Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-27 / 252. szám
Nem ék volt, hanem kapocs Virágos helikopter nélkül Elszakadási kísérletek a gazdaságban „Átvilágítás” után átalakítás ^ Mindig őszinte szimpátiául figyeltem a Monori Csa^ ládi Intézet munkáját. Számtalan olyan kísérletük, öt- ^ létük és kezdeményezésük volt, amely a városban hiányt ^ pótolt. Aztán most mégis úgy néz rám Burján István, i az intézet vezetője, mintha azzal az egy szál ártatlan \ kérdésemmel valamiféle gyanús múltat szimatolnék. ^ Pedig csak azt kérdeztem; érintették-e őket is a tár- ^ sadalmi változások? Később persze megértem: létük ^ vagy nemlétük függ attól, hogy az önkormányzat ho^ gyan ítéli meg a munkájukat. Rájuk süti-e, hogy a ^ pártállam intézményrendszerének lebontandó építökö- \ vei, vagy úgy véli, lakossági igények kiszolgálói, szol- ^ gáltatók. A magam naivságában hajlamos vagyok úgy i vélekedni, hogy ez nemigen lehet vita tárgya. Ai idén — korrigálva végre egy korábbi téves megyei utasítást — önállóan gazdálkodhattak. Amiből kiderült, hogy augusztusban már teljesítették éves bevételi tervüket, az év végére pedig kétszáz százalékos bevétellel számolhatnak az elképzelthez képest. Következésképp: a polgárok igénybe veszik az általuk ajánlott szolgáltatásokat. Tehát szükség van rájuk. Névadó és keresztelő Demokratikus államban egyébként is ki-ki maga dönti el, hogy gyermekét kereszteli vagy névadót rendez neki, esetleg a hozzátartozójától egyházi vagy polgári szertartás keretében búcsúzik el. Burján István szerint azonban a dolog nem ilyen magától értetődő. Tizenhét éves múltjuk van. És akinek itt múltja van ... Dehát milyen múlt ez? — Szabadon, lelkiismeretünk szerint dolgoztunk korábban is. Nem erőszakoskodtunk, nem volt semmiféle presszió, hogy a polgári szertartások kiszorítsák az egyháziakat. Valószínűleg ezért nem érezni semmiféle változást a rendezvényeket illetően. A névadók száma például mostanság is ugyanany- nyi, mint azelőtt. Az állami és pártpropaganda révén a hetvenes években nagy volt a hangsúly a többes, szakszervezeti névadó ünnepségeken. Ezek annyira nem voltak családias hangulatú rendezvények, hogy mi például egyáltalán nem népszerűsítettük ezeket, vissza is esett szépen a számuk — ugyanakkor viszont nőtt az egyéb, családias rendezvényeké. De ha ezeket itt bárki is erőlteti, most nyilván átfordult volna ellentétébe a dolog, s az általunk kínált szolgáltatások iránti igény alaposan megcsappant volna. De mi nem voltunk „ék”. Nem voltunk egyházellenes cég. Hiszen már évek óta együttműködtünk az egyházzal, szertartásaikon mi szolgáltatjuk a technikát. És ebben korábban sem látott kivetnivalót senki. Szegényedő emberek’ — Tehát arról van szó, hogy az intézet közreműködését és szolgáltatásait ma is igénylik a monoriak, s az intézmény nem más, mint egy meglévő lehetőség a választásra. Aki a Azt beszélik... Azt beszélik, Monoron a Forrás Áruház játékosztályán nem éppen előzékenyek az eladók. A minap egy nagymama akart vásárolni egy száz forinton aluli játékot kisunokájának. Ám miután fizettek, mégis meggondolták magukat, szerették volna kicserélni a játékot. Kísérletük azonban kudarcba fulladt, mert az árut nem vették vissza, helyette viszont a vásáriak könyvét odaadták nekik. Azt is beszélik, ez a kereskedői magatartás nem éppen vevőcsábító. s nem egyedi az osztályon. Ugyanakkor — erről is beszelnek a szülők — az áruház melletti üzletsoron a maszek játékboltos akár több nap után is készségesen kicseréli a visszahozott játékokat. Azt beszélik, Gyömrön folyamatosan javul a kereskedelmi ellátás. S ez akkor is igaz, ha a legdinamikusabban az italboltok száma gyarapodik a nagyközségben. Egy régi kívánságuk is teljesült azonban a községbelieknek a közelmúltban. A Béla utcában megnyílt az első gazdabolt, amely a többi között növényvédő szereket is kínál a vásárlóknak. Ezt eddig csak Monoron tudták beszerezni a gyömrőiek. A piactéri vasműszaki boltban is bevezették ezt a szolgáltatást, amelyet a lakosság örömmel nyugtázott. Még a 11. világháborút Jcövetn években is samt- s színfoltot jelentett a vecsé- si kulturális életben a Martinovics téri egyházközséghez tartozó katolikus legényegylet változatos tevékenysége. Most azt beszélik, ha legényegylet még nem is, de a kulturális színfolt vallásos köntösben talán mégis visszatér majd. Az elmúlt télen a Reszler Gábor plébános vezette katolikus alkalmi színjátszó csoport templomi fűtés hiányában — a Martinovics téri iskolában kapott helyet karácsonyi műsora bemutatásához. Most viszonozni akarják a meghívást, miután a templomi padlófűtés elkészült, az iskolát hívják a templomban tartandó műsoros alkalomra. S ezúttal azt is tervezik, hogy a hittanos gyerekek mellett az iskolai osztályok műsorát is bemutathatnák, sőt alkalmi orgonahangversenyt is szervezni szeretne az egyházközség. Azt beszélik, a hivatali magánbeszélgetések nagyon sokba kerülnek. Régebben a telefonbeszélgetéseket szigorúbban be kellett jegyezni a munkahelyeken egy kockás füzetbe. Ám ezeket a füzeteket nem nagyon ellenőrizte senki. Ennek is tulajdonítható, hogy szinte mindenütt szabadon beszélgethetnek a dolgozók — akár Ausztráliában élő ismerősükkel is. Azt beszélik, hogy a monori egészségház korábbi portását és telefonkezelőjét azért „eb- rudalták ki”, mert megpróbált gátat vetni a „maszek” telefonbeszélgetéseknek. Azt beszélik, Monori-er- dőn decemberben népszavazást tartanak arról, hogy elszakadnak-e a várostól. Erre vonatkozóan — mármint a népszavazás kiírására — kérvényt juttattak el a belügyminiszterhez. Ügy hírlik, a népszavazás december egyik vasárnapján lesz megtartva a több mint 3 ezres lélekszámú településen. A helyi pártok szeretnék, ha a lakosság minél szélesebb rétegei kinyilvánítanák véleményüket a „válás” ügyében. Többen, mint a legutóbbi választások alkalmával. Azt beszélik, hogy a Volánbusz monori üzemigazgatósága újabban spórol az autóbuszok táblakiirásai- val. A Monor—Rákoskeresztúr feliratból például az utasok hiányolják Gvömrő feltüntetését, pedig korábban ez is szerepelt rajta. Így aztán az utasok mindig kénytelenek megkérdezni, a buszok Gyomrot érintve jutnak-e Rákoskeresztúrra. Nem lehetne a régi rendszert (feliratokat) visszafesteni a táblákra? — kérdezik az utasok. segítségével akar ünnepelni, ezt választja. — Nem így mondanám. Ez ^ lakossági szolgáltató intéz- ^ mény. A családért. Vehesse s igénybe bárki, akár tele zse- bű, akár kevésbé tehetős. Szeretnénk úgy működni, hogy áraink alatta maradjanak a profitra törekvő magántársulásoknak. De persze meg kell élnünk, ám nem haszonszerzésre beállítva. Mert azt azért érezzük, hogy az emberek szegényednek. — Ezen nem csodálkozom. Fizetésből élő átlagpolgárnak manapság egy esküvő, egy temetés az eladósodással egyenlő. De azt vajon érzik, hogy széthúzódik a mezőny? Hogy jelentkeznek a luxusigények, s ezzel egy időben bizonyos rétegekben a családi ünnepek teljes megszűnése is? — Nincsenek luxusigények. Már ha olyasmire gondol, hogy valaki felvirágozott helikoptert rendel az esküvőjére. De korábban például extra kérésnek számított a videofelvétel megrendelése, ma már ez mindennapos. A középréteg viszont gazdaságilag lefelé süllyed, ez észrevehető. Ötlet van, hely nincs — Az intézet viszont a kispénzűekkel mindig toleráns volt, ezt magam is tudom. Kérdés: lesz-e alkalma a jövőben is, hogy az legyen? Megmarad-e egyáltalán? — Tizenhét éves ez az intézmény. Most kellene „érettségiztetni”, megmutatni, hogy bár meglehetősen mostoha körülmények között élt eddig — harminchat négyzetméteren, fotólaborral a vécében, a tevékenységi kör bővítésének számos ötletével, amelyeket helyhiány gátolt —, mégis éretten és hasznosan tud dolgozni. Ez azonban attól függ. hogyan méri meg az önkormányzat. Hiszen a liberális demokráciában erre az intézményre is szükség van. Mármost csak azt kéne tudni, van-e Monoron liberális demokrácia? Vagv lesz-e? Majd meglátjuk. Ha másból nem, hát a családi intézet vasrolójából. Amit vagy lehúznak, vagy nem. K. Zs. T8bb mint ezerháromszázán dolgoznak a Monori Állami Gazdaságban. Valamennyiük jövőbeni sorsával foglalkozott a szeptemberben újraválasztott vállalati tanács legutóbbi ülésén. Egy hónappal ezelőtt beszélgettünk legutóbb Antalfi Győzővel, a vállalati tanács ismét bizalmat kapott elnökével, aki akkor — egyebek mellett — ezeket mondta : „Legfontosabb feladatunk a gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása és dolgozóink létbiztonságának megőrzése. Mindezeket csak nagyon komoly belső szervezeti átalakításokkal, a hozzájuk kapcsolódó érdekeltségi rendszer megváltoztatásával fogjuk tudni elérni. Ehhez a nagy feladathoz a dolgozók és a vezetők vállalkozási lehetőségeit is bővíteni kell, figyelembe véve a kormány privatizációs törekvéseit.” A vállalati tanácshoz az elmúlt hetekben több kollektíva kérelme is beérkezett. Ezek szerint a dánszentmiklósi kerület több mint kétszáz dolgozójának aláírásával, amelyben előadják, hogy a jövőben önálló állami gazdaságként szeretnének működni. Egy héttel később a szentmártonkátai üzemegységből érkezett hasonló tartalmú levél, legvégül pedig a gombai dolgozók egy részének szándékát ismerhette meg a vt. Ök leírták, ameny- nyiben az általuk elképzelt üzemi kereteket nem tudják megvalósítani, akkor ők is kiválnak az állami gazdaságból. — A vállalati tanács arra az elhatározásra jutott, hogy az állami giazdaság szervezete tovább így nem tartható fenn A monori Shell 'benzinkút melletti autójavító szervizt már bérbe adták. Az új vállalkozási formában is bőven akad munkájuk az ott dolgozóknak. (Erdősi Ágnes felvétele) — mondta Antalfi Győző. — Ezért elkerülhetetlen a radikális átalakítás. Nagyon fontos hangsúlyoznom, gazdaságunk rendkívül nehéz helyzetben van. Sajnos az eddigi kezdeményezések nem járMonoron, Gyömrön Polgármester-választások ben megváltoztatták, lévén, hogy a művelődési központba többen beférnek — akár kétszázötvenen is. Az érdeklődő állampolgárokat szívesen látják az alakuló ülésen, ahol a város pogármesterét is megválasztják. Gyomráról szintén azt a hírt kaptuk, hogy a helyi önkormányzat első (alakuló) ülése október 29-én, hétfőn délután 5 órakor lesz a házasságkötő teremben. Arról nincs információnk, hogy az első testületi ülés nyilvános-e vagy sem, de az biztos, hogy ennek a teremnek a befogadóképessége véges. * Es a homok a gyerekekre omlott Meddig tart egy pere? Nos, meddig is tart egy perc? Néha csak egy pillanatnak énezzük. Néha iszonyúan hosz- szú időnek. Most, hogy alkalmam volt megismerni egy szeptember végén született jegyzőkönyvet, amely úgy kezdődik: „... igen nagy meny- nyiségű homoktömeg szakadt a gyerekekre. Egy percig kapartam kézzel...” — magam is úgy éreztem, mintha egy percig nem jutnék levegőhöz. Aztán megkönnyebbültem. Hiszen nem történt végzetes tragédia azon a napon Monori- erdőn. A homokbánya közelében lakó Félix Mártonnak és feleségének, valamint Kanalas Annának és Kanalas Erikának köszönhetően. Három gyerek választotta játszóhelyül az elhagyott homokbányát, ahol ugyan ki vannak kitéve a tiltó táblák, hogy homokot kitermelni tilos, mert omlásveszély van, de hát a srácokban hogyan is támadhatna bármiféle veszélyérzet, amikor minden csendes, békés és süt a nap? Lyukakat kapartak a partoldalon. Játszottak. És megindult a föld. — Az volt a szerencse a szerencsétlenségben — mondja Lehoczky Pál, aki ma már Nyáregyháza polgármestere, akkor azonban még Monori- erdő tanácskirendeltségének vezetője volt —, hogy a harmadik gyerekre nem szakadt rá a homok. Fel tudta kiabálni a szomszédokat. Félix Márton, felesége és kislánya rohant elsőként a helyszínre. „ ... igen nagy mennyiségű homoktömeg szakadt a gyerekekre. Egy percig kézzel kapartam, mire megtaláltam a kislány fejét. Eszméletlen volt, de légzést észleltem, a szájából takarítottam a homokot. Akkor ért oda Kanalas Anna és Kanalas Erika. A feleségem és Erika élesztgették tovább a kislányt. Kanalas Annával elkezdtünk kutatni a fiú után ...” — Félix Márton jegyzőkönyvben rögzlett szavai a maguk tárgyilagos szűkösségében is hátborzongatóan idézik fel az eseményeket. A harmadik gyerek mutatta meg nekik, hol kaparjanak. Keresték kétség- beesetten a meglelt kislány után a kisfiút is. Megtalálták, ö is eszméletlen volt. de szemlátomást sokkal rosszabb állapotban, mint a kislány. Három-négy perc után megérkezett a körzeti orvos, öt perc múlva a mentő. Mindkét gyerek életben maradt. A segítőket a tanácskirendeltség életmentő kitüntetésre javasolta felterjeszteni, ám végül is köszönőlevelet kaptak a városi tanács elnökétől. Mert az „igazi”, életmentő kitüntetésre érdemes tett az, ahol a segítő az élete kockáztatásával siet a bajba jutottat megmenteni. És ebben az esetben „csak” két élet forgott kockán. A homokkal betemetett két kisgyereké. Mondom utóbb Lehoczky Pálnak, úgy tudom, egy mo- nori-erdei tanácstag, dr. Páczi Antal már öt évvel ezelőtt írásos beadványban figyelmeztetett a veszélyre: rendbe kell tenni a homokbányát, még mielőtt tragédia történik Aztán a bánya mégis olyan, amilyen. Azóta is. linn — Borzasztó költség lett volna és lenne ma is a rendbetétele. Pénz pedig már akkor se volt — felel szomorúan Lehoczky Pál. Uramisten, milyen szegények vagyunk! Nálunk lassacskán már egyetlen dolog lesz csak olcsó. Az emberélet. —ez tak érdemi intézkedésekkel. Tovább viszont nem várhatunk, mert így is a 24. órában vagyunk. Korábban tanulmányoztuk három (két tsz és egy állami gazdaság) lényegében már átalakított mezőgazdasági nagyüzem új szervezetét. Részben ezekre támaszkodva, részben a kormány — mindeddig csak elvekben meghirdetett — vállalkozói és privatizációs elképzeléseire próbálunk majd építeni. Ennek lényege, hogy sokkal kisebb egységekre van szükség, amelyek vállalkozói egységekként működnének. Mindez azzal jár, hogy a központ- és a kerületjellegű vezetési szervezettel szakítanunk kell, s ezáltal sor kerül a fölösleges vezetői lépcsők lebontására. A vállalkozói egységek viszonylag kisebb területen, homogénebb tevékenységet folytathatnának. A gazdálkodás minden fázisában önállóan dönthetnének. Szeretnénk szétválasztani a hagyományos alaptevékenységet az ipari jellegű feldolgozástól. Bérletek és lízingek útján kívánunk elindulni a privatizáció felé az alaptevékenységben. Amíg ez a folyamat tart, az irányítás a gazdaság vezetőjére hárul, aki mindössze néhány hozzáértő szakemberrel vezényli majd a folyamatokat. A feldolgozó és ipari tevékenységet egy átalakítás után tevékenységcsoportonként, kft.-ként vagy betéti társaságokként folytatják. A gazdaság ezen részét részvénytársasággá kívánjuk alakítani, amely végleges és hosszú távú vállalati formát jelentene. Az alaptevékenység átalakítása során a gazdaság összes dolgozójának lehetőséget kell adnunk az önálló vállalkozásra és tulajdonossá válásra. Szeretnénk bevonni a dolgozói tőkét — elsősorban a feldolgozóiparban, de más ágazatokban is. Ily módon részükre a nyereségből jelentős osztalékot lehetne a későbbiek során fizetni. Antalfi Győző nem titkolja: vannak ellenzői is elképzeléseiknek, akik a régi stílusú hatalmat akarják átmenteni. Ám ennek igyekeznek gátat vetni. Hamarosan megbíznak egy céget a Monori Állami Gazdaság teljes „átvilágításával”. November végére szeretnék, ha befejeznék ezt a munkát. s akkor elkezdődhetne az átalakítás. A bevezetőben említett kerületek kérelmeiket addig szüneteltetik, ők is bíznak abban, hogy a változtatások az ő érdekeiket (is) szolgálják. Az előttünk álló folyamat sokszor fájdalmas, de elkerülhetetlen lépések vállalását követeli meg, amelynek lesznek áldozatai is. Minél inkább késlekedünk, annál több — állítja a vt elnöke. — Az új vezérigazgató feladata^ lesz majd az átalakulás levezénylése, amelyre azért van szükség, hogy a jövőben, aki dolgozni akar, azt tisztességesen meg tudjuk fizetni. Létbiztonságot akarunk teremteni dolgozóinknak. Csak így nyerhetjük meg őket partnerként az átalakítási folyamatokhoz. Gér József Pilisen Avatás Nagy esemény színhelye lesz holnap, vasárnap a Pilisi KSK sporttelepe. Ekkor adják át rendeltetésének a jórészt társadalmi összefogással megépült új öltözőegyüttest, amely magába foglalja a szertárt és egyéb szociális helyiségeket egyaránt. Az utóbbi években sok kritikát kaptak a pilisiek az elavult öltözők miatt a szövetségtől és az ellenfelektől. Holnaptól megváltozik minden. Modern helyiségek szolgálják majd a futballisták kényelmét. Az avatáshoz bizonyára méltó lesz a Főt elleni bajnoki rangadó, amely fél kettőkor kezdődik. (é) Monor város képviselő-testületének alakuló ülése október 29-én, hétfőn délután 3 órakor lesz a művelődési központban. Korábban ugyan a városháza nagyterméről volt szó a fontos esemény helyszíneként. Ezt azonban időköz-
