Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-28 / 279. szám

2 ssflfifggçp 1990. NOVEMBER 28., SZERDA John Major a következő brit kormányfő Szavaztak a konzervatívok John Major lesz Nagy-Bri- tannia új miniszterelnöke, miután a konzervatív képvi­selők csütörtöki szavazásán a 372 lehetséges szavazat közül 18 5 szavazatot kapott. Ez ugyan nem a szükséges abszo­lút többség, de ellenfelei visz- szaléptek a további küzdelem­től, és támogatásukról bizto­sították a Thatcher-kormány pénzügyminiszterét. A konzervatív parlamenti képviselők kedd dél óta sza­vaztak a parlamentben, hogy eldöntsék, ki legyen a múlt csütörtökön leköszönt Marga­ret Thatcher utódja. A kon­zervatív vezérválasztás máso­dik fordulójában John Major a szükségesnél kettővel keve­ri ríjédi hitel Szaúd-Arábia kész nagyobb összegű pénzügyi támogatást is nyújtani a Szovjetuniónak, amellyel alig több mint két hó­napja állította helyre a diplo­máciai kapcsolatokat. A ké­szülőben levő szaúdi—szovjet gazdasági megállapodás terve­zete 4 milliárd dolláros rijádi hitelt helyez kilátásba az ín­séges időket élő Szovjetunió megsegítésére. Az öbölbeli válság legfris­sebb fejleményeivel kapcsola­tos álláspontok egyeztetése mel­lett egyebek között erről is szó volt Mihail Gorbacsov szovjet államfő és Szaúd El-Feiszal szaúd-arábiai külügyminiszter keddi találkozóján. sebb voksot kapott, s egy ideig úgy tűnt, csütörtökön újabb fordulót kell rendezni a Jolin Major és a 131 szavazatot ka­pott Michael Heseltine részvé­telével. Azonban röviddel ké­sőbb kiderült, hogy Heseltine visszalépett a jelöltségtől, s rögtön utána Húrd is ugyanezt közölte. így a Konzervatív Párt hi­vatalosan is bejelenthette, hogy harmadik forduló nem lesz, s a jelenlegi pénzügymi­nisztert II. Erzsébet királynő szerdán fogja felkérni az új kormány megalakítására. Fény az abgútban ? A vasutassztrájk folytatódik Kedden este enyhülés kör­vonalazódott a keleti tartomá­nyok vasutassztrájk kapcsán szembenálló felei között. Mint a német vasutas dolgozók sztrájkbizottságának vezetősé­ge az ADN hírügynökséggel közölte, a munkabeszüntetés 18.00 órától kezdve nem érinti a távolsági személyszállító vo­natokat. A vezetőség ideiglenesen oldotta fel a személyvonato­kat megbénító munkabeszün­tetést — a tehervonatokat to­vábbra sem indítják és fo­gadják a vasutasok. Kvlfëidi események - egy mendesfbcsn ......... ..... .....mmmmmmmmmmrniHimtmmmmmmmmmÊmmmmmmmmmmmmtmmaimmmÊmmmm N adzsibullah afgán elnök szeretné leállítani a szovjet hadi- szállításokat, sőt az ország területén meg akarja semmisíteni az összes- fegyverraktárakat. A Bőd Péter Ákos. ipari és ke­reskedelmi miniszter vezetésével küldöttség tárgyal hétfő óta a Szovjetunióban s a miniszter az együttműködés új formáira példaként hozta fel, hogy az Ikarus részvényeinek egy részét a szovjet partnerek vásárolják fel. A Ázsiai és csendes-óceáni kőrútjának első állomásán tartózkodó Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter személyében először látogatott Üj-Zélamdra ke­let-európai politikus a térségben bekövetkezett választások óta. A A Szovjetuniót terhelő alkotmányos problémák tegnap virradóra újabbal bővültek: az észak-kaukázusi Groznij váro­sában kikiáltották a szuverén Csecsen-Ingus Köztársaságot. A A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) Irakban nem talált bizonyítékot arra, hogy Bagdad atomfegyver elő­állításán munkálkodnék. A A moldovai parlament — ahogy várható volt — tegnapi határozatában hivatalosan is törvény­telennek nyilvánította az úgynevezett Dnyeszter menti köztár­saságban vasárnap megtartott törvényhozási választásokat, A Megkezdődött kedden Moszkvában a Szovjetunió Cionista Szövetségének alapító kongresszusa. 'Jegyzet GAZDÁTLAN BÁRSONYSZÉKEK TADEUSZ MAZOWIECKI lengyel kormányfő kabinetjé­nek lemondása nem keltett meglepetést a vasárnapi el­nökválasztás eredményei után. A miniszterelnök akinek neve ott szerepelt a szavazó­lapokon —, a voksok alig 18 százalékát szerezte meg. Nem­csak Walesa, a Szolidaritás el­nöke győzte le fölényesen több mint kétszerannyi (39,98 szá­zalékos) szavazattal, hanem még Tyminski, az ismeretlen­ségből előbukkant, lengyel— perui—kanadai üzletember is maga mögé utasította a 23,1 százalékos voksával. Ez annyit jelentett, hogy a december 9-én, az elnökség megszerzé­séért következő második for­dulóból Mazowiecki kiesett, mivel az akkori szavazólapo­kon már csupán az első vá­lasztási fordulóban legtöbb voksot összegyűjtött két jelölt neve szerepelhet. A lengyel miniszterelnök számára mindebből logikus le­hetett a következtetés. Ha mindazt, amit kabinetjével 15 hónapon át tett, még a válasz­tópolgárok urnáknál megje­lent ötödrésze sem támogatja, le kell lépnie a politikai szín­térről. Pedig, amikor a Walesa elleni kihívást annak idején megtette, a siker reményében dobott kesztyűt a Szolidaritás elnökének, akinek egykor leg­közelebbi tanácsadója volt, s aki 1989 augusztusában, mint bizalmi emberét, maga java­solta a kormányfői tisztségre. A két politikus között azon­ban mind kiélezettebbé vált a viszony e 15 hónap alatt. Ez nem valami személyes indíté­kú fejlemény volt elsősorban, hanem tükrözte a Szolidaritá­son belül bekövetkezett válto­zásokat. Ez az alulról, szak- szervezetként indult ellenzéki mozgalom fénykorában, 1981- ben elmondhatta, hogy majd tízmilliós taglétszáma van, s ma viszont ez a szám, miután legálisan, kormányzó erőként működik, 2—3 millióra csök­kent. Mazowiecki kabinetje köré liberális közgazdászok se­regét gyűjtötte, s hozzálátott, hogy magántulajdonon ala­puló piacgazdaságot teremtsen Lengyelországban. A G3 éves miniszterelnök, aki csaknem üres államkasszát és szinte az ég felé törő inflációt örökölt, lépésről lépésre megtett libe­ralizáló gazdaságpolitikai in­földön, s ott vállalkozói kar­riert ért el, a politikailag is­kolázatlan emberek körében azzal ért el sikert, hogy arról beszélt, amit saját meggazda­godására eredménnyel alkal­mazott, kamatoztathatja Len­gyelország számára is, ha meg­választják államelnöknek. Ügyesen meglovagolta a Szo­lidaritás ellen kialakult elége­detlenséget, s így érhette el anélkül, hogy programját ki­fejtette volna, csupán demagó­giával, hogy maga mögé állít­sa a voksolók majd negyedré­szét. amíg az Cj miniszter­elnököt ki nem nevezik, Mazowiecki természetesen, ügyvezető kormánya élén áll. Ez valószínűleg az elnökvá lasztásig így marad. Az elkö­vetkező államfő jelöli majd ki az új miniszterelnök-jelöltet. Ami a december 9-i második fordulót illeti, Walesának van a legnagyobb esélye, hiszen reá szavaznak bizonyára mindazok is, akik az első for­dulóban még Mazowieckit tá­mogatták. Árkus István tézkedéseivel megszüntette a jegyrendszert Lengyelország­ban, s rossz emlékké változ­tatta az üres polcokat az üz­letekben. Az infláció havi üte­mét sikerült a januári 80 szá­zalékról novemberre 4 száza­lékra fékezni, s Lengyelország' külkereskedelmében több mint hárommilliárd dolláros több­letre szert tenni. De — mint maga a lengyel miniszterelnök is elismerte a 24 legfejlettebb ország leg­utóbbi egynapos értekezletén —, mindezért a lakosságnak nagy árat kell fizetnie. A reál­bérek egyharmaddal csökken­tek. A munkanélküliek száma elérte az egymillió főt. Ami pedig az ország ipari termelé­sét illeti, ez nem kevesebb, mint 23 százalékkal esett visz- sza. Mazowiecki a 24-ekkel azt is közölte, hogy országa képtelen tovább törleszteni a külföldi adósságot, amely 42 milliárd dollár, s amely után évi 4 milliárd dollárt kellene fizetni. A lengyel miniszterel­nök, ekkor a választási kam­pány finisében, rendkívüli se­gélyeket kért a Nyugattól az elkövetkező két esztendőre. Walesa — aki immár közjo- gilag is szentesíteni kívánja meghatározó szerepét a len­gyel politika alakításában —, az államelnöki tisztséget leg­főbb hatalmi szervvé szeretné változtatni, ezért küzdött a választások minél gyorsabb megtartásáért és indult ro­hamra e tisztség megszerzésé­re. A pártállam módosított al­kotmánya már most is nagy szerepkört biztosít a köztár­sasági elnöknek, de Walesa nem titkolta, hogy példaképe az amerikai elnöki intézmény­hez hasonló rendszer beveze­tése Lengyelországban is. Az elmérgesedett kampányban a Szolidaritás miniszterelnökét indokolatlan lassúsággal vá­dolta a szükséges változtatá­sok végrehajtásában, s önma­gát a „gyorsítás emberének”, igazi néptribunnak, a dinamiz­mus hívének tüntette fel. Kampányában a nacionaliz­mus és az antiszemitizmus is helyt kapott. ' A Szolidaritás mérsékel­tebb és türelmetlenebb szár­nyának versengésébe azonban egy harmadik, külső személy is döntően beavatkozott. Tyminski, aki 20 éve élt kül­Ki lesz a Mii jegyzője? Mendére, a szépséges kis falura most lucskos köd bo­rul. Tócsák csillognak az uta­kon, eső csordogál a dombol­dalakról — Dolányi Andrásék- nál meg épp azon igyekeznek, hogy vizet fakasszanak vala­hogy lentről is. De nem sike­rül. Pedig Dolányi András nagy pénzeket költött már a kútra, hol húsz-, hol huszon­ötezreket fizet ki, aztán még­iscsak a mérget nyeli. Ott a nagy háza, de a mosogatót se tudják benne használni, mű­anyag kannában áll az ivóvíz a konyha sarkában. A porta előtt meg lajtkocsi. onnan hordja a környék is a vizet. Ezért aztán Dolányi András úgy is mint állampolgár, s úgy is, mint az önkormányzat egyik választott képviselője, indu­latosan kifakad: — Hát hogy szavaztam vol­na arra, hogy Szuhányi Fe­renc legyen a falu jegyzője, amikor épp az ő vébétitkársá- ga alatt 37 millió forint kó­válygott át innen Úriba, ami­ből megcsinálhattuk volna már 1968. és 70. között a köz­művet?! lákat, mert nem bízhatunk egymásban? Eldőlt — gondol­tuk — és hazamentünk. En­gem a Fáskerti Feri vitt ha­za kocsival, de már a kapu­ban elkezdődött, hogy akkor most te hazudtál, nem hazud­tam. ki hazudott. Megtanács- koztuk. hogy három képviselő mindenképpen Tótné Óváry Mariannra adta a szavazatát. Hogy lett akkor abból kettő?! „Impotens társaság" Dolányi András elmondja azt is (de kért, ne írjam meg): szinte véletlenül, ám nem jog­szerűtlenül hozzájutottak a papírkosárba dobott, összeté­pett sza.vazócédulá.khoz. Azok bizonyítják, kik kire adták a voksukat. Most a polgármes­teri hivatal páncélszekrényé­ben vannak. — Azt mondtuk: elfogadjuk a dolgot számszaki tévedés­nek. Meglehet, Csernikné té­vedett a strigulázásnál. És mivel a falunak minél előbb jegyző kell, kértük, ebbe most már szólhassanak bele a vá­lasztópolgárok is. Falufórumo­kat hívtunk volna össze, ki . voltak már tűzve az időpon­tok is, amikor megjött a pár­tok fenyegető nyilatkozata, hogy ha 14-ig nem választunk, ez lesz meg az lesz — tör fel újra Dolányi Andrásból az in­dulat, bár igyekszik visszafog­ni. S eltűnődik, az MDF-nek 13, az SZDSZ-nek 20, az MSZP-nek 15, a Kisgazdapárt­nak harminchat tagja van a faluban. Hogyan gyakorolhat olyan nyomást ez a nyolcvan- négy ember a polgármester asszonyra — mert alighanem ez történt —, hogy a falufóru­mokat meg sem várva már ti­zenharmadikára összehívja a testületet, újabb szavazásra? A döntést.. — mint Dolányi úr meséli — erős kirohanások előzték meg. Az SZDSZ kép­viselője impotens társaságnak nevezte a testületet, s fenye­getőzött: minden követ meg­mozgat, hogyha nem tudnak határozni, itt senki ne marad­jon a helyén. Még hülyézés is esett, vissza is kérdezett az egyik tanár képviselő: te min­ket itt most lehülyéztél, hol­nap tehát egy hülyéhez kül­död a gyerekedet az iskolába? Ne ragozzuk ezt tovább. Me­gint eredménytelen volt az összejövetel, ha csak azt nem tekintjük „eredménynek”, hogy a falu hangulata tovább romlott. Meg persze az önkor­mányzat presztízse is. És ter­jedni kezdett a szóbeszéd: dr. Csernikné szándékosan vitte így félre a dolgokat, lévén hogy egy korábbi esemény kap­csán ellentétbe került a falu vezetőivel. Néhányan hallani vélték Csernikné kijelentését is: a férjét ért sérelmekért bosszút áll, megkezdte a tisz­togatást. Dr. Cserniknével az iskolá­ban, a tízperces szünetben si­került szót váltani. — Sem csalás, sem elszámo­lás nem történt! — mondja. — Hárman voltunk a szavazat- szedő bizottságban, csak tu­dunk nyolcig számolni?! Sze­retném, ha bíróság elé kerül­ne az ügy, ott tisztázódna. Mi­csoda furcsa dolog az is, hogy éjszaka mentek vissza a hely­színre az összetépett szavazó­cédulákért? Miért nem kopog­tak be hozzám, hogy valami tisztázásra szorul? Egymást marjuk ahelyett, hogy a falu­val törődnénk! Tótné Óváry Mariann szo­morkásán mondja: a folya­matban nem volt benne, csak jelzésekből értesült arról, mi történik körülötte. Hozzá is eljutott a Csernikné „tisztoga­tási akciójáról” szóló mende­monda. Az igazán furcsának azonban azt érzi, hogy Tréfák Istvánnéval, a polgármester asszonnyal, a korábbi tanács­elnökkel, akivel igazán jól dolgoztak együtt, mindmáig nem sikerült nyíltan tisztáz­nia — mert nem kapott nyílt választ — hogyan lehetséges, hogy neki ötféle változatban is elmondta: mellette áll, sze­retné, ha iránt jegyzővel is ve­le dolgozhatna, a testület előtt viszont Szuhányi Ferencet mondja szívesen látott leen­dő munkatársának. Ez, ha így van — mondom én —. való­ban váratlan pálfordulás. Patthelyzet De nem így van — érvel Tréfák Istvánná, ö Tótnéval is jól együtt tud munkálkod­ni, viszont ha a testület Szu­hányi Ferenc mellé áll — és úgy nézett ki az első fordu- . lóban — miért mondana el­lent? A pártok pedig semmi­féle nyomást nem gyakorol­nak rá. A testületi ülést azért hívta össze korábbra a terve­zettnél, mert maguk a képvi­selők kérték. Ez ám a patthelyzet!- Egy falu, szinte egybehangzóan, közszeretetnek és -tiszteletnek örvendő polgármestert vá­lasztott, közakaratra állt ösz- sze a testület is, erre tessék: egymásnak ugrik és egymás ellen fordítódik szinte min­denki. S ha jóra fordul is utóbb, a tüske hegye bent marad. Jegyző pedig nincs. Üjabb pályázatot írtak ki, s várják a bírósági eljárást, a páncélszekrényben az ösz- szetépett szavazócédulákkal. A lajtkocsik meg csak áll­nak a köddel takart utcák­ban. Tán arra várva, hogy a demokrácia gyakorlása után' megkezdődik a munka, amely eltünteti őket. Is. Koblencz Zsuzsa Csalással vádolják Dolányi András tehát nem szavazott Szuhányi Ferencre. Mégis ő lett a jegyző. Egyet­len estére. Mert másnap reg­gel már ott volt a polgármes­ter asszonynál a beadvány: Szuhányi Ferenc csalással lett jegyzővé. A falu pedig zúgo­lódik, leveleket. ír, állást fog­lal és tanácstalankod ik, A dolog úgy kezdődött, hogy annak rendje és módja sze­rint kiírták a pályázatot a fa­lu jegyzői tisztségére. Ketten pályáztak: Tótné Óváry Ma­riann, a korábbi vébétitkár és Szuhányi Ferenc, aki an­nak idején ugyancsak volt., már vébétitkár Mendén. November 8-r,a hívatott, össze a testület, hogy döntsön, kettőjük között. A tizenegy képviselőből nyol­cán voltak jelen. Első nekifu­tásra nem sikerült dönteni, mindkét pályázó mellett azo­nos arányú szavazat állt. Meg kellett ismételni tehát a sza­vazást. Dr. Csernik Zoltánné volt a szavazatszedő bizottság elnöke, Jámbor Ferenc és Dolányi János, a bizottsági ta­gok. Ók ketten olvasták fel Cserniknének a szavazócédu­lákon álló neveket sorban, Csernikné pedig strigulázott: Tótné egy strigula, Szuhányi egy strigula ... Végül bemond­ta az eredményt, 6-2 arányban a testület Szuhányi Ferenc mellett voksolt. — Nagyjából tudtuk egy­másról, ki kire fog szavazni — meséli Dolányi András. — De hát ki gondolt volna arra, hogy ellenőrizni kell a szavazócédu­Egy névjegy már elég a bizalomhoz ? Letartóztatásban a külföldi gyárvásárló Az utóbbi napokban országszerte sokat beszélnek arról a luxusék-tm.xlot folytató nyugati üzletemberről, aki éppen meg óhajtotta vásárolni a Szegedi Konzervgyárat, amikor a Pest megyei rendőrök őrizetbe vették. A Szegedi Körzeti TV adta hírül a különös eseményt, melynek kapcsán sok volt a találgatás. Kiszivárogtak innen, onnan — a lapokban is meg­jelentek — hírek, melyek szerint a dúsgazdagnak vélt üzlet­ember még a szállodai számláját sem tudta kifizetni. Igaz-e vagy sem? Tegnap a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon dr. Németh Ferenc ezredes, fő­kapitány vezető munkatársai­nak, valamint Rácz Ernőnek, az országos Vagyonügynökség képviselőjének részvételével sajtótájékoztatót tartott erről a büntetőügyről, melyhez ha­sonló Magyarországon még nem fordult elő. Mint a fő­kapitány bevezetőben hangsú­lyozta; a nyomozásnak még csak az elején tartanak, de ami a tájékoztatón elhangzik, az bizonyított, adatokkal alá­támasztott tény. Luxusautó a cég kontójára Történetünk főszereplője Joseph Lapointe néven, mint kanadai állampolgár és egy svájci cég képviselője jelent meg a magyar üzleti életben. A jó fellépésű, magabiztos üz­letember idén márciusban lé­pett kapcsolatba a Promontor- vin Borforgalmi Vállalattal, azzal a céllal, hogy a szent­endrei Márka üzemet vegyes vállalattá, kft.-vé alakítsák. Szerződést kötöttek, melyben a svájci cég nevében kötele­zettséget vállalt arra, hogy 80 ezer USA-dollárt fordítanak a vállalat átalakítására, fejlesz­tésére. A szerződést májusban írták alá. Megalakult az a jo­gi munkaközösség, amely ki­dolgozta a feltételeket. Minden adott volt tehát — kivéve a fizetési kötelezettség teljesíté­sét. A nagyon várt dollárok ugyanis nem érkeztek meg. Az elegáns üzletember még a határidőn jóval túl is meg­próbálta hitegetni üzletfeleit, banki tévedésre, bürokráciára hivatkozva. De a partnerek egy idő után megelégelték a dol­got, és hatálytalanították a szerződést. Időközijén azonban Joseph Lapointe már megkezdte ügy­vezető igazgatói tevékenységét a tervezett kft. terhére, annak bélyegzőjét használva. Egyik első tevékenysége az volt, hogy rendelt magának egy egymillió német márkába kerülő luxus­autót a cég kontójára. Beindí­totta továbbá egy 25 millió német márkás kölcsön felvé­telét is. Megbízást adott egy magyar részvénytársaságnak, hogy 60 millió forint értékben reklámozzák az általa képvi­selt vegyes vállalatot. Lapointe alias Madol? Ám mindezeket a „sokat ígérő” ügyködéseket félbe kellett hagyni, hiszen nem jöt­tek a dollárok és egyébként is viharfelhők gyülekeztek. A fő­városi hotelben ugyanis kezd­ték türelmüket veszteni, ami­kor a nyugati üzletembernek már félmillió forintra rúgott a számlája és még mindig nem foglalkozott azzal, hogy kifizesse a tartozását. Az elegáns középkorú férfiú ezek után sem adta fel azt a tervét, hogy nagy üzletet csh nál kis hazánkban. Áttette a székhelyét a fővárostól 200 ki­lométerre fekvő Szegedre. Itt a Szegedi Konzervgyárban tett bemutatkozó látogatást, ahol a Márka Kft. ügyvezető igazgatójaként mutatkozott be. A gyárat korábban az Állami Vagyonügynökség államigazga­tási hatáskörbe helyezte és

Next

/
Oldalképek
Tartalom