Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-05 / 259. szám

1990. NOVEMBER 5., HÉTFŐ 3 Újszerűén Megmozdult a szakszervezet Budapes‘-n tanácskoztak a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Dolgozód Szakszervezeti Szövetsége Pest «legyei alapszervezetének tit­kárai. Ezen elhangzott, hogy az , értékes hág -ományok ápolása ínellett az újszerű megoldások keresése kell, hogy jellemezze a szakszervezeti munkát. A Pest megyei Medosz tevékeny­ségében új szerepet tölthet be az úgynevezett érdekvédel­mi konfliktuskezelő bizottság, amely a mindenkori aktuális kérdésekben nyújthat a hely­színen gyakorlati segítséget az alapszervezeteknek. Kérdőíves adatgyűjtés segít­ségével dolgozta ki a megyei bizottság a jövő évre a progra­mot. Az erről szóló dokumen­tum rögzíti, hogy a piacgazda­ság kihívásainak a munkavál­lalói érdekképviselet csak ak­kor felelhet mag. ka van alkal­mazkodóképessége, gyorsan és hatékonyan tud reagálni a munkavállalókat érintő ese­ményekre. Az említett tanács­kozáson szó esett a benzinárak emelése nyomán kibontakozóit válsághelyset tapasztalatairól is. Az ország közvéleménye ma már tudja, hogy hazánkban az Érdekegyeztető Tanács a leg­magasabb érdekegyeztetési fó­rum. s ezt a tényt — ahogy azt Czirmay Tibor szövetségi titkár is megjegyezte —, a jö­vőben egyetlen kormánynak sem .tanácsos' figyelmen kívül hagynia. A Medosz Pest megyei alap- szervezeteinek titkárai szemé­lyi kérdésekben is döntöttez. Ennek során többségi szava­zattal a megyei bizottság tit­kárává választották Lengyel Jánost, aki ez év júniusa óta megbízottként látta el ezt a munkakört. Gy. KIK AZOK A TÓKÉSEK? Kis kockázat, nagy nyereség Montanában mindent meg­oldó varázsszónak tartják a vállalkozást. Bűvös kulcsnak, amely az ország gazdasági ba­jainak berozsdásodott kapuját könnyedén nyitná. Kétségtelen, hogy az 1938-ban alakult, vál­lalkozásokat tömörítő VOSZ napról napra egyenletes iram­ban növeli taglétszámát. Ma az országban 4Gi2-en, Pest me­gyében 400-an vannak. Az is igaz, hogy idén tavasszal — zömében VOSZ-tagokból — megalakult a jelenleg 400 ta­gú GYOSZ, a Gyáriparosok Országos Szervezete, azonban tőkeerősség szempontjából már korántsem ennyire kedvező a kép. IS Fellendülőben vannak-e Pest megyében a magánvállal­kozások? A kérdésre dr. Ko­vács István, a V03Z társelnö­ke válaszol. — Igen. Megjegyzem, Pest megyéről és Budapestről vál­lalkozási szempontból csak együttesen érdemes beszélni, a VOSZ is közös régióba sorolja mindkettőt, hiszen gazdasági, beruházási szemszögből, de egyéb, űem gazdasági szem­pontokból is összefolynak. Pél­dául igen gyakori, hogy vállal- kozóink Budapest helyett azért választják Pest megyét létesí­tendő cégük színhelyéül, mert oda a cégbíróság hamarabb bejegyzi őket. Budapesten ez a procedúra akár .három hó­napig is elhúzódhat, bár mos­tanában a Pest megyeiek is lassúbbá váltak. Holott igen kedvező hatása lenne a vállal­kozások sikerére nézve, ha a cégbejegyzések időtartama rö­vidülne. Sok hátráltatást jelent a be­ruházni szándékozó VOSZ-ta- goknak az is, hogy a KSH nélkülözhetetlen adat­szolgáltatása gyakran pontat­lan vagy nem célravezető, használhatatlan adatokat tar­talmaz. A VOSZ-nak olyan adatokra lenne szüksége, ame­lyek birtokában a lehető leg­kisebb kockázattal és a lehe­tő legnagyobb nyereséggel szá­molva tervezhetnénk még vál­lalkozásainkat. adhatnánk ta­nácsokat a vállalkozóknak. E nehézségek ellenére öröm­mel mondhatom, hogy Buda­pest és Pest megye országos viszonylatban kimagaslóan — több mint ötvenszázalékos aránnyal — elöl jár mind a beruházások számában, mind azok nagyságrendjében, bord­ereiében. Különösen a mező- gazdaságban, az élelmiszer- gazdaságban, de az iparban és a kereskedelemben is megelő­zi a többi megyét. Mostaná­ban — és nem csak a közelgő világkiállítás hatására —nőtt az idegenforgalmi beruházá­sok iránti Pest megyei érdek­lődés. &3 Valódi tőkések-e a Pest megyei VOSZ- és GYOSZ-ta- gok? — Nem. Már csak amiatt sem, mert az általános nem­zetközi szakmeghatározás sze­rint kisüzemről, kistökésrol általában száz fő alatt szokás beszélni, a száz és ezer közti létszámmal működő termelő- egységet pedig középüzem­ként, tulajdonosát — jobb szó híján — középtőkésként em­legetjük. Körülbelül ötmillió forintos vállalkozás fölött szoktunk „túké”-t mondani, de még a húszmilliós is csak leg­feljebb „kistőkés” lehetne. Rá­adásul bizonytalan a megha­tározás, nem alakult ki ezek­re az új fogalmakra a megfe­lelő új szó. Hogy tőkeerősek-e a Pest Ä btidoghoijú L ehelne magyarázni, menteni, indokolni. A lényegen az sem, változtatna. Rossz csere volt. A gazdaság egésze viseli a következményeket. Nyög alatta. A társadalmi igazságtalanság sokféle elemének a létreho­zója szintén ez a csere. Társadalmi-gazdasági bajoknak az eredete és fenntartója tehát. Egy történelmi kísérlet részeként az aranyborjút bádogborjúra cseréltük. Azt mondtuk, a pénz nem egészen pénz. S nemcsak mondtuk, ha­nem így is cselekedtünk. Mi tisztelnivaló len­ne egy bádogborjún?! A' gazdaság más (új) vágányainak építése elkerülhetetlenné teszi a kérdést: mi lesz az oktondi cserével? Mikor kerül vissza az aranyborjú (ha nem is óies- tamentumi, imádott bálványkénti) eredeti szerepkörébe? Egyszerűbben fogalmazva: mi­kor lesz a pénz pénz? Van olyan jelentős betételfogadó hely a megyében, ahol az idén a tavalyi összegnek az ötödét, sem kötötte le a lakosság. A megyé­ben ugyan nem ennyire ijesztően, de erőtelje­sen megcsappant a megtakarítási, hajlandó­ság; Az egyik ok: a lakosságnak kevesebb a pénze, tehát megtakarítani is csekélyebb részt tud. A másik ok az infláció. A hígabb pénztől fokozott vásárlásokkal szabadulnak áz embe­rek. A harmadik, s bizonyára a legnyomósabb ok azonban az, amit már említettem: a pénz nem pénz. Aki megtakarít, az ráfizet. Az idén ez a ráfizetés — a szaknyelv ezt a betétek ne­gatív reálkamatlábaként jelöli — öt és tíz szá­zalék közötti. A betéteseknek ezt a vesztesé­gét ^zok kapják meg, akik g lakásépítési hi­teleket 3,5 százalékos kamattal törlesztik. A kérdés valójában nem kérdés, igazságos-e ez a helyzet. Nyilvánvaló, hogy igazságtalan. A megyében a legutóbbi évtizedben a felépí­tett lakásoknak (évenkénti ingadozással) a 95-97 százaléka került tető alá kedvezmé­nyes kölcsön segítségével. Az építtetők egy része szerény anyagi körülmények között élő ember, a családok csak rendkívüli tehervi­seléssel képesek törleszteni a kölcsönöket. Az építtetőknek egv másik csoportja viszont anyagilag tehetős. Ök könnyedén fizetik a részleteket, s mert az infláció erőteljesen hat, a dolguk egyre egyszerűbbé válik. Az ő ese­tük .erőteljes bizonyítéka annak, miként nö­veli az infláció a jövedelmi egyenlőtlensége­ket azok rovására, akik alig képesek vagy képtelenek a védekezésre. Szintén csak uta- lásnyi példa: a megye lakosságának a tizen­nyolc százaléka nyugdíjas. Minden három nyugdíjas közül kettőnek van (természetesen különböző összegű) betétje. A gyűjtött pénz az öregkori biztonságot szolgálná. De nem szolgálja. Éppen az előbb említettek miatt. Az 1609-ben alapított amszterdami bank volt az első a világon, ahol a betétes hatalmi (állagú) garanciában bízhatott. A város a le­tétekért kezességet vállalt, azaz értékük meg­őrzését és bármikori kifizetésüket. Ez a ke­zesség évszázadok óta alapja az ún. kisbeté­tesek, (éz a mindenkori lakossági betételhelye­zés köre), bizalmángk. . Amikor hazai viszo­nyaink között az aranyborjú helyére a bádog- alak került, akkor elvben fennmaradt ez a kezesség, a gyakorlatban azonban semmivé lett. Ma Magyarországon gyakorlatilag garan­ciák nélküli pénzgyűjtés folyik — a garancia pusztán az összeg visszafizetésére szorítko­zik —, azaz törvényesített módon lehet (de: szabad-e?) javaikban megrövidíteni tíz- és százezreket. Kevesen tudják: a magyar állami költség­vetés a lakásépítési kölcsönök kamatainak tá­mogatása nélkül nem lenne deficites! A la­káshitelek összege 1989-ben 276 milliárd fo­rintot tett ki, s ennek az összegnek a döntő része (244 milliárd) régi feltételű (3 százalé­kos kamatú) kölcsön volt. A kétbalkezes pró­bálkozás (a kamatadó) eltörlését sokan vélték győzelemnek. Olyan győzelem ez, amelybe az ország egészének a gazdasága belebukhat. S ha a gazdaság bukik, akkor mi marad tal­pon ? ! Kérdések regimentjét seperték a szőnyeg alá a váltakozó kormányok a pénzpolitikával kapcsolatban. Ma már ennek rettenetes az ára. Érthető, de el nem fogadható éppen ezer:, hogy az Antall-kormánv -sem merte eddig fel­hajtani azt a bizonyos szőnyegek Csupán egyetlen példát annak illusztrálására, miért nem fogadható el ez a (piacsllenss) kormány­zati magatartás. Vaj.on milyen rendezőelv alapján ítélheti az egyik családot arra a pénz- politika,' hogy 18.5 százalékos kamatot fizes­sen ugyanazért (tavaly ennyi volt az új fel té­telű .lakásépítési hitelek átlagos kamatlába), amiért a másik család három százalékot ad?! Ez a ..rendezőelv” pusztán annyi, hogy ki mi­kor született, azaz, mikor jutott el a kölcsön felvételéhez... T eljesen új szemléletű és gyakorlatú pénz- politikára van tehát szükség — amely — a mindig is rövid távra szorítkozó köz- vélekedés ellenében is — visszahelyezi eredeti szerepkörébe az aranyborjút, azaz a pénzt. Ilyen pénzpolitika híján a költségvetés össze­omlik. Bármennyire keserves is ez a családok egy része számára (de korántsem valamennyi hitelt törlesztő sorolható a szegények közé!), a bádogborjú hamis (és magát sokszorosan túlélt) bálványát le kell dönteni. Az üzleti és a lakossági kamatok kettőssége olyan zava­roknak a forrása, amelyek áttekinthetetlenné teszik á gazdasági folyamatokat, azaz a kor­mány (bármilyen kormány!) nem tud ura lenni a helyzetnek. A folytonos, áremelések úgy növelik a társadalom terheit, hogy való­jában semmit nem oldanak meg, lépésnyivel sem visznek közelebb a bűvös körből való ki- szabaduláshoz. A pénzfunkciótól megfosztott pénz: ez az értékéből folyamatosan vesztett forint. Ezt a helyzetet, sok mással egyetem­ben, az Anlail-kormány örökölte. Tragikus lenne azonban, ha mint kormányelődei, nem tudna (nem akarna?) mit kezdeni ezzel a helyzettel. Tragikus, mert akkor mindenki veszít. S a vesztesek országa vajon miért (mi­lyen áron!) maradhat talpon?! Mészáros Ottó megyei vállalkozók? Erre is nehéz válaszolnom, mert ez a tőkebefektetés irányától függ. Nyilván a kevesebb tőkebe­fektetést igénylő panzió tőke­erősebb lehet, mint az ugyan­annyi tőkével induló, de töb­bet igénylő ipari üzem. H| Milyen típusú vállalkozá­sokat tart célszerűnek, gazda­ságosnak a Pest megyeiek szá­mára? — A jövőben az úgyneve­zett bolygó vállalati háttér­iparé. Ez azt jelenti, hogy úgy érdemes befektetni, vállalko­zásba fogni, hogy a nagyobb állami gyárak, ipari létesítmé­nyek köré csoportosulva pél­dául csatlakozzanak azokhoz alkatrészgyártási, részegység­gyártási tevékenységükkel. A gyárnak ilyenkor természete­sen gondoskodnia kell arról, hogy a vállalkozó mindig hoz­zájusson a legkorszerűbb know-howhoz és egyéb gyár­tási feltételekhez. A mező­gazdaságban ez kevésbé jár­ható út, kivéve az élelmiszer- iparban. Ám. mind az iparban, mind a mezőgazdaságban Pest megyében és a hozzá hason­ló szerkezetű megyékben cél­szerű, ha például áz ingázás­ból vagy az alvóvárosok lété­ből eredő gazdasági vesztesé­geket is megszüntetnénk. A vállalkozásoknak ebbe az irányba célszerű hatniuk. Ön nem csak a VOSZ társ­elnöke, hanem egyúttal a Köz­gazdasági Egyetemen is tanít, süt az Economics Rt. vezér- igazgatója. E tevékenységeivel miképpen segíti a vállalkozó­kat? — Az 1983-ban alakult Eco­nomics Rt.-nél szolgáltatói jel­leggel közgazdasági, adóval kapcsolatos tanácsokat, terve­ket készítünk. Ezt nemcsak az egyetem dolgozói és hallgatói; hanem bárki igénybe veheti, ráadásul megfizethető áron. A VOSZ-ban hetente egyszer in­gyenes tanácsadást tart az Eco­nomics. Három oldalról szer­zett tapasztalataimat elméleti tudásommal ötvözve igyek­szem hasznosan cselekedni — fejezte be dr. Kovács Is,Iván. Kocsis Klára R MAGYARORSZÁGI MORVÁTOK KONGRESSZUSA Egység ás egyetértés Az egy éve alakult Magyar­szági Horvátok Szövetsége pénteken és szombaton tartot­ta első országos kongresszusát Szombathelyen. A kongresszusi vitákban a delegátusok kinyilvánították igényüket a különböző térsé­gekben élő horvátok csoport­jainak önállósodására. A grá- distyei, a zalai horvátok, a Dráva menti és baranyai soká- cok-bosnyákok, a bácskai bu- nyevácolc, a bácskai sokácok, rác-horvátok és a Pest kör­nyéki horvátok egyetértettek a szövetség alapszabályának mó­dosításával; miszerint csoport­jaik autonómiát kapnak, és szakmai jellegű tagozatok, se­gítik majd az összességében 90 ezres létszámú etnikum veze­tőit. Az országos adminisztratív központ 'továbbra is Budapes­ten lesz, ám vidéken — Szom­bathelyen, Pécsett, Zalában, Somogybán és a Bácskában — is működik majd területi veze­tés. A tanácskozáson — amely­nek szombati napján jelen volt Zdravko Mrsic, a Horvát Köz­társaság külügyminisztere is — a horvát parlament képvi­seletében felszólaló Djuro Vid- márovics úgy fogalmazott, hogy elvárják a magyar kor­mánytól, hogy a horvátok nél­kül ne döntsenek ügyükben, ugyanakkor felhívta a kong­resszuson részt vevők figyel­mét az egység és egyetértés megteremtésére. A tanácskozáson megerősí­tették tisztségében Frankovics Györgyöt, a Magyarországi Horvátok Szövetségének or­szágos elnökét. TísmiHiérd az aszálykárok enyhítésére  munka azért halad Hazánk mezőgazdaság! szö­vetkezeteinek közel 70 száza­léka szenvedett 15 százalék feletti aszálykárt. Ezeknek a tsz-eknek.a száma 870. A kor­mány a kereskedelmi bankok útján 10 milliárd forint ked­vezményes kamatozású (a ka­matpreferencia visszaigénylé­se után 15 százalék kamatter­hű) célhitelkeretet biztosít a gazdálkodók számára, ameiy a 15 százalék feletti aszályká­rok arányában kerül megha­tározásra. Az állam- az aszály miatt veszteségessé vált gaz­daságokat dotációval segíti. Pest megyében, információink szerint, meghaladja a 2 mil­liárd forintot a mezőgazdasá­got ért kár. A kormány 3347/1990. szá­mú határozata rendelkezett az aszálykárok enyhítését célzó intézkedésekről. A már félpo­rol takon kívül az aszálykáros­nak minősített gazdálkodók földadóját, legfeljebb a károk mértékéig, mérséklik, illetve elengedik. A mezőgazdasági Szövetke­zők és Termelők Országos Szövetsége nem ért egyet az­zal a kormányzati intézkedés­sel, amely szerint az aszály különböző kártételeinek eny­hítésére fordítható pénz egy részét, hozzávetőlegesen 250— 380 millió forintot, a nap­jainkban még mindig hatá­lyos 3295,1989. sz. MT-határo- zat végrehajtására elkülöní­tett, a kritikus helyzetű gazda­ságok megsegítését célzó ke­retből fedezik. Miközben tart a vita, a me­zőgazdasági munkák az idő­járásnak megfelelően menet­rendszerűen haladnak. Pest megyében már csak elvétve találni szárán álló kukoricát. A nyarat idéző napok felgyor­sították a tengeri betakarítá­sát. Mind több helyütt fognak hozzá a gazdaságok a cukor­répa betakarításához, meg a szántáshoz, mert még nem mindenütt áll készen a jövő évi gabonának való magágy. Gy. L. Mar&Gs&says'ta A régi forma csak kerékkötő Olykor nem árt, sőt kifeje­zetten célszerű a dolgoknak elébe menni, még akkor is, 'ha ez szokatlan, ha nem általá­nos. Amikor 1988-ban a Pest Megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat . részvénytársa­sággá alakult, pontosan ezt tette: felismerve, hogy ,a régi forma kerékkötője a jó irá­nytí elmozdulásnak, hozzákez­dett az érdekviszonyokat át­rendező szervezeti megújítás­hoz. A távlat: közelebb a vá­sárlókhoz, jobban kereskedni, gazdaságosan működni. S hogy mit igazolt az idő? — Erre Benkő Györgynétöl. az árufor­galmi kereskedelmi főosztály vezetőjétől kaptunk választ. — Az eltelt két év — tájé­koztat — megerősített minket döntésünk helyességében, elég csak arra gondolni, hogy ma már hány vállalat követi ezt az utat. Természetesen a tény­leges eredmények beszélnek: a megyében működő, vegyes iparcikkeket árusító 100 üzle­tünk jobban megállja a he­lyét, mint régebben, s ha las­san is, de megfelelő ütemben építjük ki a termeltetőtől a kereskedelmi és bankügylete­ken át a forgalmazásig min­den folyamatot felölelő mar­ketingláncot, amely a korsze­rűen szervezett munka egyik feltétele. A részvénytársaságot egyébként 450 millió forintos alaptőkével hoztuk létre, s ma cégünk úgy két, két és fél mil­liárd forintos forgalmat bo­nyolít le. A háztartási gépek­től a bútorokig, a jármű- és sportcikkektől az építési sze­relvényekig sok mindennel igyekszünk ellátni a megye vásárlóit, törekedve persze az egységes jellegre, illetve bizo­nyos. mértékig az egységes áruválasztékra. □ Az új érdekeltségi vi­szonyok hogyan szolgálják a fogyasztókat? — Vannak szerződéses, jö­vedelemérdekeltségű, bérleti szerződéssel működő és ha­gyományos elszámoltatási formában dolgozó üzleteink; valamennyinél az egyéni érde­keltséget kívánjuk erősíteni, egyszerűbben: fontos, .hogy az üzlet a saját zsebén érezze gazdálkodása következmé­nyeit. Adva van a lehetőség az önálló bér-, eszköz- és készletgazdálkodásra, de en­nek minden kockázata az üz­leté. Nagy a rizikó, de ha jól csinálják, a haszon is, Nincs más út azonban, egyre na­gyobb a verseny, elszaporod­tak a különféle boltok és buti­kok, aki nem kockáztat, lema­rad. □ Nekünk, vásárlóknak, mi hasznunk származik ab­ból, ha a termelői szférát is bevonják a marketinglánc­ba? — Egy kézzelfogható pél­dát említek. A hűtőszekrénye­ket, mivel a Lehel alig gyárt hazai piacra, s szinte teljesen visszaszorultak a szocialista importlehetőségek, megvehet­nénk Ausztriából (érdekes mó­don innen kaphatnánk szovjet hűtőket), nyolcezer forintos bekerülési áron. Mire a fo­gyasztóhoz jutna, az már mi­nimálisan 12 ezer forint lenne, ez pedig a csillagos ég, hiszen jelenleg 6900 forint a fogyasz­tói ára. Ez az út tehát nem járható. Adott viszont a lehe­tőség — például — olasz ter­melői cégekkel közös vállalko­zások, kft.-k létrehozására, ami egyben arra is garancia, hogy jó minőségű, s az emlí­tettnél reálisabb, olcsóbb ára­kon jussanak a termékek a vásárlókhoz. Az árak emelke­désével hosszú távon számolni kell, de ezek a szervezeti for­mák éppen a jobb gazdálko­dásra adnak megoldásokat. □ Nemcsak olcsóbb és jobb árut, hanem jobb ki­szolgálást is várunk. — Ebben azt hiszem, me­gint csak közvetlen az érde­keltség, az a kereskedő, aki nem áll át egy új szemléletre, elriasztja a vevőket. Ezt is megtanulhatjuk partnereink­től, a tervek szerint például az Elin osztrák cég kará­csonyra öt-hat helyen a me­gyében kis üzleteket, shopokat rendezne be, s itt nemcsak jó és szép háztartási gépeikkel és felszereléseikkel örvendez­tetnék meg a vevőket, de pél­dáznák azt is: hogyan kell a portékát kínálni és eladni, miként kell színvonalasan ke­reskedni. Vasvári Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom