Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-10 / 264. szám
4 1990. NOVEMBER 10., SZOMBAT Német oktatási bázis Pilisvörösváron Erkölcsi támogatás után bajor földről jön a márka Pilisvörösvár figyelemmel kiséri, megérkezik-e, s ha igen, mikor, az az ígért egymillió német márka, amelyet a bajor állam ajándékként ígért a település új német nemzetiségi oktatási bázisa építésére. Természetesen nem arról van szó, hogy áthágva az illendőség határait, bárki is ajámdéksóváT lenne Vörösváron. Az viszont eléggé tanulságos, mondhatni, magyar sajátosság, ami az oktatási bázis kronológiájából kiolvasható. Eredetileg 1986-ban írta alá a Bonn—Budapest kulturális vegyes bizottság azt a megállapodást, amely szerint Magyar- ország egymilliárd — nem tévedés, egymilliárd! — márka kölcsönt kap. Ezt a szerződést egy év múlva német 'körök ismét hivatalosan megerősítették. Eszerint ebből az összegből hazánkban négy helyen, Baján, Mohácson, Pilisvörösváron és a budapesti XX. kerületben, a Kossuth Lajos Gimnáziumhoz csatlakozva építettek volna német nemzetiségi oktatási bázist. A költségeket 49 százalékig a bonni kormány állta volna, 51 százalékig pedig a magyar állam. Igaz, a -német pénz átutalásának egyik feltétele az volt, hogy a magyar fél mindenütt megkezdi a beruházást. Az ismert országos anyagi gondok miatt ez elmaradt, csupán Baján épült fel azóta az egyik központ. Az ígért kölcsön mégis megérkezett, viszont az állam feneketlen zsebe azonnal el is nyelte csaknem az egészet. A másik három tervezett bázis építésére egy vas sem maradt. Látva az áldatlan helyzetet, a bajorok tavaly nagyvonalú gesztusról tettek tanúbizonyságot. Nem a német kormány, hanem a saját nevükben egymillió márka ajándékot ígértek, de ezt kizárólag a pilisvö- rösvári oktatási bázis építésére. Feltételeket nem szabtak, hiszen ajándékról van szó, azt viszont természetesnek tarthatták az érdekelt felek, hogy az építkezés megkezdéséig a szükséges telekátminősítési és kisajátítási eljárások befejeződjenek, valamint az építési tervek elkészüljenek. A pilis- vörösváriak mindezen már túl vannak, sőt az építési tervet társadalmi munkában készítették. Ez jelentős megtakarítás egy meglehetősen költségesnek ígérkező beruházás esetén. A legkeményebb dió az, hogy még az 1987-es költség- vetési terv szerint is a bázis 300 millió forintba került volna, viszont a bajor egymillió márka csupán körülbelül negyvenmillió forintnyi fedezetet jelent. Bizakodásban viszont mégsem volt hiány, a vörösváriak nekifogtak az előkészítő munkálatoknak, a telekkisajátításnak, a csatornázásnak, a közművesítésnek, a villany, a gáz bevezetésének a környékre. A szükséges erkölcsi támogatást is megkapták. Tavaly tavasszal a bajor kulturális miniszter vörösvári látogatásán ismételten megerősítette az állami adakozás szándékát. Segítséget ajánlott a terv kiA Monori Állami Gazdaság felvételre keres mérlegképes könyvelői szakképzettségű és legalább ötévi szakmai gyakorlatot szerzett könyvelésicsoportvezetőt Bérezés a vonatkozó jogszabályok keretein belül, megegyezés szerint. A részleges alkalmazási feltételekről a gazdaság központjában, a munkaügyi és személyzeti osztályon, személyesen, levélben vagy telefonon lehet érdeklődni. Cím: Monor, Ady Endre út 62. Pf.: 8. 2200. Telefon: (20)-11-124. Csobánka község önkormányzata pályázatot hirdet jegyzői munkakör betöltésére Feltétel: államigaigatasi főiskolai végzettség, igazgatásszervezői oklevél vagy állam- és jogtudományi karon szerzett doktori képesítés, továbbá kétévi államigazgatási gyakorlat. Bér: a 11/1983. (XII. 17.) AEMH sz. rendelkezel alapján, megegyezés szerint. A pályázatot, szakmai önéletrajzzal, november 28-óig lehet elküldeni a következő címre: Polgármesteri hivatal, Csobánka, Fő u. 1. 2014. Telefon: (26)-20-015. vitelezéséhez a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége is, a testvérvárossá előlépett német Gröbenzell polgármestere is ígéretet tett, hogy erejéhez és lehetőségeihez képest egyengeti a kivitelezés útját. A tervek szerint a pilisvö- rösvári oktatási bázisban három lépcsőfokban általános iskola, művelődési ház, végül gimnázium épül. Ha kevésnek bizonyul a rendelkezésükre álló összeg, akkor csupán a helybéli gimnáziumot bővítik két anyanyelvűvé. Az elképzeléseknek megfelelően az építkezést két éven belül befejezhetik. K. K. Szentendrei kurzus Cigánynépfőiskola A két világháború közötti magyar népfőiskolái mozgalom hagyományait folytató mai népfőiskolák a modern felnőttnevelés és önképzés jelentős fórumai. Ilyen főiskolát szeretnének Szentendre, Po- máz és Csobánka felnőtt cigány lakosságának is életre hívni. Elsősorban saját történetük, nyelvük és hagyonná- nyaik tudatos vállalásán ke resztül kívánják elősegíteni társadalmi helyzetük és problémáik javítását. Napjaink politikai életében is el kell tudni igazodni ahhoz, hogy képesek legyenek érdekeik ér vényesítésére. A népfőiskolái kurzust a szentendrei Duna parti Művelődési Házban (Szentendre 2000, Somogyi— Bacsó part 1.) november közepétől áprilisig tervezik a szer vezők, havonta két alkalom mai. Érdeklődni a helyszínen lehet. Stein Aurél magyar maradt mindég, bár 1904-ben felvette a brit állampolgárságot. Ez segítette hozzá Körösi Csorna Sándorhoz hasonló kutatásaihoz, de végrendeletében Magyarországnak adományozta könyvtárát, kéziratait és fényképgyűjteményét. Stein Aurél a tudományosan föltáratlan Belső-Ázsia felfedezője volt. Számtalan könyvet, tanulmányt írt kutatásairól, sikeres expedíciókat szervezett a Góbi sivatagban — „nehéz terepyen.”. 1862-től 1943-ig élt, sírja a kabuli temetőben van. Évekkel ezelőtt emlékeztek születésének 125. évfordulójáról, három esztendő múlva gondolhatunk fokozottabban újra munkásságára halálának ötvenedik évfordulóján. Életműve azonban kerek évforduló nélkül is megérdemli az elismerést. Ezért igazságos az érdi Magyar Földrajzi Múzeum figyelme, mely találkozott Domonkos Béla szobrászművész nemes gesztusával, aki szoborportréját adományozta önzetlenül az intézménynek. A mű- véz Stein Aurél arcmásában kifejezte a belső rendet, a lelki és szellemi magatartást testi formákra tudta alakítani szoborrá a szüntelen összpontosítást. Az külön erény, hogy valami érzékeny fény, mosoly tükröződik az arcon, Stein Aurél ahogy kifejezi igazi lényét, emberi tettét, mely világkincs lett. A szoborban is a jövőnek címzett üzenet Érden látható. Nemrégen avatták a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében. Losonci Miklós Színházi levél Kaland egy pohár vízben Bács Ferenc m. v. (Kádár tanár) és Miklósy György (a régi barát) az előadás egyik jelenetében szakmai árulást követ el ellene, s — ráadásul — elcsábítja a tanár úr szép, fiatal feleségét. Az asszony is el akarja hagyni a pompás budai villát. Egy régi barát és orvoskolléga szemére veti a tanárnak, hogy elhagyta ifjúságuk szép lelkesedéseit a pénzért és karrierért. Kiderült, hogy a fiatal orvos- asszisztensnő is szerelmes a tanársegédbe. Valamint kiderül, hogy a szép feleség alighanem gyógyíthatatlanul beteg. Kádár tanár ezért visszamondja a kinevezést, felhagy a praktizálással és belátja: véget értek a nagy kalandok. Igazán nem Márai ellen mondjuk, de sajnos tény: ez a Kaland kaland egy pohár vízben. Ötven évvel a bemutató után alig érdekel bennünket ez a hajdani úri középosztálybeli világ, ez a lelkizés, ez a felfújt konfliiktusballon, s ezek a nem az élet, hanem az akkor divatos sémák szerint mozgó figurák. A darab tele van dramaturgiai pontatlanságokkal, következetlenségekkel, sőt, néhány dramaturgiai lehetetlenség is akad. A nyelv oly mesterkélt, hogy olykor szinte parodisztikusan hatnak a dialógusok. Ám Vámos László, a vendégrendező, mindezt szinte szentírásnak veszi. Ezért mintha egy fél évszázaddal ezelőtti előadás rekonstrukcióját látnánk. Amitől nem igazán tudunk tűzbe jönni. Takács István Márai Sándor (1900—1989) kevés színdarabot írt. Alkatilag prózaíró volt, ami azt jelenti, hogy még a színpadi művein is átüt az elbeszélő, a modern lélektani regényt és az esszé műfaját színesen vegyítő leíró- és elemzőkészség és a filozofálást hajlam. Akárcsak más műveit, a színműveket sem ismerhettük egészen a haláláig. Pontosabban: ő nem engedte, hogy kiadják, játsszák a műveit, de nem engedte volna a pártállam művelődéspolitikája sem. Most a tiltások megszűntek. Eddig már két prózai műve — egy regény, az A gyertyák csonkig égnek, és egy kötet Napló (1943—44) — jelent meg újra, és színre vitték (mint arról e hasábokon is beszámoltunk) A kassai polgárok című drámáját, előbb a Gyulai Várszínházban, majd a Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színház kamara- színházában, az Ahdrássy úton, a mai Bábszínház helyén, 1940- ben mutatták be azt a drámáját, melyet most a Radnóti Színház játszik. A Kaland egyetlen délutánba sűrítve meséli el Kádár Péter orvos tanár, a frissen (aznap* délelőtt) klinikai igazgatóvá' kinevezett, a legfelsőbb körökből álló pa- cientúrával rendelkező kiváló belgyógyász élete és karrierje összeomlásának történetét. Néhány óra alatt minden romba dől. Kedvelt fiatal tanársegédje SZOMBATI KRIMI K. Wilhelms Halálosan pontos másolat Ralph Borowski az autójához lépett és megdöbbent, mert addig nem látta a kocsi mellett álló, megtermett férfit. Az szúrós szemmel nézte. Csak most ismerte meg. — Hello, Gerold! Téged meg mi szél hozott ide? — kérdezte és megkerülte a kocsit. A szakálltól egészen megváltozott az arcod. — Nemrég jöttem haza. Tegnap jártam a rendőrségen. — Miért?... Mi volt a rendőrségen? — Elkértem a húgommal kapcsolatos vizsgálati anyagot. Borowski megvonta a vállát. — Nézd, Gerold, én nem akarok veled veszekedni. De ha figyelmesen megnézted azokat a papírokat, tudnod kell, hogy a húgoddal sajnálatos baleset történt. És ebben már senki- sem kételkedik... — ... És senki sem tudta bebizonyítani az ellenkezőjét — szakította félbe Scherer. — Tudom, elesett a lépcsőn és nyakát törte. Ám az is lehet, hogy nem volt egyedül. Netán valaki lelökte. Ha nyomra bukkanok és az indítékot is megtalálom, a gyilkosnak is vége, erről biztosíthatlak. Borowski nagy sebességgel elhajtott. Néhányszor a tükörbe pillantott és látta, hogy nem követik. Ettől megnyugodott. Végtére is semmiféle bizonyíték nincs ellene. Rendesen fizeti az adót és elismert üzletember. Amikor otthagyta az egyetemet, jelentéktelen üzletet nyitott, ahol régi festményeket restaurált és képkereteket árult. Igaz, gazdagnak nem tarthatta magát, és az adóhivatal is így kezelte. Hogy miből volt pénze egy svájci bankban, nos, ehhez senkinek semmi köze. Kerstinnel, Gerold húgával egy hirdetés révén ismerkedett meg. Szolgálatait ugyanis hirdetni szokta: festmények tisztítása, képkeretezés. Kerstin és Gerold apja műgyűjtő volt, a családi villában tehát számos értékes kép díszítette a falakat. A városon kívül lévő házban már csak Kerstin lakott. Az üzleti kapcsolat hamarosan szorosabbá vált és tartalmasabb is lehetett volna, ha ... Borowski felsóhajtott. Sajnos, akkor könnyelmű volt, lebecsülte a nő képességét. Az egyik vasárnap, amikor a villában találkoztak, Kerstin kellemetlen bizonyítékokat rakott elé. — Holnap feljelentelek — mondta, és kidobta a férfit. A feljelentésre már nem került sor. A bejárónő másnap reggel a medencéhez vezető lépcső alján találta meg Kerstint, holtan. Fékezett. A kanyar után már látszott az úti célja, a Thanhof-villa. Ez is magányosan állt, és talán kissé elhanyagoltnak is látszott, belül azonban tele volt műértékkel. És lakott benne egy fiatal özvegy is, Claudia. Borowski elmosolyodott. Most jobban fog vigyázni. — Hello, Ralph! — Claudia jött elé az udvaron. — Már azt gondoltam, elfeledkeztél rólam. Borowski rózsacsokrot vett elő a kocsiból. — Valaki megállított. De egy ilyen csodálatos nőről akkor sem feledkeztem volna meg, ha nem tudom, hogy meglepetést ígért nekem. A villa a múlt század végén épült. A család jómódú volt és sok művész fordult meg náluk. A saroktoronyban az ősök portréi és más képek díszítették a falakat. Ezt a részt nem használták, ráccsal el is zárták, és csak egy keskeny falépcső vezetett hozzá. Az ajtó mögött elektromos berendezések is védték a képeket. Borowski teljesen megfeledkezett a Sche- rerrel való kellemetlen találkozásról. Az itteni látvány a legmerészebb álmait is felülmúlta. És még Claudia is itt volt... Kétségkívül ő a leggazdagabb nő, akivel eddig megismerkedett. Ha az ügy sikerül, végleg abbahagyja a „szatócsmunkát”. Néhány nap múlva ismét a villa előtt állt és belesett a magas kerítésen. Claudiát maga vitte ki a repülőtérre, Rómába utazott. Nem volt gond másolatot készíteni a kulcsokról. Már ismerte a riasztóberendezést is, így aztán könnyen kikapcsolta és a sötétben tapogatózva haladt a torony felé. A hóna alatt lapos csomagot szorongatott. Ezt az ajtó mögött letette, gondosan becsukta az ablaktáblákat és csak ezután gyújtott villanyt. A csomagból két olajfestményt húzott elő, ezeket óvatosan a falnak támasztotta, a falon levő eredeti alá. Valami neszt hallott. Megfordult. Gerold Scherer tűnt föl. — Halálosan pontos másolatok — mondta Scherer és kilépett a függöny mögül. Akkor készítetted, ugye, amikor Claudia tisztíttatni akarta őket. Remek munka. De Claudiát nem csaphatod be, mint ahogy Kerstint sem sikerült... — Claudia?... Hogy kerülsz ide? — motyogta ijedten. — Még az egyetemről ismerjük egymást. A férje a barátom volt. És én beszéltem rá, hogy jelentkezzen a hirdetésedre. Meg arra is, hogy hálózzon be és csaljon lépre téged. A szőke óriás közelebb lépett. — Nos, ennyi volt. Az előzmény pedig, hogy a húgom is észrevette, hogy az eredeti képeket hamisítvánnyal cseréled ki. És fel akart jelenteni. Akkor pedig befellegzett volna a százezrekért árusított régi mestereknek és az üzletnek. Ezért kellett meghalnia, igaz? — A rendőrség szerint szerencsétlenség történt. Egy kulcsos betörő megbotlott a sötétben, elesett, legurult a lépcsőn és meghalt. — Claudia ránézett Geroldra, aki a tájat fürkészte a toronyszoba ablakából. — Itt az ideje, hogy kicseréljük a régi lépcsőt. i A jövőnek címzett üzenet A. szobrász ajándéka
