Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

1990. OKTÓBER 31., SZERDA Ha majd elfogynak a rászorulók Diploma a gondozáshoz Közel egy évtizede fogalmazódott meg, s azóta egyre sürge­tőbb az igény, hogy Magyarországon is legyen felsőfokú dip­lomat adó szociálismunkás- és középfokú képzettséggel járó szociálisasszisztens-képzés. A 81)-as évék gazdasági válságának elmélyülésével szélesedett az a társadalmi réteg, amely kiszol­gáltatott, nyomorúságos helyzetén önmaga nem tud változtat­ni, állándó segítségre, szakszerű gondozásra szorul. A gyer­mek- és ifjúságvédelmi intézetek, a családsegítő központok, gyámhatóságok, munkaterápiás intézetek dolgozói és a peda­gógusok egyre gyakrabban találkoztak olyan súlyos problé- x mákkal, amelyek megoldásánál érezték: felkészültségük, vég- s zettségük nem ad elég szilárd szakmai hátteret és biztonságot, s A szakszerűség hiányát talán még inkább észlelték azok a rá- ^ szorulók, akiket nem elegendő szakismeret birtokában kczel- ^ tele Így mindannyiuk érdeke az volt, hogy minél hamarabb kialakuljon a szakemberképzési hálózat. Pest megyében tanfolyamok adnak lehetőséget ilyen szak­emberképzésre. A Pomázi Munkaterápiás Intézetben ok­tóber elején 28 érdeklődővel indult meg a szpciálisasszisz- tens-oktatás. Ezen a hallgatóik munkájuk elvégzése mellett vesznek részt. A Pest Megyei Foglalkoztatási Központban pedig Dozóné Máté Lia veze­tésével, a Csepeli Oktatási Központtal együttműködve munkanélküli fiatalok számá­ra dolgoztak ki hasonló okta­tási programot: — A'Munkaügyi Miniszté­rium átképzési alapjából pá­lyázat útján nyertük el a no­vemberben induló tanfolyam anyagi fedezetét :— mondta el Bozóné Máté Lia. Olyan, egy éven belül érettségizett fiata­lok vehetnek ezen részt, akik igazoltan nem tudtak elhe­lyezkedni semmilyen munka­helyen. Ügy tűnik, még min­dig nem mélyült el a köztu­datban. hogy a szakképzett­ség nélküli érettségi bizony nem-sokat ér a munkaerőpia­con, ha valaki nem tanúi to­vább. Ennek következtében a megyében is viszonylag sokan vannak a munkanélküliség kényszeredett állapotában. Számunkra, ez azzal az -előny-.. nyel .járhatna, hogy ,a- sok je­lentkezőből : könnyebben vá­laszthatnánk ki a szociális munkára legalkalmasabbakat. • Milyen követelményeknek kell megfelelniük a; felvételi­zőknek .’ — Az eddigi tapasztala­taink azt mutatják, hogy ál­talában nem a legjobb tanul­mányi eredményieknek fejlett a szociális, érzékenysége., Ez a tulajdonság nincs össá|füg- gésben az osztályzatokkal Az iskolai előmenetel tehát nem alkalmas a szelekcióra. A ki­váló kapcsolatteremtő képes­ségű, nagy empatikus készsé­gű gyerekeket kei 1 megtalál­nunk, s ehhez a csoportpszi-' chológiai vizsgálatokkal, em­pátiakészséget mérő tesztek­kel jutunk. Az idén mindösz- sze tízszázalékos volt a túlje­lentkezés —• mi többre számí­tottunk. Ennek egyrészt az le­het az oka, hogy kicsit még is­meretlen az emberek számá­ra a szociális munka miben­léte, így aki alkalmas lenne a pályára, talán még az is ide- genked* tőle. Az igazság má­sik oldala, hogy ha többen je­lentkeztek volna, akkor , sem tudtuk volna a n ír .-ember vé­gén induló tanfolyamot 30 részvevőnél többel elkezdeni, mert csak ennyire futja a költségvetésünkből. © Van-c valamilyen egysé- ges szakmai elvárás a tanfo­lyamokkal kapcsolatban? — Az idén október 4-én alakult meg a magyarorszá­gi szociálismunkás- és asz- szisztensképzések részvevői­nek szakmai érdekképviseleti szervezete, röviden: Iskolaszö­vetség, amelynek célja a ha­zai képzés tartalmi összefo­gása. Ügy tudom, igénylik, hogy a közép- és felsőfokú in­tézmények mellett a tanfolya­mok szervezői és részvevői is csatlakozzanak, de ez eddig még nem történt meg. 9 Az iskolaszövetség szóvi­vőjét, Pöcze Gábort az Orszá­gos Közoktatási Intézet Iskola­fejlesztési Központjának tudo­mányos munkatársát faggat­tam az új érdekképviselet mi­benlétéről, céljairól: — Azokban a nyugat-euró­pai országokban, ahol liberá­lis az oktatás irányítása, az iskolák szövetségekbe tömö­rülnek. Megegyeznek a vizs­gáztatási követelményekben, a tantervi minimumban, s amely intézmény ennek a tag­ja, az garanciát jelent a mi­nőségre is. A szövetség pe­csétjével ellátott diplomával nagyobb eséllyel lehet elhe­lyezkedni. Ezt szeretnénk mi is elérni a hazai szociális munkások képzésében. Ezen­kívül az intézmények érdek- képviseletét, az államigazga­tással, valamint a gyakorlat­ban ezen a területen dolgo­zókkal való állandó, az új problémákat,, igényeket figye­lemmel kötető kapcsolattar­tást tartjuk a legfontosabb feladatunknak. 9 Szó c iá 1 is sz ak emb er - képzés évek óta van nálunk. Mi az oka, hogy csak most alakult meg az Iskolaszövetség? — A felsőfokú oktatás szé­les körben való elterjesztése még a 'Németh-kormány ide­jén, 1989Vben megindult. Ak­kor a Szociális és Egészség- ■ügyi Minisztérium 50 milliós alapot hozott létre, hogy a vi­déki felsőoktatási intézmé­nyek is bekapcsolódjanak a szakemberképzésbe. Ezzel pár­huzamosan Bánfalvi István államtitkár irányításával lét­rejött a 24 tagú Szociális és Szakképzési Bizottság, amely­nek munkájában Ferge Zsu­zsa, Illyés Sándor és Szöllősi Gábor is részt vett, ők a mos­tani Iskolaszövetség alapító tagjai. Bár a korábbi szerve­zeti keretek jó együttműkö­dési lehetőséget biztosítottak az államigazgatás és a szak­ma között, de akkor jött a rendszerváltás. A Népjóléti Minisztérium • fenntartásokkal fogadta ezt a formációt; az el­hallgatásokkal, . a passzivitásá­val hozzájárult a megszünte­téséhez. Az új államigazgatá­si struktúra nehézkesen ala­kul, ezért döntöttek úgy a szakma legkiválóbb képvise­lői, hogy a munka folytonos­ságát fenntartva életre kell ^.hívni az Iskolaszövetséget a korábbi szakképzési bizottság pótlására. 9 Mi a feltétele a szövetség­hez való csatlakozásnak? — A belépés teljesen ön­kéntes, és mindazon intézmé­nyek megtehetik, amelyek szociális munkásokat, illetve asszisztenseiket képeznek. Nem­csak a felső- és középfokú ok­tatási intézményekre gondol­tunk, hanem azokra is, ame­lyek tanfolyamokat szervez­nek, már végzettséggel ren­delkező szakemberek átkép­zésére vállalkoznak. Sőt, azok jelentkezésére is számítunk, ahol még csak fontolgatják egy ilyen jellegű profilváltás gondolatát. Elsősorban az egészségügyi és óvónőképző szakközépiskolák jöhetnek számításba. Igyekszünk min­den segítséget megadni, tan­könyvekkel ellátni az intéz­ményeket, s új tankönyvek írá­sára felkérni a legnagyobb tapasztalattal rendelkező, leg­kiválóbb tanárokat, szociális munkásokat. © Várhatö-e Pest megyében a középfokú szociálisasszisz- tens-képzés középiskolai meg­kezdése? — Megyei kezdeményezés­ről még nem tudok, de a kö­vetkező év szeptemberében a budapesti Bem József Óvónő­képző Szakközépiskolában egy olyan osztályt indítunk, ahová nem csak fővárosi gye­rekek jelentkezhetnek. Csak bizakodhatunk abban, hogy megéljük azokat az idő­ket is, amikor elfogynak a rá­szorulók; ,s a szociális segítsé­get nyújtó szakemberek lesz­nek többen. Űji frisz Honfoglaló Kálók nemzetsége A lelkipásztor kesergése Látom, Szentmártonkátán mennyire eltemet mindent az idő, s milyen fekete fátylat bo­rít a közeli és távoli múltra a nemkívánatos feledés — ke­sergett dr. Kovács István re­formátus lelkipásztor 1943-ban, amikor megírta a szentmár- toakátai református egyház történetét. Szerencsére nem lett igaza: Ennek bizonyítéka az az ál­landó kiállítás, amelyet a hé­ten nyitottak meg a község közművelődési könyvtárában. A főleg képekből, tablókból, írásos dokumentumokból álló emlékek a település mozgal­mas múltjáról tanúskodnak. Megtudhatjuk például, hegy Szentmártonkáta eredete egé­szen a honfoglalásig vissza­nyúlva kereshető. Neve: Szent Márton, a középkori szent és a a honfoglaló Káta nemzetség emlékét őrzi. írásban először 1349-bsn fordult elő Zenth- martunkata néven. A Rákóezi-szabadságharc idején második Rákóczi Fe­renc többször is táborozott Szentmártonkátán. Ezt bizo­nyítják az innen keltezett le­velek és az első hazai hírlap, a latin nyelvű Mercurius ve- ridius tudósításai. Az újságból a tárlaton is látható egy pél­dány. A település lakói a 16. szá­zadban. a kálvini reformációt fogadták el. Az ellenreformá­ció idején, 1718-ban, meg a re­formátus templomukat is el­vették, a hívők Pándra jártak istentiszteletre. Kossuth Lajos 1849. április 9-én a község földesurát, Bat- tha Sámuelt nevezte ki teljha­talmú kormánybiztosává, Bat- tha Sámuel ükunokája, Hofer Miklós építész a településre hozta üknagyapja Kossuth ál­tal aláírt kinevezését. Kossuth is járt a Battha-kúriában. En­nek a látogatásnak emlékét a Battha-kert hatalmas tölgyfá­ja, az úgynevezett Kossuth- fa őrizte egészen 1960-ig. Érdekessége a kiállításnak a polgári Olvasó Kör jegyző­könyve. A kört 1900-ban a tár­sas életre, művelődésre vágyó polgárok alakították meg, amely 1943-ig működött. Ón­álló épülete és könyvtára volt. A két világháború között számtalan más kör és egylet működött Szeptmártonkátan. Az állandó kiállítás anyagát — amelyet folyamatosan bőví­tenék — a Községtörténeti Ba­ráti Kör ■ gyűjtötte össze és rendezte el. Az állandó mellett időszaki kiállítás is nyílt a he lyi Magvető. Klub fennállásá­nak közelgő huszadik évfordu­lója alkalmából. Mindkettő a könyvtár nyitvatartási idején bármikor megtekinthető. — he — ■ Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Szeméttelep a pálcán Az alagl lovaspálya 1890- ben, tehát száz esztendeje épült. Az elmúlt évtizedek alatt sok nagy csatának volt színhelye, főleg az évszázad elején. Ma kitűnő trénimgpálya van itt, viszont nagyon elszomorí­tó, hogy a déli részén szemét­telep csúfoskodik. A nem oda­való hulladékhalmokat jó len­ne, ha valgki eltakarítaná. Solymosi László Dunakeszi üeigyvárxscl- ról kérik levelét a Pest Megyei Hírlapnak. Nyáron Váradon járva összefutot­tunk, s lévén, hogy egykor együtt roptuk a táncot hétvégenként, meginvitált a ma merőben más célt szolgáló kultúrotthonba. Tisz­tességes célok, nyelv- és nemzet- megtartó szándék, de nem nacio­nalista magyarkodás jellemzi ezt a kis társaságot. Erről személyes beszélgetésünk győzött meg. Ezért, no meg „szegénységüket” látva bátorítottam őket. keressenek egy mecénást, aki akar és tud is se­gíteni gondjaik orvoslásában. A Pest Megyei Hírlapnál akarásban, jó szándékban nincs hiány, ám ami az anyagiakat illeti, nekünk is jól jönne egy mecénás. Ml csu­pán egyet tehetünk: közreadjuk a levelet. Talán akad a megyében olyan szervezet, intézmény, ahol ma sem gond lecserélni egy-két írógépet újra, s a régit eljuttatni a Pece-partl Párizsba — Váradra. Szerkesztőségünk szívesen vállal­ja a közvetítői szerepet. Wallner Andrásék címét is készségesen rendelkezésére bocsátjuk az ér­deklődőknek. (-gyé-) A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség, Nagyvá­rad, Velence városnegyed fi­ókszervezete nevében a követ­kező kéréssel fordulunk Önök­höz: Szervezetünk a város egyik legrégebbi körzetében műkö­dik, s igyekszik felválla’ni az itt lakó magyarság kulturális és szociális problémáit. Meglehetősen nehéz körül­mények között alakultunk meg, eredményes működésün­ket mind a mai napig számos probléma akadályozza. A leg­lényegesebbet, a helyiség kér­dését sikerült rendezni, meg­kaptuk a kerület patinás kul- tűrházának egyik szobáját, amelyet közös összefogással rendbe tettünk és bebútoroz­tunk. Jelen nehézségeink technikai jellegűek. Nem ren­delkezünk írógéppel, könyvek­kel, audiovizuális berendezé­sekkel. Egyrészt mert nincs rá anyagi keret, másrészt mert ezeket nem lehet beszerezni a kereskedelemben. Arra kérjük önöket, ha módjukban áll, segítsenek ezen felszeretések beszerzésében. Használt, leselejtezett eszkö­zök is megfelelnek, amelyeket tagságunk szívesen kijavítana. Azzal a reménnyel zárjuk levelünket, hogy kérésünk meghallgatásra talál segítsé­gükkel kulturáltabb, korsze­rűbb körülmények között szol­gálhatjuk a romániai magya­rok ügyét. Wallner András álelnök Nagyvárad Az az i^azsá?. hoiry Wallner András nem véletlenül címezte REGI ROSTA Azt mondja a szakmunkásképző-intézet igazgatója, a korábbi évekhez mérten az idén még kevesebb módjuk volt az első osztályba jelentkező, gyerekek között válogat­ni. Körzetükből körülbelül húsz százalékkal csökkent a szakmát tanulni kívánó fiataloknak a száma, s ezért a jelentkezőknek, minden tízes csoportjából egy volt az, aki lemaradt. Lemaradt, azaz a minimális követelmé­nyeket sem érte el. Elgondolkoztató arányok! Ma sem sikk szakmunkás­nak tanulni. Amit több más mellett az is igazol, hogy a megyében a most folyó tanévre a gimnáziumokban más­félszeres volt a túljelentkezés, a szakmunkásképzőknél viszont (intézetenként erős eltérésekkel) a felvételt óhaj­tóknak a csoportja 14-15 százalékkal volt kisebb, mint tavaly. Tovább növekszik tehát a távolság a családi óha­jok és a tényleges társadalmi szükségletek között, azaz fokozódik annak az esélye, hogy a középfokú tanulmá­nyait befejező gyerek nem talál állást, nem lesz tanult szakmájában kenyere. A megyében jelenleg húsz szakmát sajátíthatnak cl a szakmunkásképző-intézetbe jelentkezők. Ezek egy része a nagyon nemszeretem szakismereteknek a körébe tar­tozik — holott kézenfekvő, például szövőkre, öntökre a gazdaságnak változatlanul szüksége lesz, ám a népsze­rűbbeknél sem okvetlenül érvényesülhet a gyermek ked­ve, érdeklődése, képessége stb., sokkal inkább tanúi az iskolák a szülői akaratnak, álomnak. Régi vita, a gye­rek avagy a szülő választ pályát, s nem tudhatni, annak a 3900 gyereknek a körében, akik az első osztályt kezd­ték szeptemberben a szakmunkásképzőkben, milyen le­het ez az arány. A régi rosta, a valóság, az élet viszont azt mutatja, ez az arány még mindig rossz. A végzett szakmunkásoknak ugyanis a fele hat éven belül elhagyja eredeti mesterségét! Döbbenetes arány. Veszít itt egyén és társadalom, nem tudni, melyik-melyik többet, fájdal­masabbat, nehezen visszanyerhetőt. (M) Hern merik fegyelmezni ? Sajnálom, hogy önöknek kell helyi problémát felvetni, melyet a váci vízmű vezetői­nek látni kellene. A váci uszo­da ugyanis mintha magánkéz­ben lenne, illetve saját tulaj­dona lenne egyetlen embernek, aki ott, úgy tűnik, valamilyen vezető beosztást tölt be. A gyermekedmimel rendsze­resen látogatom az uszodát, te­hát sok mindent látok. Például: a vendégek előtt oly kritikán aluli ennek az embernek a viselkedése az ottani dolgo­zókkal, hogy azok is megdöb­bennek, akik csak látják. Ven­dégként többször megkérdez­tük egymástól: vajon hogy le­het ezt bírni? Évek alatt módomban állt sok kedves, barátságos dolgo­zót megismerni, és megdöb­benve vettem észre, hogy leg­többjük folyamatosan kényte­len volt munkahelyétől meg­válni, mert nem tudták elvi- selni az illető lealacsonyító, uralkodó és agresszív stílusát. Lehetséges, hogy a felettes „szerv”, a váci vízmű nem ve­szi észre, hogy alkalmazottaik kényszerhelyzet miatt távoz­nak? Vagy nem is akarnak er­re felfigyelni? Talán nem me­rik fegyelmezni ezt az embert? Szerintem az illetőt onnan már régen el kellett volna tá­volítani, mert nemcsak a be­osztottakra van rossz hatással, hanem a vendégekre is. Tóth Csabánc Vác Válaszol az ilielckes A nem vsfafkazik Danes Antalnak a Pest Me­gyei Hírlaphoz írt levelében foglaltak felülvizsgálatáról az alábbiakban tájékoztatjuk önö­ket: Az 1970-es évek közepétől a lakótelep vett át ivóvizet a vállalatunk által üzemelte­tett-közüzemi vízműről, egyet­len vízmérőn keresztül. Vi­szont az átfolyt vízmennyisé­get az Ikladi Műszergyár, 1989-től pedig a nagyközségi tanács költségvetési üzeme finanszírozta. E vízmérő. utá­ni vezetékszakaszok üzemel­tetése, fenntartása, továbbá az óra utáni fogyasztók (laká­sok, 'intézmények) elkülöní­tése tehát a .műszergyár. illet­ve a költségvetési üzem fel­adata. A fogyasztók egymás közötti, a vízfogyasztás nagy­ságrendje okozta vitákban nem kíván, és nem is tud részt venni .vállalatunk. Az említett lakóte’ep vízel­látása — az Aszódi Nagyközr ségi Tanáccsal történt megái- .tanodák alapján — maid csak akkor lesz vállalati kezelésű létesítmény, ha a napjaink­ban befejezett vízhálózat épí­tése. a léncsőházankénti víz- mérőhelv kialakítása és a re­konstrukciós munkák befeje­ződnek. Akkor a vizdíj szám­lázásával kapcsolatos viták is megszűnnek, mivel valameny- nyi lépcsőház vízfogyasztása mérhető és számlázható lesz. A lakótelepen belüli vízhá­lózat-rekonstrukció. illetve a vízmérőhelyek kialakítása több kivitelező együttes munkája. Az aknák kiépítésére a költ­ségvetési üzem vállalkozott, miután a honvédség a szerző­désben vállalt földmunkát nem a megállapodás ütemé­ben végezte. A munka elhú­zódásához vállalatunknak semmiféle érdeke nem fűző­dik. Mi — a megbízó tanács­csal együtt — úgv gondoltuk, hogy az érdekelteknek a ki­vitelezésbe történő bevonásá­val hamarabb lehet a feladat végére pontot tenni. Az elmúlt nyár aszályos idő­szakában a vízműnél két alka­lommal is olyan műszaki meg­hibásodás történt (éppen a ■túlzott megterhelés, valamint huzamos. 6-8 órás áramkima- radás miatt), hoev a vízszol­gáltatást hosszabb-rövi debb ideig nem tudtuk biztosítani. Kérésünkre ekkor a honvéd­ség szállított ivóvizet — a la­kótelep részére is. Bcrnles Gábor PVCSV igazgató h. Berták József szóig. oszt. vezető h. Hozzászólás és vélemény IsskuIi és vezetnek Rendszeres olvasójuk va­gyok, s az október 17-i Posta­bontásban megdöbbenve ol­vastam a Családi tragédia cí­mű írást. Őszinte részvétem az ismeretlen asszonynak, s hoz­zászólni szeretnék. Való igaz, hogy sok a gázo- lásos baleset, rengetegen vét­lenül halnak meg, lit Isasze- gan például rengeteg kocsma, italbolt van. s ami a legfur­csább, estefelé személygépko­csik tömege parkol előttük. Viszont rendőröket erre ellen­őrizni sosem láttam. A volán­nál ülők csak beszaladnale, megisszák a magukét, azután irány haza. Elég, ha csak gyor­sabban mennek a megengedett­nél. Volt már baleset, nem is egy ... Gyereket sétáltatni életve­szélyes, pláne, ha az a gye­rek most kezdi felfedezni a világot, és szaladgál. Egyszer éppen gyerekkocsit toltam, s kanyarodtam volna be az ut­cáról, mikor a kocsi, ami az­előtt a kocsma előtt állt, jött, mint a vihar, csak úgy porzott mellettem: Több esetben feltűnt, hogy ez az autó elő­szeretettel landol ,a kocsma előtt. Később megtudtam, hogy a vezetője hol dolgo­zik ..., szóval a törvény sze­retőiét élvezi, neki mindent lehet. Még le is marházhatja az anyukát ! A munkagépek lejjebb áll­nak meg, vagy valamelyik mellékutcában, s gyalog men­nek vissza inni. Arra mégnem gondoltak, hogy ha netán va­laki a családtagjaik közül ve­szítené az életét, mert egy it­tas vezető elütötte, ugyan mit tudnának szólni? Persze fel lennének háborodva, s szidnák a tettest, holott ők ugyanazt megtehetik nap mint nap! Ennyit akartam, ez az én véleményem. Nevem és cí­mem nem írom ide, mert nem szeretném, ha „véletlenül” el­ütnének, Én meghalok, az meg amnesztiát kap! Hogyis­ne! Egy anyuka 2117

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom