Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-18 / 296. szám

rrvr Mit.lt; 1990. DECEMBER 18., KEDD Kevesebbet jelentettek be ? Nagyon sokba kerül még a haderécsökk is Amerikai részről azzal vá­dolják a Szovjetuniót, hogy legalább 20 000-rel kevesebb harceszközét jelentette be, és megpróbálja elkerülni, hogy •— mint a nemrég kötött szer­ződés előírja — tömegesen megsemmisítse fegyvereit. A kérdés a The Washington Fost hétfői jelentése szerint napirenden volt a napokban James Baker amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter houstoni tár­gyalásain. Az európai hagyo­mányos haderők csökkentésé­ről egy hónapja aláírt egyez­mény értelmében a feleknek be kellett jelenteniük, milyen fegyverzettel rendelkeznek az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő területen. Szovjet részről ígéretet tet­tek egyes amerikai panaszok megvizsgálására, míg másokat elhárítottak — értesült kor­mánykörökből a lap. A szer­ződés egyébként 90 napig (február 17-ig) módot ad a ki­cserélt adatok módosítására. Az amerikai vélemény szerint a Szovjetunió azért helyezte át fegyvereit (egyes becslések szerint 60 000 harceszközét) az Urálon túli területekre, hogy elkerülje a megsemmisítés magas költségeit, illetve, hogy megtartsa azokat. Gorbacsov: Senkit sem üldöznek Népszavazáson döntsenek Az elnöki hatalom mellett keményen érvelő beszédében Mihail Gorbacsov szovjet ál­lamfő két kérdésben is nép­szavazást javasolt a népi kül­döttek kongresszusnak (NKK). A hétfő délután elhangzott csaknem egyórás beszédben Gorbacsov javasolta, hogy minden szovjet állampolgár népszavazáson nyilvánítsa ki, támogatja-e vagy sem azt a szövetségi szerződést, amely föderatív alapon kívánja meg­újítani a Szovjetuniót. Java­solta továbbá, hogy a föld ma­gántulajdonának engedélyezé­séről ugyancsak népszavazáson döntsenek. Az ország helyzetéről és a gazdasági, szociális és politi­kai válságból kivezető útról szóló jelentésében az államfő drámai képet vázolt fel, hang­súlyozva bevezető szavaiban, hogy minden téren erősödnek a. válságfolyamatok, éles nem­zetiségi konfliktusok tapasz­talhatók, megromlott a köz­rend és a közbiztonság. — Ve­szélybe került az öt évvei ez~ előtt megkezdett nagy ügy, amely megteremtette a meg­újulás feltételeit az országban és a világban — hangoztatta. Elismerte, hogy a problé­máknak nemcsak az 1985 előt­ti kibák az okai, mert az új vezetés is követett el hibákat, tévedett a válság mélységének felmérésekor. Az új európai rend Mégy pillera A NATO egyik fő feladata­ként emelte ki Manfred Wör- ner azt, hogy az Atlanti Szö­vetség erősítse tovább, tegye még intenzívebbé a közép- és kelet-európai országokkal ki­alakuló, gyarapodó kapcsola­tait. A NATO főtitkára az Észak­atlanti Tanács külügyminisz­teri ülését megnyitó beszédé­ben. amelyben megvonta az elmúlt év mérlegét, és körvo­nalazta a szövetség előtt álló új feladatokat, jelentős teret szentelt ezeknek az új kapcso­latoknak. A jövő feladatairól szólva első helyen emelte ki az „új európai architektúra”, az új európai együttműködés meg­teremtését, amely magában foglalja a Szovjetuniót és Kö­zép- és Kelet-Európa többi országait. Négy pillérre kell támaszkodnia ennek az új európai rendnek: a NATO-ra mint a biztonság elengedhe­tetlen támaszára, az Európai Közösségre mint az integráció és a jólét motorjára, az in­tézményesített helsinki folya­matra, mint az együttműködés páneurópai keretére és az Európa Tanácsra mint az em­beri jogok és a demokrtikus normák őrére. Nem hisz az erő alkalmazásában Irak csak taktikázik? Akár lesznek tárgyalások, akár nem, Iraknak január 19-ig ki kell vonulnia Kuvait- ból, s ha nem, alkalmazni kell az ENSZ döntését (azaz a ka­tonai erőt) — jelentette ki hét­főn George Bush amerikai el­nök. Bush csak röviden rea­gált a sajtó előtt az aznapi iraki bejelentésre, hogy nem vonulnak ki Kuvaitból, és ztem hagyják Amerikától diktálni a tárgyalások időpontját. Az elnök megerősítette, hogy wem lehet szó engedmények­ről, a tárgyalások egyedüli tár­gya az iraki kivonulás. Közel- keleti vezetőktől kapott érte­sülése szerint Szaddam iraki elnök úgy gondolja, hogy Lemondott Maiziere A bélyeg: a Stasi besúgója A személyét ért gyanúsítga- tásokra hivatkozva hétfőn le­mondott a német szövetségi kormányban viselt miniszteri posztjáról Lothar de Maiziere, az egykori NDK utolsó mi­niszterelnöke. A politikust az utóbbi napokban az a vád ér­te, hogy nyolc éven át nem hi­vatalos munkatársa — azaz besúgója volt a keletnémet ál­lambiztonsági szervezetnek, a Stasinak. Hétfő délután tartott sajtó- értekezletén Lothar De Mai­Japán és Eszak-Korea Diplomáciai kapcsolatok Japán és Észak-Korea meg­állapodott abban, hogy ja- ■luárban tárgyalásokat kezde­lek a hivatalos diplomáciai mpcsolatok megteremtéséről — jelentette be hétfőn Peking- ben a japán nagykövetség szó­vivője. A két ország képviselői a múlt héten a kínai fővárosban folytatott megbeszéléseik ered­ményeként egyezségre jutottak a jövendő tárgyalások napi- rendjéjről, idejéről és szintjé­ről is. A tárgyalások első for­dulójára január végén Phen- janban kerül sor, majd To­kió, illetve Peking ad otthont a folytatásnak. A találkozók pontos dátumát a közeljövőben egyeztetik. A megbeszélések miniszterhelyettesek részvéte­lével zajlanak majd. Japán 1965-ben létesített diplomáciai kapcsolatokat Dél- Koreával, s azóta is csak a szöuli kormányzatot ismeri el hivatalosan a koreai-félsziget két állama közül. ziere mindazonáltal tagadta az ellene felhozott vádat. Lemon­dását azzal indokolta, hogy a gyanú alól tisztáznia kell ma­gát, ám ártatlanságának bebi- zonyosodtáig nem kívánja megterhelni e kínos üggyel sem a kormányt, sem a CDU-t. A politikus közölte, hogy nem vállal megbízatást a várhatóan csak januárban megalakuló új CDU—CSU—FDP kabinetben, s átmenetileg felfüggeszti te­vékenységét a CDU alelnöki, illetve a Brandenburg tarto­mányi CDU-szervezet elnöki posztján. Ugyanakkor parla­menti mandátumát a Bundes­tag képviselőjeként továbbra is gyakorolni kívánja. Amerika megosztott a béke vagy háború kérdésében, és nem hiszi, hogy erőt alkalmaz­nának. Éppen ezért kívánnak tárgyalni, hogy Irak értésére adjak: Washington' komolyan veszi az ENSZ határozatát — hangoztatta Bush. A korábbi határidő azért szükséges, mert az Irak által javasolt január 12. utáni 3 nap már nem len ne elegendő a csapatkivonásra — tette hozzá. Az amerikai kormány ere detileg azt javasolta, hogy Tá rik Aziz iraki külügyminiszter december 17-én tárgyaljon Washingtonban Bush elnökkel, és közölték: James Baker amerikai külügyminiszter a január 15-i ENSZ-ultimátum lejártáig bármikor hajlandó Bagdadba utazni, hogy Szad­dam Husszein elnökkel tár­gyaljon. Irak utóbb január 12- ét, javasolta, ám ezt Washing­ton elutasította azzal, hogy túl közel esik az ultimátum ha­táridejéhez, így csak a tárgya­lások elhúzását szolgálja. Bush hétfőn megismételte, hogy amerikai részről változatlanul bíznak a tárgyalásokban és (január 3-ig bezárólag) 15 idő­pontot javasoltak, azaz decem­ber 20-tól bármely napot, Ica- rácsonyt is beleértve. Az iraki bejelentés láthatóan meglepte az amerikai vezetést: Baker külügyminiszter még úton a brüsszeli NATO-ülésre úgy nyilatkozott, hogy várha­tóan megegyeznek a tárgyalá­sok időpontjában. Korábbi amerikai megnyilatkozások szerint lehetséges, hogy Irak taktikázik, s végül csak az utolsó pillanatban lesz haj­landó tárgyalásokra. ÜÜIfőSdi események egy mondatban Li Peng kínai miniszterelnök hétfőn négy országot érintő ázsiai kőrútjának utolsó állomására, Srí Lankára érkezett. A Sadli Bendzsedid algériai elnök hétfőn Kairóban folytatta kö­zel-keleti tárgyalásait, amelynek eredményeként a jelek sze­rint elfogadta, hogy az öböl menti válság tisztán arab meg­oldása nem lehetséges, a rendezésnek egyúttal „nemzetközi­nek” is kell lennie. A A Mainicsi Sinbun című japán lap szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy egyes becslések sze­rint mintegy tízmillió szovjet állampolgár fogja elhagyni a Szovjetuniót az utazási korlátozások enyhítése után, s közü­lük 500 ezer veszi útját Magyarország felé. A Megalakult Ausztriában az Osztrák Szocialista Pártból és Osztrák Nép­pártból álló nagykoalíció Franz Vranitzky kancellár vezette új kormánya. A Janusz Onyszkiewiczki nemzetvédelmi és Jan Majewski külügyminiszter-helyettes Riadban megállapodást írt alá a szaúd-arábiai kormánnyal: egészségügyi személyzet, valamint egy kórház- és mentőhajó Szaúd-Arábiába küldésé­ről. A Még a legpesszimistább megfigyelőnek is észre kell vennie, hogy Magyarországon a politikai élet stabilizálódása nak bizonyos jelei mutatkoznak — írta a Rzecszpopolitika cí mű lengyel lap hétfői száma. A Több mint 400 vagon rom­landó importcikk és 150 ezer tonna exportra szánt árucikk várakozik az ukrajnai kikötőkben és pályaudvarokon — ad­ta hírül a Pravda. A magyarok is beszállhatnak Egy karéjt a nagy kalácsból Amíg mi az utcán fázósan összehúzzuk magunkon a té­likabátot. a divattervezők rajzasztalain már a tavaszi­nyári modellek elevenednek meg. A melegebb időket idé­ző bemutatókon a karcsú manökeneken élénk rózsaszí­nű bermudákat és blézere­ket, őszibaraökszínű kabá­tokat láthatunk. A divattal való foglalkozás — vélik művelői — az élet naposabb oldalai közé tarto­zik. Persze nem szabad elfe­lejteni egy pillanatra sem, hogy ez is hatalmas üzlet. Legalábbis azoknak, akik ezt profi szinten művelik. A divatüzletből a magyar textil-, ruházati és kereske­dőcégek is kivehetnék ré­szüket — ez a véleményük a düsseldorfi Igedo cég kép­viselőinek, akik a napokban •hazánkba látogattak. A vé­leményükre minden bizony­nyal lehet adni, hiszen már negyven éve rendeznek di­vatvásárokat. A jövő tava­szit — a politikai változáso­kat jelezve — most első íz­ben nem Düsseldorfban, ha­nem Berlinben rendezik. A Moda Berlinre 1000 kiállító jelentkezett. 24 országból. Talán sokan nem is gondol­nák, hogy Németország — Franciaország és Itália mö­gött — Európa harmadik divatexportőre. Az Igedo cég divattanács­adója mindenesetre úgy gon­dolja, hogy a nagy kalácsból Magyarország is kanyarít- hatna magának egy jókora szeletet. Ehhez azonban ,az kellene, hogy a divatban is megtaláljuk saját arcula­tunkat. A szakember nem a . levegőbe beszélt. Röpke fel­mérést végeztek hazánkban, s kiderült, hogy a magyar textil- és ruházati iparban évente 1 milliárd márka ér­tékű férfi-, női és gyermek­ruhát készítenek, s visznek Nyugatra, de ezeken nem a saját, hanem különböző nyu­gati cégek címkéi láthatók. A Moda Berlin jó lehető­ség lenne a magyar cégek­nek, hogy megmutassák Ke­let-, Nyugat-Európa előtt, milyen alkotásokra képe­sek. Nem szabad elfelejteni — mondta a tanácsadó —, a divatcikkekkel sok pénzt le­het keresni. Az Igedo cég képviselői tárgyalásokat folytattak a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának illetékeséivel, s azt az infor­mációt kapták, hogy azok­nak a magyar kiállítóknak, akik részt vesznek a Moda Berlin divatvásáron, a tárca kész támogatást adni. A né­met üzletemberek úgy vélik, ezt a lehetőséget kár lenne kihagyni. H. É. Új almafajta a KR-lbes A lisztharmat sem bír vele A lisztharmatnak ellenálló új almafajtát sikerült kikísér­leteznie a Kertészeti Egyetem professzorának, Kovács Sán­dornak. A KR—11-es névre ke­resztelt gyümölcs az egri pi­rosnak és a jonatánnak a ke­resztezése révén született meg. Az új gyümölcsfajtát Guttman Vilmos, az Alagi Állami Tan­gazdaság igazgatója a közel­múltban mutatta be a TIT- ben, a Nagyváthy János-gaz- dakör tagjainak. A tangazdaság gyümölcsö­seiben hosszú évek alatt hat olyan almafajtát sikerült meghonosítani, amelyek meg­alapozták ennek a cégnek a szakmai jó hírét. A KR—11-es, amelybe a jonatán fajtából örökítettek át több jó tulajdon­ságot. minden bizonnyal széle­síteni fogja az alagiak termék­skáláját. Guttman Vilmos szólt arról, hogy a szeged—szőregi faisko­lában már sikerült 20 ezer KR—11-es alanyt felnevelni, s így ezekhez a lisztharmatnak ellenálló gyümölcsfákhoz már hozzájuthatnak az érdeklődők. Az alagiak gyümölcsöseiben tavasszal kezdik meg az új al­mafajta átoltását a fákba. Az 1755—1819 között élt ne­ves kertészeti szakember ne­vével fémjelzett gazdakör most a TIT-ben ismét hallat magáról, s ezúttal a borá­szoknak, a szőlőtermesztéssel foglalkozóknak kívánnak kós­tolóval egybekötött szakmai előadás keretében jó tanácso­kat adni. Gy. L. Ä MÓR MEHET T ipikus eset ma a megyében. Keresem a régi ismerőst, aki a község közéletének évtizedek óta aktív szereplője, ö volt az, aki elsőként — és jó ideig egyetlenként — szervezni kezdte az új párt helyi csoport­ját. Logikus, ő lett az ideiglenes elnöke a ve­zetőségnek, majd a végleges irányítók kivá­lasztásakor a választmánynak a vezetője. Enyhén szólva (1988 vége .volt ez), nem va­lami jó szemmel nézték tevékenységét az ak­kori hivatalos meg egypártemberek. Ahogyan korábban, akkor sem sokat törődött az aka- dékoskodókkal, a semmit nem csináló, de mindent kommentáló nagyokosokkal. Küz­dött, vitatkozott, győzködött, szervezett, meg­hívókat, plakátokat gyártott, terem után fut­kosott... Rengeteget dolgozott, míg stabilizá­lódott a harminchét tagú szervezet. Kitűnően szerepeltek most legutóbb is, az önkormány­zati választásokon és ... és most az illető fél­szeg mosoly kíséretében közli: „mennem kel­lett”. Nem lett sem elnök, sem választmányi tag, azt sem mondta senki, köszönik az eddigi munkáját. A sértettség, a csalódottság szólalna meg benne, amikor azt mondja, „most már a túl­ságosan hangosak és magabiztosak uralják a terepet”? Nem hiszem. Tényt közöl. Tényt, hiszen a szervezet máris tengelyt akasztott a (saját pártbeli!) polgármesterrel. Aki elkövet­te azt a könnyelműséget, hogy jóváhagyta a volt tanácselnök néhány intézkedését... Tisztességes, igazi változásokat akaró em­berek, a demokrácia tényleges elkötelezettjei szorulnak sorozatosaa háttérbe olyanok mi­att, akik... Akik úgy érzik, hogy „eljött a mi időnk”, azaz nem a demokráciának az ide­je, nem a polgárt tisztelő hatalomnak az ide­je, hanem az övéké. A pártok helyi' szerve­zeteit egyre inkább a saját tagjaik egy ré­szétől kell félteni, kellene óvni ! Meghatáro­zó szerephez jutottak-jutnak azok a — jobb kifejezés híján — radikálisak, akiknek a sze­mében a többi párt csak akadálya a gyorsabb haladásnak, akiknek a saját országos párt­vezetősége a „tehetetlenek gyülekezete”, mert nem az ő elképzeléseik, érdekeik szerint po­litizálnak az országos testületekben az urak, s egyre gyakrabban hallom a kifogásokat az ilyen radikálosoktól az országgyűlési képvi­selőjükre is (legtöbbször saját pártjuk embe­re!), aki „nem úgy muzsikált”, ahogyan. Hogyan is kellene „muzsikálnia”?! A pártbomlások, szétesések, átcsoportosu­lások természetes jelenségei a politikai szer­kezet helyi kialakulásának, azon keretek lét­rejöttének, amelyek között a következő évek­ben lényegében a település lakosságának a po­litizáló része (ez a népességnek a két-tíz szá­zaléka) mozogni tud. Az Országgyűlésbe be nem került pártok, politikai szervezetek dön­tő részének a helyi csoportjai (a fő kivétel a I Munkáspárt, valamint a szociáldemokraták különböző elkötelezettségű csoportjai) eltűn­tek a megyében. A tagok egy töredéke átlé­pett más pártokba, a nagyobb résznek viszont elege lett a pártoskodásból, a politizálásból. Talán azért, mert nem sikerült „győzni”: a. hatalomhoz hozzájutni. írtam már róla, ezért most csak megemlí­tem: az önkormányzati választások helyi eredményei alapján pontosan nyomon követ­hetők az egyes pártszervezetekben h kilépé­sek. A „győztesek” közül alig, a „vesztesek” közül viszont sokan távoznak. Ilyen értelem­ben — bár a megyében nem nagy a számuk — kivételek a Fidesz csoportjai. A kilépések, a kiábrándulások elkerülhetetlenül megfogal­maztatják a kérdést: mi végre kellett volna a hatalom? S ha arra, ami az egyetlen tisztessé­ges célja lehet, a polgár szolgálatára, akkor miért, hogy a kezdő „mórok” feltűnően nagy számbán távoznak. Hol saját akaratukból, hol azért, mert észlelik, már nincsen szükség rá­juk. Ha a mórok távozása azzal lenne egyen­lő, hogy mennek a hit hajtotta amatőrök és jönnek a helyükbe a szakszerűséget megtes­tesítő profik, akkor rábólintanék ezekre a cserékre. Hallom is, látom is, tapasztalom is, nem erről van szó. Arról sokkal inkább szó van, hogy azok kerülnek előtérbe, akik aratni akarnak, holott sehol sem voltak, amikor vet­ni .kellett! Der Mohr hat seine Arbeit... a mór meg­tette a kötelességét, a mór mehet. Schiller tra­gédiájának, a Fiescónak a harmadik felvoná­sából lett köztulajdonunkká a keserű meg­állapítás. A kétszáz esztendősnél régebbi böl­csességet (a darab 1783-ban készült el) sajná­latosan nem cáfolta meg egyetlen respublika sem, holott a szerző e veszedelem bírálata­ként fogalmazta meg mondandóját. Mostani respublikánktól azt remélhette az ember, kü­lönb lesz, mert létrejötte körülményei is min­den korábbitól különbek: békés forradalom, vér nélküli hatalomváltás terepe ma hazánk. L eírom, mert meg nem kerülhetem: ma még ennek a terepe az ország. A jelek azonban, ami a jövőt illeti, nem csak biztatóak, hanem riasztóak is. A lapátra tett mórok, a hátsó sorokba zavart útkezdők, ala­pítók magukkal viszik azt a hatalmas erköl­csi. tőkét, amely nekik és pártjuknak kijárt' azért, mert hitelesen testesítették meg a sze­mélyes érdeknélküliséget. Az újak, a nemrég sereglettek között sajnálatosan sok az olyan ember, aki ott szorongatja a kezében a ma­gánszámláit, aki most üzletelni kezdett a tör­ténelemmel ... Amint előtérbe tolakodik az érdek, úgy hátrál, halványul el a hit, a hasz­not nem kereső meggyőződés, úgy növekszik a türelmetlenség az új pártemberekben mind­azok iránt, akik „nem értik” őket. És furcsa módon, elsőként éppen a mórok nem értik őket... ! Ma a pártok közötti feszültségek ki­sebbek, mint a pártokon belüliek. A párto­kon belüli feszültségek mintha azt mutatnák, a hatalomváltás elérte a belső köröket. Egyre kevésbé elvekről van szó, sóikkal inkább más­ról. Nagyon másról. Mészáros Ottó »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom