Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

Az egész ország vadászterület A törvény szerint: minden rendben A ligetben vadászat legális, nem legális kérdése igen sokáig húzódott. Most ősszel jutottunk el odáig, hogy a vadászok, élükön a megyei vadászati főfelügyelővel, tárgyalni jelentek meg a városban. Dr. Balázs István fő­felügyelő, mint arról már hírt adtunk, levélben kérte a vácdukai Szikra Vadásztársaságot, hogy a megegyezésig tartózkodjanak a puskalövésektől a váci ligetben. Ezért cserébe eljár a helyi önkormányzatnál a konfliktushely­zet elsimításáért. Ez halaszthatatlan is, hiszen nyaku­kon a vadkacsaszezon ... Négyen jelentek meg a hely­színem, a ligeti tó mellett, akik a vadászathoz állnak kö­zel. Mégpedig Csontos János, Balázs Mihály és Győrvári Ferenc, ők a Szikra tagjai, va­lamint dr. Balázs István. A helyi önkormányzat Kávai Gézáné csoportvezetőt dele­gálta, aki igyekezett közvetí­teni a helyi kifogásokat, kép­viselni a váciak érdekeit. Mint meghívott, a hírlapíró is jelen lehetett. Mi is történt? Ne számít­son az olvasó jegyzőkönyv- szerű idézetekre az elhang­zottakból, csupán rövid tar­talmi összefoglalóra. Tehát: dr. Balázs István érdeklőd­ni kezdett a város gondjairól, mi is a probléma. Vadász­ták a ligetben? Ha így volt. nem történt szabálytalanság, hiszen ez a terület, ahogyan az egész ország vadászterület. A törvény betűi szerint a vad ott lőhető, ahol megjelenik. A vadászetika természetesen nem tűri, hogy mondjuk egy városban a polgárok füle mel­lett süssenek el puskát, ha éppen arra jár egy gyönyö­rű vad. De mivel a liget nem lakott terület, a szabályok betartásával itt szabad vad­kacsázni. Eiü! tiiiü A főfelügyelő nem értette a város gondját. Ha pedig valóban orvvadászok lődöz- tek itt februárban, van-e ar­ra tanú, bizonyíték? Mi az, hogy lakossági bejelentés? Bi­zonyítsuk be, hogy itt illegá­lisan lőtték a vadkacsát! Ilyet bizonyítani természete­sen nem lehet, bár tanúkat kereshetnénk. De ez még nem bizonyítaná, hogy orv­vadászat zajlott, hiszen sen­ki nem kérte el a puskás em­ber engedélyét. A baj az, hogy nem küld­ték meg a város számára az értesítést, hogy vadászterület­nek jelölték ki a város ezen pontját, próbálkozott a polgár- mesteri hivatal dolgozója. Ezért hittük, hogy orvvadá­szat. Ráadásul az emberek, akik ide menekülnek a vá­ros szennyezett levegője és zaja elől, megijedtek a lövé­sek hangjától. Nem tudták mire vélni. nni Bár a főfelügyelő úr fi­gyelmeztetett, hogy a sajtó képviselője még ne szóljon bele, sikerült elmondani egy vélt érvet, mely a liget helyi védettség alá helyezése volt. Kár, hogy. ezt szóba hozta, dorgált meg a főfelügyelő. A városnak tesz vele rosszat. Ez a védettség alá helyezés ugyanis törvénytelen volt. Te­hát amellett, hogy nem érvé­nyes, még szabályszegő is. Ezért ajánlja, hogy erről hall­gassunk. A továbbiakban még kiderült, hogy a felsőbb szer­veknek nem kellett értesíte­niük a településeket arról, ha azok területén vadászatot en­gedélyeztek bármilyen vad­fajtára. így megdől a város azon igénye, kifogása is, hogy Iiincz Gyula alapítványából Neufeld Anna-díjasok Hincz Gyula, akinek alkotá­sait Vácott a Löwy Sándor ut­cai múzeumban őrzik, alapít­ványt létesített feleségének, Neufeld Annának az emléké­re. A kamatokból 1986 óta azok részesülnek, akik a zene, a képzőművészet s más művé­szeti ág területén kimagasló eredményeket értek el az elő­ző esztendőben. Az 1990. évi Neufeld Anna­díjasok: a 33 ezer forintos kö­zösségi díjat a kuratórium- a Musica Humana kamarazene- karnak juttatta. 25 ezer forin­tos egyéni díjban részesült: Nagy Géza, az Eötvös utcai grafikai alkotóház vezetője, Molnár László József, Vácott élő és alkotó grafikusművész, valamint Selmeczi György pi- lisborosjenői karnagy és zene­szerző. * Uj emberként a gödi közéletben Rendet kívül és belül — Engedje meg, hogy gra­tuláljak önnek választási győ­zelméhez. Mit gondol, a Lová­szi Lajos név ismerősen cseng-e a gödiek fülében? — A felsőiekében biztosan. Régi család itt a miénk. — Mióta laknak a község­ben? — Édesapám 1933-ban vett itt egy nyaralót, majd a há­ború után végleg letelepedett a család Felsőgödön. — Az önéletrajzában azt ol­vastam, hogy esztergályosként kezdte a pályáját. — Valóban, azonban esti technikumban továbbtanul­tam, és szintén munka mel­lett, felsőfokú képesítést is szereztem, rendszerszervező üzemmérnök vagyok. Az Or­szágos Mérésügyi Hivatal osz­tályvezetőjeként dolgoztam idáig. — Részt vett-e a gödi köz­életben? — Közvetlenül nem. Mint régi katolikus család, az egy­házi életben vettünk részt, s én hosszú éveket töltöttem a dalárdában. A KDNP meg­tisztelő felkérésére indultam a helyhatósági választásokon. Feleségem révén, aki védőnő, kellő „rálátásom” nyílt a helyi ügyekre. Tehát ismerem a nagyközség problémáit, bár semmilyen pártnak soha nem voltam tagja. — A választások közeledté­vel számos polgármesterjelölt neve került a köztudatba. Az öné, ha jól tudom, nem volt köztük. — Valóban nem, ennek pró­zai oka van. Mivel a helyha­tósági választásokon egyik párt sem került abszolút több­ségbe, a polgármester megvá­lasztásához más pártokkal va­ló megegyezésre volt szükség. A többség számára elfogadha­tó megegyezésre kellett töre­kedni, és ebből a szempontból én voltam megfelelő jelölt. — Tudom, hogy hiányzik még több jogszabály és a pénzügyi lehetőségek ismere­te, mégis meg kell kérdeznem, mihez fog most először. — A legfontosabb feladat, hogy zökkenőmentesen folyta­tódjon az élet az intézmé­nyekben és itt a polgármesteri hivatalban is. Az ismerkedés mellett azonnal munkához kell látni, hiszen bizonyos tí­pusú ügyekben a volt szak- igazgatási apparátus, a pár­tokkal való megegyezés alap­ján egy ideje már nem dön­tött. — Mi az, amit hosszabb tá­von célként maga elé tűzött, ami szívügye? — Mindenképpen szeretném elérni, hogy Göd ismét azt a szép, rendezett településképet mutassa, mint évtizedekkel ezelőtt. Ehhez persze az kell, hogy sikerüljön a nagyközség polgárait összefogni, felébresz­teni bennük a patriotizmust. Rendet szeretnék tehát, kívül és belül egyaránt. —r. —a. miért nem kaptak ilyen értel­mű értesítést. Ezek után úgy kellett tá­vozni a ligetből, hogy kide­rült, mindrni szabályos, rend­ben lévő a kacsavadászat körül, sőt még a város von­ható felelősségre törvénysze­gő tettéért, amiért helyi vé­dettséget mondott ki, s an­nak érvényt is kívánt sze­rezni. Az eszmecsere a vá­rosházán folytatódott, annak is abban a szobájában, amely­ben Philivv Frigyes főépítész található. Az osztályok meg­szűnésével munkacsoporttá alakult műszaki szekció meg­bízott vezetője állva a térkép előtt fogadta az urakat, akik közül természetesen dr. Ba­lázs István volt az érdemi tárgyalófél. Elmondta, sze­retne megegyezni a várossal a ügetheti vadászatot ille­tően. Kössenek megállapodást annak hogyanjáról. Itt megis­métlődtek a ligetben már el­hangzott mondatok, a vadász- terület kijelölésének eddigi és még ma is érvényben lévő törvényi szabályozásáról, és arról is, hogy erről nem kö­telesek értesíteni felsőbb szer­vek a településeket. így a műszaki csoport megbízott vezetője csak széttárni tudta a kezeit: Miben egyezzünk meg, ha a törvény szerint minden rendben? A főfelügye­lő elmondta, hogy mindentől függetlenül egyezségre juthat­nának annak érdekében, hogy a vadászok vadászhassanak, úgy, hogy az ne zavarja a vá­ros pihenni kívánó polgárait sem. Megállapodást aláírni csak a polgármesternek, vagy az alpolgármesterek valamelyi­kének van joga, válaszolta Philipp Frigyes. Én azt vállal­hatom, hogy ezt a megálla­podást megpróbálom előkészí­teni. rím '!!» Mi szerepelhet egy ilyen dokumentumban? Mindenek­előtt a város kérése az, hogy mely területeken kéri a va­dászat szünete,Itetés,ét. A ké­rés elbírálására pillanatnyi­lag a vadászati főfelügyelő hivatott, tehát, ha megkapta, majd el is bírálja. Pillanatnyilag itt tart a ligetbeli vadászat ügye. A jelenlévők egy emlékeztetőt fogalmaztak, melyet kézje­gyükkel láttak el. S hozzá kell tenni, bár csak érintőle­gesen tartozik a tárgyhoz, hogy rágalmazással vádolták lapunkat a témában eddig írottak miatt. Ezt bizonyítani természetesen nem tudták, s legjobb meggyőződésünk sze­rint nem is lehet. A vádat úgy ahogy van. rosszindulatú­nak tartjuk és visszautasít­juk. S tesszük ezt a jelenlegi sajtóellenes hangulat dacá­ra. mely nemcsak az ország­ban. hanem városunkban is felütötte a fejét. Dudás Zoltán Adhat-e példaképet az iskola? Az eszméket tanítani keil! A nevelésben a példakép, példaadás az erkölcsi ne­velés fontos eszköze. A szemlélt cselekedetnek után­zásra késztető (szuggesztív) hatásánál fogva a szülők, pedagógusok követésre méltó magatartása döntő jelen­tőségű. Ugyanilyen hatású a barátok, társak viselkedé­se is... A példa hatása erősebb, mint a szóé, ezért a szavak és a tettek közötti ellentmondás (kettős morál) megzavarja a gyermeket. — Ezt olvashatjuk az értel­mező szótár példakép címszavánál. ' Példakép? A szülő-gyer­mek kapcsolattal foglalkozva azt feszegetjük, hogy a gyer­meknevelésben a szülői pél­da milyen fontos, hogy a szü­lő a példát saját ismeretei, saját tapasztalatai s nem utolsósorban saját nevelte­tése során szerzett és felidé­zett gyermekkori emlékei alapján adhatja, A gyerekek a szülőktől sokat várnak, de vajon megfelelnek-e és meg­felelhetnek-e énnek a vára­kozásnak? A mai középkorosztály nosz­talgiával néz vissza a mesz- szi gyermekkorba, amikor a mama otthon volt, és őt az iskolából haza jövet szeretet­tel, tiszta lakással, ebéddel fogadta. A mai gyakorló ma­mák tanultak, gyermekeket szültek és dolgoznak, keveset foglalkoznak gyermeke,ikkel, mert munkahelyük, sokaknak hivatásuk van. A gyerekre jutó idő egyre kevesebb, pe­dig a gyermekkori élmények mélyen és sokáig hatnak. A szülőnek tudatosan kell a gyerek elé állítani saját pél­dáját, mert minden hatással van rá, mindent megjegyez és mindent fel is használ. Ha­tással van rájuk a túlhaj­szolt otthoni miliő, a zaklatott életforma, a mellékmunkák, a megélhetést biztosító má­sodik, harmadik műszakok. Főleg pedig az örökös tiltás, a gyermek erejét és képessé­gét meghaladó elvárások. Szembesülhetünk azonban az elesettség. szegénység, az al­koholizmus és erkölcsi sivár­ság tényével is. Az iskola is a vádlottak padján van. Kinek tud példa­képet adni? Azoknak a ta­nulóknak biztos nem, akiknek az olvasás valóságos kálvária, a számolás fejtörő és a he­lyesírás megoldhatatlan fel­adat. Az irodalmi élmény pe­dig igen nagyhatású nevelési Egyesületté alakulnak Kórusgondok és tervek Kismartoni Ferenc, a Nagy­marosi Szövetkezeti Férfikó­rus karnagya beszélgetésünk elején elmondta, hogy a ne­héz pénzügyi helyzet kedve­zőtlen körülményeket terem­tett számukra is. Az OKISZ, s több szövetkezet megszűné­se után, a Kórusok Országos Tanácsának átszervezését kö­vetően szponzorokat keresnek ők is. A nagyközség új veze­tése támogatást ígért, az is lehet, hogy a nagy múltú kó­rus egyesületté alakul a kö­zeljövőben. Azért nem tétlenkednek. Október 23-án a helyi római katolikus templomban éne­keltek. November hatodikén a fővárosi Mátyás-templom­ban ünnepi hangversenyen köszöntötték a 85 éves Farkas Ferencet. A többi vendégkó- russal együtt énekelték Händel Messiás című oratóriumából az Alleluját. December első naipjárí a nagymarosi kultúr- otthonban együtt adnak kon­certet a Gödöllői Városi Ve­gyes Karral, és a Péceli Szö­vetkezeti Férfikarral. Válto­zatos lesz a program, Bár­dos Lajos népdalfeldolgozá­saitól Verdi Nabucco című operájának kórusrészletéig. A Nagymarosi Szövetkezeti Férfikórus hírneve túljutott a nagyközség, az ország hatá­rán. A külföldi szereplések száma előreláthatóan csök­ken a következő időszakban, de már meghívásuk is van 1991-re.' Egy osztrák kórus alapításának 100. évforduló­ján szerepelnek az ottani ju­bileumi hangversenyen és utána ők látják vendégül az ausztriai dalosokat; P. R. tényező. A Pál utcai fiúk tör­ténete, az együvétartozás, a közösségvállalás, a hősiesség története. A történet példát mutat a gyermekközösségnek az ellenfelek megbecsülésére, de bemutatja a lényegtelen, semmitmondó „gittegylet” életképtelenségét, az abban megnyilvánuló széthúzást, egyéni érdekek előtérbe kerü­lését. Az idősebbeknek példaere­jű Janus Pannonius névvá­lasztása, humanizmusa; Bél Mátyás tartást adó bölcses­ségei soha jobb fogódzót nem adhatnak: „Ha valamit már tudunk, nem hely 06 elf ele j- teni, oly közel áll az én élet­hivatásom a hazaszeretethez, melyből tudományos célom fakad, hogy magába foglalja ezt” — írja Hungáriából Ma­gyarország felé c. válogatásá­ban. Magyarnak lenni Petőfi, Arany, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti eszméivel, a Rajk László-i, Nagy lmre-i mártír Sággal! Nemzeti önismeretünkhöz is ad erőt, hitet az irodalom, időtálló memoriterekkel, kí­vülről megtanulással. Legyen a tanuló számára példakép- erejű az irodalmi szövegmin­ta, amíg saját szavaival nem tudja maga összefoglalni a humanizmus és hazafiság fo­galmát. Ezeket az eszméket nem lehet kitalálni. Ezeket tanítani kell, jó pedagógu­soknak, példaképül állítható pedagógusoknak, akik nap­rakész tudománnyal, tudás­sal, információval, türelem­mel, gyermekre hangolva, csak a tanítás hivatásával foglalatoskodhatnak. Ha csak hivatásuknak él­hetnek a pedagógusok ... Azok. akik ilyen körülmények között valósíthatták meg ön­magukat, pedagógusegyéni­ségek, -személyiségek lehet­tek, volt tanítványaik számon tartják őket. Reméljük, a modern Mórák, Gárdonyik és Németh Lászlók példája, esz­ményképe, megteremtődhet a pedagógustársadalomban — Újra. Sinka Gáborné VÁCI ...mégis bunda a bunda! Bár a bundán az esetek többségében nincs öv, hogy az ínsége- sebb időkben szoríthassunk rajta, a szőrme, úgy tűnik, mégis örök divat marad. Talán ezért is nyílt meg a napokban Vá­cott, a Köztársaság úton a város első szűcsüzlete (Orvos András felvétele) Már a gyerek is igényli Csak lelkesedés lenne? Amikor a Sandokán-őrü- let tombolt az országban — a filmsorozat vetítése kap­csán —, egy reggelen úti­társnőnk lelkesen számolt be arról, hogy Sandokán alakítója Vácon járt, s a vá­rosháza erkélyéről beszélt hódolóihoz. Ö ekkor fel akart dobni neki egy pólót, hogy írja rá a nevét, ám ebben a férje megakadá­lyozta. A póló tehát üresen maradt. A naiv lelkesedést hallván, harmadik útitár­sammal egymásra néztünk. Később a hölgy távollété­ben cl is mondtuk vélemé­nyünket. ami nem volt ép­pen hízelgő. Az asszony felnézett az erős, izmos férfira, aki mellesleg szimpatikus szerepben, hős­ként szerepelt a filmben. Szinte az őrület határáig ra­jongott érte, s ő ezt igen ko­molyan gondolta. A példakép is valami hasonlót jelent, bár a pontos meghatározása neve­lési eszmény, s főleg az er­kölcsi nevelésben van jelentő­sége. A példaképek a gyere­kek életének viszonylag korai szakaszában belépnek. A tíz- tizenkét éves gyerek már meg tudja mondani, kit tekint pél­daképének. Kis közvélemény­kutatásom során tapasztaltam, hogy a lányok — főleg a ki­sebbek — rövid gondolkodás után, de általában az édesap­jukat nevezték meg. A fiúk inkább egy-egv kalandos, ne­tán borzalmakkal teli, ám a minden akadályt legyőző filmhősöket tartják példaké­püknek. Az elmúlt évtizedekben ta­lán híján voltunk olyan egyé­niségeknek, akik példaképül szolgálhattak. Visszagondolva a magam gyermekkorára s mai életemre, nem tudnék megnevezni olyan embert, akit példaképemnek tekintettem, vagy tekinthetek ma is. Ez az egész bennem inkább mindig úgy fogalmazódott meg: be­csülöm és tisztelem azokat az embereket, akik valamiben nagyok, ám munkájukban, életükben hangos szóval ez­zel nem hivalkodnak, hanem szerényen, meghúzódnak az egyszerű emberek között. Persze mindenki felállít magának egy mércét, szeretne a szakmájában kiemelkedni, s talál is olyan példaképeket, akikhez maga is szeretne ha­sonlítani. S ez általában egész életre szól. Vannak emberek, akik viselkedési mintát képvi­selnek, s ez lehet jó irányba vezető, ám sok esetben rossz példamutatás. Az a gyerek, aki látja, hogy pocakos tornata­nára olyan teljesítményre ké­pes, amire ő nem, felnéz ta­nárára és ha fogcsikorgatva is, de megmutatja, el tud ér­ni kemény munkával ugyan­olyan eredményt. Hetvenen már jóval túl lé­vő férfit smerősöm, amikor a boltból hazafelé tartva meg­kérdeztem, voltak-e példaké­pei, hosszasan, s igen nagy pontossággal beszélt róluk. Az ő első nagy példaképe a har­mincas években egy bicskei apát-plébános volt, aki mel­lesleg aktívan politizált. Ké­sőbbi példaképének egy bu­dapesti tanárát tekintette. Persze lehet valakinek pél­daképe a bandavezér, a pop­sztár és sorolhatnám az erő­szakot képviselő filmhősig — ám ezek a példák nem biz­tos, hogy jó irányba terelik a személyiség fejlődését. Saj­nos, az utóbbi időben elég sok aggasztó jelenséggel találko­zunk. ami valószínű, a rossz példakép megválasztására is visszavezethető. Példaképekre tehát jó értelemben véve a mai világunkban is égető nagy szükség lenne. (halász) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom