Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-24 / 276. szám

Kapu a gyerekkorba Az élet föle A kis, falusias monori ház kapujára ki van írva becsületesen, ármegjelöléssel: tej, tejföl, túró kapható. Felkapom a fejem: akkor itt egy házi tejgazdaság is van! Amiről persze írni kell. Volt idő, hogy azt hittem, örökre a távoli múltba vész a kép, aminek hajdan magam is szereplője vol­tam: reggel vagy estelente gyerekek bal­lagnak a tejeskannával egy-cgy paraszt- porta felé, ahonnan istállószagot és a frissen fejt tej illatát érezni... Nem hit­tem, hogy a saját gyerekeim valaha is nem az övék megkóstolhatják a még langyos, habos te­jet, aminek ízét már magam is csak akkor érzem, ha nagyon mélyre bányászom a múltban, és sikerül felszínre hozni a Dó­zsa utcai Burján néniék, vagy a Bem utcai Rojcsik Misi bácsiék emlékét. Ilyenkor persze azonnal megrohannak a gyerekkor más, gyönyörűséges emlékei is, disznóölé­sek, nagy szalmatüzekkel. büszke üldögé- lések az átengedett gyeplőt szorongatva a kocsiülésen, s előcsilingel a távolból a lo­vas szán is ... Kényszerű karcsúsítás Tengelytörő kátyúban Állok a kapu és a túrót, te­jet, tejfölt hirdető tábla előtt, s azt kérdezem magamtól : hát visszajön? Mindez vissza­jön ...? Bekopogok. Eke János nem utasít el, barátságosan válaszolgat, s megmutatja a gazdaságot is. Tán érzi rajtam: a saját gyerekkoromba enge­dett be, azzal, hogy megnyi­totta a kapuját, s ezzel együtt valamiféle reménységet is pa- rázslani enged: lesznek még gyerekek, akik mind többen megismerhetik talán, milyen langyos és habos a frissen ki­fejt tej... 4* W De hát végül is nem nosztal­giázni, hanem kérdezősködni jöttem. És Eke János nem zár­kózik el. Elmondja: nem rég­óta élnek Monoron. Kiskunha­lasról költöztek ide. Az otta­ni téesz egy tanyáján laktak, de hát a .téeszek holnapja bi­zonytalan, valamit még idő­ben lépni kellett. Meg aztán a feleségének Monorra jött min­ded rokona. A család nagyon összelartó, hát utánuk jöttek ők is. hogy megvették ezt a kis portát, amivel csak egy gond van: kicsi az udvara, kertje pedig egyáltalán nincs. Vi­szont az állatokat sajnálták volna otthagyni. Nem is hagy­tuk volna — teszi hozzá már később Csőre asszony — ha nekem jószágom nincs, én be­teg vagyok! 4* w A csöpp udvarban, gondosan elkerítve, ólakban baromfiak, malacok, két anyadisznó, s a fáskamránál alig nagyobb ól­ban két tehén. — Most már csak a föld ké­ne hozzájuk! — mosolyog ke­sernyésen Eke János. A kis­kunhalasi tanyán volt erdő, rét, itt meg csak az árokpar­tokat kaszálta egész nyáron. A tápot legtöbbnyire a biciklin tologatja haza. Olykor, ha na­gyobb mennyiséget vesz, a rokonok fuvarozzák. Itt Mono­ron nincs ismeretsége a ta­nácsnál, nemigen tudja, hogy lehetne egy darab legelőhöz vagy olyan földhöz jutni, amin a takarmány megterem­ne, mondja. Nem próbálkozott még a helyi Kisgazdapártnál? — kérdezem. — Hátha ők tud­nának ez ügyben tanácsot ad­ni. Eke János arca szigorú lesz, bezárul. Nem politizálok én — mondja. Eke János, a saját erejében bízik. Boldogulni szeretne. Meggazdagodni nem fog, de a nyugdíj mellett lesz egy ' kis biztos tartaléka. Éjjeliőri ál­lást is vállalt. A feleségét egy éve leszáza- - lékolták. — A karjaim! — panaszolja az asszony. — Bizony, tönkre­mentek a munkában. A fejés se könnyű. De egyszer talán vehetek egy fejőgépet.. — Az a }ó, hogy itt villany is van — folytatja az asszony. — Könnyebbséget jelent. Kint a halasi tanyán karral mos­tam, most már van mosógé­pem is. Dolgom így is akad. Eke János felesége közvet­len, barátságos, nyíltszívű asszony. Elmeséli, hogy amíg még jó erőben bírta magát, megkereste a tehenészetben, a kacsatelepen a tízezer forin­tokat is, de ahogy fogyott az erő. egyre kevesebb lett a pénz — sa kevés pénzt számolják majd. a nyugdíj átlagául. Jö­vőre pedig már nyugdíjas lesz. Egy élet kemény munkája után — kisnyugdíjas. Így hát nem lehet abbahagyni a mun­kát. Csinálni kell szakadatlan, hogy azt a keveset annyival kiegészíthessék, amennyi a luxus nélküli, normális embe­ri életvitelhez kell, 4* w Aztán kóstolót kapok a házi készítésű túróból. Készül már az új adag is, kinn, a fán fel­függesztve csepeg. Ennek a túrónak az íze is ott rejtőzött eddig valahol a gyermekkorom elfelejtett ízei között... Édes, mint a véletlenül- megtalált öröm. Csak az a keserű, el­mondani: ez a két dolgos, fá­radhatatlan ember is vajon itt tartana-e, a most megtalált villanynál és mosógépnél, a vágyott, de elérhetetlennek látszó, takarmányt termő föld­darabnál, a megvásárolni csak remélt fejőgépnél, ha ... Ám ez már a múlt. Megvál­toztatni pedig csak a jövőt le­het. De a jövő is olyan most, mint a halasi tanya este, ami­kor már megjött a sötét, de még nem gyújtottak lám­pát ... Ezekben a hetekben viharos gyorsasággal követték egy­mást az események a budaör­si székhelyű Ipari Szereivény- és Gépgyárban. A szeptemberi vállalati ülésen még arról volt szó, hogy a nagyvállalat együtt marad, s a gyárak közösen ke­resik a kiutat, hogyan marad­hat talpon az ISG. A novem­ber 16-i vállalati tanácsülé­sen viszont új fejlemények történtek. A testületi tagok úgy határoztak, hogy január elsejétől megszűnik a nagy- vállalat, s az ISG gyárai ön­állóan működnek. Természe­tesen erre még az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztériumnak is áldását kell adnia. S Hogyan érinti mindez az ISG maglódi gyárát? — kér­deztük Vigh Vilmos igazgatót. — Nem ért bennünket vá­ratlanul a döntés, hiszen ko­rábban sok minden arra mu­tatott, hogy a nagyvállalat to­vább nem fogja tudni cipelni a terheket. A jól prosperáló vidéki gyárak akarata (Gyön­gyös, Mátészalka) érvényesült, amikor a vt úgy döntött, hogy ezek váljanak le. Sajnos mi nem tartozunk közéjük, mert már most — egy hónap­pal az év vége előtt — biztos, hogy veszteséggel fogunk zár­ni. ■ Ezek után milyen jövő­kép áll a maglódi gyár kol­lektívája előtt? — Erre most még nehéz len­ne konkrét választ adni. Mint minden válásnál, itt is sok gondot okoz majd az osztoz­kodás, melynek tervezete el­len éppen mi és a porkohá­szati gyár protestálunk. A minisztériumi megbeszéléstől függ a vállalatok jövőbeni sorsa. Elképzelhető az is, hogy államigazgatási felügyelet alá vonnak bennünket. Nekünk határozott az állásfoglalásunk, ebben az átmeneti helyzetben is biztosítani kell gyárunk működőképességét. 8 Veszteséget termelni to­vábbra is? De hiszen ez ellen­kezik minden érdekkel. Amikor Kelemen Ambru- sék alig egy éve elkezdték kis családi otthonuk építését immár másodszor, nem gon­dolták, hogy ismét közbejön va­lami, ami keresztülhúzza szá­mításaikat. De — sajnos — a világ még nincs egészen fel­készülve az ember védelmére. Ez még nincs hibátlanul meg­szervezve, nincs kellő gyakor­latunk, megfelelő eszközeink. S ezt Kelemen Ambrus mo­nori lakos a saját sorsán, éle­tén tapasztalja. A közeli nyírfasorról fújja — A problémák két-három éve kezdődtek nálunk. A jár­műprogram országos kudarca minket is arcul csapott. Ami­kor a tengelyeket gyártottuk, senki sem panaszkodott, min­denki elégedett volt. Még a központ is. Aztán jöttek a problémák. A Szovjetunióból egyre rendszertelenebből ér­keztek a félkész tengelyek, szállítások maradtak ki, s ak­kor még nem szóltam a minő­ségi gondokról. Ezek aztán oda vezettek, hogy már 1988- ban megrendültek piaci pozí­cióink. A honi járműgyárak fokozódó válsága minket is egyre mélyebbre taszított. Így még abban az évben fel kel­lett számolnunk a tengelysze­relést, s új profillal kezdtük a múlt évet. Acélkarimákat, tolózárakat gyártunk azóta, de ezek sem mennyiségben, sem nyereségben nem kecseg­tetnek semmi jóval. Így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy a két év alatt csaknem százzal csökkent a létszá­munk, s a további karcsúsítás sem elképzelhetetlen. A szer­kezetváltás egyszerűen képte­len volt pótolni a járprűprog- ram volumenét. Nincs mese, nekünk is tudomásul kell vennünk a piacgazdaság szükségességét, s ebbe az irányba kell elindulnunk. Jö­vőre szeretnénk 100-120 mil­lió forintos termelési értéket produkálni. Csak így tudunk talpon maradni. Nem tartom kizártnak — a közeli minisz­tériumi állásfoglalás után —, hogy a privatizáció szele előbb-utóbb minket is meg­érint. Tudomásul kell venni, hogy ma nem sikk állami vál­lalatnak lenni. A kormány a privatizációt erőlteti, s ebből — úgy tűnik — mi sem fo­gunk kimaradni. Mindeneset­re nyitottak vagyunk, állunk elébe a változásoknak. Hogy aztán merre billen a mérleg nyelve, arra pár hónapot még várnunk kell. a szél a száraz, elsárgult leve­leket. Hideg, télies az idő. Összébb húzom a télikabátom, kint beszélgetünk a félig kész ház előtt. A kemény, markáns negyvenes férfiarcon ott ül a gond felhője, az éjszakai töp­rengések nyomai, az átélt ret­tenetes események emlékei. Jánosházáról kerültek Mo­norra, távoli rokonok hívták, biztatták, még akkor, abban az évben, amikor porig le­égett kis családi otthonuk. Fáj a visszaemlékezés, akadozva fűzi a mondatokat: rövidzár­lat a padláson, ami nem. volt még habsalakolva, az égő deszkapadlás, a lángokban pattogó palatető, feleségének, gyermekeinek velőt rázó siko­lya! Mire megérkeztek a tűz­oltók, üszkös, füstölő geren­dák emlékeztettek’ már csak az otthonukra. Mindenük bennégett. Biztosítva nem volt még az épület, alig adták ki az építési engedélyt. — Monorra kerültünk, s amit a távoli rokonok tehet­tek, adhattak, ez a százötven négyszögöles telek, itt, a Det- rich-tanyához közel — mutat az épülő otthonukat körülve­vő mély, sáros telekre. De ez a miénk, a sajátunk, még ak­kor is, ha le kell állnunk az építkezéssel. Nincs tető a fe­jünk fölött; kimerültek tarta­lékaink, felvettünk már min­den lehető kölcsönt. De a leg­nagyobb baj. hogy egyedül maradtam két gyerekkel. Fe­leségem itthagyott, elment egy másik férfival, s a kamatmen­tes kölcsönt most már nem utalja át a munkahelye, letil- tatta. Rám néz, aztán lehajtja a fe­jét, tudom, érzem, arra gon­dol: másodszor is csődöt mon­dott. Nagyon védtelen ebben a pillanatban, mint akit sa­rokba szorítanak, de létfor­mának ezt az állapotot nem akarja elfogadni, a rettegést, a kiszolgáltatottság megalázó tudatát. — Hogyan tovább? — kér­dezem halkan, s olyan baná­lisnak érzem a faggatózást. Azt beszélik... Azt beszélik, hogy igen Azt beszélik, hogy a Rá- nagy érdeklődés kíséri a kos Mezeje Tsz-ben igen monori Mezőgép Vállalat- gyorsan haladnak az átala- nál zajló szanálási eljárást, kítási folyamatokkal. Ma amelyről már hirdetések már minden ipari üzemünk útján is tudomást szerez- korlátolt felelősségű társa- hettek az érdeklődők. Egyes Ságként üzemel — csak az monori üzletembereket — alaptevékenység maradt a köztük egy ismert sport- hagyományos. Azt beszélik, embert — gyakran lehet hogy még az év vége előtt látni a Mezőgép gyártelepe újabb jelentős változásokat környékén. Azt beszélik, hajtana^ végre a termelő­szándéka komoly, s új he- szövetkezetben, nevezete- l.yi munkahelyteremtő ak- sen részvénytársasággá ció van kialakulóban. Azt alakulnak majd át, amely is beszélik, hogy ugyanén- magába tömöríti a kft.-ket. nek a sportembernek a te- Azt beszélik, hogy a vá- hergépkocsijai a Duna Fü- rosi utcanév-változtatások- szért monori raktárbázisán ra már nem kell sokat vár- dolgoznak, bérszállításo- ni. A képviselő-testület tag- kat végezve. jainak zöme szeretné, ha Nagy riadalmat okozott minél előbb sort kerítene- Vecsésen a november 12-1 nek a régi utcanevek visz- rablás a Toldi uísa 8. szá- szaállítására. Erre annál is íuú házban, amelynek inkább szükség lenne, mi­során több százezer forin- vei például éppen ideje, tot vittek magukkal a tét- hogy a több mint egy ér­tések. Azt beszélik, hogy a vei ezelőtt feloszlatott lakásban tartózkodó édes- munkásőrség nevét ne vi- anya és kisgyermeke még selje utca Monoron. De ma is hatása alatt van az nemcsak a Munkásőr ut- cseményeknek. A kisgyer- cárót, hanem jó néhány mek fejéhez géppisztolyt másikról is szó van a ter- fogott az egyik tettes, így vezetben. próbálta „jobb belátásra” Azt beszélik, hogy a bírni az anyát, hogy atlja gyömrői önkormányzati oda a lakásban levő pénzt képviselő-testület folyama- és arany ékszereket. A rend- tosan felülvizsgálja a régi őrség rövid időn belül, for- tanács által hozott határo- ró nyomon elfogta a bűn- zatokaí. amelyek elsősor- cselekmcny két gyanúsított- ban ingatlanokra vonat- ját, de a harmadik kereket koznak. Azt beszélik, hogy oldott. Nem sokáig élvez- újbóli elbírálást javasolnak hette azonban ő sem a sza- egyes bérbe, illetve eladott badságot, mert a hét elején ingatlanok esetében is. így sikerült nyomára bukkanni, például felülvizsgálják a így megkezdődhettek a ki- volt lőtér helyére tervezett hallgatások, valamennyiük gázcseretelcp létesítésének előzetes letartóztatásban körülményeit, s azért vár­ván. hatóan elhúzódik — ha Azt beszélik, majdnem egyáltalán megvalósulhat autótolvajt fogtak Mono- — az építkezés. ron a Petőfi Sándor és Mó- Azt beszélik, hogy a vá- ricz Zsigmond utca sarká- ros polgármestere, dr. Ra­ndi szerdán reggel hét óra- dós Mária első nekifutásra kor. A járókelők a kenyér- elnyerte a monori pedagó- bolt mellett észrevették, gustársadalom rokonszen- hogy egy férfi hegyes drót- vét. Olyan tanácskozást hí- tal megbontja az ablak gu- vott össze, amelyre nem miszegélyét, így igyekezett csupán a helyi oktatás ve­ti kék színű Skoda sze- zérkarát, hanem „közlegé- ménygépkocsi ajtaját fel- nyelt” is meginvitálta, s nyitni. Rövid szóváltás után egyetlen felmerülő gondot kiderült, hogy önfeltörésrül sem hagyott „lekerülni” a van szó, mert a tulajdonos napirendről. Amint halla­li kocsijában hagyta a ni. számos konstruktív ja- slusszkulcsot, s úgy csapta vaslat is született, egyebek be az ajtót. Mindenesetre között például — mint hal­jó lenne, ha az utcai járó- lani — végleges megoldást kelők mindig ilyen figyel- nyer a kisegítő iskola ügye mesek lennének. is. K. Zs. OBI Az utolsó fogás reményében Már csak az igazán „megszállott” horgászok kitartóak. Lassan ugyanis elvermclik magukat a halak, és várnak a tavaszra. A parton didergő horgász már csak az utolsó fogás reményében bizakodhat (Erdősi Agnes felvétele) Gér József Egy család megpróbáltatásai Lesz tető a fejtik felett? Üllői kezdeményezés A biztonságéit Üllő nagyközség egyre rom­ló közbiztonságára való tekin­tettel szervezzük — a többi helyen már eredményesen mű­ködő önkéntes polgári őrséget. Várjuk azon férfiak jelent­kezését, akik szívügyüknek te­kintik egyre fejlődő és szé­pülő lakóhelyünk és szülőfa­lunk védelmét, a család és közvagyon megóvását. Mindezek eredményes meg­valósításáért kérjük és várjuk minél nagyobb számban való megj elenésüket. Továbbá kérjük a már ön­kéntes segítői szolgálatban részt vett polgárok segítőkész­ségét is. Megbeszélés helye: a községháza udvarán lévő volt KMB-irodahelyiség. Időpont­ja: november 24., szombat délután 5 óra. A könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladat sike­rességéért kérjük a lakosság segítségét. Védjük meg a min­dennapi kemény munka árán szerzett értékeinket. Köszönjük, hogy végigolvas­ták e felhívást és hogy jelen­létükkel megtisztelik és előse­gítik a feladatok mielőbbi be­indítását. Mindenkit szeretettel vár­nak: A szervezők Hangya A napokban a televízió egyes csatornáján a Számadás című műsorban csaknem kizárólag az újjáalakuló Hangya Szö­vetkezetekkel foglalkoztak. Ma már több mint száz települé­sen működik ez az egykor kedvéit szövetkezeti forma. Az egyik riportban meg szól tilt dr. Szőke Csaba, a gyömrői elnök, aki elmondta, hogy közeli ter­veik között szerepel egy új hús­bolt létesítése, nyilatkozott Pá- kozdi Mihály egyéni vállalkozó is. aki ellátja majd sertéshússal az új kereskedelmi egységet. Ö nemrégiben váltott, hiszen azelőtt a Rákos Mezeje Tsz egyik ipari üzemében dolgo­zott. — Nem tudom még. Az apám napszámos voit, mezei munkás. Hallottam egyszer, amikor alkudtak az uradalom intézőjével, követeléseik vol­tak, persze megállapodni nem tudtak. Elhatározták, hogy felmennek Budapestre, az pe­dig egyheti út volt. Mezítlá­bas, rongyos emberek voltak, de ^ bátorságuk, az új volt. Akkor úgy éreztem, én is olyan akarok lenni, mint édesapám, aki akár az inté­zővel is szembeszáll. Elhallgat, tekintete töpren­gő, ujjai egymásra feszülnek. — Nem adom fel, nem is tudnám. Itt a két gyerek, az egyik tizenkettő, a másik tíz­éves. Itt húzódunk meg, eb­ben a kis melléképületben, ezen van már tető. És lesz majd a nagy házon is, csők egészség legyen, meg munka. Mert tudja, az lenne a legna­gyobb csőd, ha nem tudnék dolgozni, nem kapnék mun­kát, pedig van erős karom, hitem, bizakodásom. S mire ezeket a szavakat kimondja, öleli, átkarolja a két kisfiát. így búcsúzom tőle, és hiszem, hogy lesz tavaszra tető a fejük fölött, még akkor is, ha kemény megpróbáltatás vár rájuk! Hörömpő Jenő A művelődési központban Gyűlés A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének monori szervezete november 30-án, pénteken délután há­rom órakor gyűlést tart a művelődési központban. Külön meghívókat nem küldenek ki, de minden ér­deklődőt várnak, akiket a he­lyi cigányság élete, sorsának alakulása érdekel. Szó lesz az összejövetelen aktuális feladatokról is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom