Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-17 / 295. szám

1990. DECEMBER 17., HÉTFŐ

A tombombagyártás

Családban marad

Irak három évvel közelebb van atomütőereje megteremtéséhez, mint a nyugati titkos- szolgálatok gondolják, és már jövőre, de legkésőbb 1992-ben elkészülhet első atombombájával — írta vasárnap a The Sunday Times című londoni lap.

A lap az iraki atomprog- ramban kösreműködő két német szakember bizalmas nyilatkozatára, valamint nyugati cégek iraki exportadataira alapozta állítását.

A brit újság szerint Irakban már felépült az a gyár, amelyben a bombakészítéshez szükséges centrifugákat gyártják, és Bagdad közelében titkos urándúsító laboratórium is működik már. A The Sunday Times szerint e két üzem berendezését legalább egy tucat nyugati cég, közte két brit vállalat szállította Iraknak. A lap értesülései szerint az iraki atombombaprogramot Husz- szein Kamel Hasszán vezérőrnagy, Szaddam Husszein ve je irányítja.

A karabahi incidens

Gépfegyvertűz lesből

Karabah-hegyvidéken örmény fegyveresek lesből gép- fegyvertüzet zúdítottak egy teherautóra, amely azerbajdzsánokat szállított az aszkera- ni járás területén. A gépkocsit kísérő két rendőr és egy polgári személy életét vesztette a szombaton történt támadás

során, s az utasok közül négy ember megsebesült.

A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint a fegyveres terroristák nyolcvanon lehettek. s motorkerékpárokon menekültek el a színhelyről, miután összeszedték a halott rendőrök fegyvereit és lőszerét.

Stanculescu Mihály királlyal tárgyalt

Katona hatalomátvétel a szomszédban ?

Victor Stanculescu vezérezredes védelmi miniszterrel tárgyalt a közelmúltban Mihány. volt román király. Minderről a Genfben élő exuralkodó számolt be a The Washington Post tudósítójának, de nem árult el részleteket a megbeszélésről. Csak annyit mondott, hogy a hadsereg és a Securitate kérdéseiA kitoloncoíási listák hosszúak

Elutasított izraeli lépés

A Palesztina! Felszabadítási Szervezet vasárnap sürgős felhívásban kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy határozattal szálljon szembe az izraeli hatóságok négy palesztint érintő kitoloncoíási döntésével.

Jasszer Abed Rabbo, a PFSZ VB tagja Tuniszban kijelentette, a kérés sürgős voltát az indokolja, hogy Izrael újabb listákat készít a megszállt területekről eltávolítan- dó személyekről, s akár újabb tízek részesülhetnek a megtorló intézkedésben. A Samir- kormány döntése megerősíti annak fontosságát, hogy a BT szavatolja a palesztin nép védelmét — mondta Abed Rabbo, egyúttal bírálva az Egyesült Államokat, amiért „halasztásokkal igyekszik megakadályozni a BT határozathozatalát a kérdésben”.

Az amerikai részről is bírált izraeli intézkedést a palesztin politikus veszélyes eszkalációnak, a Biztonsági Tanács határozataival szembeni kihívásnak minősítette.

Az egyiptomi külügyminisztérium szóvivője útján utasította el az izraeli lépést, s megállapította, hogy a kiutasítások ellenkeznek a nemzetközi joggal. Egyiptom meg van győződve arról — hangzott az állásfoglalásban —, hogy „az izraeli kormány elnyomó intézkedései nem fogják megakadályozni a palesztin népet a-felkelés és a megszállással szembeni ellenállás folytatásában”.

Megszólalt a szovjet „kémfőnök"

Nyitott könyv volt

A Romániában, Németországban és az Arab-öböl térségében kibontakozott események „nem voltak váratlanok” a szovjet felderítés vezetői számára — jelentette ki a szovjet tévének adott vasárnapi interjújában Leonyid Se- barsin altábornagy. A KGB egyes számú főosztályának, vagyis a szovjet felderítés első számú irányítójának neve egészen a közelmúltig ismeretlen a közvélemény előtt, s a szovjet „kémfőnök” első ízben tájékoztatta munkájáról a nyilvánosságot,

Sebarsin szerint a szovjet felderítés tisztában volt az

öböl térségében, Romániában kialakuló válságok valamennyi tényezőjével, s meg tudták jósolni a németországi események alakulását is. A szovjet felderítés hasonló esetekben — kialakuló válságoknál, konfliktusoknál — jelentést tesz következtetéseiről a Szovjetunió vezetésének, s egyes esetekben még ajánlásokat is kidolgoz arra, hogy mit tehet Moszkva. Az altábornagy azonban nem közölt további részleteket. így nem szólt arról sem, hogy az említett szituációkban milyen lépéseket javasolt az ország vezetésének a felderítés.

Külföldi események egy mondatban

Négynapos hivatalos szovjetunlóbeli látogatását befejezve vasárnap elutazott Leningrádból Ro Te Vu dél-koreai államfő. A Új párt alakult Lengyelországban, a Kereszténydemokrata Pártot a Kereszténydemokrata Munkáspártból kivált csoport hozta létre. A Sadli Bendzsedid algériai és Háfez Asszad Szíriái államfő szerint csakis nemzetközi keretek között lehet rendezni az öbölválságot. A Romániában a volt politikai foglyok szövetsége arra szólította fel a Zsii-völgyi bányászokat, vállaljanak szolidaritást a sztrájkoló egyetemistákkal, ezzel köszörüljék ki azt a csorbát, amely a június 14—15-i bukaresti „rendteremtő akciójukkal” hírnevükön esett a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt. A Lech Walesa megválasztott, de hivatalába még be nem iktatott lengyel államfő sajtóhivatala útján cáfolta az AFP francia hírügynökség hírét, mely szerint Jan Olszewski ügyvédet bízta meg kormányalakítással. A Szaddám Husszein iraki elnök megismételte azt a követelését, hogy az öbölválság megoldását célzó erőfeszítéseket kapcsolják össze a palesztin probléma rendezésével. A Ion Iliescu román elnökhöz intézett levelükben fejezték ki megdöbbenésüket az amerikai kongresszus emberi jogok bizottságának alelnökéi a Tőkés László püspökkel és Sütő András íróval szembeni bánásmód miatt. A A két legnagyobb osztrák politikai párt, a Szocialista és a Néppárt vezetői, Franz Vranitzky kancellár és Josef Riegler. aikancellár tegnap elhárították az utolsó akadályt az elől, hogy az október 7-i parlamenti választások eredményeként Ausztriának ismét, újabb négy évre nagykoalíciós kormánya legyen. A Japán, amely eddig főként a politikai kapcsolatok rendezetlensége miatt elutasította a Szovjetunió élelmiszersegélyekre vonatkozó kérését, első ízben most jelezte: hajlandó állami hitelekkel enyhíteni a hiányon.

röl beszéltek, és „bizonytalan benyomásokat” szerzett a miniszterről, aki a román fordulat előtt a védelmi miniszter első helyettese volt.

Mihály véleménye szerint a hadsereg alkalmas lehet a rend fenntartására, de a kormányzásra már nem: így — adott esetben — ő abban látná feladatát, hogy elvezesse az országot a politikai demokráciához, s ebben a fiatalokra támaszkodna. A kérdésre, kap-e terveihez amerikai támogatást, a volt király kijelentette, hogy nem, legfeljebb arról lehet szó, hogy rokonszenveznek elgondolásaival.

Az amerikai lap cikke egyébként egy romániai katonai hatalomátvétel lehetőségével foglalkozik. Stanculescu nem kívánt nyilatkozni a The Washington Postnak.

Kisinyovi nagygyűlés

A birodalom ellen

Moldvának nem szabad aláírnia az új szovjet szövetségi szerződést — e jelszó jegyében tartottak vasárnap több tízezres nagygyűlést a moldvai főváros, Kisinyov központjában, a moldvai népfront szervezésében.

A „nagy nemzeti gyűlésre” az egész köztársaságból érkeztek résztvevők, hogy Moldva teljes szuverenitása és függetlensége mellett hallassák szavukat. A „Le az orosz birodalommal”, „Le a szerződéssel” és „Moszkva, Besszarábia nem a tiéd” plakátok jelszavait erősítették meg a gyűlés szónokai; a TASZSZ jelentése szerint nemcsak a moldvai népfront vezetői, hanem a köztársaság képviselői is „szovjet megszállásról” beszéltek.

Még nem fogyott el a cérnájuk

Budaörs, napjaink Alaszkája

Napjaink Alaszkája lett Budaörs. Külföldi vállalkozók serege véli aranybányának a várost és környékét. No nem a nincstelenek próbálják itt szerencséjüket, hiszen az urak vastag pénztárcával érkeztek — nyugatról. Toporognak a menyasszony előtt, az meg riszálja magát kérőinek. Tisztában van vele, hogy szép és értékes. Kedvező földrajzi elhelyezkedése a főváros előszobájává tette, ahová autópályákon vezet az út. Nincs mit csodálkozni azon, hogy két tőkéscsoport is tervez itt autós-be- vásárló-központot építeni.

A Budapest Bevásárlópark Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek már kész tervdokumentációja, a Sasad által biztosított területe van, letették az induláshoz szükséges tőkét is, de a Buda-Park névre keresztelt beruházásukat nem tudják indítani, mert úgy tűnik, hiába kilincselnek építési engedélyért az önkormányzatnál. Ugyanakkor az Intermen- tor—Hamberger Kft.-nek mondhatni rózsaszínű álmai vannak a saját bevásárlóközpontjáról, nincs területük sem, van viszont előszerződésük.

Amíg ez a helyzet kialakult, két táborra szakadt a képviselő-testület. A többség Hamber- geréket támogatja — ezért írta alá a polgármester, dr Csathó István az előszerződést —, aki esze szerint inkább a Bu- da-Parkot látná elsőként szívesen a városban, mert az az ajánlat kézzelfoghatóbb. Tizenegy testületi tag viszont pontokba szedve leírta, miért nem támogatják a Buda-Par- kot. A 7. és a 10. pont elárulja: ők bizony Hambergeréknek elkötelezték magukat. „Budaörs önkormányzata úgy ítélte meg, hogy amíg a számára jóval több előnyt jelentő beruházás föltételei nem rendeződnek, érdemben nem kíván foglalkozni a hasonló súlyú másik beruházással.” Erősítésül a 10. pont: „Azt.kívánjuk elérni, hogy a város érdekeit' véleményünk szerint jobban szolgáló beruházás megindulhasson.” Az érvek között az szerepel: „A mi üzleti partnerünk is külföldi beruházó, akit pályázat útján választottunk, s akivel az előszerződést már alá is írtuk.”

Jó sajtója volt ennek a fonák ügynek november közepétől, ám a morzsákból a figyelmes olvasónak összeáll a kép. Mert napvilágot látott, hogy a Hamberger Bovg.m.b.h.

építkezési vállalatot Linzben jegyezték be. E város éppen most kínált testvérkapcsolatot

(a másodikat) Budaörsnek. A tényékhez tartozik továbbá, hogy az Intermentor—Hamberger ajánlatát még a tanácstestület fogadta el, amit megerősített az önkormányzat. Ennyit az utóbb pályázatnak \ninösített ügyről. A kiválasztásról pedig elég legyen any- nyi, hogy már a tanácstestü- letben is nehezményezték né- hányan, hogy csak a fenti cég ajánlatait ismerhették meg részletesen, a többi terv az asztalitok mélyén maradt.

Aztán kinyílt a fiók, s megjelent a színen a Buda-Park. A Sasad — mely e vállalkozásban 20 százalékos üzletrészt képvisel —, nem hagyja magát. Szórólapokat juttatott el minden budaörsinek, amelyben a projekttel kapcsolatos tudnivalókon kívül az is olvasható, hogy „néhány személy tudatosan megpróbálja szembefordítani a közvéleményt a tsz-szel”. A tizenegy képviselő viszont a már idézett tájékoztatóban azt írja: „a várost közvetlenül érintő beruházás a Sasad Tsz dokumentumokkal igazolható, inkorrekt üzleti magatartása miatt nem haladt előre."

E patthelyzet akkor alakult ki, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a város 120 milliós adósságot örökölt. Mégsem kell neki a 989 millió értékű infrastruktúrát biztosító vállalkozás, és ingyen 27 hektár, amit a Sasad adna a térségi szennyvízelvezetés megoldásához.

A Buda-Parkban érintett külföldi urak rendkívül türelmesek. Kérdés csak az, hogy mikor fogy el a cérnájuk. És mi van, ha üzleti körökben híre megy ennek az iszapbirkózásnak. Mert Budaörs tényleg napjaink Alaszkája. Ott toporog a polgármesteri hivatalban például a másik vállalkozócsoport, akik egy olasz- falut szeretnének építeni a Törökugrató alatti, hathektáros területen. Odaköltözne a

Philips székház (csak a reklámból szép summa üthetné a város markát), egy másik épületbe pedig az Olasz—Magyar Kereskedelmi Kamara hazai központja. A tervező egy ötcsillagos szállodát, shopping city-t, és éttermet is álmodott az olasz faluba. Az üzletekben olasz cipőket, ruhákat, háztartási és kisgépeket kínálnának, nagykereskedelmi áron.

És azt sem tudni még, hogy kell-e a városnak a Club-Duna ajánlata, a svájci rendszerű, sorházas lakónegyed, a hozzá tartozó sportcentrummal, kereskedelmi központtal és szállodával. Az Odvashegy aljában lévő városi földekért cserébe bármelyik, a testület által választott objektum évi 5 százalékos jövedelmét kínálják. A lakónegyed iránt egyébként máris érdeklődnek a Budaörsről kitelepített svábok, akik szívesen bérelnék az épületeket.

— Meggyőződésem, hogy az elültetett diófa már egy másik testületnek hozza meg a gyümölcsét — mondja dr. Csathó István. — Például a Grinzing ma még csak álom Budaörsön, mégis dolgozom érte. Olyan vállalkozót keresek, aki hajlandó a Kálváriahegy lábánál lévő barlanglakások lakóinak kulturált épületet építeni, egyben a környéket a passiójátékoknak megfelelő módon kialakítani. Szeretném feleleveníteni a sváb passió hagyományát, egyben megteremteni a csíksomlyói passió előadását. Egyhetes kulturális rendezvénysorozatra gondolok, amihez a Törökugrató alatt kialakítandó amfiteátrum is színtérül szolgálna.

A diófa példájának felemlítése persze nem volt véletlen. A polgármester arra utalt vele, hogy a pártvillongások után nap-nap után a hatalmi harc köti le az embereket, ami sehová sem vezet. Budaörs egyébként nem az egyetlen hely a megyében, ahol nincs béke a képviselők és a polgár- mester között. Ám e történések kárvallottja maga a település. Mert gondoljuk csak meg, Budaörs tényleg napjaink Alaszkája — lehetne. Ráadásul úgy, hogy az aranyat se mind vinnék el.

Fazekas Eszter

Bekapta őket a hatalom

A romlás szirmai

Vajon hol romlott el a dolog? Mert elromlott, végzetesen és vissza nem fordíthatóan. Mostanra csak a visszahúzódás maradt lehetőségként, mostanra megint a partvonal szélére kerültek azok, akik a romlottságot látják. Látják, de nem akarnak benne részt venni. Ez már nem az ö meccsük, véli Varga Kálmán Gödöllőn.

Ülünk a városi múzeumban, s Varga Kálmán próbál magyarázatot találni. Gondolatban ismét végig kell pörgetni az elmúlt két évet, hátha megleljük azokat a mozzanatokat, azokat a napokat, azokat az eseményeket, melyek végül is ide vezettek. Ide, a múzeumi csöndes irodába, amely annak idején még ellenzéki szervezkedés egyik zajos helyszíne voit, s amely mára egy csalódott, önmagát is hibáztató fiatalember munkahelyévé változott vissza. Muzeális korú bútorokkal berendezett szoba, ahol többek között a kisvárosi rendszerváltás dokumentumait, hangszalagjait, jegyzőkönyveit is őrzik.

Varga Kálmán néhány hete végérvényesen kiszállt á rendszer további alakítgatásából, munkahelyén ezentúl csak dolgozni fog. megírja a gödöllői változásokat a dokumentumokból, esetleg végre nekiáll a doktori disszertációjának. Lesz rá ideje, már nem képviselő az önkormányzatban, nem vezetőségi tag pártjaiban, párttagsága is a passzivitás jegyével jellemezhető leginkább. Azt mondja, már a tagdíjat sem fizeti.

Nagyon lelkes persze kezdetben sem volt. Szlovákiai menekült család fia, ezt az országot is bejárta, mielőtt Gödöllőre került. Apátián, hazátlan, gyökértelen család. Mi köze az egészhez, ami itt nem

történt, s ami végül történt? A partvonalról mégis belépett a pályára. Volt egy pillanat, amikor már egyszerűen nem lehetett kívül maradni. Azt mondja, naivak voltak, hitték, hogy csinálhatnak valamit, ök akik két éve Gödöllőn megalakították a helyi MDF-et, nem is annyira, sőt, talán egyáltalán nem a Magyar Demokrata Fórum tagjai lettek, hanem egy önzetlen, lelkes csoport, akik változásokat akartak. Politikai iskolát csináltak maguknak, s nem figyelték, hogy az országos pártok mit művelnek. Igen, igen, de kódolták a veszekedést, észrevették, hogy egyre nagyobb ellentétek vannak a pártok között, de ez Gödöllőn nem jelentett semmit, őket nem érintette meg,

hiszen mind régről ismerték egymást, s a szia-szia viszonyt nagyon nehéz például a földkérdéssel elrontani. De nem lehetetlen.

Radikális, akcióképes csoport voltak, mondja Varga Kálmán. Nem értek rá a budapesti Ö utcában, az MT)F hőskori faházában sürgölődni, el voltak foglalva a saját városukkal. És a pártközpont sem ért rá velük foglalkozni. Akkor ezt rossz néven vették. Azt például, hogy ’89 nyarán semmiféle segítséget nem kaptak Roszik Gábor választási kampányához. Sőt, a Fidesz és az SZDSZ segített a gyűlések szervezésében, a röplapok készítésében. Hiszen az, hogy gödöllői MDF, csak az ajtón volt kiírva, akik odajártak, mind ellenzékiek voltak. Szüzek mindenféle pártérdektől.

Később persze már nagyon is fölfigyeltek rájuk. Akkor már bánták, hogy valaha is szükségét érezték az atyai gondoskodásnak. Ez akkor történt, amikor a gödöllőiek tiltakozni mertek, s mertek az országos vezetéssel ellentétes véleményt megfogalmazni. A Nemzeti Kerekasztal-megáUapodásnak tavaly szeptemberi aláírása váltotta ki a gödöllőiek fölhá- borodását. Ök úgy gondolták,

hogy az MDF-nek nem kellett volna aláírnia a megállapodást. Ahogyan az SZDSZ és a Fidesz sem írta alá. Ekkor már látták Varga Kálmánék, hogy az országos vezetőség másfelé viszi a pártot, mint amerre ők itt, ebben a kisvárosban menni akarnának. Le is csapott rájuk mindjárt az Ó utca. Volt kivizsgálás, etikai bizottság elé citálták őket. Voltak ők SZDSZ-ügynökök, pártot bom- lasztók, alulról áskálódok, kiszálltak az országos vezetők, Csengey Dénes, Kulin Ferenc meg a többi híres név viselői, s figyelmeztették a magasabb érdekeket, bonyolultabb összefüggéseket nem értő, provinciális kis párttagokat Kaptak megrovást is, s bár Varga Kálmánt egyetlen gödöllői sem félti, hogy kellő időben ne küldene el bárkit melegebb éghajlatra, az Ó utcaiak mégis sikerrel jártak a kisvárosban.

Sikerült szétrobbantaniuk az ellenzéki kört. Szaladtak, ahányon voltak, annyi pártba. Varga Kálmán akkor, tavaly ősszel, már nemcsak vezetőségi tag nem volt az MDF-ben, ici is lépett a pártból. S jött a novemberi népszavazás, amikor kiderült, hogy a sokféle párt egy ilyen kis helyen még mindig össze tud tartani. A kisváros nehezen engedett az országnak. Ök, az ellenzéki kör a négy igent javasolták, Roszik Gábor akkor még Rajk Lászlóval együtt agitált. De a győzelem már nem volt mámoros.

A helyi MDF új vezetőséget választott,, akik teljesen azonosultak az országos irányvonallal. Ettől persze, mondja