Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-03 / 258. szám
4 1990. NOVEMBER 3., SZOMBAT Egy elmaradt emlékmiiavatdsról Nagyot fordult a világ Kálnoky László emlékére Versmondó verseny — Szín ii á zi l e v é l ____ A richárdság, mint olyan Esztendeje pár, hogy egy megkezdett kéziratot őrzök a fiókomban. Arról akartam beszámolná, hogy emlékműre gyűjtenek Ceglédbercelen. A megye délvidékén található települést németajkú bevándorlók alapították 1804-ben. Százharminc lakóházat, s nyolcszázötvennégy lakost számláltak mindössze annak idején. Az itt élők kétharmadát alkották a német anyanyelvűek az 1832-es népszámlálás idején. Napjainkban azonban erőteljesen lecsökkent ez az arány, megközelítően 1300-an vallják magukat németnek. Tragikus történelmi ténnyel magyarázható ez a megfogyatkozás. Már a 30-as évek elején mutatkozott a magyarosítás hatása. A faluban élők számára 1944. szilvesztere az az iszo- nyatdátum, amikor a német nemzetiségűeket, illetve származásúik alapján annak jelölt embereket begyűjtötték az általános iskoláiba. A közel hat- ízázhúsz férfi-nő-gyerek körül kiválasztották azokat, akik már betöltötték a tizenhatodik életévüket. A férfiaknál a 46, a nőknél a 32 esztendőnél fiatalabbakat 1945. január 12—13-án jóvátétel! munkára a Szovjetunióba vitték. Az otthonmaradottak és a h adi fogoly-táboro kból hazake - rüjtek közül 1946-ban kitelepítették azokat, akik öt esztendővel korábban német anya- nyelvűeknek vallották magukat. így szinte minden család elveszített hozzátartozót. Még abban az esztendőben, április 29-én megérkezett az első vasúti szerelvény, amelyen hazajött a jóvátételi munkát túlélők egy része. Az utolsó vonat 1949. november 4-én futott be. Nagyon sokan azonban sohasem térték haza. Négy évtizedes hallgatás után a tavalyi esztendő volt az első, amikor a fájdalmakról nyíltan beszélhettek és megemlékezhettek a faluban. Többen javasolták, hogy a 40. évforduló közeledtével, a halottak napjára állítsanak emlékművet. Ezzel adva végső elégtételt — ha egyáltlán még lehet — az elhunytaknak és hozzátartozóiknak. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus kiadványából kiválasztották Rajki László szentendrei művész alkotását. A tanács elkészíttette a makettet és a költségvetést, ám semmiképpen sem tudta biztosítani az errilétomű árának teljes fedezetét. Akadták vállalkozók, akik házról házra járva gyűjtötték a pénzt, próbálták összeállítani a haza sohasem tértek névsorát, hogy azok is fölkerülhessenek az emlékműre. És ekkor történt a baj. Napok alatt két pártra szakadt a falu. Az egyikben idősebbek, a hozzátartozójukat veszítettek próbálták győzködni a fiataMűvészeti albumok karácsony előtt A közelmúltban elhunyt Borsos Miklós nevét és művészetét még azok is ismerik, akik kevésbé érdeklődnek a kortárs magyar művészet Iránt. A festőnek indult szobrász jelentős szerepet játszott a magyar művészettörténetben. A mai élet összetett, gyorsan változó világát megérteni, illetve megjeleníteni csak a lényegük megragadásával lehet. Borsos Miklós a művészetnek ezt a fő igényét, a régi és az új különös ötvözésével valósította meg. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy kőszobrok mellett fém domborműveket is készített, nem különben a magyar énmészet egyik legjobb mestere is volt. Grafikai munkásságát illusztrációi teszik közismertté. Pályája során az egyes műfajok váltakozva kerültek előtérbe. Művészete egyszerű, minden rafináltságtól mentes. L. Kovásznál Viktória elsőként kísérli meg Borsos művészetének, életpályájának összefoglalását és rendszerezését. A Képzőművészeti Kiadónál megjelent több mint 300 oldalas Borsos Miklós című kötet körülbelül 150 fekete-fehér és több mint 50 színes reprodukciót tartalmaz. Ugyancsak a Képzőművészeti Kiadó néhány éve Nagy magyar festők címmel indított művészeti albumsorozatot. Ebben többek között Szinyei, Lotz, Barabás, Markó, Thán, Orlay és Broczky munkásságával ismerkedhettek meg a képzőművészet iránt érdeklődők. Ez alkalommal Zichy Mihály életútját gyűjtötte kötetbe Gellér Katalin. Zichy nemcsak szülőföldjén, hanem szerte Európában — Párizstól Moszkváig — méltán vált keresett és jól fizetett művésszé. Rövid pesti, majd bécsi festészeti tanulmányok után az 1848-as forradalom alatt már a cár szolgálatában állott Pé- tervárott, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Több évet töltött Párizsban, s dolgozott a család zalai birtokán is. Első sikereit romantikus témájú festményeivel aratta. Kezdetben arcképeket festett. A cári udvar eseményeit, a díszes fogadásokat, bálokat, vadászatokat rajzok, akvarellek százain örökítette meg. A rutinmunkák mellett a kiállításokra szánt képei a zsáner-, a politikai allegória és az eszmefestészet körébe tartoznak. Legismertebbek erotikus sorozatai voltak. Gazdag életműve sajnos szétszóródott; sok elveszett és több külföldi magán- gyűjteményekben imeretlenül lappang. Népszerűségét, közismertségét „Az ember tragédiájához” és Arany János balladáihoz készített illusztrációd őrizték meg. Az új Zichy-monográfia az életmű gazdagsága mellett az életpálya ellentmondásaira is utal. Felhívja a figyelmet a rajzain, festményein újra és újra felbukkanó pusztulás és halál motívumainak visszatérésére. ! Rádiófigyelő' Tegnap, akik kora reggel hallgatták a Kossuth Rádiót, fél hat után néhány perccel — a lapszemle után, a Falurádió előtt — egy villáminterjút hallhattak. Tasi Katalin riporternő az ország első magán-szociálisotthonának tulajdonosát, dr. Sass Jánost, Úri község körzeti orvosát faggatta. A körzeti orvos nem rejtette véka alá, hogy kezdeményezése nem szeretetszolgálat, sokkal inkább vállalkozás. Az ő ötlete volt, hogy év elején megvásárolja a lerobbant állapotú régi plébánia épületét. Iáromszázezer forintot fizetett érte, s felújítása azonban több mint egymillió forintjába került. A rádióriportból megtudtuk azt Is, hogy az államnak ma egy-egy szociális otthoni gondozott havonta 12-13 ezer forintjába kerül. Ehhez az érintettek mindössze 2-3 íz er forinttal járulnak hozzá a nyugdíjukból. Az új úri szociális otthonban — egyelőre — egységesen 8 ezer forintot kell fizetni a bentlakóknak. Hétfőn költöznek be az első fecskék, három idős, gondozásra szoruló ember. A Pest Megyei Tanácsnál nyilvántartott igénylők közül válogatja ki a körzeti orvos a jelentkezőket. Szeretné, ha minél előbb betelne a létszám. (Tizenhét személy ellátására lesz alkalmas az intézmény). Három fő- és két másod- állású alkalmazott dolgozik majd a megye legújabb szociális otthonában. Dr. Sass János optimista. Számításai szerint havonta 12-14 ezer forint nyereséget tud majd felmutatni. Ily módon az 1 millió 300 ezer forint öt-hat év alatt fog visz- szatérülni számára. Gér József labb, nem tősgyökeres beroelie- ket. Az adakozásból 400 ezer forint össze is gyűlt, de többen kikötötték, hogy gyermekük, szülőjük vagy testvérük neve ne szerepeljen az emlékművön. A másik tábor értetlenül nézte a kevesebbek konoksá- gát. Hiszen annyi a probléma, annyi minden nehezíti életüket, amire nem futja! Sok a megoldatlan napi gondja a falunak. Ekkor azonban már őszre járt az idő, s csak néhány hónap választott el az emlékműavatástól. Szerettem volna a lehető legtöbbet megtudni mindkét tábor lelkiállapotáról. De » az emberek nem akartak erről beszélni. Az akkori tanácselnök — a mai polgármester — magyarázta meg, mi ennek az oka: a félelem. Megértettem aggodalmukat, s félbe maradt a riport. Időközben azonban nagyot fordult öreg Földünk. S megváltozott, nyitottabb világunkban másként gondolkodnak már a berceliek is. Történt ugyanis, hogy az idő rövidsége miatt két ízben összegyűltek volna az emlékmű körül. Először a halottak napján, amikorra a szobrász elkészült alkotásával. Azért, hogy legyen hol gyászolni a kétszázhúsz, idegen földben fekvő drága halottat. Nevüknek bronz táblába öntéséhez viszont még néhány hétre van szüksége a művésznek. Így azok csak valamikor karácsony előtt kerülhetnek föl a fehér emlékkőre. Múlt hétfőn emiatt — a köz óhajára — meggondolta a dolgot az új önkormányzat. Majd csak akkor flesz avatás, ha már a nevek is rajta lesznek. Mennyit fordult hát a viliág? Száznyolcvan fokot. Vennes Aranka A Magyar írószövetség a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Heves Megyei Tanács művelődési osztálya, az egri városi televízió, a Heves Megyei Művelődési Központ, az egri Vitkovics-ház, az egri Dobó István Vármúzeum középiskolások, főiskolások és egyetemi hallgatók számára Kálnoky László . országos versmondó versenyt hirdet. A magyar költészetben nem ritkák a bámulatos időskori teljesítmények. Közülük is kiválik Kálnoky Lászlóé (1912— 1985) aki élete utolsó tíz esztendejében többet alkotott, mint korábban. Addig — egzisztenciális okokból — nagyrészt műfordításokra kellett szánnia tehetségét. Egerben, a költő szülővárosában illő, hogy a különleges tehetségű költő életpályájáról 1991-ben a költészet napja alkalmából megemlékezzünk. A verseny kétfordulós. Az érdeklődőknek az illetékes megyei művelődési központokban lehet jelentkezniük. Jelentkezési határidő: 1990. december 14. A selejtezőkre 1991. március 20-ig kerül sor. Az. országos döntő Egerben lesz 1991. április 13-án. A verseny győztese és helyezettjei díjakban, valamint emlékplakettben részesülnek: 1. díj 5000 forint, 2. 3000 forint. 3. 2000 forint. Különdíjak kiosztására is sor kerül. A versenyre való felkészülés és a részvétel feltételei: minden versenyzőnek egy kötelezően és egy szabadon választott verset kell elmondania. Kötelezően választható vei'sek: Hamlet elkallódott monológja; A magyar költészethez; Egy városhoz. A versek kiválasztásához javasoljuk az Áramló időben című ajánló kötet figyelembe vételét. Azt mondják a történészek: III. Richárd, Anglia királya (1452—1485, uralkodott: 1483—1485) korántsem volt az az eredendően gonosz, torzszülött, sokszoros gyilkos, gonosztevő, mint amilyennek Shakespeare ismert drámája, a III. Richárd beállítja. Makulátlan jelleműnek persze nem nevezhető a mindössze harminchárom esztendősen a bosworthi csatában dlesett király, de semmivel sem volt rosszabb, mint a kor, melyben élt, s mint a kortársak, akik között élt. Az időszak, az angol történelem egy zűrzavaros és véres periódusa, a vörös és a fehér rózsák háborúja, azaz a Lancaster- és a York-ház vetélkedése a hatalomért, éppúgy a feudális anarchia kora Angliában, mint ahogyan az volt nálunk is, Mátyás trónra kerülése előtt. Ekkor pedig napirenden voltak a gyilkosságok, a politikai merényletek, az árulások és ellenárulások. Shakespeare az ő korában uralkodó Tudor-ház legitimitásának igazolására teremtette meg ezt a véreskezű zsarnok Richárd-figurát. Mára gyakorlatilag lényegtelenné vált, hogy a jó avoni mester 1592-ben, a tragédia megírásakor, milyen aktuál- politikai szempontok szerint dolgozott (ha ugyan így dolgozott). A lényeg az, hogy a III. Richárd mai olvasatunk szerint egy zseniális komédiás, egy fölényesen okos szerepjátszó és egy gátlástalanul a hatalomra törő zsarnok története. A környezet, a főurak, a rokonok semmivel nem jobbak Richárdnál, ami tetteiket illeti. Viszont Richárd derékig kimagaslik közülük az intellektusával. És mivel egy bűnöző is lehet lángész a maga területén, Richárd a bűn zsenije. Amellett pedig azt is tudja, hogy a hatalom megszerzésénél csak annak megtartása a nehezebb. Erre viszont a legjobb módszer a félelem. Megteremti tehát a félelem bénító légkörét, és ezzel mintegy előképet szolgáltat a modern kor hírhe- dett zsarnokaihoz, hiszen mi más volt a legerősebb talapzata Hitler vagy Sztálin működésének, mint a félelem? Shakespeare drámáját most a Vígszínház játssza, kissé meglepő választásként Kern Andrással a címszerepben. Marton László rendezése intellektuális hazárdjátékos Ri- chárdot teremt, olyan gátlástalan karaktert, aki azért választja, hogy gazember lesz, mert a kor is gazembereket kíván, s ki-ki mennél inkább az, annál többre viszi. Jó felismerés, s ezt Kern jól is játssza el. Valami azonban hiányzik, s attól a figura szegényebb lesz, mint amilyennek Shakespeare megírta. Ez pedig az a vonás, amitől Richárd több, mint kisstílű gyilkos: a Rossz zsenialitása. A Bűn visszataszító, mégis lenyűgöző nagysága. Takács István SZOMBATI KRIMI H Blankenberg: MEGNYERŐ SZŐKE FÉRFI Az asszony már biztos volt, hogy a magas, szőke férfi követte. Felfigyelt rá az utca sarkán levő újságárusnál. A férfi is ott szállt taxiba. És most itt ül, ahol a szokásos, délutáni pezsgőjét kortyolgatja. A nő kihívó pillantást vetett rá, s az barátságosan visszamosolygott. Majd felállt, és mintha húzódozna, közelebb jött. — Brent asszony? — Mit akar? — Megkísérelte, hogy elutasító legyen, de nem nagyon sikerült. — Nem is sejti? — kérdezte az ismeretlen. — A férjéről van szó. Megbízott, hogy ellenőrizzem, mit csinál a húsz esztendővel fiatalabb felesége, míg ő dolgozik. Nem az érdekli, hogy miképpen issza el a pénzét a város legdrágább bárjában. Gyors pillantást vetett a pezsgőre, majd színes fényképeket húzott elő a zsebéből, és lezser mozdulattal Joanna elé tette. — Ezt akarja látni. Van belőlük egy tucatnyi. Kellemetlen lenne, ha a kezébe jutnának. — Biztosan — bólintott Joanna higgadtan. — Kellemetlen is, meg nem is. Tudja, túl sokba kerülne neki a válás... Nevetni kezdett. — Nézze, hajlandó vagyok adni magának néhány dollárt, és kifizetem az italát A béke kedvéért, meg hogy elkerüljük a jelenetet. — így nem kötünk üzletet — mondta a szőke férfi udvariasan, ám határozottan. — Maga bizonyára nem tudja, hogy a férje meg akarja változtatni a végrendeletét az első házasságból származó lánya javára. És akkor nem maga lesz az egyetlen örökös. Azért fogadott fel engem, hogy megerősítsem a döntést. És ha azt hiszi, hogy mindezt csak kitaláltam, kérdezze meg a férje ügyvédjét. Joanna habozott. — Mennyit akar? A férfi a fejét csóválta. — Azt hiszem, nem értett meg. Valamit tennie kellene, Brent asszony. Maga tetszik nekem, és én az ön pártján vagyok. Feltéve, ha nekem is jut valami. Joanna hidegvérrel nézett a szemébe. — Ha már olyan sokat foglalkozott velem, azt is tudhatja. hogy mit fogok válaszolni. Vagy nem? — Hát persze. Hallgassa meg a tervemet. Ugye, a férje imádja a repülést, és ezek a kis gépek különösen sérülékenyek. Tudok egy szerkezetről, amely minden fémlapra illeszthető, minthogy a robbanóanyagot mágnesre rögzítették. Egy csokoládétábla nagyságú csomagot vett elő, és finoman Joanna elé helyezte. — Csupán egy kis figyelmesség, asszonyom. És tudja, a robbanószer azonnal megsemmisül. A szakértők a roncs alapján következtethetnek bármire, de bizonyíték nincs a kezükben. — Ez érdekesen hangzik. Majd gondolkozom rajta — mondta Joanna, és hosszasan nézte a kicsiny csomagot. Tény, hogy a szőke férfi jókor tűnt fel. A véletlen ez, vagy a sors akarata? Joannát ugyanis már régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy Maximiliant jó lenne átsegíteni a túlvilágra. Végtére is a vagyonáért ment hozzá, és most már öreg is, unalmas is. Tetszett neki a „repülőszerencsétlenség” ötlete. Kiment tehát a repülőtérre, és azt hazudta, hogy elvesztette az egyik fülbevalóját. Jim Carson, a repülőtér technikusa a feje búbját vakar- gatta. — Sajnos, asszonyom, a hangárt már bezártam. — Kérem, Jim, segítsen rajtam. Biztosan a gépben esett le a fülbevalóm, melyet Maximiliantól kaptam a házassági évfordulóra. — A férje reggel repülni fog. Nem nézhetné meg ő, holnap? — Jaj, neki nem szabad erről tudnia. Carson fáradtan bólintott, és a kulcsokért nyúlt. Joanna tizenegy óra körül ébredt, valami neszt hallott. Mintha a bejárati ajtót nyitották volna. De Maximilian mérgesen szokta becsapni. — Jó reggelt, drágám — mondta kedvesen a férj. — Azt hittem, Philadelphiába repültél — kiáltott rémülten Joanna. — Ügy is terveztem, de valami rossz érzésem támadt, és még egyszer átnézettem a gépet. És képzeld, a technikusok robbanószerkezetet találtak a gépen. — Úristen. Maximilian ... — Én is az Istenre gondoltam. Meg arra, hogy valaki az életemre tör. Azonnal ki is hívtam a rendőrséget, így hát bármelyik pillanatban itt lesznek. — Micsoda?! Ügy értem, miért? — Hogy nyomozzanak gyilkossági kísérlet ügyében. Amiért is sokévi börtön jár, drágám. — Sejted, hogy ki tette? — Hát persze. Megbíztam egy detektívet, hogy kísérjen egy bizonyos személyt. Nos, a fényképeken kívül, amelyek a szerelmi életét dokumentálják, van olyan is, amint egy szerkezetet erősít a gépre. Szerinted ez véletlen? — Maximilian szélesen elmosolyodott. — Mikor ajándékoztam én neked fülbevalót, Joanna? Soha! — Átkozott.. — tört fel az asszonyból. — Nos, ha nem akarod, hogy a fotók a rendőrség kezébe kerüljenek, szépen beleegyezel a válásba. És írásba adod, hogy semmivel sem tartozom neked. — Te megőrültél... — Én a helyedben gyorsan aláírnám — mondta a férj, és kinézett az ablakon, ahová befordult egy rendőrautó. — Tévedsz, ha azt hiszed, hogy túljárhatsz az eszemen — mondta az asszony cinikusan. — Már megtörtént, hölgyem — hallatszott egy férfihang. A magas szőke volt. Váratlanul1 jelent meg ezúttai is, és a fotók voltak a kezében. — Elmesélheti a sztorit a rendőröknek, asszonyom, de nem hiszem, hogy sikert aratna vele...
