Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-27 / 252. szám
Csak elrohannak egymás mellett Hol vannak az örömteli ünnepek? A fejkendős néni hosszan Integet lányának, vejének, unokáinak a Lada után, miközben magában motyogja: A születésnapomra készített süteményemet sem volt idejük megkóstolni! Ezeknek soha nincsen Idejük, csak rohannak! Hol van már a nagy asztal, hol vannak az örömteli ünnepek, amikor nem rohan időre ötfelé a család? Hol vannak azok a szombat délutánok, amikor rendbe téve, frissen, tisztán állt a ház, s az utolsó teendőt a járda seprése jelentette? Bizony ma sokszor elfelejtünk megállni, megpihenni, magunkra ölteni a szép ruhát. Elfelejtjük közelebbi, távolabbi hozzátartozónk születés- vagy névnapját, s nem ritka, hogy utólag kívánunk minden jót azzal mentegetőzve: belefér még a nyolc napba. Ha mi, felnőttek el is felejtünk ünnepelni, megteszik ezt helyettünk csemetéink. Óvodás kortól természetes, hogy meghívják barátaikat zsúrra, sokszor a lakótelepi kis méretű lakásokban alig fér el sok gyerek. Persze, átalakulóban a szokások, ám a karácsony, a húsvét még ma is jeles ünnepeink közé tartozik, ha csak egy-két órára is, de azért ilyenkor összejön a család. Igen, összejön, de kevésbé van együtt, legfeljebb az ebéd, vacsora idejére, mert ugye a tömegkommunikáció nagy jeCsaládi ünnep — család nélkül. Az Idősek klubjai, otthonai megpróbálják pótolni a hiányzó családot... lentőséget nyújt ahhoz, hogy elfeledkezzünk beszélgetni, mesélni életünkről, sikereinkről, kudarcainkról. Hiszen ilyenkor sem szabad lemaradni valami jóról, amit a televízióban lehet látni. Így azután minden szem a készülékre mered, esszük a sós süteményeket, s ha vége a filmnek, megköszönjük a vendéglátást, és mindenki siet haza. Akik meg otthon maradnak, nekilátnak szellőztetni, mosogatni, porszívózni, s az ünnep végén örömmel nyugtázzák, hogy ezen is túl vannak. S azután jönnek ismét a monoton, szürke hétTeljesült a vágya Gyógyszerész - saját patikában Valószínűleg Szent Domjánnak is tetszett, amit látott, mert meglehetősen elégedetten szemlélte a patikanézőbe jövő emberek sokaságát . .. Igaz, bármerre is vetette sorsa a patikusok védőszent.jét az elmúlt évtizedekben ebben az országban, ilyet nem nagyon láthatott: maszek gyógyszertárat ... Szód község főutcáján, a tanács. illetve most már az önkormányzat birtokában lévő épületben az alkalomhoz illően elegáns polgármester, Sándor István nyitotta meg a Kamilla patikát, és adta át Buránszkiné Szaller Cyö iyi magángyógyszerésznek, a vállalkozónak. Aki aztán köny- nyű helyzetben volt, hiszen egyszerre köszönhette meg a polgármesternek és a volt tanácselnöknek. Sándor Istvánnak mindazt a segítséget, amelynek révén végre elérkezhettek az avatáshoz. Még valamikor augusztusban. az akkor tanácselnökként dolgozó Sándor István mesélte, hogy a sződiek tarthatatlan helyzetén mind a tanácstestület. mind a végrehajtó bizottság változtatni akart — hiszen idős embereknek kellett bekerékpározni vagy buszozni Sződligetre, hogy gyógyszerükhöz hozzájussanak. Úgy döntöttek, megvesznek egv épületet, megvásárolják a berendezést, és pályázatot írnak ki a leendő gyógyszertárra. Azt már Buránszkiné mondta el, hogy neki viszont minden vágva az volt. hogy egyszer saját ura lehessen, hogy a maga patikájában dolgozhasson. — Négyszázezer forintos készlettel indulunk, gyógyszertárként működünk, de különböző gyógyhatású szereket is árulunk — mesélte patikájáról a megye talán harmadik magángyógyszerésze. — Láthatja, egy kevés kozmetikumot is árulunk, de elsődleges feladatunk, hogy a község és a környék gyógyszerigényeit kielégítsük. Ragaszkodtam ahhoz, hogy helyben is engedélyezzék a gyógyszerkészítést, hiszen nem sokat érnének vele a helybeliek, ha a tablettákat megkapnák itt, ám egy mixtúráért Vácra kellene beutazniuk ... Azt már nem Buránszkiné- tól tudjuk, hogy ennek engedélyezése nem kevés időbe került, s a nyitás emiatt is húzódott. Am mintha mind a Pest Megyei Gyógyszertári Központ, mind a nagykereskedelmi cég, a Hungaropharma kárpótolni akarná a gyógyszerészt és asszisztensét, biztosította a legjobb felszerelést, illetve még a hiánycikknek számító gyógyszereket is. — Az induláshoz olyan gyógyszereket biztosítottak, amelyekhez egyébként nehéz hozzájutni, s kapunk importkészítményeket is. A beszerzés feltételei kedvezőek, s ha megszokják az emberek, hogy itt van egy patika, a havi forgalom szerintem elérheti az öt-hatszázezer forintot is — mondta Buránszkiné Szaller Gvöngyi, de a félreértések elkerülése végett gyorsan hozzátette: — Én erre vágytam, látok benne jövőt, úgy érzem, tisztességes megélhetést biztosít, ám meggazdagodni nem lehet belőle, s higgye el, az ember nem is azért csinálja! E végszóra mintha Szent Dómján is helyeslőén bólintott volna — bár az is lehet. hogy csak a patikaavató ünnepélyesebbé tételére felbontott pezsgő láttatta velem. — Borgó — Gyermchrajzok és a környezet Verőce és a biófalu Bár a polgármester-választást nem sikerült a Zöld Pártnak megnyernie Verőcén, terveiket, hogy biofalut csinálnak a községből, nem adták tel. Minden bizonnyal sikerülni fog beoltani az ott lakókat, hiszen sokáig beszédtéma egy- egy jól sikerült természetgyógyász látogatása vagy más hasonló rendezvény, előadás. Legközelebb gyerekektől kapott, rajzokban megfogalmazott őszinte gondolatokkal támogatják a Zöld-ügyet. November 9-én délután 2-kor a verőcei művelődési házban nyílik az a gyermekrajz-kiállí- tás, melyet Nógrád megyei iskolások környezetvédelemmel kapcsolatos képeiből válogattak. A községben rajzot tanító Szarka Dánielnétöl tudtuk meg, hogy a legközelebbi terv, aminek megvalósítása a fiatai környezetvédőkre vár, az Ifjúsági Környezetvédő Szövetség verőcei csoportjának megalakítása. melyet röviden nevezhetnénk „X”-nek is. d. z. köznapok, amelyek között elvétve van azért még mit ünnepelni, mondjuk egy új jövevény érkezését, névadóját, keresztelőjét, vagy az eladósorba került lány lagzija jelenthet még különlegességet. Nem ünnepi esemény — ám ilyen alkalmakkor biztos ösz- szetalálkozik a tágabb értelemben vett család —, amikor valaki eltávozik közülünk. Ilyenkor csodálkozunk egymásra, kérdezzük, ki kicsoda, mert olyan rokon is lehet a gyászolók között, akit évek óta nem láttunk, s már a ke resztnevét is elfelejtettük. Ilyenkor kölcsönösen megtör ténnek a meghívások, címek, telefonszámok cserélnek gaz dát, lelkesedünk, s azután marad minden a régiben. Legfeljebb egy újabb temetés hoz össze bennünket. Ebben a rohanó világban, változó szokásaink közepette tisztelettel kell adózni minden olyan ember előtt, aki a családot ma is minden erejével igyekszik összetartani. Nem egy olyan többgyermekes édesanyát ismerek, akinek szent dolog, hogy karácsonykor együtt legyen a család, gyerekek, unokák, s ennek megvalósítása érdekében nem kímél időt, fáradságot. Hiszen mily nagy öröm lehet együtt látni szeretteit! A rohanó világban is kell szakítani arra időt, hogy együtt legyünk, találkoz zunk, örüljünk egymásnak, beszélgessünk. Hiszen, ha elrohanunk egymás mellett, ki lesz az, aki, ha segítségre szorulunk, segít rajtunk? Kire számíthatunk? Idegenekre? Nem. Hanem a családunkra. S ha a családban nincs összetartás, nincs igazi szeretet, megértés — aminek az ünneplés is része —, akkor ba.i van, akkor szinte nem érdemes élni. Halász Erzsébet Ökumenikusán — egyiill és egymásért Istentiszteleten a képviselők A pillanat történelmi, újszerű és megható. Kitörölhetetlenül beleivódott városunk történetébe, és azon kevesek emlékezetébe, akik ott voltunk az ökumenikus istentiszteleten. Történelmi azért, mert nem kisebb dolog történt, mint megvalósulni láttuk az egységbe, az egybetartozásunk őszinte vágyát. Mert a szeretet vonalán mindenkor együttműködhetünk, egyházak és emberek egyaránt. Kétszeresen Is öröm volt tehát az a pillanat. Hiszen városunk új képviselő-testülete Vác piarista templomában kérte és fogadta a katolikus, a református, és az evangélikus egyházak lelkipásztorainak áldását. Legyen jó ómen. Az új hivatal munkáját hassa át a küldetés, a szolgálat szelleme, a tisztesség és az emberség. Ahogy dr. Lengyel Antal apátplébános ezt oly szépen, bensőségesen megfogalmazta: Prófétai lélekkel tenni és szolgálni a jót, az értéket, a szépet, a városért, annak minden polgáráért. Prófétai lélekkel segíteni és felemelni a szegényeket és a nyomorgókat. Századunk talán egyik legmélyebben embert formáló, és tettekben is megnyilvánuló szándéka az ökumenizmus. Amely felébresztette egyházakban, egyházi vezetőkben és hívőkben az egymás felé fordulás igaz, őszinte vágyát, és a jóakaratot. Ennek az öku- menizmusnak azonban nemcsak az egyházakban, hanem még egy új képviselő-testületben is nagy szerepe kell hogy legyen. Azonban önmagunk belső átértékelése nélkül, s anélkül, hogy revízió alá ne vonjuk némely kifejezésmódunkat, indulatainkat, erkölcsi, jogi normáinkat, nincs igazi ökumenizmus, sem az életünkben, sem a munkánkban, sem hitünk gyakorlásában — mondta a lényegre jól rámutatva Bachát István evangélikus lelkész. Az első önkormányzati képviselő-testület hamarosan megkezdi felelősségteljes működését. Jó volna, ha munkájuk közben emlékeznének Csuka Tamás református lelkész igehirdetési szép gondolatára: Ha az úr nem őrzi a várost, hiába az őrizők. — Először hát nekünk kell mindannyiunknak méltókká válnunk, hogy építői, őrizői lehessünk városunknak. Szórád Ágnes VÁCI Ügy látszik, javíthatatlan optimista vagyok. Ugyan kérem, legyintettem még az ünnepek előtt, úgy október tizennyolca- dika táján, amikor arról hallottam, hogy jön az öt- ven-hatvan forintos benzin ... Nevetséges, mondtam, hiszen Ausztriában, Olaszországban csökkentették a benzin árát, esik az olaj világpiaci ára... Rémhír ez, fejtettem ki véleményemet ismerőseimnek, egyszerűen lehetetlen, hogy száz liter benzint érjen a hazai átlagfizetés! Kacsa a hír, higgyétek el, hiszen elképzelhetetlen, hogy egynapi keresetemből ne juthassak ötven kilométernél távolabbra. Amikor csütörtökön délután Vácon a benzinkúttól a Mártírok útjára bekígyózott autósor mellett hajtottam el, még mosolyogtam is a sorban állókon. A gödi kis benzinkútnál már bosszankodtam: a 2-es út szélén várakozó sor alapo san megnehezítette a köz lekedést. Aztán otthon bekapcsoltam a rádiót... Javíthatatlan optimista vagyok, állapítottam meg a hír hallatán, s közben autóm csaknem teljesen üres tankja is eszembe jutott. Javíthatatlan optimista ... voltam, módosítottam korábbi megállapításomat. Mert már akkor éreztem, lassan kijózano dóm. — nos. Pedig nem a meccsre mennek A csokoládé gazdát cserél Kevés a vér. Súlyos gondot okozhat a hiány, ha valami rendkívüli esemény történik. Ezt halljuk az egészségügyiektől. A Vöröskereszt-mozgalom aktivistái is panaszkodnak. Kevesebb a véradó, mint korábban. Még szerencse, hogy a mozgalom meggyőződéses és önzetlen tagjai kitartanak. Ezt láthattuk a minap Kemencén is, a községháza előterébe lépve. A váci véradó állomás munkatársait találtuk ott. Az orvosi ellenőrzést dr. Bénik Gyula látta el. De ott volt Szabó Jánosné, a helyi Vöröskereszt titkára is. Nagy előnye a mozgalomnak az a tisztelet, ami őt övezi. Nem csak azért, mert a puszta megjelenése is magával ragadó ennek a mindig mosolygó, Nyugodjanak békében! Nem tudtam nyugodtan ünnepelni — és most nyugtalanul gyászolok. Mert nekem mind a két oldalon voltak szenvedőim és vannak halottaim. Az 1956 októberét túlélők közül kettőt — hosszabb- rövidebb ideig — barátomnak mondhattam. Mindkettő alkoholista volt. Egyikük egy évet töltött a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány börtönében. Soha nem tudta kiheverni. Harminc éven át érezte úgy, hogy tovább üldözik ... A másik katonatiszt volt. öt októberben a forradalmárok — akiket ö ellenforradalmároknak nevezett — a lakásán keresték. Csak fiát találták otthon: az akkori kisfiú maradandó nyomokat őriz ma is, felnőttként, erről a látogatásról ... És a halottak... Ha a halottak napján kimegyünk a temetőbe, és virágot viszünk a Parlament előtti vérengzésben tizenhét évesen meghalt rokonunk sírjára, szembe fogunk találkozni azokkal, akik a Köztársaság téri pártház védőinek sírjához igyekeznek. Ha mondanunk kellene valamit egymásnak, mit mondanánk? Hogy a mi gyászunk a nagyobb? ók válaszolhatnák: talán csak a véletlenen múlt, hogy nem ők látogatják civilként, ártatlanul elesett vagy a harcokban meghalt hozzátartozójukat, s mi besorozott katonaként halálos lövést kapott rokonunkat. Mintha senki nem figyelne gyászunkra. Azoltára sem, akiknek az egyik és akiknek a másik oldalon voltak halottjaik. Azt meg végképp elfelejtik, hogy sokuknak mindkét oldalon van kit gyászolnunk. Mint a rádiónál. A halottaknak és emléküknek meg kell férnie egymás mellett. Hálás vagyok Göncz Árpádnak. Ha a halottak napján megnyugodva lépem majd át a temető kapuját, hogy halottaim sírjára virágot tegyek, neki köszönhetem. Hálás vagyok neki, hogy elmondta: ötvenhat mindenkié, levá- laszthatatlan róla mindenki, aki elesett, akit halálra ítéltek — nemcsak Maiéter, hanem Mező is. Bármelyik oldalon harcolt és halt meg valaki, a mi halottunk. a magyarság halottja. És nyugodjon végre békében! (B.) jóságos arcú asszonynak, ö az, aki az 1952-tól 1960-ig született helybelieknek szinte a második édesanyja, a világra segítője, ö volt a szülésznő, az egészségre, tisztaságra nevelő, figyelmeztető. Mindig szép szóval, nyugalmat árasztó derűvel, ahogy ezen a napon, amikor rábeszélte a donorokat a jelentkezésre. Talán izgult is egy kicsit. Bizonyára azért, hogy mennyien hallgatnak rá s jönnek el. Évente kétszer kerül sor az ilyen különleges adakozásra, amit a szervezésben részt vevő harminc tagon kívül 75—80 ember szokott vállalni ebben a kis faluban. A polgármesteri hivatalban dolgozó fiatal hölgy izgalmát az okozta, hogy először vállalta a vizsgálatnál hosszabb ideig tartó tűszúrást, most fehér ágyon fekve. Fél órával a kezdés után már tizennégyen voltak a vállalkozók. Az utóbbi idők statisztikai átlaga 45— 50 személy. A csökkenés oka két dologból ered. Szabó Jánosné szerint az emberek félnek az AlDS-fertőzéstől. A nővérek szerint a legtöbb’helyen nem kapnak munkaidőkedvezményt a véradók, amiről nem ők mondták, hanem egy másik városban dolgozó kollégájuk jegyezte meg nemrég epésen : — Pedig nem a Fradi-meccsre mennek ilyenkor. s még csak nem is termelési tanácskozásra. Vajon mit szólnának a főnök urak, ha ők jutnának bajba, s éppen hiányozna a vércsoportjuknak megfelelő, segítséget jelentő palack? Egy váci üzemet itt említettek meg, ahol a véradónak azt mondta a művezető vagy a mérnök — a beosztására már nem emlékeznek pontosan —: Ha el mer menni, megkaphatja a munkakönyvét. — Érvek, meggyőző szavak? Ismét Szabó Jánosnéhoz fordulunk a kérdésünkkel, aki szerint a legtöbben belátják maguktól is, hogy milyen fontos a segítségük. Van annak saját haszna is. Felfrissül a vér, jobb lesz az ember közérzete. Bénik doktor úr szerint pedig a fertőzéstől való félelem sem indokolt. Szerinte a mai eljárások alkalmazása mellett ez szinte teljesen kizárható. Pongrácz József harmincadszor jelenkezett az utóbbi akcióra. — Kapott munkaidő-kedvezKi tudja? Hátha S Is segítségre szorul egyszer. Legyen erkölcsi alapja, hogy elvárhassa (A szerző felvétele) ményt? — kérdeztük Tóth Ti- bornét, a Szobi ÁFÉSZ munkatársát, aki erre tanácstalanul nézett ránk. Nem is tudja, hogy az jár-e. ö ledolgozta a napját. Szerinte a főnöke azt sem sejti, hogy ő most merre jár. Szokás ilyenkor megkérdezni, hogy mi készteti nemes vállalkozására a véradót. Rendszerint hiába várjuk a magvas válaszokat. Esetleg a szólamokat a humanizmusról, a szolidaritásról. Ilyet senki sem mond, csak nyújtja a karját. Nézi, hogy szorítja el a nővér, aztán, ha mindennek a végére érnek, egy kicsit eldiskurálnak még a terített asztal mellett egymással. Jönnek a nővérek. Kérdezik, mit kíván a kedves donor a szendvics és a kávé mellé? Sört vagy csokit parancsol? Van aki jobban teszi, ha csokit kér, mert hamarosan feltűnik a bejáratnál egy szép szemű, fekete hajú kislány és felelősségre vonó hangon kérdezi; — Apu, adtál vért? — Adtam — válaszolja az, és a belső zsebébe nyúl. Az ott lapuló csoki gazdát cserél. Kovács T. István
