Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
Az erkölcsi nevelés több évtizedes hiánya Marad a változtatás lehetősébe A Kereszténydemokrata Néppárt váci szervezete jóvoltából sikerült találkoznia egy maréknyi pedagógusnak és egy újabb maréknyi más szakmabeli érdeklődőnek a Művelődési Minisztérium politikai államtitkárával, Lukács Miklóssal. De nem sikerült ennek a szűk körű közönségnek választ kapnia kérdéseire, kételyeire az új tanév kezdetén a szakminisztérum képviselőjétől. Csak azt piszkálják, aki csinál valamit, mondta a magas rangú vendég távozásakor Bártos Ferenc, a látogatás egyik megszervezője. Igaza van. Lehet, hogy a jelenlévők túl sokat vártak, lehet, hogy képtelenség is volna mindenre adekvát választ adni. Talán gyaníts lenne egy perfekt kiállású, a kérdésekre „csípőből” visszaválaszoló minisztériumi vezető. Lukács Miklós, látszott, nem a mundér becsületét óhajtotta védelmezni, beismerte, ha . valamit nem tudott, vagy ha valami eddig elkerülte a tárca figyelmét. Ilyen témaköröknél, mint amilyen a fogyatékosok képzése, elkezdett integrációjuk, beillesztésük az egészségesek iskoláiba, az egészségesek társadalmába. Szemmel láthatóan, megragadta a vendéget, amikor egy olyan fiatalember kérdezett rá: mi lesz velük?, aki maga már megküzdött az előítéletekkel, s csak a saját erejére hagyatkozhatott. Most végre az ország vezetésétől várja több mint 800 ezer sérült ember nevében ennek a gondnak a fölkarolását, El lehet fogadni Ez persze csak egy színfolt volt az este folyamán. Az általános tanév . eleji hangulatú bevezetés után a vendég közölte. hogy az ő szakterülete elsősorban a hittanoktatás kérdésköre. Mint keresztény- demokrata politikustól ez nem is érte váratlanul a hallgatóságot. Ennek megfelelően az első kérdés is a hit- és erkölcstanoktatás kérdését érintette. Dr. Lengyel Antal alsóvárost plébános, a székesegyház plébánosa hozzászólásából és kérdéseiből kiderült: elégedetlen a hittanoktatás kormányszintű rendezésével. A magyarázat, mely szerint az első változattól, a kötelezőségtől, nem az SZDSZ, Fidesz és MSZP felől érkező támadás térítette el a kormányt, hanem az, hogy belátták hátulütőit. Igaz, 1 eçzérfe ,m©sí„a gkpsraányr hoz közel álló pártokból és az egyházak felől orroltak meg rájuk. Lengyel atya szavai Is hasonlóakat tükrözték, s vélekedését az eriköcsd nevelés több évtizedes hiányáról a legmesz- szebbmenőkig el lehetett fogadni. A sok tekintetben megrövidített egyház jogosan várta, hogy most a rendszerváltozás közepén legalább lehetőséget kapnak a tudatból kimosott erkölcsi elvek vissza- rajzolására, az itt-ott barázdá- lablanul maradt agytekervé- nyekbe. Mert azt ugye senki nem vitatja, hogy ott van, ha üresen is, a lehetősége az emberi fejekben az erkölcsi fel- emelkedésnek? Egyelőre csak rendeleti szinten szabályozzák a hittan- oktatást, nyitva hagyva a változtatás lehetőségét. Ugyanakkor nem tartják kizártnak azok liberalizálását sem. Egy adott önkormányzati testület, ha úgy ítéli meg. hogy iskoláiban erős a vallásos szellem, másképp súlyozhatja a tantervbe illesztést, mint jelenleg lehetséges. Akár kötelezővé is tehetik. Ugyanígy járhatnak el a különböző iskolatípusök irányítói is. Magukra hagy va ? Több szabadságot szánnak az állami iskolák tanárainak is. Lukács Miklós elmondta, hogy nem szeretnék megkötni szigorú tantervekkel a pedagógusok kezeit, érvényesíthetik saját elképzeléseiket. Ehhez természetesen a pedagógus szándéka, felkészültsége és intelligenciája is szükséges. Egy ho^jászólq kétglkesiésnQk .adott VAC B Mintha filmkockák peregnének Látomás a kompkötő gáton p'rősen süllyed a légnyomás, ilyenkor megjön a halak étvágya, hát bepakolom a legszükségesebbet, a fényképezőgépet is, hátha tényleg nagy hal akad. A kompkötő gát végén, az árnyékban — mert a doktor figyelmeztetett, nekem már az is árt —, kipakolom a pájgot. Leülök a horgászládára. kifújom magam, kissé nehezebben kapom a levegőt. A készségek a vízbe vetve, már csak a hal hiányzik. Nézem a szemben lévő meredek löszpartot, hirtelen a bal lapockám alatt, mint mikor csalánba nyúl az ember, égető fájdalom. Nem. hiányoztál, mondom magamban, és a nyelvem alá teszem a pirulát. Szemem becsukva, szuggerá- lom magam: múlj el, múlj el. A fájdalom enyhe zsibbadássá enyhül, és mint álomképet látom, hogy a part és a sziget között, a 6 méteres vizen, szörfök, vitorlások suhannak. a löszfal helyén csillogó üvegtűk merednek az égre, alul pedig üzletsor és móló. Tovább álmodom: a sziget két végén gátak vannak zsilipkamrákkal. a Büki felé nyúló lejtőn krikett-, golf-, teniszpályák. Ezek alá helyezték el a harmadik évezred kívánalmainak megfelelő, környezetvédő kommunális létesítményeket. Hun-Kong Hotel, olvasom a feliratot, és nézem, mintha ismerős lenne az a kis tizenéves lányka, mintha már láttam volna valahol. Mi történt? Hol vagyok? Milyen évszámot írunk? — Ugyan, nagypapa — mondja a lányka —, megint elszunnyadtál horgászás közben, és elfelejtetted, hogy Vác városa, öt év kemény munkájával, ötszáz keresztény hon- kongi családnak segített az új otthon megteremtésében ... Te is ott voltál, amikor a nagytemplomban három már itt született kisfiúnak az Izidor nevet adták. A püspök úr vállalta a legnagyobbat, a pártok összebékítését. ö szervezte a kapcsolatteremtést nemcsak a vallási csoportok, hanem a tervezők és a segíteni akarók csoportjai között is. A polgár- mester aranykönyvet nyitott, amelybe tizenhétezer név szerepel: .azoké, akik aktívan segítették a várost, hogy emelt fővel léphessen a harmadik évezredbe. Nézzél fel,- a Naszály oldalába már nincs meddőhányó, a Duna medréből kitermelt iszap nagyrésze az őszibarackosoknak lett táptalaja, ha pedig a szennyvízkifolyó másfél méteres kristály- tiszta vizébe nézel, a fenéken el tudod olvasni a két tervező kivitelező nevét. Jól van, kicsim, kezd vala mi derengeni: a napelemmel üzemelő horgászladik nem álom, és hogy neked az a Hun Seng csapja a szelet, az is tény. Az pedig, hogy az enyhe fuvallat jólesően hat a te nagyapádra. az biztos. a kkor a kompkötő gátról, i * kelet felé fordulva, meg láttam a várost, a kedveset. És a horgászt, amint eteti a hattyúkat. Hun-Kong csak ví zió volt? Vagy Vác jövője is lehet? Porubszky Dezső hangot. Mi lesz, ha hirtelen elengedik a tanárok kezét? Szabad-e ennyire magukra hagyni? Elvenni azt a támaszt, ami nélkül lehet, hogy nem tudják ellátni feladatukat. Egy időben bárki besétálhatott az utcáról felsőfokú képzettség nélkül is, őket hívták szakképesítés nélkülieknek, s most, amikor a nyelvoktatásban készülnek bevonni tanfolyam elvégzése után tanárokat, ismét előjön a régi kérdés; hogyan jutunk el a szakképzetlen és szakmai támasz nélkül maradt pedagógusoktól a szakképzett állampolgárokig? Lehetetlen önállóságot várni azoktól, akikben ott a kontra- szelekció bélyege vagy éppen hipnózisa. Bajban lévők A fenti érveket éppen egy pedagógustárs igyekezett megcáfolni. Hogyan lesz önálló gondolkozású, felelősségteljes valaki, ha nem kapott lehetőséget, ha nem állították nehéz, döntési kényszerrel is terhelt helyzetek elé? Igenis szükség van az önállóságra! El kell mondani, hogy bár az államtitkár igyekezett ki hámozni az elhangzott mon datokból azt, amit kérdésnek nevezhetett, s ezeket megvá laszolni. olykor csak szemlélője volt a történteknek, mert a jelenlévők egymásnak is válaszolhattak. s akadt, aki a je len lévő tanácselnöktől akart választ kapni. Egy édesanya, maga is pedagógus, elmondta, hogy a hétfői tanévkezdés előtt két nappal még nem tudja, hová járnak majd a gyerekei. Ugyanis Váchartyánban élnek, de mivel ő is itt dolgozik, Vácra jártak gyermekei tagozatos iskolába, A lakóhely szerinti tanács ugyanakkor nem hajlandó átutalni a gye rekek utáni összeget a Váci Tanácsnak. A pénzt gyereke érdekében a szülő még ki is fizetné, azonban azt senki nem fogadja el. Se a váci* se a vác- hartyáni tanács. Ha pedig sent ki nem fizet, akkor a gyerekeket az első tanítási napon fel * iftfl'-'áHítgVif ?,az igazgató nak ... Kinek kell fizetni? És hol az iskolaválasztás? Nehéz, a helyszínen megválaszolatlan kérdések voltak a vendégnek, aki ennek ellenére a búcsúmondataiban hangsúlyozta: keressék meg konkrét kérdésekkel hivatalában, ha kell, szakirányú felkészültségű kol légárhoz irányítja a bajban lé vöket. Ezzel fejezte be, amiért búcsúzásul tapsot is kapott. A kibeszélés kényszere azonban a hallgatóság egy részét a te remben tartotta, számítva arra, hosy a tanácselnök vágj’ a Vác Városi Pártközi Oktatási Bizottság jelenlévő képviselője meghallgatja őket, megválaszolja kérdéseiket. .. Dudás Zoltán Etika Egy közeli községben igen gyors volt a tanács: a lakosság már akkor megkapta a kopogtatócédulákat, amikor a városban talán még el sem kezdték kézbesíteni. És az értesítésekkel együtt kaptak egy szórólapot is — amely némelyiküket bizony felháborította ... A szórólapon a polgár- mesterségért , pástra lépő jelenlegi tanácselnök „ajánlotta magát”. A hozzánk fordulók azt kérdezték : megengedett-e, hogy valaki, kihasználva, hogy jelenleg vezetője annak az apparátusnak, melynek tagjai kézbesítik a hivatalos értesítéseket, saját céljaira, választási kampányához is felhasználja őket? Nem tudjuk, hogy meg- engedett-e. Am abban biztosak vagyunk, hogy nem etikus. — BŐ. Bronzvadászok áldozatai? Eltűntek a békák a váci postaparkban lévő kútról, s most mindenki találgat: korai téli álomra vonultak, vagy bronzbéka- vadászok áldozatai lettek, netán, mint a régi rezsim jelképei, követték a park másik szobrát — a lenini úton? (Orvos András felvétele) A szeretet kapcsolja össze őket A múlt már a jövők vezet Napjainkban sok szó esik a volt egyházi iskolákról, Így a váci piarista gimnáziumról is. A valóságban még kevés történt, hogy a patináns múltú intézmény újra megnyissa kapuit. Az iskola múltja iránt érdeklődve felkerestem a ma Rádon élő piarista tanárt, Szebényi Ferenc apát urat. Beszélgetésünk közben jelenné vált a múlt, ameiy a jövőbe vezet át. Néztük a fényképeket, dokumentumokat, jelvényeket. — Hogyan emlékezik visz- sza a diákéveire? — Az elemi iskola negyedik osztálya után jöttem Vácra, és itt találkoztam először a piarista tanárokkal. Nem kis gátlásokkal telítve, félénk tekintettel néztem azokra a papokra, akik tanítani fognak. Amikor felfedeztem bennük a falum tanítójának közvetlenségét és a gyerekedet szerető atyai vonásokat, otthon éreztem magam. A végén elmúlt gondtalan ifjúságunk ezernyi tiszta örömét, az elhagyott tantermek emlékeit, a diákmisék áhítatát hozza vissza ez az emlékezés. Tanáraink nevét olvasgatva előtűnik egy-egy óra emléke, egy mondat, egy mozdulat, amelyekből diákságunk rekonstruálható. — Milyen a piarista műveltség? — Lelkesedtünk a klasszikus, görög, latin műveltségért. A piarista műveltség humanista műveltség, a szónak legnemesebb értelmében. Olyan műveltség ez, amely elsősorban az ember lelkét nézi. Amelyben a szépség előbbre jár a hasznosságnál, az ember fontasabb a környezeténél. — Meddig volt Vácott piarista gimnázium? — Az I. világháború előtti Magyarországon harminckét rendház működött. Trianoni hazánkban mindössze tíz gimnáziumban tanítottak. A rendi iskolát 1948. évi rendelkezés megszüntette. Kétszáz- harmincnégy éves múlt után — a váci piarista gimnázium is — befejezte működését. Csak vázolom a fájdalmas eseményeket, mikor 1950-ben, éjnek idején, el kellett hagynunk rendházunkat, mint bűnözőket, leponyvázott teherautóban, a városban megtett hosszabb út után, a püspöki székházba deportáltak. Ott közel kétszáz szerzetes bizonytalanságban, rendőri felügyelet alatt, aggódva várta sorsát. — Amikor már tanára volt a gimnáziumnak, milyen volt a tanár-diák viszony? — Diákjaimmal természetesen atyai viszonyban voltam. Mindig a jövőjükre tekintettem, akkor is, ha tanári szigorral komolyabb tanulásra serkentettem. Ha szükséges volt — megfelelő tájékoztatás után — a szülők segítségét is kértem. Viszonyunkra jellemző, hogy amikor életkorban közelebb kerültek hozzám, találkozásainknál hálájuk egyik jele az a tisztelet, melyet baráti kapcsolatban is éreztetnek velem. — Voltak diákcsínyek is? — Minden diákom magatartásában megtaláltam a diákcsínyekbe rejtett humort. Ez sohasem volt számomra sértő, mert együtt tudtam velük örülni, sőt nevetni. FEJÉR FERENC GRAFIKA JA — Hogyan zajlottak le az ünnepek? — Ünnep volt számunkra a tanév megnyitása. Az újrakezdést ünneppé tette az osztályfőnök, kedves, közvetlen és biztató magatartása. Minden nagy kezdet előtt megremeg az ember szíve, így a kisdiák szíve is. Az a bizonyos drukk, a Te Deum ... a tanév zárása, a jól végzett munka örömünnepe volt, esetleg siratónap. Tanév közben sok kedves és maradandó emlék maradt meg bennem és tanítványaimban. Egy-egy névnap ünneplése nemcsak a tanárnak volt ünnepe, hanem a növendékeknek is. A gyakori biológiai kirándulások nemcsak ismeretekkel,, hanem sok szép élménnyel gazdagították diákéveiket. — A vakáció hogyan telt el? — Nem volt üresjárat, sem diáknak, sem tanárnak. Tanév végén kapott útravalójuk egy-egy program volt. Ezt a diákok maguk választották. Tudták, hogy valamelyik nyári napon felkeresem őket. Sok esetben kerékpáron tettem meg a falujukba vezető utat. A választott programot becsületbeli feladatnak érezték. Szüleikkel megbeszéltem gyermekeik nyári elfoglaltságát, nyaralását. Megnyugtató volt számomra, hogy nem üres kézzel indítottam el őket a vakációra. — Hogyan élte át a katedrától való kényszerű távollétet? — Ha életemben valami nagyon fájt, akkor a tanári katedrától való bizonytalan távozás nagyon megviselt. Fájdalmamban a váci püspöki szemináriumban nevelkedő gimnazisták oktatása, ami csak két évig tartott, adott némi enyhülést. Ezt az oktatási-nevelői területet is, állami rendelkezésre el kellett hagynom, mert a papnevelés ügyét is „halálra” ítélték. Mivel nemcsak tanár vagyok, hanem a felszentelésemben a papi hivatással is elköteleztem magam, ettől kezdve mint lelkipásztor teljesítek szolgálatot. A rádi plébániának — melyhez háröm község tartozik — több mint három évtizede vagyok plébánosa, és vállalom ma is piarista örökségemet. Sajnos, a negyvenöt év alatt történt események jelenleg rendünket képtelenné teszik, hogy rövid távon — visszavárandó intézményeinkben — a tanári utánpótlást biztosítani tudná. — Hogyan emlékezik tanáraira? — A szeretet és ragaszkodás a régi iskola és a régi tanárok iránt nem ismer országhatárokat. Ez a szeretet, kapcsolja össze a volt piarista diákokat. Mi piarista öregdiákok el nem múló szeretettel és hálával emlegetjük a piarista tanárok nevelőmunká- j:ít. Neveltek bennünket puritán egyszerűségre, becsületességre, őszinte vallásosságra, nemzeti öntudatra. Örökség ez nekünk, melyet nekünk tovább kell adnunk. Beicznai László Veszteglő hajók Nagymarosnál
