Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

Aszódi korongkereső A G alga völgyében egyedül Aszódon, a Galga ÁFÉSZ könyves­boltjában vásárolhatni a barázdás korongokból (Erdősi Ágnes felvétele) Vetélkedők, pályázatok Erkel-nap az iskolában Gödöllőn a Szabadság téri is­kola 19 évvel ezelőtt vette fel Erkel Ferenc nevét. Azóta hagyománnyá vált, hogy a ze­neszerző születésének évfor­dulóját sajátos rendezvények­kel ünnepük meg. Így lesz ez az idén is, ezért november 7. az Erkel-iskolájsan ünnep. A nap hagyományos mozzanatai közé tartozik a megemléke­zés, az Erkel-szobor megko­szorúzása, az ötödik évfolya­mosok vetélkedője a zeneszer­ző életéből és életművéből, amelynek feladatait a nyolca­dikosok állítják össze. Hogy valamennyi osztály verseng­hessen, Erkellel kapcsolatos pályázatokat írtak ki a hato­dik-nyolcadik osztályosok ré­szére, s a legsikeresebb pálya­Kerepestarcsa polgármestere előtt Mindenki tiszta lappal indul Kerepöstarcsán a képviselő-testület megválasztása csak a második nekifutásra sikerült. A tizenkilenc fő azóta túl van egy botrányosnak nevezhető alakuló ülé­sen, s megvolt a polgármester-választás is. A képvise­lők 10:9 arányban polgármesterré választották Rapavi Józsefet, aki tőzsgyökeres kerepestarcsai, s 1945-ben született. Rapavi József állattenyésztő üzemmérnök, és az egyetem elvégzése óta a Szilasmenti Termelőszövetkezetben dolgo­zott. Jelenleg is a településen él, két lánygyermek édesapja. A frissen megválasztott pol­gármestert terveiről, elképze­léseiről kérdeztük. Részt vet­tünk azon az apparátusi érte­kezleten, melyen Vassné Nyéki Ilona volt tanácselnök bemutatta őt, s figyelmébe ajánlotta a községháza dolgo­zóit. Rapavi József köszöntő szavai után hangsúlyozta, sen­kinek nem kell félnie a volt tanácsi dolgozók közül, hogy egyik napról a másikra mun­ka nélkül marad. Nem érdekli, hogy ki mi­lyen pártállású volt, minden­ki tiszta lappal indul, s egye­dül a munka lesz az, ami alapján a jövőben értékel. Megtudtuk, hogy a hivatal át­adása megkezdődött. Rapavi József listán jutott be a testületbe. Egyéni vá­lasztókerületében Tóth Lajos — a másik polgármester je­lölt — győzött. — Nem feszélyezi az ala­csony érdeklődés a választá­son? — A nagyközségben min­denkinek megvolt a lehetősé­ge, hogy elmenjen és az általa legjobbnak tartott jelöltre szavazzon. Az emberek ennek ellenére meglehetősen passzí­vak voltak, és nem vették ko­molyan a választásokat. Akik elmentek, azok ezt a testüle­tet választották, tehát legitim­nek tekintem, s úgy vélem, a passzív többségnek el kell fo­gadnia. — Mi a véleménye arról, hogy a polgármester-választás eredménye tíz a kilenchez sza­vazati arányt mutatott? — Jómagam tiszteletben tartom annak a kilenc ember­nek a véleményét, akik nem rám szavaztak. Munkájukat elismerem, és támogatom, s nem hagyom, hogy a testület két részre szakadjon. — Tudja-e ön, polgármes­ter úr, hogy mekkora adóssá­gok maradtak az önkormány­zatra? — A pontos számokat még nem ismerem, de úgy vélem, adósság van bőven. Fontosnak tartom, hogy a pénzügyi hely­zetet minél előbb felmérjük, és a lehetőségeket a lehető leggyorsabban megismerjük. Feladatot és célt kitűzni ter­mészetesen csak azután lehet. Vannak területek, ahol át kell szervezni a munkát. Meg kell vizsgálni azt, hogy a ma még veszteségesen dolgozó tanácsi intézményeket miképpen lehet nyereségessé tenni. Várom a képviselők és a falu lakossá­gának véleményét, javaslatait. Az önkormányzatnak pénz kell. Megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink vannak, ha kell, vállalkozásokba is belekez­dünk. — Hogyan akarja ön áthi­dalni a Kerepes és Kistarcsa közötti szakadékot? — Ügy gondolom, nem olyan nagy ez a szakadék, mint sokan hiszik. A két tele­pülésrész között az ellentétek nem olyan nagyok. Sokan úgy gondolják, mindent a kistar- csaiak kaptak, de nem tud­ják, hogy a nagy beruházások javarészt nem tanácsiak vol­tak. hanem cégek, vállalatok építkeztek, fejlesztettek. Igye­kezni fogok képviselőtársaim­mal együtt igazságosan adni a javakból és a terhekből is. — A képviselő-testületi ta­gok legtöbbje valamilyen pártnak a tagja. Mit gondol, mennyire befolyásolják ők a LUOI Hogy méltó helyet kapjon emlékezetünkben... Teleki Pál Egyesület alakult ^ Gróf Teleki Pál emlékét ^ hivatott ápolni és őrizni az ^ a félszáz fős társaság, amely ^ október 30-án este megala- S kította a gödöllői Teleki Pál ^ Egyesületet. A művelődési ^ központban megtartott ala- ^ kuló ülésre érkezőket — ^ nagy többségükben derese- ^ dő hajú férfiakat — Kiss ^ Éva nyugalmazott középis- s kólái tanár köszöntötte, s a ^ továbbiakban is ő vezette, ^ rendkívül frappánsan, per- 4 gőn a programot. Mindenekelőtt Teleki Pál­nak, a magyar társadalomtör­ténet, tudomány, közélet és politika kiemelkedő személyi­ségének életútját ismertette. Szólt arról is, hogy közeledve halálának 50. évfordulójához, végre olyan értékeléseknek, elemzéseknek kell napvilágot látniuk, amelyek kiigazítják a róla eddig formált hamis, egy­oldalú képet, s amelyek által személye méltó helyet kaphat emlékezetünkben. S hogy miért éppen Gödöllő karolja fel az ügyet? Mert Teleki Pál élete, tevékenysé­ge több ponton kapcsolódik a városhoz, s mert tragikus ha­lála után — bár először Buda­pesten temették el — « örök nyugalmat végül a máriabes- nyői temetőben talált. Hogy sírján most is mindig van vi­rág, bizonyítja: o helybéliek nem feledték el! Elsősorban nekik, az emlékezőiknek kíván lehetőséget nyújtani a meg­alakulandó emlékközösség ar­ra, hogy Teleki Pállal, a tudós­sal, a politikussal, az ember­rel. az ifjúságot nevelő cser­késszel az egyesület keretein belül, annak segítségével fog­lalkozhassanak. Az ötlet Kiss Éva tanárnőn kívül dr. Gelencsér Katalintól, az ELTE adjunktusától és Kecskés Józseftől, a gödöllői művelődési központ igazgató­jától indult, hozzájuk csatla­kozott — felkínálva szaktudá­sát — dr. Vass Eszter jogász. A részvételükkel létrejött elő­készítő bizottság küldte aztán szét a meghívókat a valószí­nűsíthető érdeklődőknek, de természetesen örömmel fogad­nak minden további jelentke­zőt. Az egyesület tagja lehet bármely magyar vagy külföldi állampolgár, aki az alapsza­bályt elfogadja, és a kitűzött célok érdekében tevékenyke­döntéseket, mennyire érvénye­sülhetnek a pártérdekek? — Szeretném, ha a pártpo­litikai érdekek nem befolyá­solnák sem a képviselő-testü­let, sem az én döntéseimet. Itt a lakosság érdekeit kell figyelembe venni. — Mit tart a legfontosabb és első lépésnek a pénzügyi helyzet megismerése után? — Mint már mondtam, a veszteségforrások kiküszöbö­lését, és a szervezeti és mű­ködési szabályzat összeállítá­sát. Felül kell vizsgálni a bérleti díjakat is, hiszen nagy eltérések vannak. Megtudtuk még a kerepes- tárcsái polgármestertől, hogy a közvéleményt minden dön­tésbe be akarják vonni, ter­veznek egy kiadványt a falu lakosságának, amelyben nap­rakészen és részletesen tájé­kozódhatnak munkájukról eredményeikről és gondjaik­ról. . Árvái Magdolna Érdekes páros Közös kontert Iráni fuvolaművész és ja­pán zongoraművész ad közös koncertet a gödöllői közönség­nek november 11-én 19 óra­kor. Reza Najfar 1980-ban a teheráni konzervatóriumban szerezte diplomáját. Hollan­diában, majd Bécsben foly­tatta tanulmányait, időközben zeneszerzésből is diplomát szerzett. Koncertezett Iránban, Hollandiában, Ausztriában, Japánban és Franciaország­ban. Jelenleg Bécsben él, a Bécsi Egyesült Színházak Ze­nekarának szólófuvoüstája. Mika Móri tokiói diploma­vizsgája után a bécsi .Zene- művészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Koncertezett Japánban, Ausztriában, New Yorkiban. Jelenleg a bécsi Zene- és Színművészeti Főis­kola korrepetitora. A két művész közös hang­versenyére jövő vasárnap a Petőfi,. Sándor Művelődési Központ G alga-termében ke­rül sor. Műsorukban Mozart, Schubert, Messiaen, Paganini és Böhm egv-egy műve szere­pel. A belépődíj 50, diákoknak és nyugdíjasoknak 30 forint. Az egykori miniszterelnök Gyomron saját kezével rajzol­ta karikatúráját a cserkész­otthon falára. (Forrás: a Gyöm- rői Visszhang Teleki-emlék- száma.) Az ülés résztvevői háromta­gú jelölő- és szavazatszedő bi­zottságot választottak, majd el­fogadták a javasolt ügyrendi pontokat. Legérdekesebbkénl az egyesület céljáról és felada­tairól hangzott el ismertetés dr. Gelencsér Katalin részé­ről. Célul tűzték ki Teleki Pái életének, tudományos tevé­kenységének megismerését tárgyi, szellemi hagyatékánál feltérképezését: gödöllői kap­csolatainak bemutatását, a: ifiúságnevelő cserkész mélta­tását halálának 50. évforduló­ja alkalmából — más szerke­zetekhez is csatlakozva — méltó emlékezések megtartá­sát, valamint elemezni a Te­leki családnak a magyar tör­ténelemben betöltött szerepét. A felsorolt célokból követ­keznek a feladatok, többek kö­zött olyan egyének felkutatá sa, akik személyes emlékekké rendelkeznek Teleki Pálról olyan történészek megkeresé­se. akik kutatásokat végeznek tevékenységével kapcsolato­san: kiadatlan írásaiból szö­veggyűjtemény szerkesztése: életének összegyűjtött doku­mentumaiból kiállítás, rende­zése; kapcsolatfelvétel azon települések értelmiségével, ahol életének egy-egy szaka­szát töltötte: mindenekelőtt pedig halottak napján — amely születésének napja is — már a most megalakuló egye­sület nevében sírján koszorú elhelyezése. A tervezetismertetés utáni hozzászólásokra nemigen kel­A Teleki család címere lett várni: gyors egymásután­ban következtek a vélemé­nyek, javaslatok, kiegészíté­sek. Túlságosan múltba tekin­tő a program — jegyezte meg valaki, s a felvető kérte, he­lyezzék előtérbe Teleki Pál életútjának, személyiségének a jelenre és jövőre érvényes mondanivalóját, a ma fiatal­ságának szóló üzenetét. A közösen kiálakított célki­tűzés- és feladatsort a jelen­levők egyhangúlag elfogadták, s ezzel megalakult a Teleki Pál Egyesület. Az élés ezt kö­vetően hivatalos formát öltött: az alapszabály ismertetése után megválasztották az egye­sület vezetőségét. Elnök dr. Mészáros István, alelnök Ger gely Péter, titkár dr. Gelen­csér Katalin, pénztáros Dob rányi Zoltánné lett. Az elnök­ségi tagok sorába Kiss Évát. Máté Lászlót és Pacsay Ferenc Fidélt választották. Az ellen­őrző bizottság elnöke dr. Sü- pek Zoltán, két tagi a pedig Mayer Ferenc és Máté Attila lett. Végezetül szervezeti részlet- kérdéseket vitattak meg az egyesület tagjai. —Pillér— Frideczky Ákos professzor * 1— akit a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen díszdoktorként is tiszteltek — születésének 90. évfordulóján emlékülést rendeztek október végén a GATE társintézményénél a szlovákiai Nyitván. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán dr. Birkás Márta Mindennek alapja a felelősségérzet Egy kérdés: hol állunk? J?itka az olyan liét. amikor 11 egyik, vagy másik írá­sommal kapcsolatban ne ér- <ezne levél a címemre: Gödöl­lőről, Túráról, Isaszegről és nás községekből. Javasolnak, témát adnak, esetenként szid­nak is egy-egy soromért, meg­állapításomért. Most ismét levelet hozott a posta. A bélyegző tanúsága szerint Valkón íródtak az alábbi sorok: — A társadalmi­gazdasági kibontakozásnak szentelt írások áradata tömén­telen információt zúdít az ol­vasóra, de a részinformációk­ból nehezen áll össze átfogó kép jelenlegi közállapotaink­ról. Márpedig ahhoz, hogy fe­lelhessünk a „hogyan tovább?” kérdésre, legalább azt kellene tudni, hogy hol állunk? Ön tudja? — teszi fel számomra a kérdést a Jövőért aggódó jeligét választott levélíró. Nem tudom. Ha mégis meg­kísérlem a válaszolást, akkor az azért van, mert szeretném kifejteni véleményemet azok­ról a társadalmi-etikai kérdé­sekről, amelyek megoldása nélkül aligha valósulhat meg a hőn óhajtott nemzeti meg­újulás. Társadalmunk rákfenéje a felelősségérzet kiveszése a közgondolkodásból. Ez termé­szetes következménye az el­múlt negyven esztendőnek. Ha valakit elszoktatnak az önálló kezdeményezéstől, ha mindig más gondolkodik, más tervez, más dönt helyette, ha mindig más gondoskodik róla, akkor nagyon nehezen alakulhat ki benne a felelősségvállaláshoz nélkülözhetetlen önálló gon­dolkodás. Ugye, kedves aggó­dó levélíróm, ön is tapasztal­ta már, hogy sok ember akkor is fut a felelősség elől, amikor képes lenne azt vállalni. Mit tehetünk? Olyan körül­ményeket kell teremtenünk, amelyek kedveznek a felelős­ségtudat felébredésének. A le­hető legszélesebb körben kell biztosítani a felelős beleszólás jogát, valódi részvételt a dön­tések előkészítésében, lehető­séget kell adni a nyílt esz­mecserére, a szabad, de kul­turált bírálatra. Züllesztően hat forrongó, alakuló társadalmunkban a minden emberi kapcsolatot megmételyező bizalmatlanság, nyers önzés, mohó anyagias­ság, rideg szeretetlenség, kí­mélet nélküli kegyetlenség, a régi hatalomhoz való görcsös ragaszkodás. Jóság, jóindulat, nagylelkűség, tapintat, gyön­gédség, gondosság — elavul- tan csengenek már a szavak is. Lelkész ismerősöm az is­tenhit társadalmi elhomályo- sítására hívta fel a minap a figyelmemet: ha nincs valaki, akinek mindenért felelősek vagyunk, könnyen megejthet a téveszme, hogy semmiért sem vagyunk felelősek. Aggódó olvasónk levele arra biztatott, hogy sürgessem az ésszerű „gonaolatgazdálkodás” feltételeinek a megteremtését körzetünk legkisebb települé­sén is, mert értelmes cselek­vési programok, okos önkor­mányzati községpolitika csak kollektív erőfeszítésből állhat elő: egymásra figyelő töpren­géssel, a tervek és elgondolá­sok vitatkozó egybeilleszté- . sének szándékával. De mind- ehhez fórum és döntésekre il­letékes testület szükséges, amely elvégzi az okos gondo- ! latok, egybeszántását és a ra- , vaszkodás, a hatalomért vias- '. kodó felületes szavak kigyom­lálását. i Én nagyon hiszek abban, L hogy társadalmunk nem lesz . közönyös. (Különösen az egy­más életét ismerő, ezért az egyes emberek értékét gyor­san meglátó falvakban nem közönyös !) Tömegével „ter­meli” — pártjaiban, egyesüle­teiben, különböző közösségei­ben — a jobbító eszméket, gyakorlati javaslatokat. Az a baj, hogy túlságosan sok ná­lunk a visszhangtalanul pusz­tába kiáltott, válaszra sem méltatott szó. Persze, sok a rögeszme is. Meglehet, a vé­gigélt évtizedeim tapasztala­tai, meg az élemedettebb élet­korom teszi, hogy nagyobb a bizalmam a kételyekkel és töprengésekkel átszőtt, alter­natívákban gondolkodó, nyi­tottabb, s az életre figyelő, va­lóságra ügyelő tervezgetés iránt. [Vem adtam teljes és egy- ’ értelmű választ a gond­jaira. Ma — megnyugtatásául írom — minden gondolkodó elme tele van az útkeresés töprengéseivel. Szeretném hinni, valamivel sikerült segí­tenem gondjai megoldásában. Fercsik Mihály Gödöllőiek Nyitrán Frideczky-emlékiilés egyetemi docens és dr. Vincze Mária egyetemi adjunktus vettek részt A talajművelés fejlődése Magyarországon cí­mű előadásukkal. A résztve­vők leszögezték: a két intéz­mény közötti oktatási, kutatá­si és a személyes kapcsolatok ápolása a jövőben is feladat marad és ez egyben természe­tes igény. műveket az ünnepség kereté­ben díjazzák. Szintén hagyománnyá vált a körzetivé terebélyesedett népdaléneklési verseny, amit kétévenként rendeznek meg. Mivel tavaly volt, a követke­zőre csak jövőre kerül sor. Nem e napon, de a névadó iránti tiszteletből a hatodik évfolyamosok ellátogatnak Er­kel szülővárosába, Gyulára. Az alsósok gyermekszerve­zete, a Fürkészek a közös ün­nepség után avatja fel új tag­jait, s bonyolítja le a Fut az Erkel versenyt. Az első és má­sodik évfolyamnak filmvetítés lesz az ebédlőben, a másik két évfolyam tanulói pedig játé­kos, tréfás versenyeken vesz­nek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom