Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

Úgy tűnik, mintha... Babonáink JV'em vagyok babonás, tehát L ' csak véletlennek tekint­hetem, hogy tulajdonképpen egyszerre akadt a kezembe az egy korban élt angol költő-, Stevenson és honfitársa, a néprajz- és valláskutató Sir James George Frazer néhány sora. Először a poéta máig érvé­nyes igazsága fogott meg: „Az igazi Bábel az erkölcsi felfo­gások sokfélesége. „Nézzünk csak szét magunk körül, nyis­suk ki a rádiót, televíziót, de főleg a fülünket. Csak úgy röpködnek az erkölcsi szenten­ciák. Az ember sokszor el sem akarja hinni, hogy a megnyi- latkozók ugyanarról beszélnek. Vagy úgy tűnik, mintha a bar­langiaké őseink módszereit ele­venítenék föl: előbb megraj­zolják — tudásuk szerint több­kevesebb sikerrel az ellenfelet — azután eltáncolják, hogyan győzik majd le. (Lásd: költ­ségvetési vita ...) Más hiedel­mekről már nem is érdemes beszélni. Hiszen láttuk több évvel ezelőtt is, látjuk ma is, az inflációt ráolvasással nem lehet megállítani a határok előtt. Mint ahogy a vagyon és hatalommentés is folytatódik sűrű komcsizások és bolsizá- sok közepette hathatós intéz­kedések híján. S mint ahogy a pedagógusok helyzete sem változik meg attól, ha egykori prófétájuk bekerül a kor­mányba ... A nyugdíjasok, nagycsaládosok, kisjövedel­műek akkor is a kiskágéesté- ken, kedvezményes akciókon kényszerülnek vásárolni, ha maga a belügyminiszter jelen­ti ki, hogy az előbbiek a bűn melegágyai. izzóval az ember csak áll ^ és néz, kapkodja a fejét az újkori babonák és hiedel­mek között. S éppen úgy nem érti, mint Bábel tornyának építői, mit is mond az a másik állampolgár, aki folyton reá hivatkozik, s azt állítja, az ő — mármint a nép — nevében és érdekében áll ki kőkemé­nyen. Legfeljebb fellapozza Frazer könyvét és keserű elég­tétellel olvashatja: „ ... sok minden, amit szilárdnak szok­tunk tekinteni, inkább a ba­bona, mint a természet sziklá­ján nyugszik.” Vereszki János A talpmasszázs nem szexmasszázs Varázslat nélkül Bevallom, mindig elolva­som a Pró és Kontra című gyömrői közéleti lapban Kotálik Judit reílexológus- természctgyógyász írásait, jó tanácsait. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy eddig nemigen hittem a természetgyógyászat va­rázsló erejében, de miután beszélgettem a 21 éves hölggyel, megváltozott a véleményem. Eleinte úgy terveztem, hogy egy kiadós talpmasszázst ké­rek tőle, s menet közben fag­gatom majd a műhelytitkok­ról. Kolléganőm azonban rám ijesztett: Vigyázz, a betegsé­geidet a talpadról (is) le lehet olvasni. Kíváncsi vagy rá? Hát nem — így maradt a szo­kásos formula, a kérdezz-fe- lelek. A zoknim és a cipőm rajtam maradt interjú köz­ben. Judit röntgenasszisztensként dolgozik egy jó hírű belvárosi szakorvosi rendelőintézetben. Majdnem fél évig járt a tan­folyamra, amely után meg­kapta a „diplomát”, a refle­xológus-természetgyógyász végzettséget igazoló oklevelet. A reflexológia a talp- és a kézmasszázsból áll, a termé­szetgyógyászat pedig a gyógy­növények keverését, ajánlását, a helyes étrend összeállítását foglalja magában. Kotálik Judit nagyon felké­szült erre a beszélgetésre. Egy asztalon számtalan szakkönyv­vel, illusztrációval próbálta számomra is érthetővé tenni a ma még kevesek által ismert reflexológiát és természetgyó­gyászatot. Megtudhattam, hogy az elnevezés ősi kínai, indiai gyógymód — 6 ezer éves múlt­ra tekint vissza. Az Egyiptom­ban — Szakkarában — meglelt sírban orvosi lábmasszázst ábrázoló rajzokat találtak, amely i. e. 2300-ból való. Egy felirat is volt az ábrák mellett. Érdemes felidézni: „Végezd a kezelést úgy, ahogyan az én jó közérzetem érdekében szüksé­ges, és ügyelj arra, hogy ne okozzál fájdalmat nekem.” Juditnak egyre több kun­csaftja van, pedig alig pár hó­Azt beszélik... Azt beszélik, hogy a Gyömrői Lakatos és Szol­gáltatóipari Kisszövetkezet központi dolgozói a napok­ban birtokukba vették az új irodaházat a Táncsics Mi­hály utcában. Arról is hal­lani, hogy az új helyen jól érzik magukat a dolgozók, mivel sokkal másabbak a körülmények. Azt is beszé­lik, hogy a kisszövetkezet tovább folytatja helyiség­bérbeadási akcióját. Leg­újabban arról hallani, hogy a monori szolgáltatóház férfifodrászatának helyisé­gét jövő évtől az Adóköny­velési Gmk. veszi bérbe. A férfifodrászatot pedig a női mellett fogják kialakí­tani. Azt beszélik, hogy igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a vállalkozók részéről a Honor, Mátyás király u. 2. sz. üresen álló kertes családi ház iránt. Sokan tudni .vélik, hogy egy üzlet­komplexum körvonalai bontakoznak ki egy konkrét ajánlat kapcsán, ha létre­jönne a „vásár”! A jó he­lyen fekvő kertes családi házat azonban a „tulaj” nem akarja elkótyavetyél­ni! Azt beszélik, hogy a gyömrői honvédségi lakta­nya telekkönyvileg Péteri község nevére van beje­gyezve. Erről már tudomá­sa van a gyömrői polgár- mesteri hivatalnak is. Azt beszélik, hogy annak ide­jén, a 60-as évek elején tel­jesen jogtalanul jegyezték he a laktanyát Péteri nevé­re, ezért a gyömrőiek tilta­kozni fognak, illetve törvé­nyességi vizsgálatot fognak kérni, hogy óiból vissza ke­rti min tulajdonukba az a földrészlet. Azt beszélik, nagy sikere volt a Ferihegy Tsz tánc- csnportia gazdaköri jubileu­mi műsorának. A 10 éves fennállását ünnepló együt­tes a honismereti kör által szervezett svábbálok sikere­it követően alakult meg. Azóta a hazai sváb telepü­lések mellett külföldi (NSZK, Ausztria) vendég- szereplésekkel szereztek új barátokat Vecsésnek. Ma már örömmel mondhatjuk, bog}' a felnőttek mellett a középső és kiscsoportokban is színvonalas munka fo­lyik, s a vecsési svábság már-már feledésbe merült táncmotívumait, dalait si­került az együttes tánco­sainak megmenteni. Azt beszélik, hogy Gyom­ron a szippantókocsik a fe- káliát már nem a szemét­bányába, hanem a telepi temető kerítése mellé ürí­tik. A környékbeliek eddig is sokat szenvedtek — fő­leg a nyári hónapokban — a bűz miatt, s most, hogy a házakhoz közelebb üríte­nek, még inkább fennáll éz a kellemetlenség. Arról nem is beszélve, hogy a te­mető közelsége miatt akár halottgyalázással is felér a szippantok tiltott helyen végrehajtott kiürítése. Azt beszélik, amit egy birtokunkban lévő levél is tanúsít, hogy a monori Kossuth Tsz dolgozói dr. Tajdina János közgazdasá­gi elnökhelyettessel is elé­gedetlenek. Tisztázatlannak érzik a házépítése körüli elszámolásokat, kifogásol­ják. hogy akkor is gépko­csiátalányt vesz fel, ami­kor a szövetkezet autójával jár, illetve a sajátja 4-5 hónapot áll összetörve. Sé­relmezik hangnemét is, mi­vel — állítja a levélíró — nemcsak a kritikára, hanem az egyszerű rákérdezésre is ordibálással reagál... Min­denesetre úgy tűnik, növek­szik az ellenzék tábora a Kossuth Tsz-ben. napja kezdte el a szolgáltatást — természetesen — szabad­idejében. Otthonában is fogad­ja a pácienseket, de házhoz is jár. Egy idős férfinak ingyen végzi a talpmasszázst, mert nagyon kevés a nyugdíja. A súlyos érszűkülettel bajlódó ember még mindig bízik a ke­zelés csodájában, abban, hogy esetleg jobbra fordul az álla­pota. Egy félórás talpmasszá­zsért 150-200 forintot kér, de van, akitől nem fogad el egy fillért sem. Nem éri/ egyet azokkal az orvosokkal, akik ferde szem­mel néznek rájuk. Sarlatánok persze vannak közöttük is — ismeri be —, de a diplomások között is. ö keményen megdol­gozott azért, hogy vállalkozó­ként űzhesse ezt a hobbinak is nevezhető foglalkozást. Már hallott arról is, hogy esetleg orvosi képzést is indítanak a későbbiekben. Ha megvalósul­na ez az elképzelés, biztosan beiratkozna az egyetemre. Édesapja úgysem lehetett orvos, pedig ezt a szép hiva­tást szerette volna választani. Az 56-os forradalomban — másodéves orvosegyetemi hall­gatóként — ellátta a sebesül­teket, de megbélyegezték, hogy úgymond „ellenforradalmáro­kat” részesített elsősegélyben. Meglakolt érte: kicsapták az orvosegyetemről, s két évig börtönben volt. Szabadulása után alig tudott elhelyezkedni. Ma — 54 évesen — a túlhaj­szoltságtól leszázalékolt rok- rantnyugdíjas. Leánya nem akar orvos lenni, de reflexoló- giából, természetgyógyászatból szívesen diplomázna. A szexmasszázsszalon okban dolgozó hölgyekről megvan a különvéleménye. Ö sohasem dolgozna ilyen helyen, ez nem az ő egyéniségéhez való. Min­denki számára ajánlja: „Orvo­si segítségre csak akkor van szükség, ha szervezet saját vé- dekézöképe&sége már felmond­ta a szolgálatot.” Azért még nem mondtam le véglegesen arról, hogy egyszer elmegyek. Kotálik Judit refle- xológushoz egy talpmasszázs­ra. Amikor befejeztük a be­szélgetést, s távoztam, mintha jobbá vált volna a közérze­tem. Gér József Tányérsapka helyett kamilovka Vasutas volt — szerzetes lett Á minap a MÁV Budapesti Oktatási Főnökségre szó­lított a kötelesség, A vasútüzemvitelt ellátó szakmun­kások vizsgáján volt feladatom. A tételhúzásra váró tanfolyami hallgatók között hosszú szakállával, reveren­dájával, magas pópasapkájával — a kamilovkával — feltűnt nekem az egyik fiatal. Csak nem a megszünte­tett társadalmi ismeretek című tantárgy helyett iktat­tak be valami hitbeli, lelki felkészítő órát? — gondoltam magamban. Aztán hamar kiderült, hogy Pásztor Ferenc, azaz páter Timotheus hogyan is került a vizsgára vá­rakozók közé. — Három évig a Déli pá­lyaudvaron voltam váltókeze­lő, aztán az ottani vezetés ja­vasolt a segédtiszti tanfolyam­ra. Máig köszönettel tartozom érte, jóllehet én már akkor is a hazai ortodox katoli­kus közösség aktív tagja vol­tam. Csak akkor még nem ép­pen jó szemmel nézték a val­lásosságot. Valójában a rend­szerváltás tette lehetővé, hogy a hit szerinti életet válasz- szam. Megmondom őszintén, korábban a szófiai pátriárka irányítása alá tartoztam, de sokszor volt vitám konzerva­tív szervezete miatt, mígnem a varsói pátriárka felfigyelt rám. Az ő javaslatára az év közepén megváltam a vasúti szaktanfolyamtól, és az orto­dox közösség javaslatára az észak-olaszországi Kollaltó ősi településén a helyi orto­dox szerzetesek kolostorába kerültem. Nem vo.lt ez nekem már újdonság, hiszen az érett­ségi után katolikus teológiai akadémiát is végeztem, tehát tudtam, milyen feladatra ad­tam a fejemet. Az ortodoxok­nál, azaz a katolikusok kele­ti (bizánci) szertartás szerint élő közösségeiben már az ide­gen nyelvet, az ószlávot is elsajátítottam, latinul pedig már tudogattam egy kicsit. A legnagyobb meglepetésemre az olaszországi Kollaltó- hoz még magyar történelmi emlékek is kötődnek. Az egyik ottani középkori várúr fele­sége ugyanis magyar volt. Be is falaztatott, mondván, hogy az asszony ingatag. Elnézést ezért a rövid magyarázkodá­sért. — S milyen célból van most itt? — A régi tanfolyamtársak­tól tudtam meg, hogy most vizsgáznak, s azért jöttem ha­za, hogy nekik szorítsak, s egy kis lelki vigaszt nyújtsak. Bár őszintén megmondom, jelzési ismeretekből talán még le is tudnék vizsgázni helyet­tük. — Nem bánta meg a válasz­tást? — Egyáltalán nem, ma is azt cselekedném, bár a szer­zetesek élete legalább olyan kemény, rideg, mint a télen, nyáron, sárban, fázva, nagy melegben, ünnepeken át, hét­köznap is szolgáló vasutasoké. Ott is legalább olyan szigorú a regula, mint az F—2-es meg az F—1-es utasítás, vagy bár­mely díjszabási utasítás elő­írásai. — Már ne haragudjon, ma­ga elég életvidám, mondhat­nám vicces ember is. Nem lóg ki a szerzetesek között a sor­ból? — Egyáltalán nem. Sőt, a szerzetestársaim, akik több­nyire lengyelek, maguk is életvidám, olykor humoros emberek. Csak a közvélemény ismeri másképpen a szerzete­seket. Pedig a hitünk nem tiltja a. vidámságot. Nézze, minden embernek joga meg­választani a saját útját, még akkor is, ha ez a cölibátussal, azaz a papi nőtlenséggel együtt jár. Egyébként én sose csináltam titkot a hitemből. Az viszont valóban tény, hogy a mi önfegyelmünk — hi­tünkből eredően is — nagyobb az átlagemberénél. — Kinn, az olaszországi ko­lostorban nem jut néha eszé­be a vasút? — Dehogynem. A firenzei vonaltól nem messze van a kolostor. Szinte naponta látom az ottani vasutasokat. Meg fog lepődni, amit mondok: más dolog miatt sem tudom a vasutat feledni. A novíciusom (újoncom) ugyanis éppen egy valamikori MÁV-vezérigazga­tósági dolgozó, tehetséges köz­gazdász, úgy tudom a monori körzetből. Ö még csak ezután tesz fogadalmat. Vele szóba kerül néha a vasút, de olyan nagyon nem érünk mi rá a kolostorban sem unatkozni. Tény, hogy páter Ti­motheus, azaz a hallgatók sze­rinti „Atya” jól szurkolt az egykori társaknak, mert az írásbelin megbukott hat ven­dég-hallgató mellett csak ket­ten kényszerültek a kereske­delmi vizsgák megismétlésére. Mikor befejeztük a vizsgázta­tást, mielőtt eljöttem volna, páter Timotheus még utánam szólt. — Azért azt feltétlen Írja meg, ha ez a rendszerváltás nem jön, talán még most is vasutas lennék. Orosz Károly Szent Flórián egyedül nem győzi Hivatásosokkal könnyebb Országosan arról hallani tűzoltóberkekben, hogy a nem is olyan távoli jövőben, a tűz­oltóságok is az önkormányza­tok hatáskörébe fognak tar­tozni. , A város polgármestere, dr. Rados Mária ezért felvet­te a kapcsolatot Darabánt Sándor tűzoltó alhadnaggyal, aki a Kispesti Tűzoltóparancs­nokság tisztje, de Monoron la­kik. A központi nyilvántartás­ban az alhadnagy úr utána­nézett, s eszerint a főváros­ban negyven városbeli hi­vatásos tűzoltó dolgozik a kü­lönböző parancsnokságokon, őket szeretnék megnyerni, hogy Darabánt alhadnagy ve­zetésével szabadidejükben vál­lalják el Monór és környéké­nek mentő tűzvédelmét. Mi­vel a tűzoltók 24-48 órás szol­gálatot adnak, erre lehetősé­gük és módjuk lenne. Most már csak rajtuk múlik, hogy vállalják-e ezt a munkát a pihenőidőben. Éppen ezért de­cember 19-én, szerdán 15 óra­A bukfenc már elég jól megy A város nemrégiben átadott új oktatási intézményében, a Jászai Mari Téri Általános Isko­lában a gyerekek egyik legkedveltebb órája a testnevelés. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a gyönyörű iskolában a tornaterem is nagyon szép. Egy hibája azért van: nevezetesen, hogy a játéktér nem nemzetközi méretű. Kár volt azt a pár métert a hosszából és szélességéből kispórolni. Képünkön Fehér Imréné testnevelő tanárnő a bukfencezést gyakoroltatja a gyere­kekkel. Ez már elég jól megy a többségnek, de azért akadnak ügyetlenebbek is, akiknek fél­resikerül a produkciójuk. Pedig érdemes gyakorolni, mert osztályzatot is kapnak a gyerekek bukfencezésből. (Erdős! Ágnes felvétele) ra találkozót szerveznek szá­mukra a polgármesteri hiva­tal emeleti tanácskozó ter­mében. A meghívókat már ki­kézbesítették, s a polgármes­ter bízik abban, hogy minél többen elfogadják az invitá­lást. Már körvonalazódtak a mentő tűzvédelem megszerve­zésének első fontos lépései. Elsőként a személyi hívó- rendszert kellene megterem­teni, kézi adó-vevő készülé­kek vásárlásával. Szükség len­ne a majdani készenléti szol­gálatnak egy hidraulikus vágó­feszítő berendezésre is, amely­nek hiánya sokszor ember­életekbe kerül. A közúti bal­eseteknél ugyanis elég gyak­ran megtörténik, hogy a gép­kocsik karosszériájának fogsá­gába esnek az utasok. Ókét ezzel a berendezéssel viszony­lag rövid időn belül ki lehel szabadítani. Egymillió forintba kerülne az indulás, de később szó lehetne egyéb fejlesztések­ről is. Természetesen csak ak­kor, ha erre áldását adja a képviselő-testület. Ámbár a város nem csak a monoriakon kíván segíteni, hanem a kör­zetben települések lakóin is. A december 20-i újabb pol­gármesteri találkozón ezérl ezt a tervet is ismertetik a jelenlévőkkel. Számítanak más önkor­mányzatok, a vállalatok, üze­mek és a biztosító társaságok támogatására is. Mert az el­képzelés, a terv valóban fi­gyelemre méltó. Ha megva­lósulna, méltán érezhetnék az emberek nagyobb biztonság­ban magukat. Mert a vörös kakas kíméletlen, a legvárat­lanabb pillanatban is támad. A mentés a szervezet felál­lása után már nem csak az állami tűzoltók feladata lenne, hanem a szabadidejükben ké­szenlétben álló hivatásos tűz­oltóké is. G. J. Gombán Kedvezménnyel Tegnap kedvezményes ün nép előtti vásár kezdődött Gombán a tűzoltószertárban a helyi önkormányzat szervezé­sében. Alapvető élelmiszereket árusítanak olcsóbb áron a Duna Fűszért Rt. közreműkö­désével. Ma, szombaton 8-tól 14-ig, vasárnap 9-től 13-ig várják a vásárlókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom