Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-01 / 282. szám
2 1990. DECEMBER 1., SZOMBAT Végső határidő a ki mim fásra A Biztonsági Tanács válaszút elé állítja az iraki vezetést Segélyszállítmányok a szovjet ellátási válság enyhítésére Az EK fővárosokban rugalmasabb magatartást várnak Londontól Altalanos PILLANATKÉP November 30-án éjfélkor történt meg az elnökváltás a Biztonsági Tanács élén. Az eljárási rend szerint ugyanis a testület összehívását és üléseinek irányítását az abban részt vevő államok képviselői időről időre felváltva látják el. Novemberben az Egyesült Államok megbízottja volt a soros elnök, s e tisztét december 1- jétől kezdve Jemen küldötte t eszi át. Tekintve, hogy ez az erab ország ellenzi, hogy a Kuvaitot augusztus 2. óta megszállva tartó Irak ellen katonai lépést alkalmazzanak, Washington mindent megtett, hogy még mielőtt a rotáció megtörténik a Biztonsági Tanácsban, határozattá váljon az a javaslat, amely záros határidőt szab a bagdadi vezetésnek a Kuvaitból való kivonulásra. Mivel ar. amerikai diplomácia rendkívüli tevékenységet fejtett ki az ügy sikere végett, s kivívta, hogy a katonai fellépésre is feljogosító határozat szövegét az öt nagyhatalom, amelynek vétójoga van a testületben, közösen dolgozza ki, az eredmény nem maradt el. Az öt állandó tag egyike, Kína, ugyan tartózkodott a szavazásnál, s Jemen és Kuba a minden szükséges eszköz január 15. utáni bevetése ellen voksolt, de a BT-ben helyet foglaló többi 12 állam külügyminiszterének helyeslő állásfoglalásával, Iraknak a kivonulásra adott végső határidő törvényerőre emelkedett. A határozatnak történelmi jelentősége van. A világszervezet eddig csak egyetlenegyszer, negyven éve, a koreai háború ügyében szavazott meg katonai beavatkozást az ENSZ zászlaja alatt. Most viszont azzal, hogy hat hét türelmi időt szab a diplomáciának, a bagdadi vezetésnek még ad egy végső lehetőséget, hogy teljesítse a Biztonsági Tanács korábbi tizenegy határozatát, s kivonuljon Kuvaitból, szabadon engedje a túszokat, és tárgyalásokba bocsátkozzék ezek után a további békés rendezésről. Ha viszont Szad- dam Husszein erre nem hajlandó, akkor január 15-e után csak a katonai megoldás útja marad nyitva. Vagyis: Bagdad választhat, hogy visszatér-e a nemzetközi jog alapvető normáihoz, vagy a kalandorpolitika útvesztőin halad tovább, de ez utóbbi esetben vállalnia kell annak véres és pusztító következményeit. A világ békéjének és biztonságának legfőbb nemzetközi testületé figyelmezteti most a bagdadi vezetést e határozattal: a nemzeti szuverenitást nem lehet semmibe venni, s a katonailag erősebb egy térségben nem ronthatja le és szállhatja meg gyengébb szomszédja területét, és nem diktálhat ott a hódító nevében sajátos, önös rendet. A TÉT: A KOALÍCIÓ EGYSÉGE Szaddam Husszein arra számított, hogy az idő neki dolgozik. Bagdadban nyilván azt hitték, hogy a Kuvait leroha- nása miatti első nemzetközi felháborodás fokozatosan elenyészik, s ha Irak vegyi fegyvereinek bevetésével és az olajkutak felrobbantásával fenyegetőzik, az agresszió elleni koalícióban részt vevők visz- szariadnak attól, hogy katonai ellencsapással kényszerítsék a Kuvaitból való kivonulásra a Szaddam Husszein-kormány- zatot. Bagdadban vérmes reményeket fűztek a „túszkártyához” is. A Kuvaitban és Irakban tartózkodó külföldi állampolgárok visszatartása és a stratégiailag fontos helyekre szállítása Bagdad szerint jelentős fékező tényező lehetett az ellen, hogy a Washington vezette Irak-ellenes koalíció katonai ellencsapáshoz folyamodjon. Túl ezen a túszok egy részének szabadon bocsátása is szerepet játszott abban a bagdadi taktikázásban, hogy megosszák a koalícióban részt vevőket. A BT-ben csütörtökön éjjel lezajlott szavazás megmutatta, hogy az idő Szaddam Husszein kormányzata ellen dolgozik, s január I5-ig adtak neki haladékot az agresszióját továbbra is egységesen elítélő koalíciós partnerek, vagy következik az akció az ENSZ zászlaja alatt. A BT-döntés nyomán világszerte megjegyzik, hogy a koalíció egységét sikerült megóvni, s ez sok tekintetben Washington diplomáciai sikerének számít. Ez azonban olyan körülmények között következett be, amikor magában az Egyesült Államokban mind több kérdőjel vetődik fel egy esetleges január 15. utáni sivatagi háború miatt. Tekintve, hogy a Bush-kormányzat által eddig felvonultatott haderők egy ENSZ-felhatalmazás révén, más nemzetközi erőkkel vesznek részt január 15. után egy katonai akcióban, nem szükséges alkotmányjogilag, hogy az amerikai törvény- hozás szentesítse előzőleg e hadjáratot, s nem kell hadat sem üzenni, mielőtt ezek az egységek átlépik a határokat. Mégis, a Fehér Ház eredetileg szívesen vette volna, ha a BT január 1-jét jelöli ki határnapnak. Január harmadikén ül ugyanis össze az Egyesült Államok kongresszusa, s ezen elkerülhetetlenül felvetődik majd az esetleges öbölbeli hadviselés ügye. A január elsejei dátum — ha sikerült volna a Fehér Háznak keresztülvinnie a BT-ben — a törvényhozást kész helyzet elé állította volna, amikor egy ■feltehető katonai akció már folyamatban van. A január közepi határidő tehát arra ösztönzi majd az amerikai kormányzatot, hogy minden lehetőt tegyen meg a politikai rendezésre. Ezek után válik érthetővé Bushnak az a kijelentése, hogy a határidő kijelölése ösztönzi a békés erőfeszítéseket. ÓRÁRÓL órára..; A héten több tény irányította rá a figyelmet, hogy milyen drámai helyzet alakult ki a Szovjetunióban. Ami az öbölválságot illeti, a BT-határozat kimunkálása ügyében szoros szovjet—amerikai diplomáciai együttműködés alakult ki, s Gorbacsov keményebb szavakkal figyelmeztette a Moszkvába látogató Tárik Aziz iraki külügyminiszter útján a bagdadi vezetést: vesztébe rohan, ha nem teljesíti az ENSZ-ha- tározatokat. De ami a katonai akcióban való esetleges szovjet részvételt illeti, erről Se-' vardnadze egyértelműen negatívan nyilatkozott Mint mondotta: a szovjet emberekben még túl elevenen élnek a csehszlovákiai és afganisztáni intervenciókból származó keserű, szomorú emlékek ahhoz, hogy bármiféle fegyveres fellépésben részt vállaljanak. De — mint hírmagyarázók megjegyzik — a Szovjetunió belső helyzete sem engedne meg kormányzata számára ilyen döntést. Miközben ugyanis Moszkvában lázasan dolgoznak az egyes tagköztársaságok viszonyát újraszabályozó szövetségi törvényjavaslaton, a balti államok, Örményország és Moldávia vezető szervei bejelentették, hogy nem írják alá az unióról szóló új szerződést. Bár Gorbacsov elnöki rendeleté intézkedett az egyes köztársaságokban alakított szeparatista csoportok felszámolásáról, ennek nem lehetett eddig érvényt szerezni. Az egyes tagköztársaságok parlamentjeiben és helyi szerveiben a központi hadsereg ott állomásozó egységei ellen megnyilatkozások egész sora hangzott el, s igényt formálnak saját önálló köztársasági fegyveres erők felállítására. A helyzet annyira kritikussá vált számos helyen, hogy Jazov honvédelmi miniszternek Gorbacsov utasítására tűzparancsot kellett kiadnia arra az esetre, ha az egyes tagköztársaságok területén támadást intéznének a katonai objektumok és fegyverraktárak ellen, mert ilyen veszély fenyeget. A kialakult kritikus helyzetre jellemző, hogy Mihail Gorbacsov nem utazik Oslóba, hogy átvegye a korábban néki ítélt No'bel-bé'kedíjat. Azért veszi át december 9-én majd megbízottja a megtisztelő kitüntetést, mert, mint az elnöki sajtóiroda megbízottja közölte, az ország fordulóponton van, s Gorbacsovnak rendkívül sok az intéznivalója, s mindez óráról órára megköveteli a legmagasabb szintű vezető jelenlétét és részvételét a dolgok irányításában. Mindez párosul kétségbeejtő ellátási helyzettel, s azzal, hogy éhezés fenyeget több mii-' lió embert. Németországban, gyűjtés kezdődött a Szovjetuniónak nyújtandó élelmiszer- segélyre, s szó van arról, hogy a szállítmányok eljuttatására légihidat létesítenek. Gorbacsov állítólag legutóbb Kohllal való tárgyalásai idején a többi között mintegy félmillió tonna húsgyorssegélyt kért a kancellártól. Bonnban megjegyzik, hogy bár a német egységben való közreműködés miatt hálát éreznek a szovjet emberek iránt, és emberiességi szempontok is szerepet játszanak magatartásukban, de ilyen mértékű segély nyújtására aligha vállalkozhatnak, annak ellenére, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. MAJOR KABINETJE A huszadik századi Anglia és talán Európa legfiatalabb (47 éves) miniszterelnöke, aki Thatcher asszony előző heti lemondása után nyerte el kedden a konzervatív párt parlamenti honatyáinak többségi támogatását, alig változtatott elődje kormányán. Heseltine volt védelmi miniszternek, aki a „lázadást” Thatcher asszony ellen kirobbantotta, a környezetvédelmi tárcát juttatta az új kormányban, pénzügyminiszterré pedig eddigi helyettesét, Lamontot választotta. Ezenkívül csak a közlekedés- ügyi tárca élén történt változás a korábbi Thatcher-kabi- nethez képest. A cél a kormánylista összeállításában és az első megnyilatkozásokban, a Konzervatív Párt egységének megszilárdítása volt. Az Európai Közösség országaiban azt várják, hogy Major rugalmasabb lesz, mint elődje az integrációs ügyekben. Thatcher asszony utolsó római fellépése során ugyanis mereven ellenezte a közös bankra és az egységes pénzre való terveket, s ezek elutasításában magára maradt. Az új brit kormányfő óvatos első megnyilatkozásában támogatta ugyan a közös pénzügyek elképzeléseit, de síkraszállt az egyes tagországok önálló nemzeti jegybankjai és a saját pénzük fenntartása mellett is. Brüsszelben sokan megértőén úgy fogalmaznak: Majornek nyilván még időre van szüksége... Arkus István Lengyel elnökválasztás Pentagonale — miniszteri és parlamenti ülés Üzenet a kolostorból Az elnökválasztás második fordulójában való részvételre, és bár elegánsan burkolt formában, de Lech Walesa támogatására szólította fel a hívőket a lengyel püspökkari konferencia Jasna Gora-i üzenetében. A lengyel katolikusok legszentebb helyéről, a czestocho- wai kolostorból kiadott üzenet emlékeztet arra, hogy a haza számára a rendszerváltás ezen szakaszában döntő jelentőségű az államfőválasztás, amelyben részt venni minden lengyel morális kötelessége. A közjó érdekében olyan ember kezébe kell adni az ország kormányzását, aki a keresztény értékek alapján biztosítja a szolidaritás eszméje körül a rendszerváltásért egységbe tömörült nemzet elért eredményeinek megőrzését és erőfeszítéseinek folytatását — szól a püspökök tanácskozásáról kiadott dokumentum. Az elnökválasztás első fordulója utáni napon készített felmérés szerint azoknak, akik a második fordulóban is szavazni kívánnak, 58 százaléka voksolna Lech Walesára, a Szolidaritás vezetőjére és 30 százalék a független Stanislaw Tyminskire, 12 százalék pedig még nem döntött. Az ünneplés tüntetésbe Összehangolt bevándorlási politika Budapestről Az ötoldalú együttműködés eddigi mérlegét vonták meg és a további terveket egyeztették a Pentagonale (Magyarország, Olaszország, Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia) külügyminiszterei pénteken a római külügyminisztériumban tartott tanácskozásukon, amelyen — ezúttal először — parlamenti képviselők is részt vettek mind az öt tagországból. Az ülésen drámai hangsúllyal vetődött fel a jövő évben várható kelet-európai kivándorlási hullám, elsősorban a Szovjetunióból, amellyel szemben közös kezelési mód kidolgozásában egyeztek meg. Az egy évvel ezelőtt Budapesten négy ország között indult, majd májusban Csehszlovákia csatlakozásával ötoldalúra bővült kormányközi együttműködés keretében politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren alakítanak ki a résztvevők közös fellépést és konkrét programokat. A regionális szintű együttműködés fokozása az európai integrációt hivatott elősegíteni — hangoztatják. Az elnöklő De Michelis Bukarestben csapott át olasz külügyminiszter sajtó- értekezletén azt mondta: a tervek kialakítása lezárult, azok közül egyesek már megvalósulóban vannak. A politikai együttműködés keretében — közölte De Michelis — az ötök közös javaslatot dolgoznak ki az európai nemzetiségi kisebbségek jogvédelmére, a nemzetiségi jogok szavatolására, miután ez a probléma robbanásveszélyes, különösen Kö- zép-Kelet-Európában, s éppen ezért fokozott figyelmet és erőfeszítést igényel. A javaslatokat az 1991. júliusában Géniben e témáról tartandó helsinki utóértekezlet elé terjesztik. Ezt a munkát a magyar kormány hangolja össze a Pentagonale keretében. Ugyancsak a magyar kormány a felelőse annak, hogy az ötök összehangolt bevándorlási politikát alakítsanak ki. Januárban e célból Budapesten ül össze a kijelölt munkabizottság. A római miniszteri értekezleten elindult a Pentagonale együttműködés parlamenti szintjének kialakítása is. A magyar Országgyűlésből Papp Lehel György (MDF), Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) és Németh Zsolt (Fidesz) vett részt az ülésen. Valamennyien üdvözlendőnek tartották a parlamentek bekapcsolását az együttműködési tervek véleményezésébe. Többezres tüntetés volt pénteken Bukarestben a Forradalom terén. A demonstrációt a Nemzeti Parasztpárt szervezte, résztvevői eredetileg „Nagy-Románia” létrejöttének évfordulójára emlékeztek, a megmozdulás azonban kormányellenes tüntetésbe csapott át. A tüntetők Iliescu és a kormány lemondását sürgették jelszavaikban. Az emberek, akik Mihály király arcképével vonultak, éltették a jelenleg Svájcban élő volt uralkodót, követelve hazatérését. A szónokok — köztük a Nemzeti Parasztpárt elnöke, Corneliu Coposcu — megmozdulást követő nagygyűlésen követelték, hogy a földet örök használatra adják át a parasztoknak, a gyárakat és üzemeket pedig a munkásoknak. Coposcu egyebek között kifejtette, hogy Romániában még mindig nincs szabadság, és egységes fellépést sürgetett a társadalmi , igazságosság meg- féfeifttésé érdekében. Felszólaltak más ellenzéki pártok és mozgalmak vezetői is. Az erdélyi románok 1918. december 1-jén mondták ki csatlakozásukat az akkori román királysághoz, s az évfordulót nemzeti ünnepként tartják számon Romániában. Külföldi egy mondatban ' .... j fMil A moldvai szélsőségesek tevékenységével hozta összefüggésbe a ki&inyovi parlament tegnapi nyilatkozata azt, hogy Mihail Gorbacsov lemondta péntekre tervezett egynapos látogatását. A Pekingben tegnap megkezdődött annak a kínai—szovjet tárgyalásnak a második fordulója, melynek célja a két ország közös határán állomásozó csapatok létszámának csökkentése. A Az amerikai hatóságok a hét elején letartóztattak egy arab fiatalembert, aki merényletet tervezett George Bush amerikai elnök ellen, s James Baker külügyminisztert is meg akarta gyilkolni. A Színes bőrű gyerekek 400 fős csoportja ellen elkövetett újfasiszta támadás kapcsán tizenkét fehér szélsőségest tartóztattak le egy dél-afrikai kisvárosban. A Lengyelországban péntek óta bárki vásárolhat olyan részvényeket, amelyek öt ipari nagyvállalat privatizálása alapján kerülnek nyilvános árusításra. De Michelis a tanácskozásról beszámolva közölte, hogy a Pentagonale a Világbankhoz és az Európai Ujjáépitési és Fejlesztési Bankhoz fordul legsürgősebb programjai finanszírozása végeit. Az egyik első ilyen terv, amelyhez támogatást kérnek, a Trieszt— Zágráb—Budapest autópálya megépítése. Lemondott Lukanov A bolgár nagy nemzetgyűlés péntek délelőtti plenáris ülésén Andrej Lukanov miniszterelnök formálisan is benyújtotta maga és egypárti szocialista kormánya lemondását. A parlament ezzel kapcsolatos határozata — amelyet a jelen lévő 317 képviselőből 43-an fogadtak el, 16-an pedig tartózkodtak a szavazástól — kimondja: a nagy nemzetgyűlés támogatja a politikai erők vezetőinek Zselju Zselev államelnök közreműködésével létrejött megállapodását; elfogadja Lukanov miniszterelnök és kormánya lemondását, egyszersmind felkéri a kormány funkcióinak ellátására „a politikai megállapodás aláírásáig és az új kormány ezt követő megalakításáig”. MENEKÜLÉS A BITÓFÁTÓL (3. RÉSZ) Szemtől szemben a rablógyilkossal Az egész ember nincs 60 kiló. A váltamig ha ér. A szemében van valami a ragadozók tekintetéből, a hiúz néz ki így a ketrecből. Attila 21 éves, tök analfabéta (ő mondja így magáról), még a nagybetűket sem ismeri, aláírás helyett három keresztet rajzol a papírra. ö a 18. gyerek a családban, a legfiatalabb. Nős, van egy ötéves fia. Foglalkozása lókuvec, lóhajtó, fuvaros. Na- cionáléja cigány. gyorsan kinyiffant — A kistarcsai piacon ismerkedtem meg a „sértettel. Egy 15 éves sráccal, akinél volt 18 ezer forint. Lovat akart venni, tőlem kért tanácsot. Mondtam, tudok én egy helyet, ott kell megnézni. Atvittem Nagy tárcsára. A laktapya mögött, a szeméttelepen lakik egy kupec. Annak mindig volt lova. Útközben beszélgettünk, aztán nem tudom, mi jött rám, amikor a szeméttelephez értünk, behúztam neki egyet az öklömmel, elvettem a pénzt és leléceltem. Nem is gondoltam, hogy kinyiffant. Ha tudom, nem hagyom ott magára. Egy hét múlva kaptak el a gödöllői zsaruk. Hát ennyi az egész. Nem éppen. Attila „egyszerűsíti” a dolgokat. A vádiratból tudom, előre megfontolt szándékkal csalta az áldozatot a szeméttelepre, nem ököllel ütött, hanem husánggal, s a halál nem az ütéstől állt be, hanem fojtogatástól. Egy rongydarabot hurkolt az áléit srác nyakára, megfojtotta, majd egy közeli vízlevezető árokba vonszolta. Nagyon is jól tudta, hogy az áldozat megfulladt, s annak idején nem is tagadta. — Megbánta? — Megbántam? — ismétli meg Attila az egyszavas kérdést. — Az ilyesmit nem■ elég megbánni. Tudja maga hány-
