Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-25 / 250. szám
PEST MEG Y Ei XXXIV. ÉVFOLYAM. 250. SZÁM Ára: .Í.IÍO forint 1990. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK A vád húsosok önálló élele A HITACHI BEFEKTETŐ KÖRÚTON A Csepel Autóban is „A Magyar Távirati Irodában bűnszövetségben elkövetett aknamunka folyik a fennálló törvényes magyar kormányzat ellen” — írta Csurka István (Egy „szent hír” életrajza. Pesti Hírlap, 1990. október 21.). Cikkében abból kiindulva jutott erre a következtetésre, hogy az MTI egyik tel-avivi keltezésű híre az író korábban tervezett izraeli látogatásával kapcsolatos ottani ellenérzésekről tudósított. Saját gyára lesz a konkurense? Napjainkban már nem számít szenzációnak, ha a több üzemből álló nagyvállalat valamelyik egysége úgy dönt, hogy a köldökzsinórt elvágja, s a központtól független, önálló életet kezd. Nemrégiben a Pest—Nógrád Megyei Húsipari Vállalat váci gyárában a munkásgyűlésen is úgy határoztak a dolgozók, hogy elszakadnak a központtól, s önállóak lesznek. Az erről szóló dokumentumot már el is juttatták a Földművelésügyi Minisztériumba. A váciak úgy érezték, hogy nagyvállalati keretek között nem tudnak eredményesen gazdálkodni, s nem értettek egyet a központ tervezett létszámleépítésével sem. Nem meglepő, hogy a Pe- nomah igazgatójának, Mátyás Ferencnek sok mindenről más a véleménye. Elmondta, hogy a vállalat gyárai önelszámoló egységként működnek, így hát fehéren- feketén kimutatható, ki mennyit tesz le a közös asztalra. A számok pedig azt mutatják, hogy a váci üzem a Penomah egyetlen veszteséges gyára, s két év óta lassacskán már belföldön is elvesztette piacait. Az eredménytelenség okát az igazgató szerint abban kell keresni, hogy a gyárban nem megfelelő hatékonysággal, fegyeTermészetesen nem feladatunk, hogy eldöntsük, a vitás kérdésekben kinek van igaza. Kell-e Vácnak vágóhíd, s ha igen, akkor rendelkezésre állnak-e a megfelelő szakemberek? A vitát majd a vevők döntik el. Ha a váci gyár az FM felügyelete alá tartozik — akárcsak a Penomah —, a piacon találkoznak, amelynek értékítélete eldönti, melyikük működik eredményesebben. H. É. Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára a Hiiachi-Metáls cég képviselőivel tárgyalt. A japán üzletemberek azért látogattak Magyarországra, hogy tájékozódjanak az itteni befektetési lehetőségekről. Ez számunkra is igen előnyös lenne, annál is inkább, mert a két ország közötti külkereskedelmi forgalomban a magyar passzívum egy ideje növekszik. Míg tavaly 14,4 millió dollárral. idén 32,3 millió dollárral haladta meg importunk az exportunkat az év első nyolc hónapjában. Kivitelünk egyébként ez utóbbi időMl TÖRTÉNT? Must még csak az a kérdés, mi történt. Mi történt október 23-án este a Parlament előtt, a Kossuth téren, a Magyar Köztársaság első születésnapján, az 1956-os forradalomra emlékező nagygyűlésen. Mindenféle mendemonda járja. Akik ott voltak, azt állítják, irredenta jelszavakat skandált egy nem túl népes csapat. Mások szerint Erdélyt követelték vissza, s arról is suttognak a fővárosban, hogy a máskor cigányokat, zsidókat molesztáló bőrfejűek fura- kodtak az ünneplők közé. Állítólag voltak atrocitások, bekiabálások. De hogy mi történt valójában, nem tudni pontosan. Mondják, a többezres tömeg megriadt a provokátoroktól. Százával mentek haza. Mert megijedtek, félni kezdtek, vagy csak egyszerűen megundorodtak. Nem így képzelték az első és szabad ünnepet. Persze pontosan nem tudjuk, mi történt. Nem tudjuk, mi történt, s nem értjük, hogyan történhetett meg, hogy a Magyar Távirati Iroda nem tudósított az eseményekről. Csak arról, aminek történnie kellett volna: forró hangulatú nagygyűlésről, szónokokról, ünneplő tömegről. Igaz, arról, ami valójában történt, nem számolt be a televízió híradója sem, pontosabban csak arról közölt képeket, hogy nem történt semmi rendkívüli. S mert arról nem tudósítottak ezen „nemzeti” médiák, ami történt, nem adhattak választ arra sem, hogyan történhetett meg, hogy a legnagyobb kormányzó párt jeles képviselője, Csurka István együtt szónokolt egy másik, szerencsére sokkal kevésbé népszerű politikai szervezet hasonlóan jeles személyiségével, Nagy Lászlóval. Annak a Magyar Nemzeti Pártnak prominens vezetőjével, aki arra szólította fel a magyarokat, hogy „ébredjenek”, s moly egyesülés a történelmi Magyarország visszaállítását, a most megválasztott heiyett új közigazgatást, intézkedéseket a volt kommunisták ellen, elszámoltatást, „magyar érzelmű és irányítású” sajtót, erős belső rendet, anarchia helyett keresztényi magyar életet követelt. A hírekét persze sokáig eltitkolni nem lehet. Tegnap még csak néhány ezren tudták, mára erről suttag a fővárcs. Lehet, hogy pontatlanul adják tovább a történteiét. Eli- •'"tőnek tényeket, fölnagyítják az eseményeket. Sokan már nem is arról tudakozódnak, mi történt. Számukra az a kérdés, rai minden történik még? Csulák András Orvoslásra várnak Csak üzlet? A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Magyarok Világszövetsége sajnálkozik amiatt, hogy — miként azt a kárpátaljai posta jelezte — az Ukrajna kárpátaljai területén élő magyarság az 1991. évre rubelben nem fizethet elő a magyarországi sajtótermékekre. Eddig Kárpátaljára évi viszonylatban 1 millió rubel értékű magyarországi sajtótermék jutott el. Tudomásuk szerint a magyar fél a jövőben nem tart igényt a rubellel történő elszámolásra, helyette csak konvertibilis valutát tart fizetőeszköznek. Ilyen fizetőeszközzel sem a kárpátaljai magyarság, sem a kárpátaljai területi tanács nem rendelkezik. Ebből értelemszerűen következik az, hogy pusztán üzleti szempontok miatt a kárpátaljai magyarság elesik a magyar- országi sajtótermékektől. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Magyarok Világszövetsége felkéri a magyar kormányt: orvosolja ezt a helyzetet, és vegye fel az ukrán kormánnyal a kapcsolatot, hogy közösen oldják meg a felmerülő pénzügyi problémákat. szakban 64 millió, behozatalunk 96 millió dollárt tett ki. Az export egy év alatt csaknem 8 százalékkal csökkent, míg az import 16,6 százalékkal nőtt. Bár a magyar exportőrök száma az elmúlt évi 62- ről mostanra 86-ra gyarapodott, s több termékből — köztük élelmiszerekből, ólomkristályból s néhány textilipari cikkből — nőtt a kivitel, mindez nem ellensúlyozta a vaskohászati termékek, alumínium félgyártmányok és gyógyszeralapanyagok exportjának visszaesését. A japán importstruktúra az utóbbi években nem változott jelentősen: jelenleg is az elektronikai cikkek, alkatrészek, műszerek, szórakoztatóelektronikai termékek teszik ki a behozatal döntő hánya dát. Célunk a magyar export növelése, ám ez csak új cikkek, s elsősorban magasabb feldolgozottságú termékek bevezetésével képzelhető el. Az államtitkár véleménye szerint az árukivitel növelé sénél sokkal jelentősebb, ha valóban sikerül megnyerni a japán tőkét magyarországi befektetésekhez. A Hitachi cég üzletemberei most éppen ezen munkálkodnak, a napokban felkeresik a Csepel Autógyárat, az Ikarust, az MMG Automatika Műveket, valamint a Csepeli Szerszám- gépgyárat. Amennyiben si kerül megállapodniuk, nemcsak a tőkét, hanem a japán csúcstechnológiát is hozzák, ami nem kis lépést jelentene a szerkezetváltásban. MM A Magyar Távirati Iroda igazgatótanácsa, szakszervezeti bizottsága, valamint a Magyar Hírügynökségi Kamara ügyvezető elnöksége — az intézmény valamennyi, a pártatlan, objektív tájékoztatást szolgáló munkatársa nevében — a leghatározottabban visz- szautasítja Csurka Istvánnak a Magyar Távirati Irodát ért, az újságírók becsületét sértő rágalmait. Az MTI bírósági eljárást is megalapozottnak tart Csurka István ellen, aki kétségbe vonta a hírügynökség munkatársainak emberi, szakmai tisztességét és demokratikus rendszerünk, a Magyar Köztársaság iránti elkötelezettségét. A vizsgálat lezárult Mint a korábbi híradásokból ismert, dr. Kónya Imre ország- gyűlési képviselő, az MDF parlamenti frakciójának vezetője a legfőbb ügyésztől annak megvizsgálását kérte, hogy a Kurír szeptember 24-én megjelent számában az úgynevezett hordóügyről szóló híradással kapcsolatban megálla- pítható-c büntetőeljárás megindítását szolgáló alapos gyanú. Dr. Kónya Imre beadványa azt is tartalmazza, hogy nemleges válasz esetén a legfőbb ügyész rendeljen el további tényfeltáró vizsgálatot. A legfőbb ügyész megállapította, hogy hiányzik a büntetőeljárás elrendelésének törvényes feltétele, ezért a nyomozás teljesítését megtagadta. A további tényfeltáró vizsgálat lefolytatását pedig nem tartotta indokoltnak. A döntés indokairól a legfőbb ügyész tájékoztatta dr. Kónya Imrét. Antall József november 6—9-ére tervezett izraeli látogatását későbbi időpontra halasztotta — jelentette be szerda délután Herman János külügyi szóvivő. @ Négy országgyűlési bizottság tartott ülést tegnap. Az alkotmány- ügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság módosításokkal támogatta a fegyveres erők és testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényerejű rendelet módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság a Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetésének módosítására tett javaslatokat vitatta meg. A talpon maradás a minőségen múlik A jó bőröknek piacuk van i lemmel dolgoztak, s hiányzik a szakértő középvezetői gárda is. Javasolta, hogy küldjenek el 50-80 dolgozót, elsősorban olyanokat, akik szakértelem híján nem sok hasznot hoztak a kollektívának. Mátyus Ferenc szerint a kritizált középvezetők befolyásolására tették le voksu- kat a dolgozók az önállósodás mellett. A veszteségek ellenére Vácon még az idén is 15 százalékos béremelés volt — a „nagy kalapból” még jutott pénz. Az igazgató szerint kérdéses, ha maguk maradnak — sa termelésüket nem tudják felfuttatni —, lesz-e egyáltalán pénzük bérfizetésre. A váciak elszakadása nem jelenti azt — hangsúlyozta az igazgató —, hogy a Penomah szétesne, a pilisi, ceglédi, balassagyarmati gyár nem akar kiválni a vállalatból. Az igazgató még azt is elmóndta, természetesen nem akadályozzák meg a váciak elszakadását. A jövőben a vállalatnál is változások várhatók. Egy szervező cég már dolgozik a vállalatnál, a sors iróniája, hogy éppen Vácott kezdték meg munkájukat. A céljuk az, hogy a gyárak majd önálló gazdálkodási egységként — esetleg kft.- ként — működjenek, s a központ majd csak szolgáltatásokat vállaljon számukra. Ki fizeti a szovjet hallgatók ösztöndíját? (CIKKÜNK A 3. OLDALON) A szakemberek megítélése szerint nehéz idők járnak a bőriparra. Kezdődött a szovjet export visszamondásával. Ezzel olyan piactól esett el az iparág amelynek következtében nemcsak néhány bőrgyár, hanem a feldolgozó cipőgyárak is végveszélybe kerültek, közülük többet a kapuzárás réme fenyeget. Közben folyamatosan csökken a hazai fizetőképes kereslet is. Míg esztendőkkel ezelőtt átlagosan négy, addig ma évente egyetlen pár cipőt veszünk — az átlagállampolgár átlagfizetéséből ennyire futja. Időközben a bőrgyártás magas színvonalra jutott, a nyugati minőséghez felzárkózó, versenyképes terméket produkál. Hiába azonban a jó minőség, ha a gyártás kiegészítő anyagai szinte kivétel nélkül nyugati importból származnak, a jó bőr drága. Mi tehát a megújulás módja? Exportra dolgozni, illetve szépet csinálni, s olyan áron, hogy az a hazai piacon is vevőre találjon. Ez utóbbi, nem éppen könnyű utat járja a hetvenöt dolgozót foglalkoztató dunakeszi Bőripari Kisszövetkezet. Mert igaz ugyan, hogy az 1948 óta létező egységben nagy hagyománya van e tevékenységnek. de számolniuk kell a kedvezőtlen körülményekkel. Ebben az évben például két ízben került sor az alapanyag áremelésére, s bár törekvéseikkel ellentétes, kénytelen késztermékeik árába beépíteni a költségeket. Némiképp drágábban adnak el, de igyekeznek olyan minőségű és küllemű cikkekkel jelentkezni, amelyekkel — üzletkötői hálózatuk segítségével — megtarthatják a vevőkört. Különösen a lósportcikkekre, a nyergekre s a hozzá tartozó szíjakra és kiegészítőkre vonatkozóan, de még a bőrdíszműcikkekre is igaz, hogy egyedi és nagy ügyességet igénylő kézimunka van áruikban. A szövetkezetben úgy tartják, hogy a minőség mindenek előtt való, ma ez a talpon maradás feltétele. Az Artex és a Tanimpex útján lebonyolított export is ennek köszönhető : versenyképes a minőségük. A nagyságrendet illetően nem meghatározó az export — de különösen a nagyobb értéket képviselő nyergek esetében — egy-egy eladása is jelentős siker. A szövetkezet helyesen alakította ki üzletpolitikáját is: ráállt az apró cikkek gyártására, mert az idők során beigazolódott, hogy a kulcstartókat, pénztárcákat, levéltartókat és az apróbb dísztárgyakat még a nehéz megélhetési körülmények között is keresik s veszik. S ha nem is könnyen, de eladhatók, a nagyon drága ruhaneműknél, bőrkabátoknál legalábbis jobban. Ami pedig a jövőben várható, nincsenek rossz esélyei a szövetkezetnek. Cikkeikre van kereslet, s az is jó dolog, hogy szakmunkásokat még most is fel tudnak venni. Va. É.
