Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

A pesszimizmus rossz tanácsadó Keréktelenül és reménytelenül Keréktelenül és reménytele­nül caplatok, mert a kerékpá­romról letört a fékkar. Nem egy kerekem hiányzik, mind­össze az a kar, amely így, csonkán nem „akar” behúz­ható lenni. Félkarú, ezüstszínű vaskecském azóta árván „ké­rődzik” a lomtárolóban, s hiá­ba jártuk már meg együtt Kassát is. most neki a legki­sebb távolság is messze van. Mint ahogy messze van a gyár is. ahol ez a kedves, ke­cses jószág született. No, any- nyira azért nincs messze, hi­szen a váz domború mellén nem a Peugeot, hanem a Cse­pel márkajele díszlik. Igen, Csepel kerékpárom van, amely­hez a márkaszervizként kije­lölt boltokban sem kaphatok alkatrészt. Persze örüljek, hogy az ország északi részén (végén) egyáltalán magához a kerék­párhoz hozzájuthattam . . . Pedig már abba is beletörőd­tem, hogy ha valahol lelek, komplett féket is veszek, ke­rül. amibe kerül! Igaz, hogy csak a kar hiányzik. De úgy látszik, csak nekem, a for­galmazással foglalkozó keres­kedelmi egységek nagyra be­csült képviselőinek kevésbé. De nem adom fel! Telefon a gyár kereskedelmi osztályára, ahol készséggel biztosítanak, hogy utánvéttel bármikor eljuttat­ják hozzám a keresett alkat­részt. Kerekezzünk tovább — persze csak úgy, gondolatban. Akkor miért vannak az üzletek? Jár­műboltok? Ne legyünk mél­tatlanok, hiszen már a cél kö­zeleg. . . ! De hopp, akad itt még egy kanyar! Beutazok — természetesen vonaton — a fő­városba. A nagykörúti sport­boltban álmaim kék kerékpár­ja. Tíz százalék előlegért azon­nal az enyém lehet. Elmélázok : leteszek ötszáz forintot, és van egy vadonatúj komplett fékem, a felesleges kerékpárt pedig el­dobom. Esetlég az ipar, a kereskede- delem képviselőinek országjá­ró kerékpártúrát szervezek, ahol a falvakban, városokban több kerékpárossal találkoz­hatnak, mint a Nagykörúton. S az országgal való ismerkedés közben fölfedezhetik a hazai piacot is. Bartiha Gyula A döntés mindent bizonyít A portás néni kedvesen fogad. Amikor elmondom hon­nan jöttem és kihez, annak rendje és módja szerint tele­fonál a titkárságra. Míg megérkezik kísérőm, aki az igaz­gatói irodába kalauzol, addig beszélgetünk.. Érdeklődöm a gyár vezetőjéről, akit nemrég a vállalati tanács meg­erősített beosztásában. — Nagyon rendes ember, nem felvágós, leereszkedik a dolgozókhoz és ugyanúgy felve­szi a munkakövenyt mint más — mondja a néni. A beszélgetés már az irodá­ban folytatódik Pádár Sándor­nál, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárának igazgatójánál. — Ügy tudom, egy program­mal mentek az Igazgatók a vál­lalati tanácsok elé, mi volt az öné? — Pontosan úgy volt, az Ipa­ri és Kereskedelmi Miniszté­rium körlevele a vállalati igazgatókat úgy orientálta, hogy mintegy két és fél évről kell beszámolni. Hat-nyolc pontba foglalták össze, hogy miről, így többek között a vál­lalati vagyonról, a termékszer­kezet alakulásáról. Kevésbé volt a felkérésben, hogy prog­ramot vigyenek a vt. elé. En­nek ellenére a mi írásos anya­gunk tartalmazta ezeket az in­formációkat. Benne volt az in­formáció a vállalat mai hely­zetéről, piaci lehetőségeiről, piaci feladatairól, s elképzelés a privatizációról. A beszámoló tehát az elvárásoknál többéi tartalmazott. Fejlesztés — Milyen fejlesztések voltak az elmúlt esztendőkben? — Az előző időszakban két területen, a ferrit és a nyom­tatott áramkörök gyártásában voltak pénzigényesebb fejlesz­tések. Olyan eszközöket vásá­roltunk, amelyekkel magas színvonalú termékeket állítha­tunk elő. Egy harmadik fej­lesztésünk is volt — kevésbé pénzigényes — a híradástech­nikai transzformátorgyártás­ban, ami főként Romhányban valósult meg. Ez a három fej­lesztés határozta meg az el­múlt években a vállalat tevé­kenységét. Ám van egy té­mánk, az elektronika, ami Magyar—izraeli báréi li körök I igéi ja Vállalkozni szeretnének Mint megtudtuk, a közel­múltban hazánkban járt izra­eli ifjúsági teniszválogatott Vácra is ellátogatott, s a fiatal sportolókkal együtt néhány üzletember is. Egyikük, egy építési vállalkozó hétmillió dollár alaptőkével hajlandó lenne egy vállalkozást alapíta­ni itt, a városban. Elképzelései szerint, a zsinagóga melletti területen emelne épületeket, elvégezné a zsinagóga állag­megóvó munkálatait is. Élén­ken érdeklődött a .Duna-part iránt is, s hogy komolyan gondolta mindezt, arról szán­déknyilatkozata tanúskodik ... Egy másik üzletember fantá­ziát látott abban is. hogy a helyrehozott zsinagóga udvar­ban izraeli termékekből olcsó piac létesüljön, s szerinte a nyereségből — ha lassan is — helvreállítható lenne maga a zsidó templom. A váci Magyar—Izraeli Ba­ráti Kör Egyesületnek komoly tervei vannak. Október else­jén, a mezőgazdasági szakkö­zépiskola kollégiumában, 17 órai kezdettel találkoznak a zalaegerszegi társszervezettel, s meg akarják alakítani vidé­ki ligájukat. Szeretnének vál­lalkozni, a vállalkozások bevé­telét a zsinagógára fordítani. Az egyesület segíteni kíván abban is, hogy fiatalok izraeli vagy izraeli érdekeltségű nyu­gat-európai egyetemeken foly­tathassák tanulmányaikat. Vál­lalnák vo.kvezető kutyák ki­képzését is, a látásukat elvesz­tett emberek megsegítésére. A céljaikkal, elképzeléseik­kel rokonszenvezőket pedig to­vábbra is várják egyesületük­be, természetesen vallásuktól függetlenül. B. I. Nemzetközi diaporáma-fesztivál Rangos esemény lesz Űjabb rangos esemény he­lye lesz Vác: október 4. és 7. kö­zött városunk ad helyet a XIII. nemzetközi diaporáma-feszti- válnak. Kocsis Iván fotómű­vész, a Dunakanyar Fotóklub elnöke a fesztivál rendezőbi­zottságának vezetőjeként adott tájékoztatást.' A Dunakanyar Fotóklubon kívül a MTESZ Pest Megyei Szervezete és a Madách Imre Művelődési Központ a társ­rendezők. A védnökök között találjuk a többi között a Nemzetközi Fotóművész Szö­vetségei, a Művelődési, és Köz­oktatási Minisztériumot, s a Magyar Diaporáma és Multi­vízió Egyesületet. Nagy érdeklődés előzi meg a rendezvényt. Kilenc ország — Ausztrália, Belgium, Cseh­szlovákia, Déi-Afrika, Fran­ciaország, Hollandia, Jugoszlá­via, Magyarország és Románia — 26 szerzőjének negyvenegy alkotása érkezett Vácra, a meg­jelölt határidőre. Az előzsűri, Balázs Imre festőművész, Koch Aurél grafikusművész és Ko­csis Iván fotóművész 29 szer­ző 30 művét fogadta el bemu­tatásra. Október negyedikén 18 óra­kor a művelődési központ szín­háztermében lesz a XIII. nem­zetközi diaporáma-fesztivál ünnepélyes megnyitója. Beszé­det mond Csányi Miklós tv­rendező, a Magyar Diaporáma és Multivízió Egyesület elnö­ke, majd három napon ke­resztül vetítik a műveket. Ok­tóber hetedikén fél háromkor lesz az eredményhirdetés és a díjkiosztás, ezt követi a gála­műsor, a díjazott munkák be­mutatója. Papp Rezső évek óta napirenden szerepel. A HAGY ugyanis a passzív alkatrészek gyártásáról át akar és át fog térni az elekt­ronika gyártására, de elég rögös és nehéz út. A fejlesztési folyamat az, amely a vállalat jövőjét el fogja dönteni, s meg­határozza. -Ma már van né­hány olyan elektronikai ter­mékünk, amelyet részben sa­ját mérnökeink találtak ki, vagy vásárolt licencet fejlesz­tettek tovább. Az egyik nagy feladat ezeknek a termékek­nek piacot keresni. — Annyira újdonságok? — Mondhatom nyugodtan igen, hiszen szellemi tartal­mukban nagyon szépen illesz­kednek egy mai nyugat-euró­pai követelményrendszerhez. Ám a piacon el kell fogadtatni, bevizsgáltatni, valamiféle hír­nevet szerezni és ez részben időigényes, részben pedig igen nehéz, mert megfelelő áron is szeretnénk értékesíteni. Való­színűnek tartjuk, hogy a HAGY jövőjét a következő években ez a koncepció fogja eldönteni. Vagyis cél a vállalat által gyártott és eddig csak szólóban értékesített alkatré­szek helyett egyre nagyobb arányban komplexebb termé­keket vigyünk a piacra. Ez ad jó esélyt ahhoz, hogy valami­lyen formában nyugat-európai vállalatokkal szövetkezzen a HAGY. Közvetlenül — Visszatérve fő témánkra, a vállalati tanácsra, mint igaz­gató hogyan látja a vt múltját, jelenét, jövőjét? — A vt-k, mindenki tudja, valamiféle hiányt pótolnak, hézagot töltenek ki. így van, véleményem szerint, a HAGY- i bán is. Valószínűnek fartbhi, hogy a jelenlegi forma átme­neti és-előbb-utóbb megszűnik.! Amíg fennáll, addig biztos, hogy jelent valamit. Ha nem is igazán tulajdonosi magatar­tást. hiszen ez nehezen várha­tó el egy közvetlenül felelős­ségre nem vonható, anyagilag nem érdekelt, de nagyon jó szándékú vt-tagtól. Ennek el­lenére jelentett a vt egv kontrollt, bizonyos mércét! A jegyzőkönyvek is tanúskodnak róla, hogy egy-egy napirend­hez 10-15-en hozzászóltak, s ők egymással is vitatkoztak. Mindenki próbálta a saját vé­leményét érvényesíteni. Ha azokat a korlátokat, amelyeket a vt-vel kapcsolatban isme­rünk leszámítjuk, akkor az igazgató ha akart a vt-ülések- ből profitált valamit, ugyan­akkor a vt, ha akarta, ellen­őrizhette az igazgató munká­ját.. Megfigyeltem például azt is, hogy azok az emberek, akik bizalmat kaptak üzemükben, osztályukon és vt-tagok lettek, bizonyos szempontból jó érte­lemben befolyásolt emberekké váltak. Hiszen az sem semmi egy vállalatnál, hogy van né­hány ember, aki nemcsak a beosztásánál fogva, hanem et­től'a bizalomtól is serkentve sokkal nagyobb intenzitással dolgozik. Egységesen — A jelenlegi gazdasági helyzet, gondolom, önöket is sújtja. — Ezt mi is érezzük, hiszen nagyon visszaesett a belföldi igény, holott eddig jórészt ha­zai piacra termeltünk. Véle­ményem szerint lehet ugyan a mai gazdasági helyzetben az esélyeket latolgatni, meg két­ségbeesni, de ez a magatartás senová nem vezet. Dolgozni kell, azt a hangulatot kell a dolgozók szívében, agyában elhinteni; rajtuk is múlik, hogy a gyár, vagy egy nagyobb közösség ebből az igen mély gazdasági válságból kilábaljon Ha tudjuk ilyen irányba moti­válni az embereket, s a mi tel­jesítményünk is olyan lesz. hogy sikerül a piaci visszaesé­seket pótolni, akikor jó az esé­lyünk. Borszékiné Klucsár Terézia a vt elnöke 1985 óta. Megtud­tuk tőle, hogy a vt-t már már­ciusban egyszer újjáválasztot­ták, nagyrészt akkor kicseré­lődtek a tagok, s legutóbb szeptember 13-án mindössze két változás történt. A vt elnö­ke Pádár Sándort illetően sem­miféle ellenérvet nem tudott felhozni, hiszen 24:1 arányban szavaztak az igazgató mellett, s ez gyakorlatilag mindent bi­zonyít. S ez a vélemény nem­csak a vt-tagoké, hanem min­denkié. mert liberálisan, de­mokratikusan közvélemény­kutatást végeztek, s a tagok a szavazásnál a dolgozók állás­pontját képviselték. Halász Erzsébet Nagy raktárház a Kiskörúton Betartották a szavukat Amikor a Delikát Market Kereskedelmi Kft. élelmiszer­üzletének nyitásáról számol­tunk be, Struve Gábor ügyve­zető kilátásba helyezte vállal­kozásuk kiterjesztését. Akkor mindez merész álmodozásnak tűnt, hiszen nem milliomosok, hanem fiatalemberek kezdtek vállalkozásba, kimerítve a le­hetséges kölcsönlehetőségei­ket. Most, szeptember végén azonban igazolták magukat, hiszen megnyílt a beígért rak­tárházuk. A volt bútorraktár épületét újították fel, több mint egymillió forintért, s így egy áttekinthető, kulturált be­vásárlóközponttal lett gazda­gabb a város. A kórház felé vezető úton már táblák jelzik az üzlet hol­létét. A nagy, fehér épületnek két bejárata van. Egy a rak­tárba vezet, ahol nagy kocsik­ra tehetik az árut az „egysze­rű” vásárlók, s a kiállított számla szerint a kizárólag számukra fenntartott pénztár­nál fizethetnek. Az áruk itt csak csomagolva, dobozokban, illetve zsákokban vehetők át. Ilyenformán ezek mind na­gyobb tételek a háziasszonyok számára. Fontosak az árak. Itt a kis­kereskedelmi alapárakhoz ké­pest 10 százalékkal olcsóbban kaphatják a kiválasztott ter­mékeket. Más. a helyzet a vi­szonteladókkal. Ök a nagyke­reskedelmi árakhoz képest él­veznek kedvezményt. Az ügy­vezető szerint tartani akarják magukat ahhoz, hogy ez az ár mindig legalább 1 százalékkal kevesebb légyen, mint a kon­kurenciánál, tehát érdemes le­gyen hozzájuk jönni. Mivel a kereskedők feltehe­tően nagyobb tételben vásá­rolnak, az ő forgalmukkal nem terhelik á vásárlóteret, illetve a mintadarabok alapján egy külön irodahelyiségben ad­hatják le rendelésüket, amit a kisegítő raktári személyzet azonnal összeállít. Amikor a számlával kapcsolatos mun­kákkal elkészültek, és a fize­tés is megtörtént, már a ke­reskedő gépkocsijánál találja a kiválasztott árukat. A folyamatos áruszállítás ér­dekében három teherautót tar­tanak a Delikát Market Kít.- ben. Ezek az egyébként 12 ta­gú társaság birtokában van­nak, törzstőkeként vitték be az új belépők. Frick Sándor áruházvezető elmondta, mindent elkövetnek a mind szélesebb áruválaszték kialakításáért, s annak szin­ten tartásáért. Ugyanakkor azt se titkolta el, hogy vannak be­szerzési nehézségeik, főként a monopóliumot élvező gyártók esetében. Mivel kizárólag ma­gától a gyártótól szerzik be az árut, ezért súlyosan érintette őket, hogy például a növény­olajgyár nem mutatott megfe­lelő készséget az együttműkö­désre. D. Z. Mintaértékű a városi ingyenkonyha Nem kérdeznek semmit Amikor a városházán leültek eszmét cserélni az or­szág különböző pontjairól érkezett vöröskeresztesek, már edényekbe merték a friss ebédet a városi kórház konyháján, hogy hamarosan az ingyenkonyha vendé­geinek asztalán legyen. Július közepétől fennakadás nél­kül üzemel a váci ingyenkonyha, ennek tapasztalatairól számoltak be a kollégák előtt. másodsorban, mint a szege­diek elmondták, az a félelem, hogy a városokban megforduló nagvszfámü lengy-eL tiuusta is ráltapnq, az ingyenkosztra. A v£öj. családsegítő részéről KOCSis : ü'yöfgijné elmondta, itt nem áll fönn hasonló ve­szély. Egyrészt azért, mert a lengyel ttiristák nehezen talál­nak ide, ebbe az eldugott kis udvarba — amit a helyiek vi­szont ismernek —, másrészt, mert ez egy kisváros, minden­ki ismeri a másikat és senki nem kockáztatná meg, hogy kibeszéljék azért, mert eleszi az ételt a szegények elől. Kiket is várnak akkor? Mi­vel a városban már évek óta kiterjedten működik a szo­ciális étkeztetési rendszer, so­kaknak házhoz viszik az in­gyenebédet, mások pedig be­járnak heti napközibe, ezért nem elsősorban a legelesettebb rétegre, a kisnyugdíjasokra számítanak. Bár számos példa van arra is, hogy közülük nem részesülnek a szociális étkez­tetésben, tehát ide jönnek. A napi egyszeri meleg étel sok is meg kevés is. Semmi­képpen nem lehet végső meg­oldás, de lehet, hngy egy haj­léktalannak a téli hónapokban magát az éleiben maradást je­lenti. Vita — legalábbis a váci eszmecsere résztvevői között — nincs arról, szükség van-e továbbra is erre az intéz­ményre. Félelem azonban igen, mégpedig attól, hogy mi lesz jövőre. Hogyan és miből fe­dezik akkor, ha a Vöröske­reszt pénztárcája kimerül. Tud­juk, hogy pillanatnyilag vége­sek a kereteik. Erre az évre még futja ... Ismerve a gazdálkodásukat, nevezetesen, hogy a leszűkített fizetésért dolgozó vöröskeresz­tesek bérére elegendő mind­össze az állami támogatás, az összes többi kiadásra, segélye­zésre, stb. Ök maguk terem­tik elő a pénzt gyűjtésekből, adományokból és vállalkozá­sokból, ami többnyire kiadvá­nyaik terjesztését jelenti, de azokat a kilós ruhaakciójukat is, amellyel már országszerte jó néhány ezer forintot keres­tek. Remzső Zoltánné városi tit­kár szerint évekig lehetne fe­dezni az ingyenkonyhák költ­ségeit, ha ezt a ruhaárusítási tevékenységüket adómentesen gyakorolhatnák. Mint elmond­ta, ezt a javaslatukat azonnal továbbítják a Pénzügyminisz­tériumnak. Dudás Zoltán Városunk a Duna túlpartjáról Váci látképek címmel nyílik fotókiállítás Városi Könyvtárban, október 2-án, kedden, 18 kerül a váci könyvesboltokba a fotóművész bász András fotója: Váci Tumbász András alkotásaiból a Katona Lajos órakor. A kiállítás megnyitásával egy időben városképeiből összeállított falinaptár is (Tum- átkép a Duna túlpartjáról) A családsegítő központ szomszédságában álló fölújí­tott épületben naponta hú- szan-harmyqepri kapnak^mçjp,{ ételt. Maga a melegfÍokonyhí és az ebédlőrész a varos ado­mánya,. a napi muríifSfca eg> szakácsnőt alkalmaznak, £ családsegítő dolgozói pedig fo­gadják. a vendégeket. Nerr kérnek igazolást anyagi hely­zetükről, nem érdeklődnek ki­létük felől sem, de azt mej szokták kérdezni: segíthet­nek-e még valamiben. Ha va­lakinek elhelyezkedési gond.jé van, esetleg albérletre volns szüksége, megpróbálnak tenn valamit. Mint az eszmecsere délután: felében, amikor a többiek i: beszámoltak, kiderült, a vác módszer az egyetlen „klasszi­kus” ingyenkonyhamodell. fi többi városban szervezettel étkeztetik a rászorulókat, s azok köre nem tágítható tet­szőlegesen. Ennek elsősorban az anyagiak szabnak határt

Next

/
Oldalképek
Tartalom