Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
Fogytán a késztet Lesz elegendő Erősen megfogyatkozott a tüzrevalónak kitermelt szára- dékfakészlet az erdészeti társaság háza táján, pedig a vásár java még ezután kezdődne. A gazdaságtól kapott információ szerint az erdőművelők novemberben, decemberben tudnak intenzívebben hozzálátni a tűzifa vágásához. Ígérik, a korábbi évekhez hasonlóan most is elegendő mennyiségben tudnak belőle a lakosság rendelkezésére bocsátani. Sajnos az árat a gazdaságos emelni kényszerült az állami dotáció megvonásának mértékében. Most százkilónként 150 forintért kapható a tűzrevaló. Mindig megnevettetnek a névadók, amikor keresztgyerc- kük fura névre hallgat. Leggyakrabban nemzeti nagyjaink megidézése a szokás, a veretes nevek által belopni leleményüket a köztudatba. Különös párosítások születnek ezáltal. Fogalmam sincs például, hogy mi köze lehetett Dózsának a szivarhoz, avagy ne menjünk messzire, Toldinak a kenyérsütéshez, de hát nem tiltakozhattak a kercsztség ellen. Igaz, még mindig jobb az ő nevüket emlegetni naponta, mint némelyik újsütetű vállalkozás cégérének angolból vagy németből választott nyelvtörőit. Fülbemászóim cseng viszont az Anakonda Gmk neve, sajnálom is, hogy a cégnek mindössze gilisztatenyésztésre futotta. Akad még ilyen kacajt rittyentő névadó, sőt volna javaslatom újabbakra is. Mondjuk Turul díszmadárbolt, Moby Dick akvarisztikai kör. esetleg Deákné rövidáru kft. Nem sorolom, még ezeknél is jobb ötleteket produkál néha a fantázia. —ay Akár a kártyás, aki mindig bizakodik Fele sem Máz történelmünk Régen tudom, hogy társadalmi események kínos és nyilvánvaló következményeinek hatásairól faggatózni hasonlít a provokációhoz. Most az 1990-cs esztendő vége felé mondhatnám, afféle hadüzenettel cr fel pro-, kontra vitára, vagy akár csak futó eszmecserére erőszakolni csendben csomósodó állampolgári rosszkedvűnket. Közérzetünk a rendszerváltás első formai jegyei óta eltelt cgy-másfél esztendő után egy fokkal precízebben fogalmazható meg, és' így nem is keressük, amit úgysem találunk, az elégedettséget. Közös sajátunk lett a nyugtalanság, nemegyszer a harag, mert közös a sors, mely sújt bennünket, gyári munkást, tsz-tagot, tanárt vagy postást. Eszméket dobtunk el egyfelől, s pótlólagos hitet kovácsoltunk másfelől, belőle reményt, annak mértéke szerint, ki mennyit kóstolt már a történelemből. Ivanics István traktoros mondja: A nép nagyon nyavalyog, pedig a nehéz élettől mi messze vagyunk. Nem az első rendszerváltást élem meg, először az oroszok vittek el mindenünket, aztán a magunk fajtája fosztott meg a földtől, jószágtól. Négy gyereket neveltünk lel családi pótlék nélkül, én már csak tudom, mi az a nélkülözés. Az fáj tudja, hogy csak hittük, hogy mindaz a miénk, amit elértünk, az utóbbi egy év bizonyítja legjobban, hogy fele sem igaz az egzisztenciánknak. Azért nem keseredem el. A mostani kormányról hiszem, hogy jót akar, de szeretnénk már idelent is tapasztalni a politikát, nemcsak: beszélgetni róla. Varga Péter villanyszerelő: Mi, kisiparosok, nagy reményeket fűztünk a privatizációhoz, a magánszféra erősítéséhez, hiszen a szolgáltatásnak ez a területe már az éleiben- maradásért küzdött. Ehelyett még további terhekkel sújtott bennünket az állam, 88 évi adóalappal, 30-40 százalékos infláció mellett, ugyanakkor az életszínvonal általános romlása miatt jelentősen csökkent a kisiparosok bevétele. Ma ott tartunk, hogy megélünk, de félre már nem tudunk tenni semmit. D. S. nyugdíjas: A kisembert soha nem érdekelte, hogy az ország hogyan oldja meg a gazdasági problémákat. Az öt forintos tej, 3 forintos kenyér idején nem is látta szükségét. Ma sztrájkba kezd a munkás, a bányász, de nem azért, mert hogy ezt is szabad, hanem mert veszni látja létbiztonságát. A gyors pálfordulás- nak szerintem az az átka, hogy minden jó eléréséhez felvillantották a lehetőséget, de elfeledkeztek azokról, akiknek a legszükségesebb előteremtése is gondot okoz. A nyugdíjas tüzelőutalványon így látják a helyi pártok Ne éljük fel múltunkkal jelenünket Tavaly október 23-án kikiáltották Magyarország ötödik köztársaságát. Hogyan értékelik az elmúlt esztendőt a Nagykőrösön működő politikai pártok vezetői? Erre kerestük a választ. Szabad Demokraták Szövetsége—Fiatal Demokraták Szövetsége: Társadalmunk demokratikus átalakulásának folyamatában mérföldkő 1989. október 23-a. Az állampárti diktatúra lebontásának fontos állomásaként értékelhető. A diktatúra maradványainak felszámolását a novemberi népszavazás négy igenje jelentette. Ezen felgyorsult társadalmi változások városunk életére is élénkítő hatással voltak, egymás után alakultak meg a progresszív ellenzéki pártok. Köztük az SZDSZ helyi csoportja, majd a Fidesz nagykőrösi szervezete is. Mindkét liberális pártcsoport megalakulása óta küzd minden ember egyéni szabadságáért, az államhatalom korlátozásáért; a dolgozók független érdekképviseleteinek kialakításáért. Küzdünk azért, hogy a helyi önkormányzat ne hagyja magukra azokat, akiknek puszta megélhetése veszélybe került. Ezen legfőbb szociálliberális elveinkhez kapcsolva dolgoztuk ki helyi, városi elképzeléseinket, melyeket az elmúlt időszak választási gyűlésein ismerhettek meg városunk polgárai. Célkitűzéseink realitását, eddigi munkánk hatékonyságát a legutóbbi helyhatósági választások minősíthetik leginkább. A választási koalíciót kötött két liberális párt tisztelettel köszöni a választópolgárok bizalmát, ami természetesen öröm, de egyúttal óriási felelősség is. Nem törekszünk kizárólagos helyi hatalomra, felelős, gondoskodó, szakértelmen alapuló helyi politizálást akarunk, olyan önkormányzati testületi munkát, amely pártérdekektől függetlenül hozza meg döntéseit a város érdekében, és ezek a döntések a nyíltság jegyében a széles városi nyilvánosság bevonásával születnek. Az önkormányzati választásokkal a politikai rendszerváltás kiteljesedett, de a gazdasági rendszerváltás csak most következhet. Készülve 56 forradalmának első nemzeti ünnepére. az SZDSZ és a Fidesz gazdaságilag elmaradott, eladósodott városunk felemelkedése érdekében együttműködésre hív minden, e célért küzdeni akaró progresszív, demokünnepeljük fiatal köztársaságunk első évfordulóját, mely tenni akarásával, toleranciájával, pártjai viszálykodásával és gazdasági nehézségeivel szeretné népe elfogyó hitét visszaadni. Kívánom, hogy ez az évforduló figyelmeztessen minden magyar embert és szervezetet arra, hogy ne éljük fel múltunkkal jelenünket, mert nem marad erőnk jövőt építeni. Dolgozzunk végre közös erővel, és építsük fel végre „házunkat”, mert ez az utolsó lehetőség számunkra! A költő szavai adjanak útmutatást mindenkinek e tájon: „Az Élet szent okokból élni akar, S ha Magyarországra dob ki valakit. Annak százszorosán inkább kell akarni.” Kiss János ratikus politikai-társadalmi erőt, és a városát szerető állampolgárok támogatását várja. Az erőfeszítések sikere érdekében. Dr. Bozlék Mihály Független Kisgazda-, Fö!d-j munkás- és Polgári Párt: Hazánkban az utóbbi egy évben nem egyszerűen kor-l mányzópárti hatalomváltás történt, hanem egy diktatórikus államformából békés átmenettel egy demokratikus államrend létrehozását kellett megalapozni. Az új kormány tagjai feladataikkal csak a hivatalba lépésük után kezdhettek megismerkedni, mivel korábban (mint ellenzék) nem volt betekintésük az állam-, igazgatás belső ügyeibe. Viszont felelősségteljesen irányítani, megalapozott döntéseket hozni helyi ismeretek és a kapcsolatrendszerek kialakítása nélkül lehetetlen. Természetesen valamennyien türelmetlenek vagyunk. Az Országgyűlésnek jobban kellene gazdálkodni az idővel. Amíg jogilag nincs mód a cselekvésre, addig a bizakodó várakozásnál itt nálunk sem történhet egyéb, pedig a 40 évig hamuval letakart parázs újra izzani kezd. Sajnálatos és érthetetlen, hogy vannak, akik szeretnék ezt elfújni, pedig ezzel inkább lángra lobbantják. Nekünk, kisgazdáknak különösképpen fájdalmas a reprivatizációs és privatizációs programunk elodázása, ami a pangásból való elmozdulás első lépése lenne. A társadalom újjáépítése a nemzet kormányba vetett bizalma nélkül sem megy. Vajon a kormányt érő, eltúlzott, becsmérlő bírálatok a bizalom erősítését szolgálják-e? Egyesek pártjuk hatalomra kerülése érdekében képesek feláldozni azt a vissza nem térő történelmi lehetőséget, amely segítő szándékú megértéssel magyar csodával bontakozhatna ki. Karsay Istvánné Magyar Demokrata Fórum: A magyarság történelmében öt köztársaságot élt meg a nép. Ha végigtekintünk történelmünk elmúlt 141 évén, felvillantható e rövid időszakok függetlensége, mely 1849 tavaszi zsongásában, 1918 vérziva- tara utáni örömujjongásban, 1946 (végre „másként gondolkodó”) demokráciájában és 1956 villanásnyi nemzeti hitében ismételte meg önmagát. Most, 1990. október 23-án kapott szénen mérem fel, mit változott életünk! Szabó Sándorné kereskedő Lányom férjhez ment, kollégám 20 év után más területen próbálkozik, szóval történt egy és más, de ezek magánügyek. Amit anyagilag elterveztünk, többé-kevésbe megvalósult. A politika so sem érdekelt, csak mostanában. Az ember már olyan, mint a kártyás, rossz kör után hiszi, hogy jó következik, ak kor is, ha a következő lépés sem látszik szerencsésnek. Valahol itt tartunk. A boltban látható legjobban az életszínvonal romlása. Az elmúlt eg év alatt legalább negyedév csökkent a fogyasztás. Ficsor János gépszerelő: A mi családunkban is rendsze: lett a kát műszak, már régóta. Idén is egy hold paradicsomot vállaltunk a gazdaság ban. Alig 40 ezret hozott, átvitte az aszály a tennis felét. Eddig még istenes volt a túlmunkával kerestün! annyit, hogy valamivel többre is íussa, mint az átlag. De mc már. ha az éjszakát is mun kával töltené az ember, akkor sem érné utol magát. Pedif higgye el, nekünk sínesénél- földtől elrugaszkodott vágyaink. Mohácsi József kőműves: Rossz évem volt. Behívtak katonának, aztán meg eltört a lábam. Életünk? Mint a másoké, sok a nehéz íogdmcg munka, a fizetés pedig fizetésig elég. Bizonytalan vagyok azt mondhatom. A gondok akkor kezdődnek, amikor életerős embereknek eszükbe jut: Immár nem rajtuk múlik, hogy gyerekeiket gond nélkül fel tudják-e nevelni Pataki Jánosné háziasz- szony: Az utóbbi idők leg- gyötrőbb intézkedése volt eb ben az országban ez a lehe tetlen adórendszer. Mint családanya mondom ezt, akinél; napról napra be kell osztani a jövedelmet. Nekünk mindig csak kevesebb jutott. Fiam katona, ez a helyzet is növeli újabban kiadásainkat. Faragó Sándor energetikus A mi családunkban 5 ezer ío rint jut egy személyre a - jövedelemből, nem kell monda nom, hogy a 7 ezer forint re zsi mellett mit ér ez a pénz. Őszintén mondom, én nagyon vártam a redszerváltást, es továbbra is várom, mert eddig még csak szegényedtünk Nem az a fajta vagyok, aki munka könnyebbik végét szereti megfogni. Ölat építettem de már nem vagyok biztos abban, hogy malacok is lesznek benne. Attól tartok, lassú visszarendeződés folyik, de legalábbis stagnálás, ami előbb-utóbb felemészti a lakosság erejét és türelmét. Miklay Jenő Készülnek a raklapok Forró Kálmán és Horváth Lajos, az Arany János Termelőszövetkezet faipari telepének dolgozói raklapokat gyártanak. Ezekből egyébként olaszországi exportra is kerül (Varga Irén felvételé) Elkapták, elengedték, bevitték Kis hal a nagyok között Az elmúlt hetekben több jelentősebb kárt okozó üzletbe- törcs vívta ki Körösön a kereskedők, a lakosság aggodalmát. Többnyire élvezeti cikkek, kávé, cigaretta vándorolt az eleddig ismeretlen tettesek bugyrába. Sajnos az efféle tények már nem hatnak az újdonság erejével, bár az említett bűncselekményeknek van sajátos vonásuk. Feltűnő ugyanis, hogy egyes áruféleségekből, mint például a kilós csomagolású kávéból, korántsem csak a márkásak tűnnek el a polcokról. Sőt talán inkább van keletjük a Szalagon a bakfiskabátok A Nívó Szövetkezetben mindig valami új, modern, divatos holmit varrnak. Fotósunk legutóbbi ott jártakor éppen a pécsi Tritex Vállalat megrendelésére készítettek bakfisok számára vászon télikabátokat (Varga Irén felvétele) kommersz portékáknak, amelyek a presszókban is használatosak. A fővárosban, és imitt-amott vidéken az utcasarkokon, tereken több forinttal az átlagár alatt kínált cigaretták is azt sugallják, hogy az üzletbetörásek célirányossá váltak. A bűnüldöző szerveknek bizonyítékaik is vannak arra vonatkozóan, hogy esetenként előzetes megrendelés szerint csomagolják el a betörők az értékeket. A bűntársak horogra kerítése pedig még gyanú esetén is nagyon nehéz, amióta a vendéglátásban, kiskereskedelemben egyszerűsítették az áruforgalmazás adminisztrációját. Pörge Jánost ezek előrebocsátása után kis halnak lehet tekinteni a köz- és magánva- gyont veszélyeztető cápák között. ö megelégedett volna a főtéri cukorkáspavilon tartalmával is, ha tetten nem éri a rendőrjárőr éjjeli munkálkodása közepette. Így aztán a sok inzultusban részesült faházikó békében érte meg a reggelt, miután Pörgét előállították a kapitányságra. Arra számított, a fogdában tölti majd az éj hátralevő részét, de a formaságok elintézése után végül is útjára engedték. Más ember talán aludni tér az ijedtség után, Pörge azonban úgy gondolta, kár volna így elkótyavetyélni frissen visszakapott szabadságát Az OTP előtt kiszemelt magának egy személykocsit, szét is törte íziben az ablakát. A csattanásra lettek figyelmesek a nem túl messze levő szolgálatos rendőrök, tehát Pörge megint törhette a fejét, miképpen magyarázza meg a kínos helyzetet. Váltig tagadta, hogy a kocsirongálás az ő lelkén száradna, ám szavahihetőségét erősen megkérdőjelezte már csak az a tény is. hogy rajta, és a rendőrökön kívül teremtett lélek nem járt arrafelé. Pörge ezek után már valóban nyugovóra tért. Mondani sem kell, hogy őrizet alatt, amit később a bírói intézkedés is megerősített. Ügyében folyik az eljárás. —ay
