Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-12 / 291. szám

rrsr MK, YE 1990. DECEMBER 12., SZERDA Samir washingtoni tárgyalásai Nem kötnek alkut Két órán át tárgyalt ked­den a Fehér Házban George Bush amerikai elnök és Jichak Samir izraeli kormányfő. A jelek szerint mindkét fél az ellentétek elsimítására törek­szik, és az alapvető egyetér­tést hangsúlyozza: Samir igen jó és baráti tárgyalásokról be­szélt a sajtó előtt, Izrael teljes támogatásáról biztosította Bush elnök poli­tikáját az öböl térségében, míg amerikai részről közölték: tovább erősítik a két ország különleges viszonyát, és nem kötnek alkut Izrael rovására — mondotta Samir-, az Irakkal tervezett tárgyalásokra céloz­va. A miniszterelnök nem tért ki az ENSZ Biztonsági Taná­csának várható határozatára, amelyben többek között meg­védik a megszállt területeken élő palesztinokat, és közel-ke­leti békekonferenciát vesznek tervbe. A két kormány kö­zött az öbölválságban is je­lentős, ellentétek vannak: Iz­rael szerint Irak támadó kato­nai potenciáljának megsem­misítése elengedhetetlen, és Tel-Avivban bizalmatlanul fi­gyelik a kibontakozó tárgyalá­sos kompromisszumot — egy­úttal Washington együttműkö­dését a válságban arab orszá­gokkal. Ha Grúzia kilép az unióból A megnyirbált jogok Félő, hogy ismét felizzanak a nemzetiségi indulatok Grú­ziában, a Kaukázuson túli köz­társasághoz tartozó Dél-Oszé- tiában. Grúzia Legfelsőbb Ta­nácsa kedden törvényt fogadott el, amely megszünteti a dél- oszét autonómiát. Dél-Oszétia 68 éven át élvezte az autonóm terület státusát Grúziában. A Tbilisziben meghozott dön­tés előzménye, hogy Chinvali- ban, az autonóm terület szék­helyén kinyilvánították Dél­Oszétia függetlenségét és álla­mi szuverenitását, hangoztatva, hogy továbbra is a Szovjetunió részének tekintik magukat. A TASZSZ hírügynökség jelen­tése szerint az oszétok szepa­ratizmusát az új grúz parla­ment radikális nemzeti politi­kája váltotta ki, amelynek cél­ja Grúzia kilépése a Szovjet­unióból. Az őszét kisebbség úgy érzi, hogy ez a lépés a jö­vőben jogaik megnyirbálását eredményezné. Nem nulláról indul az önkormányzat Kék könyv a megyegyűlésnek A napokban országszerte befejezik működésüket a tanács- rendszer utolsó, még funkcionáló elemei, választott testületéi. Pest megyében december 14-re hívták össze az önkormány­zat, a megyei közgyűlés alakuló ülését. A meghívólevél még az átmeneti állapotot tükrözi: fejlécén együtt szerepel a Pest Me­gyei Tanács V. B. és a Pest Megyei Közgyűlés előkészítő bi­zottsága. aláíróinak egyike pedig Balogh László, a búcsúzó ta­nácselnök. öt kérdeztük arról, hogyan történik az átadás-át­vétel? Külföldi események egy mondatban Lengyelország hivatalos látogatáson Magyarországon tartóz­kodó külügyminisztere kedden délután tárgyalóasztalhoz ült vendéglátójával, Jeszenszky Géza külügyminiszterrel. A Az albán diákok harmadik napja tartó tiltakozó megmozdulásai tegnap is folytatódtak. A A Szovjetunióból a szakemberek legvisszafogottabb becslései szerint is 2-3 millió ember akar véglegesen külföldre távozni. A A spanyol uralkodó meghí­vására hivatalos látogatásra kedden Madridba érkezett Václav Havel csehszlovák államfő. A Áldását és- jókívánságait küldte tegnap II. János Pál pápa Lech Walesa megválasztott lengyel államfőnek. A Franciaország jelentős segítséget nyújt Magyar- országnak a rendőrség átszervezéséhez, korszerűsítéséhez, az új közigazgatás kialakításához — erről írt alá megállapodást tegnap Párizsban Horváth Balázs és Pierre Joxe, a két ország belügyminisztere. A A jordán fővárosban, Ammanban kezdte meg közel-keleti körútját kedden Sadii Bendzsedid algériai elnök, hogy kísérletet tegyen az öböl menti válság arab köz­vetítés útján történő békés rendezésére. A Harmincötre emel­kedett a halálos áldozatok száma a dél-afrikai Tokozában, ahol keddre virradóra fekete bőrűek rivális csoportjai csaptak ösz- sze. A Pekingben Jang-Sang-kun kínai államfő tegnap fogadta Fahd szaúdi király különmegbízottját, Abdul al-Aziz Altuna- jant, s kifejtette, a nemzetközi közösségnek továbbra is nvo- mást kell gyakorolnia Irakra, hogy kivonja csapatait Ku- vaitból. — Békésen, zökkenőmente­sen. Lehetőségeink szerint igyekeztünk maximálisan se­gíteni az önkormányzatok lét­rejöttét, hiszen a lakosság ér­deke is azt kívánta, hogy az utolsó napig működőképes le­gyen a tanácsi- és első naptól az önkormányzati rendszer. Az átmenetre kidolgoztunk egy szervezeti megoldást, amit az­tán a Belügyminisztérium szakemberei olyan jónak ta­láltak, hogy a többi megyének is javasolták. Lényege az a bi­zonyos előkészítő bizottság, amelynek tagjait a megyegyű­lés már megválasztott képvise­lői delegáltak magúik közül. Az alakuló ülés minden napirendi pontjával kapcsolatban ki. tud­ják alakítani .ajánlásaikat, a megyei vb szakemberei pedig ebben igyekeznék segíteni. Ez­zel a váltás mellett a szükséges folytonosságot is lehet biztosí­tani, azt, hogy az új önkor­mányzati szervek minél hama­rabb át tudják venni az ügyek intézését. Méghozzá úgy, hogy — legalábbis, ami a szakszerű­séget és a tempót illeti — a la­kosságot lehetőleg ne érje veszteség. © Mit kell, vagy lehet egyáltalán átadni? — Ne tessék egy eszközlel­tárra gondolni! Ezt egyébként összeállítottuk, de nem ez a lé­nyeg. Inkább a helyzet, a meg­oldandó gondok leírásáról, a folyamatban lévő ügyek össze­foglalásáról van szó. Először is a szakapparátus szintjén. Amit lehet, azt az előadók, lezárják* december 14-ig, és az aktákat irattározzák. Azokról a felada­tokról’ pedig, amelyek nem fe­jezhetők be addig, minden munkatárs összefoglalót készít az új vezetés számára. Tény­leíró . és értékelő elemzést az egyedi, de az egész megyét érintő témákról is, szakterüle­tenként. így a többi között az egészségügyi, a művelődési, az igazgatási, a műszaki és más osztályok vezetői. Végül a har­madik szinten egy megyei át­tekintést adunk kézbe: a szó szoros értelmében, hiszen ezt a dokumentumot, a „kék köny­vet” a megyegyűlés minden tagja megkapta még az alaku­ló ülés előtt. Az őszinte, az eredményeiket, de a gondokat egyaránt összefoglaló gyűjte- mény, grafikonokkal, tábláza­tokkal kiegészítve — remél­jük — széles körű ismereteket nyújt a képviselőik számára. Nemcsak a megyegyűlésre ké­szülhetnek fel belőle alaposan, hanem hosszabb távon is ké­zikönyvként használhatják. Az volt a célunk: lássák, hogy mit vesznek a vállukra, s ne kell­jen évekig ismerkedéssel töl­teni drága idejüket. Ajánláso­kat az új önkormányzat szá­mára persze nem teszünk, a jö­vőbeli teendőikről ugyanis már nekik kell dönteniük. © Kérem, szóljon tartal­milag is arról a helyzetről, amelyben a megyegyülés át­veszi a stafétabotot. — A megyei intézmények helyzetét befolyásolja, hogy a hovatartozásuk még cseppfo­lyós, mert a feladatok átrende­zésével nyilván lesz olyan mű­velődési, egészségügyi vagy szociális intézmény, ami a me­gyétől valamelyik települési önkormányzathoz kerül, vagy fordítva. Az mindenesetre tény, hogy szakmai színvona­luk általában jó, esetenként ki­váló, legfeljebb egy-egy marad el a kívánalmaktól. Említhet­nék példát bármely területről, de most csak az egészségügy­ről szólok. Á kórházak jelentős része új, korszerű, intézmény, a régi, a Semmelweis-kórház rekonst­rukciója másfél évtizedig tar­tott. A megyei egészségügyben dolgozóknak sikerült országo­san is kiemelkedő eredménye­ket elérniük. A tüdőgondozás­ban, a szemészetben, a daga­natos betegségek gyógyításá­ban, az alkoholbetegségben szenvedők talpra állításában hírnevet szerezték. Mindenki emlékezhet az or­szágos viharra, amelyet a zsámbéki csecsemőotthon meg­szüntetése kavart. Mára már mindenki meggyőződött az in­IIAVEL ELNÖK már nem egyszer bizonyította be, hogy a politikában és a diplomáciá­ban is oly kiváló érzékkel, ott­honosan mozog, mint alkotó­ként az irodalmi és színházi világban. Nemrég egy nyilat­kozatában, amelyet az El Pais című spanyol lapnak adott, tö­mören és találóan úgy jelle­mezte a közép-kelet-európai térség helyzetét, hogy az itt található országok . mindegyi­kében már véget ért az első felvonás. Ezt — mint hangoz­tatta — egyfajta örömünnep- szerű hangulat jellemezte, amely természetes, következ­ménye volt annak, hogy sike­rült lebontani az egyeduralko­dó rendszereket. A színművek­ben a második felvonás álta­lában a konfliktusok kiteljese­désének ideje. Ekkor keletkez­nek a szinte késhegyig kiéle­ződő összeütközések a drámák­ban, s a helyzet egyre kuszái- tabbá és látszólag teljesen re­ménytelenné válik a főhősök számára. Havel nem tagad­hatta meg önmagát, amikor a második felvonások drámai kifejleteire célzott a közép-ke­let-európai átalakulások poli­tikai színpadain is. Feltétlenül igaza van, amikor interjújá­ban megállapítja, hogy az „új típusú nemzeti öntudatkere­sés, az új politikai berendez­kedés és a gazdasági rendszer más formáinak kimunkálási időszakában” együtt jár egy­fajta katasztrófahangulattal. Ez a válsággá' terhes második felvonás elhúzódik, s csak ke­serves módon, nem kevés ál­dozattal teremtődhet meg a feltétel a harmadik felvonás kezdetére, amelyet már nem a ^Jegyzet A DÖNTŐ MÁSODIK FEL válság, hanem a működőképes rendszer jellemez. Ez az elemzés jut az ember eszébe, amikor a világsajtó­ban megjelent hírmagyaráza­tokat olvassa térségünk na­pokban lezajlott három jelen­tős eseményéről, két szavazás­ról, és egy döntő, alkotmányos válsággal fenyegető parlamen­ti vita kezdetéről. Sok kom­mentátor nem véletlenül von. párhuzamot e három történés között, s kezdi a sort mind­ebben a csehszlovák parlament két házának együttes ülésén elhangzott Havel-beszéddel. Az elnök eddig legdrámaibb meg­nyilatkozásában azt fejtette ki, hogy a csehszlovák demokrá­cia és államiság került veszély­be, ha a testület döntésében nem a megfelelő utat választ­ja. A plénum elölt az úgyne­vezett hatásköri törvényterve­zet áll, vagyis az, hogyan osz- szák el a szövetségi kormány és a két — a cseh és szlovák — köztársaság jogait.- Ha ér­vényesülne az a nézet, amit a szlovák miniszterelnök és ve­le együtt sok magas pozsonyi közjogi személyiség képvisel, az állam szétzilálódna, és tu­lajdonképpen működésképte­lenné válna. Hiszen ha mind Csehországban, mind Szlová­kiában jogot formálnak arra, hogy a központi szövetségi tör­vényhozás döntéseit felülbí­rálják, s a helyi szinten való határozat elsődleges lenne, ho­gyan lehetne akkor egyálta­lán kormányozni? Havel az el­nöki hatáskör bővítését, alkot­mánybíróság létrehozását ja­vasolta, és azt, hogy iktassák törvénybe a népszavazás in­tézményét. Alkotmányos válságnak ne­vezik azt, ami most Csehszlo­vákiában történik, s ennek el­mélyülésétől tartanak. Hason­lóképpen jellemzik a Szerbiá­ban vasárnap lezajlott elnök- és parlamenti választások első fordulójának eredményeit, Bár sok mandátum sorsáról még a december 23-i második menet­nek kell majd döntenie, az már világos, hogy a soknemzetisé­gű államban a szerbek jogaiért oly nagy hangerővel és ke­ménységgel síkraszállt Milo­sevics, a JKSZ utódpártjának, a szocialistáknak vezetője lesz az elnök. A szerb tagköztár­saság parlamentjében is, a má­sodik forduló eredményétől függetlenül, a december 9-i voksolás nyomán a szocialisták lesznek a meghatározók a tör­vényalkotásban. Milosevics és a szerb szo­cialisták eddig mereven elle­nezték, hogy felülvizsgálják a jugoszláv szövetségi állam szerkezetét. A szerb tagköz­társaság voksolói által meg­erősítve, nyilván ezután még inkább megkeményítik állás­pontjukat. Hogy miért jelenti ez a polgárháborús veszély fo­kozódását ? Horvátországban és Szlavóniában, a korábbi vá­lasztásokon, a polgári pártok kerültek többségbe a törvény- hozásokban, és ezek-jogot for­málnak az össz-szövetségi par­lament döntéseinek felülvizs­gálatára, és csak rendkívül la­za államszövetséget óhajtanak. A helyzet- tehát kiéleződik. HOGYAN KAPCSOLÓDIK ebbe a sorba a lengyelországi elnökválasztás? Ügy, hogy Walesa és Mazowiecki első for­dulóbeli viszályának és az ak­kori eredmény következtében, lemondott a miniszterelnök, kabinetjével egyetemben. Wa­lesának, az egykori gdanski villanyszerelőnek, a Szolidari­tás Nobel-békedíjas vezéralak­jának a vasárnapi választási fordulóban sikerült megszeret­nie az általa oly hőn áhított köztársasági elnöki posztot. De, hogy egy korábban teljesen is­meretlen, csupán demagóg ígé­reteket hangoztató, húsz évig az országtól távol élő lengyel— kanadai—perui ismeretlenre oly sokan szavaztak, az egy­kori legendás személyiséggel szemben, figyelmeztető jel a bi­zalom megrendülésére. Wale­sának nem lesz tehát könnyű feladata, hogy egyesítse a Szo­lidaritás megosztott erőit és olyan személyeket állítson tá­mogatására. akik képesek ar­ra, hogy átsegítsék az orszá­got a második felvonáson, a harmadik, működőképesig, amikor már a demokrácia in­tézményei megfelelően funk­cionálnak. Árkus István tézkedés helyességéről, az új módszer 'magasabb színvoanlá- ról. Külföldiek is érdeklődnek iránta. Az intézmények működése természetesen nem zavarmen­tes, nem veszélyek nélküli. Er­re mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. A működés költsé­ge, s azok forrásai — az év végéig, ha nagy erőfeszítések árán is, de biztosítottak. Az utóbbi hónapok áremelései azonban súlyos helyzet elé ál­lítják az intézményeket, illet­ve az önkormányzatokat. Gon­dolok a energiaköltség, a köz­műd! j, gyógyszerárak változá­sára, de arra is, hogy egyes ré­gi, nagyon rossz állapotban lé­vő épületeink felújításra vár­nak. Ami a beruházások helyze­tét illeti, amit 1990-re tervez­tünk, az csaknem száz száza­lékig elkészült, pénzügyileg is rendezett. Egyetlen nagyobb, áthúzódó teendő maradt: a Semmelweis-kórház kóhbonc- tanának kialakítása, de január­ra ez is befejeződik, a költsé­gek fedezete pedig szintén biz­tosított. Az OTP és a Számítástechni­kai Információs Központ új épülete csaknem teljesen kész. Január közepén birtokba vehe­tik. f) Milyen a megye pénz­ügyi helyzete az átadás pil­lanatában? — Nagyon keményen fogtuk a pénzt, sokszor még munka­társaink is értetlenül álltak ,.skótos” magatartásunk előtt. Ennek eredménye, hogy nem lesz üres az új önkormányzat kasszája, annak ellenére sem, hogy bizonyos összegeket a központi költségvetés vissza­vont a megyétől. Ami fontos, hiteltartozásunk sincsen, így más megyékkel összehasonlít­va kedvezőbb a helyzet. Elkötelezettségeink persze vannak, amelyeket még a régi kormányzattal együtt vállal­tunk, és amelyeket megfelelő módon az új önkormányzatok­nak is át .kellene vinnie a cél- támogatási rendszerbe. Ilyen a Nagymaros—Kismaros—Verő­ce régió csatornázása, amely nem maradhat csupán, mert a vízlépcső nem épül meg, vala­mint a Csepel-sziget és Rácke­ve vízellátásának megoldása, rákapcsolásuk a fővárosi víz­műre. © Ha összegeznie kellene az elmúlt öt évet, milyen eredménnyröl és milyen ku­darcokról emlékezne meg? — A világ annyira megvál­tozott, hogy szinte nincs olyan mérce, amellyel pontosan le­hetne mérni az eredményeket, a kudarcokat. A dolgok nem egyszerűen fehérek és feketék. Ugyanabban a kérdésben ér­hettünk el sikereket, mégis le­het, hogy nyomasztó maradt a helyzet. Sokat fejlődött például az egészséges ivóvízzel való el­látás, mégis maradt megoldat­lan feladat. Leginkább a szán­dékunkat lehet mérni, azt, hogy milyen felfogásban dol­goztunk, módszerünket tekint­ve nyíltak, őszinték voltunk-e? Szándékuk szerint pedig a me­gye érdekeiért dolgozták a tes­tület tagjai. Azt próbáltuk el­érni, hogy az adott viszonyok között a hatékonyság és a de­mokrácia együtt érvényesüljön. Ahol ez talán a legjobban si­került, az a gazdálkodás új rendjének bevezetéséért vég­zett munkánk. Kezdeményezői voltunk ugyanis az országos korszerű­sítésnek, mert ebben láttuk Pest megye problémáinak megoldását is. A pénzek elosz­tása a majdnem egy éve már működő rend szerint ugyanis nyilvános, testületi döntésre épül. az egyes települések és régiók konkrét, mérhető jel­lemzőit — mindenekelőtt a la­kosság számát, illetve a tele­pülések eltérő feladatait — ve­szi figyelembe, azaz normatív. Így nem a személyes kapcso­latokon. nem egyes vezetők ..jóindulatán” múlik, ki kap többet, ki kevesebbet. Persze ezzel csak az országos átlagtól való elmaradás növekedését tudtuk megállítani, maga az olló még nyitva marad, ha szá­rai tovább nem is távolodnak. Eredménynek tartom még, hogy növekedett a megyében lévő települések önállósága — a fölösleges lépcsőket ilehetősé- geinik szerint kiiktattuk, az úgynevezett kétszintű irányí­tást megteremtettük. © És mi nem sikerült? — Kudarcaink egyik nagy csoportja magából a tanács­rendszerből fakadt. Ez ugyanis — bármennyire különbözött az utóbbi idők tanácsrendszere az 50-es évekétől — túlélte ön­magát. Az önkormányzati mo­dell bevezetése egész egysze­rűen szakmai szükségszerű­séggé vált — nem véletlen, hogy a gondolat már jóval a rendszerváltás előtt felmerült, és a tanácsokban dolgozóik jó része is támogatta —, politikai elkötelezettségtől függetlenül. Minél inkább korszerűsödött a munka, annál világosabban kiderült, mekkora akadályt je­lent a túlszabályozottság, mi­lyen nagy mérvű a bürokrácia. Ez rontotta a lakossággal való kapcsolatot, elidegenedett szer­vezetté tette a tanácsokat. A testület tagjai is sokszor kifo­gásolták, hogy nemritkán for­mális döntésekre kényszerül­tek. Végül a különböző szintek hierarchikus függését sem tud­tuk megszüntetni. A gondoik másik csoportja a lakosság ellátásának hiányos­ságaival függ össze. Minden valódi megoldatlan probléma, kielégítetlen jogos igény — legyen szó kultúráról, szociál­politikáról, lakáskérdésről vagy az önkormányzatokra tartozó bármilyen témáról — egyben a mi kudarcunk is, függetlenül attól, hogy megtet- tünk-e a megoldás érdekében minden lehetséges lépést. Végül szólni kell arról, hogy néhány ügyben nem tudtunk elmozdulni a holtpontról, mert a változások kapcsán beleüt­köztünk a „kivárásos" taktiká­ba. Ilyen a fovarossafl. való kapcsolat nagy problémakörén belüli — a sikeres oktatási és egészségügyi együttműködés mellett — a víz- és csatorna­mű-fejlesztés. valamint a ház- tartásihulladék-elhelyezés. a környezetvédelem súlyos gond­ja. Ezekben most kellett volna több bátor és újszerű döntést hözni, de az élőbb éhfüítétt ck miatt ezt már nem sikerült el­érni. Talán Demszky úrékkal jobban boldogul maid az új megyei önkormányzat. © A tanácsrendszer megszűnése kapcsán eddig elsősorban községekből és városokból értesültünk olyan szándékokról, hogy az új helyi önkormányzat le kívánja cserélni a szakap­parátust. ön hogy látja, mi­lyen személyi állományt hagynak örökül a megyei közigazgatásban? — A megyei intézmények többségében már megválasz­tották az új vezetőket, ezek már legitimnek tekinthető tisztségviselők, különösebb gondról nem lehet szó. A megyei tanács apparátu­sában az elmúlt időszakban jó néhány korszerűsítést hajtot­tunk végre, az apparátus több­ször esett át rostáláson. 1989 első felében pedig az egész szervezetet átalakítottuk. Ke­vesebb lett a vezető, csőikként az összlétszám is. Jelenleg 271-en dolgoznak itt. A szak­mai színvonalra jellemző, hogy minden érdemi ügyintéző fel­sőfokú végzettségű, sőt, jó né­hány többdiplomás is van kö­zöttük. Ezért is sajnálom, hogy az utóbbi két évben nőtt a fluktuáció, összességében azzal, hogy az ígérgetések ellenére is bizonytalannak érzik helyzetü­ket. Abban bízom, hogv az új önkormányzat megőrzi ami átvehető. Értékeli azt a magas sz'ntű munkát, amiről ők ma­guk is meggyőződhettek az utóbbi időben. Hiszen tapasz­talhatták az aooarátus felké­szültségét például a néoesség- nyilvántartás korszerűsítése, az egymást követő választások le­bonyolítása során. Reményke­dem. hogy a megalakuló me­gyei önkormánvzat megnyug­tatja a most ideges, kétségek­kel küszködő szakembereket, hiszen többségükre minden bi­zonnyal szükség lesz a közigaz­gatásban. Még akkor is. ha a feladatok átszervezésével e®vütt beosztásuk, munkakö­rük esetleg változni fog. Ezek az emberek képzettek, értik és ismerik a megyét, belenőttek a szolgálatba — vétek lenne veszni hagyni est a nagy szel­lemi kapacitást. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom