Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
Min den hi spájzo I Mire (nem) jó a betontömb? Évek óta megszokott dolog, hogy a gyárak, üzemek szakszervezeti bizottságai, segítve dolgozóikat, az ősz folyamán közvetlen megkeresve a termelőt, paradicsom-, hagyma-, burgonya-, almaakciókat szerveznek. Élnek is ezzel a lehetőséggel a dolgozók, s ilyenkor a tágabb értelemben vett család is a piaci áraknál olcsóbban jut ezekhez a zöldségfélékhez, amelyek feldolgozva, vagy szakszerűen tárolva a következő nyárig is eltarthatnak. Nem kell különösebb magyarázat ahhoz sem, hogy milyen népszerűek lettek a szedd magad.’-akciók is, hiszen megéri a fáradságot, mert sokat lehet így megtakarítani. Persze a „spájzolás" ezen formáját nehezebben gyakorolhatják, akik betontömbökben, lakótelepi lakásokban élnek. Legfeljebb ezeken a helyeken az erkély szolgálhat tárolónak — ha van —, a leleményesebbek a garázsokat már előrelátóan úgy építették, hogy abban a szerelőakna mellett tárolásra alkalmas hely is van. Ezekben a napokban legjobban az izgatja az embereket, főleg a vidéken és kertes házban élőket, hogy meglegyen ai?téli tüzelő, ne fázzanak. Igaza van annak a tüzelőanyag-telepi rakodónak, aki azt mondta: Az emberek jobban elviselik az éhezést, mint azt, hogy fázzanak! S ha már a tüzelőanyag-telepnél tartunk, akkor elég szomorú kép tárul elénk. Sajnos nincsenek szénhegyek, illetve lehet vásárolni a rossz minőségű tojásból, ám inkább várnak az emberek, mert aki egyszer kipróbálta, annak többet nem kell! A váci tüzelőanyag-tele- pen ebben a szép, őszi, napfényes időben nincs nagy sürgés-forgás, a jó szén hiánycikk, s ha kapnak is valamennyit, úgy, mint a közelmúltban, azt pillanatok alatt kiszállítják az előjegyzett vásárlóknak. Fa viszont egyelőre van bőven, egy nyugdíjas néni várja, hogy megrakják a kocsit. Míg várakozik, elbeszélgetünk. Megtudjuk, hogy Nógrádban lakik, ám ott csak nagy tételben vásárolhatott volna felvágatlan fát, ezért inkább Vácra jött, ahol vágottan vett tíz mázsát. — Tudja, a szenet már beszereztem, s nem kell olyan nagy mennyiségű fa, ezért jöttem ide. No, meg azért, mert itt már felvágják, s nekem nem kell külön azért szaladgálnom, hogy fűrészest keressek, Annak biztosítani kell segéderőt, azután itassam, etessem is őket. Így jobban járok, készen megkapom. Elkelne ugyan több fa is, ám nincs arra pénzem, hiszen 5300 a nyugdíjam, s van egy katona fiam is, akinek inkább még adni kell... Saját érdekükben elvágták a csövet „A lépcsőházfűtés kidobott pénz...“ Most, amikor nyilvánvalóvá vált, mennyien élnek hajléktalanul, mutatóban minden éjszaka láthatjuk a Nyugati pályaudvaron, tehát még most is merek beszélni azok gondjairól, akiknek tető van a fejük fölött. Talán ez a „réteg” is említést érdemel. Annál is inkább, mert lehet, hogy közülük sokkal többen fagyoskodnak majd a különösen hidegnek jósolt téli éjszakákon. Miért, ha már van lakásuk? Egyszerűen azért, mert nem képesek elegendő tüzelőt beszerezni. Ismerek olyat, aki egy rossz aktatáskát rendszeresített a napi szén „beszerzésére”. Ez nem feltűnő akkora halmokból, amilyenek a Tüzépen vannak. És mégsem fagyhat meg az ember...! Tehát, ahogy lakni, úgy, fűteni is kell. Kinek, hogy? Sokan élnek lakótelepen a városban, ők hiába mennének rozsét gyűjteni és aktatáská- nyi szenekkel se próbálkozhatnak. Nekik fűtenek, csak győzzék kifizetni. Forintot pedig nem lehet zavartalanul gyűjteni az erdő, vagy Tüzép szélén. Visszaszerezni az önbecsülést Csak éppen mások voltak Nem illendő, de személyes érzelmekkel keli indítanom szerény írásomat — hányatott életemben egyetlen biztos pont volt, a munkahelyem. Váchartyán, 1951-től végig, 1986-ig. Egyetlen, az életemhez kapcsolódó, a családnál is meghatározóbb helyszín. Bármi történhetett velem, ott nyugalmat találhattam, pedig sok évtizeden át mindig a sűrűje jutott ki a gondoknak, igaz, a kevés örömöknek is részese lehettem. Emiatt még fokozottabb figyelemmel figyelek feléjük most, amikor végre saját sorsukról. dönthetnek azok az emberek, akiknek ősi múltjuk olyanokhoz fűződik, mint a Gosztonyi és a Rudnay család. Befogadó lakóhelyem, Vác jövendő sorsa persze a legdöntőbb! De mi lesz Váchar- t'yánnal? Szerelmeim és ifjúságom keserűségének, örömeinek falujával, önmagam forradalmainak helyszínével, ahonnan f elröppenni akartain, s ahová minden nagyobb elrugaszkodás után visszaestem. Oda hulltam, de nem volt az zuhanás, csak egy fé- kezőpányva, melyet szeretet- ből fontak. Lehettem közel negyven éven át bármilyen beosztásban abban az üzemben, mert sohasem párt- vagy akármiféle szervezet kötött oda. Csak a kölcsönös szeretet, mert semmiféle „tisztségem” miatt pénzt nem kaptam, csak a megmérettetést.., Ne , ezen gondolkodtam, amikor a váchartyáni híreket fontolgattam. Ismerem a leendő önkormányzati tagok, jelöltek nevét, tudom, kik léptek fel polgármesteri címért. A három község — Váchartyán, Kisnémedi és Püspökszilágy — újból a régi, az ősi faluközösségben akar élni, nem akar „összevont” lenni! Az utóbbi évek tanácselnöke joggal pályázhat Kisnémedi vezetésére. H. A, megérdemelné, mert a műszaki értelmiségnek a környéken megbecsült tagja... Igen, de mi lesz Váchar- tyánban? A jelölt és önjelölt polgármesterek között két ember van, aki néhány nap múlva egyforma eséllyel léphet a megmérettetésre. Véleményem lehet szubjektív, érzelmektől személyes indíttatású, ezt nem tagadom. Csakhogy a kisded, falusi, politikának ma már nem pártindíttatása van, csak ilyen földhözragadt, szeretetteljes, az emberi tartást értékelhető módja! Hírhozóim mondták a minap: „Képzeld! Czéh Laci is pályázik!..A „célaci!” Mindenki így ismerte és így hívta. s az maradt mindig és mindenkinek — a célaci! ö, aki csak élt közöttünk, és műszaki beosztásában úgy dolgozott, a mindennapokon túl, hogy mindig bizonyságát adta érdemeinek, melyek nem hétköznapiak, mégsem hivalko- dóak, csak éppen mások voltak! Minden adottsága megvolt egy irodalmi pályafutás sikeréhez, lehetett volna kiemelkedő fotóművész, szervezőkészsége sem volt akármilyen — de ő csak célaci maradt ... A hetvenes években lehetőségem volt Váchartyánban, hogy valami újat kezdjek, ami szokatlan és furcsa volt még akkor. Először teremtettük meg néhányan az üzemi tárlatok rendszerét, melyet a hivatalosak fanyalogva fogadtak, hivatkozva a képzőművészek képzelt ellenállására. „Az étteremben? A kelkáposztaszag mellett? ...” Nos, Váchartyánban sikerült, majd a váci kórházban, aztán sorra jöttek a váci és a vidéki üzemek. S ebben őszinte segítőm nem más volt — mint a célaci! Ezek a kiállítások ma már a régi járás kultúrtörténetéhez tartoznak. 1976-ban rendeztünk egy néprajzi kiállítást, melyen az éttermet átívelő jelmondatot célaci festette, méghozzá egy Kádár Já- nos-i idézetet, melyet bizony mi találtunk ki. de csak így tudtuk a nacionalizmus vádját kikerülni. Igen. csalás volt. de „ahogy lehetett” — úgy cselekedtünk ... Dráva melletti szülőhelyem helyett Vácot kaptam sok évvel ezelőtt. De Bezedek helvett Váchartyán lett szűkebb hazám. Erről beszélve nem a szomorúság, de a bizalom, a bizakodás ölel magához, amikor a célacik jelöltségéről hallok! Ok, a Czéh Lászlók, a leendő polgármesterek vagy e’öljárók tisztessége a felemelő, azoké. akik a várható nehéz körülmények között egv- egy kis falunak önbecsülését akarják visszaszerezni. Mint Czéh László, aki a Gosztonyi, Rudnay családok történelmi szerepét akarja életre kelteni. Czéh László, aki a váchartyáni Várhegy tatárjáráskori földvárának- maradványát szándékozik tovább kutatni akkçr, ha visszavezetheti fa- íűia ‘közŐá§egét a tiszta, dé nem hivalkodó önbecsüléshez. Lám. a múlt felidézése így vezetheti az embert valamiféle korteskedéshez ... Két mentségem van: csak szívem szerint beszéltem, még egy meszely bort sem ígért senki e sorokért. A másik: mielőtt nevemet odaírtam volna a fentiek alá, már tudtam r- nem célaci Váchartyán polgármestere ... Csankó Lajos Tudjuk jól, még mindig, most az emelés után is, van állami támogatás a távfűtésen, mégis az emelt vízdíj, magasabb csatorna- és gázdíj akkora közös költséget eredményez, ami a csőd szélére sodorhatja a társasházak közösségeit. És mi van akkor, ha a gazdálkodni képtelen közös képviselők megbuknak, mert nem tudtak kijönni a közös vagyonból? Több tíz-, vagy akár százezer forintot, is elő kell teremteni hirtelen, ha ott az ideje. Jobb híján talán hozzá tudnak nyúlni a felújítási alaphoz, de akkor az elmaradó tatarozást később drágán fizetik meg. Ki-ki gondolkozik: hogyan, merre? Egy példát hallottam a takarékoskodásra. Két tízemeletesben úgy döntött a közös képviselő, hogy megszünteti a lépcsőház fűtését, ami az óriási légköbméter miatt rengetegbe kerül. Nem kapott kedvező választ, ezért saját kezébe vette a két ház sorsát. Ö maga vágatta és dugaszol- tatta le a vezetéket. — Hogyan képzelte a dolgot a gyakorlatban? Nem veszik igénybe a lépcsőház fűtését, tehát nem is kell fizetni érte? — kérdeztük dr. Pálfy Magdolnát, a szóban forgó házak közös képviselőjét. — Amikor érré az elhatározásra jutottam, nem számítottam sima ügyre. Sokkal inkább hosszú bírósági huzavonára, amelyből végső soron csak mi kerülhetünk ki győztesen. A számlánkról addig se engedek leemelni ilyen címen egyetlen fillért se. — Ügy tudom, a fűtőművek részéről törvénytelennek és önkényesnek minősítették ezt az eszközt. Mit szól ehhez? — Beszéltem a fűtőmű vezetőjével,. és ■ kérdeztem : ha törvénytelen, akkor miért nem fordulnak bírósághoz? De erre nem 'tudott mit mondani, csak hümmögött, A leválasztás mindenesetre már megtörtént. Kihívtuk a fűtőműveket, hogy plombálják le. Még véletlenül se szeretnénk, hogy az a látszat keletkezzen, mintha csak színleg zártuk volna el, , aztán visszakapcsoljuk. Garanciát adtunk a levágással arra, hogy minden így marad. — Fölmerült-e, hogy hőmennyiségmérőt szereljenek fel, ami mérné a két ház energiafelhasználását? Ha ez sikerülne, nem lenne ok a vitára. Üzleti alapon tárgyalhatnának: ennyit fogyasztottunk, ezért ennyit fizetünk. — Mi is szeretnénk egy ilyen mérőműszert, de úgy tudom, hogy egyelőre még hiába. Nekünk így, ahogy most van, még az átalányrendszerben is elviselhetőbb lesz az egyenlegünk. — És vajon mennyire lesz elviselhető a téli hideg? Hiszen ismerjük a panellakások hőszigetelését. Nem fél, hogy a fizika törvényei szerint nagyjából kiegyenlítődik a lakások és a lépcsőház hőmérséklete? Mert akkor a szokásos erősségű fűtés mellett fázni fognak a lakók. — Röviden válaszolok: nem félek. Igyekezni fogunk megőrizni azt a kevés meleget, ami a lépcsőházban lesz. Végigjártam a két lépcsőházat, és ahol betört üveg van, ott még a fűtési szezon előtt megjavíttatom, és a bejárati ajtóra is zárat szereltetek — válaszolta. Ilyen is van. Nem tartom kizártnak, hogy mások is csatlakozzanak. Előre nem tudni, fáznak-e majd Pálfy Magdolna lakótársai, ha esetleg igen, akkor is marad minden így. A szegény ember vízzel főz, ha enni is akar, s pénztárcája szerint becsületesen fizetni is. Dudás Zoltán Ne menjünk a szomszédba! Ha valaki valakivel vagy valakikkel jót tesz, az már gyanús. Senki sem tudja elképzelni, hogy van, aki csupán emberségből segít, s nem vár azért ellenszolgáltatást. Magam, amikor először olvastam a kábeltelevízióban azt a hirdetést, hogy Gráf Miklós magánfuvarozó rokkantnyugdíjasoknak ingyen házhoz szállítja a tüzelőt, a kezdeményezést nagyszerűnek tartottam. Am nem mindenki volt így ezzel. Az igény változó, de még az is. ahogyan reagálnak rá, mondja a magánfuvarozó, akit a tüzelőanyag-telepen sikerül utolérni. Van, aki azt mondja, nem vagyok normális, van, aki gratulál, hálákodik. S hogy miért kezdtem el? Mert utálom az egész rendszert! Ha valakin kell segíteni, és megérdemli, azok a rokkantnyugdíjasok. Gyűjtöttem, meg vettem bélyeget is annak idején Vietnamért, a románoknak pedig a vért adták. A véleményem az, ne menjünk a szomszédba, van itt elég rászoruló ember. Azzal sem szegényebb, sem gazdagabb nem leszek, hogy elviszek helyben egy fuvar szenet vagy fát! Van, aki már nyugodt lehet, hogy beszerezte a télire- valót, legyen az tüzelő a\ragy élelem. Ám bizonyára vannak olyanok, akik aggódva néznek a hideg napok elé. S ezekről talán nem is tud, vagy csak kevésbé szerez tudomást környezetük. Lehetnek ők otthontalanok, ám lehetnek olyan becsületes állampolgárok, akik mindig kötelességüknek érezték, hogy sehová sem tartozzanak. Így néz a tél elé az a nyugdíjas néni, már nem először, aki télen a gázfűtést alig, vagy egyáltalán íiem kapcsolja be, mert nem telik a számla kifizetésére. S ha már nagyon fázik, akkor ereszt egy kádra való vizet, s abban melegíti fel elgémberedett végtagjait. (halász) VÁCI K^Cítia A Reménység kapusa volt Ők szívből játszottak Nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ez alkalommal előkerültek a régi fényképek a csapatról. — Na, találják ki, melyik vagyok én? — kérdezte viccesen. S bizony nem tudtuk, hiszen a fiatal, életerős embert azóta megkoptatta az idő. A fénykép 1941-ben készült a Reménység ifjúsági csapatról, melynek kapusa volt Dávid János. Úgy került a csapatba János bácsi, hogy édesapja, Dávid Viktor a Reménység szertárosa volt. — Nagyon szerették apámat a gyerekek, pedig sokszor csak úgy engedte focizni őket, ha hoztak neki pipadohányt! Hogyan lehetett annak idején bekerülni az ificsapatba? Aki tudott focizni, felvették, nem volt protekció, mint most. Jól védtem, megmondják azok is, akikkel együtt rúgtuk a labdát, tizennyolc évesen már kapus voltam az ifiben, húszévesen vonultam be katonának. Őszi lombhullás előtt t 'kisfái ; (FEJÉR FERENC GRAFIKAJA) — Meséljen arról, milyen volt akkor a labdarúgó élete! — Jártunk vidékre, egészen Szobig, Márianosztrára, Tahi- tótfalura, Szentendrére, Po- mázra, Dunakeszire, Nagykovácsiba. Amikor már jobban ment, akkor a második csapatba, a H-be kerültem. Ez volt az utánpótláscsapat. Védtem én még NB ll-ben is, akkor 16 éves voltam. Szegeddel játszott a Vác. Olyan alacsony voltam, nem értem fel a kaput. Az első félidő 1-0 volt. Rúgtak többet is, végül 6-0 lett az eredmény, akkor kaptam a legtöbb gólt. El is akartak akkor vinni Szegedre a SZAK csapatába, de anyám nem engedett, én voltam a kedvenc gyerek otthon. A bátyám bokszoló, az öcsém birkózó volt, sportemberek voltunk mind, a nővéremen kívül. Egyszer, amikor a Salgótarján ellen védtem, akkor is el akartak csábítani, de nem engedtek a szüleim. , A háború után a MÁV Előre csapatában védtem. — Milyen emlékei vannak még a váci csapatban töltött időkről? — Nagyon rendes ember volt Vanyek Béla, olyan nap nem lesz Magyarországon még egy! Nem volt karácsony, amikor ne hívta volna meg az első, második és az ificsapatot. Mindenki kapott ilyenkor ajándékot,, ha mást nem, egy fésűt. Egyébként ö építtette a kultúrházat is. — Tartottak akkoriban kötelező edzéseket? — Edzés? Nem is ismertük. Mi dolgoztunk, amikor ráértünk, elmentünk a pályára. Hét végére kiírták a táblára, ki játszik. Alig vártuk, hogy lássuk. Mi szerettünk focizni! S nem pénzért csináltuk. örültünk, hogy játszhattunk! Mondok egy példát is. Duna- keszi-műhelytelepig levitt a vonat, s annyi pénzt adott a Van vek bácsi, hogy odautazzunk. Azt mondta: Édes gyerekeim, nincs nagyon pénz. Itt a háború. Átsétáltok ti Pótra! Négy kilométert gyalogoltunk. Dávid János ma sem hűtlen a focihoz. Ha esik. ha fúj, ő mindig ott van a lelátón. Idegenbe is mindig elkíséri a Váci Izzó NB I-es csapatát. De ma is mindig a kapu közelében ül, s drukkol a kapusnak. Halász Erzsébet
