Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-16 / 243. szám

1990. OKTOBER 16., KEDD Egyéniben a kormánypártok, listán a libc: áíisok győztek Nem a többség döntött, hanem azok, akik elmentek szavazni (Folytatás az 1. oldalról.) Pest megye 284 választóke­rületében — kerületenként négy-öt-hat jelölt pályázott — a huszonhat településen a független jelöltek szerezték meg a szavazatok 17,28 száza­lékát, s ötvenen kerültek be a helyi önkormányzatokba. Az egyéni választókerületekben ugyanakkor a legtöbb mandá­tumhoz az MDF jutott: negy­vennyolc képviselővel s 17,58 százalékával a szavazatoknak. A második, az SZDSZ har­mincnyolc helyet szerzett meg, 13,28 százalékát kapva a vok- soknak. Az SZDSZ—Fidesz koalíció harminchárom man­dátummal, 10,73 százalékkal következik, majd a kisgazdák 21 hellyel az önkormányzati testületekben s ez 6,8 százalé­kot jelez, s a KDNP 11 kép­viselővel s a szavazatok 3,84 százalékával jutott be az ön- kormányzatokba. Pest megye 156 településén, ahol a lakosság száma tízezer fő alatt van, az úgynevezett kislistás választások eredmé­nyeként az 1497 megválasz­tott önkormányzati testületi tagból 945 függetlenként ke­rült be. A pártlista is figye- lemreméltóan alakult. SZDSZ 106 hely, 7,67 százalék; kis­gazdák 71 mandátum, 3,84 szá­zalék, MDF 49 képviselő, 3,59 százalék; KDNP 48 hely az önkormányzatban, 3.42 száza­lék. A választás két fordulójá­ban 156 településen a polgár- mester személyére voksoltak Pest megyében. Elsöprő győ­zelmet arattak a független­ként indulók, 121 helyet meg­szerezve, s a szavazatok 78.84 százalékát. A Kisgazdapárt nyolc, 4,63 százalék; az SZDSZ három, 2,18 százalék; a KDNP ugyancsak három, 1,34 száza­lék; az MDF három, 0,96 szá­zalék polgármestere láthat munkához. (Az eltérő adatok, illetve százalékok, s az azo­nosan megszerzett három-há­rom hely magyarázata: keve* sebb szavazatot kaptak az adott helyen a megválasz­tottak.) Tanulsággal is szolgáltak a helyhatósági választások. Pél­dául a megye legnagyobb vá­rosában, Érden úgy az első, mint a második fordulóban nagyon kevesen járultak az urnákhoz. A bedobott szava­zatok száma 7 ezer 230 volt (21,5 százalék) ott, ahol 33 ezer 817-en jogosultak a vá­lasztásra. Míg az érdiek távol- maradásukkal tűntek ki a sor­ÚJ POLGÁRMESTEREK Törtei: Tóth Ferenc (SZDSZ—Agrárszövetség) Szigethalom: Németh Gábor (független) Csemő : Molnár János (független) Üllő: Manczal János (független) Szentmártonkáta: Karai István (Vállalkozók Pártja) Nyársapát: Labancz Arjiád (független) Pilis: dr. Illanicz György (független) Jászkarajenö: Ileimann Gyula (független) Dánszentmiklós: Dimbó József (független) ból, addig például Vácott mindenféle pártérdek nélkül egy élelmes vállalkozó a he­lyi Kábeltévé Kft.-től önálló csatornát bérelve különféle ajándékok kisorsolását helyez­te kilátásba azoknak, akik el­mennek szavazni. Ez a külön­leges fogás, választási toborzó sem bizonyult elég mozgósító erejűnek, mert a helybéliek 34 százaléka ment csak el délután 5 óráig szavazni. Érdekességszámba ment, hogy Szigetszentmiklóson az SZDSZ—Fidesz, illetve a Fi­desz—SZDSZ közös jelöltek három-három mandátumot szereztek. De nem maradtak le tőlük az MDF—kisgazda— KDNP közös jelöltek sem: ugyanennyi helyet biztosítot­tak maguknak az önkormány­zatban. Dabason a kisgazdák három mandátummal lettek az elsők az MDF két jelöltjé­vel szemben, míg az SZDSZ- nek itt csak egy mandátum jutott. Fóton az ökumenikus Közqiúv'g^Mi^ Egyesületre a szavazók 41,4 szazaiéira adta* vök#,, jgy, a l;S|ás Rázá­son négy mandátümot fezerez­tek az egyesület jelöltjei. S ami talán még ugyancsak elgondolkodtató s figyelemre­méltó: a két forduló után az 136 polgármester közül negy- veh-ötven között van azoknak a Száma, akik azelőtt tanács­elnökök voltak. A vasárnapi választáson kilenc polgármes­ter személyéről döntöttek, kö­zülük négy eddig is tanácsel­nök volt, egy pedig vb-titkár. Talán lesz, aki vitatja, de mégis úgy látszik: aki tisztes­séggel látta el feladatát, is­merik s becsülik, azt párt­állásra való tekintet nélkül is­mét megerősítették, illetve a polgármesteri tiszt betöltésé­re alkalmasnak tartották. Igaz, nem a többség mérle­gelt, s döntött, csak azok, akik hajlandóak voltak elmenni, szavazni! (A választások he­lyi eredményeit folyamatosan adja közre lapunk.) V. E. Sí Az Országos Választási Bizott­ság tegnap a Parlamentben is­mertette az önkormányzati vá­lasztások előzetes eredményét. Az első és második forduló összesí­tett adatai alapján a választásra jogosult 7 868 286 polgárból az el­ső fordulóban 3 162 228 (40,18%), a másodikban 1 427 360 (28,941 «) sza­vazott. A tízezernél kevesebb la­kosú, 2930 településből 2911 meg­választotta polgármesterét. 19-nél viszont időközi választást kell ki­írni. A megválasztott 24i2 polgár- mester (82,9" o) független ; 108 (3.7%) kisgazda; 68 (2,3%) MDF; 56 (1,9%,) SZDSZ; 52 (1,8%) KDNP; a többi párt- és társadalmi szervezet egy százalék alatti eredményt ért el. öt polgármestert a nemzetiségi, ill. az etnikai kisebbségek önálló jelöltjeként választottak meg. A 10 ezer vagy ennél kisebb, 2923 településen önkormányzati képvi­selő-testületet választottak, de hét helyen időközi választást kell ki­írni. A képviselő-testületi tagok száma : 20 478, ebből a függ.etlen 14 578 (71,2%,). 172 képviselő-testü­leti tagot a nemzeti, az etnikai kisebbség önálló jelöltjeként vá­lasztottak meg. A tízezer lakosnál nagyobb telejjülésen 4 ezer 62 kép­viselőt választottak, az egyéni vá- l^ztókertilcthfen ' megválasztott képviselők száma 2105. 162 tele­pülésen a listás választás alapján megszerezhető mandátumok: 1954; ebből SZDSZ 405 (20,7%) ; MDF 357 (18,3%,); Fidesz 298 (15,3%); MSZP 198 (10,1%,); KDNP 157 (8%); Kisgazdapárt 153 (7,8%); SZDSZ— Fidesz 97 (5%,); MDF—KDNP 48 (2,5%) ; MDF—FKgP—KDNP 43 (2,2%) ; MSZMP 25 (1,3%). A fő­városi közgyűlés tagjaira a leadott szavazatok pártok szerinti meg­oszlása: SZDSZ 34,7; MDF 27,3; Fidesz 18,2; MSZP 7,3; KDNP 5,0; MSZMP 3,6; Kisgazdapárt 2,3; Városvédők Szövetsége 0.72; Szo­ciáldemokrata Párt 0,56. Történelmi hagyományaink szerint Visszakapja régi fényét Kétszázezer kitüntetést adományoztak évente hazánkban 1915 után. Ezt az óriási számot az eredményezte, hogy féleségét tekintve több mint két és fél százat tartottak nyilván ! Ezek közül 90-et az elmúlt négy és fél évtizedben alapítottak. Mind­ezek miatt jócskán devalválódott a kitüntetések értéke. Ugyan­akkor nem működött egységes törvény jogi szabályozásra. Ép- pen ezért kezdett foglalkozni a kormány a Magyar Köztársa­ság rendjeleiről és kitüntetéseiről szóló törvénytervezet elké­szítésével. egyébként is ritkán fordul elő újak alapítása. A szocialista országokra volt ez jellemző. S az is, hogy egyidejűleg pénz­beli jutalom járt. Utóbb azon­ban már csakis az anyagiak számítottak, és nem az erköl­csi elismerés. 9 Kik tehetnek javaslatát a kitüntetésekre? — Bizonyára nagyon sokan nehezményezni fogják, de pél­dául társadalmi szervezet nem adhat kitüntetést. Ha azonban ad, az nem minősül hivatalos elismerésnek. Csak akkor, ha megkeresi az illetékes minisz­tert, aki továbbítja a felter­jesztést a köztársaság elnöké­hez, aki természetesen nem egy személyben dönt. 9 És javasolhat-e a köztár­sasági elnök? — Valószínűleg e körül majd vita keletkezik: a felter­jesztés szerint ugyanis nem. Ha valakit méltónak tart ki­tüntetésre, írásban kell a mi­niszterelnökhöz fordulnia. Más esetekben egyébként normá- demokratikus viszonyok között a szakmai vagy az ér­dekképviseleti testület kezde­ményezhet. 9 lia elfogadják a törvény- tervezetet, hány jogszabály ke- rül hatályon kívül? — Negyvennégy. Hiszen ér­vényüket vesztik például az állami kitüntetésekről szóló 1976. évi 3. törvényerejű ren­delet, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának hatá­rozatai a kitüntetések alap­szabályáról és az adományo­zási szabályzatról is. A kor­mány a kitüntetések adomá­nyozásának gyakorlatát fel­függesztette. Csak nagyon rit­kán, leginkább a külföldön élők kaphatnak — a törvény életbelépéséig. A tervezetet a kormány a kiegészítésekkel már jóváhagyta. Reméljük, hogy még ebben az évben a Parlament elé kerül. Ha az Országgvűlés is elfogadja, 1991. január 1-jén életbe lép. Vcnnes Aranka — A törvényjavaslat telje­sen új alapokra épül — ma­gyarázza dr. Kajái József köz- igazgatási államtitkár. — Ko­rábban az Elnöki Tanácstól kezdve, minisztereken át, tár­sadalmi szervezetekig bezáró­lag mindenki adhatott kitün­tetést. A tervezet szerint egy­szerű lesz a rendszer: kitün­tetést alapítani csupán e tör­vény alapján lehet majd. Az elismerés rangját az fogja megadni, hogy az adományozó csak a köztársaság elnöke le­het. Amennyiben a Parlament elfogadja, radikálisan csökken a számuk: egy év alatt a két­ezret sem éri el. Hozzáteszem, hogy a kitüntetések alapítá­sáról csak az Országgyűlés dönthet. • A tervezet megfogalmazá­sakor figyelembe vették-e a nemzetközi gyakorlatot? — Elsődlegesen az évszáza dók alatt hazánkban kialakult korábbi szokások érvényesül­nek benne. Ez ugyanis jól il­leszkedett az európai hagyo­mányokhoz. A világ e téren nem változott. Nagyon szűk körben, nagyon kevés kitün­tetést adnak anyagi jutalom nélkül, s ezek igen magas er­kölcsi elismerésnek számíta­nak. A Magyar Köztársaság rendjelei között szerepel a Szent István- és a Magyar Köztársasági Érdemrend, va­lamint a Magyar Köztársasági Érdemkereszt. A Magyar Cor­vin Koszorú, a köztársasági elnök elismerésének arany-, ezüst- és bronzkoszorúja, va­lamint a Bátorsági Erem tar­toznak a Magyar Köztársaság kitüntető jeleihez. Mindezeken túl a Kossuth- és a Széchenyi- díj is a törvénytervezetben ta­lálható. Ezek azonban pénz­jutalommal járnak együtt. • E kitüntetések már koráb- ban is léteztek? — Visszatérünk a régi ki­tüntetési rendszerhez, hiszen ennek történelmi tradíciója hazánkban 1848-ig vezethető vissza. Igazából nem alapítunk úiat, azok, amelyeket vissza­állítunk, már mind léteztek. A nemzetközi gyakorlatban Magyarellenes politika folyik ? M húMóü§y újabb hullámai (Folytatás az 1. oldalról.) Csengey Dénes vélekedésé­hez csatlakozott az MDF pad­soraiból egy másik képvise­lő, G. Nagyné Maczó Agnes is, aki azonban azzal a.nem,, kis meglepetést keltő kije­lentéssel egészítette ki a ko­rábban- al mondott» kát,. hogy magyarellenes politika folyik jelenleg az országban. A képviselőnő éppen ezért amel­lett érvelt: ha a kisebbségi jogokat védeni kell, akkor a többség is jogot formálhat ha­sonló oltalomra. Természete­sen a „hordóügyet” is „sú­lyos magyarellenes provoká­cióként” aposztrofálta, s több parlamenti tisztségviselőt — köztük Szabad György elnö­ÖK ÍRTAK A csúcson Az egyedül jogosult, az Országos Választási Bizott­ság ugyan nem hirdetett — mert a törvény szerint sem hirdethetett! — végered­ményt, azért a „független politikai hetilap”, azaz a Kis Üjság (50,41) még hirdethet. Imigyen: „...a választások első fordulóját a Független Kisgazdapárt nyerte.” ön­bizalomban tehát nincs hiány, bárha az a tényéktől aligha hízhatott ilyen kö­vérre. Ennek a kövérségnek van más bizonyítéka is, jelesül az, ahogyan a „független” orgánum nem kevesebb, mint kilenc különböző anyagában a Magyar Köz­társaság Alkotmánybíró­ságát támadja. Ahogyan az (kisgazda módi) demokrá­ciában, jogállamban szo­kásos ... Van a leírtakban minden, ami szem-szájnak ingere. „Sötétkék talárban rejtőzködő urak” (mármint az alkotmánybírák), a (ők ugyan szimpla V-vel ír­ták ...) Werbőczy-féle Tri- partitum és az Alkotmány- bíróság ítélete közé tett egyenlőségjel, van kor­mányfő, aki „álszent kér­dést intézett” a bírói testü­lethez, van itt „diktatúra jogrendszere”, aminek a „felülvizsgálatáról szemér­mesen elfeledkezve” ítél­keztek a „sötétkék taláros urak”, s van „alkotmány- bírósági komédia”... Bizony mi is komédiá­nak tartjuk. No nem a Ma­gyar Köztársaság Alkot­mánybíróságának az állás- foglalását, hanem azt, aho­gyan a jogot, a jogállamot, annak intézményeit értel­mezi, kezeli a Kis Újság, illetve: nem csak a Kis Üj­ság. A lapnak ugyanis nem más a felelős szerkesztője, mint az az Ómolnár Mik­lós, aki a Kisgazdapártnak szóvivője, országgyűlési képviselője. Ha tehát jól értjük a csúcson levő (első fordulót „nyert") párt hon­atyába és egyben szóvivője által szerkesztett „függet­len” orgánum kilencf!) anyagának a mondandóját, akkor a jog addig jog, míg a kisgazdaigazságot szolgál­ja, az Alkotmánybíróság addig bíróság, amíg ... az alkotmány addig alkot­mány, amíg... a nép addig nép, amíg ... A csúcson per­sze nem nagyon bíbelődnek ilyen kicsinyes kérdésekkel. Onnét azt mennydörgik: „Nyugodj békében, békés forradalom.” Azaz jön a kasza, a kapa, a vasvilla?! KLIENS Ha a szobrok benéznének A Fehér Ház féltett titkai Először nem akartak been­gedni a Fehér Házba. Pedig már kinn van az új tábla: az Országgyűlés Irodaháza, s már ország-világ tudja, hogy a képviselők kaptak itt munka­szobát, a frakciók tanácskozó- termeket, a pártok konferen­ciahelyiségeket. Merthogy a Parlamentben nem férnek el. A Parlamentbe újságíró könnyűszerrel bejuthat, a Fe­hér Házba választóként egy­szerűbb a bejárás. A kor­mányőrök készségesen föltele­fonálnak annak a képviselő­nek, akihez menni szándéko­zik az ember, de a kampány­csönd előtti utolsó munkana­pon sok munkaszobában hiába csörgött a kapus telefonja. Vé­gül is megkönyörültek rajtam az őrök, s igazolványom ösz- szes adatának följegyzése után bceresztettek a szentélybe. A táskámat nem vizsgálták át — a törvényhozás épületé­be anélkül nem léphet be az újságíró —, itt másféle óvó rendszabályok élnek. A ház sarkairól le nem szerelt kame­rák árgus lencsékkel figyelik a közlekedőket, ám, hogy mit mutatnak a monitorok, azt hétpecsétes titokként őrzik. Aki esetleg nagyon kíváncsi, az kiállhat a ház sarkához, s nézheti a saját szemével. így is láthatja, hogy a szomszédos téren ércnél maradandóbb rendületlenséggel, vállt váll­hoz vetve áll Marx és Engels. Lehet, hogy egyszer csak ké­zen fogják egymást, s elindul­nak a bejárat felé? Találkoznának ismerősök­kel, nem is eggyel. A ház aulájában Bernáth Aurél ró­zsaszín falfestményén szép rendben sorakoznak a szocia­lista embertípusok. Most né­mileg zavarja az összhatást, hogy a nép agitátora előtt áll­vány emelkedik — ugyan nem az állványon, csak a képen dolgozgat egy-két ember —, de mintha valamire készülné­nek itt. Mire? Lemeszelik? Leverik? Átfestik? A gond­noktól, Páli Józseftől nem kapok választ. Mert Páli úr ugyan rendkívül szívélyes, be­vezet az irodájába, hellyel kí­nál, viszont kérdésekre nem válaszol. Azt mondja, majd a Soós úr. Mármint kérjek en­gedélyt az Országház hivata­lának vezetőjétől arra, hogy ő, a gondnok nyilatkozzon. Ak­kor még azt is megmondja, hogy mi lesz a képpel. Továb­bá óva int attól, hogy — úgy mondta — az egyszerű embe­rektől, mondjuk, egy takarító­nőtől kérdezősködjek. Mert ö, Páli úr, nem ad nekik enge­délyt a nyilatkozatra. Mert az újságírók az ilyen egyszerű emberek szavait könnyűszer­rel kiforgatják, s képesek azt írni, tételezzük föl, hogy for­dítva tartják a söprűt most, hogy rendszert váltottunk. Páli úr ugyan szívesen el­fogadja, hogy ő nem a nép egyszerű gyermeke, az ő sza­vait nehéz volna kiforgatni, de értsem meg, engedély nél­kül nem megy. Ö a főnöke engedélye nélkül bizony egy kötőszót sem hajlandó. Azt el­felejtettem megkérdezni tőle, hogy engedély birtokában az elkészült nyilatkozatot vajon a Parlamentben, vagy a Fehér Házban kellene bemutatni? A rendszer még nem műkö­dik tökéletesen, Páli úr beosz­tottjai bizony beszélnek. A bü­fések arról, hogy azért üres az összes szekrény, azért nincs meleg ebéd, s azért kilátásta­lan a helyzet, mert senki nem jár a házba. Néha-néha beté­ved valaki, az kaphat egy üdí­tőt, egy szendvicset, de hát üz­let ez? Egy fehér köpenyes férfi azt mondja, a festmény az aulában még az épület bel- ügyes korából való, még 56 előttről. Végül a kormány- őröktől tudom meg, hogy füg­gönyt szerelnek a freskó elé. Nem verik le, nem festik át, nem meszelik le, csak eltakar­ják. Mégiscsak műemlék, mondja a kapus, pedig ő sem kért engedélyt Soós úrtól. Gyanítom, hogy Soós úr nem fog tiltakozni a műem­lékvédelem ellen, s az sincs kizárva, hogy ö találta ki a függönyt. Hogy ez miért titok? Miért kell ilyen egyszerű dol­gokhoz is engedély? Talán a hely szelleme teszi? Nehéz az örökségtől szabadulni? Vagy attól félnek, hogy az a Jászai Mari téri szobor egyszer még benéz ide? Nem ezekkel a kérdésekkel mentem a Fehér Házba. Eze­ket ott találtam. Jakuboviís Anna köt és Dörnbach Alajos alel- nököt — arra szólította fel, hogy az ügyben korábban tett nyilatkozataik miatt köves­sék meg a Parlamentet. „i.A, „hordóügy” feletti vitá.- 1&n — melynek során mind a kisgazdapárti, mind a ke- j'esztériydemqkraía frakció csatlakozott ‘az 'MDF újabb vizsgálati kezdeményezésé­hez — végül is visszhangtalan maradt egy másik javaslat, az SZDSZ-es Kőszeg Ferencé, aki azt vetette fel, jelentkez­zen az a képviselő, aki az ominózus ülésnapon a „Hor­dót a szónoknak!” közbekia­bálást elkövette. A polémia után a képvise­lők az elfogadott napirend szerint haladva hozzákezdtek a tisztességtelen piaci maga­tartás tilalmáról szóló tör­vénytervezet megtárgyalásá­hoz. Az ülésnap szünetében saj­tótájékoztatót tartott a Sza­bad Demokraták Szövetsége, s ezen bejelentették: a par­lamenti frakció irányítását Tölgyessy Pétertől Pető Iván veszi át. Kormánypártok a földkérdésről A kormánykoalíció pártjai tudomásul veszik az Alkot­mánybíróság döntését, és ebből kiindulva keresik a megfelelő megoldást arra, hogy közösen kidolgozhas­sák a kormány mezőgazda- sági programját — erről ír­tak alá megállapodást a Ma­gyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Nép­párt mezőgazdasági szakér­tőcsoportjai hétfőn a KDNP székházában. A megállapo­dásról kiadott közlemény szerint a három párt képvi­selői szükségesnek tartják, hogy olyan újabb kérdések kerüljenek az Alkotmány- bíróság elé, amelyek tisztáz­zák a mezőgazdaság átala­kításának lehetőségeit. Ugyancsak egyetértettek ab­ban, hogy e kérdéskör ren­dezéséhez a tulajdon tárgyá­tól független, egységes el­vek szerinti, később megha­tározandó mértékű kárpót­lást kell majd nyújtani az egykori tulajdonosoknak, illetve jogutódjaiknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom