Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-11 / 239. szám
1990. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK Ő MONDTA Titkosan ■ A titkosszolgálatok legnagyobb főnöke nyilatkozott a Reformnak (90/40.). A mostani főnök. Ezt azért szükséges hangsúlyossá tenni, mert Boross Péter tárcanélküli miniszter olyan régtől ismerőst, a közeli időben sokszor Icár- hoztatottat mondott. Világossá vált ugyanis előtte, . a túlzott nyilvánosság árt a szolgálatoknak.. azaz mi sem természetesebb, „újból értelmet kell adni a szolgálatok titkos jellegének”. Milyen szépen mondta! Mintha csak ... igen, mintha korábbi nagyfőnökök nem kevésbé szép szavait hallanánk vissza! Hiszen koráiban is az volt az állampolgár, coki! ukáznak az alapja, hogy — amint B. P. most fogálmazott — „a titkosság itt a hatékonyság előfeltétele”. Nem vonva kétségbe a titkosszolgálat, mint szükséges rossz elfogadásának elkerülhetetlenségét, a kérdés megválaszolatlan: ki dönti el, ki az illetékes annak eldöntésére, hogy mi a túlzott és a mi a szükséges nyilvánosság? Maga a titkosszolgálat? Annak valamelyik vezetője? Esetleg a fő-főnök, most éppen B. P.? Avagy a még főbb főnök, a miniszterelnök? A Parlament? S milyen objektív mércék alapján hozható meg ez a döntés? S a mércék készítői kik lesznek? „Az országnak ... magabiztos biztonsági szervezetekre van szüksége .. mondotta B. P. az interjúban, s ez megint csak kérdéseinket szaporítja. Mert mit kell, avagy esetleg mit szabad értenünk magabiztosság alatt? Hiszen korábban is az volt a báj, hogy a szerv emberei nagyon is magabiztosan dolgoztak, még azt a pártot (tagjait) is szemmel tartották, amelytől a megbízást kaplak ... Most majd csak bizonyos pártokat tartanak szemmel, másokat nem? De akkor ki mondja, kik mondják meg, melyik pár tokát igen, s melyikeket nem? Mitől függ majd, kik kel szemben legyenek magabiztosak. s kikkel szemben szolgálatkészek? őszinték leszünk: egyébként sincsen hajlandóságunk, ám az ilyen ,.követelmények” ismeretében végképp nem szeretnénk a titkosszolgálatnál dolgozni. Mert majd megint a „mienk” lenne a balhé ... KLIENS i Lerobbant helyzetben az igazságszolgáltatás Feleségszakma a bírói pálya Nem újdonság az állampolgárok számára, hogy súlyos gondokkal küzd a magyar igazságszolgáltatás. Az elhúzódó, elnapolt tárgyalások és egyéb figyelmeztető jelek mindannyiunknak szólnak. Tegnap, a Fővárosi Ügyészség épületében megtartott sajtó- tájékoztatón erről a témáról beszéltek a szakemberek. A tájékoztatót dr. Hegedűs András, az Ügyészek Országos Egyesületének titkára nyitotta meg, majd dr. HoreCzky Károly, a Magyar Bírói Egyesület elnöke, dr. Hajdú Mária, az Ügyészek Országos Egyesületének elnöke és dr. Horváth Jenő, az Ügyvédek Országos Tanácsának elnöke szólt arról, hogy a helyzet javítása most már elodázhatatlan. A bírói pálya, úgynevezett feleségszakmává vált, elnőiesedett, ami jórészt abból adódik, hogy alacsonyak a keresetek. Az 1950-es években a bírói kar létszámát felére csökkentették a korábbinak, és gyakorlatilag ez a helyzet stabilizálódott. Az ügyészszervezetben sem jobbak az állapotok. Az ügyvitel lerongyolódott, a tárgyi feltételek nagyon rosszak. Az épületek tönkrementek és hosszan lehetne sorolni még a munkában nehezen nélkülözhető hiányokat. Mindezek következtében Madár a kéményben Zsebünk bánja a kormot A kéményseprő szerencsét hoz, s tegyük hozzá: biztonságot. Azzal ugyanis, hogy elvégzi munkáját, a balesetveszély is elhárítható. — Fél év alatt, amíg májustól októberig a fűtés szünetel, sok minden előadódhat — mondja Kardhordó Endre, a Pest Megyei Kéményseprő-, Cserépkályhaépítő- és Tüzelés- technikai Vállalat igazgatója. — Olyan ez, mint amikor hosz- szú kihagyás után újra beindítunk egy gépkocsit. Nem úgy megy, mint azelőtt. Hogy egy szomorú példát említsek: haláleset is volt már amiatt, mert egy madár belefészkelt a kéménybe. Nem kell persze a legrosszabbnak előadódnia; de eltör leszólhat ja a járatot a lehulló falevél, vagy más belehulló törmelék. A kéményseprő észleli ezeket a dugulásokat, s kitisztítja. A munka persze nem csupán ebből áll, a kéményseprés már régen nem egyenlő a kéménykotrással. A gáz- és olajfűtés bevezetésével előtérbe került a régi kémények átalakítása, illetve újak építése — évente 150 ezer szakvéleményt ad ki a vállalat. A megyében a gázfűtés a jellemző, s a kémények újjá- és átépítésénél olyan szempontoknak kell eleget tenni, mint az élet- és vagyonvédelem, az energiatakarékosság vagy a levegőtisztaság és környezetvédelem. — Az országban évente harminc-negyven haláleset fordul elő kéményhiba miatt — folytatja az igazgató —, szerencsére a megyében hosszú idő óta nem volt életet követelő tragédia. Pedig közel félmillió kéményt kell átvizsgálnunk évente kétszer — mintegy 220 ezer ingatlantulajdonossal számolhatunk. Szerencsére egyre többen megértik, hogy saját érdekükben kell beengedni a kéményseprőt, amit törvény is előír: Az érdek akkor kezdődik, ha saját zsebünk érzi a veszteséget. A fűtés ilyen. Már egy-két centiméteres koromlerakódás harminc-negyven százalékos hatásfokcsökkenést eredményez — érdemes tehát tisztíttatni a kéményeket. A megyében hetvenen teljesítenek szolgálatot, a munka nagyságához képest kevesen‘ vannak. Számítógéppel terve zik meg, ki, mikor, hová men jen. ■ (Va. Ê.) sokan elhagyják a pályát, és szakmáilag elismert, hivatásukat szerető bírák, ügyészek is máshol keresik boldogulásukat. Az alkotmány módosításával létrejött az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék. A Parlament megalkotta az önkormányzati törvényt. Az állampolgári jogokat újrasza- . bályozták, törvény született az egyesülési jogról, a pártokról. a lelkiismereti és vallás- ; szabadságról, az alapítványokról. Mindez a jogállamiság megteremtésében egy-egy és igen jelentős lépés volt, de új feladatokat is teremtett. Az igazságszolgáltatásban dolgozókat tömörítő társadalmi egyesületek felhívást intéztek a magyar társadalomhoz, melyben részletesen kifejtik, hogy az igazságszolgáltatás jelenlegi állapotában képtelen megfelelni a jogos várakozásoknak. S ez alapvető társadalmi feszültségeket okozhat. Nem teszi lehetővé a korszerű európai országokhoz történő felzárkózást. A felhívás szerint megöl dást csak a kiemelt igazságügyi státus elismerése, feltételeinek kialakítása hozhat, mint ahogy azt 1920-ban — ugyan csak nehéz gazdasági helyzet ben — megteremtették, mint ahogy az minden civilizált jogálltamban létezik.. Az újságírók megkérdezték: mi történik, ha a felhívás mégsem találna meghallgatásra, és a csütörtöki kormányülésen nem születne meg várt intézkedés? Dr. Horeczky Károly válasza: A bíróság természetesen nem zárhat be, mint a kisközért, vagy a Patyolat, létszámhiány miatt, de a várakozásnak csak egy korszerű, magas színvonalú, tár sadalmilaj* elismert és ... megbecsült igazságszolgáltatás fe lelhet meg. Ga. J. P&Sgánmesferek kms&sv&ése Korszerű, nyitott közigazgatást! Tegnap délután Antall József kormányfő és a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagjai ünnepélyes keretek között köszöntötték a választás első fordulójában „befutott” polgármestereket. Több mint száz tagként vagy függetlenül, de az MDF által támogatott jelöltként indult és megválasztott polgármester látogatott az ország minden tájáról a párt Duna-parti székházába, ahol hezsák Sándor ügyvezető alelnök köszöntötte a megjelenteket. Mindenekelőtt gratulált a sikerükhöz, majd elmondta, hogy mint a falvak, községek újonnan megválasztott első emberei, nagyon nehéz időszaknak néznek elébe. Fel kell arra készülniük, hogy novemberben szinte kivétel nélkül, minden településen lesznek, akik a fejükre olvassák, hogy még mindig nincs új út, óvoda, iskola, nem megoldott a telefonhelyzet — és így tovább. Továbbá számítani kell arra, hogy érheti. őket meglepetés, főként ami az önkormányzatok vagyonát illeti. Az ünnepség második részében, mintegy félórás késéssel megérkezett Antall József miniszterelnök, kormányfő, aki zsúfolt programjára hivatkozva kért elnézést a késésért. Tegnap a bécsi főpolgármesterrel tárgyalt, ma reggel már külföldre repült, de a választásokra ismét itthon, lesz. Mentségül még hozzátette, hogy ezeknek a külföldi utazásoknak — melyek nem kéj-, vagy túristautak — egyedüli célja, hogy Magyar- ország számára bizalmat, segítséget találjanak és szerezzenek. 0 is köszöntötte á polgár- mestereket, majd a múlt örökségéről és az ország helyzetéről festett helyzetkép után röviden kifejtette: ha a megválasztottak közül nem áldozatként vállalja és viseli valaki ezt a közhivatalt, az jobb ha mielőbb visszavonul. Molnár Ildikó A már megválasztott polgármesterek egyik csoportja (Vimola Károly felvétele) Vajon utolérik magukat? Két forinttal többért repül a holló Űjabb áremelés: november elsejétől a Magyar Posta Vállalat ötven százalékkal drágábban továbbítja levélküldeményeinket. Mi az áremelés oka? — Kérdésünkre Major Jánosáétól, a pénzügyi osztály vezetőjétől kértünk választ. — Lépésünket a költségek növekedése indokolja. Kezdve a fuvarozás egyre növekvő kiadásaitól, a nemzetközi átszállítás terhein át a forint leértékeléséig sok összetevője van egy ilyen döntésnek. Ahogy tudunk, igyekszünk költségcsökkentő, racionális intézkedéseket tenni, például létszámleépítéssel és jobb szervezéssel próbáljuk utolérni önmagunkat — van azonban egy szint, amikor ehhez a végső eszközhöz kell nyúlni. Nem szabad elfelejteni, ,3200 postahivatalt működtetünk. s ezek nem olyanok, mint égy jól termelő vállalat. Sok közöttük a veszteséges, ám fenntartásuk lakossági érdek.' " — Várható-e a belföldi tarifák emelkedése? — Igen, erre is javaslatot tettünk, döntés azonban később lesz. Átlagosan 25 százalékos áremelést tervezünk, de kizárólag i a levélküldemények esetében, a csomagfeladás nem drágul. A pontos tarifák azonban még nem ismertek, nincs végleges döntés e kérdésben. Szeretném viszont hangsúlyozni: a hírlapterjesztés ára nem emelkedik, azt az egész évre megkötött szerződések szabályozzák, abban az esetben azonban, ha az újságot mint levelet adjuk fel, úgy a 25 százalékos emelés erre is vonatkozni fog. — Várhatunk-e jobb, korszerűbb szolgáltatást a postától? — Az áremelkedés nincs összefüggésben a szolgáltatások színvonalával, vállalatunk nem az áremelés ürügyén ígér jobb és korszerűbb postai kiszolgálást: azt egyébként is megtette, megteszi. — vasvári — A széttagolt szakszervezet helyet kér az ömkerményzatúkhai Mikulás-csomagot vagy érdekvédelmet lag csak a vasasok ügye. Való- jaoan azonban egy egész régió életét megvaltoztathatja, ha hirtelen több száz munka- nélküli lesz a településen. Egyeztetett állásfoglalással kell az önkormányzatoknál ezeket a munkavállalói érdekeket képviselni. — Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy maguk a helyhatósági dolgozók is hathatós érdekvédelemre szorulnak — kapcsolódik a gondolathoz Horsi József. — Hiszen okkal vagy sem, de tény, hogy félnek. Állásukat-, jövőjüket féltik. Nem nyugtatják meg őket a bélistázást, tisztogatást cáfoló nyilatkozatok, mert mind tartalmaz valami olyan megjegyzést, hogy nyitva hagy egy kiskaput a tisztogatásért li- hegöknek. Erősítheti a riadalmat, hogy az egyik kis településen a 30-án megválasztott polgármester első dolga volt, hogy az apparátus dolgozóinak kiadta a munkakönyvüket. Természetesen a szak- szervezet közbelépett. De figyelemre méltó: annak ellenére, hogy a közszolgálati dolgozók szövetsége és a Belügyminisztérium között még a választások előtt megállapodás született arról, hogy ilyen ügyekben a megye segítségét kérhetik, a helybeliek nem tudtak erről. Általában is igaz ez. A munkavállalók érdekében folytatott harcokról maguk a munkavállalók mit sem tudnak. A szakszervezeti oktatás megszűnt. A bizalmiak, más vezetők felkészületlenek. Ezért van az, hogy a tagok a szakszervezetben elsősorban az önsegélyező szervezetet látják, s nem azt, amely hosszú távú érdekeikért harcol. Egyre erőteljesebb igény, hogy a tagdíjak nagyobb százaléka maradjon az alapszervezeteknél. S lehet, A rendszerváltás a szak- szervezeteket sem hagyta érintetlenül. A nagy monolitikus egységen először a független szakszervezetek ütöttek rést, megszűnt a SZOT, és egy nem kevésbé vitatott, támadott szövetségnek, az MSZOSZ- nak adta át helyét. Közben pedig egyre több kisebb egységre tagozódtak az ágazati szakszervezetek. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa sem létezik már. A leadott pártvagyonból használatra kaptak egy épületet a volt megyei pártiskolán, de hamarosan költöznek, az Amerikai úti ingatlanba ugyanis az ELTE bölcsészkara kerül. A szakszervezetek tehát végül is akkor maradtak tárgyalóképes felső vezetés nélkül, amikor a legnagyobb szükség lenne a magas szintű dolgozói érdekvédelemre. A szakszervezeti érdekvédelem jövőjéről beszélgettem három vezetővel. Már az is igen jól jellemzi a mozgalom, szétforgácsoltságát, hogy hárman háromféle szakszervezeti szövetséget képviselnek. Szabó Katalin az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szak^ szervezetének Pest Megyei Szövetségét, Horsi József a tanácsok és intézmények (köz- alkalmazottak) szakszervezetét, Götzinger István pedig az MSZOSZ megyei (egyszemélyes) szervezetének képviseletében érkezett. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a napokban tárgyalóasztalhoz ültek a különféle szövetségekhez tartozó megyei szakszervezeti vezetők, mert valamennyien elismerték: a hathatós munka- vállalói érdekképviselet gátja á teljesen széttagolódott szervezet. Egyre jobban kiviláglik, hogy lakóhelyi szinten is szükség van a különféle szak- szervezetek párbeszédére. O Csak nem azt akarja ez jelenteni, hogy ismét megalakulnának a városi szakszervezeti tanácsok, kis irodával, tüggetlenített titkárral? — Dehogyis — tiltakozik élénken Szabó Katalin. — Ezt leszögezhetjük, nem felülről szerveződő apparátust, hanem tényleges összefogást, erdek- képviseletet akarunk, iroda és függetlenített vezetők nélkül. Itt van például a mi példánk. Az egészségügyben még nincs munkanélküliség, de lehet. Például a bölcsődék bezárása nyomán sokan kerülhetnek az utcára. És azonnal kapcsolódó érdekeink lehetnek a tanácsi, illetve majdan az önkormányzati apparátusban dolgozókkal. Akárcsak a továbbra is költségvetésből fenntartott ágazatok — oktatás, művelődés — munkavállalóival. Mi arra ösztönözzük szervezeteinket, hogy igyekezzenek beépülni az önkormányzatok által alakítandó szakértői bizottságokba, és ezekben próbálják érvényesíteni tagságuk érdekeit. Nehezen tudom például elképzelni azt, hogy egy nagy kórházat felügyelő önkormányzati bizottságból kimaradjon az ottani szakszervezet képviselője. @ Tehát arról van szó, hogy a szakszervezetek nem szeretnének úgy járni, mint a parlamenti választások idején. Ma ugyanis az Országgyűlésben nincs ott a szakszervezet. De felmerül a kérdés, hogy miként tudnak kilépni a munkahelyek zártságából. — Való igaz — veszi át a szót Götzinfger István —, a munkahelyek depolitizálása után a szakszervezetek bezárkóztak. De bizonyos, hogy a közös érdekek párbeszédre késztetik őket. Vegyünk egy példát. A Csepel Autógyár szanálása vagy a Pest-Vidéki Gépgyár felszámolása látszóhogy egy Mikulás-csomag fejében adják el a ma még biztosnak hitt állást. Igaz, az államigazgatásban dolgozóké már ma is bizonytalan. ® De mit tehet a tanácsiak szakszervezete, ha számára a törvény nem biztosítja a sztrájkjogot? — Kilátástalan a helyzet — mondja Szabó Katalin. — Akkor maradnak az ágazati szak- szervezetek' pénz nélkül, akkor veszítik el szakértőiket, jogászaikat, amikor valóban tárgyalóképesnek kéne lenniük a kormányzattal szemben dolgozóik jövője érdekében. Jó lenne, ha a tagok megértenék, nemcsak a segélyalap, a nőnapi ajándék és a Mikulás- csomag elosztása vagy az üdültetés a szakszervezet dolga, hanem a hathatós érdek- védelem, amelynek fontos színtere lesz az önkormányzat. — A szakszervezet pártoktól független, de nem lehet független a politikától — mondja mintegy összegzésként Götzinger István. — A dolgozók érdekeit a munkahelyek kapuján kívül, a lakóhelyeken is iképviselni kell. Ebben egyetértenek a megyei ágazati szakszervezeti tömörülések képviselői. • Ez szép, de mit tehet a munkavállaló, aki ma még jobban örül az azonnal elkölthető szakszervezeti segélynek, mint a számára kissé megfoghatatlan érdekképviseletnek? — Mit tehet? Menjen el vasárnap szavazni! Mindegy, kire voksol, melyik párt jelöltjére. Szavazzon, hogy olyan önkormányzat alakulhasson a nagyobb településeken és a városokban is, amely az emberek nagy tömegeinek támogatását érezheti. Móza Katalin
