Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-12 / 291. szám
rrsr MK, YE 1990. DECEMBER 12., SZERDA Samir washingtoni tárgyalásai Nem kötnek alkut Két órán át tárgyalt kedden a Fehér Házban George Bush amerikai elnök és Jichak Samir izraeli kormányfő. A jelek szerint mindkét fél az ellentétek elsimítására törekszik, és az alapvető egyetértést hangsúlyozza: Samir igen jó és baráti tárgyalásokról beszélt a sajtó előtt, Izrael teljes támogatásáról biztosította Bush elnök politikáját az öböl térségében, míg amerikai részről közölték: tovább erősítik a két ország különleges viszonyát, és nem kötnek alkut Izrael rovására — mondotta Samir-, az Irakkal tervezett tárgyalásokra célozva. A miniszterelnök nem tért ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának várható határozatára, amelyben többek között megvédik a megszállt területeken élő palesztinokat, és közel-keleti békekonferenciát vesznek tervbe. A két kormány között az öbölválságban is jelentős, ellentétek vannak: Izrael szerint Irak támadó katonai potenciáljának megsemmisítése elengedhetetlen, és Tel-Avivban bizalmatlanul figyelik a kibontakozó tárgyalásos kompromisszumot — egyúttal Washington együttműködését a válságban arab országokkal. Ha Grúzia kilép az unióból A megnyirbált jogok Félő, hogy ismét felizzanak a nemzetiségi indulatok Grúziában, a Kaukázuson túli köztársasághoz tartozó Dél-Oszé- tiában. Grúzia Legfelsőbb Tanácsa kedden törvényt fogadott el, amely megszünteti a dél- oszét autonómiát. Dél-Oszétia 68 éven át élvezte az autonóm terület státusát Grúziában. A Tbilisziben meghozott döntés előzménye, hogy Chinvali- ban, az autonóm terület székhelyén kinyilvánították DélOszétia függetlenségét és állami szuverenitását, hangoztatva, hogy továbbra is a Szovjetunió részének tekintik magukat. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint az oszétok szeparatizmusát az új grúz parlament radikális nemzeti politikája váltotta ki, amelynek célja Grúzia kilépése a Szovjetunióból. Az őszét kisebbség úgy érzi, hogy ez a lépés a jövőben jogaik megnyirbálását eredményezné. Nem nulláról indul az önkormányzat Kék könyv a megyegyűlésnek A napokban országszerte befejezik működésüket a tanács- rendszer utolsó, még funkcionáló elemei, választott testületéi. Pest megyében december 14-re hívták össze az önkormányzat, a megyei közgyűlés alakuló ülését. A meghívólevél még az átmeneti állapotot tükrözi: fejlécén együtt szerepel a Pest Megyei Tanács V. B. és a Pest Megyei Közgyűlés előkészítő bizottsága. aláíróinak egyike pedig Balogh László, a búcsúzó tanácselnök. öt kérdeztük arról, hogyan történik az átadás-átvétel? Külföldi események egy mondatban Lengyelország hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó külügyminisztere kedden délután tárgyalóasztalhoz ült vendéglátójával, Jeszenszky Géza külügyminiszterrel. A Az albán diákok harmadik napja tartó tiltakozó megmozdulásai tegnap is folytatódtak. A A Szovjetunióból a szakemberek legvisszafogottabb becslései szerint is 2-3 millió ember akar véglegesen külföldre távozni. A A spanyol uralkodó meghívására hivatalos látogatásra kedden Madridba érkezett Václav Havel csehszlovák államfő. A Áldását és- jókívánságait küldte tegnap II. János Pál pápa Lech Walesa megválasztott lengyel államfőnek. A Franciaország jelentős segítséget nyújt Magyar- országnak a rendőrség átszervezéséhez, korszerűsítéséhez, az új közigazgatás kialakításához — erről írt alá megállapodást tegnap Párizsban Horváth Balázs és Pierre Joxe, a két ország belügyminisztere. A A jordán fővárosban, Ammanban kezdte meg közel-keleti körútját kedden Sadii Bendzsedid algériai elnök, hogy kísérletet tegyen az öböl menti válság arab közvetítés útján történő békés rendezésére. A Harmincötre emelkedett a halálos áldozatok száma a dél-afrikai Tokozában, ahol keddre virradóra fekete bőrűek rivális csoportjai csaptak ösz- sze. A Pekingben Jang-Sang-kun kínai államfő tegnap fogadta Fahd szaúdi király különmegbízottját, Abdul al-Aziz Altuna- jant, s kifejtette, a nemzetközi közösségnek továbbra is nvo- mást kell gyakorolnia Irakra, hogy kivonja csapatait Ku- vaitból. — Békésen, zökkenőmentesen. Lehetőségeink szerint igyekeztünk maximálisan segíteni az önkormányzatok létrejöttét, hiszen a lakosság érdeke is azt kívánta, hogy az utolsó napig működőképes legyen a tanácsi- és első naptól az önkormányzati rendszer. Az átmenetre kidolgoztunk egy szervezeti megoldást, amit aztán a Belügyminisztérium szakemberei olyan jónak találtak, hogy a többi megyének is javasolták. Lényege az a bizonyos előkészítő bizottság, amelynek tagjait a megyegyűlés már megválasztott képviselői delegáltak magúik közül. Az alakuló ülés minden napirendi pontjával kapcsolatban ki. tudják alakítani .ajánlásaikat, a megyei vb szakemberei pedig ebben igyekeznék segíteni. Ezzel a váltás mellett a szükséges folytonosságot is lehet biztosítani, azt, hogy az új önkormányzati szervek minél hamarabb át tudják venni az ügyek intézését. Méghozzá úgy, hogy — legalábbis, ami a szakszerűséget és a tempót illeti — a lakosságot lehetőleg ne érje veszteség. © Mit kell, vagy lehet egyáltalán átadni? — Ne tessék egy eszközleltárra gondolni! Ezt egyébként összeállítottuk, de nem ez a lényeg. Inkább a helyzet, a megoldandó gondok leírásáról, a folyamatban lévő ügyek összefoglalásáról van szó. Először is a szakapparátus szintjén. Amit lehet, azt az előadók, lezárják* december 14-ig, és az aktákat irattározzák. Azokról a feladatokról’ pedig, amelyek nem fejezhetők be addig, minden munkatárs összefoglalót készít az új vezetés számára. Tényleíró . és értékelő elemzést az egyedi, de az egész megyét érintő témákról is, szakterületenként. így a többi között az egészségügyi, a művelődési, az igazgatási, a műszaki és más osztályok vezetői. Végül a harmadik szinten egy megyei áttekintést adunk kézbe: a szó szoros értelmében, hiszen ezt a dokumentumot, a „kék könyvet” a megyegyűlés minden tagja megkapta még az alakuló ülés előtt. Az őszinte, az eredményeiket, de a gondokat egyaránt összefoglaló gyűjte- mény, grafikonokkal, táblázatokkal kiegészítve — reméljük — széles körű ismereteket nyújt a képviselőik számára. Nemcsak a megyegyűlésre készülhetnek fel belőle alaposan, hanem hosszabb távon is kézikönyvként használhatják. Az volt a célunk: lássák, hogy mit vesznek a vállukra, s ne kelljen évekig ismerkedéssel tölteni drága idejüket. Ajánlásokat az új önkormányzat számára persze nem teszünk, a jövőbeli teendőikről ugyanis már nekik kell dönteniük. © Kérem, szóljon tartalmilag is arról a helyzetről, amelyben a megyegyülés átveszi a stafétabotot. — A megyei intézmények helyzetét befolyásolja, hogy a hovatartozásuk még cseppfolyós, mert a feladatok átrendezésével nyilván lesz olyan művelődési, egészségügyi vagy szociális intézmény, ami a megyétől valamelyik települési önkormányzathoz kerül, vagy fordítva. Az mindenesetre tény, hogy szakmai színvonaluk általában jó, esetenként kiváló, legfeljebb egy-egy marad el a kívánalmaktól. Említhetnék példát bármely területről, de most csak az egészségügyről szólok. Á kórházak jelentős része új, korszerű, intézmény, a régi, a Semmelweis-kórház rekonstrukciója másfél évtizedig tartott. A megyei egészségügyben dolgozóknak sikerült országosan is kiemelkedő eredményeket elérniük. A tüdőgondozásban, a szemészetben, a daganatos betegségek gyógyításában, az alkoholbetegségben szenvedők talpra állításában hírnevet szerezték. Mindenki emlékezhet az országos viharra, amelyet a zsámbéki csecsemőotthon megszüntetése kavart. Mára már mindenki meggyőződött az inIIAVEL ELNÖK már nem egyszer bizonyította be, hogy a politikában és a diplomáciában is oly kiváló érzékkel, otthonosan mozog, mint alkotóként az irodalmi és színházi világban. Nemrég egy nyilatkozatában, amelyet az El Pais című spanyol lapnak adott, tömören és találóan úgy jellemezte a közép-kelet-európai térség helyzetét, hogy az itt található országok . mindegyikében már véget ért az első felvonás. Ezt — mint hangoztatta — egyfajta örömünnep- szerű hangulat jellemezte, amely természetes, következménye volt annak, hogy sikerült lebontani az egyeduralkodó rendszereket. A színművekben a második felvonás általában a konfliktusok kiteljesedésének ideje. Ekkor keletkeznek a szinte késhegyig kiéleződő összeütközések a drámákban, s a helyzet egyre kuszái- tabbá és látszólag teljesen reménytelenné válik a főhősök számára. Havel nem tagadhatta meg önmagát, amikor a második felvonások drámai kifejleteire célzott a közép-kelet-európai átalakulások politikai színpadain is. Feltétlenül igaza van, amikor interjújában megállapítja, hogy az „új típusú nemzeti öntudatkeresés, az új politikai berendezkedés és a gazdasági rendszer más formáinak kimunkálási időszakában” együtt jár egyfajta katasztrófahangulattal. Ez a válsággá' terhes második felvonás elhúzódik, s csak keserves módon, nem kevés áldozattal teremtődhet meg a feltétel a harmadik felvonás kezdetére, amelyet már nem a ^Jegyzet A DÖNTŐ MÁSODIK FEL válság, hanem a működőképes rendszer jellemez. Ez az elemzés jut az ember eszébe, amikor a világsajtóban megjelent hírmagyarázatokat olvassa térségünk napokban lezajlott három jelentős eseményéről, két szavazásról, és egy döntő, alkotmányos válsággal fenyegető parlamenti vita kezdetéről. Sok kommentátor nem véletlenül von. párhuzamot e három történés között, s kezdi a sort mindebben a csehszlovák parlament két házának együttes ülésén elhangzott Havel-beszéddel. Az elnök eddig legdrámaibb megnyilatkozásában azt fejtette ki, hogy a csehszlovák demokrácia és államiság került veszélybe, ha a testület döntésében nem a megfelelő utat választja. A plénum elölt az úgynevezett hatásköri törvénytervezet áll, vagyis az, hogyan osz- szák el a szövetségi kormány és a két — a cseh és szlovák — köztársaság jogait.- Ha érvényesülne az a nézet, amit a szlovák miniszterelnök és vele együtt sok magas pozsonyi közjogi személyiség képvisel, az állam szétzilálódna, és tulajdonképpen működésképtelenné válna. Hiszen ha mind Csehországban, mind Szlovákiában jogot formálnak arra, hogy a központi szövetségi törvényhozás döntéseit felülbírálják, s a helyi szinten való határozat elsődleges lenne, hogyan lehetne akkor egyáltalán kormányozni? Havel az elnöki hatáskör bővítését, alkotmánybíróság létrehozását javasolta, és azt, hogy iktassák törvénybe a népszavazás intézményét. Alkotmányos válságnak nevezik azt, ami most Csehszlovákiában történik, s ennek elmélyülésétől tartanak. Hasonlóképpen jellemzik a Szerbiában vasárnap lezajlott elnök- és parlamenti választások első fordulójának eredményeit, Bár sok mandátum sorsáról még a december 23-i második menetnek kell majd döntenie, az már világos, hogy a soknemzetiségű államban a szerbek jogaiért oly nagy hangerővel és keménységgel síkraszállt Milosevics, a JKSZ utódpártjának, a szocialistáknak vezetője lesz az elnök. A szerb tagköztársaság parlamentjében is, a második forduló eredményétől függetlenül, a december 9-i voksolás nyomán a szocialisták lesznek a meghatározók a törvényalkotásban. Milosevics és a szerb szocialisták eddig mereven ellenezték, hogy felülvizsgálják a jugoszláv szövetségi állam szerkezetét. A szerb tagköztársaság voksolói által megerősítve, nyilván ezután még inkább megkeményítik álláspontjukat. Hogy miért jelenti ez a polgárháborús veszély fokozódását ? Horvátországban és Szlavóniában, a korábbi választásokon, a polgári pártok kerültek többségbe a törvény- hozásokban, és ezek-jogot formálnak az össz-szövetségi parlament döntéseinek felülvizsgálatára, és csak rendkívül laza államszövetséget óhajtanak. A helyzet- tehát kiéleződik. HOGYAN KAPCSOLÓDIK ebbe a sorba a lengyelországi elnökválasztás? Ügy, hogy Walesa és Mazowiecki első fordulóbeli viszályának és az akkori eredmény következtében, lemondott a miniszterelnök, kabinetjével egyetemben. Walesának, az egykori gdanski villanyszerelőnek, a Szolidaritás Nobel-békedíjas vezéralakjának a vasárnapi választási fordulóban sikerült megszeretnie az általa oly hőn áhított köztársasági elnöki posztot. De, hogy egy korábban teljesen ismeretlen, csupán demagóg ígéreteket hangoztató, húsz évig az országtól távol élő lengyel— kanadai—perui ismeretlenre oly sokan szavaztak, az egykori legendás személyiséggel szemben, figyelmeztető jel a bizalom megrendülésére. Walesának nem lesz tehát könnyű feladata, hogy egyesítse a Szolidaritás megosztott erőit és olyan személyeket állítson támogatására. akik képesek arra, hogy átsegítsék az országot a második felvonáson, a harmadik, működőképesig, amikor már a demokrácia intézményei megfelelően funkcionálnak. Árkus István tézkedés helyességéről, az új módszer 'magasabb színvoanlá- ról. Külföldiek is érdeklődnek iránta. Az intézmények működése természetesen nem zavarmentes, nem veszélyek nélküli. Erre mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. A működés költsége, s azok forrásai — az év végéig, ha nagy erőfeszítések árán is, de biztosítottak. Az utóbbi hónapok áremelései azonban súlyos helyzet elé állítják az intézményeket, illetve az önkormányzatokat. Gondolok a energiaköltség, a közműd! j, gyógyszerárak változására, de arra is, hogy egyes régi, nagyon rossz állapotban lévő épületeink felújításra várnak. Ami a beruházások helyzetét illeti, amit 1990-re terveztünk, az csaknem száz százalékig elkészült, pénzügyileg is rendezett. Egyetlen nagyobb, áthúzódó teendő maradt: a Semmelweis-kórház kóhbonc- tanának kialakítása, de januárra ez is befejeződik, a költségek fedezete pedig szintén biztosított. Az OTP és a Számítástechnikai Információs Központ új épülete csaknem teljesen kész. Január közepén birtokba vehetik. f) Milyen a megye pénzügyi helyzete az átadás pillanatában? — Nagyon keményen fogtuk a pénzt, sokszor még munkatársaink is értetlenül álltak ,.skótos” magatartásunk előtt. Ennek eredménye, hogy nem lesz üres az új önkormányzat kasszája, annak ellenére sem, hogy bizonyos összegeket a központi költségvetés visszavont a megyétől. Ami fontos, hiteltartozásunk sincsen, így más megyékkel összehasonlítva kedvezőbb a helyzet. Elkötelezettségeink persze vannak, amelyeket még a régi kormányzattal együtt vállaltunk, és amelyeket megfelelő módon az új önkormányzatoknak is át .kellene vinnie a cél- támogatási rendszerbe. Ilyen a Nagymaros—Kismaros—Verőce régió csatornázása, amely nem maradhat csupán, mert a vízlépcső nem épül meg, valamint a Csepel-sziget és Ráckeve vízellátásának megoldása, rákapcsolásuk a fővárosi vízműre. © Ha összegeznie kellene az elmúlt öt évet, milyen eredménnyröl és milyen kudarcokról emlékezne meg? — A világ annyira megváltozott, hogy szinte nincs olyan mérce, amellyel pontosan lehetne mérni az eredményeket, a kudarcokat. A dolgok nem egyszerűen fehérek és feketék. Ugyanabban a kérdésben érhettünk el sikereket, mégis lehet, hogy nyomasztó maradt a helyzet. Sokat fejlődött például az egészséges ivóvízzel való ellátás, mégis maradt megoldatlan feladat. Leginkább a szándékunkat lehet mérni, azt, hogy milyen felfogásban dolgoztunk, módszerünket tekintve nyíltak, őszinték voltunk-e? Szándékuk szerint pedig a megye érdekeiért dolgozták a testület tagjai. Azt próbáltuk elérni, hogy az adott viszonyok között a hatékonyság és a demokrácia együtt érvényesüljön. Ahol ez talán a legjobban sikerült, az a gazdálkodás új rendjének bevezetéséért végzett munkánk. Kezdeményezői voltunk ugyanis az országos korszerűsítésnek, mert ebben láttuk Pest megye problémáinak megoldását is. A pénzek elosztása a majdnem egy éve már működő rend szerint ugyanis nyilvános, testületi döntésre épül. az egyes települések és régiók konkrét, mérhető jellemzőit — mindenekelőtt a lakosság számát, illetve a települések eltérő feladatait — veszi figyelembe, azaz normatív. Így nem a személyes kapcsolatokon. nem egyes vezetők ..jóindulatán” múlik, ki kap többet, ki kevesebbet. Persze ezzel csak az országos átlagtól való elmaradás növekedését tudtuk megállítani, maga az olló még nyitva marad, ha szárai tovább nem is távolodnak. Eredménynek tartom még, hogy növekedett a megyében lévő települések önállósága — a fölösleges lépcsőket ilehetősé- geinik szerint kiiktattuk, az úgynevezett kétszintű irányítást megteremtettük. © És mi nem sikerült? — Kudarcaink egyik nagy csoportja magából a tanácsrendszerből fakadt. Ez ugyanis — bármennyire különbözött az utóbbi idők tanácsrendszere az 50-es évekétől — túlélte önmagát. Az önkormányzati modell bevezetése egész egyszerűen szakmai szükségszerűséggé vált — nem véletlen, hogy a gondolat már jóval a rendszerváltás előtt felmerült, és a tanácsokban dolgozóik jó része is támogatta —, politikai elkötelezettségtől függetlenül. Minél inkább korszerűsödött a munka, annál világosabban kiderült, mekkora akadályt jelent a túlszabályozottság, milyen nagy mérvű a bürokrácia. Ez rontotta a lakossággal való kapcsolatot, elidegenedett szervezetté tette a tanácsokat. A testület tagjai is sokszor kifogásolták, hogy nemritkán formális döntésekre kényszerültek. Végül a különböző szintek hierarchikus függését sem tudtuk megszüntetni. A gondoik másik csoportja a lakosság ellátásának hiányosságaival függ össze. Minden valódi megoldatlan probléma, kielégítetlen jogos igény — legyen szó kultúráról, szociálpolitikáról, lakáskérdésről vagy az önkormányzatokra tartozó bármilyen témáról — egyben a mi kudarcunk is, függetlenül attól, hogy megtet- tünk-e a megoldás érdekében minden lehetséges lépést. Végül szólni kell arról, hogy néhány ügyben nem tudtunk elmozdulni a holtpontról, mert a változások kapcsán beleütköztünk a „kivárásos" taktikába. Ilyen a fovarossafl. való kapcsolat nagy problémakörén belüli — a sikeres oktatási és egészségügyi együttműködés mellett — a víz- és csatornamű-fejlesztés. valamint a ház- tartásihulladék-elhelyezés. a környezetvédelem súlyos gondja. Ezekben most kellett volna több bátor és újszerű döntést hözni, de az élőbb éhfüítétt ck miatt ezt már nem sikerült elérni. Talán Demszky úrékkal jobban boldogul maid az új megyei önkormányzat. © A tanácsrendszer megszűnése kapcsán eddig elsősorban községekből és városokból értesültünk olyan szándékokról, hogy az új helyi önkormányzat le kívánja cserélni a szakapparátust. ön hogy látja, milyen személyi állományt hagynak örökül a megyei közigazgatásban? — A megyei intézmények többségében már megválasztották az új vezetőket, ezek már legitimnek tekinthető tisztségviselők, különösebb gondról nem lehet szó. A megyei tanács apparátusában az elmúlt időszakban jó néhány korszerűsítést hajtottunk végre, az apparátus többször esett át rostáláson. 1989 első felében pedig az egész szervezetet átalakítottuk. Kevesebb lett a vezető, csőikként az összlétszám is. Jelenleg 271-en dolgoznak itt. A szakmai színvonalra jellemző, hogy minden érdemi ügyintéző felsőfokú végzettségű, sőt, jó néhány többdiplomás is van közöttük. Ezért is sajnálom, hogy az utóbbi két évben nőtt a fluktuáció, összességében azzal, hogy az ígérgetések ellenére is bizonytalannak érzik helyzetüket. Abban bízom, hogv az új önkormányzat megőrzi ami átvehető. Értékeli azt a magas sz'ntű munkát, amiről ők maguk is meggyőződhettek az utóbbi időben. Hiszen tapasztalhatták az aooarátus felkészültségét például a néoesség- nyilvántartás korszerűsítése, az egymást követő választások lebonyolítása során. Reménykedem. hogy a megalakuló megyei önkormánvzat megnyugtatja a most ideges, kétségekkel küszködő szakembereket, hiszen többségükre minden bizonnyal szükség lesz a közigazgatásban. Még akkor is. ha a feladatok átszervezésével e®vütt beosztásuk, munkakörük esetleg változni fog. Ezek az emberek képzettek, értik és ismerik a megyét, belenőttek a szolgálatba — vétek lenne veszni hagyni est a nagy szellemi kapacitást. B. A.
