Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-23 / 275. szám

1990. NOVEMBER 23., PÉNTEK ^Ùtian 3 A kormány ülése Gazdasági kérdések A kormány csütörtöki ren­des ülésén megvitatta a költ­ségvetés kidolgozásának üte­mezését, a tervezetet végleges formájában a vállalt határidő­re, december 1-jéig terjesztik az Országgyűlés elé. Az előké­szítés részeként a kormány vasárnap újabb rendkívüli ülést tart, amelynek napi­rendjén főként a költségvetés kérdései szerepelnek. A jövő hét szerdáján — újabb egyez­tetés után — kerül a Parla­ment elé a kormány költség- vetési javaslata — közölte újságírókkal a kormány csü­törtöki ülésének szünetében László Balázs szóvivő. Elmondta, hogy ■ a mostani ülésen kizárólag gazdaságpo­litikai kérdések szerepeltek napirenden. A kormány fog­lalkozott a Társadalombiztosí­tási Alap jövő évi költségve­tési tervezetével. Kidolgozott bizonyos javaslatokat, amelye­ket pénteken az Érdekegyez­tető Tanács elé terjeszt. László Balázs szólt arról is, hogy o gazdasági kabinet ad hoc .bizottságot alakít az ér­dekelt tárcák és a Magyar Nemzeti Bank szakértő kép­viselőiből tézisek kidolgozásá­ra, termőföldtulajdonnal és általában a tulajdonlással, a szövetkezeti tulajdonnal és a kártalanítással összefüggő kérdésekben. Ezeket mintegy tíz nap múlva vitatja meg a kormány, ajánlásait azt köve­tően foglalja törvényjavaslat­ba. Von pénze perre is Vicsotkának Ka nem az övé, akkor törvénytelen Kié a Vasárnapi Hírek? — mindenkit megnyugtatott, ar­tettük föl a kérdést tegnap ra is van elegendő pénze. Hogy délután a Magyar Sajtó Házá- akkor miért nem vette meg ő ban Vicsotka Mihálynak, aki a Vasárnapi Híreket, azt Nagy — mint ismeretes — nemrégi- Imre egy korábbi nyilatkoza- b.e/i. megvásárolta a hetilap tából tudjuk: sem Nagy Imre, kiviójának, a Vasárnap Kft.- sem a Vasárnapi Hírek szer­nek hatvan százalékát. A tu- kesztősége nem akarta elad- lajdonjogot azonban ez a vá- ni neki. Természetesen akkor sáriás nem érintette, az to- még Vicsotka Mihály nem vábbra is Nagy Imréé, vagyis gondolta úgy, hogy az az adás- a Vállalkozásszervező Kft.-é. vétel törvénytelen lenne. Most Legalábbis ezt hittük tegna- viszont úgy gondolja, hogy pig, mikor is Vicsotka Mihály sem a Danube, sem senki más az eddigi hallgatás után meg- nem veheti meg a Vasárnapi szólalt, s közölte az újság- Híreket. Vicsotka Mihály meg- írökkal: Nagy Imre Kft.-je, il- súgta a kollégáknak, hogy a lelve az MSZP, ha egyáltalán többi adásvétel törvényességét tulajdonos, akkor törvénytele- is fölül fogják vizsgálni bizo- nül az. Így aztán nem is ad- nyos körök. Hogy mely körök, hatja el annak a Danube Rész- nem lehet tudni, ugyanis a vénytársaságnak serh, amely- Parlament Sajtóprívátizáciot lyel jelenleg tárgyal, s ame- vizsgáló bizottsága szerdán lyet egy szerdai szándéknyi- megszüntette önmagát, a vizs- latkozat szerint a Vasárnapi gálatot lezártnak nyilvánította. Hírek szerkesztősége tulajdo- Ebből pedig az következik, nősként elfogadna magának, hogy Vicsotka Mihály nem tud Ezzel szemben Vicsotka Mi- a bíróságokon egyéb lapokat hály véleménye áz, hogy a tu- elperelni magának, bár lapunk lajdonjogra az ő kiadója tart- kérdésére elmondta, hogy nem hat csak igényt, s ennek bizo- is áll szándékában. Neki egyet- nyítása érdekében pereskedni len újság kell, a Vasárnapi készül, hogy a 12 millióért Hírek. Hogy most kié ez az megvásárolt kiadói többség újság? Arra nem kaptunk vá­rnádé paragrafusok révén & laszt, csak arra, hogy kié lesz tulajdonjogot is megkaphassa. Vicsotka Mihály szerint. Vi­A pereskedés nem olcsó mu- csotka Mihályé! latság, de Vicsotka Mihály —jakubovits—• Az ezredes viszont még vérző s meleg volt, de már nem élt. omloka közepén tátongott jy lyuk. Kiss bácsinak is cs :nya fejsérülése volt. Dr. Ostoros Gyula az ügy egyik legfontosabb tanúja, aki ■gyan az esetnél nem volt je- sn, de szakértő szemmel lát- a a sérülteket. Az idős orvos ma is Budakeszin él. A konyha ajtónál lekiidt — Doktor úr, miért gyako­rolt olyan töredelmes önkriti­kát a bírósági tárgyaláson? Valóban nem fejszével ölték meg Kiss Lajost, ahogy azt ön az első halotti bizonyítvány­ban írta? Ostoros Gyula szeme elke­rekedik: — Tőlem semmit a világon nem kérdeztek a bíró­ságon azonkívül, hogy halot­tak voltak-e, amikor fölértem. Ugyanerről faggatták a főál* latorvost is. Nem kellett ott mondanunk semmit, csak erre a kérdésre válaszolni. És mi azt feleltük, hogy már nem él­tek. Csak ámul és hüledezik, amikor előadom, mi szerepel a tárgyalási jegyzőkönyvben az ő tanúvallomásaként. — Akkor mi az igazság? — kérdezem. — Az, hogy nagyon féltem. Gondolhatja... Feltüzelt tö­meg az utcán, köpenyével leta­karva feküdt Sziklai az úton, mellén egy Sztálin-képpel. Jó­szerével csak rápillantottam. Az bizonyos volt ennyi vizsgá­lat után is, hogy gránáttól nem származhatott a sérülés. Meg­jártam a háborút, pontosan tu­dom, milyen sebet ejt egy grá­nát, különösen, ha zárt helyi­ségben robban. Bent a lakás­ban nem volt nyoma annak, hogy robbanás történt volna, Kiss Lajost a konyhai kijá­ratnál, a nyitott ajtó előtt, ha­son fekve találtuk. Feje oldal­ra fordulva, a homlokán nagy tátongó seb. Egy hátulról ka-, pott fejlövés üthet a koponyán ilyen sebet, amikor távozik a golyó. Míg Sziklai holtteste meleg és puha volt még, Kiss Lajos körül alvadt vér látszott, és teste hullamerev volt. — Hogyan lett ebből fejszé­vel való fejbeverés, mint a halál oka Kiss Lajos halotti bizonyítványában? — Amikor a főállatorvos­sal, Eckhardt György kollé­gámmal körülnéztünk — őt én hívtam magammal hatósági ta­núnak —, láttuk, hogy bűntény történt. Mindent bezárattunk, és elmentünk a postára telefo­nálni. A rendőrséget hívtuk, de kinevettek: doktor úr, for­radalom van, hogy mehetnénk ki minden lelőtt emberhez? Nem akartam belekeveredni, és örültem, amikor a helyettes tanácselnök közölte: beszélt az özveggyel — Sziklainéval —, aki maga akarja eltemeitetni az urát és az édesapját. Ám nem jöttek a halottakért. Na­pok múlva az elnökhelyettes szólt, hogy temetni kell, mert már oszlásnak indultak a te­temek. Csakhogy halotti bizo­nyítvány nélkül nem lehet el­földelni senkit. Nagy bajban voltam — meséli Ostoros dok­tor, s ahogyan átéli a 34 év előtti dilemmáját, kezével ön­kéntelenül is fogja a fejét. — Ha azt írom, hogy lövés vég­zett Kiss bácsival, azzal Szik­lait keverem gyanúba, hiszen másnak nem volt fegyvere, és A iehóból helyi adó lesz Önkormányzatok üres kasszáiba pénzt várnak A nemrég megválasztott ön- kormányzatok a napokban biz­tos, hogy fokozott figyelemmel kísérik az Országgyűlésről közreadott híradásokat. A költ­ségvetési bizottság ugyanis már napirendre tűzte a helyi adók­ról szóló törvénytervezet vi­táját. A szakemberek szerint várható, hogy mielőtt még a Parlament kimondja a végső szót, jó néhány módosító in­dítvány is beérkezik. A helyi adók ügyében tehát még várható változás, az azon­ban biztos, hogy a tervezet azon pontja, miszerint az ön- kormányzatok akár ötféle — építmény-, telek-, kommuná­lis, idegenforgalmi és helyi iparűzési — adót is kivethet­nek, sokakat meglehetős ag­godalommal töltött el. Hogyan képzelik? Gyors közvélemény-kuta­tást végeztünk a Pest megyei polgármesterek között. Meg­kérdeztük riéhányukat, mi a véleményük az említett tör­vénytervezetről, s arról, hogy a személyi jövedelemadóból befolyt pénznek csak a fele marad helyben, a többi bele­kerül a nagykalapba? Ilyen feltételek mellett hogyan kép­zelik el a jövőjüket, miből fognak gazdálkodni? Gödön Lovászi Lajos azt fej­tegette, hogy az alapellátás biztosításához a legtöbb ön- kormányzatnak szüksége lesz a központi támogatásra. Az már a helyi közösségeken is múlik; hogy hol milyen plusz­fejlesztéseket tudnak végre­hajtani, mennyit hajlándó majd elTe áldozni a lakosság. Ügy véli, a személyi jövede­lemadó egy részének elvétele különböző mértékben sújthat­ja a helyhatóságokat. Azokban a községekben ugyanis, ahol főleg mezőgazdasággal foglal­koznak, s sokan 500 ezer fo­rintig adómentességet élvez­nek, úgysem sok folyik be az elöljáróság kasszájába. Arról még nem határoztak, hogy mi­lyen mértékű helyi adókat vetnek ki, mindenképpen meg­várják a Parlament döntését. A padi önkormányzat jövő évi költségvetése is még előkészí­tés alatt áll, a polgármester úgy fogalmazott, azok a rubri­kák, amelyek az igényeket rög­zítik, már beteltek, a forrás oldal viszont egyelőre üres... Luttenberger Gusztáv Duna- harasztiban hangsúlyozta, hogy kemény évek várnak az ön- kormányzatokra is. Adódhat­nak olyan helyzetek, amikor az érzelem helyett az észér­veknek kell elsőbbséget adni, még akkor is, ha ez nem nye­ri el mindenki tetszését. Nem tartják jónak, hogy a személyi jövedelemadó felét az állami költségvetés elnyeli. A helyi adók kivetésénél pedig figye­lembe kell venni, hogy a pol­gárokat már amúgy is sok adó­teher gyötri. Dunaharasztiban nem örülnek annak sem, hogy a földtörvény megalkotása még várat magára. A Pest kö­zeli község iránt ugyanis egy­re több külföldi vállalkozó ér­deklődik, a szalámigyártól kezdve egészen a gépkocsi­szerviz építéséig, különféle ter­vekkel álltak már elő a kül­honi üzletemberek. Az MO-s autópálya megépítése óta to­vább emelkedett a község ázsiója. Az önkormányzat ve­zetői azonban egyelőre még senkinek sem adtak határo­zott választ, s nem tudják, a vállalkozásokból mennyit pro­fitál majd az önkormányzat. Letkés — kevés. Egészen más gondok foglal­koztatják a letkésieket, ahol Kovács István elmondta, az 1200 lakosú település a helyi adókból semmiképpen sem tudja fenntartani magát, a köz­ponti állami támogatás nélkül nem tudnak létezni. Ha életbe lépnek a helyi adók, akkor sem kívánják a maximumot beszedni a lakosoktól. Szeret­nék, ha a fiatalok leteleped­nének a községben, a telek- vásárlásokhoz támogatást is adtak. Ha a maximumot vet­nék ki, úgy nézne ki — mond­ta a polgármester —, mintha a másik kezükkel elvennék azt, amit az egyikkel adtak. Szá­mításokat is végeztek, ame­lyek azt mutatják, hogy nem néznek könnyű év elé. Remé­lik, hogy a vízprogramjukhoz, s az oktatási és sportberuhá­zások megvalósításához pá­lyázat útján kormánytámoga­tást is szereznek. Vállalkozni kell bent sem tartózkodott rajtuk kívül senki. Féltem, ezért hosszas töprengés után kreál­tam ezt a fejszemeséi. Elvitte egy fekete autó — ön kétszer is járt fenn a háznál. Milyennek látta a fa­lut, hiszen hosszú utat tett meg a Fő utcán? — Amikor Márityhoz hívtak, csak a postánál találkoztam fiatalokkal. Visszafelé menet én mondtam a csoportba ve­rődve ácsorgó fiúknak, hogy Sziklai meglőtte Márity Lacit. Erre indultak el a házhoz. — A per egyik elítéltje ál­lítja, hogy önt a kihallgatások során félholtra verték, s nyil­ván ezért vallotta, hogy felü­letesen ítélt Kiss Lajos halálá­val kapcsolatban. — Ebből semmi sem igaz — mondja elképedve az idős or­vos. — Egyszer, úgy 56 novem­berében valóban megkeresett három férfi a rendelőben. Nem kihallgattak, csupán be­szélgettünk. Elmondtam, hogy a Sziklai családdal jó barát­ságban voltam, én kezeltem őket. Néhány óra után a leg­nagyobb egyetértésben vál­tunk el, szorongatták a keze­met. Aztán 1957 tavaszán egy nagy, fekete autón elvittek a Jászai Mari térre, de ott is csak beszélgettünk. — Kik voltak ezek a fér­fiak? — Máig nem tudom azonkí­vül, hogy pártemberek lehet­tek. De állítom, nekik köszön­hetem, hogy semmi bántódá- som nem esatt, és retorzió sem ért. (Folytatjuk) A tököli polgármester, Hoff­mann Sándor szerint az ön- kormányzatoknál tapasztalha­tó nagyfokú pesszimizmus nem indokolt. Valamennyien tud­ták, mit vállaltak. A lehetősé­gek és képességek dönthetik el, egy-egy önkormányzat mi­re viszi. A személyi jövede­lemadó felének elvétele a tö- kölieknek 6-10 millió kiesést jelenthet. Ebből következik, hogy bevételeiket növelni kell, a költségeket viszont csökken­teni. Az önkormányzatok ér­dekeltek lesznek a vállalkozá­sok támogatásában, hiszen azok a vállalkozók, akik helyi iparűzési adót fizetnek, azt költségként leírhatják az adó alapjukból. A polgármester úgy véli, elképzelhető, hogy az, önkormányzatok kénytelenek lesznek kivetni a helyi adó kát, mert ellenkező esetben nem kapnak állami támöga tást. Tökölön a lakosság már eddig is sokat áldozott a köz­művek fejlesztésére. Azt ta pasztalják, hogy értelmes cé­lokért nagyobb ■ terheket is vállalnak a község lakosai. H. É. Lyukas a szociális háló Egyedül nem megy Meglehet, talán éppen a rendszerváltás révén éleseb­ben rajzolódnak ki a szociális problémák, mint korábban. Így lehetne tömören összegez­ni a lényegét annak a szóvivői tájékoztatónak, amelyet teg­nap délelőtt tartottak a Nép­jóléti Minisztériumban. Két témakört taglaltak a megbe­szélés során. Az egyik a ma­gánorvosi gyakorlatra vonat­kozó rendelet módosítása volt. A kétórás tájékoztató jó részét az ezzel kapcsolatos kérdések tették ki. Kevesebben érdeklődtek vi­szont az értelmi fogyatékosok helyzete, az őket befogadó in­tézetek jövője iránt. Velük kapcsolatban dr. Stollár János külön is nyilatkozott lapunk­nak. — Huszonhárom éve élek közöttük — mondotta a Duna­keszin működő Értelmi Fogya­tékosok Országos Szociális Foglalkoztató Intézetének igazgatója. — Nem szerencsés, ha mindig csak arról írnak, hogy számuk ennyi vagy any- nyi. Nálunk, a Népjóléti Mi­nisztérium módszertani inté­zetében 190-en élnek. Akad­nak közöttük, akik a benti műhelyekben dolgoznak vagy kisegítő munkát végeznek, s olyanok is, akik kijárnak. A most alakuló önkor­mányzatokat felkészületlenül éri az a súlyos helyzet, hogy tömegével bocsátják el a mun­kaviszonyban álló értelmi fo­gyatékosokat a vállalatok, üze­mek. Őket terheli majd a szo­ciális gondoskodás. Kérdéses még az is, hogyan finanszí­rozzák majd az intézménye­ket. Sajnos, az, önkormány­zati törvény nem tér ki a lé­tüket biztosító lehetőségekre. . — Milyen javaslatokat dol­goztak ki önök? ' — Igyekszünk minden olyan juttatást összeszedni, amelyek az értelmi fogyatékosok meg­élhetését biztosítják. Legelő­ször is otthont kell biztosítani számukra :. családias életkörül­ményeket. A mi gondozott­jaink közül hárman vettek egy házat, amelyben négyen lak­nak. Egy másik ilyen ház pe­dig az intézet tulajdonában van. V. A. ügy jó, lia gurul és piros Évente mintegy kétezer ton­na gyümölcsöt s zöldségfélét fagyasztanak, „tesznek” télre is élvezetesen fogyaszthatóvá a Dunakeszi Hűtőházban. Jut eb­ből exportra s a hazai hűtő­pultokra is. 3ár az utóbbi esetben a minőséget — mely nemigen hagy maga után kí­vánnivalót! — nemigen néz­zük, inkább az árát. Az pedig a magyar zsebnek egyre drá­gább. Pedig a téli hónapok­ban egyre több friss gyümölcs­zöldségféle kellene a csalá­dok asztalára. Különösen ab­ban a minőségben, ahogy er­refelé kínálják. Hiszen guru­lós, s piros a dobozokba zárt gyümölcs, s éppoly ízletes, ha felenged belőle a fagy, mint nyáron, amikor a szezonja van. Pláne a málna, melynek exportra tárolt tételeinek egy része megjelenik a karácsonyi piacon is. A kínálat alapján kerülhetne hát belőle az ün­nepi asztalra, is... A hűtőház árbevételének szempontjából nem elhanya­golható a hűtőkapacitás folya­matos kihasználása. Éppen ezért vállalkoznak úgynevezett bértárolásra is, tehát más gyá­rak termékeinek télre való „eltevésére”. Így például itt hűsölnek a dobozolt csirke­húsfélék, melyek egyik leg­nagyobb piaca a Szovjetunió. S míg oda kerülhetnek, addig Dunakeszin tároltatják a majd eladásra kerülő mennyiséget. (Kép és szöveg: Vlmola Károly)

Next

/
Oldalképek
Tartalom