Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-31 / 305. szám
/ Ne kelljen a gyerekekre támaszkodni Megedződtek a régi világban Minden esztendő végén már ismerősen hangzik : Nehéz év elé nézünk, hogyan fogjuk túlélni! Azután eltelik a háromszázhatvanöt nap, s megvagyunk, hátunk mögött hagyva küzdelmeket, sikereket, kudarcokat. Így vagyunk most is, 1991 küszöbén. Sokféle változást átéltünk, politikai rendszerváltást, gazdasági hanyatlást. Többségünk nem tudja: mit hoz a holnap, pedig mennyire vártuk a változásokat, s milyen sok jót reméltünk azoktól! Ehelyett azt látjuk, hogy polgáraink, politikusaink acsarkodnak egymásra, ahelyett hogy a megbékélés, a kiútkeresés felé vinpék országunkat. A legkisebbek, a csöndesek, a nyugdíjasok, ők még bírják a nehézségeket. Ám ők megedződtek a „régi” világban. Ám legtöbbjük már a tűrőképesség határán van. Marika néni egyedül él falusi, kétszoVÁROSVÉDÓK • • Összejövetel Január 2-án máris elkezdik az új évet a Váci Városvédő és Városszépítő Egyesület tagjai. Mindjárt az év első munkanapján összejövetelt tartanak szokásos helyükön a Madách Imre Művelődési Központban, 17 órai kezdettel. Az első találkozó témája természetesen az 1991-es esztendő, annak tervei, különös tekintettel egy évfordulóra, Tra- gor Ignáccal kapcsolatosan. Ekkor lesz ugyanis az egyik legismertebb váci lokálpatrióta, autodidakta történész halálénak ötvenedik évfordulója. Az egyesület tagjai mindenkit szeretettel várnak a szerdai találkozón. bás lakásában. Szerényen, hiszen nyugdíja még az ötezret sem éri el. Reggelije, vacsorája általában egy kis szalonna, néha jut az asztalra tej, s karácsonyra megengedte azt a luxust magénak, hogy vett egy kiló disznócombot, amiből az egyik nap vendégül látta unokáit. Marika néni nem válogatós, s nemigen panaszkodik. Mégis szörnyülködve veszi át a villanyszámlát, a vízdíj csekkjét. — Ennyi villanyt, vizet én nem is használtam — mondja —, csak hát közben emelkedtek az árak. Hogy ne maradjon adós, a kis nyugdíjából azért kifizeti a csatornázásra reá jutó összeget, bár lehet, hogy ebből a szolgáltatásból • már nem sokat élvez életében. A villannyal megpróbál takarékoskodni, S mi jelenti akkor Marika néninek az életet? Ha már nem ehet eleget, nem használhatja a háztartásban lévő tárgyakat kedve szerint? A televíziót nézi, a rádiót hallgatja, s aggódva üli végig az ország- gyűlési napokat. Hiszen nem szabad abból elmulasztani egy percet sem, mert minden gesztus, minden felvetés, ellenérv jelent valamit — hangoztatja. Juli néni még nem nyugdíjas, férje leszázalékolt, maga pedig többet van betegállományban fekélyes lábával, mint amennyit dolgozik. Ennek nem örülnek munkahelyén, persze Juli néninek sem jó, hiszen kimarad a fizetés- emelésekből. Bár munkaerőfelesleg miatt sok embert elküldenek manapság néhány esztendővel korábban nyugdíjba, ő hiába kérte rokkantnyugdí- ,i ázását, nem járultak hozzá. Pedig háta mögött van harmincnégy keményen ledolgo- gott esztendő, s mindössze két év a nyugdíjig. Juli néni, most maga kérte kórházi kivizsgálását, amelyet egyik orvos jogosnak tart, a másik nem. Juli néniék családi bevétele éppen- hogy fedezi a rezsiköltségeket, Mit ér egy meghívás? A lezárt utca és egyebek Kilincseinkre tűzve találtuk az alábbi szövegű cédulát (szó szerint idézem): „Tisztelt Lakótársak! 1990. december 17-én, hétfőn du. 2 órakor a Polgármesteri Hivatal helyhatósági ülésén a Képviselők szavaznak a Széchenyi utca megnyitásáról. Kérünk mindenkit,' hogy a hétfői ülésen mi mi él többen szíveskedjenek részt venni .. Nos, mit mondjak? Bármennyire megtiszteltek meghívásukkal a nagybetűs képviselők ülésére — nem mentem el. Figyelmen kívül hagytam a nyomatékos „minnél” többan-t, még akikor sem. Egyrészt: irántuk való megbecsülésem csak kisbetűs; másrészt: van már annyi tapasztalatom az ilyen döntésekről, hogy a „lakótársi” meghívás nem nekem, inkább egy képzelt demokrácia jegyében leledző lakóhoz szól. Gyakorlatom van már a hasonló meghívás értékéről. Tapasztaltam a tíz és az öt évvel ezelőtti hasonló várospolitikai döntés során, mit számít jelenlétem ... Makacs passzivitásom igazolása az a tudósítás, melyet e lap december 19-i számában olvashattunk a képviselő-testületi ülésről. Mint lakó abban az utcában úgyis elfogult -let- tem^volna, .véleményem — bármilyen fórumon — nem lenne irányadó. Az sem volt megnyugtató, hogy a polgármester úr kivonta magát a szavazás procedúrája alól elfogultságára való hivatkozással. Én, egyszerű lakó — lehetek elfogult. A polgármester soha! Csak akikor, ha személyét, anyagi javadalmait érintő kérdést tárgyal a nagybetűs képviselő-testület. Elfogultsággal gyanúsíthatnák mindenkor, ha a városát érintő kérdésről van szó. Mikor nem lesz az? Ismerem lokálpatriotizmusát — mindig az lesz! (Legalábbis — remélem !) Különben az az elvadult, Széchenyi utcai kérdés nem lenne ma gond, ha a Csányi László kezdeményezte város- politikai tervet Karay polgár- mester megvalósíthatta volna. Igen — ha háború nem lett volna! Sajnos volt, s erről ne feledkezzen meg a tisztelt képviselő-testület, mert az említett utca gondja oda vezethető vissza, az 1930-as nagy városfejlesztési terv elmaradásához. Itt jegyzem meg, hogy vitáiktól ne azzal tartsanak távol bennünket, egyszerű „lakótársakat”, hogy a törvényesen megválasztott ellenzékiek ellen uszítsanak, hanem próbáljanak maguk mellé állítani minden kérdésben. Higy- gyék el, szükségük lesz erre. Miért? Csak azért, mert nem csak „lakótársaik”, de választópolgárok is vagyunk. Két év óta hittem ebben, míg újabban az ellenkezőjéről próbálgatnak meggyőzni. Sorolhatnám személyes példáimat, ám az privatizáció lenne, nem lenne illendő, ha felsorolnám. Inkább egy más példára hivatkozom — hiszen a mások példája mindig olcsóbb!—: egy ú j ságíró-szerkesztőre, akinek Ferencz Lajos óta sokat köszönhet e város újságolvasó közönségé! Akit olyan támadássorozat ért az elmúlt hetekben, ami példátlan még a mai lezüllött közéletben is ... Talán az volt a bűne, hogy még nem kérte vissza a kisajátított családi malmukat Szentendrén? Példája csak azért keserű, mert az a bizonyos pluralizmus-szócikk nem hasonló az Idegen szavak szótárában megjelölthöz, mert van annak a kézikönyvnek egy váci kiadása. S ennek nem egy választott testület az oka, inkább az ország új vezetésének tehetségtelen, tétova módszereinek sokasága. Ebből ered a Széchenyi utcai gond. Csankó Lajos ezért kénytelenek a ház körül rendszeresen állatokat tartani, s a kis földjükben zöldségeket termeszteni. Üdülésre sohasem tellett nekik, mindig csak a robot — ám azt vallják: kell az állat, s biztos megélhetést jelent a föld is. Hiszen enni mindig kell. Juli néni szeretné úgy túlélni a következő esztendőket — s ezért kérte kivizsgálásét—, hogy öreg korában ne legyen terhére gyermekeinek, hiszen ha elhanyagolja a betegségét, akkor azoknak gyűlik meg vele a bajuk. Aki még ereje teljében van, az megpróbál valamihez kezdeni. Felméri lehetőségeit, s vállalkozik, meg esetleg ügyeskedik. Persze erre nem mindenki alkalmas, ám aki igen, az megtalálta a kiutat, a jó megélhetést az előző rendszerben s most tud csak igazán jól lavírozni, amikor a régi értékrendek már nem érvényesek, ám az újak még nem alakultak ki. H. E. Amiről nem illett beszélni Még élnek a múlt emlékei Évzáró falugyűlést tartottak a hét végén Nagymaroson, amelyen a helyi önkormányzat számolt be a megválasztása óta eltelt időszakról, ezenfelül részletesen beszéltek a dunai vízlépcső helyreállításának jelenlegi helyzetéről, s számszaki adatokat közöltek a szociális támogatásokról. A hozzászólók részben a beszámolóval kapcsolatban tették fel kérdéseiket, ám előjöttek azok az évtizedes sérelmek, amelyekről eddig nem „illett” beszélni, ám a szívekben emlékként él. Ez a kitelepítések, a lakóházak és földek jogtalan elvételének időszaka. Ebben sajnos nemzetiségi ellentétekre is tapintott a felszólaló, hiszen nemcsak a nagymarosiakat telepítették ki egy batyuval, hanem e községbe ugyanúgy érkeztek kitelepítettek az északi szomszéd as országból. A nagymarosi művelődési házban megjelent szépszámú lakosságot a képviselő-testület nevében is köszöntötte Ormán- dy József polgármester. Bevezetőjében elmondta, hogy csak három hónap telt el hivatalba lépésüktől, s e rövid időszak alatt megítélése szerint hatalmas munkát végeztek, hiszen mindent elölről kellett kezdeni, nulláról indultak. Am még mielőtt a részletes beszámolóra áttért volna a polgármester, köszöntötte a megjelenteken kívül a két vendéget, dr. In- ezédy Jánost, akit a Pest megyei közgyűlés a megyei önHa az ellenkezőjét is megéled... Is jöttek a változások Huizinga írja: „az ember igazán akkor érezheti magát egy kérdés megítélésében bölcsnek, ha valamit megélhet és az annak, ellenkezőjét is.” Az Országos Széchényi Könyvtárban a vidéki lapok 1945 utáni szellemi arculatát tanulmányozva, ráakadok a Vfysí. Nayíó IfyfS, január 1, II, évf. 1-es számira. A politikailag és gazdaságilag totális változások előtt álló, Magyarország egy még bizakodó kisvárosának új évet kezdő állapotáról a'd számot. A Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok adják ki. kézirat gyanánt. Négyoldalas, gyenge a papír minősége. Tipikus helyi lap. Egy kisváros belső életének várakozás előtt álló gyanakvását tükrözi. Ára 500 pengő. A lap szerkesztése tán alig gondolja: ezzel az évvel már kezdetét veheti a „szocializmus”. Az államosítások előtt álló város pártközi villongása. Most, amikor a fenti újévi helyi lapot idézem, közel fél évszázad után az ellenkezőié előtt állunk: mindent privatizálunk. Kik írtak ebben a számban és miről? Kezdiük Pesta Lászlóval. Vári, gyakorló orvosként mint budapesti közéleti személy, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, („örökös” mandátumát csak az 1990-es szabad választások szüntették meg.) „Néhány szó a váci köz- egészségügyről” címmel rövid vázlatot nyújt a háború utáni város közegészségügyi helyzetéről. Egy új rovat is jelentkezik. A „Váci munkásélet”. Az építőipari munkások tisztújító közgyűléséről száritól be. Színházi tudósítás is helyet kap. Az „firettséni”-ről számol be a rendező. Kovács B. László. Megjelenik az elmaradhatatlan „Csendes sarok”. Ezúttal Galambos Ferenc írja. Majd a „Váci hírek” következnek termelési híradókkal, sporthírekkel és a távoli fogságokban levő hadifoglyok üzeneteivel. Üjévi köszöntök. Az év eleji jókívánsánok továbbítása szokásban volt akkor is, de más jelleggel. Ritkán küldtek személyes köszöntőket. Inkább társas volt, és azt a helvi lapban tetették közre. A vállalkozás tekintélyének is, és a városnak is szólt, Ha a lap eme számából olvassuk a kisiparosok és a kereskedők ni évi jókívánságait. Naqiiiából ők szóltak azok a büszke és szabad vári iparosok és k!skeres.ke- dők, akiket a lassú államosítások folyamatával megszüntettek. Pető vári Gyula Tantárgyaink Szilveszteri katedra Földrajz. Vác környékének legmagasabb pontja a Naszál: G53 méter (Tragor Váci kalauza). — A váciak népszerű kirándulóhelye a 6.30 méteres Naszály . (Huba Vác című könyve). — Vác melletti hegy a Nagyszál, 652 méter (Földrajzi zseblexikon). Zene. — Rendőrkapitányság? Kérem szépen, most jövök a Konstantin térről. Ne haragudjon, hogy lihegek, siettem a telefonhoz. Szeretném bejelenteni, hogy a 8-as számú ház, a zeneiskola egyik tantermében egy Beethoven nevű egyént gyilkolnak! Közlekedés. A vasúton túlra menő busz megáll a Báthory utcai iskola előtti megállónál. A vezető kiszól a nvitoít ajtón: „Deákvári” — „Tudom — mondja egy piruló lány a felszálló utasok sorában —, hozzá igyekszem!” Esztétika. Hogyan lehet tudatosan elcsúfítani egy nagy forgalmú, városközponti útvonalat. Élénk példa erre a Széchenyi utcában engedélyezett ízléstelen, csúfoskodó „Aranykapu” vásárnak nevezett bódéés sátorsor. Hadd lássa mindenki, egy részét hagyjuk ott ünnepek után is! Biológia. „A város mai alakja Migazzi bíboros negyedszázados tevékenységének idején alakult ki, a XVIII. században. Nagyrészt az ő szervezőerejének és buzgalmának .köszönhető, hogy a város lakossága alig egy-két évtized alatt megkétszereződött.” (Helyi útikalauz) Logika. Ha a szünnapi orvosi ügyelet szolgálati helyiségeit áthelyezzük a csendes, kisebb forgalmú főtérről a nagv forgalmú 2-es útvonal mentén felszabadult, tömegközlekedési eszközzel meg nem közelíthető épületbe, egyszerre kivívhatjuk orvosok és betegek nemtetszését. Történelem. „Idegenvezető úr. mikor épült a Kőkapu, illetve Diadalív?" „1764-ben. az idelátogató császárnő tiszteletére.” „És miért építették ilyen hatalmas nyílással?” „Bizonyára azért, hogy» az utókort Mária Teréziára emlékeztesse . A”, összeállította: P. R. kormányzat elnökévé választott, s akii e posztjában először jelent meg vendégként. Ugyancsak köszöntötte a vendégek között dr. Bartos Ferencet, Vác város polgármesterét, akivel a jövőben, mint jó szomszéddal, kíván az önkormányzat a közös ügyekben együttműködni. — Az önök által megválasztott tizenegy képviselőből és egy etnikai képviselőből álló testület önzetlenül és hivatásszerűen működik — mondta Or- mándy József. — önzetlenül és hivatásszerűen, Nagymaros iránt érzett elkötelezettségből dolgozik. Minden alaptalan hírrel szemben külön tiszteletdíj nélkül vállalták a képviselők az önök megbízását, hiszen minden képviselőnek főállása van. Valamennyi testületi megbízatás, a bizottsági elnökségek viselése csak feladatot és munkát jelent nekik, külön jövedelmet nem. Mindezt pedig azért ■ kellett elmondani — hangsúlyozta a polgármester —, hogy eloszlassam a tévhitet, és a jóindulatúnak nem mondható híreszteléseket. Ezután a polgármester részletesen beszélt a polgármesteri hivatal létszámáról, munkájáról, a feladatkörökről, s arról, hogy a hivatal adminisztratív vezetője dr. Fekete László, akit a képviselő-testület pályázat útján választott meg jegyzőnek. A közbiztonsági helyzet rossz voltát is kiemelte Or- mándy József. Elmondta, a megyei főkapitánysággal való előzetes tárgyalás alapján a DURISZ Kisszövetkezet Rákóczi úti, üresen álló házát felajánlották egy 20-22 fős nagymarosi körzetig rendőrállomás létesítésére, miután ehhez a szövetkezet elnöke is hozzájárult. — Nemcsak nagymarosi, hanem országos feladat a dunai vízlépcső elmaradása folytán a nagymarosi Duna-meder és partszakasz helyreállítása a helyi érdekeknek megfelelően. Az önkormányzat első intézkedéseinek egyike volt, hogy döntésük alapján minden érdekelt hatóságnál, hivatalnál, az Ovibeméi bejelentették akaratukat, mely szeriint minden tárgyaláson ott kívánnak lenni, ahol Nagymarosról van szó, hogy az önkormányzat előzetes meghallgatása nélkül sehol és semmiféle döntést ne hozzanak. így a testületi üléseken — amelyből eddig tizenegy volt — folyamatosan foglalkoztak a problémával, amelyet előzetesen a műszaki, településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság is több alkalommal megtárgyalt. Összefoglalva az eddigi ismereteket azt lehet mondani: nem lesz vízlépcső — hallottuk. A polgármester beszámolójában szólt arról, hogy az október 8-ai ülésén a képviselő- testület arról is döntött, hogy alpolgármestert nem választanak. Megtudtuk azonban, hogy minden eshetőségre számítva a testület dr. Gyaraki Ferencet bízta meg a képviselő-testületi ülések vezetésével a polgár- mester akadályoztatása esetén. Bár a több mint, félórás beszámolóból mindent helyhiány miatt sem tudtunk részletezni, azonban érdemes megemlíteni, hogy a vízlépcsőhöz kapcsolódó létesítményekre, így a felvonulási és készenléti lakótelepre is bejelentette az önkormányzat az igényét? Szó volt a telefonhelyzet javításáról, egy nyugatnémet tekercselőüzem telepítéséről, a csatornázásról, a szennyvíz illegális elvezetéséről : arról, hogy nemcsak a falu jövőjével, hanem közvetlen jelenével is foglalkozni kell. Volt olyan hozzászóló, aki nosztalgiával emlegette, hogy régen Nagymaroson a gyümölcskultúrának, a kereskedelemnek és az idegenforgalomnak volt nagy tere. Ám ezek közül „sajnos“ ma már csak az idegenforgalmat lehet fejleszteni, hiszen a földek nagy többségén már hétvégi házak találhatók, s a község lakossága is inkább az iparban találta meg számítását. Gyógyírt is . aján ián ah Amiben most bíznak Már-már hazajárnak a természetgyógyászok Verőcére. Legutóbb is sokan felkeresték őket kíváncsian: vajon látnak-e valami rendelleneset különleges műszereikkel, megérzésükkel? Alig • volt makkegészséges ember, igaz, a diagnoszták állítása szerint az ő módszerükkel még a betegségek kezdeti szakaszában fölfedezhetők, orvos nem veszi észre. Gyógyírként taüpmasszírozást, gyógyfüveket, kézrátételt és a fekvőhelyek esetleges megváltoztatását javasolták. —z— ■na IíU? Próbáljuk meg a kézrátételt (A szerző felvételei) Itt lesz valami! — érzékeli Ferencsik István
