Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-31 / 305. szám
6 1990. DECEMBER 30., VASÁRNAP «*> - V-.- -, PARLAMENTI MULATSÁGOK Vígjáték a Duna mentén Izgalmas vita folyik a költségvetésről a T. Házban. A költségvetés éppolyan izgalmas, mint a vita. Szabad György éppen Orbán Viktort (Fidesz) széli ja, már harmadszor. — Elnézést elnök úr, nagyon belemélyedtem. Tisztelt Ház, a múlt héten kértem szót, akkor még csak az ötödik oldalon tartottam. Most a nyolcszáz- kettedik oldalnál tartok, s éppen nem aktuális a hozzászólásom. Sejtem már, ki a gyilkos, de kivárom a végét. Kérem addig tisztelt képviselőtársaim türelmét. Elöljáróban a részletes vitához annyit szeretnék mondani, hogy a kormány hülyék gyülekezete. Ugrin Emese a keresztények képviseletében visszautasítja a gyülekezet szót. — Nem engedhetjük meg, hogy ezeréves hitünket ilyen megjegyzésekkel illessék. Mi, keresztény emberek hiszünk. És hitünkre sok embernek van szüksége. Ezért vagyunk benne a kormányban. És azt hisszük, hogy nem vagyunk hülyék. Eörsi Mátyás (SZDSZ) következne szólásra. Szabad György elküld érte a büfébe: ha szólni akar, jöjjön be. Néhány perc múlva visszatér a tisztiszolga a válasszal: Majd jövök, ha szólni alzarok. Torgyán József toppan a terembe, s vele már ötre emelkedik az ülésteremben izguló képviselők száma. Szabad György annyira megörül az új jövevénynek, hogy rögtön szót ad neki. — Tisztelt Ház, tisztelt elnök úr; kedves pajtásaim! Most jövök a gördeszlzások tüntetéséről. Örömmel jelenthetem, ők is velünk vannak. Kiabálnak, követelőznek, de mindebből a hangzavarból is kihallani, hogy ők is ’47-et akarják. Én az éiükre állok, fölkarolom ügyüket, mert szívügyemnek tekintem. Hiszen mennyit szenvedett a lánctalpak okozta vérző sebektől a mi kis országunk, amelynek földjén a bolsik szántottak új barázdát. S mi maradt nekünk? A régi barázdák, az ősi föld. Csak a kormány nem akarja ideadni! Ezért tüntetnek a gördeszkások is. Nem akarnak többé az új barázdákban gördeszkázni — sima aszfaltot, a 47-es aszfaltállapotokat követelik visz- sza. Lélekben én is velük vagyok. Mint tiszteletbeli gördeszkás. Deszkát a szónoknak! hallani a teremben. Szabad György homlokát ráncolja, és náspánq- ra rendeli magához az elkövetőt. Senki rm jelentkezik. Torgyán, a gördeszkások védőszentje vérben forgó szemmel néz körül, bolsevikot sejt az elkövetőben. Ám a terem üres. Már az a maroknyi képviselő is eltűnt, aki még Torgyán JóAz utóbbi Időben gyakran látni együtt a Parlament folyosóján pusmogni Németh Miklóst, Szűrös Mátyást és Roszik Gábort. Mindhárman cáfolták az elterjedt híreket, miszerint a gödöllői lelkész arra kérte volna fel a volt miniszterelnököt ás ideiglenes köztársasági elnököt, a megszűnt MSZMP KB egykori titkárait, legyenek védői egyházi bírósági tárgyalásán. Ugyanúgy nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Roszik készül átlépni a hívők szocialista frakciójába. Munkatársunk kérdésére a neves közéleti személyiségek elmondták, a gyakori együttlét oka ennél egyszerűbb: szeretik egymás társaságát zsefet szónokolni hallgatta. Sötétben bujkáló gyáva alakok, •mormogja, és ó is szalad sorba állni. Fizetést osztanak ugyanis a folyosókon. Csak Békési László (MSZP) erőlködik egy beszögellésben, az ezeroldalas költségvetést próbálja a feje tetejéről a talpára állítani. — Nem sikerül — mondja szánakozva. — Az előbb már majdnem az oldalára fordítottam, ki is pottyant 20 milliárd forint belőle, de aztán visszabillent. Mondogatom neki, hogy a mennyiség átcsap minőségbe, de nem hallgat rám. Nem akar átcsapni. Itt áll pucér mennyiségében, teljes ezer oldalon. Lehet, hogy mégiscsak Hegel tévedett? Kónya Imre (MDF) egy közeli ablakból figyeli az ex- pénzügyminiszter igyekezetét. — Látja, milyen masszív költségvetést csináltunk? Senki nem bír vele. Nehezen született, nagyon nehezen, kormányunk fél évig, éjjel-nappal dolgozott rajta. Nem kímélték magukat, vért, verítéket, köny- nyeket adtak hozzá. De nem panaszkodom, nekünk kötelességünk szenvedni. Erre lettünk kiválasztva. Es mi vállaljuk a kiválasztottak szerepét. Kiválasztottuk ezt a költségvetést is a sok rossz lehetőség közül, s mondhatom, ez még nem is a legrosszabb. Antall József is megmondta, jövőre még rosz- szabb lesz. És most már a népen a sor, hogy vérét és verítékét és könnyeit adja értünk. Megérdemeljük. Hiszen annyit sírunk mostanában. Egy papírzsebkendő vet véget a beszélgetésnek, amelybe Kónya Imre temeti népnemzeti könnyeit. A vita és Duna pedig folyik tovább, a maga medrében. JaLubovits Anna ALVILÂGI hipnózis Szemmel verés A bankrablás új módszere tartja rettegésben a firenzei pénztárosokat, amióta a rendőrség is megerősítette: hipnózissal dolgozik az alvilág. A módszer úri és tanárqsan precíz. Két jól öltözött, kedves ember — többnyire egy férfi és egy nő — megjelenik a kisebb váltóhelyen, és a külföldiekre jellemző akcentussal megkérdezi, hogy nem váltana-e át néhány olasz papírpénzt dollárra, de úgy, hogy a bankjegyek sorozata „I” betűvel kezdődjék. Minthogy végleg elutaznak Itáliából, ezt a csekély emléket is magukkal vinnék... A pénztáros tűnődni kezd e hóbortos kívánságon, és csak akkor ébred a hipnotikus álomból, amikor minden pénzét elvitték. A La Repubblica szerint a rablásnak ezt a módszerét már néhány északolaszországi városban Is bevetették, k a nyomok valószínűleg indiai mágushoz vezetnek. A rendőrség tehát keresi a „vélhetően indiai rablópárt’’ de azért gyanúsnak tartja a szemmel verést is, mint módszert. Koccintsunk csak .., A m áESatoknak lelkűk van Aa emberiséget foglalkoztató számos kérdés közöl kipipálhatunk egyet. Bejuthatnak-e az állatok a paradicsomba? „Igen, merthogy nekik is van lelkűk” — állítja Mario Canciani, az egyik római templom plébánosa, természetesen elméleti megfontolásból. Véleményét a La Repubblica *dézi abból az alkalomból, hogy több jeles személyiség részvétele mellett bemutatták Jean Prieur könyvét, a címe: Az állatoknak van lelkűk. A tanulmány érvel nem Ismeretesek. A lap azonban utal a nem kevésbé fontos kérdésre: egyáltalán miért érdemlik meg az állatok, hogy a paradicsomba jussanak? „Azért, mert létük során keresztény erkölcsről tesznek tanúbizonyságot.” Például a kutvák segítik az embert, vigasztalják a gazdit, melegítik, aki fázik, és nem egy öngyilkosjelöltet hoztak vissza az életbe. A sor bizonyára folytatható, bár némi zavart okozhat a postások véleménye, akik közismerten utálják a kutyákat, közülük nem egy lelketlen dögnek nevezi a paradicsom olyik várományosát. De hát senki sem tökéletes, még az állat sem. S ezt 1* Canciani atyától tudhatja meg, aki olvasta a Noé bárkájában című könyvét, amelyben megírta, hogy a középkorban a kor szokásai szerint büntették a renitens állatokat, ha kellett, még ördögűzésnek is alávetették. Az egyik kolostorban egyenesen kiközösítették a legyeket, amiért erőszakos módon molesztálják a szerzeteseket. A legnagyobb árat azonban 'egy szamár fizette: felakasztották, amiért kiitta a szenteltvizet .. . Újabb bizonyítási kísérlet Lajos azt állítja hogy impotens 2 Miért nem tért haza Ká. K. = — aki egy forró nyári délutáE non bevásárolni indult — szo- E kott időben az otthonába? 5 Miért várták hiába szerető ” gyermekei és unokái a mini- = szoknyás nagymamát? Milyen = veszélyek leselkednek úton- I útfélen egy védtelen nőre? E Ezekre a kérdésekre kaptunk = választ a tegnapi tárgyaláson. A 40 esztendős, 150 centi ma- gas vádlott fegyőr kíséretében, megbilincselve jelent meg a bíróság előtt. Ügy kell neki! Bezzeg akkor... Na de ne vágjunk az események elé. Elég, ha annyit elárulunk, hogy a vád: erőszakos nemi közösülés. A sértett Ká. K., mint már szó volt róla, nagymama, de jól tartja magát. Legalább 10 évet letagadhatna a korából, na de a bíróság előtt nem lehet. Könnyes szemmel beszél a történtekről. Azon a szörnyű napon, bevásárlás után beült a megszokott törzskocsmájába, hogy lehajtson egy felest. Kettő is lett belőle, de igazán nem ezen múlt a dolog. Szóval észrevette a vádlottat, aki régi hódolója és odaszólt neki: Lajos, meghívsz egy sörre? Akkor még persze nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy milyen vadállat lakik egy ilyen férfiben! Eltelt az idő, és már hajnalodott, mikor a Lajos koSe ló, se ruha. Az egyiket kilőtték alólam, a másikat lé- imádkozták rólam.,, A néhány kiló gyümölcsből hatalmas banzáj támadt, előbb a kertben, majd folytatódott a bíróságon. Nagy — noha ő volt a felperes — első- és másodfokon is vesztett, a pereskedést hétezer forintja bánta. Bosszúból, a perköltség leguberálása után vett egy malacot Maglódon. A nem bennfentes okkal kérdezheti, hogy lehet bosszú tárgya egy ártatlan malac? Maga a malac még nem, az viszont már igen, ha a virgonc cocát Artúrnak keresztelik, lévén, hogy Kissi is Artúrnak hívják. A malacvásárlást követően a Nagyék portája reggeltől estig zengett, szülők és kölykök felváltva hívták a disznót. Ahány hívás, annyi Artúr. Esetleg Artúrka. Máskor meg: hol az a koszos disznó, ki látta Artúrt? Kiss szomszéd nobilis nevének emigyen gyaiázásától totál begolyózott. Az inzultus akkor tetőzött, amikor Nagyné tanúk előtt takarmányt rendelt a sarki boltban, név szerint megnevezve a tápszerrel dúsított búzadara illusztris élvezőjét. Ez alkalommal Nagy lett az alperes, a felperes a személyiségét sértő inzultust nevezte meg okként a panaszbeadványában. Tanúként megidézték a fél utcát, ott volt a terménykereskedő, a közértes, KOI AZ A KOSZOS DISZNÓ? Affér a Pitypang utcában Kissék és Nagyék tőszomszédok a Pitypang utcában, a valamikor összefüggő telket rozzant kerítés választja ketté. Ez még nem volna baj, nem is ez vadította meg a két magyart. A háborúskodás okát egy hitvány kis almafa szolgáltatta, mely mit sem törődve ama bizonyos kerítéssel, átnyurgult a Kissék kertjébe, és árnyékot vetett a zöldségre. Kiss szólt tavasszal, szólt nyáron, aztán se szó, se beszéd, az elsatnyult répái fejében leszüretelte az almát. Tóni, a félszemű portás meg Lola néni, a százéves műlovarnő. A harmadik tárgyaláson a bíró már csuklott. Nem tudni, mitől. Vagy kínjában vagy a visszatartott röhögéstől. Nagy tagadta a szándékosságot, konokul ragaszkodott a vallomásához: Tisztelt bíróság, én a malacot Artúrként vettem. Beidézték a volt tulajt Maglódról, aki nem engedte magát megkísérteni az ügyvédtől, s kitálalta áz igazat: A malacot Adélnak hívják, lévén, hogy koca. Ami viszont eleve kizárja jogát az Artúr név bitorlására. Nagy védője mérsékelt vehemenciával érvelt. Mint mondotta, megbízója orvosilag igazoltan nagyothall, nyilván eíértette az Adélt. Másrészt nem malacszakértő, nem nézett a malac farka alá, honnan tudhatta, hogy koca? Ezen a ponton jutott a tárgyalás olyan stádiumba, amikor is a bíró kiüríttette a termet. A publikum méltatlankodva kivonult. — Hajlandó elégtételt adni a panaszosnak? — kérdezte a bíJ ró Nagytól. Nagyot nem ejtették a feje lágyára. Elnézést kért és fo- gadkozott. Ha csak ettől függ a szomszédi jó viszony, átkereszteli Artúrt más névre. — De lehetőleg olyanra, ami nem szerepel a naptárban — ifitette a bíró sanda gyanúval, lévén, hogy Nagy gyanúsan vigyorgott. Nagy megfogadta a tanácsot, és tartotta a szavát. Artúrt ettől kezdve Szomszédnak hívták. Á szomszéd nem keresztnév, következésképp nincs is a naptárban. Szomszéd sok van, akinek nem inge, nem veszi magára. A göndör farkú malacka mindebből mit sem tudott, vígan röfögött a világba. A malacsorból szép lassan kihízott, disznó lett belőle. December táján kimondták rá az ítéletet, újévkor levágják. Hogy miért nem előbb és miért nem később? Annak is oka van. Újévkor mindenki ünnepel, jönnek, járnak a vendégek, a máskor kihalt Pitypang utca teli van emberrel. — Hé! Lajos! — kiált át reggel Nagy a harmadik szomszédnak, olyan hanggal, hogy százan is hallják. — Nem jönnél át segíteni, míg Szomszédot leszúrjuk? A szemközti komát is hívja. — Kálmán, ugorj már át egy percre, nem bírunk ezzel a döggel. A franc álljon beléd Szomszéd ! - teszi meg hozzá ha netán valaki nem tudná kivel nem bír a böllér. A közvetlen szomszédot nem invitálta, és kóstolót sem küldött nekik. Azt viszont mármost eldöntötte, tavasszal megint vesz egri malacot, amit újfent Szomszédnak keresztel majd. (—tula gye—) csiján hazaindultak. Útközben volt a bűncselekmény, pont amikor a Bogyóka Termelőszövetkezet liliomágyása mellett elhaladtak. Ká. K. nem akarta, de a dolog megtörtént. Erőszakkal, ott a liliomok között. Es nem is jött egészen össze. Ká. K. azt mondta, hogy majd otthon folytatják, de ezt csak azért ajánlotta fel, hogy leszerelje a férfit, és valamiképpen megszabaduljon tőle. Ká. K. zokog, nem bír tovább beszélni, elfullad a hangja. A bírónő olvassa fel a jegyzőkönyvből az intim részleteket. (Nyomozati anyag: 206—327. oldal.) Bűnjel egy tangabugyi és egy miniszoknya, amiket a hatóság lefoglalt. Rövidre fogva a szót: a bűn- cselekmény után megint beültek a kocsmába, mert a sértett nagyon megszomjazott. A vádlott ekkor már csak egy sört fizetett, mert ráadásul smucig alak. Ezután a sértett megtette feljelentéséi a rendőrségen. A bírónő ismerteti a talaj- és növénytani szakértő véleményét, mely egybehangzóan bizonyítja, hogy valóban történt valami a Bogyóka Termelőszövetkezet földjén. A liliomok három négyzetméteres területen le vannak tiporva. Az anyagi kár jelentős. Lajos a bizonyítékok ellenére tagad, sőt két tanúval bizonyítja — egyik a felesége, másik a szomszédasszony —, hogy impotens. Meglepő fordulat. Az ügyésznő azonban fenntartja a vádat, sáerinte a vádlott képes volt arra. hogy megvalósítsa a bűncselek, ményt. A bíróság szakértő nőket rendelt ki, és újabb bizonyítási kísérlet következik annak megállapítására, hogy igazat mondott-e a vádlott? Amennyiben Lajos valóban impotens, az erőszakos nemi közösülés vádját elejtik, és a továbbiakban csak liliomtip- rásért kall felelnie. (—gaj—)
