Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-10 / 289. szám
1990. DECEMBER 10. HÉTFŐ 3 „Felelősség terheli a kormányt azért, mert tehetetlenül sodródik az eseményekkel. Felelősség terheli a Parlamentet, mert frakciózással megcsúfolja a népképviselet elvét, fél év alatt — a címerről és az 1956- os forradalomról szólót kivéve — egyetlen valós törvényt sem alkotott.” Mindezt a Magyarok Nemzeti Szövetsége és a Keresztény Nemzeti Unió által rendezett Nemzeti Fórumon vasárnap elfogadott nyilatkozat tartalmazza. A dokumentumot Romhányi László, az MNSZ elnökségi tagja sajtótájékoztatón ismertette. A tanácskozáson elhangzott véleményeket összegezve a nyilatkozat szerkesztői úgy ítélték meg: felelősség terheli a köztársasági elnököt is, mert nincs annyi erkölcsi ereje, hogy feloszlassa a Parlamentet és a kormányt; Antall József helyett más személyt bízzon meg a kormányalakítással. A nyilatkozatban rögzítették azt az igényt, hogy ügyvezető, nemzeti kormányt állítsanak fel, majd 1991 első felében írják ki a valóban szabad magyar választásokat. Szombattól Újpestig jár a metró Szuperbiztonság és időnyereség (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes, az ország gazdasági nehézségei miatt az elmúlt években a metróberuházás lelassult, az eredeti határidőkhöz képest bizony nagyon nagy a késés. Ugyanakkor dicsérendő, hogy az elkészült munkák átadása folyamatos. Hetekkel ezelőtt megnyitották a hatpályás Váci utat, most átadják a metrót, ugyanakkor az aluljárók, az állomások környékének rendbetételére még a következő hónapokban kerül sor. Bizonyára örömmel fogadják a bejárók a hírt, az állomások körül parkolók készültek, így még az is taikarékoskodhat a drága benzinnel, aiki gyakran jár autón Pestre. Ábrahám Gyula, a Metró- ber igazgatója munkatársunknak elmondta, az új szakasz építésekor figyelembe vették az eddigi tapasztalatokat: a lejáratok tágasak, az automatikus vonatvezető rendszert már eleve kiépítették a pályába, így joggal elmondható, az újpesti metró szuperbiztonságos. Mint képeink is tanúsítják, az új állomások egyszerűek és tetszetősek, minden állomás saját, jellemző színárnyalatot kapott. (Képeinken a Forgách utcai állomás.) Va. Ê. Elavult központok, öreg kát dák Nem kapcsol csak dab! Lassan már hozzászoktunk ahhoz, hogy a telefonkészülékek mellett csak várunk. Vonalra. Bosszantó, ha az embernek a tizedik, sőt — sokszor — a huszadik tárcsázás után sem sikerül telefonálnia. Mindegy, ha a fővárosba vagy vidékre telefonálunk, a hívás ki se cseng, vagy mellékapcsol. De a legkellemetlenebb, ha. a többszöri tárcsázás után, a vonal túlsó végén megszólal egy dallam vagy egy géphang, és közli velünk, hogy a hívott szám nem hívható, megváltozott, hívjuk a tudakozót. Sőt igazán akkor leszünk tanácstalanok, ha egy vidéki híváskor a hibátlan tárcsázás után közük velünk, hogy a budapesti számok megváltoztak^). — Nem tagadjuk, hogy technikánk elöregedett — kezdte tájékoztatóját Purger Imre, aki egy hónappal ezelőtt, pályázat útján lett a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság vezetője. Az öreg kábelhálózat, a régi, elavult központok idős koruk ellenére még mindig működnek, ha nem is hibátlanul. Ennek következménye, hogy rettentően telítettek a vonalak, sok a félrekapcsolás, a műszaki hiba. Most bizonyára azt várják, hogy magyarázatot adjak és valami biztatót mondjak. Tény, hogy rövid időn belül változtatni szeretnénk. Az elkövetkezendő években, a mai kor technikai következményeinek megjelelő, tárolt programvezérlésű főközpontot építünk, és korszerű, digitális vonalú összeköttetéseket alakítunk ki. Ezután sokkal könnyebb és gyorsabb lesz a telefonálás. — A tervek ígéretesek, de miből tudják ezt megvalósítani akkor, amikor az ország pénztárcája egyre laposabb? — kérdeztük Purger Imrét. — A vállalat vezetése három forrással számol. Egyrészt saját gazdálkodásunkat szeretnénk megszigorítani, másrészt pedig hazai és külföldi hiteleket várunk. Ha értesüléseink nem csalnak, akkor Nyugatról akár 250 milliót kaphatunk ilyen célokra. Továbbá az sem titok, hogy a vállalat privatizációra készül, magántőkét szeretne bevonni. Előreláthatóan a jövő esztendőben hozzuk nyilvánosságra, hogy milyen formában gondoljuk a továbblépést. Sokak szerint a részvénytársaság volna a legmegfelelőbb. A Helyközi Távol: ági Igazgatóság első emberétől Bertalan Sándortól még megtudtuk, hogy az elkövet-1 kezendő három esztendőben — a tervezett egymillió állomásból először a közületek kapnak új digitális vonalakat, a fennmaradó, illetve felszabaduló hálózatból pedig az egyéni előfizetők igényeit elégítik ki. Az egymillió vonalba a rekonstrukcióra szorulók is beszámítan- dók. Molnár Ildikó Â rendőrök kle a léiirii i.Tíuirs űfatt RíMzoigatörvény? „Rabszolgatörvénynek” minősítették a rendőrökre vonatkozó szolgálati viszonyt szabályozó törvényerejű rendele-, tét a. Független Rendőrszakszervezet II. kongresszusán felszólalók. A szombaton Siófokon megkezdődött háromnapos fórumon rámutattak arra is. hagy a törvény semminemű munkavállalói jogot nem biztosít a rendőröknek. A felszólalások azonban egybehair zóan arra utal ak. h~ ry i odorok nem » ■. nak tovább t sod- rendű állampolgárok lenni, akik parancs szóra napi i-1—16 órát is dob. znak, ugyan - lekor személyes és szakmai ér keikért nem emelhetnek szót. Mint kiderült, van miért panaszkodniuk a rendőröknek, a bérek látszólag magas arányú emelése ellenére még mindig nagyon alacsonyak, a rendőrcsaládok legalább fele a létminimum alatt él. Elavultak technikai eszközeik, csökken az állomány létszáma, miközben egyre nő a bűnözés. A szakszervezeti tagoknak csalódást okozott — mint mondották —, hogy nem alakult ki párbeszéd szervezetük és a belügyminiszter között. HA JÓ A KENYÉR, ÁLLHATJÁK A VERSENYT Nem ff cégér a fontos Történelmi feljegyzések tanúsága szerint Földünkön az emberek hatezer éve fogyasz- tanak kenyeret. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mindennapi betevő falatunk ősidők óta a legfontosabb, s egyben nélkülözhetetlen táplálékunk. Vagy talán mégsem!? Ugyanis a naponta szemétbe került drága kenyerek láttán az emberben kételyek támadnak. Vannak akik úgy vélik, hogy azért kerülnek erre a mostoha sorsra a sütödékből kikerült termékek, mert csapnivaló a minőségük. Ezért bíznak az örök optimisták abban, hogy, a szaporodó magán pékségek majd ráerőltetnek az állami üzemekre egy olyan versenyt, amelyben végül is a fogyasztók döntik el, hogy kinek a kenyerét. kalácsát, kiflijét tartják nagyobb becsben!? Felsőgödön, információink szerint, a jövő év tavaszán két maszek pékség nyílik. Üzemel még egy a gödi Duna Menti Tsz közelében is, s ott van az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnak a Rákóczi utcában található gyára is, s így aztán ezen a településen minden bizonnyal szerencsések lesznek a vásárlók, hiszen gazdag lesz a kenyérválaszték. Grósz István, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat említett üzemének vezetője — mint mondta — örül ennek a kibontakozó versenynek, mert egykoron, még az államosításokat megelőzően, szinte mindén Valamire való faluban volt pékség. Grósz István Szo- kolyáról jár be, ahol egykoron szintén két üzem készítette a ropogós kenyeret. Az egyiket az édesapja tartotta fenn, mint elismert pékmester. Azután az 1930-es évek elején egy tollvonással megfosztották tulajdonjogától. Ö, mint említette, válóban az a szakember, aki a dagasztóteknő közelében látta meg a napvilágot. Ebben az állami pékségben, ahol a húszfős kollektívát vezeti, végül is minden adott a jó minőségű kenyerek, aprósütemények előállításához. Az üzem dolgozói a már említett konkurencia szárnybontogatásait látva érthetően bizonytalannak látják a jövőjüket, ezért örülnek annak a gondolatnak, hogy munkahelyük alakuljon át rt.-vé. A vállalaton belül már ez év júniusában elkezdődtek a részvény- társasági formára való áttéréssel kapcsolatos hivatali intézkedések. A gödiek nagyon várják, hogy pont kerüljön az i-re, s ki-ki megfizesse az 500 és 1000 forintos részjegyeket. Az üzemvezető szerint is ez a gazdálkodási forma nyugtatná meg leginkább a dolgozókat, s adna kedvet számukra abban a versenyben, amely alól nem vonhatják ki magukat. (gyócsi) Ven, ami a belföldinek megfizethetetlen Nyarat idéző mérleglíésiitók A hűvös napokon némi öröm a nyári emlékek felidézése, s szerencsére csak a szépre gondolunk — a kellemetlenségekre nem. Mert ugyan ki töpreng ilyenkor azon, hogy a reggeli tejért mennyit kellett sorban állni, hogy az üdítőt langyosan kaptuk, s hogy az olcsót keresve: a drágát találtuk. Mi nem, ellenben a szakemberek pontosan ezekkel, a kérdésekkel foglalkoznak: értékelik az idei tapasztalatokat, s egyben a következő esztendőre készülnek. A Pest Megyei Tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztálya a Dunakanyar és a Ráckevei-Duna-ág üdülőkörzetei ellátási helyzetét vizsgálva sok hasznosítható megállapítás birtokába jutott, s remélhetőleg intézkednek is a feltételek javításáért. Mint a vizsgálatból kiderült, az élelmiszer-ellátás megfelelő volt a körzetekben, bár esetenként a felvásárlási hullámok, illetve szezonális okok miatt nem volt elegendő áru a boltokban: olykor még az alapvető élelmiszerek közé sorolandó cukorból, étolajból, lisztből és margarinból is kevés volt a polcokon. A szárazáruból — mivel kifejezetten a külföldi értékesítés alakulásától függött — augusztusban és szeptemberben a kelleténél kevesebb került az üzletekbe. Eredmény viszont, hogy tőke-j húsból. húskészítményekből, tejből és tejtermékből, kenyérből folyamatos és megfelelő volt a kínálat, s minőségi kifogások sem merültek fel. A sört és üdítőket fogyasztók sem panaszkodhattak az idén:- jó volt a választék, s ez a hűsítők esetében úgy a rostos, mint a szénsavas italokra áll. Különösen a nyári szezonban jelentettek segítséget a gyorsan szaporodó kisvendéglők és az éjjel-nappal nyitva tartó — magánkereskedők által üzemeltetett — boltok. Ezekkel nagyban javultak a turisták, s az üdülők bevásárlási, étkezési lehetőségei. Az ellátásnak persze voltak szépséghibái is: sajnos csökkent az olcsóbb áruk kínálata (a belföldieknek egy-egy termék és szolgáltatás megfizethetetlen), sok portékán nem tüntették fel az áraltat, a higiéniai előírások betartása is kifogásolható volt olykor, s a kereskedők közül sokan egyetlen szót sem beszélnek idegen nyelven. •" A Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság területén fejlesztésekre is sor került: Szentendrén egy hétszáz, Pilisszent- kereszten pedig egy háromszáz négyzetméteres ABC-vel örvendeztették meg a vásárló- közönséget. S örülhetnek a naturisták is: egyesületük Délegyházán nyolc vizesblokkot létesített, Csobánkán pedig az Özön Kft. egy üdülőközpontot épített számukra. Ami pedig a jövőt illeti, e körzetben is a privatizáció felerősödésére lehet számítani, s ez bizonyára jó irányba befolyásolja majd a kereskedelmet és a vendéglátást. Va. É. A Ucmzcti Fórum Antalit is bírálja Ügyvezető kormányt javasolnak Havas lócák a sétányokon „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik...” Talán pont Halász Jutka örökzöld dalára tanítja anyuka a kislegényt, miközben a szentendrei Duna-parton sétálnak. Igaz, épp most nem hull a hó, és mackóra sincs kilátás, honnan is lenne? Az utolsó bundást — ha igaz — egy Habsburg főherceg flintája küldte az örök vadászmezőkre a Bölcső-hegy környékén. Anno dacumal, a XVIII. században. Az pedig rég volt. Dobogókő ilyenkor nagylegény, Dobogókő alposdit játszik. Teheti, nála magasabb nincs a környéken. Hogy nem ezren felül mérik a csúcsát, nem zord és nincs lavinaveszély? Kit érdekel ez? Vagy, ha érdekel is: ez van, ezt kell szeretni. Dobogókőt szeretik. Zord csúcsok nélkül Is. Mert ide elég egy buszjegy és két szelet zsíros deszka, már ennyiért urak lehetünk egy havas hétvégén a pilisi hegyekben. (—matula—) (Erdős! Ágnes felvételei)
