Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-21 / 248. szám

1990. OKTÓBER 21., VASÁRNAP 3 Ha kényes volt az egyesítés Az új testületek első lépései Az ország mintegy 3000 településén megválasztottuk az ÚJ önkormányzatokat. Ahol már az első forduló sikeres volt, ta­lán már a képviselő-testületek alakuló ülésén is túl vannait, másutt erre még csak ezután kerül sor. Mindenesetre ezekben a napokban egy országos méretű tanulási folyamat indul el, amelynek során mind az új önkormányzatok képviselőinek, mind az állampolgárok millióinak meg kell ismerkedniük az önkormányzati törvény hatálybalépésével megteremtődő új intézményekkel és lehetőségekkel. Dr. Fürcht Pállal, a Bál önkormányzati főosztályának helyettes vezetőjével beszélget­tünk az önkormányzatok első várható lépéseiről. — Országszerte megválasz­tották a képviselő-testületek tagjait, a 10 000-nél kevesebb lakosú településeken pedig közvetlen módon a polgár- mestereket is. Az önkormány­zati törvény alapján 15 napon belül meg kell tartani az alakuló üléseket. Ahol már van polgármester, ott ő hívja össze, ám mindenképpen se­gítséget nyújt az előkészítés­ben a még hivatalban lévő vb-titkár. Az alakuló ülést a legidősebb képviselő vezeti, mint korelnök. Már az első alkalommal több fontos kér­désben kell dönteni. Az 5000- nél kevesebb lakosú helyeken például ekkor határozza meg a testület, hogy a polgármes­ter főállású lesz, vagy társadal­mi megbízatásban végzi fel­adatát, illetve hogy mennyi fizetést kap. A korelnök előtt tesz esküt a polgármester, és ezt követően átveheti az ülés vezetését. • Az alakuló ülés mejçszer­Tczésén kívül melyek a leg­■ürgetöbb teendők? — Szamba kell venni a kö­zeljövő feladatait, ezek közül talán a legfontosabb . a tele­pülés helyzetének áttekintése, mit is örököltek egyáltalán. Feltétlenül meg kell ismer­kedni az év hátralévő részé­nek pénzügyi Tehetőségeivel. AÍ ' Öhöbrrnány^áíi válasz- 4áÜt“ megelőzően mintegy 600 közös tanácsunk yolt^és ezek­hez mintegy 1500 nem szék­hely társközség kapcsolódott. Most minden községben ön­álló képviselő-testület jött lét­re, és saját polgármestert vá­lasztottak maguknak. Az igaz­gatási feladatok megoldása azonban a jövőben sem törté­nik minden községben önál­lóan. Lehetőség van arra, hogy az 1000 lakosnál kisebb települések a velük szomszé­dos községekkel úgynevezett körjegyzőségeket alakítsa­nak. Ez természetesen nem csorbítja az egyes települések önállóságát, sőt. ha tudnak és akarnak, saját jegyzőt is tart­hatnak. Az előző megoldás egyik előnye, hogy a körjegy­ző fizetését a központi költ­ségvetés fedezi. Ennek elő­készítése azonban nagyon ké­nyes dolog, jó, ha a polgár- mesterek egyeztető megbeszé­lést tartanak, ahol saját tes­tületük álláspontját képvisel­ve megegyeznek a körjegyző­ség székhelyéről és arról, hogy mely községek tartoznak majd hozzá. Ezt követően az érin­tett testületek együttes ülé­sen köthetik meg a végleges megállapodást. Elképzelhetők a társulásnak további formái: lehet csupán egyes igazgatási ügyekben összefogni, vagy néhány intézményt közösen működtetni. • Mi a helyzet tett községekkel? az egyesi­— Ezek ma nem önálló községek, mert csatolták vagy egyesítették őket szomszédos községekkel, városokkal. Ez­zel megszűnt önállóságuk, te­lepülésrészekké váltak, nevü­ket is elveszítve. Döntő több­ségüknél harmonikus volt a fejlődés, így az ott élő pol­gároknak nem okoz gondot az egyesülés. Ahol viszont ma is kényesnek érzik az egyesítést, és visszakívánják önállósá­gukat, az új önkormányzati törvény erre is lehetőséget ad. Esetükben helyi népszavazás rendelhető el, ha a jogsza­bályban rögzített megfelelő számú polgár kéri ezt, és a település eleget tud tenni az önálló községgé válás alap­vető tárgyi feltételeinek. A szétváláson kívül van megoldás arra is, hogy a sa­játságos érdekeket képviselő területek úgynevezett telepü­lésrészi önkormányzatot kap­janak. Ez esetben a képvise­lő-testület jogokat és ehhez járó anyagiakat bocsáthat a településrészi önkormányzat rendelkezésére. • Hogy alakul át a volt ta­nácsok belső szervezete? — Az önkormányzati tör­vény a belső szervezet kiépí­tését valóban saját ügynek tekinti, ezért csupán kevés jogszabály rendelkezik erről. Többek között ezt a belső szervezeti felépítést kell pél­dául rögzíteni a testület ál­tal megszövegezett szerveze­ti és működési szabályzatban. Ennek elkészítéséhez egyéb­ként a Belügyminisztérium módszertani segédanyagot ké­szített, ami azonban semmi­képpen nem tekinthető olyan mintának, melybe egyszerűen csak be kell helyettesíteni a település sajátosságait. A tanácsi szervezet helyé­be egységes polgármesteri hi­vatal lép, amelyet a polgár- mester irányít és a jegyző ve­zet. Végig kell gondolniuk a testületeknek, hogy akar­nak-e alpolgármestert, bár egy ilyen funkcióra — akár társadalmi megbízatásban — szüksége lehet a legkisebb községnek is, hiszen bármikor felmerülhet, hogy a polgár- mestert helyettesíteni kell. Nyugat-Európában bevett szo­kás, hogy a legerősebb párt adja a polgármestert, míg a második helyre szorult párté az alpolgármesteri szék. Ahogy a méretek növeked­nek, egyre sokoldalúbb belső szervezetről kell gondoskod­ni. Ezt a célt szolgálják a bi­zottságok, amelyek közül egyet mindenütt kötelező lét­rehozni, ez pedig a pénzügyi ellenőrző bizottság. Bizottság alakítható bármely terület fel­ügyeletére, összefogására, melynek élén tanácsnok — egy e feladattal megbízott képvi­selő — áll. A bizottságok al­kalmasak arra is, hogy az egyes témakörökben érintett intézmények, helyi társadalmi szervezetek és állampolgárok széles köre bevonható legyen a döntésekbe. A bizottságok­ban ugyanis nem csak testü­leti tagok vehetnek részt, a kikötés csupán annyi, hogy a képviselőknek kell többség­ben lenniük. Körülbelül az év végéig ér­demes a belső szervezeti fel­építésen gondolkodni, ugyan­is ma még nem dönthető el sok minden. Meg kell ugyan­is még születnie több olyan jogszabálynak, amely megha­tározza majd az összes ön- kormányzati és államigazga­tási feladatot és hatáskört. L. László János A BENT LÉVŐKNEK HOSSZÚ MARAD A CENTI? Hétfőt tartott szombaton a Parlament (Folytatás az 1. oldalról) A T. Ház padsoraiból a hon­védelmi törvény vitája során heveny pergőtűz is kerekedett abból, hogy 12 hónapot tölt- sön-e mundérban az a baka, aki ez év augusztusa előtt kezdte meg szolgálatát, vagy szolgálja le a másfél eszten­dőt. Für Lajos honvédelmi miniszter azzal védekezett a liberális offenzíva ellen, hogy a tervezett törvény azonnali hatálybaléptetése esetén le­hetetlen helyzetbe kerülne a honvédség, létszámhiány mi­att a szárazföldi haderőknél minden második harci techni­kai eszközt le kellene állítani. A tartalékosok behívásával pe­dig a problémát nem lehetne áthidalni. Viszont pontonhíd- ként funkcionált az a javaslat, mely szerint a 12 hónapnál hosszabb sorkatonai időt töltők illetményét jövedelempótló se­gélyként 5540 forintra emel­nék, s további kedvezmények­ben részesítenék a hosszabb centit vágni kényteleneket. Kis csetepaté tört ki az al­ternatív katonai szolgálati formák időtartamának csök­kentésére vonatkozó javasla­tok körül. A kormánypárti képviselők többsége szerint nem lenne kívánatos, hogy vonzóvá tegyék a fegyver nél­küli, illetve a polgári szolgá­latot, mivel ezáltal gyöngül­hetne Magyarország védelme. Az ellenzéki képviselők sze­rint viszont ez európaiságunk mércéje. Végül aztán az egy­mással farkasszemet néző pad­sorokból egyre többen tűzték ki a jelképes fehér zászlót, miszerint az igazi megoldás az volna, ha a honvédelmi tör­vény módosítgatása helyett megalkotnák a teljesen új hon­védelmi jogszabályt. Délután Für Lajos foglalta össze a törvény részletes vi­táját. A tisztek ezerszámra távozásának vádját azzal cá­folta, hogy azok kétharmada nyugállományba vonult. Ta­gadta azt is, hogy suba alatt készül az új katonai doktrína. Kijelentette: Magyarország hadserege a csökkentés után 70-80 ezer főnyi lesz, ami a lakosság számához képest a nyugat-európai normának fe­lel meg. A miniszter egyetér­tett a Fidesz néhány indítvá­nyával, s a Házbizottság ta­nácskozása után az is kitűnt, már nem sok van hátra a honvédelmi törvény módosítá­sának elfogadhatóvá tételére. Ez azonban a következő ülés­re halasztódik. Sajtótájékoztatóra is sor ke­rült az ebédszünetben: Békési László ismertette a szocialista fraikció azon kezdeményezé­sét, hogy a Parlament az év hátralévő ülésszakában figyel­mét döntően a jövő év gazda­sági megalapozásának szentel­R Sf $ I JANICSÁRTÉMPÓ K ezdem a legegyszerűbb esettel. A Buda­pest közeli varosban megnyitotta regio­nális irodáját az X párt. Két függetle­nített politikai munkatárs dolgozik itt. Párt­alkalmazottak. Magyarán: a politikából élő tisztviselők. Mint voltak a kimúlt MSZMP (szintén költségvetésből, azaz az adófizetők pénzéből élő) apparátusának a tagjai. Ahogy annak idején — szerencsére sok tanúm van rá — ellenszenvvel figyeltem a politiká b ó 1 és nem a politikáért élők gőggel ellensúlyoz­ni vélt dilettáns buzgólkodását, úgy támadnak bennem ellenérzések most is, amikor a párt o k (hivatásos forradalmároknak neveztettek va­lamikor. most hivatásos demokratáknak je­löljük őket?) egyre terebélyesedő apparátu­sainak a lassú(?) hatalomátvételét figyelhe­tem. Bajom, gondom az üggyel mégsem az, hogy van ilyen apparátus. Más. Az említett iroda egyik függetlenített munkatársa például mér­nök. A diploma megszerzése után három esz­tendőt dolgozott egy szövetkezetben. Ennyi az élettapasztalata. „Politizálni” tavaly de­cemberben kezdett. Hét hónap alatt annyira belejött, hogy most már függetlenített poli­tikusi?). S ez a baj. Az a baj, hogy ő nem érez kérdőjelet a tiszte megjelölése mellett. Hanem magabiztos. Ugyanolyan félelmetesen magabiztos, mint voltak azok a bizonyos elő­dei az MSZMP apparátusában. A „mi úgy látjuk...”, meg a „nekünk az a vélemé­nyünk ...” fejedelmi többesei még hagyján. Lehet-e, szabad-e azonban arra is legyinteni, hogy ez a hivatásos demokrata „tudatfertö- zésnek” nyilvánít, minősít minden olyan vé­leményt, amely nem egyezik az ő (pártja!) véleményével. Az ő véleménye ugyanis: a párt véleménye. Ez az egyszemélyes pártvé­lemény például úgy hangzik, hogy „a községi szervezeteinknél gyenge a vezetés”. Ezt a pártalkalmazottat nem zavarja (elődeit sem zavarta), hogy „a” községi szervezeteknél munkájuk, feladataik mellett teszik a dolgu­kat az aktív politizálás ma sem hálás szere­pét vállaló vezetők, amint az sem okoz neki semmiféle problémát, hogy azokat a vezető­ket választották, demokratikusan, a tagság akaratából, míg őt kinevezték egy állásba. Egy olyan állásba, amely éppen azért létez­het, mert azok ott „a" községekben léteznek, politizálnak, küszködnek ... Idézhetném ennek a másolópapírral előál­lított, mert az elődeire félelmetesen hasonlító hivatásosnak a janicsártempójából következő további aranyköpéseit is („több eligazítást kell tartanunk az eddigieknél”), de talán érdemei­nél már így is sokkal több helyet kapott. Kö­vetkezzék tehát másik eset. A megye egy másik, de szintén a fővárostól nem messze levő városában az Y párt alapszervezete — a pártalkotmányuk szerint kétségbevonhatat­lan joguk van hozzá! — olyan döntést hozott, amely nem tetszett az országos központban. Nosza, „kiszállt” az apparátus öttagút!) kü­lönítménye, hogy rendet tegyen, felvilágosít­sa a helyieket, hol lakik az úristen... A ja­nicsártempó a legapróbb mozzanatában is megegyezett a korábban szokásossal... Az apparátus gyűlést hívott össze (nincs joga rá!), ők írták elő a napirendet, jelentéstétel- re(!) kötelezték a történtekről az alapszerve­zet vezetőségét, amelyet egyébként ott, nyilvá­nosan kioktattak, hogy igenis, az országos központ szabja meg, „mi történik a párt­ban” ... Egy, a demokráciát soha nem ismert ország­ban a janicsártempónak hatalmasak a hagyo­mányai. Ezen tehát nem akadok fenn. Azon sokkal inkább, hogy a sarjadó demokráciá­ban döntő szerepet játszó pártok választott testületéi, vezetői még nem érzik a veszélyt: a körlevelek, az irányelvek, a „bekért” je­lentések, az országos központból lebonyolított kiszállások, az ilyen-olyan-amolyan titkárok, osztályok stb. sokasodása rohamosan korlá­tozza az ő mozgásterüket. Amikor az appará­tus rendőri kíséretet kér a vidékre utazó pártalelnöknek, s az alelnök nem tiltakozik a „felvezető”, meg a „záró” kocsi ellen, ha­nem útnak indul, akkor valami olyasmi is útjára indul, ami nagyon is ismerős ... Amint nagyon is ismerős az a „tapintat”, ahogyan az apparátus felújíttatja beköltözés előtt a prominensé lett személy szolgálati villalaká­sát — egy budapesti, rózsadombi séta soka­kat meglepne, kiknek a helyén milyen hamar ki másvalakik laknak... —, amint ismerő­sek a „mi kutyánk kölyke” alapon hozott ki­nevezések, csak éppen most más kutya köly- keiről van szó... Friss darabja gyűjtemé­nyemnek például a közeli napokban kineve­zett személynek ez a mondata: „Ám azt sem akarom elhallgatni, hogy dr. Horváth Balázs- zsal (azaz a belügyminiszterrel — a szerk.) Balatonfüreden együtt jártunk középiskolába, majd sokáig a sport, a vitolázás is összekötött bennünket”. ’ ávol áll tőlem még a szándéka is annak, hogy ennek az úrnak a képességeit, az alkalmasságát az adott állásra, kétségbe vonjam. Ahogy a bevezetőben említett regio­nális iroda két hivatásos demokratájának, meg a „kiszálló” ötfős apparátusi különít­ménynek sem a képességeivel, esetleges felké­szültségével, mi több, demokratikus meggyő­ződésével van bajom. Hanem a szemléleté­vel, a magatartásával, a cselekedeteivel. A janicsártempóval. A kétséget nem ismeréssel. A „mi ezt jobban tudjuk” gőgjével. Az eg­zisztenciális függéssel a munkáltatótól, aki a pártapparátusnak a vezetője, azaz maga is: tisztviselő, alkalmazott. Bujkál bennem a félsz, a mögöttünk levő évtizedekből nem akarunk, nem tudunk tanulni. Pedig ezer esztendők óta ott olvasható a Példabeszédek könyvének 13. részében: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, meg­romol." Mészáros Ottó r je. A volt pénzügyminiszter szerint jobban tette volna An­tall József, ha Washington he­lyett Moszkvát keresi fel elő­ször. Interpellációk, kérdések után a tisztességtelen piaci maga­tartás tilalmáról szóló tör­vényjavaslat általános vitájá­val folytatódott az Országgyű­lés szombati ülése. Az első hozzászólásokban főként a tör­vényjavaslattal megoldandó probléma és a parlamenti pár­tok véleménykülönbségének nagysága körvonalazódott. Szájer József (Fidesz) szerint minden igényt kielégítő ver­senytörvényt nehéz lesz alkot­ni, míg a szabaddemokrata Eörsi Mátyás máris olyan mó­dosítást indítványozott, hogy a versenyfelügyeletet ellátó or­szágos hatáskörű államigazga­tási szerv, a Gazdasági Ver­senyhivatal ne a kormány, ha­nem a Parlament felügyelete alatt álljon. Ezzel az Országgyűlés szom­bati munkája befejeződött, a képviselők október 29-én, hét­főn folytatják a plenáris ülés munkáját. Nagygyűlés meglepeféssel Földkérdések Gödöllőn Közös nagygyűlést tart ok­tóber 27-én, szombaton 14.00 órakor a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen a Független Kisgazdapárt és a Keresztény- demokrata Néppárt Pest me­gyei szervezete. A nagygyűlés témái: Kié volt a föld az el­múlt negyven évben? (Törté­neti áttekintés az igazságtalan­ságokról.) Kié legyen a föld? (Pártprogramok, lehetőségek.) Koalíciós kérdések az önkor­mányzatban. ★ Hírértékű a nagygyűlésre invitáló meghívó már önmagá­ban is. Miért tart közös vita­estet ez a két párt, ha tudva­lévőén egyre erősebb a kis­gazdák koalícióból kiválni szándékozó csoportjának hang­ja. Választ kerestünk. Sajnos a kereszténydemokraták meg­hívóját aláíró dr. Mészáros Gyula Pest megyei titkár bolt­jában hiába csöngött a tele­fon. A kisgazdák székházában viszont Izsó Mihály, az FKgP megyei szervezetének főtitkára és Csuja László környezetvé­delmi titkár szívesen adott előzetest. — Ezt a gyűlést a KDNP megyei elnöke, Mészáros úr kezdeményezte, arra hivatkoz­va, hogy elégedetlenek a há­rom kormánypárt egyeztető tárgyalásain elért eredmé­nyekkel, s jónak látnának egy közös akciót tartani velünk, kisgazdákkal, mert úgy ítélik, földkérdésekben nagymérték­ben azonos az álláspontunk. — Önök is azonosnak ítélik? — Szerintünk a keresztény- demokraták földprogramja kedvezhet a termelőszövetke­zetek mai elnökeinek. Ezt bő­vebben is kifejtjük a vitaes­ten. Értesüléseink szerint a két jobboldali párt megyei szerve­zeteinek nagygyűlése idején vitatják meg budapesti szék­házukban a Kisgazdapárt ve­zetői, hogy továbbra is a kor­mánykoalícióban maradjanak, vagy sem, s állásfoglalásuk eredményét a gödöllői nagy­gyűlésen jelentik be először. TBE Polgárm es tért választottak Folyamatosan érkeznek a hí­rek a megyei települések pol­gármestereinek választásáról. Százhalombattán Vezér Mihály, az SZDSZ—Fidesz jelöltje kap­ta a legtöbb szavazatot, Buda­örs közjogi méltósága dr. Csa­thó István lett, míg Dunaha­raszti polgármestere Lutten- berger Gusztáv (SZDSZ) lett. Gödöllő város önkormányza­ta polgármesterré dr. Gémesi György 34 éves sebész szakor­vost, az MDF helyi szervezeté­nek elnökségi tagját választot­ta. Pihenjen a tanyavilágban Ez az esztendő az európai turizmus éve. A falusi turiz­mus fellendítése érdekében szervezett kampány keretében konferenciát rendezett a Ma­gyar Falusi-Tanyai Vendégfo­gadók Szövetsége. A tanácsko­zást az Európai Gazdasági Közösség támogatásával szer­vezték. A falusi turizmus Nyugat- Európában fontos szerepet tölt be a foglalkoztatás bőví­tésében, az épület- és a ter­mészeti értékek hasznosításá­ban, a kulturális vagyon meg­őrzésében, a szociális bizton­ság növelésében, valamint a falusi térségek fejlesztésében. A turizmusnak ez a módja Európa-szerte egyre népsze­rűbb pihenési forma. A kon­ferenciát azzal a céllal rendez­ték, hogy a résztvevők átte­kintsék: a nyugat-európai or­szágok milyen gazdasági-társa­dalmi követelmények hatásá­ra, s milyen módszerekkel bontakoztatták ki az utóbbi három-négy évtizedben a falu­si turizmust. A tanácskozás tapasztalatai alapján javaslat készül a fa­lusi-tanyai turizmus fellendí­tése érdekében az Európa Ta­nács (melynek hazánk is ha­marosan tagja lesz), valamint az Európai Gazdasági Közös­ség és az illetékes hazai kor­mányzati szervek részére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom