Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-07 / 261. szám
7 1990. NOVEMBER 7., SZERDA Mégy ősi gyeinek nem ír Göncz Árpáéin ük Szülőt csak értelmező szótárból Még soha nem jutott eszembe ott keresni. Számomra természetes, magától értetődő tény volt, hogy körülöttem — fölöttem — léteznek. Sok mindent ösztönösen átvettem tőlük — s ezt adom tovább felnőttként, szülőként. Sokunkhoz hasonlóan maradtak bőven hiányaim nekem is, de ezek már régen súlyukat vesztették, elhanyagolhatók. Annál is inkább, mert meglett emberként időnként mégis hozzájuk fordulok tanácsért, akkor is, ha mára már leginkább támaszként szolgálok. Hiszen ők a szüleim. De milyen lélekrázó tizenöt esztendős gyerekember tollából azt olvasni: Szülő, ilyet csak az értelmező szótárból ismerek. Rövid története van annak, hogyan is jutott hozzám ez a mondat. Október 18-án Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke — saját jószántából — meglátogatta a fóti gyermek- városban élőket. Kevés idejéből egy egész délutánt töltött el a kicsik-nagyok között. Sokat kérdezett, főleg a gyerekektől, s őt is sokan kérdezték. Ügy telt az idő, mintha egy régi, nagyon kedves ismerős, hozzátartozó érkezett volna meg. Való igaz, a gyerekek megérzik az őszinte szeretetek Bár a köztársasági elnök látogatását figyelemfelkeltésnek szánta: legyen az állami gondozottak sorsa az egész társadalom lelkiismeretének ügye — alighanem legjobban a gyermekek lelkében hagyott nyomot. Bizonyítékul szolgálhatnak erre azok a levelek, amelyeket három fiatal írt Gödöllőn lakó patrőnálájuknak, Som Lajosnak. E megszállott ember egyik szervezője annak a jótékonysági koncertsorozatnak, amelynek gálájára vasárnap, a gyermekváros születésnapja alkalmából kerül sor Foton. A vele való beszélgetéskor véletlenül kerültek szóba ezek a levelek. Amelyeket újra és újra elolvastam, aztán ismét elővettem. Tartalmukat 'fttá'í majdnem szóról-szóra tudom. s azt hiszem, talán éppen emiatt nem hagynak nyugodni. Mert egyetlen emberből feléjük áradó melegség ménnyi érzést, fájdalmas hiányt engedett szabadjára ezekben a lelkekben. Engedelmükkel idézek gondolataikból. Rézműves Béla így fogalmazott: „Nagyon örültem, hogy a fogadáson ott lehettem. Sok dologról beszélt. és nagyon sok kérdést tettek fel nekünk. Nagyon kedves és barátságos volt. Még a kocsit is megdobhattuk kővel, hogy tényleg golyóálló-e. De a lényeg, az érzéseim és vágyaim nem jutottak el hozzá... Ha eljönne a hívásomra (a koncertre — V. A.), elmondhatnám: Fiúk, Göncz Árpád kérésemre eljött és felfigyelt ránk, rátok... Az öcsémmel összeölelkezve, a fiúk zenéjét hallgatva megmutathatnám, hogy milyen gyönyörű, mikor együtt lehet mindenki, akit szeretünk. Testvér, barát, idegen ...” Horváth János és Palicz Pál szintén meghívták volna őt a koncertre, amelyet a Szabolcs megyei Berkesz, Aszód és Fót neveltjeinek együttesei adnak. S amelynek bevételét az SOS ’90 — az otthontalan gyermekekért létrejött — alapítványnak utalják át. De hát „ilyen nagy ember, maga a felnőtt társadalom sem kívánTáncosoknak tagtobo rzo esi mágyósi gyerekekre. Volt úgy, hogy igenis éreztük a gyűlöletet. De sok gyermek nem tehet arról, hogy a kórházban felejtették.. Magyarázasttal tartozom. A levelekben szereplő mágyósi gyerekek miatt. De nehogy valaki helységnévre gondoljon! Ezt a fogalmat a berkeszi otthonból hozták magukkal a fiúk, akik most középiskolai tanulmányaik miatt élnek Foton. Hogy, hogy nem, ez a kifejezés általánossá vált. Talán mert ők maguk alkották ezt a betűszót. Hogy menynyi keserűség, önlebecsülés rejlik mögötte, úgy gondolom, mindenki érzékeli. Mert a nevelőotthoni gyerekekre sokféle fogalmat alkalmazták már: lelenc, állami gondozott. Szociális árva, s — számomra a legújabb megnevezés — : magyar állami gyerekek. Ebből fabrikálták ők a mágyósit. Alighanem legjobban őket döbbentette meg az elképesztően lehetetlen meghatározás. Más kérdés az, hogy mindettől függetlenül sorsuk nem lett emberibb — bár új igazgatójuk rendkívüli érzékkel és erővel törekszik erre. Bizonyíték viszont arra. hogy a felnőtt-társadalom továbbra sem tud mit kezdeni velük. Idegenül néznek azokra, akik még a segítő szándékú idegent is maguk közé fogadják. Vajon mikor tanulunk meg mi önmagunktól hasonlóképpen cselekedni? Vennes Aranka A jövő műterme Az Országos Fényképész-, Videofelvétel-készítő és Kapcsolódó Szakmák Ipartestüle- te november 7—8—9-én tartja I. kongresszusát a szödligeti Liget klubban. A szakma képviselői már évek óta rendszeres kapcsolatot tartanak egymással. A mostani összejövetelnek az is aktualitást ad, hogy az ezeken a területeken működő kisiparosok is számtalan problémával küszködnek. A jelenlegi gazdasági körülmények között egyre nehezebben veszik fel a versenyt azokkal a cégekkel, amelyek gyors, sőt azonnal kidolgozó laboratóriumokkal rendelkeznek. A Fuji minilaborhoz — 40-45 ezer márkába kerül — ugyan mindenki hozzáférhet, de főleg Vidéken, ahol kevesebb a munka, a befektetett pénz nehezen vagy egyáltalán nem térül meg. Az iparos fényképészek több mint hatvan százaléka olyan településeken szolgáltat, ahol a szövetkezeti, állami szektornak nem éri meg jelen lenni. A községekben, falvakban élőknek viszont gondot okoz, ha a helyi fényképész üzlete megszűnik, s még egy igazolványkép készíttetéséhez is a szomszéd településre kell utazni. Aki ellátogat a háromnapos tanácskozásra — ígérik a szervezők — számtalan tudnivalóval bővítheti ismereteit. A megnyitó után például az APEH egyik munkatársa tart előadást a magánkereskedelemmel és az áfa-jogszabá- lyokkál kapcsolatos tudnivalókról. A másik két napon a müncheni Bayer cég keret és albumkiállítátás, valamint a Méta-Trade Kft. Polaroid bemutatóját tekinthetik meg az érdeklődők, s aki akar vásárolhat is. Látható lesz a bemutatón a jövő fotóműterme és kereskedése is — a már jól működő nyugat-európai minta alapján. H. É. VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ingyenes programok Mai világunkban egyre inkább a politika tölti ki a hétköznapi ember életét is. Az egyre nehezedő terhek miatt is élénken figyelünk minden országos gazdasági, politikai és társadalmi hírre, s közben hajlamosak vagyunk megfé- ledkezni a hétköznapok helyi apró lehetőségeiről. Ezért volt szívmelengető érzés a Vidám Színpad és az Operettszínház művészeinek felajánlása, hogy ingyenes előadói estet tartanait nyugdíjasaink részére. Közvetlenül a helyhatósági választások után meglepő volt, hogy zsúfolásig megtelt a művelődési ház hívásunkra. De Tóth Edit, Laczkó László és Antalffy Gyula színművészek operettegyvelege házhoz hozta a kedvelt dallamokat a Csárdáskirálynőtől a Marica grófnőig. Nyugdíjasaink nevében is megköszönöm az önzetlen gesztust, további emberbaráti és művészi sikereket kívánva a művészeknek. A jó példa ragadós, vagy a felismerés vezette a Farmos Vas-műszaki Sportegyesület rendkívüli közgyűlését, amikor úgy döntött, hogy a bajnokság hazai mérkőzéseit valameny- nyi farmosi nyugdíjas ingyen látogathatja. Ugyancsak belépődíj nélkül mehetnek a — helyi — általános iskola diákjai az egyesület labdarúgócsapatának hazai mérkőzéseire. Ügy érzem, ez a két korosztály a legtehetetlenebb. A másik sajnálatos felismerés is evidensnek tűnik: a kiadásokból senki nem az étkezés költségeit csökkenti, sokkai inkább kevesebbet költünk Szentendrén 1983-ban alakult meg a Kék Duna Néptánc- együttes, melynek vezetője azóta is Mosóczi István koreográfus. A táncosok négy korcsoportban dolgoznak. A felnőttközösség 25 főből áll. A hazai fellépések mellett többször szerepeltek már Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is. Az utánpótláscsoport jelenleg 35 fős, ezenkívül van egy alsó és egy felső tagozatos csoport is. Az utóbbi két kis közösségbe várják a tánchoz kedvet érző és tehetséges fiúk és lányok jelentkezését. A Budakeszi Nagyközségi Tames értesíti azokat, akiknek hozzátartozói a Budakeszi temetőben nyugszanak, hogy a 30/1990. (IV. 23.) vb-határozatával, újrahasznosítás miatt, zárolta a I.-TI parcellákat A tanács felhívja a hozzátartozók figyelmét, hogy akik az 1965. június 30-áig eltemetett elhunytak sírhelyét további 25 évre meg kívánják hosszabbítani, azok 1991. január 2-áig jelentkezzenek a Budakeszi Nagyközségi Tanács V B Gazdasági, Műszaki Ellátó Szervezeténél Cím: Budakeszi, Erdő u, 70. 2092. Telefon: 176-6305. A januái 2-áic meg nem váltott sírhelyeket, a temető felúiité-sának munkálataival együtt, ' a tanács kiüríttsti. az ott nyugvók földi maradványait közös sírba he'ye’teti. Kérik tehát a hozzátartozókat hoav o határidő lejárta előtt szíveskedienet intézkedni, mer a fennálló rendelkezések érte'méhen. az újra meg nem váltott sírokat measz”nteti. művelődésre, sportra, kultúrára. Hiszem, hogy a nehézségek ellenére minden település vezetése mindent megtesz azért, hogy ne fogja szellemi és kulturális fogyókúrára az ifjúságot, mert az beláthatatlan hátrányt jelenthet. Es az idős emberek sem önhibából kerültek a létminimum olykor megalázó helyzetébe. Ezért nem nézhetjük tétlenül a sokszor mindennapi kenyérre váltott kulturális koplalásokat sem. A felvillantott két apró momentum természetesen csak sovány szelete lehet az ifjúsággal és a nyugdíjasokkal való törődésnek, mégis azt hiszem, közérdeklődésre tarthat számot. Ha a kezdeményezésnek csupán egy követője, vagy továbbgondolója akad, már érdemes volt tollat ragadni. Dr. Bencze József polgármester Farmos ^eZhühcFsdüs Pesíc-©n Szeptember 8-án, a Pest Megyei Hírlapban Iskolapélda állásfoglalás nélkül címmel közölt cikkben felhozott rágalmak (dr. Kovács Tiborné, a penci általános iskola igazgatóhelyettese: „erőszakos, bosz- szúálló, agresszív, besúgókat tart, félnek tőle”). Ezek Kovács Zsigmond tanító szavai. A nem sokkal később megtartott, összevont szülői értekezleten a szülők egyhangúan visszautasították a cikkben leírtakat: „Dr. Kovácsné tizenhat éve igazgatóhelyettes itt. Munkájával kapcsolatban a szülők részéről panasz még nem érkezett sem az iskola igazgatójához; sem a szülői munkaközösséghez. Hosszú évek során azon fáradozott, hogy a tanulmányi színvonalat emelje. A szabadidejét is feláldozza a diákokért. Jó a kapcsolata a szülőkkel. Az utóbbi években iskolánk eredményei javultak, és a felsőbb intézményekben gyermekeinket szívesen fogadják. Dr. Kovács Tiborné munkáját köszönjük, s reméljük, továbbra is ilyen lelkesen végzi pedagógiai tevékenységét.” A penci szülők ★ Tisztelt Penci Szülők! örömmel vettem tudomást a szülői értekezlet összehívásáról. Reméltem, kézbe veszik a helyi iskola ügyét. Viszont a levelük elolvasása után sajnálattal állapítottam meg, hogy ez csak részben történt meg. Hiszen az említett Iskolapélda ál- lásfogalás nélkül című írásban korántsem csak Kovács Zsigmond tanító és dr. Kovács Tiborné ügye szerepelt. Szívesen olvastam volna véleményüket egyéb olyan, a cikkben felvetett kérdésekről is. amelyekre a választ igazából csak önök adhatják meg. Tisztelettel: Tóth Béla Endre Próféta a faluban? Október 25-én tartotta alakuló ülését Szentmártonkáia önkormányzati testületé. Az ülés első része nyitott volt, az ott megjelent választópolgárok szem- és fültanúi lehettek annak az ünnepélyes pillanatnak, amikor Molnár Béla, a képviselő-testület korelnöke vezetésével az új polgármester, Karai István letette a hivatali esküt. Beiktatták Szent- mártőnkátán — sok évtized óta — az első helybéli születésű polgármestert, majd a tizenegy képviselő is átvette megbízólevelét. Karai István itt is nőtt fel, és ebben a nehéz gazdasági és politikai helyzetben döntött úgy, hogy felvállalja falunk gondját, báját, az itt élő emberek sorsát, s hogy Szent- mártonkátáért tudása legjavát adja. Mi hiszünk neki. Tisztelet és köszönet jár ezért neki, és minden így gondolkodó polgármesternek, valamint azoknak a képviselőknek, akik ugyanilyen önzetlenül vállalták ezt a nehéz, de megtisztelő feladatot — a haladásért való tenni akarást.' i örülünk, hogy helyi önkormányzatunk van, de ugyanakkor nem hallgathatjuk el aggodalmunkat sem. Az ok: féltjük polgármesterünket, féltjük az igaz ügyért dolgozó képviselőinket, mert Szent- mártonkátán hajlamosak az emberek egy régi közmondás bizonyítására, miszerint: senki sem lehet próféta a saját falujában. Sajnos, volt már erre példa . .. Szentmártonkátaiak! Bizonyítsuk be a közmondás ellenkezőjét! Mi tudjuk, hogy az általunk választott polgármester nem próféta akar lenni, hanem a szülőfalunkért tevékenykedő polgár és mester, aki számít a falu polgárainak és mestereinek segítségére, támogatására. De ha jól meggondoljuk, lehet ő próféta is, hiszen annak jel'entése: jövőbelátó, vagy valamely eszme lelkes hirdetője. Kívánjuk, hogy ez váljon valóra: lásson a jövőbe, s hirdesse azt az eszmét, amit szíve diktál: békességet, igazságot, haladást, humanitást. Kefe Sándorné Szentmártonkáta Hozzászólás és vélemény ifereszfelastic, de... Az október 27-én megjelent Pest Megyei Hírlapban olvastam a Kereszteljünk? Ne kereszteljünk? című írást. Nagyon örülök, hogy újra foglalkoznak vallási kérdésekkel, mivel én is hívő vagyok, s még boldogabb lennék, ha minél több ember igaz hitre térne. De a Biblia igazsága szerint, és nem egy államvallás által! Mert ennek megint nem lesz meg az igazi értéke. A Biblia nem úgy ír a ke- résztelésről. hogy a kisbabát víz alá tartják, s akkor kap nevet. Jézusnak is csak a nyolcadik napon adtak nevet (Lukács 2—21.), majd „bemutatták” őt Istennek, és áldást kérve reá Isten kegyelmébe ajánlották őt (Lukács 2—22.). A megkeresztelkedésnek különben is felnőttkorban kell történnie, mert így jelenthetné azt, hogy felhagyunk eddigi bűnös életünkkel, és újat kezdünk, Isten akarata szerintit (lásd: tízparancsolat). A keresztelés egy jelkép; alámerítik a felnőtt embert — aki megbánja bűneit, hisz Istenben —, s a víz jelképezi, hogv a régi ember meghalt (megful ladt), ami által lélekben és szellemben új ember született (Lukács 3—21. Jézus megke- resztelkedik). Márk evangéliumában leírja (16—15.), mi a keresztség parancsa: „elmen- vén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek”. Tehát egy csecsemőt még nem lehet Isten igéjére tanítani, ő még nem tudja eldönteni hogy hisz. vagy nem hisz. Ő még nem vétkezétt, hogy a bűneit mossák le róla. Jó lenne, ha nem a hagyományok kelnének életre, hanem az élő evangéliumot hirdetnék, hogy sosincs későn. Lehet valaki akár 60 éves, ha elhatározza, hogy hisz Jézusban, megbánja bűneit és megkeresztelkedik, új életet nyer. Jézus nem személyválogató. Ö nem hirdetett vallásokat, csak Isten igéjét. Örülök, hogy most már egyre több ökumenisztikus istentisztelet van. Mert Isten akarata, hogy ne legyenek vallások. Az igaz hívők az élő evangéliumot hirdetik, és nem szokásokat, hagyományokat. Isten ma is élő és ható. Jézus ma is hívja a megfáradtakat: „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én meg- nvugosztalak titeket”. Szeretném, ha önök is hozzájárulnának ahhoz, hogy az élő evangéliumot ismerjék meg az emberek. Zámbó Istvánné Inárcs
