Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-02 / 257. szám
rrvr y ru] 1990. NOVEMBER 2., PÉNTEK Az ingázók hejufoifak a fővárosba Késes éjszaka a Keletiben Szerda éjfélig kaptak haladékot az eltávozásra a fővárosi pályaudvarokon tanyázó hajléktalanok, azonban ők úgy döntöttek: nem tágítanak. Budapest szinte valamennyi állomásáról a Keleti pályaudvarra vonultak, ahol elfoglalták a tárolóvágányokon álló vagonokat, illetve a várótermeket és peronokat. Mint ismeretes, a vasutasok még szeptember közepén levelet intéztek vasútigazga- tójukhoz, melyben leírták: a helyzet tarthatatlan, ilyen körülmények között nem hajlandók folytatni a munkát, amíg az állomásokat meg nem tisztítják az ott éjszakázó hontalanoktól, menekült státusra váróktól, külföldiektől, magyaroktól, bűnözőktől. Az egyeztető tárgyalások után, szeptember 23-án, bejelentették, hogy a pályaudvarok takarítása, műszaki karbantartása miatt október 15-én éjfélig ki kell üríteni a pályaudvarokat. Akkor erre nem került sor, az ott tartózkodók nem mutattak hajlandóságot a távozásra. A vasutasok közölték: a hajléktalanok kapnak még két hét haladékok □ Mit. szóltak ehhez a bejelentéshez. a vasutasok? — kérdeztük Vizsy Ferencet, a MÁV Budapesti Igazgatóságának üzemeltetési igazgató- helyettesétől. — Bár dolgozóinkat nemegyszer megverték, kutyákat uszítottak rájuk, s nagyon agresszív hangulat alakult ki, a MÁV, illetve a tárca kérésére tovább folytatták a munkát. Ök többször hangsúlyozták, hogy nem sztrájkolni akarnak, hanem dolgozni, csak megfelelő munkafeltételek. körülmények mellett. □ Végül szerda éjszaka mégis felfüggesztették a munkát. Mi történt? — A főváros majdnem valamennyi vasútállomásáról sikerült elküldeni a hajléktalanokat, csupán a Keleti pályaudvaron vált kritikussá a helyzet. A többi állomásról is oda vonultak, s így mintegy 400 ember gyűlt ott össze; nem egy vasutast késsel fenyegettek meg. A helyszínre kivonultak ugyan a rendészeink, de a hatalmas tömeggel szemben tehetetlennek bizonyultak. Ekkor kértük a rendőrség segítségét, csakhamar meg is érkeztek. Az indulatok anynyira elharapóztak, hogy a fegyveres egyenruhások sem mertek a tömeg közelébe menni. A vasutasok pedig bejelentették, hogy nem hajlandók ilyen körülmények között folytatni a munkát. Én pedig egyetértettem velük. □ Ezzel gyakorlatilag leállt a Keleti pályaudvaron a vonatközlekedés. Kértek-e további segítséget és kitől? — Természetesen, miután láttuk, hogy egy körülbelül húszfős csoport nem tud sem védekezni, sem szembeszállni egy négyszáz fős tömeggel, a Budapesti Rendőjr -főkapitánysághoz fordultunk. A főkapitány-helyettes rövid időn belül még 20-30 rendőrt küldött a pályaudvarra. Hajnali 2-3 óra tájban dolgozóink rendőri biztosítás mellett, elkezdték a munkát. Három nemzetközi gyors- és négy hazai postavonat 2-4 órás késéssel indulhatott csak el. A többi vonat a menetrend szerint, vagy a szokásos 4-5 perces késéssel indult, a rendes forgalom azonban hajnali 4 óra 50 perckor állt csak vissza. Tehát a reggeli órákban a fővárosba utazó bejárók idejében eljuthattak munkahelyeikre. — Az új főpolgármester, Demszky Gábor meglátogatta a helyszínen a hajléktalanokat. Az ő közbenjárására mégsem egyszerre zárják be a várótermeket, hanem három nap alatt fokozatosan. Értesüléseink szerint a betegeket kórházakba szállítják, a többieknek pedig a MÁV ígért egy munkásszállót. A Madridi útit, amelyet már át is alakítottak számukra. Szerda éjjel el is hangzott, várják a hontalanokat. Azonban nem egj^ embertől hallottuk, hogy neki ez a megoldás nem felel meg, nem fogadja el a segítséget. □ Jelenleg mi a helyzet a Keleti pályaudvaron? — A szerda hajnalban ösz- szeült válságstáb kimondta, hogy mindaddig, amíg a vasutasok biztonságát a rendőrök szavatolják, tovább dolgoznak. A kilátástalannak látszó helyzetben a rendőrségtől nagy segítséget kaptunk és kapunk. Főként az éjszakai órákban fontos ez, nappal minden megszokottan történik. Hogy a részeges rendbontókat visszaszorítsuk — rendeletünk szerint — az elkövetkezendő napokban nem árusítanak szeszes italokat egyetlen budapesti vasútállomáson sem. 0 ön szerint mikor oldódik meg a helyzet? — Sokan vetik most a vasutasok szemére, hogy a hajléktalanok kilakoltatását politikai tartalommal fűszereztük, nem véletlenül az önkormányzati választások idején. Holott mi dolgozni szeretnénk. Itt az ideje, hogy elvégezzük a műszaki karbantartási munkákat és kitakarítsuk a várótermeket. Október 15. nálunk a téli menetrend beindulását jelenti, nincs és nem is volt szándékunkban a történtek és a helyhatósági választások között párhuzamot vonni. Jelenleg a MÁV vezetői tárgyalásokat folytatnak a budapesti főpolgármesterrel, a Népjóléti Minisztérium illetékeseivel. valamint a rendőr- főkapitánnyal. Reméljük, hogy a kormány soron kívül napirendre tűzi a pályaudvari hajléktalanok ügyét. Molnár Ildikó Cégiábla még nincsen Már árusítanak A Május 1. Ruhagyár ruházati boltot nyitott Kiskun lacházún, a Dózsa György út 71. szám alatt. Az üzletben konfekcióáru, kabátok, kosztümök, nadrágok, szoknyák, blézerek vásárolhatók. Időszaki. 40 százalékos kedvez ménnyel is árusít az üzlet kü lönböző ruhaneműket. Tábla még nem jelzi az utca felől a bolt létét, de a bo rozó és az esküvői ruhák bolt ja közé elhelyezett kis üzlet reggel nyolctól délután öt óráig máris sok vásárló számára ad beszerzési lehetőséget. Mintegy három hónapos szünet után a napokban megnyílik a dunakeszi benzinkút. A 2-es tőútvonal * melletti töltőállomás meglehetősen nagy forgalmat bonyolított le, és már szűknek bizonyult. Az új, kétpisztolyos kútfejek lehetővé teszik, hogy egyidejűleg két autó tankolhasson. # (Vimola Károly felvétele) r r I A PRIVATIZÁCIÓ MEG NEM KONKURENS Doktor a kormánykeréknél Lestrapált autóbuszok, ideges sofőrök, ritkuló járatok — gyakran hangzanak el ezek a bíráló megjegyzések a türelmetlen utasok szájából. Aligha csodálkozhatunk persze azon, hogy a vegetáló magyar gazdaságokban a távolsági és helyi autóbusz-közlekedést bonyolító állami, nagyvállalatok is ráfizetéssel gazdálkodnak. Az utasokat ez a tény persze aligha vigasztalja, ők a pénzükért színvonalas' szolgáltatást szeretnének kapni. Sokan abban reménykednek, a privatizáció ezen a területen is segíthet. A Volánbusz marketingigazgatójától. Men- tényi Istvántól kérdeztük meg, szerintük hogyan alakulhat a távolsági autóbuszközlekedés jövője? Az igazgató szavaiból kiderült, hogy a menetrend szerinti személyszállítás terén nem Kibeleztek két katasztróíijelzőt Tolvajszarka-csztöntől vezérelve Szeretem a madarakat. Közülük egytől azonban óvakodom. Nem annyira személyes tapasztalatok, mint inkább hallomás alapján. Mégpedig a tolvaj szarkától. Mert ugye ahogy zenében, versben „megénekelték” már, visz mindent, ami csillog, ami villog. Számára ehetetlen, értéktelen cuccokat cipel a fészkébe. Zajos hálószoba a gépteremben Vonzza mindaz, ami kézügyre, azaz csőrvégre esik. Ez a szép tollú madár jutott eszembe, amikor a százhalombattai szarkák esetéről beszélgettünk Szabó Jenővel, a bűnüldözési alosztály megbízott vezetőjével. A tettesek a közelmúltban kerültek kézre, ám a történet az idén áprilisban kezdődött. Április hetedikére virradtak a százhalombattaiak, s egyúttal arra a hírre: ezen a napon a MÁV-állomással szemben lévő polgári védelmet szolgáló riasztóberendezésnek lába kelt. Magyarán szólva, a berendezést rejtő szekrényke lakatját leütötték, s amit találtak. azt elvitték. Elsőre ez derült ki. majd utána az is, hogy hasonló vandalizmusnak esett áldozatául a dunafüredi berendezés. Ezeket a tényeket rögzítették a battai rendőrök s az érdi kapitányság. S aztán ahogy a mesében lenni szokott: telt-múlt az idő. mígnem a rendőrség figyelmének fókuszába került egy kisebb társaság. S prominens képviselője, Kovács Attila büntetett előéletű, munka nélküli „géptermi lakos”. Nem, nem tévedés, nem is nyomdahiba: géptermi lakos volt Kovács úr. Ugyanis álomra a liftes házak géptermében hajtotta „munkában” megfáradt fejét. S hogy mitől, mitől nem, de a zajos hálószba nem okozott kialvatlanságot. Még hiányérzetet sem, hogy mondjuk nyugodtabb körülmények között tengethesse az álomra szánható nappalok óráit. A nappalokét bizony, mert ki éjjel „gyűjtögető életmódot folytat”, annak hajnaltól késő délutánig dukál aludCsck a városnak s lakóinak érték Mi is az, amit a szekrénykéből eltávolítottak? Riasztó- berendezés, de nem akármilyen. Hiszen csak akkor hallatja hangját, ha gázömlés, csőtörés van. Egyszóval katasztrófahelyzet áll elő. Abban a városban s környékén, ahol a Dunai Kőolajipari Vállalat s a Dunai Hőerőmű dolgozik. S mindkettő a veszélyes üzemek sorába tartozik. A katasztrófahelyzetet jelző berendezés értéke felbecsülhetetlen — ha valami történik. Egyébként a drága, háromszázötvenezer forintba kerülő berendezésnek más feladatot, hivatást bütyköléssel, átszereléssel sem lehet adni. Erre s csakis erre a feladatra hivatott. Így aztán egy háztartásban az értéke a nullával egyenlő. Magánforgalomba sóhasem került, tehát novum a szerelés, a bütykö- lés szerelmeseinek is. Ha Kovács Attila nem is tudta mindezt, azonban másik három társa között akad olyan is, aki a DKV-ban dolgozik. S a szerkezet rendeltetésének, használhatóságának tudatában volt. Tudta, hogy csakis a városnak, az ott lakóknak jelenthet értéket. S mégis elvitték! Szóval dolgozott a tolvaj- szarka-ösztön, amellyel szerintem a százhalombattaiak s a dunafürediek s egy egész körzet biztonságát veszélyeztették. Mert hiszen, ha ne adj’ isten éppen ekkor keletkezik egy rejtett csőtörés, gázömlés... Még rágondolni is rossz! Persze nemcsak az a kérdés ebben az esetben, hogy miért, hanem az is: minek? Ahogy a rendőrök, a nyomozás vezetője is feltette a díszes társaságnak. A DKV- ban dolgozó, büntetlen előéletű tettestárs szerint: „valamit lehetett volna ebből esz- kábálni” ... Mások, egy város lakosainak biztonságát kockáztatva. Hát véletlen, hogy pont a tolvaj szarka jutott az eszembe? Nem bizony, csakhogy az egy madár, amely a csillogást, a villogást észleli, míg a tettet elkövetőknek azért némi sütnivalójuk is akadt. Legalábbis ami a lopás tényét illeti. Az meg már szinte törvény- szerű egy ilyen „társaságban”, hogy amit el lehet emelni, azt elemelik. A „nehéz sorsú” Kovács Attila is így gondolhatta. amikor bűntársát is meglopta. Nem a riasztót fújta meg tőle, hanem „szegényes ruhatárát” egészítette ki. S gondolom, az elektromos műszaki cikkeket meg azért orozta el tőle. hogy a felvonó zaját valamivel ellensúlyozza, s hogy nyugodtabb legyen álma. Nem egyszerű tyáklopás S talán majd nyugodt, zajtalan éjszakák köszöntenek rájuk a rács mögött is, ha a bíróság meghozta döntését, szigorú döntését. Mert hiszen nem egyszerű tyúklopásról van itt szó — katasztrófát, vészhelyzetet jelző berendezésről egy veszélyes üzem szomszédságában ! Varga Edit várható^ egyelőre az áruszállításhoz hasonló mértékű privatizáció. Ez még egy jó darabig állami feladat lesz. A paletta azonban mindenképpen színesedhet, hiszen az alakuló önkormányzatok lesznek felelősek a helyi közlekedésért is. Elképzelhető, hogy egy-egy községben magánvállalkozók is bekapcsolódhatnak majd a helybéli utasszállításba. Erre már Pest megyében is akad példa. Csobánkán például egy természetgyógyász doktor konkurál a Volánbusszal. Az állami járat Csobánka—Pomáz között óránként közlekedik, míg a maszek Latria busza 15-20 percenként, s ha kell, még a kedves utas háza előtt is megáll. Igaz, a menetsűcűséget, a többletszolgáltatást meg kell fizetni. A sárga Volánbuszokon csak tizenkét forint a jegy, míg a vállalkozó huszonöt forintot kér. Ezért aztán nem csodálható, ha a megállóba egyszerre fut be a két járat, az utasok jó része a Volánbuszra voksol. Három helyett már csak egy buszt üzemeltet Nagytarcsa— Cin'kota között a szolgáltató magánvállalkozó, s csak egy forinttal drágább az utazás a maszek Ikarusán. . Mentényi István nem felejtette el megjegyezni, a tapasztalat az, hogy a maszekok a legtöbbször elfelejtkeznek a jegyadásról. A Volánbusz is könnyebb helyzetben' lenne, ha nem kellene adóznia. Persze nemcsak az adóterhek nyomasztják a vállalatot, hanem a nagy apparátus költségei is. Ebből létszámcsökkentéssel már igyekeztek valamit lefaragni, 5400 helyett csak 4000 dolgozót alkalmaznak, s a 28 fő- és alosztályból — nem összevonások miatt — már csak 16 működik. A kormányígéretek szerint a tömegközlekedési vállalatok a benzináremelés miatt kompenzációt kapnak. így a buszjegyek ára az idén még nem változik, az új árakról pedig majd a Közlekedési Minisztérium dönt, a pénzügyi tárcával közösen. A Volánbusznál ezzel együtt csak a szinten tartást — további járatokat nem szüntetnek meg — tűzték ki célul, ugyanis a júliusi üzemanyag-áremelés költség- többletének harminc százaléka. a kompenzáció ellenére, a vállalatot terhelte. Pénzszűkében pedig az autóbuszpark alapos felújítására sem számíthatnak. Az viszont kedvező, sofőrben már nincs hiány. A gépkocsivezetőket is megle- gyintette a munkanélküliség szele, s ma már a vidéki üzemigazgatóságon sorban állnak a jeleníkezők, lehet válogatni. A közlekedési tárca szakértői szerint a privatizáció terén továbblépés csak a koncessziós törvény megalkotása után lesz. A legfőbb gond, hogy a jó bevétellel kecsegtető távolsági járatokat sokan szívesen átvennék a Volántól, ám a veszteséges helyközi járatok iránt kicsi az érdeklődés. H. É. A hölgy megőrizte lélekjelenlétét Karddal kergette Bizonyára meghökkentek azok a járókelők, akik október 27-én késő délután Nagy- káta központjában, a bazársoron szemtanúi voltak annak, hogy égy középkorú férfiú rozsdás karddal kerget néhány ti- zennégy-tizenöt éves fiút. Ám a helyzet veszélyesnek látszott, és értesítették a rendőröket, akik perceken belül megérkeztek. A harcias férfiú ekkor abbahagyta a gyerekek üldözését, ám nem könnyen adta meg magát. Megállított egy Daciát, és beült a gépkocsivezető hölgy mellé, így próbálva egér- utat nyerni. A hölgy nem vesztette el a lélekjelenlétét, mintegy ötven méter után fékezett, megállt, és a rendőrök ekkor elfogták, őrizetbe vették a rozsdás karddal hadonászó embert. Mi történt hát voltaképpen azon a délutánon Nagykátán? Mint Farkas László századostól, a Nagykátai Rendőrkapitányság megbízott bűnügyi osztályvezetőjétől megtudtuk; nem filmet forgattak, a furcsa eset megesett. A főszereplő, az ötvenéves Kovács Sándor a honvédség polgári alkalmazottja, lakatos. A kardot javítani akarta, ezért volt nála, ám útközben valamin összeszólalkozott a szakmunkástanuló fiúkkal. Vallomása szerint a gyerekeket nem akarta bántani, csak elvesztette a fejét. Bocsánatot kért mindenkitől, akiket megijesztett. Kihallgatása után Kovács Sándort szabadon bocsátották, de garázdaság miatt eljárást indítottak ellene. Ga. J, Elkészült a kúí