Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-14 / 293. szám

1990. DECEMBER H.. PÉNTEK 5 nvr .Mfi. * w, A)C LEHESSENEK BŰNBAKOK^ A rendszerváltás vesztesei? Az ország nemcsak gazda­sági, de nemzetiségi bombán is ül. Kisebbségi alaptörvény­re lenne már szükség. Elfo­gadhatatlan, hogy _ nélkülünk döntenek, nem kapunk szava­zati jogot olyan helyeken, ahol a mi sorsunkról is határoznak. Ezeket a súlyos szavakat Fá­tyol Mihály, a Cigány Ifjúsági Szervezet — CISZ — képvise­letében mondta ki a minap Po- mázon tartott cigányfórumon. Utalt ezzel arra is, ami fölött többen sajnálkoztak. Alig ju­tott be valaki a félmilliós nép­csoportból a helyi önkormány­zatba. Nááay Gyula, a Ma­gyarországi Cigányok Demok­ratikus Szövetsége — MCDSZ — elnöke szerint voltak tele­pülések, ahol azért állítottak több cigányjelöltet, hogy végül azok táborai egymás ellen sza­vazzanak. A legnagyobb kisebbség Daróczi Ágnes, a Phralipe Független Cigányszervezet ügyvivő testületének tagja, az Amalipe Kultúra és Hagyo­mányőrző Egyesület elnöke szerint a cigányság a rendszer­váltás vesztese. Már eddig is hátrányt szenvedett a munka- megosztásban, hisz e népesség munkavállalóinak 75 százaléka betanított és segédmunkás volt. Most pedig a munkanél­küliek fele cigány, a többség nem tud megélni, csak vege­tál. Kérdés tehát, van-e ennek a kisebbségnek létalapja? Min­denképpen gazdasági fejlesz­tésre van szükség, csak ezután lehet foglalkozni az oktatás, a művelődés kérdésével. _Az.Eu- rópában fellángolt nacionaliz­mus a társadalom peremére sodródást, a kirekesztődés ver szélyét jelenti. A gazdasági­társadalmi bajok okán áldoza­tokat követelhetnek a bűn­bakkeresők. Egyes országok­ban már pogromokra is került sor. Tudjuk azt is, mi történt itthon, Egerben és Miskolcon. A tanácskozásnak nem any- ovira napirendje volt, mint in­kább jelző, tájékoztató szere­pet szánhattak a rendezők. A Pest megyei cigányság képvi­selői közül egyedül a pilisvö- rösvári Horváth Józseffel ta­lálkozhattunk, aki tulajdon­képpen a Magyarországi Ci­gány Szociáldemokrata Párt — MCDSZP — országos vezető­je. Igaz, Molnár Sándor, a Ma­gyarországi Cigányok Pártjá­nak — MCP — titkára is jól ismeri, a megyében élők hely­zetét, a telepeket, ahol sok­szor megfordult az elmúlt években. Várady Géza, a Mű­velődési és Oktatási Miniszté­rium főmunkatársa a találko­zót megnyitó bevezetőjében pedig szintén sokszor hivat­kozhatott megyei példákra, mint a közelmúlt megyei, ci­gányügyi titkára, ö hangsú­lyozta a kettős kötődés jelen­tőségét, a származással való azonosulás és a magyarság vállalásának kívánalmát.« Nem állítható, hogy bárki is ellenkező véleményen lett vol­na, de mint a disputából ki­derült: azonosulni, magatar­tást vállalni saját elhatározás­ból, nem felső sugallatra óhajt a kisebbség. Lakatos Menyhért író, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége — MCKSZ — elnöke pedig ma teljesíthetetlennek tartotta azt a különben jogos igényt, hogy az etnikum törekedjék érté­kei felmutatására. Azt, hogy a kölcsönös előítéletek leküzdé­se érdekében! például írják meg a cigányság történetét. Része a nemzetnek — Most, amikor nincs ki- .nçl&?„ Amísor, , ftluf járó­irodalom van, és akiadók tönk­remennek? — kérdezett visz- sza. Majd a korábban elhang­zottakkal összhangban azt fo­galmazta meg: — A cigányság államalkotó ebben az ország­ban. Része a nemzetnek, mely­HozzászóSás cikkünkhöz Csak Keddi számunkban „Laki­telek után Tápiószentmárton” avagy „A volt tanácselnök n agytakarításra készült” cí­mű cikkünkben az alábbi mondat jelent meg: „Ezúttal ugyanis a helyi pártok kértek fel, hogy jöjjek, és próbáljak meg közvetíteni a dolgozók ér­ellenzék dekében.” Fenti mondattal kapcsolatosan a tápiószent- mártoni Kisgazdapárt távirat­ban az alábbi helyesbítést kér­te: csak az ellenzéki pártok kérték a segítséget. Pontosítá­suknak köszönettel helyt adunk. nek sorsa nemcsak érdekel, hanem érint is minket. Itt akarunk élni és alkotni — je­lentette ki azzal folytatva: — Ehhez feltételek szükségesek. Ám a gazdasági helyzet min­ket terhel a legjobban. Az ál­lam mindenből kivonul. A szociálpolitikát odadobta az önkormányzatoknak. Nem va­lószínű, hogy érvényesíthetjük az érdekeinket, de könnyen szembekerülhetünk velük. A kisebbségi ügy hibás kezelésé­velli tönkreteszi magát a nem­zet. Romaparlament Bogdán Béla, a kormány Nemzetiségi és Etnikai, Ki­sebbségi Hivatala kormányta­nácsosa szerint elkészült a ki­sebbségi törvény tervezetç. Ez véleményezésre hozzájuk ke­rült. — No de megint az érdekel­tek nélkül, felülről? — lob­bantak fel erre ismét az indu­latok, s a vitázók határozot­tan kiálltak amellett, hogy velük, és nem nélkülük lehet csak jó törvényt hozni. * Náday Gyula többször kért szót. Mondandója lényegét úgy is érthettük : nem szíve­sen veszi, ha a nem cigányoki segítő kezet akarnak nyújtani nehéz munkájukhoz. Ámbár abban igaza van, hogy mint az e helyen vitázók intellektusa tükrözte: felnőtt egy jelentős számú, jól képzett, saját értel­miség. Náday Gyulával szem­ben Molnár Sándor viszont úgy gondolta: a magyarok tá­mogatása nélkül nem boldogul ■a cigányság. ■Velük együtt a legfontosabb most a gyerekek óvodai, iskolai nevelése, a munkába állás segítése. ★ A pomázl találkozón nem született határozat. A tizenki­lenc országos cigányszervezet közül a néhány itt lévő tagját arra hívta fel ismételten Da­róczi Ágnes, hogy csatlakoz­zanak a nemrég megalakult magyarországi romaparla­menthez, amely nem a hu­szadik önálló szövetség lesz. Célja egyeztető, szolgáltató ap­parátus létrehozása. A legfon­tosabb közös érdekek, mint politikai tézisek megfogalma­zása a kormány, a Parlament számára, az egységteremtés. Eddig kilenc szövetség lépett be. Tegyük hozzá: a helyi ön- kormányzatok is örülnének, ha végre tudhatnák, ki az iga­zi, i,legitim” tárgyalópartne­rük. Kovács T. István Nincs béke a fenyő körül A bejárat mellett, ládában lucfenyő zöldell. Még akkor ültették, mikor a gyerek meg­született, s azóta karácsony­kor ezt viszik be a szobába, a szentestén e köré gyűl össze a család. A közös udvart göbös kenr derkóc madzag osztja ketté, ez a képletes demarkációs vonal. Az alvégen kuporgó házikót nyolcszázezerért vették, a pénz fele megvolt, a többit az OTP adta. Meg a rokonság. Havi nyolcezret törlesztenek, plusz a rezsi. És ketten keresnek nettó tizennégyezret főállás­ban. • — Marad négy-ötezer meg­élhetésre. Mutasson nekem egy asszonyt, aki ennyiből kijön! A megoldás: mellékfoglalko­zás. Az eredmény: telefonon beszélik meg a gyereknevelést, hétszámra csak az ágyban ta­lálkoznak. — Nem is ez bánt a legjob­ban — mondja az asszony. — Egyszer letelik. De az mégis csak sok, hogy a törlesztés mellé egy csomó hercehurcát is a nyakunkba vettünk! Az ember "papírokat tesz elém. — A szerződésnél kikötöttük a kocsibeállást, a társtulajdo­nos is aláírta. Mi cserébe meg­hagytuk a szőlőjét, a rózsáit, amivel belóg a mi területünk­re. Még abba is belementünk, hogy a pincénket használja zöldséget tárolni. Iga.z, akkor még nyár volt, csak ősszel de­rült ki, nincs hely a szenes­sufninak. — De hisz ott elférne — mutatok ki egy sarokra. — No persze! Ha nem vol­na ott a társtulajdonos pöce- gödre. Erről a „csekélységről” elfelejtettek szólni. Mikor megvettük, gyep nőtt a beton- tetőn. Ki néz a gyep alá? Idős, nyugdíjas ember, a békesség kedvéért még ezt is lenyeltük. A mi zöldségünket átvittük anyámhoz Úcsára, a szenet a pincébe tettük. Képzelje el a meglepetést, amikor jött a felszólítás! Három nap alatt ürítsük ki a pincét — a mi pincénket! — vagy vigyük a kocsit az utcára. Ehhez mit szól? — Kiürítették? — Viccel? Hat tonna szenet? Két napba került, míg letróge- roltam. Meg aztán hová? Ha lett volna hely, nem cígölöm a pincébe. Logika szerint vesztett ügy, a társtulajdonos mégis perel. Ügyvédet fogadott, gyártják a leveleket, járják a bíróságot. — Hol a városházára citál­nak, hol a bíróságra. És tudja, miért az egész? Valaki bérle­ménybe venné az udvart, ezért van útban a kocsink. A másik fél hozzállása: — Nem közös az udvar? — kérdem az öregembertől (hét­ezer forint a nyugdíja, az asz- szonyé öt, és van egymillió fo­rintjuk a takarékban). — Közös. És akkor mi van? A kocsi az én eszmei területe­men áll! — Beleegyezett, van róla pa­pír. A pöcegödörről miért nem szóltak? . — KérdKzték? Különben is nem mi adtuk el azt a részt, hanem a fiam. Mi közünk hozzá? így igaz. Nem ők adták el. De a szerződéskötésnél mind­végig ott voltak, már csak azért is, mert az eladott rész telekkönyvileg soha nem volt Hadifogoly-utalványra kártérítés A nyugatiak is sorra kerülnek Folyamatosan intézik a második világháború hadifog­lyainak hazai kártérítési ügyeit Budapesten, a Kürt utcai Kár­térítési Hivatalban. Mivel a teljes hadifogolylétszám mint­egy nyolcvan százalékát a szov­jet fogságban voltak adják, és a foglyok a táborokban annak idején munkájukért semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem kaptak, a kormány érthető mó­don először az ő ügyüket igyek­szik rendezni. Ugyanakkor a többi, nagyjából húszszázalék­nyi. Nyugaton hadifogságba esettekről is gondoskodni kí­vánnak, ezért előreláthatólag jövő év januárjától megkezdik kárpótlásukat is. Erre egy most készülő új jogszabály ad mó­dot. amelyet az Alkotmánybí­róság határozata alapján a kormánynak ez év december 31-ig el kell készítenie. Ja­nuártól tehát feltehetően azok a nyugati hadifoglyok is anya­gi kárpótláshoz juthatnak, akikre a jelenleg érvényben le­vő jogszabályok nem vonat­koznak. Az igénylők a december 31- ig elkészülő új jogszabály élet­be lépését követően a Kárpót­lási Hivatalnál nyújthatják be hadifogoly-utalványukat, amelynek alapján bizonyos pénzösszeget kaphatnak. Az utalványt a hadifogságból ha­zatérve általában mindegyikük megkapta, s 1945 körül a leg­többjük be is váltotta. Ezek az utalványok a hadifogolytábor­ban végzett munkájuk ellenér­tékeként bizonyos összegekre szóltak. Azok a hadifoglyok, akik akkor nem váltották be utalványukat, azt letétbe he­lyezték. A mostani jogszabály várhatóan ezeknek a letétbe helyezett utalványoknak a ki­fizetéséről is gondoskodik, va­lamint azok kárpótlását is- le­hetővé teszi, akik még nem adták be ezt a papírjukat. Ha­difogoly-utalványt általában azok is kaptak annak idején, akik egy évnél hosszabb időt töltöttek táborban, tehát a kárpótlás órájuk is vonatko­zik. Az az igen szűk réteg, amely esetleg mégsem kapott akkor Utalványt, vagy azt idő­közben elvesztette, az kimarad a most születő új jogszabály alapján a kárpótlásból. Órá­juk a jövő évben születő kár­pótlási törvény vonatkozik majd. A jövő év elején életbe lépő új jogszabály alkotói még nem döntöttek a nyugati hadifog­lyok kárpótlásának mértéké­ről. Elképzelhető, hogy nem nyugdíjpótlék formájában kap­ják a kártérítést, mint a volt szovjet hadifoglyok, hanem égy összegben. Külön gondot okoz, hogy a hiányzó vagy idő­közben megsemmisült utalvá­nyokat Magyarországon pótló­lag aligha lehet beszerezni, ezért minden érintettnek a sa­ját érdeke, hogy a kárpótlási igény benyújtásáig megőrizze vagy-esetleg külföldről besze­rezze egykori utalványának másolatát. kk— DÖMSÖDI HÍRNÖK Â kisbíró helyett A hajdan volt kisbíró utol­jára negyven esztendővel ez­előttdobolta ki a közelgő ese­ményeket Dömsödön. Az ö nyugdíjazása után, a techni­ka fejlődésével hamarosan kiépítették a hangos bemon­dót, mely az egykori tanács- háza tetejéről ismertette a közérdekű közleményeket. De nem sokáig, mert csak­hamar elromlott, tönkrement. Helyrehozatalára, javítására pedig már nemigen futotta a helyi költségvetésből. Az első demokratikusan megválasztott dömsödi ön- kormányzat tudta, hogy jogos igény van rendszeres, folya­matos tájékoztatásra, ezért keltette életre a Dömsödi Hír­nököt. A képviselő-testület nevében, dr. Sitnikiewicz László polgármester bekö­szöntőjében jelezte: hangot szeretnének adni valamennyi 'olyan véleménynek, javaslat­nak. jó szándékú kezdeménye­zésnek, amely elősegíti a te­lepülés fejlődését, a hiteles információk áramlását. A tizenkét oldalas lap — melynek címoldalán a község címere is látható — az ön- kormányzati híreken kívül megismerteti az olvasókat a Dózsa Ipari Szövetkezet hét­köznapjaival, gondjaival, tö­rekvéseivel. Továbbá hosszab­ban foglalkozik a helyi egy­házak életével. A református, katolikus, valamint baptista közösségek történetéről, te­vékenységükről, lelkészeik, plébánosaik írtak rövid is­mertetőket. M. I. Tüneti kezelés, de jól jón Csatlakozzanak mások is Fogyasztható és hazavihető. A számlát a Tranzit Kft.-ben rendezték „Emberség és nyereség, nem egymást kizáró tényezők.”. Ez a kijelentés Kovács Barnától, a fiuk nevén, tehát papír és törvény szerint az eladók ök voltak. A fiú: — Bolond az öreg — legyint röhögve. — Flugos! El fogja bukni. Ez aligha vitás. De addig megkeseríti két ember életét, lopja tőlük az időt. Neki nem számít. Neki van ideje is, és vesztenivaló pénze is. Szóra­kozik. — A Bibliában az áll, sze­resd a te felebarátodat. Mond­ja, hogy lehet az ilyeneket sze­retni? Manapság mindenki békéről, toleranciáról fecseg. Én nem hiszek benne. Még két ember sem tud megegyezni egy tenyérnyi udvaron, hát még a földkerekség?! Az ember csüggedten néz rám, várja a választ. Mit mondhatnék? Mózesnek köny- nyü volt érvényt szerezni a törvényeknek, a társtulajdono­si intézményt nem ismerték a Kánaán földjén. Talán Noé apánk a ludas, több galambot kellett volna behajózzon az özönvíz előtt. A bejárat mellett üdén zöl­den a fenyő, várja a kará­csonyt, a szeretet és béke ün­nepét. De vajon lesz valaha is béke a fenyőfás udvaron?' (—gyé—) a dunakeszi Tranzit Kér. Kft. ügyvezető igazgatójától szár­mazik. Hozzátehetjük, hogy ha nem ,tgy lenne, társadalmi méretekben a munka is értel­mét vesztené. Napjainkban túl sok a sze­génység tüneti kezelésére szo­ruló eset. Tudjuk, hogy nem ez hoz végleges és megnyugtató megoldást. Ám annak, aki sür­gős segítségre szorul, ha arról kell döntenie, hogy a rohamo­san emelkedő árak miatt ér­téktelenedő nyugdíjából ház­tartása rezsijét fizesse, fűtsön, világítson vagy étkezzen, jól jön a példamutató segítség. A Tranzit ebben hosszú ide­je elöl jár. Egy évvel ezelőtt 250 ezer forintot utaltak át a romániai forradalom idején rászoruló szomszédok megse­gítésére. Idei 100 ezer forint­jukról a helyi Vöröskereszt­szervezet dönthetett, s osztott szét használati tárgyakat, esz­közöket, élelmiszert. Tízezer forintot utaltak át egy kisgyer­mek gyógyítására, akinek csontvelő-átültetésre volt szüksége. Az ügyvezető igaz­gató egyhavi fizetését ajánlot­ta fel a szegényeknek. Közeledik a karácsony. Ügy gondolták, hogy a szeretetről nem csak beszélni kell. A jó szó, bár fontos, még jelentő­sebb annak kézzel fogható bi­zonyítéka. Ezért szerveztek kedvezményes vásárlási akciót olyan műszaki árúkból és élel­miszerekből, melyek nem csök­kent értékűek. A kiadásait nye­resége terhére vállaló cég újabban ötven személy napi egy tál étellel való étkeztetését vállalta. Ezt egyelőre tizenöten veszik igénybe a Pavilon étte­remben, de fogadják ott mind­azokat, akik arra rászorulnak. Ne legyen ez a kezdeménye­zés egyedi, elszigetelt,— kérik a helyi képviselő-testülettől. Várható, hogy még sokáig és sokan szorulnak rá az effajta támogatásra. Hassanak oda, hogy mások is csatlakozzanak. Értesülésünk szerint ezt fogja tenni a város önkormányzata is. K. T. I. A hátsó ajtón és szemérmesen. Pedig nem a fogyasztónak van rés tennivalója (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom