Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-11 / 213. szám

1990. SZEPTEMBER 11., KEDD

Less-e nemzetközi golfpálya Szadán ? (1.)

Mert késik a földtörvény...

Egy, ma még csak elvben, tervként létező golfpálya körül borzolódnak a kedélyek — jobban mondva: dúl a vihar — mostanság a mintegy két és félezres lélekszámú Szada községben. A nemzetközi versenyek színteréül is szolgáló komplexumot — merthogy szálloda, uszoda, teniszcsarnok és klubházak is tartoznának a pályához — a svájci SVVISSGOLF cég építené, amely a célnak leginkább megfelelő területet, Európa-szerte keresgélve, éppen e hazánkbeli község határában lelte meg.

Mogyoródi Hungaroring, veresegyházi termálvíz, szadai golfkomplexum — nem is hangzik rosszul! Ragyogó hármas, remek idegenforgalmi vonzerő! Hol hát a probléma? Mint a helyszínen járva megtudtuk: a falu népét is megosztó, élesedő viták egyik pólusának legilletékesebb képviselője a tanácselnök, a másik fél pedig ... nos, hadd derüljön ki a későbbiekben.

— A vita alapja — kezdte Nádaski László tanácselnök —, hogy a szóban forgó 200 hektáros terület ugyan Szadá- hoz tartozik, kezelője azonban 110 hektáron a péceli központú Rákos Völgye Tsz, 90 hektár pedig állami tulajdon, a BM gyakorlótere. A nagy kérdés: kit illet az eladásból, pontosabban a 99 évre szóló bérbeadásból származó pénz. Mi azt szeretnénk, ha az összeget a falu, a jövendő önkormányzat kapná. A februári tanácsülés is azzal a kikötéssel vette tudomásul a tsz-hez érkezett szándéknyilatkozatot, hogy az önkormányzati vagyon nem sérülhet.

Az elnök térképen Is mutatja a szóban forgó földet. Látható, hogy a nagyobb, a tsz-kezelésű terület mintegy körbefogja a kisebbet, a BM tulajdont — értékesítéséről, sorsáról tehát csak együttesen lehet dönteni.

— A BM hajlandó átengedni az ő részét, ám 40 millió forintot kér érte. Mi nem vagyunk hajlandók fizetni« mivel az a föld régen a falué Mbit, vagyis sajátunkat kérjük vissza. A tsz ugyanekkor magának kéri a bérbeadásból származó 220 millió forintot, amely szintén sérti a falu érdekeit. A bajok igazi forrása az, hogy nincsen még földtörvény, amelv tisztázná a helyzetet. A külföldi partner viszont nem fog várni: megunja a huzavonát, s a tökét máshová viszi.

— Jelenleg mi a valós helyzet?

— A szándéknyilatkozat beérkezése után. még márciusban a tsz — tudtunk nélkül — előszerződést, maid szerződést kötött, a külföldi féllel. Ezt a szerződést megvizsgálta a Pest Megi/ei Vagyon ellenőrző Bizottság, és a napokban jóváhagyta. Én magam minden erővel a golfpálya megépítése mellett vagyok, hiszen munkalehetőségeket, idegenforgalmi és infrastrukturális fellendülést teremtene Szadán. Ugyanakkor azt is szeretném, ha a földért kapott összeg a falut illetné, a leendő önkormányzat vagyonát gyarapítaná!

Tévednek olvasóink, ha ezek után azt gondolják, hogy az ügyben érintett másik oldat, az „ellenfél”: a Rákos Völgye Tsz. Nem! A golfügy másik oldalát a helyi pártok s a helyi baráti kör tagjai képviselik. Véleményüket, álláspontjukat a fideszes Vécsey László tolmácsolta.

— A tanácsnál feltűnő svájci autók jövetelének céljáról kezdettől igencsak szűkszavú tájékoztatást kapott a Szadai Baráti Kör. A februári falugyűlésen sem tudtunk meg többet, mint hogy golfpályaügyben tárgyal a tsz-szel egy svájci cég. Az ellentétek akkor kezdődtek, amikor világossá vált, hogy a tsz és a külföldiek egyszerűen ki akarják rekeszteni az üzletkötésből, meg akarják fosztani a haszontól a falut. Személv szerint hárman intézték ezt így: dr. Czerván Márton volt tsz-elnök, Edmund Bálint, a svájci cég képviselője, és Nádaski László tanácselnök.

— De hiszen Nádaski László is a falunak szeretné azt .a pénzt!

Lehet, hogy ezt mondja. Viszont nem ennek szellemében cselekedett! Már azt is nehéz elhinni, hogy nem tudott a márciusi szerződésről, az előzetes tárgyalások ugyanis végig az említett három személy részvételével zajlottak. Tudomásunk szerint májusban, tehát a szerződés megkötése utáni időben is találkoztak egymással. Nehéz elképzelni, hogy éppen erről nem esett szó közöttük. Legutóbb pedig a Pest Megyei Vagy önellenőrző Bizottság ittlétekor, amikor is véleményt nyilváníthatott volna, nem állt ki a falu érdeke mellett. Belenyugodott a döntésbe, hogy a tsz értékesítse a földet.

— Mit kellett volna tennie?

— Tiltakoznia kellett volna a falu nevében, hiszen tudta,

MÁZAS A NYOMORRAI

A bácsi a földön ül, valami törökös, guggoló pózban, amiért is nem látszik tisztán ; csonkolt rokkant, avagy csak maga alá húzta a lábát. Egyfajta kegyes csalás ez, tudatos szánalom- keltés. Kiegészítője, háttérdekorja a reggeltől estig tartó szájharmonika-koncertnek. A Mcsi felváltva fúiia a nótákat; hol érzelmes bécsi valcert. hol pattogós hejehujásat. Egyedül rockot nem tart a repertoárban, vagy mert nem tud, vagy mert nehéz kilihegni a primitív zeneszerszámból.

A bácsi nem kér, diszkréten kéregét. Az aluljáróban. Sáp* Uáia — mintegy „véletlenül” — ott hever mellette. Ügy látszik, a tisztelt publikum botfülű, gyéren pottyan forint az alkalmi perselybe.

— Kap ötven forintot, ha válaszol néhány kérdésemre — mondom neki a minap két nóta közt.

— Tekintsük fogadásnak — néz fel rám hunyorgó szemekkel. — En kitalálom, hogy maga kicsoda és mit fog kérdezni.

— Oké. Hallgatom.

— Maga valami firkász és arra kíváncsi, mennyi a nyugdijam.

— Nyert — ejtem az ötvenest a micisapkába. — Szóval?

Mondja. Hogy mennyi a nyugdíja. És röcögősen. öregesen

nevet az összegen. Kineveti a saját nyomorát, röhög a napi egy tál ételen, a vacsora nélküli estéken.

— Melyik a kedvenc nótája? Szívesen eljátszom. Ráadásként. Na! Ne vágjon már ilyen fancsali kénét. Mindent ki lehet bírni. Ezt is — int körül a koszos aluljáróban.

★

Kopott, de tiszta ruhás, hatvan körüli asszony, látszik rajta, hogy egykor jobb napokat látott. Két csokor őszirózsái szorongat, eladásra kínálja. Nem a betonasztalnál, a virág- standon, ha ott árul, helypénzt kell fizessen.

ösztönösen megérzi, hogy figyelem, utánam fut. kínálja a virágot. — Csak ez a két csokrom van. A saját kertemből. Vegye meg. Nem fog51 megbánni.

Ez utóbbit joggal kétlem, a nyármúlás kék, lila, bordó színű lányai erősen fonnyadtak. Szabadkozom, kibúvót keresek, nem akarom a portékát leszólni. Az asszony erősködik, maid könyörög. — Vegye meg, kérem. Szükségein van a pénzre. Nincs miből kenyeret vegyek, kifutottam a nyugdíjból.

Kapkodva kutatok pénz után, a kért húsz forint helyett negyvenet nyomok a kezébe. Az asszony szem? könnyfátyolos, a tekintetében felcsillan valami az egykori büszkeségből.

— Maga félreértett. Nem alamizsnát kértem! Szegény vagyok, de nem koldus.

Elrohan, viszi a húsz forintot. Én meg viszem az őszirózsákat, melyek fonnyadt pompájukban is kirínak a zöldségeskosárból.

(—gye—)

mi a közösség álláspontja. Nem lett volna szabad beleegyeznie, hogy a földtörvény megalkotása előtt bármiféle szerződés létrejöjjön. Tény, hogy Bálint úr azzal zsarolta a falut: vagy most döntenek, vagy elmegy innen — ám még ebben a helyzetben sem lett volna szabad lemondania a szadaiak földjéről. Ha a golfpálya nem is valósult volna meg, más jellegű hasznosításról is lehetett volna gondolkodni. A lényeg, hogy a falu dönthesse el, mit szeretne. Ilyen komoly lépésnél nagy meggondolatlanság volt egyedül dönteni, mindenképpen szükség lett volna szakértők bevonására.

— Mit lehet tenni ezek után?

— Fellebbezni fogunk a vagyonellenőrző bizottság határozata ellen! A napokban falugyűlést tartottunk, ahol sokan mellénk álltak. Aláírásokat is gyűjtünk az ügyben, hogy bebizonyosodjék, nem néhány izgága fiatal akadékoskodásáról van szó. Már az első három nap alatt 630-an írták alá az íveket, ami szép eredmény. Mindemellett kértük a tanácstestület támogatását is. A napokban tanácsülés lesz, amelynek egyik napirendi pontjaként a golfpályaügy szerepel. Nagyon érdekel, milyen döntés születik, s milyen véleményt képvisel majd a tanácselnök.

Megjelenés előtt az elkészült kéziratot elolvasták a riportalanyok, s mindketten elégedetlenek voltak — a másik nyilatkozatával.

— Ezeket mondta az elnök?!

— hüledezett Vécsey László, aki az ügy hátterében régi- keletű személyes összéfonódá sokat, s jövőbeni közös érdekeket sejtett.

— Mennyi valótlán állítás!

— döbbent meg Nádaski László, aki választások előtti hitelrontásnak, esélyei csökkentésére, személyes lejáratására irányuló időzített akciónak érezte az ellene hozott vádakat. Határozottan kérte, ne hagyjuk bizonytalanságban a közvéleményt, szólaltassuk meg a tsz elnökét is, hogy bebizonyíthassa: őt valóban nem vonták be Szerződéskötésükbe.

Nem láttuk értelmét dön tőbíró keresésének, hiszen nem ezen múlik, kinek hisz a falu népe. A bizalom az eddigi tevékenység függvénye. S a lényeg sem az, ki mit rriond, hanem a szóban forgó ügy: megvalósul-e, s kinek hoz hasznot a golfkomplexum Szadán?

A tanácsülés döntéséről hol nap számolunk be.

— Pillér —

A tanács csak kapkodja a fejét

Hat feljelentés, negyven topás

Az idegeneket általában

senki sem fogadja szívesen. Ősi lélektani igazság ez, amelyet kár vitatni. Vajon az alig két éve Budaörsre telepített hajléktalanok rehabilitációs otthonának csaknem kétszáz lakóját idegenként kezelik-e a helybeliek?

Csöppet sem meglepő, hogy Budaörsön belül idegen test maradt a tábor, az őslakosok alig-alig érintkeznek velük. Idegenkedésük oka talán érthető: egyrészt attól félnek, hogy az amúgy is kevéske tanácsi pénzekből a hajléktalanok igényei miatt nekik kevesebb jut, másrészt — okkal vagy ok nélkül, talán előítéletek alapján — vagyonukat érzik veszélyeztetve.

Megszűnőiéiben van a tanácsi intézményrendszer országszerte, de ha baj van, azért még most is oda szalad boldogboldogtalan orvoslásért. így van ez a budaörsiekkel is, akik a hajléktalanok odaköltözése óta gyakrabban keresik föl panaszaikkal a tanácsot, amely egyben a táborlakók ügyesbajos dolgaiban is afféle ügyintéző centrummá vált.

A hajléktalanok közül eddig negyvenet értek lopáson, de az elkövetők mindig csak apró értékeket, főleg egy-egy üveg szeszes italt, két-három pakli cigarettát és egy ízben némi sajtot emeltek el. A kár értéke egy esetben sem érte el a bűvös kétezer forintot, így sohasem lett ezekből rendőrségi ügy. A feljelentések annak rendje és módja szerint a tanács szabálysértési ügyekkel foglalkozó dolgozójánál kötöttek ki. Az okozott kár csekély rtékét figyelembe véve, és azt, hogy hiába szabna ki a tanács szabálysértésért 15 ezer forintig terjedő pénzbírságot, az gyakorlatilag behajthatatlan lenne, ezért a tanács minden esetben beérte figyelmeztetéssel. A pénzbírság nem amiatt behajthatatlan, mert az elkövetőknek nincs munkahelyük, hanem sokkal inkább azért, mert mire kirónák, az elkövető már el is hagyta a tábort és ismeretlen helyre költözött. így azután a pénzbírság helyett a behívatás, a dorgálás és az írásbeli figyelmeztetés marad a tanács szenteltvizet érő fegyvere.

Dehogyis akarjuk megbélyegezni, lopással, garázdasággal vádolni a tábor összes lakóját, hiszen java részük becsületes és szerencsétlen sorsú

ember, akit körülményei sodortak a hajléktalanok közé. Viszont azokat, akik akár enyveskezűnek, akár gyerektartási fizetési kötelezettségeiket el- hanyagolónak bizonyultak, jogos szigorral sújtja a budaörsi közvélemény is. Igaz, a lopásoknak csak egyhetedét követték el Budaörs területén, a többit főleg a Budaörsről Budapestre vezető útvonal mentén, például a Móricz Zsig- mond körtéren, a Moszkva és a Kosztolányi téren, de a budaörsi lopásokkal kellőképpen és jogosan maguk ellen fordították a helyiek haragját,

A város rendőrségéhez csupán hat feljelentés futott be ellenük, mindegyiket rendőrök tették. Közülük öt esetben azért, mert az igazoltatott hajléktalannak nem volt személyazonossági igazolványa, egy esetben pedig botrányos részegségért. A rendőrségnek tehát nem sok baja van velük, viszont a tanács annál inkább kapkodja a fejét a sok szabálysértési, gyerektartási, szo- ciálissegély-kérési ügy miatt.

Felsőbb tanácsi döntés alapján a hajléktalantábor lakóinak pénzsegélyt nem a budaörsi, hanem az állandó — hajdani — lakhelyük szerinti tanács utalhat ki. A budaörsiek csak megkeresési joggal, tájékoztatási kötelezettséggel segíthetnek rajtuk. Nem kell tehát félniük a helybelieknek attól, hogy a táborlakók elorozzák előlük a tanácsi ősz- szegeket. Ami a lakosok köz- és vagyonbiztonsági félelmeit illeti, ez ügyben a tábor önkormányzata és vezetősége igen sokat tesz és tett a fegyelem és rend megőrzéséért és megszilárdításáért. Az ide költözőknek világosan értésükre adják: csak akkor maradhatnak a tábor lakói, ha nem vétenek a törvények és a szabályok ellen. Aki mégis megteszi, azt először figyelmeztetik táboron belül, de másodszorra már fel is út, le is út. Mind többen várakoznak bebocsátta- tásra a tábor kapuja előtt, egyre jobban meg kell becsülniük magukat a bent lakóknak. Szerencsére a szigorításnak van foganatja. Ritkulnak a szabálysértések.

K. K.

Várják a szövetkezeti törvényt

Önálló gazdaságot akarnak Kákán

Nem új keletű igénye a kó- kaiaknak, hogy az egykori községi földeket éppúgy visz- szaszerezzék, mint a dányi -központú Magvető Termelő- szövetkezetbe bevitt vagyont — legyen szó akár a földről, akár az ingatlanról. Már az elmúlt évben a januári falugyűlésen is hangoztatták ezt az óhajukat a helybeli lokálpatrióták és kisgazdák, akkor még ellenzékikén. Most néhány hete megfogalmaztak egy petíciót a pártok helyi vezetőihez, amelyben leírták követeléseik lényegét. A kiadványt a Magvető Tsz tagságának túlnyomó többsége aláírta. Érdemi választ azonban nem kaptak, ezért a Földművelési Minisztériumhoz fordultak segítségért. Az államtitkár válaszából kiderül, hogy igényük jogos, és az új földtörvénytervezetben figyelembe veszik majd a kókai polgárok javaslatait. Többek között azt szeretnék elérni a petíció fogalmazói, hogy a dányi Magvető Tsz tagságának ne a mostani arányát vegyék figyelembe a közös vagyon elosztásánál, hanem az alapítás éve szolgáljon alapul. Ugyanis napjainkra a kókai illetőségű tagok arányai a több évtizeddel ezelőttinek a töredékére csökkent, s így a létszámarányos vagyonmegosztással rosszul járna a község.

A követelés teljesítésére azonban ma még nem kerülhet sor a minden fontos részletre kiterjedő törvény hiánya miatt. A kókai polgárok tehát saját termelőszövetkezetet szeretnének. Természetesen nem a hagyományosnak mondható kolhoz típusút, hanem teljesen új elvekre épülő, valóban önkéntes szövetkezésekre gondolnak.

A. L. A.

Mttm'keíéRpár-múzem.

Tíz éve gyűjti a motorkerékpár-matuzsálemeket Sóczó Elek Gyomaendrödön. Költséges szenvedélyének minden kiadását maga vállalja. Ma már egy technikatörténeti jelentőségű magánmúzeiim tulajdonosa, amelyet ingyen látogathatnak az érdeklődők. A járművek legtöbbjét működőképessé tette — a bognármester és nagy fiai ehhez is értenek. A legrégibb kétkerekű az angol Triumph, és sok katonai motorkerékpár is van köztük, amelyeket ma már csak a háborús filmekben láthatunk.

Csak azonos bérért

Katonák

a mezőgazdaságban

A földművelésügyi tárca kérésére határozatot hozott a Minisztertanács katonai munkaerő alkalmazásáról a mező- gazdaságban. A két tárca közötti megállapodás szerint szeptemberben mintegy 150 katonai szállítójármű segíti az őszi betakarítást. Ebben a hónapion — mivel az alakulatoknál alapkiképzés folyik — egyéb munkaerőt nem ad a honvédség. Októberben és novemberben viszont — a további 50 szállítójárművön túl — közel 1500 katonafiatalt irányítanak mezőgazdasági munkára. Ök a vetőmag előállításában, a betakarításban, a cukorgyári és konzervgyári munkákban fognak segíteni. A katonák részére kifizetett bér nem lehet kevesebb, mint a hasonló munkát végző polgári dolgozók bére. A szállító járműveket és a sorkatonákat a Magyar Honvédség olyan alakulataitól vezénylik, ahol a harckészültségi feladatok ellátása megfelelő átcsoportosítással, a csökkentett létszám ellenére is biztosítható — igaz, a laktanyákban maradók nagyobb igénybevétele mellett.