pontosabban, a Volánbusz váci üzemigazgatósága javas­latának megvitatása volt. Az üzemigazgatóság egy ár­táblázat-tervezetet is átadott a bizottságnak. Ennek lényege, hogy a helyi közlekedés me­netdíját 8 forintról 14-re, az egyvonalas bérlet árát 300 fo­rintra. az összvonalasét 420-ra kívánják emelni. Indoklásuk szerint ezek azok az árak, amelyek biztosítják a fedeze­tet a költségekre, az eszköz­­pótlásra és valamennyi tisztes­séges nyereséget is tartalmaz­nak. Ez 60 forint kilométerenkén­ti költséget jelent, a bizottság pedig csak 45 forintót tartana indokoltnak a saját számításai alapján. A nézetek nem köze­ledtek egymáshoz: a Volán­busz üzemigazgatóságának képviselői szerint a számított kilométerenkénti fajlagos ön­költség, az 58 forint 50 fölél? a jelenlegi struktúrában nem csökkenthető, a gazdasági bi­zottság szerint pedig ez elfo­gadhatatlan. Nem lehet megoldás a ve­gyes szolgáltatás sem, hiszen a vállalkozók nyilván a nyere­séges járatokat vennék át. A bizottság mindenképpen szükségesnek tartotta, hogy időt nyerjen, azzal a nem tit­kolt szándékkal, hogy más vállalkozókkal is tárgyaljon. Erre lehetősége van, a törvény a javaslat benyújtásától számí­tott 30 napig lehetőséget ad a döntésre. A képviselő-testület dönt majd természetesen ab­ban, hogy kér-e újabb infor­mációkat a Volánbusztól (hogy megalapozottabban dönthes­sen), s állást foglal abban is, hogy a bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyja-e a ta­nuló- és nyugdíjasbérletek új, 105 forintos árát. Ehhez állami támogatást kap a vállalat, mint ahogy visszatérítik számára az ingyen utazó 70 éven felüliek utaztatási költségét is. A Volánbusz—önkormányzat párbeszéd egyelőre megfenek­lett: az üzemigazgatóság sze­rint, ha veszteséges lenné a he­lyi közlekedés, nem folytat­hatnák ezt a tevékenységet, a képviselő-testület mellett mű­ködő bizottság véleménye vi­szont az, hogy ezt az árat nem lehet, nem tudják elfogadni. B. J. Menjünk moziba! ... és nézzünk például, ame­rikai filmeket. No nem azért, mert az USA-ban gyártják az igazi művészfilmcket, inkább tapasztalatszerzés céljából. Le­het, hogy Solt Ottilia képvise­lőnő is innen meríthette ötle­tét — neki feltűnt, másnak nemigen. Ugyanis, az amerikai filmek tekintélyes részében szerepel a mosoda — vagy inkább mosóhelyiség —, mint a társasági élet egyik fontos helyszíne. A filmek cselekmé­nye szempontjából talán kö­zömbös, hogy a háttérben dol­goznak a mosógépek, a mi szempontunkból viszont nem. Mint ismeretes, az automata mosógépek ára valahol 30 ezer forint körül lesz, s ha az átlag­­jövedelem nem emelkedik ez­zel arányosan, akkor bizony sok családnak csak álom ma­rad a korszerű mo«óautomata. Solt Ottilia szerint ezt az ál­mot el kell kergetni, hiszen itt van az amerikai példa. S ez a példa, szinte változtatás nélkül felhasználható nálunk is, akár falun, akár városon. Akár egy lakótömb, akár egy falu ön­­kormányzata vásárolhat nagy teljesítményű mosógépet, ki­kalkulálhatja, hogy mennyibe kerül egy adag ruha mosása — áram, víz, mosószer, amor­tizáció, a felügyelő és pénzt beszedő nyugdíjas vagy mun­kanélküli díjazása —, s máris egy egész falu hordhatja oda a mosnivaiót. Talán helyiség is akadna mindenhol — ha más nem, egy helyiség a községi óvodában vagy iskolában, ame­lyet délután, este úgysem hasz­nál senki... Amikor meghallottam a rá­dióban a javaslatát, elhatároz­tam. hogy újra elkezdek mo­ziba járni. S talán ez a kis ki­­kapcsolódás nem lenne haszon­talan az Önkormányzatok tag­jainak sern. fiatba merítünk újabb ötleteket? . .. — nos Akikre büszkék lehetünk Városunk és a zene

Next

/
Oldalképek
Tartalom