Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
Columbus asztaltársaság alakult Megpaskolták a lányok talpát Felfedezni és felfedeztetni Hogy kerül a szekér a tetőre? Egy kis terefere A családi béke és a rokonok Volt egyszer egy Columbus asztaltársaság Vácon. Egyelőre sokkal többet nem is nagyon tudnak róla a most (újjá)alakult társaság tagjai; csupán egy kép maradt, Santó Miklós festménye, amely 1932-ben készült, és a társaság tagjait ábrázolja — nem éppen a harmincas évek divatja szerint öltözve. A hajdani asztaltársaság. Santó Miklós festménye 1932-ből Az ötvennyolc évvel később életre hívott asztaltársaság december 4-én elfogadta alapszabályát, amely szerint célja olyan közösség létesítése, amely Vác szellemi életének ■fejlődése érdekében vállalja a meglévő kulturális értékek felkutatását, megőrzését és továbbfejlesztését. Vagy ahogy Németh. Péter Mikola, a társaság létrehozásának egyik ..eszmei atyja”, a választmány tagja megfogalmazta, céljuk jelen lenni a kultúrában és újra felfedezni a világot. Szó szerint és átvitt értelemben is. A társaság ugyanis összejöveteleket szervez, amelyeken módot ad tagjainak és a meghívott' vendégeknek a művészetek és a tudományok különböző területeit érintő szakmai előadások megtartására. Kiállításokat, koncerteket, konferenciákat és fesztiválokat szeretne megrendezni, időszakos kiadványokat kíván kiadni, színházi programot akar kidolgozni. És igen lényeges feladatának tartja, mint Koch Aurél elnök elmondta, hogy nyisson országon kívülre is, felvegye a kapcsolatot külföldi asztaltársaságokkal. A társaságnak külföldiek is tagjai lehetnek. A Columbus asztaltársaság zárt kör, mindössze 26 tagja Aki kalapban győzi le a sárkányt Művészt avatott a zsűri Kovács Ferenc szeretettel meghívja önt festett faszobrainak kiállítására, amely december 11—13. között a vasutas-szakszervezet váci kultúrtermében kerül megrendezésre. — Hiába a meghívó, a háí'ó'ftT nap alatt csak néhány arra tévedő látta az alkotásokat. ugyanúgy, mint tavasszal, amikor először állított ki a fafaragó. Valami különbség azonban van a két kiállítás között: erre, a másodikra három céltuIIosszú, boldog élei datos látogató is érkezett; a zsűri. Végignézték a harmincnál is több, többnyire gyökérből faragott, festett faszobrot, listát kértek róluk, kérdezősködtek, egymással tárgyaltak. A nyugdíjas, immár nyolc éve szobrokat faragó Kovács Ferenc láthatóan nagyon izgult ezen <az> első i ,',hiivatplof t’, megmérettetésen. Izgalmát dr. Hann Ferenc művészettörténész oldotta fel: — Ezek a müvek jók, értéket képviselnek — jelentette ki, majd hozzátette: — Gratulálunk, nagyon szép az anyag, a szobrok tehetségre utalnak. Dr. Hann Ferenc tehát művészt avatott. Elismerte azt, amit sokan népi akarnak elismerni: a lován kalapban ülő sárkányölő Szent György vagy a csirkecombot falatozó Vili. Henrik faragója-alkotója művész. Ne adj’ Isten, nagyobb művész, mint egyik-másik rajzot tanult, főiskolát végzett hivatásos alkotó. Érdemes a ne- yét megjegyeznünk; Kovács Ferenc lovon ülő Árpádját vagy Rákócziját, Szent Fló- rián-szobrát vagy szamaragoló juhászát viszont fogjuk látni valamilyen gyűjteményben vaey a naiv művészet múzeumában.- B. J. van. Ahhoz, hogy valaki közéjük kerüljön, hosszú ideig bizonyítania kell; érdemes a társasági tagságra. (A fiatalok már az iskolában is bizonyíthatnak: a középiskolák és főiskolák kiemelkedő eredményt elért végzős hallgatóit szívesen látják ...) A társaság tiszteletbeli elnöke Makiári József karnagy lett, a héttagú választmány pedig Koch Aurél elnökből, Vonczem István al- elnökből, Bárdosi József ügyvezető elnökből, Gyarmati György történészből, Szabó Ferencből, Kenéz Zoltánból és Németh Péter Mikolából áll. A zárt kör nyitott a világra, és minden erényét szeretné évente egyszer megmutatni. De tagjai azt szeretnék, ha ez nem maradna a városon, országon belül, hanem — mint az elnök mondta — sugározzon kifelé. Vagyis Columbusék szeretnék,: ha a világ felfedezné őket, s ők felfedeznék a világot — Európát és Amerikát is. Akár még egyszer is. — gó. KI látott szekeret háztető gerincén? A kérdés sokunknak ma naivnak tűnhet, hiszen szekeret sem lehet nagyon látni, nemhogy még háztetőn! Pedig Heincz Gézáné, aki egyik lelkes kutatója Nagymaros történetének, gyermekkorában tanúja volt ilyen esetnek. A szekeret azok a fiúk költöztették a háztetőre, akiket kirekesztettek az éjszakai ösz- szejövefelből. Nos, az udvaron lévő szekeret darabjaira szedték, felvitték a padlásra, és a ház gerincén összeállították. Másnap a gazda csak hosszas keresgélés után vette észre a kocsit, s bizony a szomszéd, a rokon segítségével tudták csak visszahozni azt a földre. Ám azok sem örültek, akik lányos háznál tartott összejövetelből — például a tollfosz- tásból — kimaradtak. Ügy álltak bosszút, hogy az éj leple alatt szép csöndben belopóz- tak az udvarba, és amit ott találtak, a konyhaajtó elé ra,k- ták, így. az éjféltájban hazaindulók nem tudtak az ajtón kijutni, kénytelenek voltak az ablakot választani. Néha előfordult, hogy a kaput is becsavarozták. Am még sok érdekes történetet, népszokást jegyzett fel saját emlékeiből Heincz Gézáné, s azokat is feljegyezte, amelyeket édesapjától és falubéli idős emberektől hallott. Bizony az ugratásnak is voltak különböző módozatai. Így például, akire haragudtak, házának udvarán, verandáján fosz- tásból visszamaradt tollcsutkát szórtak el, lelocsolták, hogy ne vigye el a szél. Előfordult az is, hogy venyigével csinálták ugyanezt. A csínytevések között emlegetik a történetet a táblacseréről. Így esett meg, hogy leszedték a hentes, a bábaasszony és a papiak bejáratánál lévő táblákat, s felcserélték. A plébániára került a szülésznőé, emidç a húsbolté. Szokás volt a farsang temetése a háború előtti időszakig. Ilyenkor ravatalt készítettek, s teknőbe fektettek egy embert. Megtartották a tréfás Mi mikor érvényes? Koch Aurél grafikája Schirilla Szobon Schirilla György — a neves sportoló — ismét vízbe száll. Ezen a télen csak egyszer fog Schirilla úszni, mégpedig Szobon. A Duna-úszás december 21 -én, pénteken déli 12 órakor kezdődik á szobi révnél. A úszást követően, fél kettőkor a szobi művelődési házban tart előadást Hosszú, boldog élet címmel. A természet- gyógyásztól, . mint eddig is, nyilván sok hasznos tanácsot kaphatnak az érdeklődő hallgatók. Hí if szépítsem, a barátom babonás volt. E kis hibájától eltekintve normális, jó képességű, szeretetre méltó ember. Jó tulajdonságai közé tartozott, hogy nem hanyagolta el öreg rokonait... Éppen egyikük meglátogatására indult, amikor az utca végén egy fekete macska szaladt át a kocsija előtt. Barátom kétségbeesett. Már-már hátramenetbe kapcsolt volna, de felesége ráripakodott: Megörültél. itt a töltött káposzta az autóban, azért főztem, hogy Lidi néninek legyen mit ennie, és te visszafordulnál? Barátomban a rokonszeretet, na meg a családi béke megőrzésének vágya legyőzte babonásságát; továbbment. A baj a szomszéd faluban érte. Az egyik ház udvaráról meglehetősen nagy sebességgel tolatott ki egy autó. ő pedig kicsit késön kapta el a kormányt. Kis horpadás kocsija jobb oldalán. a károkozó szó nélkül átadott egy betétlapot. Némi késéssel ugyan, de megérkeztek Lidi nénihez. Még a káposzta sem borult ki a lábasból ... A visszaúton barátom már nem tudta magában tartani a mérgét. Látod, mondta feleségének. a fekete macska... Ha visszafordultunk volna ... Nézd, ott! — kiáltott fel az asszony, amikor befordultak az utcájukba. — Ugyanaz a macska! Valóban ugyanaz volt. Csak éppen a csendes eső csíkokat mosott a bundájába. A koromtól fekete cica lassan kife- héredett... Barátom pedig azóta, is töpreng: képtelen eldönteni, hogy a festett macskára is érvényes-e a babona... — nos. ceremóniát, és amikor elindult a „temetési” menet, a teknő mindig kicsúszott az azt vivő emberek kezéből, a „halott" kiborult és életre kelt. A harmincas évekig Nagymaroson (1940-ig Visegrádon is) népszokás volt a tüzes karika dobálása, fonetikusan kiejtve a sájbaj,_ sájbáusz (Scheib ein, Scheib aus, azaz karika be, karika ki). Tavasz- szal, főleg a böjti időszakban serdülő fiatalok felmentek egy hegyre' (Nagymaroson a kálvária hegyére), ahol tábortüzet raktak, szalonnát sütöttek. A tűzbe kerek hasábfából előre elkészített, lefűrészelt ' és középen kilyukasztott darabokat tettek. Amikor ez izzott, bedugták egy rúd vagy karó végébe, s a fejük felett meg- perdítették. A karika leesett, legurult a hegyoldalon. Közben kiabálták: sájbaj, sájbáusz. A néphit szer’nt. amerre a karika gurult, arra lakott a szeretőjük. Még a lányok nevét is kiabálták, ki-ki a maga ked- veséét. A lányok távolról figyelték, az ő nevük elhang- zik-e. Persze az év minden szakában voltak jelentős események, amelyek szórakozást is jelentettek. Így május elsejét megelőzően a legények az erdőt járták, hogy kiválasszák a megfelelő nagyságú és formájú mogyorófát, amely akkorra már kicsit zöldellt. S mert tilos volt a fák kivágása, titokban, este mentek érte, s vitték a faluba. Az a lány, aki sejtette, hogy neki is hoznak fát, a zsalugáter mögül lesett. A fára felkötöttek színes krepp-papír csíkokat, majd csendben felállították, legtöbbször a kapufélfához kötözték a 4-5 méter magas májusfát, hogy az utcáról is láthassák. Ahol csukott kapu volt, ott felvitték a tetőre és a gerendához erősítették. Az elkövetkező napokban az a lány volt a legbüszkébb, aki a legnagyobb és legdíszesebb májusfát kapta, aminek az egész falu csodájára járt. Karácsonyi szokás volt a kindlizés (Kindeln). Karácsony másnapján kora reggel a fiúk egy borókaággal felkeresték a lányos házakat, s amelyik lányt még az ágyban találták, a lábánál felcsapták a dunyhát és a borókaággal megpaskolták a talpát. H. E. Ügyeskedő gyerekek A gyertyaöntés, mézeskalács-készítés mesterfogásait sajátítják el a gyerekek, s elkészítik tilcből, kekszből a karácsonyfadíszeket is a Hajós Alfréd Ifjúsági Centrum játszóházában Ahová a csontkovács hazajár Szemfényvesztés nélkül Az, amiről másutt csak beszélnek, Verőcén már-már valóság. Az itt élők — ha bíznak az ilyesmiben — már rendszeresen találkozhatnak természetgyógyászokkal. A rendelések után, ha ismerőssel találkoznak, lelkesen mesélnek. Hiszik, amit láttak, mondják, nem tekintik csodabogárnak azokat, akik akár csukott szemmel is megmondják, hogy a test mely részeiben vannak betegséggócok, vagy akár saját energiájuk segítségével, annak kisugárzásával elmúlasztják a fejfájást. Nincs kételkedni való, ha igazán ráhibázott, eltalálta az az ember, hogy éppen ott fáj ! Hát még ha a tetejébe el is múlasztotta ...! Bár az utóbbi időben mármár divatszámba megy a gyógyításnak e formája, és a tudósai is gyanúsan sokan lettek, ha nem kóbor kurúzslók- hoz fordulunk, elkerülhetjük a szélhámosokat. A verőcei klubkönyvtárbeli természetgyógyász-rendelésekért a szervezők felelősséget vállalnak. Így volt az elmúlt hétvégén, és így lesz ezen a szombaton is, amikor Feren- csik István és Szőke Lajos természetgyógyászokat várják, szintén a könyvtárba. Délelőtt 10-kor szóbeli előadással kezdenek, aztán a jelenlévők diagnosztikát, vagyis betegségmegállapítást kérhetnek. Egészen délután 4-ig állnak a vendégek a lakosság rendelkezésére. —z— A cssk az ünnepre készül Fenyőfa, ajándékcsomag ötszáz ajándékcsomagot készít a váci családsegítő központ, amellyel a rászoruló családokat ajándékozza meg. Erre az adott lehetőséget, hogy a Duna Fűszért Rt. — illetve annak igazgatója, Fodor Gyula — rövid idő alatt biztosította a csomag összeállításához szükséges árukat, s árengedményt is adott a családsegítőnek. Segített a Kalmár Kft. is; Brunszkó János igazgató öf- ven karácsonyfát ajánlott fel ingyen a cssk-nak. A fákat már ki is osztották azoknak a többgyermekes családoknak, amelyek leginkább rászorulnak az ajándékfára.
