Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-12 / 214. szám

1990. SZEPTEMBER IS., SZERDA 5 Lesz-e nemzetközi golfpálya Szadán ? (2.) % döntött a tanács testület Ciklus- és rendszerzáró tanácsülést tartottak Szadán, }! amelynek fő napirendi pontjaként a Pécel központú § Rákos Völgye Tsz elnökhelyettese tájékoztatta a szadaia- ^ kát is érintő tevékenységükről a testületet. A rövid be- ^ számolót követő kérdések, hozzászólások zöme, mint az ^ várható volt, golfpályaügyben hangzott el. WonaB még nincs, csak vita Manőver a lakosság kárára A megjelent tanácstagok s a helyi pártok képviselői pró és kontra érveket sorakoztat­tak a tervezett beruházással kapcsolatban. Egyesek az előnyöket sorolták; általa új munkalehetőségek teremtőd­nek; fejlődik az infrastruktú­ra; fellendül az idegenforga­lom; gazdagodik a falu. Má­sok kételkedtek, kifogásoltak, mondván; nem biztos, hogy szadaiakat kíván majd fog­lalkoztatni a külföldi cég; nem fognak törődni a település fej­lődésével, csak az ő körbeke­rített területükkel; legfeljebb az egyes emberek fognak meggazdagodni az idegenfor­galomból, de nem a falu; a külföldi kocsik szennyezik majd a levegőt, hol itt a környezetvédelem ... A tsz szeretné Valaki kifogásolta, miért nem tájékoztatták a falu la­kosságát az illetékesek egy ilyen nagyszabású beruházás előnyeiről és hátrányairól, hogy könnyebben dönthesse­nek az ügyben. A kérdésre adott válaszból kiderült; volt tájékoztatás. Éppen e céllal járt Szadán a svájci cég kép­viselője és a Magyar Golf­szövetség főtitkára, ám érdek­telenséget tapasztaltak: a Mint arról már hírt adtunk, Pilisbbrosjenőn a múlt héten a helyi SZDSZ-csoport szervezé­sében kedvezményes élelmi­szervásárt rendeztek. Az emel­kedő élelmiszerárak egyre több családot kényszerítenek taka- rélipsságra, ezért is üdvözlés­re méltó az akció, melynek célja a családosok, nyugdíja­sok és szegények támogatása. A nyitás előtt egÿ órával már jókora embersereg vára­kozott a kijelölt bolt előtt. Szécsi Béláné hetedikes kislá­nyával, Enikővel jött vásárol­ni. Elmondta, hogy mosóport, cukrot,, lisztet, citromlevet sze­retnének vinni, mert 10-20 százalékkal olcsóbban jutnak hozzá. Két iskoláskorú lánya van. akik úgyszintén megérzik az áremelkedésit. A család le­szokott a kirándulásokról, a színházlátogatásról, és a hónap végére még igy is alig jut kosztpénz. Közben elkezdődött a vásár. Idős asszonyok topognak a pult előtt, reszketős kézzel ko­torják elő az egy-két kiló liszt, pár doboz májkrém, vaj árát. Hiába próbáltuk szóra bírni őket, szégyenlősen agyonhall­gatott szegénységükkel némán távoznak. Sokan hiányolták a cukrot és az olajat. Állítólag az újabb áremelkedések miatt a Duna Fiiszért Vállalat — ők szállították bizományba az Mind több fővárosi háztar­tásban igénylik a kényelmes, higiénikus gázfűtő berendezé­seket. A földgáztermelés nö­vekedése, a vezetékhálózat korszerűsödése és bővülése le­hetővé is tenné az igények többségének kielégítését. Szá­mos háztartás mégsem része­sülhet e modern szolgáltatás­ban, mert a Gázművek nem rendelkezik az igényeknek megfelelő számú fogyasztás- mérővel. A hiány óka, hogy a gázórákat mindeddig import­ból kellett beszerezni. Kedvező változást hoz e té­ren, hogy a héten megkezdte a helybeliek a hozott videofilm megtekintésétől is elzárkóz­tak. — Akkor önök végül is támogatják vagy ellenzik a golfkomplexum megvalósítá­sát? — tette fel a kérdést Csád Béla, a tsz elnökhelyet­tese, aki nem rejtette véka alá: ők igencsak szeretnék, ha létrejönne. Egyrészt, mert ala­csony aranykorona-értékű te­rület lévén ez lenne a legcél­szerűbb hasznosítási mód, másrészt, mert a kapott pénz is jól jönne a szövetkezet­nek. Válaszukban a helybeliek — közös nevezőre jutva — kifej­tették: támogatják a golfpá­lya megépítését, ám ellenzik, hogy az ő egykori földterüle­tükből származó hasznot a termelőszövetkezet fölözze le, s a falu abból ne részesüljön. Ezért kívánják megfellebbez­ni a Pest Megyei Vagyonellen- örzö Bizottság azon döntését, amely szentesítette a tsz és a SWISSGOLF közötti szerző­dést. Nem megnyugtató Csád Béla azzal nyugtatta a megjelenteket, hogy ameny- nyiben az új földtörvény ér­telmében az érintett terület visszakerül a szadaiak tulaj­élelmiszert — ezeket vissza­tartotta. Kérdésünkre Rajos János áruforgalmi igazgató- helyettes azt a tájékoztatást adta, hogy a cukor és az ét­olaj már néhány nap óta hiányzik a raktárukból, ezért nem tudták teljesíteni a szál­lítást. Mikula Mihályné és Papp Éva szervezők felváltva szol­gálják ki a sorban állókat. El­mondták, hogy nem a helyha­tósági választást megelőző reklámfogásról van szó, hiszen mindegy, hogy melyik párt szervez kedvezményes vásárt. A lényeg az, hogy a vásárlók jobban járjanak, mintha be­mennének egy hivatásos üzlet­be. Olcsóbban kapható, most a liszt, a kávé, a konzerv, a margarin, a méz, a kakaó, a szörp meg más élelmiszer. Az ideiglenes üzletbe belép­ve az első, ami szembeötlik: a bal sarokban egy fekete zászló s azzal szemben egy nagy há­lom használt ruha. Az előző a jólét temetésének az árnyát, az utóbbi pedig a későbbi ru­havásár gondolatát vetíti elő­re. Fogynak a sorok, lassan ürül a bolt. A vásárlók az élelmiszerfélék mellé mást is kapnak: jó szót, megértést, mo­solyt. S bár ettől önmagában még senki sem lakott jól, azért gyártást a Fővárosi Gázművek, a Kandeláber Rt. és a német- országi Rombacb cég közös — Flogiston Kft. néven létre­hozott — új vállalata Szent­endrén. Az eiső időszakban évente 25 ezer korszerű gáz­órát tudnak előállítani. Ez a mennyiség teljes mértékben kielégíti a jelenlegi hazai igé­nyeket. A termelés a jövőben fokozható, egészen az évi 75 ezer mérő gyártásáig. Ez arra is lehetőséget ad, hogy fölké­szüljenek az exporttevékeny­ségre, főként a szomszédos or­szágok igényeinek ellátására. K. Z. donába, abban az esetben ők a svájciaktól kapott bérleti díjat — a visszaítélt földterü­let arányában — átutalják a község önkormányzatának, il­letve az egyéni tulajdonosok­nak. Ezt az ígéretet a helyi pár­tok egyik képviselője jogilag megalapozatlannak találta. Mint mondta: senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy korábban megkötött üzle­ti szerződéssel szemben visz- szamenőleg követeléssel élhet majd á falu. Ezt a megoldást tehát nem találták megnyug­tatónak a résztvevők. Tárgyalások, viták... Ekkor a tsz képviselője az­zal a javaslattal állt elő: kös­senek kompromisszumot! Ke­ressenek együtt olyan meg­oldást, amely mindkét fél számára előnyös, legalábbis elfogadható. Beszéljenek meg az elkövetkező napokra egy időpontot, amikor az -erre fel­hatalmazott személyek leül­nek tárgyalni. — Késő! — hangzott a kö­zönség soraiból, arra utalva, hogy miközben tárgyalgatnak, kifutnak a fellebbezési határ­időből. Üjabb vita után a megje­lentek úgy döntöttek, hogy a felajánlott kompromisszum­készséget nem szabad vissza­utasítani, élni kell a lehető­séggel. Nádaski László tanácselnök, mielőtt a testület elé terjesz­tette indítványát, szükséges­nek látta ismételten leszö­gezni : ő nem tudott a tsz és a SWISSGOLF közötti szer­ződés létrejöttéről. A kezde­teknél jelen volt, de mivel az új földtörvény késett, úgy tudta, leállt a szervezés. Nem­régiben már az új tsz-elnök tájékoztatta őt a szerződéskö­tés tényéről. Magánjellegű megjegyzése után azt javasol­ta: támogassák a Falufórum kérését, vagyis fellebbezzék meg a Pest Megyei Vagyonel- lenőrző Bizottság döntését, ugyanakkor kezdjék meg a kompromisszumos megoldás­ra irányuló tárgyalásokat a tsz-szel. E javaslatot a ta­nácstestület egyhangúlag el­fogadta. Fellebbezés, tárgyalások, egyezkedések, viták. Szakér­tők az ügy körüljárásához, szakemberek egy új szerző­dés megkötéséhez. Falubeliek küldöttei, pártok képviselői. Lehet, hogy minden összejön. Lehet, hogy egyszer majd együtt lesznek valamennyien a nagy kerékasztalnál. Kér­dés: lesz-e akkor még MI­RŐL vitatkozni... Az ipari szövetkezet nem az egyetlen szervezeti formája a nagy és középüzemi gazdasá­goknak. Nincsenek egyedül gondjaikkal sem, mert sorol­ják érveiket, hangot adnak bi­zonytalanságérzetüknek az ag­rárszférában dolgozók is. A kisipar vezetői ma már társat találnak a vitákban a sarzsi nélküli tagság soraiból, mert mindenki félti a jövőjét. Ér­veik közé tartozik, hogy ezek a gazdasági egységek önkéntes alapon jöttek létre. Ez persze annyiban igaz, hogy fizikai kényszer nem sze­repelt a családok történetében, de a gazdasági igen. Volt idő, amikor a magánkisiparos egyetlen kiútnak látta a szö­vetkezést, amelytől azonban jelentős részük el is idegene­déit. Tovább kellene nyújtanunk írásunk bevezetőjét, mert olyan egész napos nyári vita gazdag tartalmát kellene köz­vetíteni, melyre augusztus 29-i számunk 5. oldalán egyszer A leendő szigetszentmiklósi telefontulajdonosok jövendő egyesületének megbízottja, Tóth János a minap kipakolt: az országban elsőként létre­jött lakossági önerős telefon­fejlesztés egy olyan oroszlán­szerződésen alapul, amelyben palira vették a lakosság kép­viseletét ellátó tanácsot, s a hivatal ahelyett, hogy legalább utólag az emberek pártján állna, maga is megrövidíteni készül az állampolgárokat. Biztos olyan is akad, aki nem kér a fogadatlan próká­tor közreműködéséből, mint ahogyan vitathatatlan : Tóth János zászlaja alatt többen felsorakoztak. Végül is válasz­tási propagandának se utolsó felkarolni a miklósi telefon­ügyet, s fújni is kell a para­zsat a hamu alatt, hogy ki ne hunyjon ... Tény, hogy a Budapest Vi­déki Postaigazgatóság (ma már a Magyar Távközlési Vál­lalat Budapest Vidéki Igaz­gatósága) az állampolgárok 32,4 millió forintos hozzájá­rulása nélkül nem tudta vol­na megvalósítani a beruházást. — Az emberek egységesen 27 ezer forintot fizettek, és további ötezer majd a bekö­tés, de ezért a pénzért külön­böző szolgáltatást kapnak, ne­vezetesen lesz, aki fővonalat, lesz, aki csak mellékállomást — jelenti ki Tóth János. — Ráadásul ez nem szerepelt a szerződésben, s számunkra csak akkor derült ki, amikor a beruházó már hozzáfogott, ítt-ott végzett is a vonalak ki­építésével. Az ikerállomások majdani tulajdonosai, ha üze­netrögzítőt, telefaxot akarnak készülékükre kapcsolni, érté­kes információktól esnek el, ha annak érkezésekor éppen ikertársuk használja a saját készülékét. Tóth János azt sem érti: milyen logika szerint kapnak a. miklósiak azonos összegért különböző színvonalú szol­gáltatást, amikor például a fővárosban forintokban is ki­fejeződik a differencia. Sze­rinte az is vitatható, hogy a lakosság tekintélyes részt vál­lal bár a beruházásból, a tele­fonok kizárólagos tulajdono­sa a Magyar Távközlési Vál­lalat lesz. — Ennek egyszerű a ma­gyarázata, hiszen a megálla­podás megkötésének időpont­jában csak a posta tulajdona lehetett a tele jón — mondja Kisdéri Antalné üzemviteli és szolgáltatási osztályvezető. — A privatizáció kapcsán vár­hatóan új informatikai tör­vény lép életbe, de erről ma még bővebbet nem tudni. Szeretném azonban megnyug­már kísérletet tettünk Piknik és politika a tóparton című ri­portunkban. Ügy tűnik azon­ban, jobb lesz, ha néhány kö­zösségi nézetet tükröző véle­ményt adunk közre. Dr. Bernáth Tibornak, az Ipari Szövetkezetek Pest Me­gyei Területi Szövetsége elnö­kének, az Országos Szövetke­zeti Tanács (OKISZ) tagjának az a határozott véleményt, hogy mivel az állam a szö­vetkezeti szférába sohasem adott meghatározó támogatást, nincs is alapja a közösségek belső életébe avatkozni. Míg más gazdasági formákban pa­zarlás volt tapasztalható, vál­lalatok mentek tönkre, a szö­vetkezetek nyereségesen mű­ködtek. A régi gondolkodás- módot, miszerint első a társa­dalmi érdek, ma úgy kell meg­változtatni, hogy első a szö- vetkezeti érdek. Ehhez persze hozzáteszi, hogy ha kedvező szélben fut a hajójuk, akkor javulnak a szolgáltatások, a nagyobb nyereségből több jut tatni a miklósiakat: az ikerál­lomásokra is ráköthető az üze­netrögzítő vagy a telefax. Ha az ikertárs beszél, az infor­máció vételére a készülék nem alkalmas, a hívást meg kell ismételni, azaz a telefontulaj­donost nem éri kár, ahogyan azt Tóth János véli. De sze­retnék állítása mögöttes szán­dékára is rávilágítani: közü- leteknek 150 ezer forintért biztosítunk fővonalat. Meny­nyivel kifizetődőbb egy kft. képviselőjének egyéni előfize­tőként 27 ezerért készülékhez jutni! — Az állampolgárok úgy tudják: a beruházás kapcsán már meglévő, élő fővonalakat is ikresítenek. — Ezek nem fővonalak, ha­nem úgynevezett özvegyikrek. Olyan ikerállomások, ame­lyeknek korábban nem volt társuk, azt most, az új előfi­zetők bekapcsolásával kapják meg. De hangsúlyozom: ezek nem fővonalként létesültek — mondja Kisdéri Antalné. — Elismerem, hogy a meg­állapodás valóban pongyola, hiszen nem szerepel benne külön-külön a fő- és ikerállo­mások telepítésének részlete­zése — kapcsolódik a beszél­getésbe Csányi Ferenc háló­zatberuházási csoportvezető. — Éppen a miklósi eseten ta­nulva a mostani szerződé­seinkben ilyen későbbi táma­dási felületet már nem ha­gyunk. De hogy oroszlánszer­ződést kötöttünk volna, azt kétlem. Sőt éppen mi káro­sodunk, hiszen a beruházást fix áron vállaltuk, s tudvalé­vő, hogy szinte hónapról hó­napra drágul minden. Az igaz­sághoz tartozik még: c tanács testületé döntött az egyenlő teherviselésről, úgy vélték, hogy a létesített kapacitás 5 százalékáig adható szociális keretet sem használják ki, mert ez ügyben valóban nehéz mindenki számára elfogadha­tó döntést hozni. Most persze a lakótelepiek is reklamálhat­nának, hogy ők ugyanúgy 27 ezer forintot fizettek a posta szomszédságában, mint a tá­voli lakitelkiek vagy a fel­sőtagiak, akiktől jóval töb­bet is kérhettek volna. S még valami: ha mindenkinek fővonalat adnánk, ahhoz új épületet, más műszaki felté­teleket kellett volna terem­teni, azaz ma jóval magasabb a beruházás költsége. Az állampolgárok által be­fizetett pénzt a tanács — egyébként helyesen — csak az elvégzett munka után, an­nak arányában utalja át a távközlési vállalatnak. Az ösz- szeget OTP-betétbe tették, ami tudvalévőleg kamatozik. az államnak, a társadalomnak. Már azért is szükséges felol­dani az emberek szorongását, jó feltételeket teremteni az al­kotó munka javára. Kategori­kusan jelenti ki az elnök, hogy szerinte minden fillér a tagoké, hiszen a gyarapodó vagyont ők teremtették meg. Ezért igazságtalan, hogy annak csak a fele nevesíthető, azaz osztható fel megszűnés esetén. A közös vagyont teljes mérté­kig fel kell szabadítani, lehe­tővé kell tenni, hogy arról a tagok dönthessenek, ők mond­hassák meg, hogy továbbra is együtt akarnak-e dolgozni vagy külön akarnak válni. Vi­szont a piac törvényei szerint bukjon meg az, akinek a ter­mékei nem kellenek. — Pest megye társadalmi tulajdonban lévő ipari szerve­zetei sokáig évi 15 százalékos növekedést értek el. Ez most változik. Csak a korábbi ered­mények színvonalát tartjuk meg addig, amíg nem lesz Ma­gyarországon igazi piac. Nem Nos, ezt a kamatot a tanács is, az érintett állampolgárok is a magukénak tekintik. — A tanács ügyészségi ál­lásfoglalást kért, kit illet a kamat — folytatja Tóth Já­nos. — Mi most december 31-ig várunk, de ha addig nem sikerül dűlőre jutnunk, jogi útra tereljük e beru­házás minden általunk vitatott részletét. — A ráckevei ügyészség ál­lásfoglalása a lakosság javára szól — tájékoztat Varga Jó­zsef, a Szigetszentmiklósi Vá­rosi Tanács elnöke. — Ezzel azonban nem értünk egyet, ezért továbbvisszük az ügyet a megyéhez. Megtehettük vol­na, hogy azonnal átutaljuk a pénzt a beruházónak, vagy az egyszámlánkon tartjuk, s ak­kor most nincs miről vitatkoz­ni. De mi gazdálkodtunk a pénzzel. A kamatot mintegy jutaléknak tekintjük, a ta­nácsot illetőnek tartjuk. A jövendő telefontulajdono­sok úgy tudják: a tanács ebből a „talált pénzből” szándékozik megépíteni a nyilvános állo­másokat. Nos, a távközlési vállalat képviselői azt állít­ják, hogy a tanácsnak csak a fülkéket kell megfizetnie, az állomás kiépítése őket terhe­li. Mi tagadás, ez meglepte Varga Józsefet, bár sietve hozzátette: ötven-hatvan nyil­vános állomásról van szó, s ha csak a fülkéket kell is megépítenünk, az se két fil­lér! Hát kérem, ez nem semmi! Szigetszentmiklóson jószeré­vel minden harmadik kapu­aljban lesz egy nyilvános te­lefon? , Méghozzá, a lakosság töredékének forintjaiból? A megállapodás ugyan biztosíté­kot ad erre, hiszen „a lé­tesített kapacitás 2,5 százalé­káig a helyi igényeknek meg­felelően nyilvános állomások telepíthetők”. Ha jól számo­lom, ötven. De valóban ekko­ra lenne a reális igény? Más: szabad-e a lakosságot a bíróság elé citálni? Kiért, kinek az érdekében teszi ezt a tanács? Gazdálkodnia persze kell, de nem az állampolgárok ro­vására. Az illendőség úgy kí­vánná, hogy a bonyolító a beruházás befejeztével elszá­moljon. Ebbe belefér vala­mennyi költsége, de a kamat azt illeti, akié a töke. Már csak azért is, mert arra nem kapott megbízást, hogy a la­kosság forintjaival pénzügyi manővereket végezzen. Fazekas Eszter érdemes ennél többet produ­kálni — bizonygatja Bernáth Tibor. — A cél egyik legfon­tosabbika, hogy ne csökkenjen a tagok életszínvonala, ne vál­jék bizonytalanná maguk és családjuk sorsa. A megyei testület elnöke többedmagával sajnálkozik amiatt, hogy a kormány száz napja alatt nem jutott idő ar­ra, hogy foglalkozzanak 300 ezer szövetkezeti tag dolgával, akik közül Pest megyében 17 ezren keresik a kenyerüket ilyen gazdasági szervezetben. — Az a kérdés, hogy sor­rendben mi lenne a legfonto­sabb — szól közben az újság­író, amire részben mások óha­ját is kifejező válasz hangzik el. — Rendezzék végre a fize­tésképtelen, sorban állást oko­zó vállalatok dolgát. Fékezzék meg az inflációt. Erre van le­hetőség. — Ügy véli? — Amíg 38-40 százalékos kamatra ad kölcsönt a Magyar Nemzeti Bank, addig ezt ő ma­ga gerjeszti. Kedvezőbb hitel- feltételekre van szükségük ah­hoz, hogy erről beszélhessünk. A szövetkezetek életében meg kell szüntetni az állami be­avatkozást, amire, még egyszer mondom: nem látok semmi okot, gazdasági kötelezettséget. K. T. I. MDF-piac után SZDSZ-vásár * Élelmiszerek a pulton ez is valami. Virág Márton Magyar-német közös vállalat Gázóra Szentendréről — Pillér — Minden fillér a tagoké Az ipari szövetkezetek holnapja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom