Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-05 / 234. szám
ff’vr MM. »'f i 1990. OKTÓBER 5., PÉNTEK GAZDÁLKODÓK KÖZÖTT AUSZTRIÁBAN II. Tengernyi zöld tengeri Grünauhoz közel, a Radner farmon, az ideális körülmények között gazdálkodó hajnali munkáját, a ház körüli birtok adta feladatokat kísérhettük nyomon. Az éjszakai kiadós esőnek már csak a fűszálakon csillogó cseppek jelezték áldásos hatását. Apa és fia szarvasmarha tartására rendezkedtek be. A hatgyermekes családfő, aki már javában benne van a nyugdíjas korban, tett-vett a jószágok körül, s éközben legkisebb fiá, aki a harmadik X-hez közelít, készséggel engedett bepillantást ebbe a tipikusan ' osztrák vállalkozásba. A 35 hektárnyi rét, illetve szántóföld, Valamint a 20 hektárnyi erdő mellett valóban nem lehet arról beszélni, hogy amikor alábbhagy a hajtás, marad szusszanásnyi idő. Nem marad. mert a Radner farmon pillanatnyilag 18 fejős tehén, negyven bika és 18 növendék üsző igényli a gondoskodást. FARMERCSALÁD A szimentáli tarka évi átlagos tejhozama 5300 liter. A hizlalásra fogott állatok 25 százaléka exportra kerül. Az állam által adott export szubvenció szarvasmarhánként 6 schilling/kilogramm. A mái említett 25 százalékon kívül a többi leadott hízóállat belfö’- di fogyasztói igényeket elégít ki. Ifjabb Radner utalt arra, hogy az élőállatok kilójáért 31 schillinget fizetnek a gazdáknak. Az ideális, legalább 4 százalékos zsírtartalmú tejért literenként 5,30 schillinget adnak. Ami különösen megragadta a jelen lévő magyar agrárszakemberek figyelmét, hogy nyugati , szomszédainknál szigorúan, szabályozott az állal tartás. A birtok, a gazda anyagi helyzéte, tőkeereje és még számos egyéb momentum alapján határozzák meg, hogy hány állat tartására rendezkedhetnek be. Az így szabályozott piac aztán lehetővé teszi, hogy valamennyi gazda megtalálja kedvét és számítását a farmerkedésben. Talán elképesztő, de egy jó tejhozamú. kiváló genetikai tulajdonságú szimentáli szarvasmarháért 30 ezer schil- linget is elkérnek. Egy tonna takarmánybúzáért 3600 schillinget kap a gazda, ha ugyanezt a mennyiséget meg kell vennie, akkor ezer schilling- gel többet fizet. A gazdák évente három alkalommal továbbképzésen vesznek részt. Nálunk az újraéledő gazdakörök lesznek hivatottak, és a már-már feledésbe merült egykori gazdatanfolyamok arra, hogy a magyar farmerek és vállalkozók is lépést tartsanak az idővel, a piac diktálta tempóval. A fiatal farmer bemutatta a hízóállatok számára elkészített reggeli menüt, amely egyebek között búzából, szójababból, sóból, , különböző ásványi anyagokból, vitaminokból és premixekből állt. A sok esőnek és a sajátságos klímának köszönhetően bőséges zöld- és száraztakarmány, valamint kukoricasiló áll az állattartók rendelkezésere. Egy jól felszerelt istálló, mint a Radner farmon, minimálisan félmillió schillingbe kerül. Akinek nincs elegendő tőkéje, az kap az államtól tíz évre szóló és 3,8 százalékos kamattal járó, tehát rendkívül kedvező hitelt. Az osztrák gazdák az előnyöket kihasználva, érthetően hozzájuthatnak a legkorszerűbb gépekhez, munkaeszközökhöz. Idősebb Radner elmondta, hogy a farmon megtalálhatók mindazok a traktorok, vető- és kaszálógépek és azok tartozék egységei, amelyek nélkül munkájuk hatékonysága nem tenné lehetővé vállalkozásuk sikerét. Volt alkalmam tapasztalni, milyen nagy gondot fordítanak a gyártók arra, hogy a gazdák megtalálják az elképzeléseiknek és igényeiknek leginkább megfelelő masinákat. Azok, akik draga traktort kívánnak venni, de nincs rá pénzük, szövetkeznek. Négy-öt farmer fog ösz- sze. közösen állják a költségeket, s egymás között beosztva használják a gépet. Radner úr évente 76 ezer schillinget fizet társadalom- biztosításra. Jövedelmének 20 százaléka az adóra megy el, de vannak más számottevő kiadásai is. Azt is hangsúlyozta, hogy a nyugodt gazdálkodás alapja a családi harmónia és együvé tartozás. Idősebb Radner boldog és büszke ember, de a felesége is. Mind a hat gyermekük nagyszerűen találta el a nekik leginkább megfelelő foglalatosságot. Egyik lányának a férje építész, vejének gépgyártó üzeme van. Szorgos, boldog emberek. Már az unokákat is úgy net . vélik, hogy ők is tudják mibe csöppentek, s milyen munka felé vonzódjanak. Játék traktorok. exkavátorok és fűnyírógépek adják számukra a kedvet, hogy májdan az igaziakat is kipróbálják. TPMTQRVÁSÁR Az aszály, a növényzetet pusztító szárazság nyomaival Hegyeshalom után Nickelsdorf és a Lajta folyó között elterülő szakaszon is találkozhat az utazó. Aztán beljebb haladva az Ybbs völgyében vagy az Enns folyóhoz közel eső területeken, már lépten- nyomon szembeötlő a szinte mindennapos esőzések áldásos hatása. Salzkammergut hideg vizű hegyi tavai meg az Alpok ragyogó szépségű nyúlványai között, a hegyoldalakon és a völgyekben, a viruló. zöld, zsíros fű, a buja növényzet mind jelzi a csapadékbőséget. A tengeri méregzöld levelei és a kifejlett csövek mutatják, hogy e vidéken bizony ismeretlen a csapadékhiány. Mivel azonban a kukorica csak későn tud beérni, ezért annak tekintélyes hányadát lesilózzák a gazdák. Ez a takarmány bőséges táp- értékű, kitűnő csemege a szarvasmarháknak. Szinte minden farmer birtokán megtalálhatók a zöldtrágyának szánt repceföldek. A rétek füvét hetente kell vágni. Minden portán ott vannak a fűnyíró masinák. Az egész határ angolparkhoz hasonlítható. Nagy gonddal vágják, ápolják a réteket, a házak körüli vagy éppen a közlekedési utak menti térségeket is. Felső-Ausztria fővárosa Linz, s attól északra, amerre a szem ellát, mindenütt virulnak a kukoricaföldek. A farmerek mindig annyit takarítanak be, amennyi a napi eleség biztosításához szükséges. Az Enns völgyén felfelé haladva tűnik elő Steyer, az a járási székhely, amely egyike Ausztria legfontosabb ipari településeinek, s a traktorgyártás otthona. A wj sí nemzetközi mezőgazdasági kiállításon aztán megtekinthettük a Steyer gyár legmodernebb termékeit. A vvelsi vásárra a farmerek családostul érkeztek, jelezve, hogy több szem többet lát, s a legkülönbözőbb korosztályoknak együttesen is lehetnek ötletei. Miután úgy istenigazából kielemezték a látottakat, betértek a sörsátrak valamelyikébe, hogy a hangulatos folklórműsor közepette valóban jól érezzék magukat. Amire büszkék lehetnek szomszédaink, hogy a nemzetközi mezőnyben az osztrák ipar vonultatta fel a legtöbb gépet, s színvonaluk maximálisan igazodott a világpiaci mércéhez. FÖLDÉRTÉK A virágzó völgyek pompája, a jól táplált tehenek és juhok látványa, a ragyogó tisztaságú lakások és azok portáinak közvetlen környéke mind mutatják; fegyelem és igényesség kell ahhoz, hogy egy nép gazdaggá tegye önmagát és országát. Ausztriában nagy 'tekintélye van egy hektárnyi földnek, amelynek értéke közelít az 1 millió schil- linghez. Nagyobb hasznot hoz akkor, ha azt valóban igényesen, a legkorszerűbb technikai eszközök és szakismeret birtokában művelik meg. A munka értéke, a minőség mércéje. Am nem mindenáron erőltetik ki a hasznot a földből. Nemcsak maguknak, hanem a jövőnek, utódaiknak,, is dolgoznak. A természetes anyagoknak, köztük a szerves- és zöldtrágyának biológiai fontosságot tulajdonítanak. Amennyire lehet mentesítik a gabonákat és gyümölcsféléket a vegyszeres kezeléstől, de a kártevőknek még nyomát sem lehet felfedezni. Lehet, hogy a klíma teszi, de az a valószínűbb, hogy az egészséges előrelátás. Gyócsi László Temetni kéne, nem dicsérni? A perbáli Don Quijote A műhely első pillantásra nekem olyan, mintha egy téesz-mcllcküzeinági javítóban lennek. (Mit ne mondjak, elég szégyenletes c hasonlat a szövetkezetekre, bár akinek nem inge ...) A figyelmes szemlélődő azonban azt is kiszúrja, hogy a történetünkben szereplő épülethez vivő villanyvezetéket levágták, tehát itt csak dísztárgyak az elektromos meghajtású berendezések. Emberünk kézierővel, esténként meg gyertyafénynél dolgozik, de a kanóc lobban lángra akkor is, ha olvasni akar az ágyában, lévén ugyanez a ház az otthona. A pici szobában szegényes és minimális a bútorzat. A másik helyiségben egyetlen rozzant kempingszék árválkodik. Ordíi a szegénység, pedig Kovács Sándor akár milliomos is lehetne, hiszen perbáli műhelyében több kertészeti és kertgazdasági munkagép prototípusa vár sorozatgyártásra, s ezt a vagyont majd két millióra értékelte a biztosító. Vándormadár lettem — Azt az embert, akinek jár az agya, felőbb-utóbb kiveti magából a közösség, hiszen ötleteivel óhatatlanul másokat is megdolgoztat — foglalja egyetlen mondatba húszegynéhány eszténdő keserű tapasztalatait Kovács Sándor. — A munkámat mindenütt elismerték. de az újítások diktálta magatartásomat sehol sem szívlelték. Ezért lettem vándormadár, mígnem 1979-ben bedőlve az akkori pártpolitikának — nevezetesen, hogy a vállalkozásokat támogatni kell —, önállósítottam magam. Akkorra sikerült ugyanis megteremtenem itt. Perbálon, az ötleteim megvalósításához szükséges műhelykörülményeket. Minden pénzemet az épületbe, illetve az itt látható gépek megvalósításába fektettem. Kovács úrnak olyan kertészeti és közúti járművei vannak, amelyek jól alkalmazhatók a magángazdaságban, mert többféle művelet elvégezhető velük a földmegmunkálástól a személy- és teherszállításon át a íejésig, permetezésig, betonkeverésig vagy fűnyírásig. E középkategóriájú, könnyű eszközhordozó munkagépek hiánycikkek a piacon, mégis dekorációk maradtak, mert Kovács úrnak csak a manufaktúrája adott, ami kevés a sorozatgyártáshoz. A legnagyobb baj pedig, hogy pénze nincs. Járt nála tucatnyi érdeklődő, mindenkinek tetszett az, amit látott, de gyakorlatilag elvitték volna tőle a komplett rajzokat, műszaki leírásokat, mindent. A gazda azonban óvatos, mert néhány alkalommal már becsapták, s lényegében kívül- rekesztették a vállalkozásból. Maga kilincselt hát a bankoknál, eleddig sikertelenül — mert mint mondja — a pénzintézeteknek az ő találmánya nem cikk. Az örök várakozó — Ha egyszer is mondták volna, hogy nem jó, nem kell az ötletem, már régen feladtam volna. De ennek csak az ellenkezője hangzott, el... Temetni kéne, nem dicsérni ezt a vállalkozást — jut eszémbe, ami nemcsak azért kézenfekvő gondolat, mert Kovács Sándor mindeddig falakba ütközött, de mert műhelyétől karnyújtásnyira a temető. — Nézze, ezzel a rázóasztallal egyedül többet kereshetnék, mint a bent lévő összes kertészeti kisgéppel — zökkent vissza merengésemből vendéglátóm, s máris mutatja az udvaron rozsdásodó találmányát, — Szemveszteség nélkül lehetne elvégezni vele a betakarítást, de ehhez sem sikerült pénzt szereznem. A tűzifa-feldolgozó berendezésem iránt melegen érdeklődött a Felkínálom című tévéműsor, de hárommillióba kerü'ne megcsinálni a prototípusát. Hát ennek a rajza is a fiókomban marad! Tisztességes műhely kellene Kovács úrnak most, amikor ipari üzemek vannak lényegében munka nélkül, téesz-mel- léküzemágak kilincselnek feladatokért. Vagy egy olyan menedzser szemléletű tőkéstárs, aki megfelelő kapcsolatokkal bír. de nem egyedül akar meggazdagodni. Mert Kovács Sándoron nem igazán segítene az egzisztencia, hitele sem lévén, hogy elképzeléseit manufaktúrában megvalósítani egyenlő a lehetetlennel. Kovács urat környezete feltehetően csodabogárnak tartja, aki abból él. ami csurran-csep- pen. Ha például valaki beesik egy komplikált feladattal, amit maga megoldani képtelen, itt bizton számíthat a segítségre. Kovács Sándor az örök várakozó, aki most ismét remél: bejöhet, most partnerre lelhet valaki(k)ben, mert most áll a zászló a vállalkozásoknak. És most jött el az ideje annak, hogy a középkategóriájú kertészeti és kertgazdasági munkagépeknek igazi kereslete legyen. Mégsem csodabogár Én nem tartom csodabogárnak a perbáli férfit. Nekem ő, 1990-beh Don Quijote-t testesít meg, aki esztendők óta következetes szélmalomharcot vív igazáért esetleges partnereivel és a bankokkal. Aki ebben a küzdelemben szegény lett, mint a templom egere, aki inkább olykor nem eszik és soha nem világít (mert nem jut rá), -de nem adja oda mindazt, amiért őt is jogosan megilleti a folyamatos rész. Fazekas Eszter Esztergomból Japánba Megkezdték Esztergomban a Suzuki Swift személygépkocsik összeszerelésére alkalmas üzemcsarnok építésének előkészítését. Az új gyár leendő munkatársainak első csoportja még ebben a hónapban Japánba utazik, ahol a menedzselés és az irányítás alapismereteit sajátítják el. Az üzemcsarnok teljes felépítéséig száznál többen tanulnak majd a Suzuki cégnél. Lepsényi István, az Autókonszern Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója elmondotta, hogy az esztergomi ösz- szeszerelő üzem felépítését nem hátráltatja az az újabb fejlemény, miszerint a Suzuki cég a már korábban megígért öt év helyett 10 évi adómentességet kér magyarországi gyárának. A kérés teljesítéséhez kormányszintű döntés, illetve törvénymódosítás szükséges, de közben zavartalanul folytatódik az építkezés előkészítése. A szakemberek bíznak abban, hogy — az eredeti terveknek megfelelően — 1992 októberében kigördülnek az üzemből az első Magyarországon összeszerelt Suzuki Swift személygépkocsik. A vezérigazgató azt is elmondotta, hogy a magyar kormány 100 millió forintot, a Komárom-Esztergom Megyei Tanács pedig 50 millió forintot ad a foglalkoztatási alapból az esztergomi üzemcsarnok létesítéséhez, felépítésével ugyanis új munkahelyeket teremtenek Esztergom térségében. , islvfï Mayer Ferenc, a löki Egyetértés Tsz-ből érkezett Welsbe Hova lesz a szentendrei szemét? Hiába szól a vészharang A Pest Megyei Tanács környezetvédelmi titkára, Meleg Zoltán már hónapok óta kongatja a vészharangot. Természetesen hiába kongatja, mert a kutya se figyel rá. Hogy mire figyelmeztet Meleg Zoltán? öszerinte — amint erről lapunkban már többször is beszéltünk — az agglomeráció szemétgödrei 4-5 éven belül teljesen feltöltődnek. A legsúlyosabb helyzetben Szentendre van, ott már csak hetek kérdése, hogy mindent ellepjen a szemét. Azonban hosszú idő óta először reményt keltő jó hírt kaptunk tőle a közeli jövőt illetően. — Kidolgoztunk egy koncepciót, amely szerint a szemetet nem tárológödrökbe vagy a levegőt szennyező égetőművekbe hordanánk, hanem hulladékválogatókat építenénk, ahol előkészítenénk az újrahasznosítást — mondotta. — A fővárosban évente 1 millió tonna szemét keletkezik, hozzávetőlegesen ugyanannyi Pest megyében is. Ebből körülbelül 200 tonna a műanyag, amelyet újra fel lehetne dolgozni, s ezzel hihetetlen sok pénz megtakarítható. Újabb százezer tonna — az összes hulladék 10 százaléka — papír. Most, hogy a szovjet és a finn cellulóz importja megfizethetetlen, magától értetődik, hogy a papírhulladékot nem elégetni, hanem újrahasznosítani ke1- lene. Gondoljuk csak el, mekkora erdőket, mennyi fát menthetnénk így meg a kivágástól! Újra lehet továbbá önteni az üveget és a fémet. A Dunai Vasmű például már most is vevő lenne fémhulladékokra. Ha a környező fejlett országokat tekintjük végig, mindenütt így kezelik a szemetet. Csak mi vagyunk annyira gazdagok, hogy. megengedjük magunknak ekkora értékek eltüzelését vagy eltemetését. Ráadásul kamatostul ráfizetünk így, hiszen az égetéssel a levegőt szennyezzük, a gödrökben elbomló szeméttel pedig a talajt. Utána milliókat költünk ezeknek a károknak a kijavítására. Mindezeket végiggondolva, a Környezetvédelmi Minisztérium a leendő kivitelezőkkel, a ceglédi és a szentendrei VGV- vel közösen benyújtottunk egy pályázatot. Húszmillió forintra lenne még szükségünk a két tervezett hulladékválogató megépítéséhez. Ugyanennyi pénzt már a Pest Megyei Tanács is összegyűjtött erre a célra. Azért lehetünk komolyan esélyesek a hozzájárulás elnyerésére, mert a megyében hosszú évek óta rendkívül kemény bírságokat szednek be tőlünk, ugyanakkor sok esztendő óta semmiféle környezetvédelmi támogatást nem kaptunk. Mivel országunk környezetvédelmi koncepciója szerint az ilyen jellegű beruházásokat a befolyt bírságokból fedezik, azt hiszem jogos az igény, hogy végre itt is épüljön már valami hasznos. Meleg Zoltán terve jó. Vég. re egy értelmes, megalapozott koncepció, végre itthon is megvalósítják a hulladékok környezetkímélő hasznosítását, ahogyan ezt a nálunk gazdagabb és fejlettebb országokban teszik. Nem sokkal később azonban Meleg Zoltán telefonált, s elmondta, hogy most jutott tudomására : a Környezetvédelmi Minisztérium elutasítja a Pest Megyei Tanács, valamint a szentendrei és ceglédi VGV pályázatát, mivel véleményük szerint az nem környezetvédelmi jellegű beruházás. — Mi hát a környezetvédelmi tevékenység, ha a hulladék újrahasznosítása nem az? — kérdezte Meleg Zoltán. — Rajtunk kívül egyébként még egy pályázatot utasítottak el ezen a címen, azok veszélyes hulladék megsemmisítéséhez kértek támogatást. Nekik meg azt válaszolták, hogy ez üzleti tevékenység. Csak azt tudnám, hová tették azt a pénzt, amit tőlünk beszedtek évek óta? Mire költik, ha a hulladékhasznosítás és a veszélyes- hulladék-megsemmisítés nem méltó a támogatásokra? — Mi lesz most a szeméttel? — Jövő hónaptól Szentendre főterére tehetik, mert máshol nem lesz helye! — felelte elkeseredetten, Sz. K.
