Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

Money-őrü let A Money-őrület lázában él a város lakosságá­nak egy része. Azon a na­pon, amikor először árusí­tották a cilinderkalapos szelvényeket a főtéri hírla- pospavilonban, hosszú sor kígyózott a járdán. Volt, aki csak egy darab szel­vényt vett, de olyan is akadt, aki harmincat. A középiskolás fiúk a falnak dőlve bőszen kapar- gatták, de — nagy bána­tukra — csak egy-egy hú­szast nyertek. Amiken az­tán újabb szelvényeket vet­tek. Ezeken azonban már nem nyertek semmit. Addig-addig néztem a játékos kedvű sorbanálló- kat, amíg azt vettem észre, hogy én is a sorban állok. Vettem pár szelvényt, hát­ha... Hát nyertem 20 forintot. De majd megütött a guta. mert több szelvényen két­szer is rajta vçlt a 20 ezer forint, csak a harmadik hiányzott... A hírlapospavilon veze­tője szerint soha nem ta­pasztalt nagy érdeklődés nyilvánult meg a Money iránt. Ami Amerikából in­dult hódító útjára, s amely a magyarokat is hatalmába kerítette. 11 iába. lassan már csak Fortuna istenasszony­ban bízhatunk igazán ... Legalábbis, amíg kaparga- tunk. (é) Hold másképp gondolkodik Zsákutcában en' kamaszlélek Féltem Holdat. Ezért is találtam ki ne­ki ezt a költői nevet. Pedig azt mondta, nyugodtan megírhatom a rendes nevét, a becenevét is. Öt főleg az utóbbin ismerik a környéken. De hát ő maga állította azt is télszeg kamaszmosollyal, hogy nem hő­sies alkat, nem szeretne komolyabb fizi­kai összeütközésbe kerülni senkivel. így aztán — de nem csak ezért — én inkább féltem és megóvni próbálom ezt a fiút. Életem eddigi egyetlen skyn headje, akit közelebbről ismerek. Tizennyolc éves. Bu­dapestre ingázik, számitógépes szakközép- iskolába jár. Történetesen volt alkalmam tapasztalni, hogy okos és jóérzésű. Végtelen türelemmel „ereszkedik le” a nála jóval fiatalabb kis sráchoz, hogy el­magyarázza a horgászat alapvető fogásait — amely türelem és leereszkedés Hold korosztályának nem kifejezetten általános jellemzője. Több héten át Játékok olcsóbban A Szocialista Párt monori szervezete mától, szombattól 2-3 héten keresztül kedvez­ményes áron játékokat és édességeket árusít majd a vá­roslakóknak. A közelgő ün­nepek miatt szeretné, ha a rászorulók minél olcsóbban hozzájuthatnának ezekhez az árukhoz. Munkanapokon 9-től 16 óráig, szombaton 9-től 12 óráig várják ç vásárlókat iro­dájukban. A kicsiben ettől határtalan tisztelet ébred, büszke a nagy haverra, kifeszített mellel vál­lalja az ismerős srácok kö­zött, akik Hold kopaszra nyírt fejét, András-keresztjét, repülősdzsekijét, vasalt ba­kancsát visszafogott lélegzet­tel bámulva kérdik: — Te ismered ezt a bőrfe­jűt? — Naná! — mondja büsz­kén a kicsi. — Hát elég hülyén néz ki — állapítják meg a többiek —, abban viszont igaza van, hogy utálja a cigányokat. Holdnál azt se tudom elhin­ni igazán, hogy utálja a cigá­nyokat, mindet egytől egyig, azt meg pláne, hogy a kiirtá­sukra is hajlandó lenne szö­vetkezni. De hát majd elmond­ja ő, mit is gondoljak róla. Üljünk le, beszélgessünk, ké­rem. S egy jégszikrás, hideg estén több kilométert gyalo­gol azért, hogy ezt meglehes­sük. Talán mert nem érez bennem sem előítéletet, sem gyűlöletet. Minthogy bennem vele kapcsolatban nem is él semmi ilyesmi. Rokonszenv annál inkább. — Hold, miért lettél te bőr­fejű? Mióta tartozol a skyn headekhez? — Még elsős szakközepes koromban nagy hevy metá- los voltam. Volt a suliban egy lány. akivel össszejöttünk, ő cikizett mindig, hogy ez már egy lejárt téma, van ennél ér­dekesebb és értelmesebb is. — Ez lenne a skyn head. Azt beszélik... Azt beszélik, hogy az utóbbi hetekben, napokban megtorpant, lelassult Pé­teriben az új négy tanter­mes általános iskola építé­se, amelynek kivitelezője a gyáli székhelyű Fenőépszolg Fa- és Építőipari Kisszövet­kezet. Nos, a lassúbb ütem­nek egyszerű oka van: a be­ígért és megrendelt fa­anyag nem érkezett meg időben az építkezés helyszí­nére. Azt beszélik, hogy a napokban viszont megérke­zett a szállítmány, követ­kezésképp az ácsok is hoz­záláthatnak a munkához. Azt beszélik, hogy a most megválasztott polgármeste­rek fizetését sok települé­sen nem reálisan állapítot­ták meg az önkormányza­tok. Amint hírlik, akad olyan kisközség, ahol majd­nem a maximumot szavazta meg a testület a polgármes­ternek. Akad azonban po­zitív ellenpélda is. Pilisen például a 13 tagú képvise­lő-testület 45 ezer forintban állapította meg dr. Illanicz György havi fizetését. A polgármester többször is kérte a képviselőket, hogy vegyék vissza 40 ezerre a bérét, de a testület kitartott eredeti álláspontja mellett. Azt beszélik, hogy dr. Illa­nicz most azon töri a fejét: a bruttó ötezer (nettóban ez háromezer) forintból egy alapítványt hoz majd létre. Azt beszélik, újabb autós­bolt nyílt Monoron a 4-es műút Monori-erdő felőli szakaszán. Az üzlet tulajdo­nosa számos alkatrészt, au­tófelszerelési cikket eddig is maga gyártott, s Kermi- engedéllyel forgalmazott. Most ezeket a saját boltjá­ban is árusíthatja, s mivel így lerövidül a gyártó és a kereskedő közötti út, az au­tótulajdonosok remélik, az ár is mérsékeltebb lesz a megszokottnál. Azt beszélik, több külföldi üzletember is érdeklődött a közelmúltban a volt monori Mezőgép teljes vagy rész­leges megvásárlása iránt. Akadt, aki autóalkatrésze­ket kívánt volna ott gyárta­ni, mást a forgácsolókapa­citás érdekelt. A körülmé­nyeket látva, a gépparkot megismerve azonban — tu­domásunk szerint — üzlet nem köttetett... Azt beszélik, elégedetle­nek a Monor és Vidéke Hor­gászegyesület tagjai a hosz- szú tilalmi idők, a haltele­pítések körüli bizonytalan­ságok s a vezetőség egyéb intézkedései miatt. A hírek szerint — elsősorban a hét­végi házzal is rendelkező horgászok körében — tilta­kozásul aláírásgyűjtési ak­ció kezdődött, amihez eddig — állítólag — százötvenen csatlakoztak. Akciójukhoz, mint mondták, szeretnék megnyerni többi horgász­társukat is. Azt beszélik, a környéken rendkívül óvatosnak kell lenniük az autótulajdono­soknak. Monoron szóbeszéd tárgya, hogyan tűnt el a közismert zöldségkereskedő, Mikla László márkás nyu­gati autója. A kocsit ideig­lenesen használó egyik hoz­zátartozó egy percre ugrott be az üzletbe, miközben a motor járt, s a slusszkulcsot a helyén hagyta. A „figyel­mes” tolvajnak elég volt ez az egy perc, s mire ismét nyílt az üzletajtó, elporolt az autóval... Azt beszélik, megegyezés született a november 16-ára tervezett postássztrájk el­kerülése érdekében. A kis­nyugdíjasok azonban most attól tartanak, hogy esetleg ennek ellenére nem kapják időben kézhez majd havi járandóságukat. Ilyenre már volt példa, mert az illetékes postahivatalba nem futott be annyi pénz, amennyi elég lett volna az aznapi pénz­küldemények szétosztásá­hoz. Arról is beszélnek, hogy az Országgyűlés által megszavazott nyugdíjkiegé­szítés még inkább felszín­re hozza majd ezt a problé­mát a postahivatalokban. A fajgyűlöleten alapuló, az emberek többsége számára taszító külsőségekben meg­nyilvánuló csoportosulás. Vagy minek nevezzem? Szövetség? — Nem ... — ingatja a fe­jét Hold. amely már nem vi­lágít kopaszon, mint még nemrégiben is, hanem finom kis sörték barnállanak rajta. — Ezek baráti csoportok. De a csoportok között összefogás van. Ha például én balhéba keveredem, s arra járnak más kopaszok, biztos, hogy beavat­koznak és segítenek nekem. Egyébként elég ritkán jövünk össze. Ha koncert van vala­hol. bárhol, oda persze az ország különböző részeiből összegyűlünk, és megbeszél­jük a problémáinkat. Meg mostanában csütörtökönként a Jurtában is találkozhatunk. A Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény Nemzeti Unió, hogy úgy mondjam, befoga­dott minket. Én is voltam párszor. De őszintén szólva valahogy nem tetszik, így együtt az egész. Csak. megy a szöveg, hogy így a zsidók, meg úgy a zsidók, meg büdös cigányok ... Életemben én ta­lán ha három zsidót láttam, akiről tudtam, hogy az. Meg úgy gondolom, ha a náciz­mus alatt nem gyilkolták vol­na meg őket, ma nagyon sok olyan értékes emberünk len­ne. akik előbbre vihetnék az ország ügyét. A neonácizmus- nak egyébként is ellene va­gyok. — És a cigányoknak is? — Hát ez is olyan dolog, hogy ... Szóval én nem va­gyok szélsőséges. Van egy-két normális cigány ismerősöm. Dolgoznak. Rendesek. — Hold, te nem is vagy skyn head, csak ránézésre! — De. Az vagyok. Csak nem értek egyet mindenben. — Mibem értesz egyet? Tu­lajdonképpen mit akarnak most, ebben a meglehetős fel­fordulásban a skyn headek? — Demokráciát. Magyaror­szág legyen csak a magya­roké. Idegen személyek nél­kül akarjuk látni az országot. — Kikre vonatkoztatjátok az idegen személy megjelö­lést? — Mindenkire, aki nem ma­gyar. — Na, igen. Eszerint ha a neked egy amúgy igen rokon­szenves ismerősödről kiderül­ne, hogy Dusán Sztojanovics- nak hívják, és szerb nemzeti­ségű, megszűnne a rokonszen­ved? — ... nem. Mondom, az én véleményem sokban eltér más kopaszokétól. Szerintem pél­dául egy kéthetes vagy egy­hónapos teljes fegyveres anarchia sok mindent eldön- tene. Szelektálódnának azok, akikre itt nincs szükség, ki­választódnának az életképe­sek ... Hold részletesen, de min­den erőteljesebb érzelem- nyilvánítás nélkül kifejti, . hogyan is képzeli az anar­chiát. Hold, mondom neki, te ezt ki fogod nőni, elvégre még csak 18 éves vagy. Nem sér­tődik meg, nevet, és azt vá­laszolja: — Amíg itt számomra nem- kívánatos egyének lesznek, addig én ezt az elvet vallom. És még azt is mondja: az országban úgy kétezren van­nak bőrfejűek, de az embe­rek többsége hozzájuk ha­sonlóan gondolkodik, csak ép­pen nem nyíratja kopaszra a fejét és nem hord vasalt ba­kancsot, repülősdzsekit. Nem megy nyíltan csinnbe, mint ő is például, aki egyszer vé­gigsétált a monori cigánytabá- non, s kapott is jókora pofo­nokat. Az emberek zöme nem akar pofonokat kapni. Ott­hon kapálgat, gyűjtöget, át­lagéletet él. Hold nem akar így élni. De meggyőződése, hogy történelmet készít elő, és az ő apró cselekedetei ré­szei lesznek a változásnak. Mit mondjak? Mit mond­hatnék? Este van már, Hold elköszön, gyalogol hazafelé a sötétben. Haza, ahol öt és az öccsét egyedül neveli az édesanyja. Aki egyébként pedagógus. És nagyon félti a fiát, hiszen Holdra „rá vannak írva” az elvei. Az elvek, amik a zűrzavaros és a világgal való szembenállásra hajla­mos kamaszlélekben köny- nyedén megtapadnak. Utá­na kellene kiabálnom: gyere vissza! Görcsösen re­mélem, hogy visszajön. Minden hatás és minden Jurtaszínház ellenére visz- szajön. Vissza kell jönnie. Amerre elindult, nem út. K. Zs. ŐRI íiicip Ami nélkül megreked az élet Vajon biztos, hogy mindig a régi a hiteles? Példaképek. Nekem a pár évtizeddel ezelőtti gyermek­kor jut eszembe erről a szó­ról. Az, amikor az udvaron Szepesi Györgyöt utánoztam. Betéve tudtam a nagy íocicsa- patok, a válogatott összeállí­tásait, s képzeletben lejátszot­tam magamban a meccseket. Testvéreim mindig kinevettek egy-egy meccsközvetítés után, de én ezzel cseppet sem tö­rődtem. Másnap megint be­húzódtam a kert legeldugot­tabb zugába és folytattam a riporterkedést. ■ Vajon vannak-e, lehet- nek-e példaképei a mai álta­lános iskolásoknak. Erről be­szélgettünk dr. Patkós Jó­zseffel, a Gyömrői 1. Számú (Központi) Általános Iskola igazgatójával. — Olyan időket élünk, amikor az értékek hamaT de­valválódnak. Az az érzésem, hogy egy-egy történelmi sze­mélyiség lehet példakép. Egy­szerűen arról van szó, hogy valaki annál hitelesebb, mi­nél régebben élt, illetve al­kotott. Mi, felnőttek, de a gyerekek is, sokkal tisztábban tudják megítélni a régebbi történelem kiemelkedő alak­jait. Az már a helyzet para- doxona, hogy az élő szemta­núk sokszor gátjai a reális megismerésnek. Véleményem szerint az a hiteles történelmi személyi­ség, aki régen élt. Valahogy így voltak a honatyák is a T. Házban, amikor az ország­címeren vitatkoztak. A koro­nás címer „győzött”, mert a lehetséges változatok közül az volt a legrégebbi. ■ Napjaink súlyos gondjai a családokat is veszélyeztetik, ilyen helyzetben a gyerekek vajon kereshetnek-e példaké­peket maguknak? — Sajnos a mai gyerekek nem rendelkeznek olyan mo­dellekkel, ami a nevelés te­rén indokolt lenne. Mert a kiválasztott példaképeknek nevelő hatással kell hatni a gyerekekre. Itt van például II. Rákóczi Ferenc. Gyömrő- höz is van némi köze, hiszen az 1700-as évek elején a Má- nya-réten mondta el híres buzdító beszédét. Minderről azonban csak ta­nulóink kis része tud. Pedig a történelem és osztályfőnöki órák jó alkalmat nyújtanának Válassz királylányt! Kivételesen békés és egészen csendes este volt. A magnóból nem üvöltött a kasza fémes élességével semmi heavy metal generációs ellentéteket szítva, s minthogy akkor épp nem volt időzített, sem spontán szülői hegyi beszéd, sem gyer­meki akció bármiféle kedély- borzolásra, a család üldögélt, írt, olvasott. Az ihletett csend­ben — minthogy szokatlannak bizonyult — az előttem lévő fehér papíron magam is szo­katlan, s számomra is meglepő dolgot kezdtem művelni. Ki­rálylányokat rajzoltam. S már az első fantáziaportrénál rá­döbbentem, hogy ez alkalmas lesz családom férfitagjainak fondorlatos tesztelésére is. A királylányok ugyanis a legkü­lönfélébb típusokat képviselték. Volt közöttük tűzrőlpattant kis fekete, akiről külleme alapján sugárzó életkedvet és áradó energiát lehetett feltételezni, aztán koszorúba font hajú, ár­tatlan szemű szőkeség, az a fajta, aki hetekig is képes áll­dogálni a vár ablakánál, hogy az imádott férj hazatérését lesse. Meg aztán volt élveteg, barna és félig elnyílt szájú vamp, felékszerezett, de kőhi­deg tekintetűnek látszó hölgy, akinek minden tincse és haja szála a rendezettségről és tö­kéletességről árulkodott. Hi­szen ezek az eltúlzottságig je­lölt külső jegyek — miként az életben is — a belső tulajdon­ságokról is sok mindent el­mondanak. Hogy a mű elkészült, felszó­lítottam a környezetemben élő férfiakat: válasszanak király­lányt. Választottak. Egymással össze nem beszélve, mindany- nyian ugyanazt. Ez már hor­dozni látszott némi tanulságot, de hogy reprezentatívabb le­gyen a felmérés, másnap ki­terjesztettem tágabb ismeret­ségi körökre is az ügyet. A legkülönbözőbb korú és fog­lalkozású férfiak ugyanarra az egy királylányra mutattak rá. Így hát közlöm magánkutatá­som eredményét, ami többé- kevésbé útmutatást ad, milyen királylánynak kéne lennünk nekünk, a hétköznapi életben uralkodó (?) nőknek, hogy minket válasszanak. Mindenekelőtt legyen szél­fútta, hosszú hajunk, ami nincs semmiféle frizurába rendezve, csak úgy szabadon járja a len­ge szellő. Ékszer egy szál sem kívánatos. Korona meg vég­képp nem kell, elég, ha egy virágbokrétát tűzünk a bal ha­lántékunk fölé. Az arcunk le­gyen vidám és természetesen fiatal. Sugározzon rólunk, hogy protokoll és etikett helyett előnyben részesítjük a lélek, a arra, hogy a gyömrői esemé­nyeket részletesebben is meg­ismerhessék. Ehhez azonban a pedagógusok akarata, ambí­ciója is kellene. Azért alvad olyan kolléga a tantestület­ben, aki nem feledkezik meg Rákóczi gyömrői látogatásáról. IS Kulcsszerep jut tehát a tanáregyéniségeknek ebben is. De vajon most vannak-e ta­náregyéniségek ? — Természetesen vannak, de egyre nehezebb a dolguk. Mart a kulcskérdés: tud-e él­ni nevelői szabadságával — alkotó módon. Ha igen, akkor jó tanár, ha nem, akkor szür­ke eminenciás. A mai peda­gógusok szándéka ugyanúgy nemes, mint a régebbieké. Csak a körülmények mások. Sokkal rosszabbak. Mert ho­gyan tudna ma egy pedagó­gus kibontakozni, amikor ma­ga is napi megélhetési gon­dokkal küszködik. Egyszerűen képtelen a mai pedagógustár­sadalom értelmiségi életmó­dot folytatni. Leszögezhetjük: a gazdasá­gi jellegű társadalma gondok egyszerűen megölik a peda­gógus ambícióját. A felsőbb szervektől nagyobb toleran­ciára, megértésre lenne szük­ség. Mert az nem kérdéses, hogy a nevelés kérdésében a pedagógus a legkompeten- sebb személyiség. Sajnos a szülők nagyobbik része nem ismeri el ezt az objektív tényt. O Végezetül kijelenthet­jük-e, hogy a mai gyerekek­nek is vannak példaképei? — Fináczy Ernőnek, a század eleji nagy keresztény nevelő-tudósnak ma is érvé­nyes gondolatával tudok erre válaszolni: „Eszmék és példa­képek állítása nélkül meg­reked az élet folyása, s a ne­velés is értelmetlenné válik”. Gér József szív és a szellem szabadságát. Mosolyunk ártatlan legyen, s a gond ráncai semmiképp ne je­lenjenek meg a szájunk szeg­leténél. Látsszon rajtunk, hogy nyáron szeretünk mezítláb szökdösni a réten, télen pe­dig örülünk a hóesésnek. Szóval nagyjából ezeknek az ismérveknek kéne megfelel­nünk, hogy megközelítsük az ideált. Többségünk a kívánal­maknak messziről sem felel meg. A frizurátlanság és az ékszernélküliség még hagyján. A gond ráncainál azonban már rögvest elkezdődnek a bajok. Mostanság például — ámbár régi idők terheiről is beszél­hetnék estéiig — elegendő arra gondolni, hogy élelmiszer- és egyéb árak emelése kapcsán többszörösére nőnek háztartá­si feladataink, melyek eddig is ráncainkat mélyítették, most azonban új szarkalábak je­lennek meg. Azt már ne is mondjam, hogy aki majd az energiakorlátozás okán kézzel mossa a zoknikat éji órákon, az nemigen sugározza, hogy szeret mezítláb szökdösni a ré­ten. Az egész dologban csak egyetlenegy vigasztaló van. Jó, jó, hogy egyre kevésbé leszünk hasonlatosak az ideális király­lányhoz. De ami azt illeti, a hétköznapi „uralkodásban” társaink se kiköpött királyfiak egytől egyig. Úgyhogy majd csak úiegleszünk egymással. Koblencz Babérág a kövön Gokat beszélünk az öre­gekről, akiknek mos­tanában sokkal nehezebb az élete. Nehéz a fiatalabb korosztályoké is, de hát ne­kik még talán akad erőtar­taléka. Nem anyagi érte­lemben persze, hanem életenergiában. Mondom: talán ... Mert a folytonos pénzhiánnyal való küszkö­dés kilúgozza az energia javát is. Nem kímélve eközben az érzelmeket sem. Mindez akármiről eszem­be juthatott volna. Akár­miről, hiszen az embernek csak a szemét kell kinyit­nia, hogy lássa a példák szomorú sokaságát. Mégis: a monori református teme­tőben. egy szerény sírkő mellett állva tűnődtem, ha­lottak napján. Roskadtak az elhunytak sírhelyei ak­kor is a virágoktól, koszo­rúktól, drága mécsesek pislogtak a krizantémszir­mok árnyékában. Ezen a kis síremléken azonban ba­bérág volt, csöpp márvány­táblába vésve. Felette a felirat: „Havas Ferenc táncművész nagymamája”. Ettől melegedett meg a szí­vem, nem a virágözöntől. Ettől a kőbe vésett babér­ágtól támadt az az érzé­sem, hogy a szeretet még­iscsak örök. Hogy a nagy­mamának igenis része van minden babérban, amit unokáik learathatnak. S hogy az unokák ezt a szí­vükkel tudják. (írásképp hogyan is él- *-’■* hetnénk tovább? —ez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom