Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

Polgárok az önkormányzatról Enyhítse közös sorsunk terhét Jövőre háromszoros gépárak A mi fizetségünk a drágulás? Mit várnak a nagykőrö­siek az új önkormányzat­tól? — erre a kérdésre ke­restük a választ szerte a vá­rosban. S a válaszok? Nos. volt, aki eljátszotta a me­sebeli halászt három kíván­ságával. Akadt, aki sze­membe nézett és más témát ajánlott. Akitől pedig csak óra múltán váltam el, mert okos volt a beszéd, sajnál­tam, hogy nem az előkelő­ségek közt látom. Hallgas­suk hát a szót, találomra, amiként beszédbe elegyed­tünk, minden fenntartás nélkül. Vtási Istvánné hivatalnok: Nem gondolkodtam el sorsun­kat megváltó ötleteken, apró gondokkal vagyok elfoglalva, ahogy sokan mások. Nem len­ne helyes viszont azt ismétel­getni, ami a könyökünkön jön ki. Mit várok az önkormány­zattól? Azt szeretném, ha tényleg fel tudná lendíteni a kereskedelmi ellátást, itt most a ruházati vonalra gondolok elsősorban. Apróság, de fájó pont a központban a húsbolt megszűnése, szóval ilyesmik jutnak ezsünkbe. És ami na­gyon fontos lenne, a járóbeteg­ellátást, azon belül is a szemé­szetre gondolok, tegyék komp­lexszé. Ne mondjam, heti egy­két rendelési nap ilyen fontos egészségügyi területen abszurd ekkora városban. Patonai Péter kereskedő: Szerintem naív, aki azt hiszi, hogy az önkormányzat csodá­kat tud majd művelni. A kulcs­kérdés ugye az, hogy mennyi pénz marad itthon a helyi adókból. Sajnos azt keli mon­dani. hogy az államapparátus megtalálta módját szervezetei által, miként szippantsa el a pénz javát. Ne menjünk mssz- szire, cégünk elkelt boltjai árának ,ió részét .lefölözi a va­gyonügynökség, ezek a pénzek milyen jól jönnének az önkor­mányzatoknak. Úgy gondolom, a város vezetésének a gazda­sági jogokért is meg kell majd küzdenie. Ami a bolt és a vá­ros kapcsolatát illeti, nem pa- naszkodhatom. Remélem, hogy a jó viszony az új testülettel is maradandó lesz. Nagy Ferenc nyugdíjas : Pesz- szimista vagyok. Nem érzem, hogy a választások a maga természetességében repre­zentálnák a személyekhez fű­ződő többségi bizalmat. A tör-^ vényesség még nem feltétlen jelent összhangot, de hát en­nek a választói közöny az oka. Nem látom minden esetben a kristálytiszta erkölcsi hátterei sem. ami magas tisztségekhez követelmény, még kevésbé a cselekvési szabadságot. A je­lek szerint a nagypolitika rá­nyomja bélyegét az önkor­mányzatokra is. A megújulást magunkban kell keresni A várossal, a városért l3 Tisztelt nagykörösiek, ked­ves barátaim! Október 29-én, belépve' a polgármesteri hivatal törté­nelmi hangulatot árasztó épü­letében, különös érzések kerí­tettek hatalmukba. Ézek az ér­zések összetettek voltak, még­pedig — tiszteletet árasztot­tak a hely iránt, ahol~Kossuth Lajos is megfordult egykoron ■— fenyegető, tiltó volt a leve­gőjük, mint a, hivataloké álta­lában — várakozó bizalom és kíváncsi rökonszenv feszült a falak között. . Az érzések váltakozása és számtalan találgatás jellemez­te, ehhez hasonlóan, életünket az elmúlt hetekben, hónapok­ban. Az egész város tele volt és tele van várakozással, kí­váncsisággal és hitetlenül áll a megvalósítandó célok előtt. Érthető, hiszen hitet a tettek adnak és rátermettségünket bizonyítani nekünk kell. A város önkormányzati képviselő-testülete nevében megköszönöm önöknek az elő­legezett bizalmat, mely módot ad arra, hogy dolgozni tud­junk. Kemény, kitartó és áldoza­tos munkára van szükség, melyben az önök tanácsait is igénybe kell venni a közmeg­hallgatások alkalmával. A kép- viselő-tesület ülései mindenki számára nyilvánosak, melyek időpontjairól a lakosság a saj­tó útján kap tájékoztatást. Ebben a testületben és meg­alakítandó szakbizottságaiban a várossal és a városért folyik a munka. Az apparátus feladata a la­kosság gyors, szakszerű szolgá­lata közmegelégedésre. Nagyon fontos, hogy szolgál­juk a várost mindannyian, mely nem egyenlő a kiszolgá­lással. Ennek a városnak visz- sza kell adni hitét, erkölcseit, becsületét és tartását, amit el­veszített. A megújulást ma­gunkban kell keresni, hogy el­jussunk ezekhez az erkölcsi alapokhoz. Az előbb említett erkölcsi pillérek megléte ki kell, hogy egészüljön o gazda­ság megújhodásával is. Jó lenne, ha a privatizációs és földtörvény ésszerűen ren­dezné a város régi ingóságai­nak sorsát, de egyben biztosí­tékul szolgálna a farmergazda­ságok, kertgazdaságok létre­jöttének is. A kialakítandó adótörvény keretet teremthet­ne az adók. ésszerű átcsoporto­sításával az önkormányzat be­vételi forrásainak. Ésszerű hi­telpolitikát kell folytatni, hogy megőrizhető legyen a város fi­zetőképessége. A gazdálkodás és „pénzcsinálás” másik eszkö­ze kell legyen a vállalkozások finanszírozása adó-, és hitelka­mat csökkentéssel. Jó lenne, ha ezek módjáról hamarosan intézkedne az adó-, privatizá­ciós és költségvetési törvény. Vállalkozási alapon export­import iroda létrehozása nö­velheti a városi bevételi forrás- sokat nyereségoldalról, de ide­gen tőke bevonásával is. Az előbb vázolt erkölcsi és gazdasági pillérek biztosítéka­ként mód teremtődhet nagy fájdalmunk, kórházunk vissza­szerzésére és ezen felül számos városépítészeti, rekonstrukciós és városrendezési terv megva­lósítására (cifrakertf szabad­időközpont, fedett piaccsarnok, bevásárlóbázis, ■ városközpont rekonstrukciója stb.). Az ener­gia-, és vízbázis bővítése és korszerűsítése, a távbeszélő­hálózat bővítése, csatornázás, szennyvíztisztítás, közutak kar­bantartása és portalanítása kell hogy alapot adjon az ipar- telepítésre. Meg kell találni a módját a szociális támogatás kiterjesztésének, figyelembe vévé a lakosság e rétegeinek nehézségeit, a növekvő inflá­ció és elszegényedés miatt. Természetesen és nem utolsó­sorban áldozni kell oktatási, kulturális, tömegtájékoztatási és sportcélokra, mely felnőtté válásunk jövőnk egyik legfon­tosabb eleme. Kedves barátaim! Természetesen ezek a város- politikai elképzelések több­éves időtartamra szólnak. Az önkormányzati képviselő-tes­tület, az e körön kívülről be­vont szakemberek és az önök együttes munkája lesz mind­ez. A mi közös munkánk! Ne­künk ez kell, hogy legyen po­litikánk, nekünk ide kell kon­centrálnunk! Csak együtt van értelme, közös fellépéssel! Ehhez az értelmes, közös munkához kívánok mindany- nyiunknak egymás iránt több bizalmat, megértést, higgadtsá­got, hitet, békét és jó egészsé­get. Kiss János polgármester Karácsonyra hős: ülődnek Iparos vásárosok A Nagykörös és Vidéke Ipartestület nagyszabású vá­sárral tervezi megkönnyíteni a lakosság bevásárlását az év végi ünnepekre. Az elgondolá­sok szerint ennek helye a testület székházának udva­ra. ahol a karácsonyi ünne­peket megelőző két héten át árusítanák a különböző ipar­cikkeket. Már van kisiparos, aki készül az alkalomra, de az a cél. hogy minél gazda­gabb kínálat alakuljon majd ki. Ezért az ipartestület kéri mindazokat, akik szeretnének bekapcsolódni az árusításba, hogy november 20-ig jelez­zék ebbéli szándékukat. Szigetvári Dénes lakatos. Azokat tartom okos emberek­nek, akik a szükségben meg tudják ítélni a legszükségeseb­bet. Bízom abban, hogy a sok­színű testület erre képes lesz. Ügy vélem, legeiébb is a félig kész beruházásokra kellene koncentrálnia figyelmet, az is­kolára, a telefonra. .Nem tu­dom, mennyi realitása van egy vámszabadterület kialakításá­nak, de tekintettel- az életszín­vonal romlására, ennek jelen­tősége lenne a lakosság ellátá­sában. A nyugati tőke jövetelé­hez nem sok reményt fűzök, el­sődlegesen saját forrásainkra támaszkodhatunk. Vannak jö­vedelmek, gondolok többek közt a víz-, csatornaműdíjaira, amelyeknek elosztását felül kellene vizsgálni, s itt jut eszembe a korábban olcsón eb adott városi ingatlanok reví­ziója is. A körösi embernek ugyanis mindig az .az érzése, hogy az itt keletkezett haszon mindig máshová folyik. D eme János gépkezelő' Olyan munkahelyeket szeret­nék, amelyekben 'gyökeret tud ereszteni a tisztességgel dolgo­zó szakember. A világ legna­gyobb pazarlásé, amikor ki ta­níttatnak fiatalokat, és nem tudják őket foglalkoztatni. Ne­kem két szakmám van. de egy harmadik területen találtam meg többé-kevésbé' számítá­som. A munkanélküliek se­gélyezése helvett biztos mun­kahelyeket kell teremteni, mert félő,-hogy megint abba a hi­bába esünk a szisztéma által, hogy érdemtelen emberek jut­nak pénzhez. Rendkívül fon­tosnak tartom, a közbiztonság megszilárdítását. Ha ez hibád- zik, adhatunk akármit a pol­gároknak, sosem érzik jól ma­gukat városukban. Jeszenszki Sándorné portás: Nekem egyetlen kívánságom van az önkormányzat felé: Ne legyen áremelkedés. No. persze tisztában vagyok ázzál, hogy egy város nem tud befolyásol­ni országos jelentőségű prob­léma kát. de azért önkormány­zat, hogy a maisa módján, a maga eszközeivel legalább enyhítse azt a terhet, ami egy. nép sorsa. Bizonyos rétegek mar kritikus helyzetbe kerül­tek nálunk is, tehát el tudnék képzelni egy szociális hálót Miből fedezve? Csakis azáltal, hegy személve.s és városi jö­vedelemforrásokat, vagyis rpunkahelyeket teremtenek. Ha tehát rajtam állna, én ezt tenném máris a várospolitika kellős közepébe. My. J. Az üzemanyagárakról kialakult heves ellenkezés nemcsak az államháztartásnak realitásoktól elrugaszko­dott adópolitikájára világított rá, hanem a jövőnkre is, amikor majd közvetlenül a világpiacon vesszük meg járműveink betevő benzinjét, gázolaját. De akkor már meddő lesz bármiféle vita, mutassanak akármit a ku­tak számlálói. A legrosszabb eshetőséget is kalkulálni kell, garázsban rekedhetnek üres tankú autóink. A sok baj között ez utóbbi is csak a kisebbik — vélik a józanabbak. Nem létszükség­let nekünk a furikázás, mi­ként arra magas helyen e szavakkal céloztak volt. Még­is megrezzentett a személy­gépkocsi-használat ekképpen való „felértékelése”, mert az a fajta politikai szellemiség árad belőle, amely arra sar­kall. hogy hivatalból álla­pítsák meg hol van állampol­gári pazarlás. Ámbár, holt beszéd ez már amúgy is, ké­nyelmességünkből régen ki­zökkentett bennünket az inflá­ció. A kenyeret féltette im­már az össznépi aggodalom, hiszen az üzemanyagárak ég­be szökésével a termelés fo­lyamatossága került veszély­be. nem többszörös "áttétele- zésekkel fogvaszíói szinten, hanem közvetlenül az alapok­nál. Éppen,ezárt tűnt roppant furcsának a már amúgy is ki­kezdett tűrőképesség figyel­men kívül hagvásá. Akárhogy is, a benzinkérdést érintően a termelés folytonossága má­sodlagos szemponttá degradá­lódott a stabilizációs fólyama- tokban. amit tehát a pénzügyi túlhajszoltság veszélyeztet immár szemmel láthatóan. tő szocialista gazdasági integ­rációnak a maga abszurdsá- gában is meg volt számunk­ra az a látszatelőnye, hogy ni­vellálta. deformálta az érté­keket. Bármily furcsán hang­zik. olcsóbban tudtuk meg­termelni — más rovására — ami eleve drágábban állítható elő. Az üzemanyagok beszerez­hetőségének kérdése persze csak egy darabkája az újra­termelésre boruló gondfelhő- nek. Elképzelni is fárasztó, hogyan lehetséges például mezőgazdaságunkat műszaki­lag „gatyába rázni”, amikor a korábbi bőkezűbb dotációs rendszer is zömmel rozoga, elörégedett gépparkot ha­gyott hátra. Itteni, szövetke­zetben hallottam, hogy az új gépek beszerzése már jó ideje ráfizetéses. Egyszerűen, mert nem térül meg a használat során. Leegyszerűsítve, de a lényeget emelve ki. arról van szó. hogy a mezőgazdaság méltánytalanul kevesebbel, ré­szesül abból az értékből, amit megtermel. Az újraelosztás mesterkéltsége van a dolog­ban. viszont az egyszerű cse­rekereskedelemnek nevezhe­A honi. mezőgazdaság jó­részt a szovjet, NDK gyárt­mányokkal szerelte fel gép­parkját. A dollárelszámolás bevezetésével szépen kiraj­zolódnak most a korábban szétmosódott arányok. Olyan élesen, hogy már számokat, is tudunk mondani a jövő évi árakról. A földijeikhez meg­tért keletnémetek a jelenlegi árnak 3-3,5-szöröséért haj­landók továbbá adni a beta­karító és anyagmozgató gépe­ket (Agroker-tájékozíató) egyes gépalkatrészek pedig az ötszörös áremelkedést is elérhetik. Követik példájukat a csehek, a szovjetek és a többi náció. Mindezek tudatá'bm nem nehéz meglátni a súlyos vál­ság körvonalait. A helyi szö­vetkezetek a beszerzésről — szerepe van itt a rossz gaz­dasági évnek is — már idén kénytelenek voltak lemonda­ni. Az Ara y János Tsz-ben 2-3 millió forintos nyeresé­get kalkulálnak, hát ennyiből tényleg nem sokra futná. Erő­sen megcsappant az állami dotáció, de ennél is nagyobb gond e gazdaságban is. a ki­egészítő tevékenységek kom­penzációs szerepet betöltő jö­vedelmének csökkenése. Ko­rántsem a politikai nyomás, mint inkább a súlyos terhek alól való menekvés kénysze­re készíti elő lokálisan a ta­laját a legfőbb termelőesz­közök és gépek használatá­nak átértékelésére. Nem vitás, hogy a termelő- rendszerek jogi, közgazdasági racionalizálása jelentős ener­giákat szabadíthat fel és szün­tethetnek meg általa a régi struktúra költségemésztő bal­lasztfolyamatai, de ebből még nem lesz mindjárt gaz­dasági csoda. A világgazdaság abszolútumaival állunk szem­ben lerongyolódva. Bármi­lyen gazdasági formációban kövérre kunkorodik a kérdő­jel. sőt a külső-belső elvoná­sok és a szerkezetváltás-fej­lesztés ellentmondásai nyo­mán felrémlik valamiféle kör­körös zsákutca. Valódi veszélyekkel számol a mezőgazdaság, és, hogy azok most leküzdhetetlennek látszanak, annak oka csak az lehet. A világ tudja, hogy mi hányadán állunk, csak mi nem látjuk még tisztán benne saját munkánk értékét. A vi­lág pedig olyan, vissza is él e fáziskésésünkkel. Sok fe­lől győzködtek, és szinte már el is hittük, hogy csak fo­gyasztunk, , de termelni jót, már kevésbé vagyunk képe­sek. Nos, ez az ország eddig is megvolt. Valahogy, tehát ter­melésében kellenek lenni még benzinnel is összehasonlítha­tó potenciális értékeknek. Jo­gunk lenne erről visszaigazo­lást kapni, nemcsak örökösen az ellenkezőjéről. Ennek tu­data kellene ahhoz, hogy ne higgyük törvényszerűségnek: Egy szabadabb világba térve is csak a szegénység felé visz utunk. Miklay Jenő nagykőrösi Szöíöku llúra környékünkön A futóhomok gyöngyszemei Városunkban és környékén a szölökultúra kezdete a hon­alapítás előtti időkig vezethető vissza. Hornyik János Kecs­kemét város tudós történet­írója vizsgálatai alapján a szőlőkultúra Árpád-kori vi­rágzása a magyarok bejöve­tele előtt itt élő lakosság ha­gyatékaként maradt. Váro­sunk egyik legrégibb okmá­nya 1607. december 1. napján kelt. Ez az okpiány Ali bu­dai pasa pecsétes levele, mely „büntetést helyez kilátásba azoknak, akik Nagykőrös vá­ros lakosaitól a bort elsze­Az öreg Túri Feri bácsi tulajdonképpen nem is volt olyan öreg. Egy esztendeje hiányzott a hatvanöthöz, de amióta nyugdíjas, néha alig lehetett beié lelket verni. — Nincsen énrám már szükség — mondogatta. A feleségének is csak pa­naszkodott. — Elek, de minek? Min­denki elfelejt. Ez utóbbiban persze volt némi igazság, mert Túri Feri bácsit alig látogatta meg valaki, de hát mit is keresett volna nála akárki, amikor semmi sem érde­kelte. Lassan a fiai is leszoktak róla, hogy eljöjjenek hoz­zá. Akármilyen hírrel ér­keztek, az öreg csak le­gyintett. — Minek az, fiam! A fiúk megbeszélték, hogy az apjuk már min­dent a maga beszűkült szemléletével ítél meg, és semmiben sem lát célt vagy értelmet. Tán még a legkisebb gyerek, a Miska maradt a leghűségesebb az apjához. ó vasárnaponként néha el­ment elmondani ezt-azt, de az apja ekkor is csak hüm- mögött. Hanem Miskának mégis sikerült kimozdítania az apját a közönyéből. A dolog úgy történt, hogy Túri Miska, aki szak­máját tekintve lakatos volt, elhatározta, hogy ott­hagyja az üzemet, ahol dolgozik, és boltot fog nyit­ni. Nem butikot, nem cuk­rászdát, hanem vasboltot. Akárhogy volt is, először az apjával akarta megbe­szélni az ügyet. — Osztán mit akarsz te abban a vasbollban árulni? — kérdezte Tűri Feri bácsi. Miska nevetett. — Ami nincs. — Mi a fenét? Miska elmondta, hogy annyiféle hiánycikk van vasáruból, hogy ha csak a felét meg tudja szerezni, megél. Ketten lennének egy barátjával. Amaz árul­na. ő meg járná az orszá­got, hogy beszerezze a hiánycikkeket. — Tudja, édesapám, van itt minden — tette hozzá Miska —, csak a boltosok nem járnak utána. Túri Feri bácsi csak hallgatott, de ezúttal nem legyintett. Miksa nem is tudta mire vélni a dolgot: már any- nyira lenne az apja. hogy legyinteni sincs kedve? Akkor már feladta az éle­tét. nincs sok neki hátra. Három nap telhetett el vagy négy, amikor Túri Feri bácsi felkereste a fiát. — Te. Miska? — Tessék, édesapám? — Azért jöttem, hogy vegyél be a vállalkozásod­ba engem is! Miska csak nézett. — Arra gondoltam hogy a barátod árulna, te jár­nád az országol áruért, én meg fülelnék minden­felé a városban, főleg a vasboltokban. hogy mit nem lehet kapni, mit ke­resnek az emberek, osztán megsúgnám neked, mit kell beszerezned, mi nincsen. Nem kérnék sokat: két szá­zalékot. Miska elvigyorodott. — Nem is tudtam, hogy maga ilyen jó vállalkozó, édesapám — azzal a kézé! nyújtotta az apjának meg­egyezése jeléül. Tóth Tibor dik”. Az egykori számadások­ban olvashatjuk tételesen, hogy ki mennyi bort követelt és kapott a várostól. Csak egy példát idézek a sok közül. 1635-ből való a számadás, mely szerint „a pesti Muhad vajda a mellette való agákkal és szubarákkal együtt elfogyasz­tott 335 pint bort a karikafá­ból. 53 Ft értékben”. A termelő gazda már ekkor is tudta, hogy sokkal jövedel­mezőbb a bortermelés a ga­bonatermelésnél. A középkorban a mohame­dán vallás szent könyve, a Korán tiltotta a borfogyasz­tást. Ez a csemegeszőlő-ter­melést lendítette fel. Ekkor jöttek be a török lugas, raza- ki, génuai zamatos, kék kecskecsöcsű stb. szőlőfaj­ták. A török kori erdőirtás miatt nagy homoksivatag képződött az Alföldön, melyet szőlőtele­pítéssel kötött meg a környék­beli gazda, II. József rendele­tére. A XIX. századi tragikus szőlövész után is helyreállt a szőlőtermesztés mennyisége, az első világháború után 4000 szőlőtermelő van bejegyezve. A legnagyobb szőlőterülete, 223 hold 345 négyszögöl Sós László Kecskeméti úti lakos­nak volt. A második világ­háború után újra tönkretet­ték a nagy gazdaságokat. A szőlőültetvények újra vi­rágoztak a hatvanas évekig, melyet a kollektivizálás újra tönkretett. Húsz évvel ez­előtt ismét parcellához jutot­tak a kistermelők, hobbi- és zártkert formájában, és a fu­tóhomok gyöngyszemei 300 tonna mennyiségben kerültek le a sárguló szőlőlevelek alól, a felvásárlótelepekre. Z. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom