Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
Úgy tűnik, mintha... Babonáink JV'em vagyok babonás, tehát L ' csak véletlennek tekinthetem, hogy tulajdonképpen egyszerre akadt a kezembe az egy korban élt angol költő-, Stevenson és honfitársa, a néprajz- és valláskutató Sir James George Frazer néhány sora. Először a poéta máig érvényes igazsága fogott meg: „Az igazi Bábel az erkölcsi felfogások sokfélesége. „Nézzünk csak szét magunk körül, nyissuk ki a rádiót, televíziót, de főleg a fülünket. Csak úgy röpködnek az erkölcsi szentenciák. Az ember sokszor el sem akarja hinni, hogy a megnyi- latkozók ugyanarról beszélnek. Vagy úgy tűnik, mintha a barlangiaké őseink módszereit elevenítenék föl: előbb megrajzolják — tudásuk szerint többkevesebb sikerrel az ellenfelet — azután eltáncolják, hogyan győzik majd le. (Lásd: költségvetési vita ...) Más hiedelmekről már nem is érdemes beszélni. Hiszen láttuk több évvel ezelőtt is, látjuk ma is, az inflációt ráolvasással nem lehet megállítani a határok előtt. Mint ahogy a vagyon és hatalommentés is folytatódik sűrű komcsizások és bolsizá- sok közepette hathatós intézkedések híján. S mint ahogy a pedagógusok helyzete sem változik meg attól, ha egykori prófétájuk bekerül a kormányba ... A nyugdíjasok, nagycsaládosok, kisjövedelműek akkor is a kiskágéesté- ken, kedvezményes akciókon kényszerülnek vásárolni, ha maga a belügyminiszter jelenti ki, hogy az előbbiek a bűn melegágyai. izzóval az ember csak áll ^ és néz, kapkodja a fejét az újkori babonák és hiedelmek között. S éppen úgy nem érti, mint Bábel tornyának építői, mit is mond az a másik állampolgár, aki folyton reá hivatkozik, s azt állítja, az ő — mármint a nép — nevében és érdekében áll ki kőkeményen. Legfeljebb fellapozza Frazer könyvét és keserű elégtétellel olvashatja: „ ... sok minden, amit szilárdnak szoktunk tekinteni, inkább a babona, mint a természet szikláján nyugszik.” Vereszki János A talpmasszázs nem szexmasszázs Varázslat nélkül Bevallom, mindig elolvasom a Pró és Kontra című gyömrői közéleti lapban Kotálik Judit reílexológus- természctgyógyász írásait, jó tanácsait. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy eddig nemigen hittem a természetgyógyászat varázsló erejében, de miután beszélgettem a 21 éves hölggyel, megváltozott a véleményem. Eleinte úgy terveztem, hogy egy kiadós talpmasszázst kérek tőle, s menet közben faggatom majd a műhelytitkokról. Kolléganőm azonban rám ijesztett: Vigyázz, a betegségeidet a talpadról (is) le lehet olvasni. Kíváncsi vagy rá? Hát nem — így maradt a szokásos formula, a kérdezz-fe- lelek. A zoknim és a cipőm rajtam maradt interjú közben. Judit röntgenasszisztensként dolgozik egy jó hírű belvárosi szakorvosi rendelőintézetben. Majdnem fél évig járt a tanfolyamra, amely után megkapta a „diplomát”, a reflexológus-természetgyógyász végzettséget igazoló oklevelet. A reflexológia a talp- és a kézmasszázsból áll, a természetgyógyászat pedig a gyógynövények keverését, ajánlását, a helyes étrend összeállítását foglalja magában. Kotálik Judit nagyon felkészült erre a beszélgetésre. Egy asztalon számtalan szakkönyvvel, illusztrációval próbálta számomra is érthetővé tenni a ma még kevesek által ismert reflexológiát és természetgyógyászatot. Megtudhattam, hogy az elnevezés ősi kínai, indiai gyógymód — 6 ezer éves múltra tekint vissza. Az Egyiptomban — Szakkarában — meglelt sírban orvosi lábmasszázst ábrázoló rajzokat találtak, amely i. e. 2300-ból való. Egy felirat is volt az ábrák mellett. Érdemes felidézni: „Végezd a kezelést úgy, ahogyan az én jó közérzetem érdekében szükséges, és ügyelj arra, hogy ne okozzál fájdalmat nekem.” Juditnak egyre több kuncsaftja van, pedig alig pár hóAzt beszélik... Azt beszélik, hogy a Gyömrői Lakatos és Szolgáltatóipari Kisszövetkezet központi dolgozói a napokban birtokukba vették az új irodaházat a Táncsics Mihály utcában. Arról is hallani, hogy az új helyen jól érzik magukat a dolgozók, mivel sokkal másabbak a körülmények. Azt is beszélik, hogy a kisszövetkezet tovább folytatja helyiségbérbeadási akcióját. Legújabban arról hallani, hogy a monori szolgáltatóház férfifodrászatának helyiségét jövő évtől az Adókönyvelési Gmk. veszi bérbe. A férfifodrászatot pedig a női mellett fogják kialakítani. Azt beszélik, hogy igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a vállalkozók részéről a Honor, Mátyás király u. 2. sz. üresen álló kertes családi ház iránt. Sokan tudni .vélik, hogy egy üzletkomplexum körvonalai bontakoznak ki egy konkrét ajánlat kapcsán, ha létrejönne a „vásár”! A jó helyen fekvő kertes családi házat azonban a „tulaj” nem akarja elkótyavetyélni! Azt beszélik, hogy a gyömrői honvédségi laktanya telekkönyvileg Péteri község nevére van bejegyezve. Erről már tudomása van a gyömrői polgár- mesteri hivatalnak is. Azt beszélik, hogy annak idején, a 60-as évek elején teljesen jogtalanul jegyezték he a laktanyát Péteri nevére, ezért a gyömrőiek tiltakozni fognak, illetve törvényességi vizsgálatot fognak kérni, hogy óiból vissza kerti min tulajdonukba az a földrészlet. Azt beszélik, nagy sikere volt a Ferihegy Tsz tánc- csnportia gazdaköri jubileumi műsorának. A 10 éves fennállását ünnepló együttes a honismereti kör által szervezett svábbálok sikereit követően alakult meg. Azóta a hazai sváb települések mellett külföldi (NSZK, Ausztria) vendég- szereplésekkel szereztek új barátokat Vecsésnek. Ma már örömmel mondhatjuk, bog}' a felnőttek mellett a középső és kiscsoportokban is színvonalas munka folyik, s a vecsési svábság már-már feledésbe merült táncmotívumait, dalait sikerült az együttes táncosainak megmenteni. Azt beszélik, hogy Gyomron a szippantókocsik a fe- káliát már nem a szemétbányába, hanem a telepi temető kerítése mellé ürítik. A környékbeliek eddig is sokat szenvedtek — főleg a nyári hónapokban — a bűz miatt, s most, hogy a házakhoz közelebb ürítenek, még inkább fennáll éz a kellemetlenség. Arról nem is beszélve, hogy a temető közelsége miatt akár halottgyalázással is felér a szippantok tiltott helyen végrehajtott kiürítése. Azt beszélik, amit egy birtokunkban lévő levél is tanúsít, hogy a monori Kossuth Tsz dolgozói dr. Tajdina János közgazdasági elnökhelyettessel is elégedetlenek. Tisztázatlannak érzik a házépítése körüli elszámolásokat, kifogásolják. hogy akkor is gépkocsiátalányt vesz fel, amikor a szövetkezet autójával jár, illetve a sajátja 4-5 hónapot áll összetörve. Sérelmezik hangnemét is, mivel — állítja a levélíró — nemcsak a kritikára, hanem az egyszerű rákérdezésre is ordibálással reagál... Mindenesetre úgy tűnik, növekszik az ellenzék tábora a Kossuth Tsz-ben. napja kezdte el a szolgáltatást — természetesen — szabadidejében. Otthonában is fogadja a pácienseket, de házhoz is jár. Egy idős férfinak ingyen végzi a talpmasszázst, mert nagyon kevés a nyugdíja. A súlyos érszűkülettel bajlódó ember még mindig bízik a kezelés csodájában, abban, hogy esetleg jobbra fordul az állapota. Egy félórás talpmasszázsért 150-200 forintot kér, de van, akitől nem fogad el egy fillért sem. Nem éri/ egyet azokkal az orvosokkal, akik ferde szemmel néznek rájuk. Sarlatánok persze vannak közöttük is — ismeri be —, de a diplomások között is. ö keményen megdolgozott azért, hogy vállalkozóként űzhesse ezt a hobbinak is nevezhető foglalkozást. Már hallott arról is, hogy esetleg orvosi képzést is indítanak a későbbiekben. Ha megvalósulna ez az elképzelés, biztosan beiratkozna az egyetemre. Édesapja úgysem lehetett orvos, pedig ezt a szép hivatást szerette volna választani. Az 56-os forradalomban — másodéves orvosegyetemi hallgatóként — ellátta a sebesülteket, de megbélyegezték, hogy úgymond „ellenforradalmárokat” részesített elsősegélyben. Meglakolt érte: kicsapták az orvosegyetemről, s két évig börtönben volt. Szabadulása után alig tudott elhelyezkedni. Ma — 54 évesen — a túlhajszoltságtól leszázalékolt rok- rantnyugdíjas. Leánya nem akar orvos lenni, de reflexoló- giából, természetgyógyászatból szívesen diplomázna. A szexmasszázsszalon okban dolgozó hölgyekről megvan a különvéleménye. Ö sohasem dolgozna ilyen helyen, ez nem az ő egyéniségéhez való. Mindenki számára ajánlja: „Orvosi segítségre csak akkor van szükség, ha szervezet saját vé- dekézöképe&sége már felmondta a szolgálatot.” Azért még nem mondtam le véglegesen arról, hogy egyszer elmegyek. Kotálik Judit refle- xológushoz egy talpmasszázsra. Amikor befejeztük a beszélgetést, s távoztam, mintha jobbá vált volna a közérzetem. Gér József Tányérsapka helyett kamilovka Vasutas volt — szerzetes lett Á minap a MÁV Budapesti Oktatási Főnökségre szólított a kötelesség, A vasútüzemvitelt ellátó szakmunkások vizsgáján volt feladatom. A tételhúzásra váró tanfolyami hallgatók között hosszú szakállával, reverendájával, magas pópasapkájával — a kamilovkával — feltűnt nekem az egyik fiatal. Csak nem a megszüntetett társadalmi ismeretek című tantárgy helyett iktattak be valami hitbeli, lelki felkészítő órát? — gondoltam magamban. Aztán hamar kiderült, hogy Pásztor Ferenc, azaz páter Timotheus hogyan is került a vizsgára várakozók közé. — Három évig a Déli pályaudvaron voltam váltókezelő, aztán az ottani vezetés javasolt a segédtiszti tanfolyamra. Máig köszönettel tartozom érte, jóllehet én már akkor is a hazai ortodox katolikus közösség aktív tagja voltam. Csak akkor még nem éppen jó szemmel nézték a vallásosságot. Valójában a rendszerváltás tette lehetővé, hogy a hit szerinti életet válasz- szam. Megmondom őszintén, korábban a szófiai pátriárka irányítása alá tartoztam, de sokszor volt vitám konzervatív szervezete miatt, mígnem a varsói pátriárka felfigyelt rám. Az ő javaslatára az év közepén megváltam a vasúti szaktanfolyamtól, és az ortodox közösség javaslatára az észak-olaszországi Kollaltó ősi településén a helyi ortodox szerzetesek kolostorába kerültem. Nem vo.lt ez nekem már újdonság, hiszen az érettségi után katolikus teológiai akadémiát is végeztem, tehát tudtam, milyen feladatra adtam a fejemet. Az ortodoxoknál, azaz a katolikusok keleti (bizánci) szertartás szerint élő közösségeiben már az idegen nyelvet, az ószlávot is elsajátítottam, latinul pedig már tudogattam egy kicsit. A legnagyobb meglepetésemre az olaszországi Kollaltó- hoz még magyar történelmi emlékek is kötődnek. Az egyik ottani középkori várúr felesége ugyanis magyar volt. Be is falaztatott, mondván, hogy az asszony ingatag. Elnézést ezért a rövid magyarázkodásért. — S milyen célból van most itt? — A régi tanfolyamtársaktól tudtam meg, hogy most vizsgáznak, s azért jöttem haza, hogy nekik szorítsak, s egy kis lelki vigaszt nyújtsak. Bár őszintén megmondom, jelzési ismeretekből talán még le is tudnék vizsgázni helyettük. — Nem bánta meg a választást? — Egyáltalán nem, ma is azt cselekedném, bár a szerzetesek élete legalább olyan kemény, rideg, mint a télen, nyáron, sárban, fázva, nagy melegben, ünnepeken át, hétköznap is szolgáló vasutasoké. Ott is legalább olyan szigorú a regula, mint az F—2-es meg az F—1-es utasítás, vagy bármely díjszabási utasítás előírásai. — Már ne haragudjon, maga elég életvidám, mondhatnám vicces ember is. Nem lóg ki a szerzetesek között a sorból? — Egyáltalán nem. Sőt, a szerzetestársaim, akik többnyire lengyelek, maguk is életvidám, olykor humoros emberek. Csak a közvélemény ismeri másképpen a szerzeteseket. Pedig a hitünk nem tiltja a. vidámságot. Nézze, minden embernek joga megválasztani a saját útját, még akkor is, ha ez a cölibátussal, azaz a papi nőtlenséggel együtt jár. Egyébként én sose csináltam titkot a hitemből. Az viszont valóban tény, hogy a mi önfegyelmünk — hitünkből eredően is — nagyobb az átlagemberénél. — Kinn, az olaszországi kolostorban nem jut néha eszébe a vasút? — Dehogynem. A firenzei vonaltól nem messze van a kolostor. Szinte naponta látom az ottani vasutasokat. Meg fog lepődni, amit mondok: más dolog miatt sem tudom a vasutat feledni. A novíciusom (újoncom) ugyanis éppen egy valamikori MÁV-vezérigazgatósági dolgozó, tehetséges közgazdász, úgy tudom a monori körzetből. Ö még csak ezután tesz fogadalmat. Vele szóba kerül néha a vasút, de olyan nagyon nem érünk mi rá a kolostorban sem unatkozni. Tény, hogy páter Timotheus, azaz a hallgatók szerinti „Atya” jól szurkolt az egykori társaknak, mert az írásbelin megbukott hat vendég-hallgató mellett csak ketten kényszerültek a kereskedelmi vizsgák megismétlésére. Mikor befejeztük a vizsgáztatást, mielőtt eljöttem volna, páter Timotheus még utánam szólt. — Azért azt feltétlen Írja meg, ha ez a rendszerváltás nem jön, talán még most is vasutas lennék. Orosz Károly Szent Flórián egyedül nem győzi Hivatásosokkal könnyebb Országosan arról hallani tűzoltóberkekben, hogy a nem is olyan távoli jövőben, a tűzoltóságok is az önkormányzatok hatáskörébe fognak tartozni. , A város polgármestere, dr. Rados Mária ezért felvette a kapcsolatot Darabánt Sándor tűzoltó alhadnaggyal, aki a Kispesti Tűzoltóparancsnokság tisztje, de Monoron lakik. A központi nyilvántartásban az alhadnagy úr utánanézett, s eszerint a fővárosban negyven városbeli hivatásos tűzoltó dolgozik a különböző parancsnokságokon, őket szeretnék megnyerni, hogy Darabánt alhadnagy vezetésével szabadidejükben vállalják el Monór és környékének mentő tűzvédelmét. Mivel a tűzoltók 24-48 órás szolgálatot adnak, erre lehetőségük és módjuk lenne. Most már csak rajtuk múlik, hogy vállalják-e ezt a munkát a pihenőidőben. Éppen ezért december 19-én, szerdán 15 óraA bukfenc már elég jól megy A város nemrégiben átadott új oktatási intézményében, a Jászai Mari Téri Általános Iskolában a gyerekek egyik legkedveltebb órája a testnevelés. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a gyönyörű iskolában a tornaterem is nagyon szép. Egy hibája azért van: nevezetesen, hogy a játéktér nem nemzetközi méretű. Kár volt azt a pár métert a hosszából és szélességéből kispórolni. Képünkön Fehér Imréné testnevelő tanárnő a bukfencezést gyakoroltatja a gyerekekkel. Ez már elég jól megy a többségnek, de azért akadnak ügyetlenebbek is, akiknek félresikerül a produkciójuk. Pedig érdemes gyakorolni, mert osztályzatot is kapnak a gyerekek bukfencezésből. (Erdős! Ágnes felvétele) ra találkozót szerveznek számukra a polgármesteri hivatal emeleti tanácskozó termében. A meghívókat már kikézbesítették, s a polgármester bízik abban, hogy minél többen elfogadják az invitálást. Már körvonalazódtak a mentő tűzvédelem megszervezésének első fontos lépései. Elsőként a személyi hívó- rendszert kellene megteremteni, kézi adó-vevő készülékek vásárlásával. Szükség lenne a majdani készenléti szolgálatnak egy hidraulikus vágófeszítő berendezésre is, amelynek hiánya sokszor emberéletekbe kerül. A közúti baleseteknél ugyanis elég gyakran megtörténik, hogy a gépkocsik karosszériájának fogságába esnek az utasok. Ókét ezzel a berendezéssel viszonylag rövid időn belül ki lehel szabadítani. Egymillió forintba kerülne az indulás, de később szó lehetne egyéb fejlesztésekről is. Természetesen csak akkor, ha erre áldását adja a képviselő-testület. Ámbár a város nem csak a monoriakon kíván segíteni, hanem a körzetben települések lakóin is. A december 20-i újabb polgármesteri találkozón ezérl ezt a tervet is ismertetik a jelenlévőkkel. Számítanak más önkormányzatok, a vállalatok, üzemek és a biztosító társaságok támogatására is. Mert az elképzelés, a terv valóban figyelemre méltó. Ha megvalósulna, méltán érezhetnék az emberek nagyobb biztonságban magukat. Mert a vörös kakas kíméletlen, a legváratlanabb pillanatban is támad. A mentés a szervezet felállása után már nem csak az állami tűzoltók feladata lenne, hanem a szabadidejükben készenlétben álló hivatásos tűzoltóké is. G. J. Gombán Kedvezménnyel Tegnap kedvezményes ün nép előtti vásár kezdődött Gombán a tűzoltószertárban a helyi önkormányzat szervezésében. Alapvető élelmiszereket árusítanak olcsóbb áron a Duna Fűszért Rt. közreműködésével. Ma, szombaton 8-tól 14-ig, vasárnap 9-től 13-ig várják a vásárlókat.
