Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

4

*ÊÊ£Mtm

1990. DECEMBER !.. SZOMBAT

Nevelni vagy pénzt keresni, ez itt a kérdés

Tönk szélére jutott bölcsődék

gsSz ÍN H Á ZT T. E Vi L MM

Mire jó egy kert?

Szilágyi Tibor és Safranek Károly az előadás egyik jelenetében.

Napjaink divatos szónoki fogása lett a gyermekintézmények, különösen a bölcsődék szorulása. Vajon miféle bűnöket tulajdonítanak ezeknek az ártatlan gyermekmegőrző szervezeteknek?

Mint mondják, az elmúlt 40 év során szétzilálták a ' családokat, a fiatal anyákat sürgősen visszakényszerítették a munkába. Közben pici gyermekeik a bölcsödében sínylődtek, ahelyett, hogy otthon élvezték volna édesanyjuk mellett a család melegét.

Azt el kell ismerni, hogy mindez valóban igaz. Minderről azonban nem a gyermek- intézmények, és nem a bölcsődék tehettek, és tehetnek napjainkban sem. Sőt! Ha azt vesszük figyelembe, hogy egykor az ideológia, manapság meg a gazdasági kényszer űzi vissza az anyákat idő előtt a munkapadhoz, akkor napjainkban a bölcsődéket éppenhogy a szociális védőháló egyik láncszemének kell tekinteni. Sok otthon lévő kismama is szívesen ' beíratja gyermekét, hiszen a térítési díj alacsony. Harminc forint körüli ösz- szegből ennél jobban otthon sem képesek a napi háromszori étkeztetést megoldani.

— Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a népjóléti tárca nem nézi jó szemmel létünket — vélekedik Mester Jánosáé, a Bölcsődei Dolgozók Demokária Terézia uralkodásának elején, 1743-ban történt, hogy Bodor Péter, a gödöllői Grassalkovich-uradalom cigányvajdája azzal állt elő, hogy rendet teremt a megye területén kóborló és tolvajló cigányok között, ha öt a Tekintetes Vármegye fővajdájává nevezi ki. ,,Javaslatát” a következőképpen terjesztette elő:

„Tekéntetes Nemes Vármegye!”

Már majd 20 esztendőktül fogvást egy húzómban ezen Vármegyében tartózkodván, és ugyan Nagy Méltóságú Groff Grassalkovicsh Antal Uram ő Exccellentiaja Gödöllő névő Falujában több társaimmal együtt le telepedvén, mint egy 18 esztendőktül Fogvást híven és állandossan megmaradván szolgáltunk. S ugyanezen állandóságomért Fölül Titulált Meltosagos Groff ő Excellen- tiája éngemet az egész Domi- niumjában levő Cziganyainak Vajdájává választott. Ezen reám bízott tisztemben olly

ratikus Szakszervezetének országos titkára. — Bizonyítja ezt az is, hogy a tervezetek szerint minden eddigi erőfeszítéseink ellenére sem kapunk semmiféle központi támogatást, annak ellénére, hogy belátható, ez az ellátási forma csakis non profit gazdálkodási normákon alapulhat.

Megmozgattunk minden követ. Először Rabár Ferenc pénzügyminiszterhez fordultunk, de eddig nem érkezett tőle válasz. Surján László népjóléti miniszterhez 7 oldalas tiltakozó levelet írtunk, s felhívtuk a figyelmét, hogy a normatíva megvonása nem csupán gazdaságilag érinti a bölcsődei hálózatot, hanem fontosságunkat, elismerésünket is megkérdőjelezi. így azután nem csoda, ha az ön- kormányzatok egyre-másra zárják be, szüntetik meg a most már hatáskörükbe utalt

híven eljártam, hogy az alattam lévő Cziganyok által leg kissebb tolva jlas vagy más egyéb károk nem történtének. Hallatik azomban, hogy az Tolvajoknak száma megszaporodván, ezen Vármegyében károkat tenének. Amint történt az a minap is, hogy az Czigányok is bizonyos számú lovakat el loptanak. Jóllehet megérdemlett büntetésseket el nyerték. Mivel penig az illyen rósz Cselekedetek főképpen az ollyan tévelygő és haza nélkül való Cziganyok áltál szo'ktak történni, és senki nem lévén ezen Vármegyében, aki az ollyan Csavargó rossz emberekre,.vigyázna az Czigányok közül, azért én merészlettem az Tekintetes Vármegye előtt ez alázatos Instantiammal (kérés) megjelenni, hogy éngem Authorizálni (felhatalmazni) és az egész Vármegyében lévő Czigányság Vajdájává választani méltöztassék. Fogadom, hogy az ollyan rossz Csavargó Czigányokat ki tisztittván vagy kézhez kerítvén az alatlők egyike veszti el állását, hogy a kicsivel legyen, vagy a gyerekeket helyezik idő előtt, másfél-két évesen, a törvény megkerülésével óvodába, életkori sajátosságaiknak nem megfelelő körülmények közé. Az óvodások után ugyanis már kap fejkvótát a település, ennek megítélése ugyan nem életkorhoz, hanem intézményhez kötött. Magyarán nem azt vizsgálják a támogatás odaítélésekor, hogy hány három évesnél idősebb gyerek lakik az adott községben, hanem azt, hogy hány óvodás él olt. így Pest megyében is egyre- másra szűnnek meg a bölcsődék. Nagy kár értük! Ez az az intézmény, amelyre soha nincs panasz. Jók a bölcsődék, hiszen az itt dolgozók még az egészségügy igen rosszul fizetett alkalmazottai közül is a legalacsonyabb átlagfizetést kapják. Helyzetük javításáért soha senki nem emeli fel a

tam levőket olly rendben fogom tartani, hogy az ilyen nagy károk és lopások el tá- voztattnának. Vigasztaló kegyes Választ várván maradok holtomig a Tekintetes Vármegyének alázatos hiv jobbágya Bodor Péter

Gödöllöy Czigany Vajda A megye a vajda kérelmére igenlő választ adott.

Később Mária Terézia központilag kívánta a cigánykérdést megoldani. 1769-ben kiadott rendelete tkp. önálló létüktől — melyet korábbi uralkodóink biztosítottak számukra — igyekezett őket megfosztani, hiszen többek közt vajdájuk helyett falusi bírák alá rendelte őket, addig viselt ruházatukat a faluban használatos öltözékre cseréltette.

A probléma mindig is ösz- szetett és bonyolult volt, s minden megoldási kísérletnek volt logikus magyarázata. De a kérdést a mai napig sem sikerült megnyugtatóan rendezni.

Hegedűs Zsuzsa

szavát. Aki tehát ezt a munkát elvállalja, az nein a nagy fizetés reményében, hanem lelkesedésből, a gyerekek iránti szerétéiből teszi.

Szakszervezetük azonban ezúttal nem csupán a dolgozók érdekében lép, hanem áttételesen a gyerekekért, és szüléikért is tenni kíván. A bölcsődékre szükség és igény van. Ezt bizonyítja a bölcsődékbe íratott gyerekek .— születéshez viszonyított — százalékos arányának növekedése, és ezt az a 20 ezer aláíró, aki három nap alatt csatlakozott a szakszervezet tiltakozó akciójához. Ennek szövegét a 'megyeszékhelyek, a fővárosi kerületek, és Pest megye 20 településének egy-egy bölcsődéjében függesztették ki — ily módon is aláírást gyűjtve.

Kézjegyükhöz sokan megjegyzést is fűztek. Ebben kifejtették, hogy szívesen maiadnának otthon, gyereket nevelve, meleg családi fészket teremtve. A kiábrándító valóság azonban, hogy ennek a feltételei ma még nem adottak. Sok kismama még a gyed idejét sem tölti ki, mert a többletjövedelemért, vagy a felmondástól, a munkanélküliségtől, esetleg a szakmai lemaradástól való félelmében visszamegy napi 8 órára dolgozni.

Sok még a teendő, hogy ez ne így legyen. A megoldás ■azonban semmiképpen sem a bölcsődei hálózat elsorvasztása, erről talán most meggyőzi majd a tárcát é három nap alatt összegyűlt 20 ezer aláírás.

Szegő Krisztina

Hasznos és kellemes szórakozásokat ígérő kezdeményezést indított el a Várszínházban a Nemzeti Színház zenei vezetője, Márta István zeneszerző. A patinás épületet a hétvégeken szeretné zenei- művészeti centrummá alakítani.

Az első rendezvényen már túl vannak. Igen nagy érdeklődés mellett látták vendégül november 24—25-én az erdélyi Kalotaszeg vidékéről Mákófal- va község népi színjátszóit, akik saját zenekarukkal érkeztek, s csatlakozott hozzájuk több hazai folklóregyüttes is.

Az új rendezvényre holnap, vasárnap kerül sor. Reneszánsznap címmel délelőtt 11

A 60-as évek nagy amerikai álma a gondtalan jólétről feltétlenül tartalmazott egy kertes házat is. Az amerikai középrétegek státusszimbóluma volt ez, melyért erejükön fölül is vállaltak adósságot, részletet, kölcsönt. Kertes ház, garázzsal, lehetőleg legalább két kocsinak, ápolt fűvel, kis úszómedencével. Aki ezt nem tudta megteremteni, nem számított igazán sikeres embernek.

Edward Albee 1967-ben írt egy darabot Mindent a kertbe címmel. A főszereplő itt a kert, melyet nem elég megszerezni, mert oda muszáj motoros fűnyírót venni, muszáj üvegházat építeni, muszáj mutogatni kifelé, a szomszédoknak, milyen nagy gonddal ápolják a füvet, a virágokat. A kert. a minden, és aki nem fordít rá kellő gondot, alaposan veszít a társadalmi pozíciójából.

A Mindent a kertbe házaspárja. Richard é.s Jenny, a leg- szokványosabb amerikai pár. Értelmiségi férj, nem magas pozícióban, de tűrhető kereórától este 10 óráig a Várszínház előcsarnokában, színpadán, s ha kell, a színház előtti téren zajlanak a programok, melyek igyekeznek visszaidézni — zenével, tánccal, énekkel s egy látványos kirakodóvásárral is — Buda fénykorát, Mátyás király idejét. A legjobb magyar régizene- együttesek — a Madel kvartett, a Tomkins énekegyüttes, a Renaissance Consort, az Énekesiskola, a Magyar Harsona együttes — és a Salamon Történelmi Hadiklüb s az Arbeaum táncegyüttes lépnek fel korabeli ruhákban, még színpompásabbá téve így a mulatságot.

(t. i.)

settel, és a háztartást vezető asszony, • no meg egy fiúgyerek, aki valami közepes kollégiumban tanul. Richard és Jenny életében is meghatározó a kert, de a nagyobb beruházásokra már nem futja. Ekkor tűnik fel egy rejtélyes hölgy, aki komoly, de nem tisztességes ajánlatot tesz Jen- nynek. Jenny rááll az üzletre, s ettől felvirágzik a család anyagi helyzete. Mrs. Toot'ne, a titokzatos hölgy ugyanis színvonalas kuplerájt szervez a kertváros unatkozó és pénzszűkében levő asszonyaiból. Mikor a dolog kipattan, nincs más hátra, mint a család barátját és a vállalkozó kedvű hölgyek ismerősét, a festőművész Jacket, aki mindent kifecsegne, el kell hallgattatni. Az akció túl jól sikerül, de Jack hulláját igen alkalmatosán el lőhet ásni a kertben.

A darabot most — sok hazai előadás után — a József Attila Színház újította fel, Valló Péter rendezésében. Kétségtelen: van a témának valami aktualitása, hiszen nálunk is nagy divat a kert, a kertes ház, az erőn felüli költekezés, sőt hallottunk már lakótelepi Mrs. Toothe-ok által szervezett hazai vállalkozásokról is . .. Mindemellett a színmű mára eléggé múlt idejűvé váltás mivel összesen három és fel szerep van benne (bár a színlap sokkal több nevet sorol föl), a színháznak sem túl nagy vállalkozás a bemutatása. Mivel azonban sok új tag szerződött Angyalföldre az idén, most itt az alkalom, hogy bemutatkozzanak. Szilágyi Tibor mint Richard, Vándor Eva mint Jenny, Safranek Károly mint Jac;{ mindent meg is tesznek a sikerért. Torday Teri a fél szerep Mrs. Toothe-ból sejtelmes és elegáns madámot kreál. Több aztán nem. is igen történik, azon túl, hogy sok bourbon whiskyt és gint isznak. Igaz, néha vodkára és martinire is sor kerül...

Takács István

bölcsődéket. így vagy a szüL.

ot-evéllán a£

A gödöllői vajda javaslata

Reneszánsznap a Várszínházban

SZOMMÆTI

Henry Morell fürdőnadrágban állt a teraszajtó mögött és az úszómedencét figyelte. Felesége, Françoise a medence szegélyén ült, fröcskölte magát, majd a vízbe ugrott. Henry néhány gyors lépéssel a medencéhez sietett. Akkor ért oda, amikor az asszony felbukkant a víz alól.

— Henry, megjöttél?

A meglepetése rémületbe váltott, amint a férfi súlyos testét látta magára zuhanni. Menekülni igyekezett, de amikor már belekapaszkodott volna a medence szélébe, Henry utolérte és a víz alá nyomta. Françoise küszködött, de nem volt esélye.

Ezután Henry bement a házba, kirángatta a fiókokat, kiürítette a páncélszekrényt, majd.autóba ült és elhajtott. A Nizza feletti villákból senki sem látta a történteket.

Négy óra múlott. A bejárónő szabadnapos volt és csak 6 után jön haza, akkor találja meg Francoiset. Nyilván azonnal kihívja a rendőrséget. Tehát neki este 7 előtt nem szabad hazatérnie. A kaszinóból egy óra az út hazáig.

Akárhogy is nézi, most tehát gyilkolt. De hogyan akadályozhatta volna meg, hogy az asszony elváljon tőle? A pénzre szüksége van. Françoise pénze nélkül senki. A kikötőben ringó jacht, a villa, a gyár, mind a feleségéé. Neki egyetlen fillérje sem volt, amikor összeházasodtak. Az ő értéke a jó megjelenése volt. Amikor megtudta, hogy Françoise beleszeretett Goerge-ba, tudta, hogy mindennek vége. És ekkor gondolt először a gyilkosságra. A gondot csupán az alibi jelentette. A véletlen azonban a segítségére sietett. Nem hitt a szemének: az utcán ugyanolyan magas, fekete hajú, ba’jszos férfi ment, mint ő. É? még az arcvonása is hasonlított. Utánament a bárba és megszólította. Hasonmása is meglepődött. Csak a ruházata különbözött Henry elegáns holmijától, amiből azt a következtetést vonta le, hogy nem ellenzi a mellékkeresetet.

— Itt van tízezer frank — mondta Henry.

A fickó szeme felcsillant.

— És mit kell tennem érte?

A. TÖNNIS:

TERHELŐ ALIBI

— Péntek délután elmegy a kaszinóba és játszik. A papír szerint Henry Morell a neve. Délután háromtól hatig játszik. Megjegyezte az időpontot?

Az idegen bólintott, de a pénzt nem tette el.

— Nyilván nem csak ajándékba adja. Mi van a háttérben?

— Semmi köze hozzá. Maga csak játsszon. Na mi lesz, kell vagy nem? — kérdezte dühösen.

A férfi gyorsan felmarkolta a pénzt.

Tehát akkor délután a hasonmás Monte Carlóban játszott Henry sötét öltönyében, napszemüvegével és pénzével. Valóban tökéletes alibi, gondolta Henry elégedetten.

Nem sokkal este 7 után ért a villához vezető útra, ahol rendőrök fogadták. Dupont felügyelő azonnal kihallgatta.

— Sajnos, azt a szomorú hírt kell közölnöm önnel Morell úr, hogy a feleségét megölték.

Henry már sokszor eljátszotta magában ezt a jelenetet.

— Megölték? — hebegte. — De hát kicsoda és miért?

— Ezt nem tudjuk. Valószínűleg rablógyilkosság volt. A tettes, úgy tűnik, először megölte a feleségét, aztán kirabolta a villát. Hiányzik néhány kép és a páncélszekrényt is feltörték.

— Ez most lényegtelen — suttogta Henry. — Istenem, Françoise...

A felügyelő kis hallgatás után megszólalt.

— Morell úr, meg kell kérdeznem, mit csinált négy óra körül.

— Mit jelentsen ez?

— Csupán rutinkérdés — mondta nyugodtan a felügyelő,' majd hozzátette: — Azonban bevallhatja, hogy éppenséggel oka is lehetett volna.

Henry sóhajtott. Nyilván a bejárónő fecsegett.

— Értem a célzást. Igaza van, Françoise el akart válni tőlem, de azért még nem ölhettem meg?!

— Szép vagyont örököl — mondta hidegen a felügyelő. — Tehát hol volt akkor délután?

— Könnyű a válasz, háromtól körülbelül hatig g kaszinóban játszottam.

— Ugye, megérti, hogy szembesítenem kell a helyszínen. Menjünk is.

Henry Morell és a felügyelő este 9 körül lépett a játékterembe. Azonnal a főnököt keresték.

— Morell úr azt állítja, hogy ma délután háromtól hatig itt volt maguknál.

A teremfőnök döbbenten nézett Henry arcába.

— Morell úr? — szólalt meg hitetlenkedve. — De hiszen ő még most is játszik a kettes asztalnál. Eleinte veszített, hat óra körül azonban nyerni kezdett és most már attól tartunk, hogy elviszi a kasszát. Jöjjenek, nézzék meg maguk is.

Ahogy a teremfőnök mögött az asztal felé mentek, Henry érezte, hogy elhagyja az ereje: Amikor hasonmását meglátta, idegei felmondták a szolgálatot.

— Te idióta! — üvöltötte. — Hatkor el kellett volna tűnnöd! Nem ebben állapodtunk meg?

A fickó szélesen vigyorgott.

— Ne izgulj, haver! Megjött a szerencsém és ezt ki kellett használni. Itt a tízezer frankod — mondta és levett néhány zsetont az előtte lévő hatalmas halomról.