Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-21 / 248. szám

Fogytán a késztet Lesz elegendő Erősen megfogyatkozott a tüzrevalónak kitermelt szára- dékfakészlet az erdészeti tár­saság háza táján, pedig a vá­sár java még ezután kezdőd­ne. A gazdaságtól kapott in­formáció szerint az erdőmű­velők novemberben, decem­berben tudnak intenzívebben hozzálátni a tűzifa vágásához. Ígérik, a korábbi évekhez ha­sonlóan most is elegendő mennyiségben tudnak belőle a lakosság rendelkezésére bocsá­tani. Sajnos az árat a gazda­ságos emelni kényszerült az állami dotáció megvonásának mértékében. Most százkilón­ként 150 forintért kapható a tűzrevaló. Mindig megnevettetnek a névadók, amikor keresztgyerc- kük fura névre hallgat. Leg­gyakrabban nemzeti nagyjaink megidézése a szokás, a veretes nevek által belopni lelemé­nyüket a köztudatba. Különös párosítások születnek ezáltal. Fogalmam sincs például, hogy mi köze lehetett Dózsának a szivarhoz, avagy ne menjünk messzire, Toldinak a kenyérsü­téshez, de hát nem tiltakozhat­tak a kercsztség ellen. Igaz, még mindig jobb az ő nevüket emlegetni naponta, mint némelyik újsütetű vállal­kozás cégérének angolból vagy németből választott nyelvtörőit. Fülbemászóim cseng viszont az Anakonda Gmk neve, sajnálom is, hogy a cégnek mindössze gilisztatenyésztésre futotta. Akad még ilyen kacajt rittyen­tő névadó, sőt volna javasla­tom újabbakra is. Mondjuk Turul díszmadárbolt, Moby Dick akvarisztikai kör. esetleg Deákné rövidáru kft. Nem so­rolom, még ezeknél is jobb öt­leteket produkál néha a fan­tázia. —ay Akár a kártyás, aki mindig bizakodik Fele sem Máz történelmünk Régen tudom, hogy társadalmi események kínos és nyilvánvaló következményeinek hatásairól faggatózni hasonlít a provokációhoz. Most az 1990-cs esztendő vége felé mondhatnám, afféle hadüzenettel cr fel pro-, kont­ra vitára, vagy akár csak futó eszmecserére erőszakolni csendben csomósodó állampolgári rosszkedvűnket. Köz­érzetünk a rendszerváltás első formai jegyei óta eltelt cgy-másfél esztendő után egy fokkal precízebben fogal­mazható meg, és' így nem is keressük, amit úgysem ta­lálunk, az elégedettséget. Közös sajátunk lett a nyug­talanság, nemegyszer a harag, mert közös a sors, mely sújt bennünket, gyári munkást, tsz-tagot, tanárt vagy pos­tást. Eszméket dobtunk el egyfelől, s pótlólagos hitet ko­vácsoltunk másfelől, belőle reményt, annak mértéke sze­rint, ki mennyit kóstolt már a történelemből. Ivanics István traktoros mondja: A nép nagyon nya­valyog, pedig a nehéz élettől mi messze vagyunk. Nem az első rendszerváltást élem meg, először az oroszok vittek el mindenünket, aztán a ma­gunk fajtája fosztott meg a földtől, jószágtól. Négy gyere­ket neveltünk lel családi pót­lék nélkül, én már csak tu­dom, mi az a nélkülözés. Az fáj tudja, hogy csak hittük, hogy mindaz a miénk, amit elértünk, az utóbbi egy év bi­zonyítja legjobban, hogy fele sem igaz az egzisztenciánk­nak. Azért nem keseredem el. A mostani kormányról hi­szem, hogy jót akar, de sze­retnénk már idelent is ta­pasztalni a politikát, nemcsak: beszélgetni róla. Varga Péter villanyszerelő: Mi, kisiparosok, nagy remé­nyeket fűztünk a privatizáció­hoz, a magánszféra erősítésé­hez, hiszen a szolgáltatásnak ez a területe már az éleiben- maradásért küzdött. Ehelyett még további terhekkel sújtott bennünket az állam, 88 évi adóalappal, 30-40 százalékos infláció mellett, ugyanakkor az életszínvonal általános romlása miatt jelentősen csökkent a kisiparosok bevé­tele. Ma ott tartunk, hogy megélünk, de félre már nem tudunk tenni semmit. D. S. nyugdíjas: A kisem­bert soha nem érdekelte, hogy az ország hogyan oldja meg a gazdasági problémákat. Az öt forintos tej, 3 forintos ke­nyér idején nem is látta szük­ségét. Ma sztrájkba kezd a munkás, a bányász, de nem azért, mert hogy ezt is szabad, hanem mert veszni látja létbiz­tonságát. A gyors pálfordulás- nak szerintem az az átka, hogy minden jó eléréséhez felvillantották a lehetőséget, de elfeledkeztek azokról, akiknek a legszükségesebb előteremtése is gondot okoz. A nyugdíjas tüzelőutalványon így látják a helyi pártok Ne éljük fel múltunkkal jelenünket Tavaly október 23-án kiki­áltották Magyarország ötödik köztársaságát. Hogyan érté­kelik az elmúlt esztendőt a Nagykőrösön működő politikai pártok vezetői? Erre kerestük a választ. Szabad Demokraták Szövet­sége—Fiatal Demokraták Szö­vetsége: Társadalmunk demokrati­kus átalakulásának folyamatá­ban mérföldkő 1989. október 23-a. Az állampárti diktatúra lebontásának fontos állomása­ként értékelhető. A diktatúra maradványainak felszámolá­sát a novemberi népszavazás négy igenje jelentette. Ezen felgyorsult társadalmi változá­sok városunk életére is élén­kítő hatással voltak, egymás után alakultak meg a prog­resszív ellenzéki pártok. Köz­tük az SZDSZ helyi csoport­ja, majd a Fidesz nagykőrösi szervezete is. Mindkét liberá­lis pártcsoport megalakulása óta küzd minden ember egyé­ni szabadságáért, az államha­talom korlátozásáért; a dolgo­zók független érdekképvisele­teinek kialakításáért. Küzdünk azért, hogy a helyi önkor­mányzat ne hagyja magukra azokat, akiknek puszta megél­hetése veszélybe került. Ezen legfőbb szociálliberális elve­inkhez kapcsolva dolgoztuk ki helyi, városi elképzeléseinket, melyeket az elmúlt időszak választási gyűlésein ismerhet­tek meg városunk polgárai. Célkitűzéseink realitását, eddi­gi munkánk hatékonyságát a legutóbbi helyhatósági válasz­tások minősíthetik leginkább. A választási koalíciót kötött két liberális párt tisztelettel köszöni a választópolgárok bi­zalmát, ami természetesen öröm, de egyúttal óriási fele­lősség is. Nem törekszünk ki­zárólagos helyi hatalomra, fe­lelős, gondoskodó, szakértel­men alapuló helyi politizálást akarunk, olyan önkormányzati testületi munkát, amely párt­érdekektől függetlenül hozza meg döntéseit a város érdeké­ben, és ezek a döntések a nyíltság jegyében a széles vá­rosi nyilvánosság bevonásával születnek. Az önkormányzati választásokkal a politikai rend­szerváltás kiteljesedett, de a gazdasági rendszerváltás csak most következhet. Készülve 56 forradalmának első nemzeti ün­nepére. az SZDSZ és a Fidesz gazdaságilag elmaradott, el­adósodott városunk felemelke­dése érdekében együttműkö­désre hív minden, e célért küz­deni akaró progresszív, demok­ünnepeljük fiatal köztársasá­gunk első évfordulóját, mely tenni akarásával, toleranciájá­val, pártjai viszálykodásával és gazdasági nehézségeivel szeretné népe elfogyó hitét visszaadni. Kívánom, hogy ez az évfor­duló figyelmeztessen minden magyar embert és szervezetet arra, hogy ne éljük fel múl­tunkkal jelenünket, mert nem marad erőnk jövőt építeni. Dolgozzunk végre közös erő­vel, és építsük fel végre „há­zunkat”, mert ez az utolsó le­hetőség számunkra! A költő szavai adjanak út­mutatást mindenkinek e tá­jon: „Az Élet szent okokból élni akar, S ha Magyarországra dob ki valakit. Annak százszorosán inkább kell akarni.” Kiss János ratikus politikai-társadalmi erőt, és a városát szerető ál­lampolgárok támogatását vár­ja. Az erőfeszítések sikere ér­dekében. Dr. Bozlék Mihály Független Kisgazda-, Fö!d-j munkás- és Polgári Párt: Hazánkban az utóbbi egy évben nem egyszerűen kor-l mányzópárti hatalomváltás történt, hanem egy diktatóri­kus államformából békés át­menettel egy demokratikus ál­lamrend létrehozását kellett megalapozni. Az új kormány tagjai feladataikkal csak a hi­vatalba lépésük után kezdhet­tek megismerkedni, mivel ko­rábban (mint ellenzék) nem volt betekintésük az állam-, igazgatás belső ügyeibe. Vi­szont felelősségteljesen irányí­tani, megalapozott döntéseket hozni helyi ismeretek és a kapcsolatrendszerek kialakí­tása nélkül lehetetlen. Természetesen valamennyien türelmetlenek vagyunk. Az Országgyűlésnek jobban kelle­ne gazdálkodni az idővel. Amíg jogilag nincs mód a cse­lekvésre, addig a bizakodó vá­rakozásnál itt nálunk sem tör­ténhet egyéb, pedig a 40 évig hamuval letakart parázs újra izzani kezd. Sajnálatos és ért­hetetlen, hogy vannak, akik szeretnék ezt elfújni, pedig ez­zel inkább lángra lobbantják. Nekünk, kisgazdáknak külö­nösképpen fájdalmas a repri­vatizációs és privatizációs programunk elodázása, ami a pangásból való elmozdulás el­ső lépése lenne. A társadalom újjáépítése a nemzet kormányba vetett bi­zalma nélkül sem megy. Vajon a kormányt érő, eltúlzott, becs­mérlő bírálatok a bizalom erősítését szolgálják-e? Egye­sek pártjuk hatalomra kerülé­se érdekében képesek felál­dozni azt a vissza nem térő történelmi lehetőséget, amely segítő szándékú megértéssel magyar csodával bontakozhat­na ki. Karsay Istvánné Magyar Demokrata Fórum: A magyarság történelmében öt köztársaságot élt meg a nép. Ha végigtekintünk történel­münk elmúlt 141 évén, felvil­lantható e rövid időszakok függetlensége, mely 1849 tava­szi zsongásában, 1918 vérziva- tara utáni örömujjongásban, 1946 (végre „másként gondol­kodó”) demokráciájában és 1956 villanásnyi nemzeti hité­ben ismételte meg önmagát. Most, 1990. október 23-án kapott szénen mérem fel, mit változott életünk! Szabó Sándorné kereskedő Lányom férjhez ment, kollé­gám 20 év után más terüle­ten próbálkozik, szóval tör­tént egy és más, de ezek ma­gánügyek. Amit anyagilag el­terveztünk, többé-kevésbe megvalósult. A politika so sem érdekelt, csak mostaná­ban. Az ember már olyan, mint a kártyás, rossz kör után hiszi, hogy jó következik, ak kor is, ha a következő lépés sem látszik szerencsésnek. Valahol itt tartunk. A boltban látható legjobban az életszín­vonal romlása. Az elmúlt eg év alatt legalább negyedév csökkent a fogyasztás. Ficsor János gépszerelő: A mi családunkban is rendsze: lett a kát műszak, már régóta. Idén is egy hold paradicso­mot vállaltunk a gazdaság ban. Alig 40 ezret hozott, át­vitte az aszály a tennis fe­lét. Eddig még istenes volt a túlmunkával kerestün! annyit, hogy valamivel többre is íussa, mint az átlag. De mc már. ha az éjszakát is mun kával töltené az ember, akkor sem érné utol magát. Pedif higgye el, nekünk sínesénél- földtől elrugaszkodott vá­gyaink. Mohácsi József kőműves: Rossz évem volt. Behívtak katonának, aztán meg eltört a lábam. Életünk? Mint a má­soké, sok a nehéz íogdmcg munka, a fizetés pedig fizeté­sig elég. Bizonytalan vagyok azt mondhatom. A gondok akkor kezdődnek, amikor életerős embereknek eszükbe jut: Immár nem rajtuk mú­lik, hogy gyerekeiket gond nélkül fel tudják-e nevelni Pataki Jánosné háziasz- szony: Az utóbbi idők leg- gyötrőbb intézkedése volt eb ben az országban ez a lehe tetlen adórendszer. Mint csa­ládanya mondom ezt, akinél; napról napra be kell osztani a jövedelmet. Nekünk mindig csak kevesebb jutott. Fiam katona, ez a helyzet is növeli újabban kiadásainkat. Faragó Sándor energetikus A mi családunkban 5 ezer ío rint jut egy személyre a - jö­vedelemből, nem kell monda nom, hogy a 7 ezer forint re zsi mellett mit ér ez a pénz. Őszintén mondom, én nagyon vártam a redszerváltást, es továbbra is várom, mert ed­dig még csak szegényedtünk Nem az a fajta vagyok, aki munka könnyebbik végét sze­reti megfogni. Ölat építettem de már nem vagyok biztos abban, hogy malacok is lesz­nek benne. Attól tartok, lassú visszarendeződés folyik, de legalábbis stagnálás, ami előbb-utóbb felemészti a lakos­ság erejét és türelmét. Miklay Jenő Készülnek a raklapok Forró Kálmán és Horváth Lajos, az Arany János Termelőszö­vetkezet faipari telepének dolgozói raklapokat gyártanak. Ezekből egyébként olaszországi exportra is kerül (Varga Irén felvételé) Elkapták, elengedték, bevitték Kis hal a nagyok között Az elmúlt hetekben több je­lentősebb kárt okozó üzletbe- törcs vívta ki Körösön a ke­reskedők, a lakosság aggodal­mát. Többnyire élvezeti cik­kek, kávé, cigaretta vándorolt az eleddig ismeretlen tettesek bugyrába. Sajnos az efféle tények már nem hatnak az újdonság erejével, bár az em­lített bűncselekményeknek van sajátos vonásuk. Feltűnő ugyanis, hogy egyes áruféleségekből, mint például a kilós csomagolású kávéból, korántsem csak a márkásak tűnnek el a polcokról. Sőt ta­lán inkább van keletjük a Szalagon a bakfiskabátok A Nívó Szövetkezetben mindig valami új, modern, divatos holmit varrnak. Fotósunk legutóbbi ott jártakor éppen a pécsi Tritex Vállalat megrendelésére készítettek bakfisok számára vá­szon télikabátokat (Varga Irén felvétele) kommersz portékáknak, ame­lyek a presszókban is haszná­latosak. A fővárosban, és imitt-amott vidéken az utca­sarkokon, tereken több forint­tal az átlagár alatt kínált ci­garetták is azt sugallják, hogy az üzletbetörásek célirányossá váltak. A bűnüldöző szervek­nek bizonyítékaik is vannak arra vonatkozóan, hogy eseten­ként előzetes megrendelés sze­rint csomagolják el a betörők az értékeket. A bűntársak ho­rogra kerítése pedig még gya­nú esetén is nagyon nehéz, amióta a vendéglátásban, kis­kereskedelemben egyszerűsí­tették az áruforgalmazás ad­minisztrációját. Pörge Jánost ezek előrebo­csátása után kis halnak lehet tekinteni a köz- és magánva- gyont veszélyeztető cápák kö­zött. ö megelégedett volna a főtéri cukorkáspavilon tar­talmával is, ha tetten nem éri a rendőrjárőr éjjeli munkál­kodása közepette. Így aztán a sok inzultusban részesült fa­házikó békében érte meg a reggelt, miután Pörgét előállí­tották a kapitányságra. Arra számított, a fogdában tölti majd az éj hátralevő ré­szét, de a formaságok elinté­zése után végül is útjára en­gedték. Más ember talán alud­ni tér az ijedtség után, Pörge azonban úgy gondolta, kár volna így elkótyavetyélni fris­sen visszakapott szabadságát Az OTP előtt kiszemelt magá­nak egy személykocsit, szét is törte íziben az ablakát. A csattanásra lettek figyel­mesek a nem túl messze levő szolgálatos rendőrök, tehát Pörge megint törhette a fejét, miképpen magyarázza meg a kínos helyzetet. Váltig tagad­ta, hogy a kocsirongálás az ő lelkén száradna, ám szavahi­hetőségét erősen megkérdője­lezte már csak az a tény is. hogy rajta, és a rendőrökön kívül teremtett lélek nem járt arra­felé. Pörge ezek után már való­ban nyugovóra tért. Mondani sem kell, hogy őrizet alatt, amit később a bírói intézkedés is megerősített. Ügyében fo­lyik az eljárás. —ay

Next

/
Oldalképek
Tartalom