Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-24 / 276. szám
Van gondjuk éppen elég Kényszerpályára sodródtak Az évszázad aszálya pusztított a nyáron az országban. Sokak szerint a mezőgazdaságot katasztrófaágazatnak kellett volna nyilvánítani, mert akkora a kár. A kormányzati segélycsomag nélkül tönkremennének a nagyüzemek. Csakhogy pénzügyi kedvezményt kizárólag azok az aszály sújtotta üzemek kapnak, amelyeknél a szántóföldi növénytermesztés hozama az elmúlt három év átlagához képest 15 százalékkal csökkent. De mi lesz a kertészeti kultúrájukról híres, hagyományosan arra építő szövetkezetekkel? A dánszentmiklósi Micsurin közűiül; való. Állítólag aszálycsőd fenyegeti a szebb napokat is megélt tsz-t. Pedig „erős, jól szervezett szövetkezet a Micsurin” — mondotta 1972 őszén Fehér Lajos, a Minisztertanács akkori elnökhelyettese —, „sok ilyen gazdaságot kell kialakítanunk ahhoz, hogy a magyar élelmiszergazdaság termelése a jövőben még nagyobb eredményeket érjen el, s termékeivel tovább öregbítse a szövetkezeti gazdák jó hírét a világban”. — Ma ott tartunk, hogy — elsősorban az aszálykárok miatt — fennállása óta először, nagy valószínűséggel veszteségesen zár a Micsurin — mondotta Krekúcs László tsz-el- n ölt. — Nem értjük a kormányzatnak azt a döntését, ami a pénzügyi kedvezmények odaítélését ilyen módon dönti el. Az aszálykárok miatt ugyanis 1009 helyett mindössze 600 vágón alma értékesítésével számolhatunk. Jóval kevesebb .darabos”, a nagyság szerint megfelelő gyümölcs termett az idén, mint ahogy terveztük. Ez a kiesés eleve 150 vagon. Ugyanez a helyzet a csonthéjasoknál; márpedig ebből is van 815 hektár ültetvényünk, több mint a 380 hektárnyi alma. A százmilliós nagyságú évi árbevétel 30 százalékát szántóföldi növények, 70-et pedig a kertészet termékei adják. Hétmillió forint kedvezményes hitelt ugyan felvettünk a gabonát ért károk miatt, de az előbbiek ismeretében az édeskevés. — A termékenyülés, gyü- mölcsriíkulás már az idén is károkat okozott, de kihat a jövőre is. Később végeztünk az őszi talajmunkákkal, vetéssel, mélyen van a talajvíz, kérdés, hogy mennyi lesz a csapadék télen. Ezt a helyzetet súlyosbítják a közgazdasági okok: emiatt kevesebb műtrágyát kapnak a növények. — Ezért érthetetlen a döntés, ami egyébként is csak kedvező kamatú hitelt jelentene. A társadalombiztosítási járulék jövőre való fizetése nem igazán támogatás, hiszen januárban miből fog fizetni a kártszenvedett? — Csak az aszály, s a kifogásolt segélycsomag miatt lenne bajban a szövetkezet? — Többről van szó, aszály nélkül is van gondunk elég. Mi nem ipari tevékenységekbe fektettük a pénzünket, hanem óriási hiteleket vettünk fel a nagy ültetvényeinkre, a hűtőház megépítésére, ami ma már részvénytársasági formában működik (12 százalékos a részarányunk). Még ezen felül vettünk fel 100 millió forint hitelt, akkor még 8-10 százalék kamatra, ami napjainkban a 28-32 százalékot is eléri. Csak a hitelek utáni kamattartozásunk 60 mlilió forint évente! Ez felér három év nyereségével. Alaptevékenységből ezt nem lehet kigazdálkodni. Magam 1989 óta vagyok a tsz elnöke, azóta 150-160 millióval csökkentettük az adósságot, de ennek a duplája még mindig megvan. Vagyis az egészet kellene visszafizetni, már- csak a minél előbbi privatizáció miatt is, hiszen ahhoz eny- nyi teherrel nem tudunk hozzáfogni. — Hírlik, hogy végkiárusítást csinálnak! Nyolc évet kaphat Elfogták az erőszakoskodét Október vége felé már korán szürkül. B. E. 14 éves kislány kerékpáron Csemőböl hazafelé tartott. A Pap-dülőben lakik édesapjával, mert a szülei elváltak. A falu külterületén az egyik útkereszteződésben egy fa mögül hirtelen férfi lépett ki az útra. — Állj meg! — ordított a kislányra. — Nem állok — válaszolta. Erre a férfi lerántotta a kerékpárról. A sikoltozó gyereklányt bevonszolta a közeli bokrosba és rendkívül brutális módon megerőszakolta. Akislány és édesapja hamarosan bejelentést tett a rendőrségen. A tettest ugyan nem ismerték, de kitűnő személyleírást adott a kislány. Az elkövetőt még aznap elfogták. Szembesítés során elismerte tettét. Előzetes letartóztatásba került. De kiről is van szó? Az elkövető Varga Ferenc 27 éves csemői fiatalember. Züllött életmódja miatt első házassága felbomlott. Az idén április 21-én ismét megnősült, bár neje szülei ellenezték a házasságot. Van egy nevelt gyermeke, és a felesége terhes. A hét általánost végzett férfi szakmával nem rendelkezik. Bizonyára elmenne a munka temetésére, mert csak alkalmi munkát vállalt. Háromszor volt büntetve, mert szeret lopni... Tettének veszélyességét elismerte. Magyarázatot nem tudott adni. Enyhén ittas állapota nem lehet indok erőszakos tettének elkövetésére. Az eset igencsak megviselte, de tettére, nem lehet mentséget találni. A ceglédi rendőrség hamarosan átadja az ügyet vádemelési javaslattal az ügyészségnek. Varga Ferencet erőszakos nemi közösülésért a bíróság kettőtől nyolc évig terjedhető szabadságvesztéssel sújthatja. (1. n.) — Vagyonértékesítést valóban végzünk, kizárólag a közgyűlés tudtával. Már eladtunk egy szolgálati lakást, jelenleg hirdetünk. Albertirsán kettőt. Értékesítettünk egy budaörsi földingatlant, folyamatban van a mélyhűtőház részvényeinek az eladása. Megvételre ajánlunk ólakat, állattartó telepeket, elfekvő készleteket: gép- alkatrészeket, tartályokat. Még 5 százalékos jutalékot is adunk a dolgozónknak, aki az üzletet létrehozza. Tíz, személyszállításra is alkalmas gépkocsit szintén értékesítettünk, a kilométerátalányokat leszállítottuk. Csökkentettük a vezetői létszámot mintegy hatvan fővel, eközben nem vettünk fel szakembereket. A szövetkezet 700 embernek ad munkát, sajnos az ő érdekükben olyan átszervezésekre is rákényszerülünk, ami a fizikai dolgozók körében okozhat létszámleépítést. — A földigénylés érinti-e az üzemet? — Eddig mindössze 115 hektárról van tudomásunk, ami jelentéktelen a 6000 hektárhoz képest. Ugyanakkor a földönkívüli vagyon 50 százalékát vagyonjegy formájában kiadtuk a tagoknak. Az ültetvényeinket előbb vagy utóbb privatizálni kell. De a kertészet ilyen értelemben is nehezebb terep, mert egyfelől a volt szocialista piacra építettünk, ami összeomlott. Másfelől nagy a kínálat, az árak nem emelkedtek, miközben a gépek drágultak. Ezért nehezebben akad vállalkozó. A nagy élőmunkaigény miatt családi művelés lehetne a megoldás. A 7000 tonna csonthéjas gyümölcs betakarítását eddig lengyel diákok nyári alkalmazásával oldottuk meg. Egy fő 700 forintba került naponta, s mi 10-11 turnust foglalkoztattunk, alkalmanként 50-300-as létszámmal. Jövőre felére csökkentjük, de teljesen nélkülözni nem tudjuk, kényszerpályán van ez is. — Kísérleteztünk külföldi tőkével: közös feldolgozásra, üzemeltetésre gondoltunk. A 30-40 tárgyaló delegációnak tetszettek az ültetvények, az olcsó munkaerő lehetősége, de ezzel kész: a befektetés itt nem térül meg gyorsan. — Ezek szerint nem „csupán” aszálycsödröl van szó? — Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen teljesen megváltoztak a körülmények. A privatizáció gyorsítása létérdekünk, de ezt elő kell alaposan készíteni, elsősorban az adósságok visszafizetésével. Ehhez mindenképpen szükség van a kormány segítségére, mert ellenkező esetben az idei aszálykárok miatt — ha nem kapunk erre a szántóföldi növényekéhez hasonló enyhítést — még kilátástalanabb helyzetbe kerülünk. Ennek ellenére nem csődről van szó: fizetőképességünket — még ha a felsorolt áron is —, de megőrizzük. Tóth Ferenc Gyermekdivat-bemutató A Ditto butik rendezésében gyermek divat-bemutatót tartottak a Magyar étteremben Cegléden. A ruhák szépek voltak, a gyerekek — alkalmi „manökenek” — ügyesek, kedvesek (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Mit (nem) szabad? A ceglédi belvárosban fellelhető Batthyány utca meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Az öreg kockakövek számos helyen besüppedtek, jókora kátyúk keletkeztek, melyek eső idején megtelnek vízzel, alkalmat adva a gépjárművezetőknek, hogy lefröcsköljék a netán elmélázó járókelőket, akiket a járdán kerékpározók is veszélyeztetnek. De van más baj is. A közlekedési jelzőtáblák — enyhén szólva — nincsenek összhangban. Ha valaki a Szolnoki útról hajt be az utcába, nem kevesebb, mint három táblával találja magát szembe: egy veszélyt jelzővel és két tiltó- val. Az előbbi a gödröket jelzi, tehát nem árt az óvatos vezetés. A másik két tábla kitiltja az utcából a teherautókat, a motorke rékpárokat, a lovaskocsikat és a traktorokat. Vajon miért? Elvégre az utca nem keskeny. És mi van, ha valakinek szenet hoznak? A válasz bonyolultnak tűnik, de nem az. Ugyanis a Batthyány utca másik vége a Rákóczi útba torkollik. Onnan behajtva csak két tábla tűnik szembe. Kevesebb is, más is, mint a túlsó oldalon. A veszélyes bukkanókat innen is jelzik. Az alatta lévő tábla viszont az öt percen túli várakozást tiltja, a mozi kivételével. Tehát innen mehet boldog-boldogtalan: zetoros és motoros, teherautós és lovaskocsis. De hol itt a már említett összhang? Amit lehet az egyik oldalról, miért tilos a másikról? Jó lenne, ha a közlekedésszer vezők egyenlő mértékkel mérnének. Vagyis liberalizálnák a behajtást. Ugyanis a tiltó táblákat — régen figyelem — a kutya sem veszi figyelembe. Ak kor meg minek vannak? (r.) Nagy gondok a kisgépgyárban Ah«! négy nap a munkahét Nincsen irigylésre méltó helyzetben napjainkban az Évig Kisgépgyár Leányvállalat Cegléden. A termelés egyre mérséklődik, a piaci gondok fokozódnak, pénzügyi problémákkal küszködnek. Tavaly például még 813 millió forint értékű terméket állítottak elő, az idei elképzelésekben csak 627 millió szerepelt, de ennek megvalósítása több mint kétséges. A dolgozói létszám is fokozatosan csökken: tavaly még 650-700- an, manapság viszont csak 520-530-an keresik kenyerüket a Törteli úti gyárban. A főbejáratnál tábla hirdeti, hogy sem fizikai, sem alkalmazotti állományban „munkaerőfelvétel nincs”. Erdélyből állelepülleknek Evanéeüzáció November 26-tól december 1-jéig a ceglédi nagytemplomi egyház gyülekezeti házában, Iskola u. 1. szám alatt este 6 órai kezdettel evangélizáció lesz, erdélyi lelkipásztorok szolgálatával Mi az, ami leginkább fájt életemben és szolgálatomban? címmel. A város ban és a környező községekben élő, Erdélyből áttelepült családokat várják ezekre az alkalmakra. Cukor lesz % répából Javában szedik még Cegléd határában a cukorrépát. A Ceglédi Állami Tangazdaság kecskés- csárdái területén mintegy száz hektáron termett répát a Szolnoki Cukorgyár dolgozza majd fel (Erdős! Ágnes felvétele) Miként is lenne, hiszen a meglévő munkásoknak sem mindig tudnak munkát adni. A kialakult helyzetről beszélgettünk Simon István termelési és kereskedelmi osztály- vezetővel. Nála'ugyanis kevesen ismerik jobban a gyár múltját és jelenét, mivel több mint harmincöt éve az Evig- ben tevékenykedik. , — Hogy megy a termelés? — Bizony lassan. Rendeléshiányunk van. A belső és a külső piaci helyzet tavasz óta romlott. Belföldi megrendelőink kivitele is visszaesett. — Miért nem keresnek új piacokat? — Folyamatosan keresünk. Olasz, svéd, angolszász piacok felé tájékozódunk. Nehéz betörni. Minőségben, árban, határidőben rendkívül kemények a feltételek. A minőséggel különösebb gondunk nincs, mert a nyugati vevőinktől nem kaptunk reklamációkat az aszinkronmotorokra, Számunkra a német piac a meghatározó. — Mintegy tizenkét termékcsaláddal foglalkoznak. Újakat nem fejlesztenek? — A szellemi tőkénk dolgozik. Újdonságnak számítanak az elektronikus vezérlésű fúró- és menetfúró aggregát- egységek. A BNV-n is bemutattuk. Elterjedése folyamatban van. Szokolai Dezső főmérnök irányításával a műszaki osztályon élénk gyártmányfejlesztő tevékenység folyik, melynek gyümölcse később érik be. — Hol szorít legjobban az a bizonyos cipő? — Az éves tervezés manapság már csak Illúzió. A hatékonyság javítására kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni. E téren a gondjaink országos gondok. Az alapanyagárak folyamatosan emelkednek, ezáltal a mi áraink is. A fizetőképes kereslet pedig csökken. A hitelek kamatterhei nyo- masztóak. Mi tartozunk az alapanyag-szállítóknak, nekünk tartoznak, akik termékeinket megveszik. Ördögi kör ez. kegyetlenül nehéz kitömi belőle. — A privatizáció szele megcsapta-e már az Eviget? — Nincs különösebb jele. Teljesen magunkra vagyunk hagyatva. Hogy mi lesz, a jóisten se tudja. A budapesti központ sorsa is bizonytalan. Bárki Kálmán vezérigazgató nyugdíjba ment, most Majer László igyekszik rendbe tenni a nagyvállalat szénáját. — Milyen gondokat okoz a kevés megrendelés? — Kényszérűségből bevezettük a négynapos munkahetet. Persze ezzel a fizetés is csökkent. De nem tettünk senkit az utcára. A létszám mérséklődése a természetes fogyás következménye. A mostani szakmai összetétel jónak mondható. Már csak a jövő érdekében is meg kell tartanunk. Egyébként az aszinkronmotor- és lúgszivattyú- gyártásban hamarosan visz- szaállunk az ötnapos munkahétre. Keressük minden területen a kibontakozási lehetőségeket. — Amikor Bush amerikai elnök nálunk járt, szándéknyilatkozatot írtak alá a Black and Decker céggel vegyes vállalat alapításáról. Azóta se lett belőle semmi. — Nem rajtunk múlott. Mi a csarnokot is felépítettük. Régóta üresen áll. Más partner után kell néznünk. Érdeklődő nem kevés akad, de szerződés még nincs. Csak olyan vegyes vállalat létrehozásába megyünk bele, amely kölcsönösen előnyösnek bizonyul. — Azt beszélik, hogy az irodisták sokan vannak ... — Másként látom. Korábban három munkásra egy alkalmazott jutott. Most öt munkásra esik egy irodista. — Fizetnek-e e nyereséget? — Nem. Nyereséget már 1979 óta nem fizetünk. Inkább alapbéresítünk. — Végezetül; a csőd szélén áll-e az Évig? — Nem. Csak ugyanolyan nehéz helyzetben vagyunk, mint a többi magyar iparvállalat. Rozgonyi István »
