Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-10 / 264. szám
Az egész ország vadászterület A törvény szerint: minden rendben A ligetben vadászat legális, nem legális kérdése igen sokáig húzódott. Most ősszel jutottunk el odáig, hogy a vadászok, élükön a megyei vadászati főfelügyelővel, tárgyalni jelentek meg a városban. Dr. Balázs István főfelügyelő, mint arról már hírt adtunk, levélben kérte a vácdukai Szikra Vadásztársaságot, hogy a megegyezésig tartózkodjanak a puskalövésektől a váci ligetben. Ezért cserébe eljár a helyi önkormányzatnál a konfliktushelyzet elsimításáért. Ez halaszthatatlan is, hiszen nyakukon a vadkacsaszezon ... Négyen jelentek meg a helyszínem, a ligeti tó mellett, akik a vadászathoz állnak közel. Mégpedig Csontos János, Balázs Mihály és Győrvári Ferenc, ők a Szikra tagjai, valamint dr. Balázs István. A helyi önkormányzat Kávai Gézáné csoportvezetőt delegálta, aki igyekezett közvetíteni a helyi kifogásokat, képviselni a váciak érdekeit. Mint meghívott, a hírlapíró is jelen lehetett. Mi is történt? Ne számítson az olvasó jegyzőkönyv- szerű idézetekre az elhangzottakból, csupán rövid tartalmi összefoglalóra. Tehát: dr. Balázs István érdeklődni kezdett a város gondjairól, mi is a probléma. Vadászták a ligetben? Ha így volt. nem történt szabálytalanság, hiszen ez a terület, ahogyan az egész ország vadászterület. A törvény betűi szerint a vad ott lőhető, ahol megjelenik. A vadászetika természetesen nem tűri, hogy mondjuk egy városban a polgárok füle mellett süssenek el puskát, ha éppen arra jár egy gyönyörű vad. De mivel a liget nem lakott terület, a szabályok betartásával itt szabad vadkacsázni. Eiü! tiiiü A főfelügyelő nem értette a város gondját. Ha pedig valóban orvvadászok lődöz- tek itt februárban, van-e arra tanú, bizonyíték? Mi az, hogy lakossági bejelentés? Bizonyítsuk be, hogy itt illegálisan lőtték a vadkacsát! Ilyet bizonyítani természetesen nem lehet, bár tanúkat kereshetnénk. De ez még nem bizonyítaná, hogy orvvadászat zajlott, hiszen senki nem kérte el a puskás ember engedélyét. A baj az, hogy nem küldték meg a város számára az értesítést, hogy vadászterületnek jelölték ki a város ezen pontját, próbálkozott a polgár- mesteri hivatal dolgozója. Ezért hittük, hogy orvvadászat. Ráadásul az emberek, akik ide menekülnek a város szennyezett levegője és zaja elől, megijedtek a lövések hangjától. Nem tudták mire vélni. nni Bár a főfelügyelő úr figyelmeztetett, hogy a sajtó képviselője még ne szóljon bele, sikerült elmondani egy vélt érvet, mely a liget helyi védettség alá helyezése volt. Kár, hogy. ezt szóba hozta, dorgált meg a főfelügyelő. A városnak tesz vele rosszat. Ez a védettség alá helyezés ugyanis törvénytelen volt. Tehát amellett, hogy nem érvényes, még szabályszegő is. Ezért ajánlja, hogy erről hallgassunk. A továbbiakban még kiderült, hogy a felsőbb szerveknek nem kellett értesíteniük a településeket arról, ha azok területén vadászatot engedélyeztek bármilyen vadfajtára. így megdől a város azon igénye, kifogása is, hogy Iiincz Gyula alapítványából Neufeld Anna-díjasok Hincz Gyula, akinek alkotásait Vácott a Löwy Sándor utcai múzeumban őrzik, alapítványt létesített feleségének, Neufeld Annának az emlékére. A kamatokból 1986 óta azok részesülnek, akik a zene, a képzőművészet s más művészeti ág területén kimagasló eredményeket értek el az előző esztendőben. Az 1990. évi Neufeld Annadíjasok: a 33 ezer forintos közösségi díjat a kuratórium- a Musica Humana kamarazene- karnak juttatta. 25 ezer forintos egyéni díjban részesült: Nagy Géza, az Eötvös utcai grafikai alkotóház vezetője, Molnár László József, Vácott élő és alkotó grafikusművész, valamint Selmeczi György pi- lisborosjenői karnagy és zeneszerző. * Uj emberként a gödi közéletben Rendet kívül és belül — Engedje meg, hogy gratuláljak önnek választási győzelméhez. Mit gondol, a Lovászi Lajos név ismerősen cseng-e a gödiek fülében? — A felsőiekében biztosan. Régi család itt a miénk. — Mióta laknak a községben? — Édesapám 1933-ban vett itt egy nyaralót, majd a háború után végleg letelepedett a család Felsőgödön. — Az önéletrajzában azt olvastam, hogy esztergályosként kezdte a pályáját. — Valóban, azonban esti technikumban továbbtanultam, és szintén munka mellett, felsőfokú képesítést is szereztem, rendszerszervező üzemmérnök vagyok. Az Országos Mérésügyi Hivatal osztályvezetőjeként dolgoztam idáig. — Részt vett-e a gödi közéletben? — Közvetlenül nem. Mint régi katolikus család, az egyházi életben vettünk részt, s én hosszú éveket töltöttem a dalárdában. A KDNP megtisztelő felkérésére indultam a helyhatósági választásokon. Feleségem révén, aki védőnő, kellő „rálátásom” nyílt a helyi ügyekre. Tehát ismerem a nagyközség problémáit, bár semmilyen pártnak soha nem voltam tagja. — A választások közeledtével számos polgármesterjelölt neve került a köztudatba. Az öné, ha jól tudom, nem volt köztük. — Valóban nem, ennek prózai oka van. Mivel a helyhatósági választásokon egyik párt sem került abszolút többségbe, a polgármester megválasztásához más pártokkal való megegyezésre volt szükség. A többség számára elfogadható megegyezésre kellett törekedni, és ebből a szempontból én voltam megfelelő jelölt. — Tudom, hogy hiányzik még több jogszabály és a pénzügyi lehetőségek ismerete, mégis meg kell kérdeznem, mihez fog most először. — A legfontosabb feladat, hogy zökkenőmentesen folytatódjon az élet az intézményekben és itt a polgármesteri hivatalban is. Az ismerkedés mellett azonnal munkához kell látni, hiszen bizonyos típusú ügyekben a volt szak- igazgatási apparátus, a pártokkal való megegyezés alapján egy ideje már nem döntött. — Mi az, amit hosszabb távon célként maga elé tűzött, ami szívügye? — Mindenképpen szeretném elérni, hogy Göd ismét azt a szép, rendezett településképet mutassa, mint évtizedekkel ezelőtt. Ehhez persze az kell, hogy sikerüljön a nagyközség polgárait összefogni, felébreszteni bennük a patriotizmust. Rendet szeretnék tehát, kívül és belül egyaránt. —r. —a. miért nem kaptak ilyen értelmű értesítést. Ezek után úgy kellett távozni a ligetből, hogy kiderült, mindrni szabályos, rendben lévő a kacsavadászat körül, sőt még a város vonható felelősségre törvényszegő tettéért, amiért helyi védettséget mondott ki, s annak érvényt is kívánt szerezni. Az eszmecsere a városházán folytatódott, annak is abban a szobájában, amelyben Philivv Frigyes főépítész található. Az osztályok megszűnésével munkacsoporttá alakult műszaki szekció megbízott vezetője állva a térkép előtt fogadta az urakat, akik közül természetesen dr. Balázs István volt az érdemi tárgyalófél. Elmondta, szeretne megegyezni a várossal a ügetheti vadászatot illetően. Kössenek megállapodást annak hogyanjáról. Itt megismétlődtek a ligetben már elhangzott mondatok, a vadász- terület kijelölésének eddigi és még ma is érvényben lévő törvényi szabályozásáról, és arról is, hogy erről nem kötelesek értesíteni felsőbb szervek a településeket. így a műszaki csoport megbízott vezetője csak széttárni tudta a kezeit: Miben egyezzünk meg, ha a törvény szerint minden rendben? A főfelügyelő elmondta, hogy mindentől függetlenül egyezségre juthatnának annak érdekében, hogy a vadászok vadászhassanak, úgy, hogy az ne zavarja a város pihenni kívánó polgárait sem. Megállapodást aláírni csak a polgármesternek, vagy az alpolgármesterek valamelyikének van joga, válaszolta Philipp Frigyes. Én azt vállalhatom, hogy ezt a megállapodást megpróbálom előkészíteni. rím '!!» Mi szerepelhet egy ilyen dokumentumban? Mindenekelőtt a város kérése az, hogy mely területeken kéri a vadászat szünete,Itetés,ét. A kérés elbírálására pillanatnyilag a vadászati főfelügyelő hivatott, tehát, ha megkapta, majd el is bírálja. Pillanatnyilag itt tart a ligetbeli vadászat ügye. A jelenlévők egy emlékeztetőt fogalmaztak, melyet kézjegyükkel láttak el. S hozzá kell tenni, bár csak érintőlegesen tartozik a tárgyhoz, hogy rágalmazással vádolták lapunkat a témában eddig írottak miatt. Ezt bizonyítani természetesen nem tudták, s legjobb meggyőződésünk szerint nem is lehet. A vádat úgy ahogy van. rosszindulatúnak tartjuk és visszautasítjuk. S tesszük ezt a jelenlegi sajtóellenes hangulat dacára. mely nemcsak az országban. hanem városunkban is felütötte a fejét. Dudás Zoltán Adhat-e példaképet az iskola? Az eszméket tanítani keil! A nevelésben a példakép, példaadás az erkölcsi nevelés fontos eszköze. A szemlélt cselekedetnek utánzásra késztető (szuggesztív) hatásánál fogva a szülők, pedagógusok követésre méltó magatartása döntő jelentőségű. Ugyanilyen hatású a barátok, társak viselkedése is... A példa hatása erősebb, mint a szóé, ezért a szavak és a tettek közötti ellentmondás (kettős morál) megzavarja a gyermeket. — Ezt olvashatjuk az értelmező szótár példakép címszavánál. ' Példakép? A szülő-gyermek kapcsolattal foglalkozva azt feszegetjük, hogy a gyermeknevelésben a szülői példa milyen fontos, hogy a szülő a példát saját ismeretei, saját tapasztalatai s nem utolsósorban saját neveltetése során szerzett és felidézett gyermekkori emlékei alapján adhatja, A gyerekek a szülőktől sokat várnak, de vajon megfelelnek-e és megfelelhetnek-e énnek a várakozásnak? A mai középkorosztály nosztalgiával néz vissza a mesz- szi gyermekkorba, amikor a mama otthon volt, és őt az iskolából haza jövet szeretettel, tiszta lakással, ebéddel fogadta. A mai gyakorló mamák tanultak, gyermekeket szültek és dolgoznak, keveset foglalkoznak gyermeke,ikkel, mert munkahelyük, sokaknak hivatásuk van. A gyerekre jutó idő egyre kevesebb, pedig a gyermekkori élmények mélyen és sokáig hatnak. A szülőnek tudatosan kell a gyerek elé állítani saját példáját, mert minden hatással van rá, mindent megjegyez és mindent fel is használ. Hatással van rájuk a túlhajszolt otthoni miliő, a zaklatott életforma, a mellékmunkák, a megélhetést biztosító második, harmadik műszakok. Főleg pedig az örökös tiltás, a gyermek erejét és képességét meghaladó elvárások. Szembesülhetünk azonban az elesettség. szegénység, az alkoholizmus és erkölcsi sivárság tényével is. Az iskola is a vádlottak padján van. Kinek tud példaképet adni? Azoknak a tanulóknak biztos nem, akiknek az olvasás valóságos kálvária, a számolás fejtörő és a helyesírás megoldhatatlan feladat. Az irodalmi élmény pedig igen nagyhatású nevelési Egyesületté alakulnak Kórusgondok és tervek Kismartoni Ferenc, a Nagymarosi Szövetkezeti Férfikórus karnagya beszélgetésünk elején elmondta, hogy a nehéz pénzügyi helyzet kedvezőtlen körülményeket teremtett számukra is. Az OKISZ, s több szövetkezet megszűnése után, a Kórusok Országos Tanácsának átszervezését követően szponzorokat keresnek ők is. A nagyközség új vezetése támogatást ígért, az is lehet, hogy a nagy múltú kórus egyesületté alakul a közeljövőben. Azért nem tétlenkednek. Október 23-án a helyi római katolikus templomban énekeltek. November hatodikén a fővárosi Mátyás-templomban ünnepi hangversenyen köszöntötték a 85 éves Farkas Ferencet. A többi vendégkó- russal együtt énekelték Händel Messiás című oratóriumából az Alleluját. December első naipjárí a nagymarosi kultúr- otthonban együtt adnak koncertet a Gödöllői Városi Vegyes Karral, és a Péceli Szövetkezeti Férfikarral. Változatos lesz a program, Bárdos Lajos népdalfeldolgozásaitól Verdi Nabucco című operájának kórusrészletéig. A Nagymarosi Szövetkezeti Férfikórus hírneve túljutott a nagyközség, az ország határán. A külföldi szereplések száma előreláthatóan csökken a következő időszakban, de már meghívásuk is van 1991-re.' Egy osztrák kórus alapításának 100. évfordulóján szerepelnek az ottani jubileumi hangversenyen és utána ők látják vendégül az ausztriai dalosokat; P. R. tényező. A Pál utcai fiúk története, az együvétartozás, a közösségvállalás, a hősiesség története. A történet példát mutat a gyermekközösségnek az ellenfelek megbecsülésére, de bemutatja a lényegtelen, semmitmondó „gittegylet” életképtelenségét, az abban megnyilvánuló széthúzást, egyéni érdekek előtérbe kerülését. Az idősebbeknek példaerejű Janus Pannonius névválasztása, humanizmusa; Bél Mátyás tartást adó bölcsességei soha jobb fogódzót nem adhatnak: „Ha valamit már tudunk, nem hely 06 elf ele j- teni, oly közel áll az én élethivatásom a hazaszeretethez, melyből tudományos célom fakad, hogy magába foglalja ezt” — írja Hungáriából Magyarország felé c. válogatásában. Magyarnak lenni Petőfi, Arany, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti eszméivel, a Rajk László-i, Nagy lmre-i mártír Sággal! Nemzeti önismeretünkhöz is ad erőt, hitet az irodalom, időtálló memoriterekkel, kívülről megtanulással. Legyen a tanuló számára példakép- erejű az irodalmi szövegminta, amíg saját szavaival nem tudja maga összefoglalni a humanizmus és hazafiság fogalmát. Ezeket az eszméket nem lehet kitalálni. Ezeket tanítani kell, jó pedagógusoknak, példaképül állítható pedagógusoknak, akik naprakész tudománnyal, tudással, információval, türelemmel, gyermekre hangolva, csak a tanítás hivatásával foglalatoskodhatnak. Ha csak hivatásuknak élhetnek a pedagógusok ... Azok. akik ilyen körülmények között valósíthatták meg önmagukat, pedagógusegyéniségek, -személyiségek lehettek, volt tanítványaik számon tartják őket. Reméljük, a modern Mórák, Gárdonyik és Németh Lászlók példája, eszményképe, megteremtődhet a pedagógustársadalomban — Újra. Sinka Gáborné VÁCI ...mégis bunda a bunda! Bár a bundán az esetek többségében nincs öv, hogy az ínsége- sebb időkben szoríthassunk rajta, a szőrme, úgy tűnik, mégis örök divat marad. Talán ezért is nyílt meg a napokban Vácott, a Köztársaság úton a város első szűcsüzlete (Orvos András felvétele) Már a gyerek is igényli Csak lelkesedés lenne? Amikor a Sandokán-őrü- let tombolt az országban — a filmsorozat vetítése kapcsán —, egy reggelen útitársnőnk lelkesen számolt be arról, hogy Sandokán alakítója Vácon járt, s a városháza erkélyéről beszélt hódolóihoz. Ö ekkor fel akart dobni neki egy pólót, hogy írja rá a nevét, ám ebben a férje megakadályozta. A póló tehát üresen maradt. A naiv lelkesedést hallván, harmadik útitársammal egymásra néztünk. Később a hölgy távollétében cl is mondtuk véleményünket. ami nem volt éppen hízelgő. Az asszony felnézett az erős, izmos férfira, aki mellesleg szimpatikus szerepben, hősként szerepelt a filmben. Szinte az őrület határáig rajongott érte, s ő ezt igen komolyan gondolta. A példakép is valami hasonlót jelent, bár a pontos meghatározása nevelési eszmény, s főleg az erkölcsi nevelésben van jelentősége. A példaképek a gyerekek életének viszonylag korai szakaszában belépnek. A tíz- tizenkét éves gyerek már meg tudja mondani, kit tekint példaképének. Kis közvéleménykutatásom során tapasztaltam, hogy a lányok — főleg a kisebbek — rövid gondolkodás után, de általában az édesapjukat nevezték meg. A fiúk inkább egy-egv kalandos, netán borzalmakkal teli, ám a minden akadályt legyőző filmhősöket tartják példaképüknek. Az elmúlt évtizedekben talán híján voltunk olyan egyéniségeknek, akik példaképül szolgálhattak. Visszagondolva a magam gyermekkorára s mai életemre, nem tudnék megnevezni olyan embert, akit példaképemnek tekintettem, vagy tekinthetek ma is. Ez az egész bennem inkább mindig úgy fogalmazódott meg: becsülöm és tisztelem azokat az embereket, akik valamiben nagyok, ám munkájukban, életükben hangos szóval ezzel nem hivalkodnak, hanem szerényen, meghúzódnak az egyszerű emberek között. Persze mindenki felállít magának egy mércét, szeretne a szakmájában kiemelkedni, s talál is olyan példaképeket, akikhez maga is szeretne hasonlítani. S ez általában egész életre szól. Vannak emberek, akik viselkedési mintát képviselnek, s ez lehet jó irányba vezető, ám sok esetben rossz példamutatás. Az a gyerek, aki látja, hogy pocakos tornatanára olyan teljesítményre képes, amire ő nem, felnéz tanárára és ha fogcsikorgatva is, de megmutatja, el tud érni kemény munkával ugyanolyan eredményt. Hetvenen már jóval túl lévő férfit smerősöm, amikor a boltból hazafelé tartva megkérdeztem, voltak-e példaképei, hosszasan, s igen nagy pontossággal beszélt róluk. Az ő első nagy példaképe a harmincas években egy bicskei apát-plébános volt, aki mellesleg aktívan politizált. Későbbi példaképének egy budapesti tanárát tekintette. Persze lehet valakinek példaképe a bandavezér, a popsztár és sorolhatnám az erőszakot képviselő filmhősig — ám ezek a példák nem biztos, hogy jó irányba terelik a személyiség fejlődését. Sajnos, az utóbbi időben elég sok aggasztó jelenséggel találkozunk. ami valószínű, a rossz példakép megválasztására is visszavezethető. Példaképekre tehát jó értelemben véve a mai világunkban is égető nagy szükség lenne. (halász) r