Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-02 / 231. szám
1990. OKTÓBER Z„ KEDD Traüszícrmátörcsere Lóréven Munkaalkalmat teremt az aram Ez év júniusában kétségbeesett hangú levél érkezett a Ráckevei Tanács elnökéhez, melyet a lórévi Dunamenti Termelőszövetkezet, valamint a helyi elöljáróság fogalmazott Történt ugyanis, hogy Lóréven jó néhány utcában már nem lehetett a hőtárolós kályhákat bekapcsolni, mert a község transzformátora nem bírta kielégíteni a megnövekedett igényeket. A levélben szó volt arról, hogy a 400 kilowattos transzformátort 630 kilowatt teljesítményűre kívánják kicserélni. Ha ez síkerülne, akkor a tsz meglévő munkahelyein továbbra is biztosítani tudnák a munkalehetőségeket. A Dunamenti Termelőszövetkezet anyagi gondjai nem voltak ismeretlenek a Ráckevei Tanács előtt, ezért jónak látták ők is a cserét. A tsz elnöke szerint így a megrendelők körét is bővíteni tudják, és a faüzem területén szintén növelhetik kapacitásukat, valamint hozzávetőlegesen újabb harminc személy részére munkalehetőséget is nyújthatnak. A Ráckevei Tanács felmérvé a lehetőségeket, végül is felajánlotta segítségét a lóréviek- nek. összesen 322 ezer forinttal járult hozzá az új transzformátorhoz, amely a helyieknek mintegy 700 ezer forintjába került. Nem egészen két hónap alatt ki is cserélték a berendezést, és már át is adták rendeltetésének. Az új transzformátor Lórév áramellátását nagy mértékben javítja. Teljesítményének harminc százaléka eddig is lakossági igényeket elégített ki. Molnár Ildikó Mire gyűjt az osztály? Visegrádon egy házaspár kapta feladatául annak idején a választási értékesítések és az ajánlószelvények kézbesítését. Zeller Ferenc kárpitos és felesége. aki a tanács igazgatási előadója. A házaspár két leánya, akik a helybéli Áprily Lajos Általános Iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulói, addig kérlelték szüleiket, míg azok bele nem egyeztek abba, hogy a gyerekek osztálytársaik segítségével átvállalják a munkát. A két osztály egy hónappal a választások előtt pontosan teljesítette a feladatot, ezért Zeller Ferenc és felesége felajánlotta négy-négy ezer forintos tiszteletdíját a diákok o.sztálypénztárának. A gyerekek már meg is kapták a pénzt, melyet várhatóan az év végi kirándulásra, illetve a ballagási ünnepségre tartalékolnak. M. I. Ki védi meg űz állmpeljérl ? Kisbalta az ajtó mögött A közelmúltban jelent meg kétrészes riportunk a gyomról rendőrállomáson dolgozó járőrök és nyomozók munkakörülményeiről, szakmai sikereikről és súlyos gondjaikról. Az írásban szó volt arról is, hogy mély települések támogatják a rendőrállomást, illetve hogy melyek nem. Az utóbbival kapcsolatban olvasóink számos kérdést tettek föl, az egyes tanácstestüíetek tartózkodó magatartásának okait firtatva. Vannak, akik nem értik, ha egyszer Maglód gépkocsit vásárolt a járőröknek, s évi ötezer liter benzint is fizet a tanács, miért nem járult hozzá a költségekhez a szomszédos kisközség Ecser? Ott is dolgoznak pedig az új autóval a rendőrök. Szuchányi Ferenc, a Magló- di Tanács vb-titkára még kiegészítette korábbi információinkat. Elmondta, hogy a ta- nácsháza emeletén .irodát is berendeztek a rendőröknek, ahol az adminisztrációval kulturált'körülmények között foglalkozhatnak. Megerősítette, igazak a híresztelések, amelyek szerint a jó munkafeltételek, \ megtçrèifltésével kívánják elérni, hogy a nagyközség visszakapja három rendőrét, akik'kizárólag Maglód területén dolgoznának. Szeretnék elérni azt is — függetlenül attól, hogy a képviselő-testület tagjai között lesZnek-e régi tanácstagok —. hogy beleszólhassanak a maglód! rendőrök alkalmazásába, vagy .akár fizetésük megállapításába, ha azt a rendőrségi törvény majd lehetővé teszi. A helyi pártvezetők azonban egyértelműen még nem foglaltak állást ezekben a kérdésekben — legalábbis a vb-tit- kár szerint —, de nem is ellenezték az új kezdeményezést. Ahhoz viszont ragaszkodnak, hogy a gépkocsit csakis Maglód területén használhassák a rendőrök. Szűcs Sándor, Ecser község tanácselnöke azzal kezdte válaszát, hogy nem olvasta az ominózus cikket. Nem tudja, hogy a helybeli olvasók mivel vádolják a testületet. A rendőrállomás esetleges támogatásáról sem tudott érdemben szólni, mert a tanácstestület és a pártok helyi képviselői elzárkóztak a kérdés megvitatásától, azt az új önkormánv- zatra bízzák. Ugyanebből az okból nem lett semmi a két község korábban egyeztetett bűn- megelőzési programjából. Az ecseri tanácstestület az utódokra kívánja hagyni ennek a döntési jogát. Az önvédelmi csoport szervezéséről is csupán csak hallomásból szerzett információt. Mindebből látszik, hogy már a pozitív döntésekre sem szívesen vállalkoznak a tanácsi testületek. Ezt tudják a választópolgárok is. mint az kiderült aggódásukból, kérdéseikből, Nagykátán és környékén tett közvélemény-kutatásunk során. Farkas László százados, a Nagykátai Rendőrkapitányság helyettes vezetője nem is tagadta, hogy szorult helyzetben vannak a rendőrök a tizenhárom települést átfogó négy rendőrállomáson. A városban. Tápiószelén, Tápió- szentmártonban és Tápiósze- c.Sön összesen hat nyomozó és tizennyolc közrendvédelmi egyenruhás járőr dolgozik. Holott a minimális létszám 18-20 fő kellene, hogy' legyen állomásonként. Van olyan hely, ahol időnként egy nyomozó vizsgálja a bűnügyeket, a egyetlen gépkocsi sincsen. A tanácsok segítsége gyakorlatilag kimerült abban, hogy helyet adtak a rendőrállomásoknak, s némi pénzt is a helyiségek berendezésére, írógépekre, fényképezőgépekre, magnetofonokra. Gépkocsit egyetlen település sem tudott, vagy nem akart vásárolni. Ezért ugyan nem neheztel a százados, hiszen a fegyveres testület jó felszereltsége — mint mondta — kormányzati feladat kell(ene), hogy legyen. Csakhogy az alvilág aktivizálódása fokozódott, s ilyen körülmények között a rendőrség képtelen tartani a lépést a jól szervezett bandákkal szemben. A statisztikák pedig ijesz tőén alakultak. Az elmúlt év első felében közel 700 bűncselekményt és vétséget vizsgál täte a körzetben, idén az azonos időszak alatt ez a szám elérte az ezret. Ugyan megalakultak már az önvédelmi egyletek Kákán Tóalmáson, Szentlőrinckátán Tápiószentmártonban és Tá- piógyörgyén, most szervezik Szentmártonkálán, azonban ezek nem vehetik át a hatósági feladatokat. Tehát maradnak a félelmek ha éjszaka gyanús alakokat ugató kutyáik lármájára ébredünk fel. S ki-ki úgy védekezik a kívülről jövő támadás ellen, ahogyan tud; ajtó mögé támasztott, kisbabával, az üres lakásban bekapcsolva hagyot rádióval vagy világítással Nem véletlen, hogy mostaná ban feltűnően megszaporodtak az ebek a vidéki portákon, né hol többet is tartanak. Soha sem lehet tudni, időben odaérnek-e az agyonhajszolt rend őrök, ha baj van. Aszódi László Antal Csak a portásnak nem árt a huzat Púrthdz csirkelábon Minden fehér, széles a lépcső, sok a fény, csupa üveg meg ablak. Csönd van. Végig lehet bóklászni mind a két emeletet, mire rákérdeznek az emberre, kit keres? Be lehet kopogni-nyitni a barnára pácolt ajtókon. A kereszténydemokratáknál egyiptomi sötétség, a kisgazdák zárva vannak, az úttörők költözni készülnek. Még egy ajtó: előadóterem, iskolai táblával. Még egy: kis konyha. Még egy: tömlők meg porszívó. Hova lettek a szocialisták? Az utolsó ajtó fehérre meszelt falra nyílik. Csak nem? Nem hallatszanak sóhajok a fal mögül, csak egyik-másik irodában gépelnek a rendőrség munkatársai. De itt is csönd van, most nincs félfogadás. Semmi látnivaló, semmi érdekesség. Időnként betér néhány turista, pénzt váltanak a földszinten, a Budapest Banknál. Unatkozik is Eszti néni, a délelőttös portás. Azt mondja, nem így volt ez régen. Amikor a szentendrei pártház még valóban pártház volt. Amolyan Duna-parti, fehér palota, csak kisebb, modernebb kiadásban. Akkor nem lehetett így ki-bemászkálni. Mindenkitől meg kellett kérdezni, hová megy, és föl kellett világosítani, hová menjen. Most az embereknek van szemük. elolvassák a kifüggesztett listát, és annyi. Megvannak a szocialisták, csak meg kell kerülni a házat. A hátsó bejárat nyílna az irodájukra, ha meg lehetne közelíteni. Csakhogy éppen hosszú sor kanyarog az ajtó előtt, csirkét árulnak a szegfűpártiak, harminc forinttal olcsóbban, mint az állami — többpártállami — hentes. Kollegámmal esküt teszünk, hogy nem vásárolni akarunk, így a kopasztott csirkéken átvergődve eljutunk az összement utódpárthoz. Rét ' szobájuk van, minden mást eladtak, leadtak, Miakich Gábor elnök azt újságolja, hogy éppen most kapták meg a pénzt a maradék bútorokért. Hát, az se sok, és a termelői ártól alig valamivel többért árusító előszobájuk sem hoz túl sokat az irodára. Mármint anyagilag. Különben? Kampány a bontott csirke is, de ezzel legalább mindenki jól jár. Itt nincs MDF-piac, és a szocialisták most már úgy vannak vele, ott kereskednek, ahol lehet. És ott mennek be, ahol tudnak. Kidobták őket elölről, megférnek hátul. Most így edződnek, nem az illegalitásban. Meg a többpárti össztűzben. Miakich Gábor szerint a pártház új lakói — persze az MDF, az SZDSZ meg a Fidesz máshol keresett helyet magának —, nem igazán kellemes társbérlők. No nem a hellyel van baj, inkább afféle városi többtársbérletről van szó. A szocialisták szerint addig volt ideális az egymás mellett élés, amíg lebontották az állampártot. Addig kézben a kéz és vállhoz a váll. Most meg? Azt mondja a városi pártelnök, pökhendiek, nagyképűek, tudálékosak, főleg az MDF-esek. Ismerik egymást, jóba vannak, de ha már politikáról van szó, ott ártanak, ahol tudnak. Nemcsak nekik, egymásnak is. Csak ki ne rúgják a ház oldalát! Akkor már nem lenne sem tágas főlépcső, sem hátsó- bejárat. A portás nénik állnának csak a huzatban, mert a mi házainkban, városainkban csak a portások, azok, akik mindent átvészelnek. —ja Kétszer két sáv Soroksáron A tervezett határidőnél két héttel korábban, szeptember 17-én adták át a Soroksárt és Erzsébetéi összekötő új felüljárót. A kétszer kétsávos útba korszerű cs környezetkímélő aszfaltot épí teíiek be, ezzel is csökkentve a zajszintet A Hargitát idézi a táj itt lesz az ©ükünk, Itt van a bzáfnk Goromba felhőket kerget a szél — hűvös van. De itt most nem fázik senki sem, a betonkeverő és a lapát gondoskodik arról, hogy meleg legyen. Nincsenek sokan, úgy nyolcan-tízen: építkeznek. Erdélyiek valamennyien, akik itt, Tahitót faluban — o Tóth László magyar származású, NSZK-állampolgár jóvoltából adományozott telkeken — fogtak hozzá az otthonteremtéshez. Sorban, egymás mellett a házhelyek — néhol már befedve a pince, másutt a munka el sem kezdődött. Merthogy nem megy ez olyan könnyen ... — Igen, közbeszólt a pénz — sóhajt ,lucre lootya —, pedig Olyan szépén inault minden. Amikor tavaly a két kislányommal Kijöttem az uram o mar a rakosszem.nu- auiyi reiormatus egynaznal iematkozou a telekigeuyloK ívoze. lsem szóltunk semmit, igazságosan mentek a dolgok. Alti eioDo jelentkezett, s úrnőét járt az ugye után, annaK a teiket is eiobb aatak. Mi azonoan — összesen narminc- négy család — a második tur- nuaua leltünk csati be, s így az itten júniusban kezahettuK az aiapasast. Csaithogy nekünk — az első jelentkező harminchárom csatáddal szemoen — nem adták meg a letelepedési alapból átutainaló támogatást, s az OT'P-ltiieii — ez 40o ezer forint lenne — sem folyósítják. Itt állunk tehát a vetekkel, az ígerelekkei, de üres zsebbel. Számítva az OTP-hitelre, mi például a férjemmel 80 ezer lórim kölcsönt kaptunk az ismerősöktől, hogy megvegyünk néhány építőanyagot, s leértékelve az ajtót es az abiakot. Becsületszóra Kértük és kaptuk a pénzt, most aztán nem tudom, hogyan fizetjük vissza. Közben emelkednek az árak, ki tudja, jövőre mit mennyiért adnak. Még azoknak is egyre nehezebb az élet, akik itt születtek, hát még nekünk, akiknek mindent elölről keilett kezdenünk. A többség albérletben él — havonta ezrekért —, s ami megtakarított pénzük volt, az éppen a kezdéshez volt elég. Kelemen András az eddigi eredményeit mutatja, ha nem lesz kölcsön, nem tudja befedni a pincét, jön a tél, s munkája kárba vész. — Szó sincs arról, hogy elégedetlenkednénk — mondja —, hiszen segítőkészen álltak és állnak mellénk a hivatalos helyeken, de most elbizonytalanodtunk, kilátástalanná vált a helyzetünk, A munkSlól nem félünk, és a problémákkal is igyekszünk szembenézni, de ahhoz nem férhet kétség: ha nincs OTP-hitel, a mai világban nem lehet építkezni. Pedig idáig munkadíjra egy fillért sem fizettünk, mindent mi magunk csinálunk. Csakhogy az építőanyagok is egy vagyont emésztenek fel. Van közöttünk villanyszerelő és kőműves, összedolgozunk, közösen csináljuk, amit lehet: de van, amikor már nem megy tovább. Tudjuk,, mindenütt és mindenre kevés a pénz, s nem mi vagyunk a sorban az elsők, de hát idetartozónak érezzük magunkat — szeretnénk végre, ha otthonunk lenne. Kádár Olga beljebb tessékel a házba, ők már befödték a pincét, a többiekhez képest lépésnyivel előbbre tartanak. Persze otthonról, Kézdialmás- ról jött a segítség: az após, Kádár Bálint kőműves mester. Nélküle ennyire biztosan nem jutottak volna, hiszen mindent összevetve, s az albérletet is levonva: hétezer forintból kell a háromtagú családnak megélnie, gazdálkodnia. A gondok ellenére vidámak, bizakodók. — Amíg egészség van, minden megvan — sommázza az asszonyka —, mások még nálunk is nehezebb helyzetben vannak. S mi, amikor házat, szülőt és barátokat hátrahagyva, két bőrönddel útra keltünk, tudtuk, nehéz napok állnak előttünk.. Ami ma nem sikerül, rhajd meglesz holnap — ha nekünk nehéz is, a gyereknek jobb lesz. Mert a többség bizony mind egy-két gyermekkel jött, értük tette, amit tett, hogy ők már magyar iskolába járjanak, használhassák az anyanyelvűket, biztonságban éljenek. Egyre rosszabbak az otthonról jött hírek; csak nem akar jobbra fordulni a helyzet. Az építkező kis csapat még sok mindent mesél; felidézik a tavalyi, ünnepi kürtőska- 1 ácss.ütést. amikor Bush elnök felesége látogatta meg pz erdélyieket. s amikor elhangzott a $ok szép és biztató ígéret. Több volt a szó, és kevesebb a tett, na de azért nincs elveszve semmi sem. Mert vannak itt megértő társak és segítő emberek — jó szomszédok, akik támogatják az építkezőket. És szép ez a táj is — mutat körbe a hegyek felé —, s nem restellik kimondani; ki a komor Hargitát, ki pedig a szelídebb Bálványos dombjait keresi, s véli itt felfedezni. V. É.
