Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
1390. OKTÓBER 21., VASÁRNAP J##*. fê/W ^7/ w 9 /I fejsze esete a nehéz fával KÉPVISELŐK KÖZTÁRSASÁGA gondoltuk, hogy a választásokra ilyen konszolidált, nyugodt körülmények között kerülhet sor. Ilyen rövid idő alatt, s olyan szabályok alapján, amelyek nagyon közel állnak az SZDSZ elképzeléseihez, a demokrácia játékszabályaihoz. De én személy szerint, s az SZDSZ nevében is mondhatom, többet vártunk az első szabad választások útján megalakult első kormánytól. Ha egy évvel ezelőtt én ezt előre látom... • Másképp csinálták volna? — Legjobb tudásunk szerint csináltunk mindent, még ha az eredmények nem is a legjobbak. Mégis csalódott vagyok — mint sokan mások. 0 Mégsem olyan jó most nekünk? — Ha ez a kormány a saját, a választásokkor meghirdetett elveit váltaná valóra, akkor a lehetőségekhez képest viszonylag jól állnánk. De nem ez történt. Sokakban élt a remény, hogy a demokráciában jobban élünk. Hogy emelkednek a nyugdíjak, a bérek, és csökkennek az árak. Ez természetesen illúzió volt, de én nem az embereket, hanem a kormányt hibáztatom áz illúziók miatt. Azért, mert az illúziók Nagyjaink, akik azóta lettek naggyá, vajon erre számítottak-e, olyan-e ez a mi demokráciánk, csöppnyi köztársaságunk, ahogyan az ellenzéki kerékasztalnál elképzelték? Vajon a szarnizdatos, lehallga- tós, ma már nosztalgikus mesz- szeségbe tűnő — alig egy évvel ezelőtti — „konspirációs” időkben ezt képzelték? ORBÁN VIKTOR: — Nagyjából erre számítottam. Tavaly októberbe*! azt már tudni lehetett, hogy elkerülhetetlenek a választások, csak azt nem tudtuk még. hogy mikor kerül rájuk sor. Akkor már túl voltunk a kerekasztal és az MSZMP közötti megállapodáson, s készültünk a népszavazásra. Tavaly október 23-án már tudtuk, hogy lesznek szabad választások, de hogy milyen körülmények között, s pláne, hogy milyen eredménynyel, erről senkinek fogalma sem lehetett. És addig, az első szabad választásokig, minden a legszebb reményeink szerint alakult. A népszavazás eredményes volt, jó pozícióból indúltunk az országgyűlési' választásokon, sikeresen vezényeltük a kampányt. • S jött az első szabad választás. — Igen. És itt válik ketté, hogy milyen eredmények születtek az ország szempontjából, s milyenek a miénkből. A mi szempontunkból az eredmények kiválóak voltak. Hátrányos helyzetből indultunk, fiatalon, szegényen, úgy értem, hogy mint szervezet semmiféle támogató nem állt mögöt. tünk, közepes szervezettséggel rendelkeztünk a nagyokhoz képest, s mégis 22 képviselőnk került a Parlamentbe. Az országnak azonban gyönge kormánya lett. Erre azért nem számítottam, reménykedtem benne, hogy az országnak több szerencséje lesz saját magával. • Viszont demokrácia van. — Ha a demokrácia intézményeit nézzük, a helyzet kielégítő. A többpárti Parlament, a kormány, a miniszterelnöki pozíció működésének föltételei, az egyéb alkotmányos intézmények, azok működési rendje körülhatárolt, rendezett. Ha a politikai kultúra oldaláról vizsgáljuk a demokráciát, már nem ennyire biztató a kép. Mert időnként van itt zsidózás, cigányozás, komcsizás, ez nem tartozéka a demokráciának. Mégis a demokrácia felé haladunk, ami azt hiszem, joggal tölt el minket optimizmussal. Cf Szegényen elég nehéz szabadnak lenni. — És minél szegényebbek vagyunk, annál nehezebb. A szociális feszültségek egy idő után elsöpörhetik a demokrácia intézményeit, s ez az, amit el kell kerülni. Ezért is olyan fontos, hogy megoldjuk a létminimum alatt már milliós nagyságrendben élők helyzetét. • Minden rendben van, csak egy jó kormány kéne? — Egy jó kormány és egy jó gazdasági válságmenedzselés. A kettő persze összefügg. Reméljük, hogy ez a kormány magára talál. PETŐ IVÁN: — Nevetséges lenne azt mondani, hogy így gondoltuk, így képzeltük. Amikor tavaly október 23-án kikiáltották a köztársaságot, nem lerombolására rátett néhány lapáttal. Még a beváltható reményeket sem váltotta be. KÓNYA IMRE: — Tavaly, amikor szeptember 18-án először jöttem föl a Parlament lépcsőin a kerékasztal-tárgyalások plenáris ülésére Szabad Györggyel, azt kérdeztem: „Gyuri bácsi, mit szólsz hozzá, nekünk se hatalmunk, se fegyverünk, ezek mégis beengednek minket ide?” Bizony, akkor még nem gondoltam volna, mi minden történik egy év alatt. És mégis győztünk. 0 Pedig akkor még igencsak előtte voltunk mindennek. — Igen, de akkor túl voltunk a háromoldalú megállapodásokon, ez júniusban köttetett. Akkor már sikerült a szabad parlamenti választások föltételeiben megállapodni. S azóta megteremtődtek a demokrácia intézményei, föltételei, mindenki leváltható a. köz akaratából. S ezért kénytelen mindenki, minden intézmény jobban működni. 0 Ez úgy hangzik, mintha már a leköszönéssel barátkoznának. — Nem kell nekünk ezzel barátkozni, a legközelebbi választások négy év múlva lesznek, az ellenzék önkormányzati győzelme nem érinti a parlamenti erőviszonyokat. A kormányt mi adjuk, a rend- szerygltást mi vezényeljük. Négy év alatt az Országot sikerül kivezetni a jelenlegi helyzetéből, s akkor az isten sem ment meg minket attól, hogy újabb négy évre mi kapjuk a legtöbb mandátumot. ' TORGYÁN JÓZSEF: — Ahhoz képest, ahogyan én szerettem volna, nagyon lassan haladnak a dolgok. A gazdasági helyzet pocsék, a volt ellenzéki pártok közötti viszony rossz. Ilyesmit az ellenzéki kerékasztal idején föltételezni sem mertem. Gazdasági katasztrófa küszöbén állunk. Most mind a hat pártnak össze kellene fognia. Ezért gondoltam én arra, hogy szervezek Szov- jet-Oroszországba egy hatpárti küldöttséget, amelyik fölkutathatná az ottani piacokat. Kétségtelen, hogy a Szovjetunióval való viszonyunk eredményezte a jelenlegi gazdasági katasztrófahelyzetet. 0 Dr. Torgyán úr. már egy éve önök kormányoznak. — Kiutat kell keresnünk. Új gazdasági szerződéseket a szovjet partnerekkel. • Rosszabbul élünk, mint * múlt rendszerben? — Nem ebben a rendszerben történt a hiba, itt az át- kos örökségéi van szó. És most még mindig jobb, mint lesz két vagy három hónap múlva. 0 Szóval minden rendben, csak szegények vagyunk. — Nincs minden rendben. Rengeteg bajunk van. De persze, szabadságunk is, J. A. Vancouvertől Vlagyivosztokig — Európában KISKORÉ ORSZÁGBÓL NAGYKORÚ LEHET Egyszer nosztalgikusan, másszor pedig divatból emlegetjük európaiságunkat. Emögött azonban részben szellemi elkötelezettség, részben pedig létérdek rejlik. Hazánk saját biztonságáról, gazdasági-szellemi felemelkedéséről csakis európai keretek közt képes gondoskodni. Nemzeti céljaink megvalósításában sincs semmiféle más fegyverünk, mint ez a következetes európai politika. Ha nem így tennénk, elszigetelődés veszélye fenyegetné országunkat. Napjainkban ez elkerülhetetlenül maga után vonná a szüklátókörűséget, gazdasági elmaradottságot. Ezért földrészünk minden egyes államának — külön-kü- lön és együttesen is — érdeke, hogy ez ne történjen meg egyikükkel sem. Mindezt átgondolva bizonyára sokakban felmerül a kérdés: vajon hol van most a mi helyünk — Európában? Erről beszélgetünk Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkárral, a Pest megyei 2. számú választókéi !.iet MDF- képviselőjével, aki részt vett az Európa Tanács szeptemberi ülésén. — Öröm volt jelen lenni azon az ülésen, ahol Magyar- ország felvételéről döntöttek, ellenszavazat és tartózkodás nélkül — mondja Katona Tamás. — Mégpedig azért, mert megfeleltünk a követelményeknek. Nemcsak a többpártrendszerű parlamenttel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, hanem a következetes külpolitikával is. Ezzel nem csupán a magyar nemzeti célokat szolgáljuk, hanem a környező országok törekvéseit is. □ Miként lehet mindezt megvalósítani, amikor körbe vagyunk zárva nemzetiségi problémákkal küszködő államokkal? — Már nem vagyunk körbezárva! Ukrajnában megszakadt a lánc. Az ukrán politika példát mutatott azzal, hogy hirtelen felértékelte a kárpátaljai magyarokat. Az, hogy tagja lettünk az Európa Tanácsnak, szintén előbbrelépést jelent. És talán biztatást a környező országoknak, hogy ez a lehetőség számunkra is elérhető. □ Ezek szerint — képletesen szólva — mi már Európában vagyunk? — Erre morálisan és szellemileg is fel kell készülni. Igen szomorú, hogy eluralkodott nálunk a kisszerűség, a korrupció; hogy olyan fogalmak vesztették el jelentőségüket, mint: szorgalmasan dolgozni, lelkiismeretesnek lenni. Pellengérre állították, megszégyenítették! Hallatlanul nehéz út áll előttünk. Láthattuk ezt Görögországban, Portugáliában is. Pedig ezért a felemelkedésért ennek a kormánynak mindent el kell követni. Legfontosabb talán az oktatás — elsősorban a posztgraduális oktatás — súlyos helyzetének megoldása. E téren is szükség van a regionális együttműködésre, amely biztonságot adhat, s megóvhat attól, hogy egyoldalú függésbe kerüljünk. □ Ügy érzékelem, hogy az európaiság fogalmat ön nem földrajzi értelemben használja. Tulajdonképpen meddig terjeszthető ki? — Valahol Vancouverben kezdődik és Vlagyivosztokig tart. Szükségünk van jó kapcsolatokra mind Amerikával, mind pedig a Szovjetunióval. Nem tartjuk szerencsésnek azokat a heves, érzelmi töltetű megnyilvánulásokat, amelyek kifogásolják gazdaságikulturális jelenlétüket. A Szovjetunió esetében nemcsak a jószomszédság miatt, hanem amiatt is, mert a jelenlegi szovjet vezetés megértette az idők szavát. A politikai-gazdasági erőviszonyokból le tudta vonni a következtetéseket, azért, hogy megmaradjon. A szétesések ugyanis rettenetesen lefékeznék ezt az átalakulási folyamatot. □ Csak a Szovjetunióban? — Nem! Aláírásra vár egy csomó megállapodás, köztük leszerelési szerződések is. Kulturális téren úgyszintén fontos az együttműködés. Ha ez a folyamat megakadna, hiábavalónak bizonyulnának az eddigi törekvések. Mi készen állunk, hogy harmonikusan rendezzük kapcsolatainkat bármikor bármely szomszédunkkal. Ugyanakkor arra is, hogy keressük azokat a gazdasági partnereket, akiket még nem találtunk meg. PélMAJD MESÉLD EL TE IS C sak nehogy legendává legyünk. Gondold végig, mennyire méltatlan lenne. Most még tetten érheted emlékeidet, hiszen két-három éve tart ez az egész. Most még megjegyezheted, mi történik velünk, hiszen benne vagyunk nyakig. Meséld el sokszor, barátaidnak, ellenségeidnek, szüleidnek, gyermekeidnek az apró részleteket, a hétköznapi történéseket. Hátha akkor te is jobban megtanulod. Rólunk a történelemkönyvek sokára készülnek el. S tudod, azok mindig egyszerűsítenek. Jusson eszedbe, amikor mesélsz, hogy két évvel ezelőtt, azon a csöndes október végi napon rendőrök álltak az örökmécses körül. Ne felejtsd el, hogy előző este pártcsíráid a tévében szólítottak föl a távolmaradásra, s amikor babakocsival álcázva magad mégis arra sétáltál, neked sem volt bátorságod a virággal áttörni a kordonon. Mentegesd magad, hogy majd hülye lettél volna. Igazold magad a későbbi eseményekkel, hogy nem volt szükségünk áldozatokra. Es csak a végén említsd meg, hogy nem egyedül sétáltál véletlenül arra azon a napon. Mondd el a szónoknak, aki ünnepnavon emlékezni hív, hogy hiszen te is ott voltál. Amikor ő 89 március idusán az idegen megszállóktól akart téged megszabadítani, akkor a te kezedet égette meg a fáklyáról lecsorgó forró viasz. Ne mulaszd el eszedbe vésni, hogy aki akkor a dobogón állt, azóta a parlamentben ül, te meg a tévéből hallgatod őt. Jegyezd meg. hogy aki akkor együtt énekelt veled a Kossuth téren a sehonnai bitang emberről, az most naponta vágja a képedbe, hogy neked drágább volt a rongy életed. Gyújts bizonyítékokat arról, hogy a bűntudatot vezéreid ültették beléd. Mert eleven védőügyvéded nem talál mentséget arra, hogy te is túlélted, hogy te is itt lehetsz közöttük. El ne felejtsd, hogy bűnösen, ki nem érdemelten kos- lathatsz bátor, lánglelkű vezéreid nyomában a temető kopjafái között, s vésd jól eszedbe a náladnál különbek mikrofonba kiáltott szavait. Hiszen el kell majd mesélned, hogy a hideg futkosott a hátadon, amikor a szónok az ellenállás éveiről beszélt neked. Neked, akinek egyre rongyosabb az élete. Utóiratban jegyezd föl, hogy ezen az októberi estén már elfelejtetted a gyertyát az ablakodból. Csak a tévéd pislákolt kéken a szobában, hiszen már onnan nézted a közvetítést. Meséld majd el, hogy már nincs kedved fölvonulni, énekelni. Mentegesd magad, hogy nem szereted a szervezett, a hivatalos lelkesedést, mondd azt, hogy undorodsz a hús-vér szobroktól, és valid be, hogy az ünnepi műsorról időnként átkapcsoltál a krimire. Csak a végén jegyezd meg, hogy aznap este sűrűbben csöngött a telefonod. A barátaidnak jutottál eszébe, mert ők is unták magukat. Azt se hagyd ki a történetből, mert a könyvekben nem lesz szó róla, hogy sokáig beszélgettél barátaiddal. Ügy, mint régen. Tehetted. A te telefonodat soha nem hallgatták le. Színezd a mesét jelentéktelennek tűnő részletekkel, olyanokkal, hogy az ünnepek múltán ritkábban kapcsoltad be a tévét, hogy megint rákaptál az Illés-számokra, hogy egyre gyakrabban tértél be hajdani törzshelyedre. NLajd mondd el, hogy végül összegyűltek ott mind a barátaid. 1 ■ ' ‘ ' ' V :. ;„ I C sak arra vigyázz, hogy ezeket az apró mozzanatokat ne hagyjátok ki az emlékezésekből. Gondold végig, ' mennyire méltatlan volna, ha legendává lennénk. Jakubovlts Anna dául az északi államokban — Svédországban, Hollandiában — vagy éppen Spanyolországban. Nagyságában még fel sem mért lehetőségeket jelenthetnek! A magyar külpolitika tehát nem fog unatkozni. □ A szegedi egyetem volt tanára hogyan látja most a magyar belpolitikát? — Minden korábbi jogszabály egypártrendszerre volt alapozva. Hallatlan nagy munka megalkotni azokat a törvényeket, amelyek az új kereteket jelentik. Amíg ugyanis nincsenek garanciái például a vállalkozásnak, addig sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem hozzák ide pénzüket. Mi benne vagyunk a kormányzat taposómalmában. S mint újdonsült kormányzati pártnak, jóformán csak ellenzéki reflexeink vannak. Akárcsak a sajtónak. Még nem alakultak ki kormánypárti reflexek. Ezt az utat mindkettőnknek végig kell járnia. Ebben a vesszőfutásban hálásak vagyunk az ellenzéknek javaslataiért, módosításaiért. Hasznosak! Ez bebizonyosodott az önkormányzati törvény vitájánál is. Ha a kormány világosabban fejti ki álláspontját, senki sem fog energiát pazarolni szócsatákra, fölényeskedésekre, személyeskedésekre. De végül is túl kell jutnunk mindezeken. Hiszen az ötvenes években, az egyetem padjaiban erről a változásról álmodoztunk. örülünk annak, hogy — ha már ősz fejjel is — részt vehetünk ebben a folyamatban. □ Az egyetemi katedrára hogyan emlékszik visz- sza most? — Nagyon szerettem az egyetemet. Tanítványaimmal harmonikus volt a kapcsolatom. Remélem, hasznát látták, én rengeteget köszönhetek ennek. Nem is jöttem volna el, ha nem erről az állásról lett volna szó. A külügyi államtitkár számára ugyanis szükségesek a történelmi tapasztalatok. Ha a tényekre vagyunk kíváncsiak és nem a legendákra, akkor el lehet kerülni, hogy elkövessük ugyanazokat a hibákat. Ez különbözteti meg a kiskorú országot a nagykorútól. Vennes Aranka EMLÉKEZÉS 1956-RA Volt két szép évünk, amíg nem lettünk köztársaság. Igazán könnyű dolgunk volt. Tüntetni jártunk, meg ünnepelni. Felhőtlen idők voltak, hiába gyülekeztek a sarkon a vízágyúk. Amikor kikiáltották a még egypárti Parlament erkélyéről, azt hittük, ez lesz az igazán jó nekünk. Most meg .. . Túl a hatodik szavazáson, már gondolhatjuk azt is, hogy megtörténhet velünk a nehéz fa és a fejsze esete. De ha már egyszer belevágtuk .. .
