Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-27 / 302. szám

/»EST « Mtt. mi] 1990. DECEMBER 27., CSÜTÖRTÖK 2 Mihály romániai fogadtatása Kitoloncolták az exkirályt A román hatóságok szerdán hajnalban — tizenkét órával hazaérkezése után — kitolon­colták Mihály exkirályt, aki­nek pedig érvényes beutazási engedélye volt. Mihály — egye­lőre nem tisztázott úticéllal — szerdán reggel hagyta el Ro­mániát. A hatóságok kedden azt is megakadályozták, hogy a 43 éve tartó száműzetéséből vá­ratlanul hazatért Mihály és családja felkeresse ősei sírját. A volt király, felesége, és ve­lük érkezett Zsófia leányuk el­utazásakor újságírók nem le­hettek jelen. A volt királyt és családját rendőrautókkal kísérték vissza a bukaresti repülőtérre, ami­kor a Bukaresttől mintegy 140 kilométerre északra levő csa­ládi sírhely felé hajtott. Mi­hály először megtagadta a ha­tóságoknak azt az utasítását, hogy távozzék. Többórás hu­zavona után öt és családtagjait szerdán hajnalban An—24 tí­pusú katonai géppel indították útnak, egyes jelentések szerint Svájcba. Mihály másik lánya, Margit, aki december 20-a óta tartóz­kodik Bukarestben, nem szállt fel a gépre. Ugyancsak Buka­restben maradt az a svájci magánrepülőgép, amely az ex- uralkodót hozta. Mihály még érkeztekor be­mutatta az újságíróknak a dán útlevelébe pecsételt román ví­zumot. Ennek ellenére a ro­mán belügyminisztérium a rá­dió útján a következő közle­ményt ismertette: „A volt ki­rály, felesége és egyik leánya beutazási engedély nélkül ér­kezett Romániába. Útlevelüket a vámhatóságoknál hagyták, csalással jutottak be Románia területére, s így kiteszik ma­gukat az érvényes törvények szigorának.” KARÁCSONY! TÖRTÉNET Egy kisvárosi áruház kará­csony első napján külön ki­nyitott egy hétéves ikerpár kedvéért Északkelet-Ang­liában. Az történt ugyanis, hogy lelketlen betörők a kará­csonyfa alól elvitték a két kis­fiú számára odakészített aján­dékokat. A rablásra riasztott rendőrök annyira megsajnálták a kesergő ikreket, hogy sebté­ben gyűjtést szerveztek, s rá­vették az áruházát, hogy húz­zák fel a rolót és kivételesen szolgálják ki kis védenceiket. A gyermekeket kedden riadó­autóval vitték a bolthoz, ahol a kicsik azután kedvükre ga­rázdálkodhattak. 400 font ér­tékben szedtek össze maguk­nak játékokat. Rizskov szívinfarktusa Nincs veszélyben az élete Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szerdára virradóra Szívinfarktust kapott — jelen­tette be a szovjet küldöttkong­resszus szerdai ülésének kez­detekor Mihail Gorbacsov szov­jet államfő. Gorbacsov szerint a kor­mányfő életét jelenleg nem fe­nyegeti veszély, és Rizskovot kórházban ápolják. Az állam­fő jobbulást, gyors gyógyulást Külföldi eseménfek egy mondatban L2 Alekszej Csisztyakov szovjet diplomata átnyújtotta főkonzuli megbízólevelét David Levy izraeli külügyminiszternek, s ezzel huszonhárom év óta a legmagasabb szintre emelkedtek a szov­jet—izraeli kapcsolatok. A John Major brit kormányfő a jövő év elején Moszkvában találkozik Mihail Gorbacsovval, közöl­kívánt a politikusnak, s na­gyon szomorúnak minősítette az esetet. A 61 esztendős Rizskov 1985 szeptembere óta tölti be a kor­mányfői posztot. Az orosz nem­zetiségű, technokrata politikus sokáig dolgozott Szibériában. Kormányát és személy szerint a miniszterelnököt az utóbbi hónapokban éles támadások ér­ték a gazdasági reformok ku­darca miatt. Széles tömegek, a jobboldal és a baloldal egya­ránt követelték lemondását. A múlt héten mondott kongresz- szusi beszédében a kormányfő elkeseredetten nyilatkozott az ország és a kormány helyzeté­ről. Úgy fogalmazott, hogy az átalakítás — abban a formá­ban, ahogy azt eredetileg el­képzelték — kudarcot vallott. ték Londonban kormányforrásokra hivatkozva. A Rendkívüli országos pártértekezletet kezdett szerdán Tiranában az Albán Munkapárt. Á Nakajama Taro japán külügyminiszter bejelep- - ■ tette, hogy a januárra tervezett szovjetunióbeli látogatását a szovjet belpolitikai helyzet miatt elhalasztja. A Január 10-ig, vagyis a Biztonsági Tanács által fhegszabött határidő előtt öt nappal Moszkva szeretné evakuálni Irakból az ott dolgozó ösz- szes szovjet állampolgárt. A A szerbiai választások második fordulóján a szavazásra jogosultak 48,33 százaléka, 2,1 millió ember vett részt, s a Szocialista Párt 194 mandátumot szerzett a 250 tagú képviselőházban, s ez több, mint kétharmados több­ség. A Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah, a száműzött kuvaiti uralkodó szerdán Kínába érkezett. A Meglepetéssze­rűen Gennagyij Janev agrármérnököt, jogászt javasolta a Szov­jetunió alelnökének posztjára Mihail Gorbacsov. Amerikai típusú elnöki rendszer Ha szétválunk, elsüllyedünk Amerikaiak hazarendelése Támadástól tartva ■ ’ .• ,v , ■ , ; i . Az amerikai külügyminiszter rium közleménye szerint haza­rendelték az Egyesült Államok hat közel-keleti és két afrikai országban működő nagykövet­ségeinek azokat a munkatár­sait, akiknek munkája átmene­tileg nélkülözhető, egyes diplo­máciai munkatársaknak pedig engedélyezték a hazatérést. — Erre az öbölválság miatt ki­alakult bizonytalan körülmé­nyek miatt volt szükség — mondotta szerdán a miniszté­rium közleményét ismertető tisztségviselő. A külügyminisztérium ren­delkezése a Jordániában, Szu­dánban, Mauritániában, Je­menben, Bahreinben, az Egye­sült Arab Emírségekben, a Ka­tarban és a Szaúd-Arábia ke­leti tartományban dolgozó amerikaikat érinti. A közle­mény szerint ugyanis lehetsé­ges, hogy ezekben az orszá- g kban támadások érik az ot­tani amerikai képviseleteket. Rádióamatőrök új szerepkörben A számok tolvajnyelvén Tudja-e, hogy a rádióamatő­rök bennfentes tolvajnyelvén bizonyos számok mit jelente­nek? Például ha két szakma­beli így üdvözli egymást az éter hullámain vagy élőszó­ban, hogy 73. akkor az szívé­lyes üdvözletei jelent, a 99 meg annyit tesz, hogy tűnj el, a 88 ellenben azt jelenti, öle­lés, csók, és így tovább. Már emiatt a kedves, cinkos szám­játék kedvéért is érdemes rá­dióamatőrnek lenni még ma­napság is. Persze ezenkívül kismillió csábos ok vonja a bűvkörébe évtizedek óta a fiatalokat, az időseket, egyaránt, Bársony Gusztáv, a Magyar Rádióama­tőr Szövetség Pest Megyei Te­rületi Szövetségének elnöke szerint az egyik ilyen ok a sportszeretet. Bármennyire is furcsa, a rádióamatőrök rend­szeresen versenyeznek, s eze­ken nemcsak szellemi, hanem fizikai sportteljesítményt is követelnek, ahol a gyorsaság­nak, az ügyességnek és az álló- képességnek is szerep jut. Ma Pest megyében 15 rádió­amatőr-klub működik 287 tag­gal, ám ennél jóval több, nagy­jából ötszáz a vizsgát tett, hí­vójellel és készülékkel rendel­kezők száma megyeszerte. A magánzók azonban legtöbb­ször azért nem lépnek be a szövetségbe, mert — Bársony Gusztáv szerint — pusztán a játék, az étervadászat érdekli őket, vagy csupán bütykölni szeretnek otthon, de a sport­jellegű versenyekhez, erőpró­bához már nem fűlik a foguk. A megyében egyébként még egy korábbi MHSZ-rádióama- tőr klub is működik, úgyhogy létszám szempontjából nincs ok a panaszra. Más szempontból annál in­kább keserves idők járnak a tizenöt szövetségi klubra, mi­vel az MHSZ megszűnése miatt korábbi bérleményeiket szep­tember 30-tól zárolta az Álla­mi Vagyonkezelő és Hasznosí­tó Iroda, s emiatt a klubok lé­te is veszélybe került. Igaz, a zárolás nem azt jelentette, hogy azonnal az utcára tették őket a felszerelésükkel együtt, de csupán rövid haladékhoz jutottak, amíg a vagyonkezelő iroda sort kerít rájuk, és or­szágszerte befejezi az MHSZ- vagyon felmérését. Ez novem­ber óta folyik. Az új tulajdo­nosok új bérleti ajánlatai ál­talában olyan nagyok, hogy az a klubok számára megfizethe­tetlen. A másik igen komor vihar­felhő a klubok egén a további fennmaradásukhoz szükséges biztos és rendszeres anyagi erő­források megszűnése. Idáig fő pénzelöjük a Sportszövetségi Rendezvény Iroda volt, de az idén október 1-jétől beszün­tette a további támogatást, így csupán a szövetségi tagdíjak­ból csurdogáló összegekre szá­míthatnak, ami csak ideig- óráig képes életben tartani a klubokat. A nyomasztó anya­gi gondok különböző mérték­ben sújtják őket. Az egyiknek csak fél évre, a másiknak egy esztendőre elég a pénze. Az azonban bizonyos, hogy a leg­többjüknek a jövő év közepé­re az összes tartaléka kimerül, elsősorban a magas helyiség- bérleti díjak miatt. Megoldásként, pénzszerzési forrásként kínálkozik, hogy rá­diós jellegű bérmunkákat vál­laljanak, s az ily módon be­folyt összegekből tartsák fenn magukat. Erre már volt bizta­tó és eredményes példa, ami­kor az egyik klubjuk a Cegléd környéki CB-adók telepítését és karbantartását vállalta. A millió aggasztó előjel el­lenére igazán kár lenne, ha a klubok a magánzó rádióama­tőrök seregére esnének szét, ugyanis a szervezett rádiózás már több ízben bizonyította előnyeit a magánosokkal szem­ben. Például a tavalyi romá­niai események és az örmény­országi földrengés során ép­penséggel a klubtagok még a hivatásosokénál is gyorsabban voltak képesek rádiókapcsola­tot teremteni a külfölddel, és ily módon segítséget nyújtani. Az érvek és ellenérvek csa­tájában a döntő szó még nem hangzott el. Egyelőre úgy tű­nik, a honvédségnek tovább­ra sem kellenek a rádióamatőr­klubok, és pénz se jut nekik. Holott hasznosságukhoz kétség sem fér. Ráadásul dicsőség dol­gában is elöl járnak. A Pest megyei csapat éppen most nyerte meg az országos URH- versenyt. A magyar rádióama­tőrök idén ismét leülnek a ké­szülékeik elé, hogy szokásos karácsonyi és újévi jókíván­ságaikat szerteküldjék az éter­ben. Ha ez a jókívánság a ré­gebbieknél kissé szorongóbb hangulatú lesz, aligha az ő hi­bájuk. Kocsis Klára Matuzsálem-korú rendelet Karácsony reggelén körútra indultam, Da bas és környékén portyáztam hírek után. — Miként zajlott le az éjszaka? — kérdeztem a Dabasi Rendőrkapitányság szolgálatos tisztjétől, aki az előtt vette át a stafétabotot Csinos Sándor törzszászlóstól. — Az az igazság, karácsony éjszakáján máskor is szélcsend van, ilyenkor még a legmegátalkodottabb bajkeverők is meg­ülnek. Mi az éjszakai misék miatt várható, a szokottnál inten­zívebb közúti forgalom miatt aggódtunk, de szerencsére egyet­len koccanást sem jeleztek a körzetben. Igazi, békés, csendes karácsonya volt a dabasi rendőrség ügyeleteseinek. A mentőállomáson már közel sem ilyen barátságos a fogad­tatás, a szolgálatvezető meghallgatja a kérésemet, tudomásul veszi, hogy ki vagyok, de a maga részéről nem tartja szüksé­gesnek a bemutatkozást. — A megyei mentőszolgálat vezető főorvosának hozzájáru­lása nélkül nem nyilatkozhatom — zárkózik el az információ- adástól. — Uram, én nem nyilatkozatot kértem, csupán néhány ru­tinadatot. Hány alkalommal voltak riasztva, hová és miért? Született-e netán gyerek a környéken az éjszaka folyamán? Gondolom, ezek az adatok nem minősülnek államtitoknak es nem okoznak problémát a testületnek sem. Emberem hajthatatlan, illetve két dolgot mégis tudtul ad. Ha netán úton, egy baleset során kérdezem, ott köteles vála­szolni. Itt bent tilos. És mindez egy — állítólag — 1947-ben kiadott rendelet alapján! Pillogok, hebegek, nem akarom elhinni. 1947 óta 43 év telt el tisztelt Országos Mentőszolgálat. A politikai kurzusok vál­tozásairól, államvezetők és miniszterek egymást váltásáról most nem is beszélek, csupán a sajtótörvények többszöri mó­dosításaira figyelmeztetnék. Mely világosan leszögezi, milyen jogosítványokkal bír a sajtó és a tömegkommunikáció bárme­lyik munkatársa, mit szabad közreadni és mi minősül szol­gálati titoknak. Minderről az egészségügyben még nem hal­lottak? Vagy nem akarják tudomásul venni... Mint újságíró megkérdőjelezem egy matuzsálemi kort meg­ért rendelet létjogosultságát. Miért kell neker ahhoz a tótum- faktumtól előzetesen engedélyt kérjek, hogy egy kisembert szó­ra bírjak egy közérdekű, de közel sem titoknak számító kérdés­ben?! Magánemberként, adófizető polgárként pedig azt nehez­ményezem: miért ne tudhatnám meg egy általam, az én pén­zemből fenntartott testülettől — így a mentősöktől is —, hogy mit nyújt, mennyire van igénybe véve — mondjuk karácsony éjjelén? (— matula —) KICSODA ÖN, SZADDAM HUSSZEIN? A dicsőség árnyéka A Perzsa-öbölben kialakult válság előtérbe állította az iraki diktátor személyét. Két amerikai újságíró — Judith Miller és Laurie Mylorie — retusálatlan portrét rajzolt Szaddam Husz- szeinről. Részleteket közlünk a könyvből, mely a Kossuth Ki­adónál jelenik meg. Heves vitákat hozott a szov­jet küldöttkongresszus keddi munkanapján az elnöki hatal­mat kiszélesítő alkotmánymó­dosítások vitája, olyannyira, hogy a tervezet 36 fejezetéből csak. 19-et tudtak megvitatni, elfogadni, illetve egyes esetek­ben elutasítani a küldöttek. Az eddigi határozatok lénye­gében az „amerikai típusú el­nöki rendszerhez” hasonló, a Gorbacsov által javasolt el­képzeléseket támogatták, az el­nöknek rendelve alá a végre­hajtói hatalmat. A kongresz- szus létrehozta az alelnök in­tézményé* is. Ugyanakkor a küldöttek elutasították egy új szerv, a legfelső állami fel­ügyelet létrehozására irányuló javaslatot (az elképzelések sze­rint e szervnek kellett volna ellenőriznie a szovjet törvé­nyek és más határozatok, ren­deletek végrehajtását). Több fejezetet —minősített többség hiányában — az illetékes bi­zottságokhoz utaltak vissza át­dolgozásra. A kongresszus foly­tatja az alkotmánymódosítás vitáját. Mihail Gorbacsov a tanács­kozás szünetében újságíróknak nyilatkozva a stabilizáció szük­ségességére hívta fel a figyel­met, mivel csakis így lehet megvalósítani a piacgazdálko­dásra való áttérést. Ogy véle­kedett, hogy a szövetségi szer­ződés elengedhetetlenül szük­séges minden köztársaság szá­mára, csak egyesek előbb, má­sok később ismerik fel a szö­vetség jelentőségét, szükséges ségét. „A szeparatizmuson mindenféle destruktív elemek Bagdadra Szaddam Husszein arcképei tekintenek alá, sűrű, fekete hajjal, tömött bajusszal, erőtől duzzadó arckifejezéssel és valami különös nyugalom­mal. Portréja mindenütt jelen van — még az arany karórák számlapján is ott díszeleg. Ab­ban az országban, ahol a su- mérok feltalálták az írást, a társas kapcsolatok egyetlen, mindenütt jelen lévő képpé züllöttek. Szaddam Husszein ötvenhá­rom évvel ezelőtt, 1937. április 28-án született szegény, nyo­morúságban tengődő, föld nél­küli parasztcsalád fiaként El- Audzsa faluban, Takrít város­ka közelében, Bagdadtól 160 kilométerre. (Bár a muzulmá­nok általában nem emlékeznek meg a születésnapokról, Szad­dam a magáét mégis nemzeti ünneppé tette.) Takrít, Irak szunnita muzulmánok lakta területének közepén épült. A szunniták Irakban kisebbsé­get alkotnak, az ország lakos­ságának többsége síita, vagyis a szunniták történelmi és val­lási ellenzékéhez tartoznak. Szaddam és családja nád­dal erősített sárkunyhóban élt, és szárított tehéntrágya volt a tüzelőjük. Senki sem mond­hatta el magáról, akár Takrít* ban, akár El-Audzsában, hogy árammal világít, vagy folyóvíz van a házában. A bagdadi köz­ponti kormány nagyon távoli­nak tetszett, hatásköre néhány falusi rendőrre korlátozódott. Irak akkoriban fortyogó po­litikai hatalomhoz hasonlított. A rövid évtizedig tartó brit uralom előtt az országot ötszáz éven át az oszmán-törökök ural­ták. Az Irak feletti brit man­dátum 1932-ben érvényét ve­szítette, tehát mindössze öt év­vel Szaddam születése előtt szűnt meg. Irak függetlenségé­nek első négy évében asszírok százai estek áldozatul az iraki hadsereg fegyvereinek, így pusztult el ez az ősi keresztény kisebbség, öt évvel később ha­sonló atrocitásokra került sor Bagdad régi zsidónegyedében. A függetlenség kikiáltása és Szaddam világrajövetele kö­zött az iraki hadsereg létszá­ma megduplázódott. A hadse­reg tartotta magát az új iraki állam képviselőjének, a „ha­lált osztó” foglalkozásnak kel­lett nemzetet kovácsolnia az egymás torkát szorongató, egymással rivalizáló vallási, törzsi és etnikai forgácsokból. Ebben az illékony környezet­ben született tehát Szaddam Husszein. A gyermekéveire vonatkozó adatok homályosak. A hivata­los „szent” szövegek alig vet­nek fényt erre az időszakra. Szaddam kemény és brutális gyermekkorának vonásai nem olyan jellegűek, melyet a dik­tátor szívesen közzétenné. Ál­talában azt tartják, hogy apja még Szaddam születése előtt meghalt, vagy akkor, amikor a fia néhány hónapos csecsemő volt. Szaddam magántitkára viszont, aki később szakított vele, arra célzott, hogy apja el­hagyta feleségét és kicsiny gyermekeit. Bármi is az igaz­ság, Szaddam anyja, Szubha, egymaga tartotta fenn család­ját, amíg aztán találkozott Ib­rahim Haszán házasemberrel. Szubhának idővel sikerült meggyőznie, hogy szabaduljon meg a feleségétől, és őt vegye el. A muzulmán törvény sze­rint ugyan lbráhimnak négy feleséghez volt joga, de Szub­ha ragaszkodott hozzá, hogy egyedül ö legyen az asszonya. Mostohaapja durva, írástu­datlan paraszt volt, utálta mostohafiát. Évekkel később Szaddam keserűen emlékezett vissza, miként vonszolta elő a vackáról hajnalonta ezt ordi- bálva: „Kelj fel, te ringyó fia, menj a birkákhoz!” Ibráhim gyakran civakodott Szubhával Szaddam miatt. „Ez egy kutya- fajzat, hallani sem akarok ró­la!” Mégis hasznát vette a fiú­nak, gyakran küldte el Szad- damot csirkét vagy bárányt lopni; az állatokat aztán újra eladta. Amikor Szaddam uno­kafivére, Adnán Kairalláh, később Irak hadügyminisztere, megkezdte iskoláit, Szaddam is az iskola után vágyott. Ib­ráhim viszont nem tartotta szükségesnek, hogy a gyerme­ket taníttassa: úgy rendelke­zett, hogy a fiú maradjon csak otthon és legeltesse-gondozza a juhokat. Szaddam végül 1947-ben, tízéves korában meg­kezdhette az iskoláit. Ekkor Adnán apjához, Kai­ralláh Tulfához, anyja testvé­réhez költözött, aki tanító volt Bagdadban. Nem világos, vajon Szaddamot mostohaapja kidobta-e a sárkunyhójukból, vagy a fiú saját, elhatározásá­ból ment el nagybácsija bag­dadi házába. Csak annyit tu­dunk bizonyosan, hogy Kairal­láh Tuilfa — Bagdad későbbi polgármestere — rendkívüli hatással volt Szaddamra. (Folytatjuk.) élősködnek, hiszen az éltető közegük. Ha szétválunk, egy­szerűen elsüllyedünk” — fo­galmazott a szovjet elnök, s bí­rálta a balti vezetőket, akik „politikai ambícióikat” tartják csak szem előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom